К вопросу о развитии латышской лингвистической терминологии

MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV(1985) ANDREJ BANKAV A LETT NYELVÉSZETI TERMINOLÓGIA FEJLŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ A nyelvtudomány intenzív fejlődése, különösen az elmúlt 20–30 évben, a nyelvészeti terminusok számának rendkívüli növekedéséhez vezetett. Új tudományos iskolák és irányzatok jelentek meg, a nyelvtudomány új társtudományai alakultak ki (biolingvisztika, pszicholingvisztika stb.), és új szempontok nyíltak meg a nyelv tanulmányozásában. Az új terminusok óriási száma megnehezítette a nyelvészek közötti kommunikációt, nemcsak a különböző nemzedékek, hanem az eltérő irányzatok képviselői között is. Ez pedig bizonyos nehézségeket okoz a nyelvészeti tárgyak oktatásában a román és germán nyelvek szakos hallgatók számára; ez különösen az eredeti nyelvészeti szövegek elemzésekor mutatkozik meg. Ilyen helyzetben rendkívül fontos az anyanyelvi nyelvészeti terminológia bevonása és azzal való összevetése, hiszen a hallgatók sokkal mélyebben és teljesebben értik meg a kérdés lényegét, ha a szövegelemzés összehasonlító módon, vagyis az anyanyelvvel összevetve történik. Fokozatosan növekszik a fordításban megjelenő nyelvészeti szakirodalom mennyisége, különösen az orosz nyelvű kiadványoké. Az orosz nyelv jelenleg a Szovjetunió népei más nyelveinek szókészletét, köztük a nyelvészeti terminusokat gyarapító fő közvetítő nyelv. A hazai nyelvészek munkáiban keletkezett vagy külföldi nyelvészek műveinek fordítása révén létrejött új terminusok nagy száma gyakran a következőkkel járt: 1) a már meghonosodott terminusok új, divatosabbakkal való felváltásával; 2) az egyéni szerzői terminológiai neologizmusok elszaporodásával. A különösen sok nyelvészeti neologizmust alkotó külföldi nyelvészek között olyan szerzőket említhetünk, mint J. Damourette és É. Pichon, akiknek művei, bár magas elméleti színvonalon íródtak és sok új információt tartalmaznak, rendkívül bonyolult terminológiájuk miatt nehezen hozzáférhetők. Azok közé a további nyelvészek közé, akik szintén számos nyelvészeti neologizmust vezettek be, L. Tesnière, L. Bloomfield, L. Hjelmslev, É. Benveniste és mások sorolhatók. L. Hjelmslev például, 2 Užsak. Nr. 1007 17 úgy vélte, hogy „a terminológia ízlés dolga”1. A nyelv azonban az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze, és ha egy szöveg sok új terminust tartalmaz, nehezen érthetővé válik, végül pedig nem terjed el széles körben az olvasók körében. Ez történt az L. Hjelmslev által javasolt terminológiával is (106 terminusból mindössze 5% vált általánosan elfogadottá). A fordítás során az új képzéseket leggyakrabban transzliterálják, ami a terminológia egyre nagyobb nemzetköziesedéséhez vezet. Bár csak É. Benveniste műveiben találkozhatunk olyan terminusokkal, mint a delokutív igék, delokutívumok, merizmatikus szint, merizmák, szintaxis stb., „Általános nyelvészet” című könyvének orosz nyelvű fordítása2 után ezek az egyéni szerzői újítások a szovjet nyelvészek körében is használatossá váltak. Azon szovjet nyelvészek közül, akik műveikben népszerűsítik az idegen eredetű nyelvészeti terminusokat, V. G. Gak professzor nevét említhetjük. Számos francia nyelvészeti tankönyv, monográfia és tanulmány szerzője; az ezekben használt terminológia