Dėl prielinksninių konstrukcijų išplitimo šiaurinėse aukštaičių tarmėse

LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK KUTATÁSAI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVI (1987) STASYS TUMĖNAS DĖL A névutós szerkezetek elterjedéséről az észak-aukštaitis nyelvjárásokban Bevezető megjegyzések A dialektológusok figyelme általában a nyelvjárások fonetikájára, lexikájára és morfológiájá- — ra irányul – ezekre a területekre, ahol a legszembetűnőbbek az irodalmi nyelvtől való eltérések. A nyelvjárások szintaktikai sajátosságai – — a szórend a mondatban, az intonáció szerepe, a névutós és más analitikus szerkezetek ir meghonosodása stb. ir — egyelőre kevéssé kutatottak. Iš A névutók használatát tárgyaló munkák közül megemlítendők E. Grinaveckienés?, J. Senkaus?, Šukio“ J. tanulmányai. Ezekben az egyes nyelvjárások névutói ábécésorrendben szerepelnek, és a ir fontosabb jų jelentések vannak megadva. Módszertani szempontból az elöljárós szerkezetek kutatása szempontjából fontosak J. Kiliaus munkái, amelyekben arra törekednek, hogy meghatározzák az irodalmi nyelv egyes helyhatározói elöljáróinak szemantikai megkülönböztető jegyeit. Az elöljárószók a litván nyelvjárásokban igen változatosan használatosak. Szinte minden nyelvjárásra jellemző az — elöljárós szerkezetek térhódítása. Csak az ne elöljárószók, valamint a kötőszók és a ir partikula szerepe növekszik; a szolgálati szavakká, úgynevezett artroidokká egyes helyeken a mutató névmások válnak®. Ebben a tanulmányban az elöljárós szerkezetek terjedését az analitizmus jellegzetes jelenségének tekintik. Az iš elöljárós szerkezetek nyelvjárásokbeli gyarapodásá- — nak egyik oka más nyelvek hatása. Például a klaipėdai térség beszédeiben számos elöljárós szerkezet a német nyelv hatására honosodott meg“, a lett nyelvben pedig a német és az orosz — nyelv hatására". ir Ez azonban nem az elöljárós szerkezetek terjedésének egyetlen oka. E cikk célja, hogy az északi — aukštaitiszek (a keleti aukštaitiszi panevėžiškiir ek és a nyugati aukštaitiszi šiauliškiek) nyelvjárási szövegeinek vizsgálatával ir meghatározza a ragos és elöljárós szerkezetek használati arányát e nyelvjárásokban. ! Grinaveckienė E. A déli északnyugat-aukštaitiszi nyelvjárás elöljáróinak jelentés ir szerinti használata. — Kn. : A litván nyelv grammatikai szerkezete (A litván nyelvészet kérdései). V., 1967, t. 9, p. 151—170. * Senkus J. Az elöljárószók használata és fontosabb jų jelentései a kapsai ir zanavykai nyelvjárásokban. Litván SZSZK MA munkái. A sorozat, 1960, t. 1(8), p. 125—150. 