Įterpiniai ir lietuvių kalbos modalinių žodžių klausimas

LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987) GINTAUTAS AKELAITIS BETOLDÁSOK ÉS A LITVÁN NYELV MODÁLIS SZAVAINAK KÉRDÉSE A litván nyelvészet összefoglaló munkáiban (az akadémiai „Litván nyelvtanban”, a felsőoktatási intézmények számára készült nyelvészeti tankönyvekben stb.) a modális szavakat nem különítik el a nyelvi rendszer jelenségeként. Ez nem jelenti azt, hogy a modális szavak ne lennének jellemzőek a litván nyelvre, vagy hogy értelmezésük ne volna aktuális kérdés. A „Litván nyelv szótárában” találunk modal. (modális szó) jelölésű szavakat1, például: pagaliau IX 72, rods XI 810, sakyk, sakysim, sakau, sakytum… XII 3422 és így tovább; a modális szavak fogalmát a litván nyelvtudomány több munkájában is használják3. A litván nyelv modális szavait kifejezetten az orosz nyelvi mintát követve4 tárgyalta A. Laigonaitė a „Modalumo kategorija ir modaliniai žodžiai dabartinėje lietuvių kalboje” (V., 1967, p. 11–16) című, oktatási célú munkájában. A. Laigonaitė a modális szavak következő sajátosságait emeli ki: amikor egy szó az önálló szófajból a modális szavak csoportjába kerül, elveszíti nominális jelentését, és új szintaktikai funkciót kap; morfológiai szempontból a modális szavak megkövesedett, változatlan alakúak; a modális szavak nem töltenek be mondatrészi szerepet, de (párbeszédben) hiányos mondatot alkothatnak, egy mondatrészhez kapcsolódhatnak, és módosíthatják annak jelentését; leggyakrabban közbevetésként szerepelnek, kiegészítő funkciójuk pedig a mondatok jelentésbeli összekapcsolása. A. Laigonaitė példáiból összeállítható azoknak a szavaknak a listája, amelyeket a litván nyelv alapvető modális szavainak kell tekintenünk: aišku, savaime aišku, aiškus daiktas, aiškūs dalykas, be abejo, be abejojimo, be abejonės, be jokios abejonės, galbūt, turbūt, greičiausiai, galimas daiktas, galimas dalykas, matyt(i), 1 A „Litván nyelv szótárában” a modal. (modális szó) rövidítés a X. kötettől kezdve szerepel; a modális szavakat a korábbi kötetekben is feltüntették. 2 A példa után a „Litván nyelv szótára” kötetének és oldalának száma áll. 3 Lietuvių kalbos gramatika / Vyr. red. K. Ulvydas. — V., 1971, t. 2, p. 425–542; Jakaitienė E., Laigonaitė A., Paulauskienė A. Lietuvių kalbos morfologija. — V., 1976, p. 198; Valeckienė A. Lietuvių kalbos gramatinė sistema/Giminės kategorija. — V., 1984, p. 171. 4 A litván nyelv modális szavainak kérdésével való foglalkozást az ösztönözte és ösztönzi továbbra is, hogy a szovjet nyelvtudományban – különösen az orosz nyelvészetben – töretlen az érdeklődés e nyelvi jelenség iránt. Ezt az érdeklődést, mint ismeretes, V. Vinogradov munkái jelentősen fokozták: a modális szavakról és modális partikulákról szóló fejezet a „Русский язык. Грамматическое учение о слове” (1947) című könyvben, és különösen az „О категории модальности и модальных словах в русском языке” (1950) című önálló munka. Az elmúlt két-három évben a modális szavakról a következő két monográfia jelent meg: Баудер А. Я. Части речи — структурно-семантические классы слов в современном русском языке. — Таллин, 1982; Петров Н. Е. Модальные слова в якутском языке. — Новосибирск, 1984. 77 úgy tűnik, látszólag, úgy látszik, úgy fest, valószínűleg, igaz, valóban, biztosan, minden bizonnyal, tényleg, valóban, igazából, valójában, feltehetően, természetesen5. Az elmondottak legalább részben jelzik a litván nyelv modális szavainak értelmezési tendenciáit. Bár, mint látható, igen különféle nyelvi elemeket tekintenek modális szavaknak, központi szerepük mégis azoknak a szavaknak van, amelyek közbevetésként szerepelnek (ezt a modális szavak kutatóinak többsége elismeri)6. Mi a kapcsolat a közbevetések és a modális szavak között, és ami a legfontosabb: önálló morfológiai jelenségnek tekinthetők-e azok a szavak, amelyek közbevetésként