fokozatosan bekerül a lettországi romanisztika szakos hallgatók nyelvhasználatába, akik a lexikológia olyan terminusait honosítják meg a lett nyelvben, mint a harakси ’hapaxok’, a kentaurvārdi ’kentaur-szavak’, a ksēnismi ’xenizmusok’ stb., amelyeket a nyelvészeti szakkifejezések szótárai még nem tartanak nyilván. A nyelvészeti terminusok rendszerezésében, egységesítésében és normalizálásában fontos szerepet játszanak a szakmai szótárak. A 60-as évek elejétől külföldön és a Szovjetunióban egyre több, különféle típusú nyelvészeti terminusszótár jelent meg (speciális enciklopédikus, általános enciklopédikus, általános értelmező, szakosított értelmező szótárak, glosszáriumok stb.). Csak az 1960 és 1975 közötti időszakban 55 különböző nyelvészeti terminológiai szótárat adtak ki külföldön3. Ebben az időszakban a Szovjetunióban is számos nyelvészeti terminusszótár jelent meg; ezek közül mindenekelőtt O. S. Ahmanova szótárát kell megemlíteni4, amelyet a tudományos munkában valamennyi nyelvész következetesen használ. Az utóbbi években más nyelvészeti szótárak is megjelentek5. Ezek kiegészítik a már rendelkezésre álló információkat, pontosítják és rendszerezik a terminusokat, valamint rögzítik az új terminológiát. 1 См. Mounin G. Dictionnaire de la linguistique.— Paris, 1974, pp. XV—XVI. 2 Бенвенист Э. Общая лингвистика.— М.: Прогресс, 1974.—447 с. 3 См.: Слюсарева Н. А., Макарова Г. Н. Обзор современных зарубежных словарей лингвистических терминов (1960—1977 гг.).—В кн.: Актуальные проблемы учебной лексикографии. М.: Русский язык, 1977, с. 287. 4 Ахманова О. С. Словарь лингвистических терминов. 2-е изд.— М.: Сов. энциклопедия, 1969.— 606 с. 5 См., напр.: Никитина С. Е. Тезаурус по теоретической и прикладной лингвистике (Автоматическая обработка текста).—М.: Наука, 1978.—375 с.; Словарь славянской лингвистической терминологии.—Praha, 1977—1979, т. 1—2; Kleines Wörterbuch sprachwissenschaftlicher Termini.—2, durchgesehene Auflage,—Leipzig, 1978.—306 S. 18 A nyelvészek nyelvészeti szakkifejezéseket tartalmazó szótárak létrehozására irányuló gyakorlati munkája mellett az elmúlt évtizedekben számos elméleti tanulmány született a terminológiaelmélet kérdéseiről. Bár a különböző tudományágak terminológiai problémái iránti élénk érdeklődés tervszerű, mindennapos tudományos tevékenységgé vált, maga a nyelvészeti terminológia viszonylag ritkán volt konkrét kutatások tárgya, noha nemcsak gyorsan fejlődik, hanem elméleti leírásra és gyakorlati útmutatásra is szüksége van. Ez a megállapítás teljes mértékben a lett nyelvészeti szakirodalomra is érvényes. A nyelvészeti tudományágak és következésképpen a hozzájuk tartozó terminológia kidolgozása szorosan összefügg a lett nyelv lexikográfiai gyakorlatának fejlődésével, beleértve a nyelvészeti szótárak összeállítását is. Mivel századunk elején a nyelv más szintjeihez képest a fonetika volt a leginkább kutatott terület (elsősorban A. Abeles és J. Endzelīns munkásságának köszönhetően), ez szükségképpen a terminológiában is tükröződött. Az 1922-ben kiadott első, korántsem teljes tudományos terminológiai szótárban6 a „Nyelvtudomány” részben a fonetikai szakkifejezések dominálnak (az 59 kifejezésből 55, azaz 93% a fonetikához tartozik). A nyelvészeti terminológia összegyűjtésére és elemzésére irányuló, közvetlenül a második