Recenzija – kritikos alfa

LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK KUTATÁSAI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVI (1987) KAZIMIERAS AMBRASAS-SASNAVA RECENZIJA —KRITIKOS ALFA A nyelvi hibák javítása J. közben ne Balčikonis egyszer különféle fordítási hiányosságmų okat is érintett. Íme, mondjuk, amikor recenziót írt L. Valkūnas iš görögből k. fordított könyvéről, alaposan megbolygatott jó néhány lexikai, valamint a ragok ir használatával kapcsolatos hibát?. Ne egyszer magának e ir cikk szerzőjének is vörösödnie és feszengenie ir kellett a széken a Žarijų puodónál, si amikor a professzor, már súlyos betegen fekve, kezébe vette az általam lefordított könyvet, és nyugodtan, meggyőzően, lassan áthúzta azokat a szavakat, ir kifejezéseket, mondatokat, amelyek nem illettek ízléséhez, a nyelv szelleméhez és az anyanyelv követelményeihez*. Még a keresztbe tett szó kimondását sem mertem megkockáztatni az igényes recenzens előtt — fejét ingatva csak mindenben egyetértettem. A professzor eredeti és lefordított Szó iránti állandó figyelme arra ösztönzött, hogy közelebbről is szemügyre vegyem fordított könyveink recenzióit, amelyek ma időnként (és hány lefordított, még kiváló mű marad még ennek az értékelésnek az elmaradása mellett is!) az egyetlen lehetőséget jelentik arra, hogy a sajtóban megismerkedjünk e kritikai Szóval. Nem sokkal ezelőtt R. Gamzatov ezt írta: „A fordítás — csupán kézzel, lélek és szív nélkül nem hozható létre, őszinteségre, egyéniségre van szükség*4. Mit mondjunk hát a kritikai munkákról, mindenekelőtt pedig a recenzióról. Itt kétszeresen is szükség van figyelmességre, őszinteségre és egyéniségre. Hiszen bizonyos értelemben ebben az esetben nem egy, hanem több személy — a kommunikációs folyamat résztvevői — a szerző, a fordító, a szerkesztő és mások munkáját értékelik. Valójában tehát: milyen is fordított könyveink recenziója? A fordított irodalom sokféleképpen elemezhető és értékelhető. A tudós vagy a kritikus irodalmi, vagy csupán nyelvi, szemiotikai, illetve strukturális szempontból vizsgálhatja. Érdekes kritikai elemzés készülhetne akár filozófiai szempontból is: vajon megőrizték- -e például a filozófiai koncepciót”. Irodalmi szempontból: pontosan adták-e vissza az eredeti képeket, a szereplők jellemzését, a mű egészének hangulatát, a szerző egyéni stílusát, világérzékelését”. Minden recenzens találhat ilyen értékelési nézőpontokat, ku1 Longas. Daphnisz és Khloé /Görögből fordította L. Valkūnas. —V., 1958. —191 p. 2? Balčikonis J. Válogatott írások. —V., 1978, 1. köt., 331—332. o. 3 J. Balčikonis különösen figyelmesen és gondosan ceruzával aláhúzott, és maga hangosan is számos nyelvi „szilánkot és levelet” megjelölt Dž. Darelo „A megrakott hajó” című könyvében (Fordította K. Ambrasas. —V., 1967). Kár, hogy azokat a javításokat annak idején nem jegyeztem fel, és az általa ajándékozott, e javításokkal ellátott könyvet valahová elkevertem. Most felbecsülhetetlen értéket és az igényes recenzens emlékének kézzelfogható bizonyítékát jelentenék. 4 Tam3atos P. Beicokue 3Be3/0651. —Jilureparypuas rasera, 1983, 24 asr. 5 Proust M. Az elvesztegetett idő nyomában. Svan oldalán. — V., 1979. $ Dante A. Isteni színjáték. Purgatórium. — V., 1970. 