modális jelentést fejeznek ki7? A modális szavak és a közbevetések – a közbevetésként álló szavak és szókapcsolatok – közötti kapcsolat akkor állapítható meg, ha a közbevetésként használt szavakat és szókapcsolatokat szintaktikai elemek megnevezéseiként értelmezzük, amelyek rangja megegyezik a mondatrész fogalmának rangjával8. A modális szavakat ebben az esetben a közbevetések morfológiai (morfologizált) kifejezőeszközeiként kezelik. A közbevetésként álló számos, egymástól nagyon különböző szó megkövültségi foka semmiben sem különbözik egymástól, például: matyt, regis és girdit, žiūrėk vagy aišku, tiesa és gaila, laimė és így tovább. Attól függ, hogy valamennyit modális szónak tekintjük-e, vagy csak némelyiket, hogyan értelmezzük a modalitást. A modalitást leggyakrabban a beszélőnek a kimondott gondolat valósághoz való viszonyára vonatkozó, a nyelvben kifejezett szubjektív-objektív álláspontjaként határozzák meg9. A modalitásnak két változata különböztethető meg: 1) alapmodalitás és 2) másodlagos (járulékos, aktuális) modalitás. A közbevetésként szereplő szavak másodlagos modalitást fejeznek ki. A másodlagos modalitást szűkebb és tágabb értelemben fogják fel. Ha úgy tekintjük, hogy a másodlagos modalitás csupán a problematikus bizonyosságból (kételkedés, találgatás, bizonytalanság) és a kategorikus bizonyosságból (a meggyőződés, a nyilvánvalóság, a bizonyosság hangsúlyozása) áll, akkor a másodlagos modalitást szűkebb értelemben értjük; vagyis csak a regis, rodos(i), 5 Laigonaitė A. Modalumo kategorija ir modaliniai žodžiai dabartinėje lietuvių kalboje. – V., 1967, p. 11–16. 6 Plg. Виноградов В. В. Избранные труды: Исследования по русской грамматике. – М., 1975, с. 75; Баудер А. Я. Указ. соч., с. 100; Баудер А. Я. Семантико-синтаксическая квалификация ядерных модальных слов. – В кн.: Значение языковых единиц и категорий. Таллин, 1984, с. 63; Петров Н. Е. Указ. соч., с. 50. 7 A modális szavak kutatói hangsúlyozzák: a közbevetésként szereplő szó szintaktikai fogalom, a modális szó pedig morfológiai kategória, vö.: Laigonaitė A. Min. veik. p. 16, Баудер А. Я. Указ. соч., с. 63. 8 E fogalmak ilyen értelmezése mellett a közbevetésként álló szavak, szókapcsolatok és mondatok hármas felosztása valójában dichotóm: a közbevetésként álló szavak és szókapcsolatok „mondatrésznek megfelelő közbevetések”, a közbevetésként álló mondatok pedig „mondatrészegységnek megfelelő közbevetések” („Litván nyelvtan”, 1976, 3. köt., p. 701–710, terminológia). Ugyanezt jelentik a közbevetésként álló szavak (önálló szavak és szókapcsolatok), valamint a közbevetésként álló mondatok dichotóm módon elkülönített fogalmai is. A közbevetésként álló szavak, szókapcsolatok és mondatok fogalma szerkezeti jelentéssel is felruházható (lásd: Мустейкиене И. Современный русский язык, II. Синтаксис. – В., 1984, с. 145). A közbevetések ilyen felosztása csupán hármas; az így értelmezett, közbevetésként álló szavak, szókapcsolatok és mondatok nem kapcsolhatók össze a modális szavakkal. 9 A litván nyelvészetben így vagy hasonlóképpen jellemzik a modalitást: az akadémiai „Litván nyelvtanban”, valamint J. Balkevičius, V. Labutis, A. Laigonaitė, A. Paulauskienė és más nyelvészek munkáiban. 78 A nyilvánvalóan, úgy tűnik, természetesen és más hasonló jelentésű szavak modálisnak tekinthetők. Modális jelentésnek javasolják tekinteni továbbá a beszélőnek a mondottakhoz való érzelmi viszonyát, általában „a közlésről szóló megnyilatkozásokat”, valamint a szóban forgó dolog ismétlődésére, megszokott voltára stb. vonatkozó különféle megjegyzéseket. A másodlagos modalitást ilyen tág értelemben felfogva minden közbevetésként álló szó modálisnak tekinthető10. A modalitás tág értelmezését jogosan bírálják: az említett, igen sokféle jelentést nem ugyanazon az alapon különítik el. A másodlagos modalitás szűkebb értelmezése esetén meg