világháború után megkezdett eredményes munkának köszönhetően már 1956-ban közzétették a nyelvészeti szakkifejezések jegyzékeit, 1963-ban pedig a Lett SZSZK Tudományos Akadémiájának Terminológiai Bizottsága kiadta a Szovjetunió egyik első nemzeti nyelvészeti terminológiai szótárát7. Ez a kétnyelvű szótár 2945 kifejezést tartalmaz, nemcsak a fonetika, hanem a lett nyelvtan és lexikológia területéről is. A lett nyelvészeti terminológia ilyen széles körű fejlődését elősegítette J. Endzelīns akadémikus monográfiai kutatásainak, A modern lett nyelv kétkötetes nyelvtanának (1959–1962), a nyelvtani szakkifejezésekről folytatott vita anyagainak (1951), valamint különféle tankönyveknek és tudományos cikkeknek a megjelenése, amelyek következetesen alkalmazták a már meglévő, illetve bevezették az új terminológiát. Húsz év telt el a lett nyelv nyelvészeti szakkifejezéseinek szótára megjelenése óta, amely jelentős szerepet játszott a szaknyelvi szókincs e részének normalizálásában. Mindezen évek alatt folytatódott a nyelvészek munkája az új szakkifejezések megalkotásán. Különösen sok terminus keletkezett, és keletkezik ma is olyan területeken, mint a lexikológia és a szemaziológia, vagyis azokban a tudományágakban, amelyek napjainkban a legintenzívebben fejlődnek. A terminusok gyűjtése és egységesítése azonban rendszertelenül történik a lett lexikográfiában, ami oda vezet 6 Zinātniskās terminoloģijas vārdnīca.— Rīgā, 1922. 7 Словарь лингвистических терминов.— Рига, 1963.— 256 с. 19 hogy gyakran ugyanazt a terminust különbözőképpen értelmezik. Például a галлицизм jelentése lehet „kizárólag a francia nyelvre jellemző szó vagy fordulat”; „francia eredetű szó vagy szókapcsolat”, illetve csak azok a francia eredetű szavak, amelyek az átvevő nyelvben barbarizmusnak minősülnek. A nyelvészeti terminológia olyan rendszer, amely nem homogén elemekből áll; ezért a nyelvtudomány metanyelvének osztályozását valószínűleg több elv alapján kell felépíteni. A különféle típusú nyelvészeti szakkifejezéseket tartalmazó szótárak összeállításában szerzett szovjet és külföldi nyelvészi tapasztalat, valamint az e kérdésekről végzett elméleti kutatások alapján célszerűnek látszik a nyelvészeti terminusokat a következő szempontok szerint osztályozni: 1) a terminusok ismereti tartalmának általános elfogadottsága és állandósága szerint; 2) a nyelvtudomány felépítése alapján; 3) a terminológiai szókészlet bővülésének forrásai szerint. 1. Az ismereti tartalom általános elfogadottsága és állandósága szempontjából a terminusok a megismerés eredményének rögzítését fejezhetik ki (például: fonēma „fonéma”, leksēma „lexéma”, sēma „széma”, semēma „szeméma” stb.), vagy a felfedezés episztemológiai eszközeként szolgálhatnak (például: leksa „lexa”, semantēma „szemantéma”). 2. A nyelvtudomány felépítése szempontjából a nyelvészeti terminusok az általános nyelvészeti terminusok közé sorolhatók (például: runa „beszéd”, valoda „nyelv”), vagy a strukturális terminológiához (ez a nyelvet rendszerszerű-strukturális képződményként leíró terminusokat foglalja magában). Ebben a csoportban a nyelvi szintek elkülönítésének megfelelő tematikus tagolódás körvonalazódik: — fonetikai és fonológiai terminológia (például: akomodācija „akomodáció”, fonēta „fonéma”, patskanis „magánhangzó”, skaņa „hang” stb.); — morfológiai