83 amelyek az ő értelmezése szerint egyik vagy másik fordítás szempontjából a leginkább relevánsak. Ezért különösen csábító bepillantani azok írásaiba, akik éppen készek az ilyen munkára. A „A kezdetektől napjainkig” című recenzióban az olvasó amerikai novellákkal ismerkedhet meg?. Itt az volt a cél, hogy a lehető legtöbb és legobjektívebb figyelmet fordítsanak a válogatás elveire, amelyeket a gyűjtemény szerkesztője, L. Vanagienė követett, hogy az amerikai irodalom tágabb kontextusában tekintsenek a lefordított novellák eszmei-tematikus rendeltetésére, és kiemeljék alapvető vonásaikat. A fordítás minőségéről vagy művészi értékükről viszont egyáltalán nem esett szó. J. Kunčinas a T. Četrauskas által fordított könyvről ír?. A 186 sorból mindössze öt szól a fordításról: „Még csak azt kell elmondani, hogy T. Četrauskas fordító derekasan megbirkózott a nem könnyű fordítással, amely során egyaránt szembe kellett néznie a stílus sokféleségével, a differenciált szókészlettel és a bőséges terminológiával”. Valóban, talán nem egy olvasó számára lesz érdekes megtudni a regény szerzőjének életrajzi tényeit, a mű rövid tartalmát, a szereplők jellemzését, a mű eszmei jelentőségét. Talán e sorok azoknak az olvasóknak is megfelelnek, akik néhány évtizeddel ezelőtt a „Literatūra ir menas” című lapban ezt írták: „A „Pergalė” című lapban az új fordításos könyvekről megjelent recenziók egyike sem mélyítette el, illetve tágította ki azokat a benyomásokat, amelyeket mi, egyszerű olvasók, közvetlenül az elolvasott könyvből szereztünk. Szinte semmit sem tudtunk meg a szerzőről, a mű helyéről a szovjet irodalomban, a könyv művészi eredményeinek súlyáról. Világosan látható, hogy sem a szerkesztőség, sem a recenzensek nem tartják fontosnak, hogy mélyebb, komolyabb elemzést adjanak az új fordításos könyvről. Ezekből a hideg, közömbös hangon megírt recenziókból, amelyekből még a könyv tartalma sem derül ki, látható, hogy a folyóirat szerkesztőségében a fordításos könyvekről írni harmadrangú kötelességnek számít“ *. Milyen irányba fejlődtek az efféle recenziók két-három évtized alatt? A lett elbeszéléseket*? értékelve a recenzens ezt írja: „mi lett azzal az előzetes beállítottsággal — elégedett és igazolást nyert-e, otthonosan és bölcsen végigvezettek-e Lettországon, annak gondolataival, embereivel és állapotaival, vagy szakmai szempontból megérintett-e ?“* A folyóirat csaknem három oldalán ezeket a kérdéseket fejtegeti. Ha az oldal alján nem lenne ott a kiadó és a kiadás évét feltüntető lábjegyzet, azt lehetne gondolni, hogy eredeti könyvről van szó, mert a szerző még magát a „fordítás” szót sem említette. Itt egymás mellé állítják a lett és a litván műveket, témákat és problémákat, kiemelik az érdekesebb gondolatokat, megemlítik a válogatás előnyeit és gyengeségeit, néhány szóval meghatározzák a litván irodalomba bekerült mű jelentőségét. Ma a litván periodika többé-kevésbé mintha differenciálná tevékenységi területeit: az „Új könyvek“ kiadóink termékeit népszerűsíti és reklámozza, az „Irodalom és művészet“ a „Győzelemmel“ együtt tematikai-eszmei-kritikai szempontból tekint rájuk, a fordításos könyvek számára pedig talán csak időnként akad valamiféle nyelvi „kártoló“ a „Mi nyelvünkben“. 7 Vö. Kuosaitė- -Jašinskienė E. A forrásoktól napjainkig. —Pergalė, 1981, 7. sz., p. 176—178, 8 Amerikai novellák. —V., 1980, 520 p. 9 Kunčinas J. A valóság és a fikció között. —Pergalė, 1981, 3. sz., p. 178—179 (Rec.: Anderšas A. Vinterspeltas. —V., 1980, 419 p.) 10 Krasauskas V., Jurevičiūtė J. Komoly recenzió egy fordított könyvről. —Literatūra ir menas, 1950, dec. 10. 