kell magyarázni, hogy miért nem alkotnak valamiféle morfológiai kategóriát azok a szavak, amelyek állandóan közbevetésként szerepelnek, de nem fejeznek ki modalitást. Azzal érvelhetünk, hogy az olyan szavakat, mint a gala, girdai, laimė, žiūrėk stb., nem kapcsolja össze egyetlen általánosított jelentés. Nyelvtani különbségeket is keresnek. Egyes kutatók rámutatnak, hogy a modális szavaknak kettős szintaktikai funkciójuk van: 1) közbevetésként állnak, 2) (különösen párbeszédben) hiányos mondatként szerepelnek, míg a nem modális szavak csak közbevetésként állnak11. Valójában a modális jelentésű szavak önálló mondatokat alkothatnak, vö.: — <…> Végül is, hát te magad is nagyon tudatos voltál a negyvenegyedik hétfőn? <…>/ — Természetesen. Eszembe sem jutott dicsekedni <…> AvyžKK 164. Miféle park ez, ha a százéves tölgyek árnyékában farakások hevernek, a fű le van taposva, éjszakánként pedig a gazdaság lakói kiengedik a jószágaikat. Legelő? Talán. Csak éppen nem park T 1981 276. A természetesen, talán és hasonló szavak csak szövegbeli mondatnak tekinthetők: bár egyetlen szóból álló mondat intonációjával rendelkeznek, csak a szöveghez „támaszkodva” működhetnek. Modális jelentésük némileg elhalványult, másodlagos: ezek a szavak elsősorban az elhangzottakkal való egyetértést fejezik ki, a bizonyosság vagy a kétely modális árnyalataival. Párbeszédbeli replikák vagy egyéb fordulatok után állhatnak, amelyek tartalmát megerősítik. Ha a replikákat vagy fordulatokat megismételnénk, a szerkezet teljessé válna, vö. Legelő? Talán legelő; néha éppen ez történik: — Senki sem jött el? | — Természetesen senki VienR I 27. Mindezekben az esetekben nem mondatokról, hanem olyan közbevetésekről van szó, amelyeknek további funkcióik is vannak: egy állítást helyettesítenek, konjunkciós jelentésük van — összekapcsolják a párbeszéd replikáit vagy egyéb mondatokat. Ez utóbbi kiegészítő funkció révén ezek a modális közbevetések közel állnak más, elsődlegesen konjunkciós funkciójú közbevetésekhez: ellenkezőleg, sőt, mi több, épp ellenkezőleg stb. Egyébként az utóbbiak is állhatnak önálló mondatként, vö.: A csövek szigeteléséhez jelenleg használt bitumenperlit hővezetőbb az ásványgyapotnál. Sőt. Szállítás közben <…>, raktári tároláskor és az árkokba fektetéskor gyakran megsérül a csövek szigetelőburkolata T 1981 225. Csak a konjunkciós közbevetés-mondatok a gyenge parcel­láció következményei. Másfajta közbevetések is parcel­lálhatók, vö. <…> az utasok udvariasak, segítőkészek <…> egymással mindig és mindenütt azok kell, hogy legyenek. Sajnos. Nekem is gyakran kell utasként utaznom, és sok mindent látok T 1985 32. Vagyis a szövegbeli mondatként való szereplés lehetősége nem a modalitást kifejező szavak külön szintaktikai funkciója, tehát nem is megkülönböztető jegye a közbevetésként álló modális és nem modális szavaknak. 10 Plg. Петров Н. Е. Указ. соч., с. 16. 11 Василенко Л. И. Структурно-семантическая роль модальных слов в тексте: Автореф. дис. … канд. филол. наук. — Минск, 1985, с. 16. 79 A modális szavakat, amikor morfológiai kategóriaként értelmezik őket, többnyire önálló szófajnak tekintik12. Nehéz megválaszolni, hogy lehet-e ilyen szófaj a modális szavaké, mivel a szófajokat, mint ismeretes, bár kritériumok együttes rendszere alapján különítik el (figyelembe veszik a lexikai jelentés sajátosságait, a morfológiai jellemzőket és a szintaktikai funkciókat), az egyik esetben mégis az egyik, a másik esetben pedig másik kritériumnak tulajdonítanak elsőbbséget. Ezenkívül vannak olyan szavak, amelyekre nem illik valamennyi kritérium; egyes szavak az egyik szófajból a másikba való átmenet szakaszában vannak. V. Labutis a litván nyelvi partikula szófajának elkülönítésekor a következőket hangsúlyozta: „egy szócsoportot akkor tekinthetünk önálló szófajnak, ha megfelel két legáltalánosabb feltételnek: 1) <…> rendelkeznie