3 Šukys J. Az elöljárós szerkezetek behatolásának fontosabb esetei a pontininkai ir nyugati puntininkai nyelvjárásokban. — Könyv. : A litván nyelvészet kérdései. V., 1963, t. 6, p. 275—286. * Kilius J. A helyhatározói ir elöljárószók esetrendszere a standard litván nyelvben/Kand. dissz. Gépirat]. —V., 1973. * Rosinas A. A standard litván nyelv névmásainak szemantikai struktúrája. — V., 1984, p. 48-52. = © Laigonaité A. A helyhatároir zó jelentése és használata a mai litván nyelvben. — V., Dp. 1957 33. * Hurnis JI. CucreMa IpEUIOroB B NATHIIICKOM ITHCBMEHHOM s3bIKe: ABTOped. mic. ... Kau. (unon. vayk. — Bunsnioc, 1981; Hutuus JĮ. K Borpocy O BIMSIHME pYCCKOrO S3BIKA HA JIATbINICKHE MPEUIOXKHbIC KOHCTPYKIHH. — B XH. : KoHTakTsl nartemickoro s3sixa. Pura, 1977. » 171 A névutóhasználat változásainak iš felismeréir se érdekében összehasonlítottuk az idős és a fiatalabb nemzedék nyelvjárási beszélőinek gyűjtött adatait su A. Baranausko XIX. század a. végén lejegyzett szövegekkel®. Leginkább a mindennapi beszélt nyelv ir összefüggő folklórszövegeit használták fel iš 11 a panevėžysi nyelvjárás következő településeiről: Siesikai, Raguva, Krekenava, Šeduva, Rozalimas, Pasvalys, Pušalotas, Joniškėlis, Linkuva, Pašvitinys, Žeimelis; a šiauliai ir iš 6 nyelvjárás következő településeiről: Kėdainiai, Šaukotas, Šiauliai, Pakapė, Kriukai, Joniškis. A névutók használatának jellemzőbb esetei A fonetikai változások következtében az északi aukštaitis nyelvjárásokban újabb névutóváltozatok alakultak ki: dpe „apie“, ap’l’ oijk „körül“, ng „-tól/-től- “, prėš „előtt“, po „után“, ont „-on/-en/- so -ön“, „-val/-vel“, terp „között“ ir stb. Sok elöljárószónak azonban hasonló jelentései vannak, mint az irodalmi nyelvben, ir csupán egyes elöljárószók, különösen az ont, par, pro, so, terp használati köre jóval szélesebb. A csaknem kihalt illatívusz, amelyet kizárólag a panevėžiškiai nyelvjárás keleti részén használnak. Az eltűnőben lévő illatívuszt elöljárós szerkezetek váltották fel. A XIX. század a. végén a šiauliai ir panevėžiškiaiak nyilván még használhatták az illatívuszt, mert Joniškėlyben A.. Baranauskas feljegyezte a mondatot: Lape inkiszti lefigwiai ifikisze galwą uzbénan... (lásd ugyanott, p. 155). Másfelől ugyanennek a mesének egy másik szövegében a következő feljegyzett mondatot találjuk: Ldpia ikiszt lufigwé ikisziū galwo unt uzbono... A használatbiš ól csaknem kiszorultak az ing, int elöljárószó- — k, helyükre a į su tárgyesetes szerkezet lépett. Az ing elöljárószó a šiauliai nyelvjárásban nem teljesen szinonimája a į. Akkor használják, amikor az irányt hozzávetőlegesen kell megadni (a „felé” jelentésében), Az ing elöljárószó használatának esetei A. Baranauskas korában Joniškisben 13, feljegyezve most 5, Kriukai-ban 7 ir 2, A padlásnál 3 ir O. A nuog nog elöljárószó szinte mindenütt használaton kívül van, csak a | következő hely környékén jegyezték fel: Kriukai. Az alábbiakban azoknak a tárgyalt nyelvjárásokban használatos elöljáróknak a szemantikáját tárgyaljuk, amelyek a leginkább eltérnek az irodalmi nyelvétől. ontlon? „ant“. Ez az elöljárószó leggyakrabban a felső-aukštaitiszi nyelvjárások északi beszédváltozataiban használatos. A 76 kifejezetten tükörfordításos, birtokos su esetű jo szerkezeteket figyelmen kívül hagyva a használati esetek aránya 2 a nyelv fejlődésének különböző időszakait tükröző, megközelítőleg azonos terjedelmű szerzői szövegekben a következő: Pašvitinysben 24 : 20 ao Li Pušalotasban 23 : 21 : 28, Siesikaisban 18 : 7 : 14, Joniškisban 30 : 19%, Pakapėban 14 : 21, Šiauliaiban 30 : 22. 