11 A zöld illúziók vitorlái. —V., 1983, 517 p. 12 Aputis J. Amalas Lettország oldalán. —Pergalė, 1983, 8. sz., 182—184. o. 84 Egyetlen újság vagy folyóirat sem fordít azonban kellő figyelmet a fordítások folyamatos kritikai, objektív, nė megérdemelt és szakmai értékelésére, a fordításokra vetett figyelmes tekintetre. Ezért most, amikor elolvasod az eredeti irodalomkritika valamelyik könyvét, önkéntelenül összeveted a lefordított könyvekről ją su szóló recenziókkal. Az irodalmi folyamatokat, az eredeti művek alkotói kanyarulatait elemezve érdekes előfeltevések, értelmes összehasonlítások, éleslátó, bátor következtetések, az irodalmi ir fejlődés nyilvánvaló mutatói, a művészi keresések lényeges vonásai, a gondolati absztrakció általánosításainak frissessége, ir meggyőző szintetikusság és analitikus ir tömörség ko bontakozik ki. Hiszen éppen itt rajzolódik ki a recenzens látókörének szélessége, saját véleményének meggyőző ereje, intellektusa ir t. t.13 Egészen más a lefordított į könyvhöz való viszony: egy csipetnyi életrajzi tény, egy kis rész a cselekményből, egy darabka a szereplők ir jellemének és a o kompozíciónak az elemzéséből, és ha még hozzátesszük a mű helyét az irodalom fejlődésébear n, eszmei-művészi tartalmát, — az irodalmi ir kapcsolatok kölcsönhatásának morzsáit, ez az egész recenzió amplitúdója. Mindez természetesen szükséges, sokak számára talán még érdekes is, de évről évre, iš évtizedről évtizeiš Ugyanezt to nem kellene megismételni. Az igazat megvallva, akadnak a ir rendeltetésükhöz és céljukhoz méltó kritikák is. Ezek iš egyike — J. Lebedžio szava a Donelaitis „Évszakok” című į művének német nyelvre történő fordításáról. Iš A hagyományos, szabványos kritika ji megszokott kereteiből konkrétságáir val és tárgyilagosságával emelkedik ki. Itt röviden, de pontosan ismertetik a mű fordításának történetét, megemlítik és objektíven ir értékelik az „Évszakok” korábbi fordításait, valamint kifejtik a fordító elméleti álláspontját a fordítás és į a fordítási ir į elvek tekintetében. „A ir művésziesség és kreativitás – a pontosság — mellett Budenzig legfontosabb — törekvése” – ismeri el a recenzens. Világosan kiemeli az adekvátság problémáját: egyetlen sor sem maradt ki, megőrződött nė az eredeti nemzeti sajátossága, a szerző egyénisége, számos szemléletes ige, meglehetősen tökéletesen adták vissza az eszmei-tematikus tartalmat, az urak jellemzését, valamint Donelaitis nyelvének legjellemzőbb sajátosságait. Nem feledkezik meg a lényeges hiányosságokról sem: nem maradt meg az eredeti líraisága, akadnak bizonyos prozódiai zökkenők, pontatlanságok a hiperbolákban és a hasonlatokban, különösen pedig lexikai, szemantikai, korrektúrai és egyéb hibák. Ez természetesen nem a recenzió ideálja, de már mindenképpen egy lefordított könyv komoly értékelése, amely értékét tekintve összemérhető a „Faust” fordításáról szóló másik hasonló recenzióval!®. Nem a litván, hanem a lett Faust utazásának kezdetével kezdődik. Rögtön látható, hogy a recenzens nem csupán arra törekedett, hogy gyorsan kielégítse a kíváncsi olvasót, hanem arra is, hogy tágabb összefüggésben szemlélje ezt a művet: megmutassa, miért lépte át Goethe műve a mi küszöbünket jóval később, mint lett, orosz, ukrán, finn, örmény, grúz, szerb és más nyelveken. Itt körültekintően áttekinti a fordítás első kísérleteit, a kritikai véleményeket, a német költő művének a litván irodalomra és a szerzőkre gyakorolt hatását, sőt azokat az okokat is megjelöli, amelyek miatt A.. Churgin fordító több évtizedes hatalmas szakmai munkáit nem merték objektíven értékelni. V. Kubilius problematikusan tekint a fordításra. A recenzens nem elégszik meg a fordító munkájának egyoldalú értékelésével18 Zalatorius A. Menant Borutos misle. —Pergalė, 1981, 4. sz., 167—171. o.; Girdzijauskas J. Érett elméleti gondolat, —Pergalė, 1981, 6. sz., 167—171. o. 14 Lebedys J. K. Donelaitis „Évek” című művének új német fordítása. —Pergalė, 1966, 10. sz., 120—129. o.; A litvánisztika területén. —V., 1972, 48—61. o. 15 Kubilius V. A „Faust” Litvániába utazik. —Pergalė, 1980, 3. sz., 133—154. o.; Találkozás J. V. Gőtével. —Kn. : Litván irodalom és a világirodalom folyamata. V., 1983, p. 220a fordítást mindenki megtekinti 256. 