terminológia (például: adjektīvs „melléknév”, morfēma „morféma”, palīg vārds „segédszó”, papildinātājs „tárgy” stb.); — lexikai terminológia (például: arhaisms „archaizmus”, neoloģisms „neologizmus”, polisēmija „poliszémia” stb.); — szintaktikai terminológia (például: bez kopas teikums „tagolatlan mondat”, divkopu teikums „kéttagú mondat”, predikatīvatāte „predikativitás” stb.). Ehhez a csoporthoz kapcsolódnak az irányzatok és iskolák sajátos terminusai is (például a glosszematikusok terminusai: glosēma „glosszéma”, grafēma „graféma”, kinēma „kinéma”, plerēma „pleréma” stb.). 3. A bővülés forrásai szempontjából a lett nyelvészeti terminusok saját lexikai egységeket használókra (például celms „tő”, lauks „mező”, mija „váltakozás”, pēdiņas „idézőjel”, sadura „illeszkedés”, sakne „gyök” stb.) és kölcsönzött lexikai egységekre oszlanak: 20 a) élő nyelvekből, például a németből (kols „kettőspont”, komats „vessző”, stilistika „stilisztika” stb.); az oroszból (rusists „orosz nyelvész”, slāvists „szláv nyelvész”, sovetisms „szovjetizmus” stb.); a franciából (argo „argó”, kalka „tükörfordítás”, replika „replika”, žargons „zsargon” stb.); az angolból (slengs „szleng” stb.); b) klasszikus nyelvekből, például a görögből (alfabēts „ábécé”, sinekdoha „szinekdoché” stb.); a latinból (gēnītīvus „birtokos eset”, nominātīvus „alanyeset”, verbs „ige” stb.). A kölcsönszavak között külön csoportot kell kiemelni: az úgynevezett transzlátor szavakét. Transzláción R. L. Kovalevskij nyomán8 a fogalmak nemzetközi elterjedését, valamint azok automatikus megvalósulását értjük az egyes nyelvekben, kölcsönzött szóalkotási eszközök és nemzetközi szóalkotási minták alapján. Ezek a szavak genetikailag nem tartoznak egyetlen európai nyelvhez sem, mivel ezekben a nyelvekben nem léteztek a megfelelő fogalmak. Például a görög nyelvben nem léteztek olyan fogalmak, mint a lexikológia, a szemantika, a szemaziológia, a szemiotika stb. Ezek csak görög szavak alapján jöttek létre. A nemzetközi nyelvészeti terminusok közös állományának feltárása, az etimonnyelv és a közvetítő nyelvek pontosítása nagy jelentőségű lenne a nyelvtudomány számára: lehetővé tenné a nyelvi érintkezések és a nyelvészeti terminusok kölcsönzésének folyamatát világosabban nyomon követni. Például a stilisztika terminust először P. Novalis német nyelvész javasolta a XIX. század közepén. A lett nyelvben, amint azt J. Rozenbergs kimutatta, ez a szó először 1890-ben fordul elő. A franciában a stylistique szó nyelvészeti fogalomként csak 1902 óta létezik, ezért téves volna azt feltételezni, hogy ez a szó a franciából került át a lett nyelvbe9. Így a nyelvészeti terminológia összehasonlítása bizonyos tudományos érdeklődésre tarthat számot a nyelvtudomány története szempontjából. Csak néhány olyan kérdést vizsgáltunk meg, amelyek a lett nyelvészeti terminológia általános fejlődésével kapcsolatosak. A gyorsan fejlődő tudományterület egyre sürgetőbben igényli a terminusok teljesebb regisztrálását és kifejtését, ami viszont elősegíti a terminológiai egységek stabilizálását és koordinálását. 8 Ковалевский Р. Л. Интернациональная лексика и пути ее возникновения.— В кн.: Исследования по романо-германскому языкознанию. Волгоград, 1969, с. 14. 9 Rozenbergs J. Latviešu valodas praktiskā stilistika.— Rīgā: Zvaigzne, 1976, 5. lpp.