8 Specht F. Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski. — Leipzig, 1920, köt. I. 9 Panevėžysi dialektus beszélők A $nektoje e du prepozíciónak a git vagy on — változatai különböztethetők meg. A szóvégi ? mássalhangzót nem ejtik, po amikor a prepozíciót követő másik szó zöngétlen mássalhangzóval kezdődik, pl.: on_kié'ma ‘az udvaron, — az udvarban’, on. ta'ka ‘az ösvényen’. Ha a po prepozíciót követő szó magánhangzóval vagy ar kettőshangzóval 7 kezdődik, a mássalhangzó világosan hallható, pl.: ortt „dukšta ‘ant aukšto", ont /ak'u „ant akių“. Az ont prepozíciót akkor használják, ir amikor a másik szó első hangja zöngés mássalhangzó, pl.: ont_gd'tv'es’ ‘ant gatvės — gatvėje', ont „žė'mes" "a földön’. A szonánsok előtt az elöljáró forma változik, /, m, n, r pl.: on_rupd'n'ulont_rupdé'n'u. Az ont|on alakok váltakozása világosabban figyelhető meg a nyelvjárás régebbi képviselőinek beszédében. 10 Az első számjegy az elöljárós szerkezetek számát jelöli a XIX. a. század végéről, a — XX a. második a közepéről, a harmadik pedig — iš a mai fiatal nemzedék által lejegyzett szövegekben. 11 Iš A nyugati aukštaitis šiauliškiai nyelvjárásból csak a XIX. a. század végén lejegyzett ir szövegek, valamint a mai fiatal nemzedék nyelvének statisztikai adatai kerülnek bemutatásra. 172 Az irodalmi nyelvben az ant elöljáró általános jelentése —fölül való tartózkodás, valaminek a felületével érintkezve. Az itt tárgyalt nyelvjárásokban ezt az elöljárót sokkal változatosabban használják, és a birtokos esettel alkotott szerkezete sok esetben az irodalmi nyelv helyhatározói esetét helyettesíti, pl.: nebirket’ onOliettos, oncysd'ules padėk | tūo.į ež'dž uvi-s", al" Oykep ti*& on _kié'ma pri.rištos to's kdr'ves’, on _tei'sma to" pat’ pasike. Az ont/on elöljáró a birtokos esettel gyakran a mozgás irányát is jelöli, pl.: ma-te ji“ onklet'es’ noai'nan’t- ’, novéje kaské.r ont mi.ska | musair kd'r’v’u mil’s’t’. Ezekben az esetekben az ont/on elöljárót birtokos esettel felválthatja az i... + pi.se „fél, irányába“ szerkezet, pl.: ontmi. Ska = iiumi. Ska piu.se. Az északi aukštaitis nyelvjárásokban a szóban forgó elöljárós szerkezetet akkor is használják, amikor az irodalmi nyelvben részes esetet találunk, pl.: gnutie’k gi.vol’u vie'ns pie'mo 'egy ilyen állatcsordára csak egy pásztor“, on _tie'k vi.