85 tással, o į A.. Churgino eredeti költői alkotásának amplitúdója, hangulata, a lírai „én” élményeinek skálája síkján. Ez a fordításelemzés egyik legtermékenyebb, ugyanakkor ir legnehezebb módszere, amelyet a recenziókban, sőt a monográfiáir kban is oly gyakran megtalálunk! ne *. V. Kubilius, figyelembe véve į a korábbiakat A. Churgin fordításait találóan és ir körültekintően értékeli, professzionálisan elvégzett munkákként: noha egy hatalmas tapasztalatú, fenomenális memóriájú tehetséges ir személyiség alkotásai, a fordítónak mégis ne mindenütt sikerült megőriznie a szereplők egyéni gondolkodásmódját, közvetítenie a szereplők pszichológiáját és intellektuális feszültségét, helyenként túlságosan hangsúlyozva Mefisztó durvaságát, Margarita o gyengédségét „megremegteti” a döngő szó. A recenzens véleménye iš szerint még a filozófiai mű fő motívumai is kilépnek a kanonikus keretek közül, a litván — „Faustban” már nincs jelen a német köznyelv elemi ereje, merészsége és egyszerűsége. A fordításban a klasszicista poétika ir modern európai líra gondolkodásmódjának bélyege. Két nagy költői személyiség — Adomas Mickevičius ir V. Mykolaitis-Putinas — alkotásáról sajátos, lendületes, ir ugyanakkor éleslátó recenziót írt I. Kostkevičiūtė! ". Az érzékeny ir lelkű, élénk szellemű recenzensnek sikerült egy hetilap oldalán a két költői személyiség alkotói kölcsönhatásának ötvözetét bemutatnia fordítási szempontból. Itt nincs hiány ir példákból, az ir adekvátság problémájának ir tárgyalásából, annak konkrét elemzéséből, hogy Putinának mennyire sikerült lefordítania Mickiewicz műveit. Alighanem kevesen tudják ilyen finoman, irodalmian, érzékenyen, ugyanakkor tárgyilagosan és ir körültekintően elemezni, értékelni hatalmas tehetségek alkotásait. Talán ne mindenkinek sikerül majd úgy írnia, mint J. LebedysV. nek, Kubiliusnak ar I. Kostkevičiūtė. Mindenekelőtt azonban emlékeztetni kell arra, hogy a latin recensio szó jelentése: értékelés, k. áttekintés, ellenőrzés. — Ezért a recenzióban leginkább nem a felszínes megállapításne okkal és kommentárokkal, hanem az értékeléssel és a kritikai szemlélettel kellene törődni. E műfaj kritikai munkáit jelentősen változatosabbá kellene tenni. Nem szabad ragaszkodni az évek során kialakult, a hetilapok és folyóiratok oldalain ir diadalmasan menetelő tolakodó, sablonos ir kifejezésekhez és kritikátlan kritériumokhoz. Ahogy azt a cseh professzor, irodalmunk ir cseh nyelvre į fordítója javasolja E. Parolekas, érdemes lenne figyelembe ar venni, a fordító tisztázta „milyen esztétikai-- etikai, ir modellezett valóságra vonatkozó értékeléseket találunk a szerző művében. Ką szeret ir ko gyűlöli, ką szépségként magasztalja ir ką esztétikailag hitelteleníti o azt, ami iránt közömbös. Néha maga a szerző nyíltan kommentálja és beszél a saját ir nézőpontjáról, de leggyakrabban közvetve, utalásokkal teszi ezt““**. Egyesek ezt a modellezett valóságot a mű kulcsának nevezik, — mások hangulatn- — ak, megint mások a mű szellemének. Iš A lényeget illetően, amint a fent említett cseh tudós rámutat, ahhoz, hogy megérezzük ir és tisztázzuk a szerző į valósághoz való viszonyát, nem szükséges sem a kéziratokat, sem az emlékiratokat, sem a ar leveleket, sem az író vagy költő egyéb levéltári anyagait gondosan tanulmányozni. E jelek magában a műben is megtalálhatók: különféle epithetonok, egyeztetett és nem egyeztetett jelzők, visszatérő ir vezérmotívumok, számos más részlet, belső érzelmi, erkölcsi és esztétikai értékelő jelzés ir 16 Eruasapsnu A. ITosr x nepesox. — Epesan, 1979. 17 Kostkevičiūtė I. Putinas ir Adomas Mickevičius. — Irodalom és ir művészet, 1969 aug. 23.(Rec.:) Mykolaitis-Putinas V. Írások. — V., 1968, t. 9. 