kell olyan közös jeggyel (vagy jegyekkel), amely összekapcsolja a csoport szavait, és 2) nem lehet valamely másik szófaj (vagy több szófaj) alkotórésze”13. Vizsgáljuk meg az regis, rodos(i), atrodo, matyt(i) szavakat, amelyeket a litván nyelv legjellemzőbb közbevetéseinek éppúgy tekinthetünk, mint legjellemzőbb modális szavainak: vajon a modalitás kifejezésekor sajátos morfológiai jellemzőkre tesznek-e szert, és megfelelnek-e a szófaji elkülönítés második feltételének. A verbális morfológia kutatója, A. Paulauskienė szerint a visszaható igék (érthető módon a hasonló típusú formák mellett) spontán cselekvést jelölnek, és határozatlan személyű jelentésük van; az irodalmi nyelvben a határozatlan személyű forma helyett a főnévi igenév használata ajánlott, vö. matyt(i). Az atrodo ige előtagja elválaszthatatlanul beépült a tőbe (előtag nélkül ez az ige — rodo — más jelentésű). Az ilyen típusú igék rendszerint irány nélküli cselekvést, a cselekvő meghatározatlan állapotát jelölik14. A regis, rodos(i) szavak valójában személytelen alakok. Személytelenségüket az határozza meg, hogy ezek az alakok képesek határozatlan személyt kifejezni, valamint a lexikai jelentésük (spontán, természeti, a cselekvő akaratától független cselekvést jelölnek); személytelenségük emellett összefügg a visszaható partikula funkciójával. Más személytelen igékhez hasonlóan a regis, rodos(i), atrodo igék defektív paradigmájúak: valamennyi igeidő egyes szám harmadik személyű alakjaival, valamint a feltételes mód harmadik személyű alakjaival rendelkeznek. Közbevetésként állva e igék szinte minden alakja modális jelentésű lehet, kivéve a kijelentő mód jövő idejű (regėsis, rodysis, atrodys) és a feltételes módú (regėtųsi, rodytųsi) alakokat. Miért nem szerepelnek közbevetésként a jövő idejű alakok? Az igeidők morfológiai alakjai rögzítik a cselekvésnek a beszéd pillanatához való viszonyát15. A mondatban használt igeidőalakok (és más, időt kifejező nyelvi elemek) a szintaktikai időt jelzik, amelyet a beszélő által választott időbeli viszonyítási pont alapján határoznak meg. Ez a viszonyítási pont a beszéd pillanatával csak a mindennapi kommunikációban eshet egybe- 12 Laigonaitė A. Uo. mű, 11. o.; Lietuvių kalbos gramatika, 3. köt., 484. o.; Александров Н. М. A szófajok indoeurópai nyelvekben való osztályozásának kérdéséhez. – In: Вопросы теории частей речи (на материале языков различных типов). Л., 1968, 109–110. o.; Мустейкиене И. I. m., 145. o.; Петров Н. Е. I. m., 16. o. 13 Labutis V. Dalelytės ir jų vieta kalbos dalių tarpe. – Kn.: Literatūra ir kalba. V., 1962, t. 6, p. 365. 14 Paulauskienė A. Dabartinės lietuvių kalbos veiksmažodis. – V., 1971, p. 21, 25. 15 Paulauskienė A. Gramatinės lietuvių kalbos veiksmažodžio kategorijos. – V., 1979, p. 168. 80 szükséges helyzetben16. A közbevetések viszonylag autonóm szintaktikai elemek, időbeli jelentésük pedig külön határozódik meg. A közbevetések időviszonyát a tartalom felfogásának vagy a gondolat felmerülésének a beszéd pillanatához való viszonya alapján határozzuk meg17. A gondolat rendszerint a beszéd pillanatában merül fel, ezért a modalitást és kételyt kifejező szavak regis, rodos(i), atrodo leggyakrabban jelen idejű alakban fordulnak elő; teljesen mindegy, hogy az a kijelentés, amelynek igazságában kételkednek, olyan eseményt említ-e, amely éppen történik, már megtörtént, vagy csak ezután fog megtörténni. Vö. Rodos, raudonuoja (raudonavo, raudonuodavo, raudonuos) visa padangė. Ha a beszélő korábban fogta fel az elmondottakat, vagy korábban merült fel benne a kimondott gondolat, a kételyt kifejező szó múlt idejű (egyszerű vagy ismétlődő) alakot ölthet. Vö. Rodės/rodydavos, raudonuoja (raudonavo, raudonuodavo, raudonuos) visa padangė. A kétely modalitásának és a jövő időnek a jelentése összeegyeztethetetlen, mivel a beszéd pillanata nem lehet a jövőben. A