štu t’ok viens gai"d's' „egy ilyen tyúkcsapatra csak egy kakas“. Par „keresztül“ A par elöljáró leggyakrabban helyet, távolságot, időt, a cselekvés módját, összehasonlítást jelöl, továbbá üzletet, foglalkozást is kifejezhet. Pl.: paroto“ bale neparei:s' [t’okr pė"Pk'e jon _bu.va, jos na'k’t’ par._daiZs | par darzs e_pabé ga, vezi.ms važ'ūo'į par._mi.sko, jos\nedoins Zmoge-I’s’ | jauni's’t’e par_pasd-- ul’ kel’av’es’, par_laiirks ni.lake kep_ak’s’ ezde g'es’ (pl. lit. k. laukais), pas’k’aii’ toks _g’'r’¢v’s’ éje par lair ko, tros méts tarnavo par._bé rno, kéjos\_paseke te. _t’ok par. darbo. A példákból megfigyelhető, hogy az északi aukštaitis nyelvjárási beszédmódokban a par elöljárós szerkezet tárgyesettel kiszorítja az eszközhatározói esetet. Megfigyelhető a par elöljáró használatának gyarapodása, például Kriukuose-ban 1: 3, Šiauliaiban 8: 14. Pro „pro”. A pro elöljáró tárgyesettel használatos, és olyan helyet jelent, amelyet vagy kereszteznek, vagy elkerülnek. A fiatalabb nemzedék képviselői néha összekeverik a par és pro elöljárókat, vagyis szinonimaként használják őket, míg az idősebb nemzedék képviselői határozottabban megkülönböztetik őket. A pro elöljárószó használata egyre gyakoribb: Pašvitisban a pro rögzített aránya 1:2: 5; Pasvalysban 0: 2: 4, Siesikuosban 0:2:4, Kriukasban 1:6. Pl.: ta upéla pro Ul’ oijkavo tekéje | bét visd'i né-seke | mat lofikau on _kd Ina, vag’s’ bos elei’d’es’ prold'ngo, etd" kd'imo kéI’s’ ai'n pro_pa.t’ šėk'š'en's- ", gaspado'- r’s’ pro doi’ &’ke\_nusespjd un | te gėrra jau_neld-- uk. A „po” után. A po elöljárószó az északi aukštaitis nyelvjárásokban több esettel — birtokos esettel, részes esettel, tárgyesettel, eszközhatározói esettel — használatos. Időt, helyet, módot fejezhet ki. A šiauliai nyelvjárásban gyakrabban használják, mint a panevėžysi nyelvjárásban, például: Joniškysban 16: 17, Kriukasban 14: 19, Pašvitisban 6: 1: 8, Pasvalysban 3:1 :4, Siesikuosban 7:6 :8. Pl. : Sova pove®’ om pal’oiida, isegoii’d’e vaike kep mat po._sudles pal’ ofida, starke mékst braidi‘t’ po _badls, keptos kd'r’v’es’ duos ta: piena jei po_ba'lp legi ke: I’u brai‘da gani:"klo, kū" fe.raudonio’i kai'p po_niod’em’es’, po_zém’ viétos visieem® ustéks, prasigé-re tas mus'aū' jai: povai‘ka bos, _kai're Šis prielinksnis | rodo draugės santykius, būdą, priemonę, po laiką, tikslą, te 173 iszik iszik Ione užd'uga, savd'ritę po _savd-ites’ g upraai"n mė*te, nerei"k" ai"t" ne._po_ vir ne_po Į mar’. So „su“. objektą, kokybę. Az itt tárgyalt nyelvjárásokban különösen gyakori. Megfigyelték, hogy a legészakibb aukštaitisi területeken, ahol a hangsúlyt a leginkább visszahúzzák, és a ir végződések redukálódnak, az egyes számú eszközhatárobe zói esetet az so elöljárószóval szinte nem o használják, a többes számú eszközhatározói esetet ir su pedig elöljárószóval használják, ir be igen, mert a többes számú paradigmában nem alakulnak ki homonim esetek. A névutó használati so eseteinek számaránya Pašvitinysben 19:16:28, Linkuvában 16:17:22, Pasvalysban 9 :8 : 13, Siesikose 11 : 14 : 17, Joniškysben 25 : 29, Pakapėj16 : 21, ében, Šiauliaiban 12 : 17. Pl.: atjoje so.ai’kol’, atvaž'avo so. _autd.bos, sen’aii d'rdavam t’ok so_ai’k’les’, nebezina