18 Parolekas E. A világ művészi modelljének felidézése a fordításban (Arról, hogy mit fordítaiš nak valójában). — Pergalė, 1981, sz. 24, p. 148—157. 86 megmutatja, hogyan értékelte a szerző a környezetet, a szereplőket ir és az eseményeket, vagyis a másik mą művében leírt valóságot. J. Lebed recenziójában éppen ilyen ir értékelést találunk: „Budenzigas a legapróbb árnyalatokig rekonstruálja a költemény népi világképét, az emberek, a környezet és a természet ábrázolását. Amit az eredetiben elítélnek és lenéznek, ir illetve amit magasztalnak, azt a fordításban is ennek ir megfelelően ítélik el és magasztalják, tą igyekezve megőrizni magát a mértéket, fokot, árnyalatot”- “! ?, Ha valamely fordítónak német, angol, į spanyol vagy más nyelvre kellene ar lefordítania V. Jasukaitytė elbeszélését „Ballada a hídon állóról“? ?, érdemes volna alaposan áttanulmányoznia, megéreznie kedvelt visszatérő vezérmotívumaiir t: „Boldog vagyok. Boldog vagyok, boldog vagyok, ir ismételhetem: boldog vagyok.“ Ezek az ismétlődések tehát arról tanúskodnak, hogy az írónő, kiszakadva a iš mindennapokból, romantikusan, valamiféle absztrakt kitörésekkel ábrázolja a valóságot. Világának megértése nem mindennapi, — mintha elszakadt volna az unalomtól és a hétköznapiságtól. Íme, ez lenne a ir fordító sajátos feladata, a kritikus pedig a o recenzió — kulcsa. Hogy ne kelljen meghatározni, milyennek kellene lennie ma egy lefordított könyvről szóló recenziónak, ismét fel kellene idézni V. Krasausko ir V. Jurevičiūtė szavait: „Komoly recenzióra van szükség egy lefordított könyvről, ir amely feltárja a könyv ir eszmei tartalmát, ir jo a mű jelentőségét, a gondolat sajátosságait. Olyan recenzióra van szükség, amely lángoló stílusban, tiszta nyelven íródik, művészi recenzióra van szükség“. Itt egyet kellene érteni A. Merkyte-vel, aki, hogy megmutassa, hogyan nem kellene könyvekről recenziót írni, kénytelen volt még egy recenzióról is“! megírni az egész cikket, az ellenrecenziót?2. — Itt egy figyelemre méltó dolgot emelnek ki: „A recenzió talán — csupán a műveltség ne demonstrációja, ötletes idézetekkel, minduntalan felidézve a ir fordítástudományt, de komoly hozzáállással az eredeti és a fordítás ir szövegéhez, konkrét į elemzéssel, őszinte törekvéssel arra, hogy emeljük fordításaink jų általános ir színvonalát“. Tehát ahhoz, hogy fordítóink munkáit megfelelően, tárgyszerűen értékeljék, hasznos lenne, ha a szerkesztőségek nemcsak gondosan kiválogatnák, hanem képeznék és nevelnék is a ne recenzenseket, recenziópályázatokat ir hirdetnének, a sajtóban szélesebb körben vitát szerveznének, külön kérdőívekkel szociológiailag megvizsgálnák: milyen recenziókra van a legnagyobb szükség, melyeket olvassák a legtöbben, melyek felelnek meg leginkább a mai nap igényeinek. PELEH3HA ir — AJIb®A KPHTHKH A cikk B összefoglalója IMA ÉRTÉKELNI A fordítások szakmai bírálatának állapota A cikkek Ha tanulmányozásának alapja FO, JieGenaca, Kyčnunroca, B. KocrkaBHutoTre H. H IPYTHX BBIIBUTAI0TCst TpeOOBaHHS H K JIDYyTHM CTaThAM, MOMEIIaeMBIM B IEPHOTHKE, KOTOPHIE HE OTIHYAIOTCS pa3HOO0Gpa3HOCTELIO, HAYYHOCTHIO. B CTaThe feltételezi a publikált recenziók minőségének alapvető javítását, versenyt szervezni Ha JYYIIYIO DpelĮeH3HIO IIO MEePEeBONY, B CONHOJIOTHHECKOM ACITEKTE HCCIIEJ[OBAT5 AKTYAJIBHOCTb DEINEH3HI! H APYrHe BOMPOCHL. 1 Lebedys J. Új K. Donelaitis A „Metai” į fordítása német nyelvre. — Könyv : A litvánisztika területein, p. 50—51. * Jasukaitytė V. Ballada a hídon álló nőről. — Pergalė, 1981, sz. 6, p. 12—57. #1 Petrauskas V. Proust oldalán. —Pergalė, 1981, 4. sz., 126—142. o. ? ** Merkytė A. Út Proust felé. —Pergalė, 1981, 10. sz., 150–160. o.— 87