J. Balčikonio darbų reikšmė

A LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK KUTATÁSAI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVI (1987) STASYS KEINYS J. BALČIKONIS MUNKÁINAK JELENTŐSÉGE 1985. március 25-én volt száz éve annak, hogy megszületett a kiváló litván nyelvész, akadémikus, professzor, Juozas Balčikonis. Hat évtizeden át buzgón foglalkozott anyanyelvének ügyeivel, és a nyelvművelés, valamint a nyelvkutatás különböző területein kitörölhetetlen nyomokat hagyott. A J. Balčikonis halála óta eltelt néhány évtizedben már nem kevés munka történt, egyrészt örökségének megőrzése és mindenki számára könnyen hozzáférhetővé tétele, másrészt munkásságának pártatlan értékelése, helyének és jelentőségének meghatározása érdekében. Mi történt? 1972-ben jelent meg J. Balčikonis által lejegyzett népdalok gyűjteménye, a „Druskininkų dainos”, amely a legszembetűnőbben mutatja a nép és kultúrája iránti végtelen szeretetét, valamint azoknak az egyszerű embereknek a megbecsülését, akiket egész életében maga is nagyra becsült, és ugyanerre tanított másokat is. 1978—1982-- ben jelent meg J. Balčikonis „Válogatott írásainak” két kötete?, amelyet a köztársasági Minisztertanács J. Balčikonis emlékének megörökítéséről szóló határozata alapján készítettek elő és adtak ki („Tiesa”, 1970. március 24.). Ebben az írásgyűjteményben a nyelvész valamennyi fontosabb, nyelvi kérdésekkel foglalkozó tanulmánya és rövidebb írása helyet kapott, továbbá előadásainak egy csokorra való jegyzete, valamint a nyelvtudomány szempontjából fontos levelei is megjelentek. Új kiadásokban jelentek meg J. Balčikonis által fordított mesék, valamint néhány egyéb szépirodalmi mű is. Tudományos kiadványokban, valamint újságokban és folyóiratokban számos cikk jelent meg a professzor életéről és munkásságáról. Különösen sok, J. Balčikoniusnak szentelt kiadvány és rendezvény kapcsolódott születésének 100. évfordulójához. Vilniusban e dátumnak szentelt jubileumi tudományos konferenciát rendezett a Vilniusi Állami V. Kapsukas Egyetem és a Tudományos Akadémia Litván Nyelvés Irodalomtudományi Intézete; a köztársaság fővárosában, más városokban és járásokban, valamint a professzor szülőföldjén, Ėriškiaiban is ünnepi megemlékezéseket tartottak. Ennek az alkalomnak szentelték a „Kalbos kultūra” 48. füzetét, amelyben néhány cikk mellett számos visszaemlékezést is közöltek a nyelvészről*. A jubileumi cikk és a J. Balčikoniusról szóló visszaemlékezések egy csokra a „Mūsy kalba” című kiadványban is megjelent?. A „Šviesa” kiadó pedig az iskolák számára kiadta V. Vitkauskas könyvecskéjét a nyelvész életéről, valamint tudományos és pedagógiai tevékenységéről®. A jubileumról széles körben megemlékezett a köztársasági, a városi és a járási sajtó, továbbá a köztársasági rádió és televízió. 1 Druskininkai dalai / Lejegyezte J. Balčikonis. — V., 1972. — 216 p. 2 Balčikonis J. Válogatott írások /Összeállította A. Pupkis. —V., 1978, 1. köt. —408 p.; 1982,. 2. köt. —332 p. 8 Nyelvi kultúra, 1985, kapcsolat. 48. — 80 p. 4 A mi nyelvünk, 1985, 1. szám (119), 3–31. o. 5 Vitkauskas V. Juozas Balčikonis. — K., 1985. — 112 p. 61 Mindez lehetővé tette mind a nyelvészek, mind a társadalom számára, hogy jobban megismerjék és megértsék J. Balčikonis munkáit, azok jelentőségét nemcsak a nyelvtudomány, az irodalmi nyelv fejlesztése és művelése, hanem általában a nemzet szellemi kultúrája szempontjából is. A jövőben nem szabad megfeledkezni J. Balčikonis hagyatékának még ki nem adott részéről sem. A jubileum alkalmából többen is megemlítették, hogy a nyelvtudomány számára hasznos lenne kiadni a nyelvész által lefordított és kiegészített J. Otrembskis-féle „Litván nyelvtant”. A folkloristák felvetették, hogy célszerű lenne közzétenni J. Balčikonis által lejegyzett elbeszélő folklórt. Lehetséges, hogy érdemes lenne elgondolkodni a kéziratokban fennmaradt vagy régen közzétett fordításainak kiadásán is. Szükség van J. Balčikonis részletes bibliográfiájára. A kutatás és az időn át végzett fáradozás során bizonyára még több közreadásra érdemes anyag is előkerül. Ezért J. Balčikonis hagyatékának közzétételét, valamint annak részletes tudományos vizsgálatát és értékelését a nyelvész születése utáni második évszázad