kė“ dara [t’0k mosūo'į | mosūo"į so kev’, md.na babii.tes’ name's’ so\sen sté'g. A. Baranauskas tokius sakinius užfiksavo Joniškyje: nės wiendm ¥mégus sawės ni gindamas nudrūske wéida nagais; su namai daugidus medinei lantėlems su dengti...; sendbej Joniszkes apigarda biiwa stauni prekiūwimu sit apyneis. Terp „tarp“. A ferp konstrukció su genitivusszal az inessivus helyett az — észak-panevėžysi nyelvjárás markáns megkülönböztető jegye. E konstrukció használatának elterjedtségir ét tárgyalja! ?, a panevėžysi nyelvjárásban XIX. vége a. A ferp konstrukció genitivusszal su való helyjelölésre ugyanilyen terjedelmű szövegekben csak alkalommal van adat, a mai nemzedék nyelvében 7 még o alkalommal sem, vö. : 32 Linkuvában 1 : 4 : 5, Pušalotasban 1 : 4 : 5, Pasvalyje 0:2 : 4, Siesikuose 0 : 2 : 1, retesnė ji šiauliškių tarmėje: Joniškyje 1:4, Pakapėje 1:3, Kriukuose 0 : 2. Pvz. : v'Ošt vé'rd terp_piioda, v'ės' pi.nege terp _kisen’es’, vd'rn tū.p' terp_mée-dze, sosi.muse jie: terp saves’ po._geguZi.nes’, terp._pan&-I’'u ma-t’es’ e_neprastu. * * * Inesyva linkstama keisti prielinksninėmis konstrukcijomis tik šiaurinių ne aukštaičių, bet vakarų žemaičių $nektoje!®. Az analitizáló tendencia nem ir kerüli el az irodalmi nyelvet sem, amelyben az inessivust bizonyos esetekben ir szintén prepozíciós szerkezetek váltják fel, vö. a népköltészetre jellemző inessivust: Kalne rugeliy neriši tu literatiirinės ir kalbos konstrukciją ant kilmininku. su Iš sikerült idősebb emberektől olyan mondatokat feljegyezni, amelyekben a nyelvjárás számos képviselője számára szokásos prepozíciós szerkezetek helyett prepozíció be nélküli eseteket ka használnak, pl.: amėreko kor važ'ūoi vės" sudie.v atai"dava saki’t’; tam dva#® darba dava jęgoket’ ęšvaž'ūo:dabi va gevé'n’t’ rigd-; jonGOcap'1"' e_esedé je kisé'ne palovi" budam, viens t’0k ešėje kar’iio'mene tuéi mi.re. | Úgy tűnik, az ilyen példák egy korábbi állapotot tükröznek, amikor a prepozíciós szerkezetek még nem szorították ki a megfelelő prepozíció nélküli szerkezeteket. 12 Lásd Laigonaitė A. Min. veik., 32; Tumėnas S. Néhány megjegyzés az észak-panevėžiškiai nyelvjárás ferp elöljárószavának disztribúciós határáról. — Knyv : A szintaxis ir szemantikájának kérdései/ Szerk. tud. konf., amelyeket az SZKP megalapításának 60. évfordulójára szenteltek, az előadások tézisei. Šiauliai, 1982, p. 47—49. 18 Laigonaitė A. Min. tev., p. 32. 174 Az eltérő időpontokban lejegyzett észak-aukštaitis nyelvjárási szövegek összevetésének általános törvényszerűségei megerősítik azt a hipotézist, amely szerint törvényszerű kapcsolat áll fenn az analitikus típusú elöljárós szerkezetek meghonosodáir sa és a végződések redukciója által kiváltott morfológiai változások között**. A névszóragos és elöljárós ir szerkezetek viszonyát a panevėžysi nyelvjárásban tényezők határozzák 2 meg: történeti, ir földrajzi. A névutós szerkezeteket jelenleg sokkal gyakrabban