modalitást kifejező alakok tehát az idő kategóriáját tekintve valódi igealakok. Modalitásuk nem abból ered, hogy új morfológiai kategóriává — modális szóvá — alakultak, hanem abból, hogy közbevetésként működnek. Hozzá kell tenni, hogy az atrodytų alaknak, akárcsak a közbevetésként használt egyéb feltételes módú alakoknak (manyčiau, sakyčiau), a használatát inkább stilisztikai, mint grammatikai szempontok indokolják: a feltételes móddal kifejezett kétely (atrodytų) kevésbé kategorikus, óvatos, olykor szerény árnyalatot kap. A tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen tárgyaljuk a nyelv modalis szavaknak tekintett egyéb elemeit, különösen azokat, amelyek határozószói alakúak; az eddigiek pedig nem elegendők ahhoz, hogy valamennyi modális szóra vonatkozó általános következtetéseket vonjunk le. Mindazonáltal néhány következtetést megfogalmazhatunk. Azoknak a szavaknak, amelyek közbevetésként modalitást fejeznek ki, elhalványul az egyedi lexikai jelentésük, és annak helyébe modális jelentés lép. A lexikai jelentés ilyen változáson mennek keresztül közbevetésként azok a szavak is, amelyek nem vesznek fel modális jelentést. Az egyes szavak közbevetésként használt alakjai rendszerint a leggyengébb kategóriajegyeket mutatják az adott szófajra jellemző tulajdonságok közül. Állandó szintaktikai funkciójuk és automatizálódott használatuk miatt megrövidülhetnek, de nem merevednek meg a modális szavak sajátos morfológiai fokán, hanem közvetlenül partikulaszóvá alakulnak, például: berods, esą, rasi, tarsi, tartum és hasonlók, részben pedig galbūt, turbūt, mat rendszerint a közbevetés funkcióját is elveszítik. A közbevetés pedig nem olyan szintaktikai „tér”, amelyben sajátos morfológiai kategória (szófaj) — a modális szavak — alakulhatna ki. A litván nyelv modális szavait talán célszerűbb szemantikai vagy funkcionális-szemantikai csoportként kezelni; ebbe morfológiai megszorítás nélkül beletartoznának a modális partikulaszók, a modális igék, a modalitás jelentését hordozó határozószók, és természetesen a különböző szófajok olyan alakjai is, amelyek közbevetésként modalitást fejeznek ki. 16 Золотова Т. А. Очерк функционального синтаксиса русского языка. — М., 1973, с. 173. 17 Vö. a jelen idő három, különböző módon meghatározott jelentésével a következő mondatban: Rodos, ji ne pieną, o kraują iš manęs atima, ponaitčuke CvR V 100. Az atima alak (a mondaton kívül) azt mutatja, hogy a cselekvés egybeesik a beszéd pillanatával. A mondat ideje jelen, jóllehet a cselekvés nem esik egybe a beszéd pillanatával; az időbeli viszonyítási pont nincs szigorúan rögzítve: egy még be nem fejezett múltbeli eseményről van szó. A Rodos jelen ideje egybeesik a beszéd pillanatával, hiszen a gondolat ekkor merül fel és hangzik el. 81 BEVEZETŐ EGYSÉGEK ÉS A MODÁLIS SZAVAK KÉRDÉSE A LITVÁN NYELVBEN Összefoglaló Mivel a modális szavak elkülönítésének fő kritériuma a szintaktikai funkciójuk — vagyis az, hogy bevezető egységként használják őket —, a cikk azoknak a szavaknak a morfológiai státuszát tárgyalja, amelyeket a litván nyelvben mind nyelvtani bevezető egységként, mind központi modális szóként tartanak számon: regis, rodos(i), atrodo, matyt(i) stb. Az elemzés bizonyítja, hogy ezeknek és a hozzájuk hasonló, bevezető egységként használt szavaknak az alakjai megőrzik morfológiai jellemzőiket. E szavak modalitása lexikai jelentésük területén rögzül: elveszítik egyedi lexikai jelentésüket, az általánosított jelentés magját azonban megőrzik. A litván nyelvben valószínűleg célszerűbb a modális szavakat nem külön morfológiai kategóriának (külön szófajnak), hanem olyan szemantikai szócsoportnak tekinteni, amelybe minden modális jelentésű szó beletartozik: a modális partikulumok, a modális igék, a modális határozószók, valamint természetesen azok a szavak, amelyek bevezető egységként használva modálisak.