használják, mint a XIX. a. század végén rögzített szövegekben; különösen elterjedtek a nyelvjárás fiatalabb nemzedékének nyelvhasználatában. A panevėžiškiai nyelvjárásban még szembetűnőbb a földrajzi tényező szerepe. A déli panevėžiškiai nyelvjárásra a hangsúly feltételes visszahúzódása o jellemző, az északi panevėžiškiai nyelvjárásban pedig általános hangsúly-visszahúzódás figyelhető meg. Délről iš észak felé į haladva erősödik a szóvégi mássalhangzók redukciójának mértéke. Minél északabbra į haladunk, annál több homonim forma jelenik meg a ragozási paradigmában. A homonímia elkerülése és a jelentések ir differenciálása érdekében bővül a névutós szerkezetek használata. A névutók használati eseteinek száma a nyelvjárási szövegekben a végződések redukciójához hasonlóan ir növekszik délről észak felé. iš į Például egy ugyanilyen terjedelmű szövegben a névutó į Linkuvában rögzített 17 : 12 : 16, Pušalotében 1 : 11 : 10, Siesikuos3 : 8 : 6 ében alkalommal, pre Pašvitinysben 4 : 7 : 11, Pasvalysban 2 : 6 : 10, Krekenavában 1:2 :2 alkalom. A panėvėžiečiai vakaruose su ribojasi su vakarų aukštaičiais šiauliečiais. A šiauliečiai sokkal gyengébben húzzák ir vissza a hangsúlyt, és kevésbé redukálják a szóvégeket. Ez a szintaxis ir szintjén tükröződik. A šiauliečių nyelvjárásban a földrajzi tényezőnek szinte nincs jelentősége a prepozíciós szerkezetek meghonosodásában. A prepozíciók eloszlása a déli és az északi ir részeken szinte nem különbözik. Például az ant|ont prepozíció Joniškis lakosságának fiatalabb nemzedékében rögzített 19, Pakapėben 21, és 16 Šaukotban ennyi iš nemzedék, 17, 14, 18 az elöljárószó esetében pedig ennyi nemzedék, a pro elöljárószó Joniškisben 7, Kriukaib6, an és 8 Šaukotban ennyiszer. A történelmi tényező szerepe azonban nyilvánvaló az elöljárós szerkezetek gyarapodásában. Íme Joniškisben a pro elöljárószó használati esetei számának aránya 2 : 7, Kriukaiban 1 : 6, Šiauliuose 2 : 5, atitinkamai su prielinksni25:29, 16:21, 12:17, ui „at“ prieš „preš“ — 0:4, 1:5, 0:3. Pažymėtina, kad daug dažnesnės yra prielinksninės konstrukcijos vienaskaitos su formomis, nes daugiskaitos paradigmoje nesusidaro homoniminių linksnių, dėl o to ne toks aktualus sintaksinės ir diferenciacijos poreikis. ELTERJEDÉS ELÖLJÁRÓSZÓI SZERKEZETEK B ÉSZAKKELETIEK TOBOPAX A B dolgozat összefoglalása LEÍRÁSRA KERÜLNEK Te AKADÁLYOZZA Észak-atlanti NYELVJÁRÁSOK A LITVÁN NYELV H HASZNÁLATA, A SZEMANTIKA KOTOPBIX OTJIH4aIOTCSA OT JIKTEpaTypHOTO s3biKa: ant [on „Ha“, pro|pro „cKBO35, MuMo“, per[par „wuepe3“, po[po „moj“, terp Mexny“, su/so Big Ha OCHOBE CTATHCTHYECKHX MAaHHBIX YCTAHOBJIEHA CBA3b MEXIY paciIpocTpaHeHHeM IpelJIOXKHBIX KOHCTDYKIIKŪ AHAJIHTHYeCKOTO THIA H PEIyKUHeH OKOHYaHWI, obycnosnenHoi GoreTHYeCKHMH TMponeccaMH. 4 Tumėnas S. A melléknévi ir és elöljárós szerkezetek viszonya a panevėžiškiai nyelvjárásban. — Könyv. : Fiatal filológusok munkái, V. 1986, t. 2. 175