kezdetével is folytatni kellene. J. Balčikonis korán bekapcsolódott a nyelvészeti munkába. Már diákként megismerkedett a század elejének legkiválóbb litván nyelvészeivel, J. Jablonskival, K. Būgával és másokkal, és együtt élt a nyelv közös gondjaival. Kétségtelenül ez fordította egész életét a litván nyelv, annak kutatása, ápolása és fejlesztése felé. J. Balčikonis a litván nyelvészek utolsó olyan nemzedékének képviselője, amelynek a felsőoktatási intézményekben nem volt lehetősége litván nyelv és irodalom szakon tanulni, mivel a cári Oroszország egyetemein érthető okokból ilyen szak egyáltalán nem létezett. És sehol máshol sem volt ilyen. A nyelvük kutatásának és fejlesztésének szentelődött nyelvészeknek önállóan kellett elvégezniük e nyelv tanulmányozását; számukra a litván nyelv egyetemei a falusi kunyhók voltak. Egyébként az elmúlt és a jelen században nem egy más ország nyelvésze is elvégezte ezeket az egyetemeket, aki meg akart tanulni litvánul, és jobban meg akarta ismerni magát a litván nyelvet. A múlt század végének és e század elejének litván nyelvészei maguk kényszerültek elmerülni a nyelv forrásaiban, alaposan megismerni elsődleges forrásait — a nép élő nyelvét, a régi írásbeliséget és az újabb korok legjobb íróinak alkotásait. Ezek a dolgok a valódi egyetemeken elsajátított munkamódszertani készségekkel együtt határozták meg az akkori litván nyelvészek munkájának sikerét. Végül kétségtelenül ez is egyike volt azoknak az okoknak, amelyek miatt ezek a nyelvészek mindenki másnál jobban becsülték, tisztelték és értékelték a nép, az egyszerű falusi dolgozó emberek nyelvét. Ezt a szemléletet, mint a régi nyelvművelők intel­mét, J. Balčikonistól kapta a mai litván nyelvtudomány is. A Szentpétervári Egyetem elvégzése után J. Balčikonis gyakorlati nyelvművelői munkát végzett litván újságok szerkesztőségeiben, majd hamarosan tanítani kezdett litván gimnáziumokban, később pedig a panevėžysi tanítóképzőben, a kaunasi Litván Egyetemen és a Vilniusi Állami Egyetemen folytatta munkáját. J. Balčikonis nemcsak mint a szülőföldi nyelv híres tanára, hanem mint oktatásszervező is bekerült a litván iskolák történetébe. Az első világháború után a panevėžysi litván iskolák (kezdetben a fiúgimnázium, majd a tanítóképző) tevékeny alapítója és igazgatója volt. 1970-től a J. Balčikonis által Panevėžysben töltött évekre (itt maga is reálgimnáziumot végzett) a róla elnevezett középiskola emlékeztet. J. Balčikonisra különösen nagy tudományos és állampolgári jelentőségű feladatok hárultak a második világháború után. Az a megbízás jutott neki, hogy újjászervezze a litván nyelv kutatását a Köztársasági Tudományos Akadémián. 1945-től 1952-ig J. Balčikonis a Tudományos Akadémi62 az ő A „Lietuvių kalbos instituto” igazgatóját az (1946 m. Akadémia rendes tagjává választották, ju különösen elkötelezetten dolgozott a litván lexikográfia alapvető munkáin. Sok leko J. Balčikonisnak a litván ir szakos tanárok képzésére kellett fordítania. Ő volt az egyik a Litván Nyelv Tanszék újjáalapítója a Vilniusi Állami Egyetemen (1944—1950 m. annak vezetője, 1948 m. professzori címet kapott), a háború utáni 15 években igen sokat dolgozott, másokkal együtt nevelve az su ország számára létfontosságú litván nyelvés irodalomtanárokat. ir Mint a legtekintélyesebb nyelvésznek, J. Balčikonisra hárult a legnagyobb teher a litván nyelvészek nevelésében. ir A litván nyelvészek 20 közül több mint az első, szovjet időkben filológiai tudományok kandidátusi értekezését megvédőknek kellett témavezetőként vagy jo opponensként közreműködniük. Egy maroknyi su fiatalabb nemzedékhez tartozó munkatársával együtt J. Balčikonis a nehéz háború utáni években megszervezir te és fejlesztette a litván nyelv kutatását, ir nevelte és gondozta a litvanisták káderét. Ši J. Balčikonis tevékenysége különösen ir fontos és jelentős, mivel hozzájárult a litván ir nyelv kutatásának gyors felemelkedéséhez és fejlődéséir hez, valamint a mai litván nyelvtudomány kibontakozásához és felvirágzásához. Pedagógiai J. Balčikonis pedagógiai tevékenysége csaknem öt évtizeden át tartott. Ezért nem meglepő, hogy a mai litván nyelvészek többségének, valamint a litván ir nyelv és irodalom idősebb nemzedékhez tartozó tanárai ir jelentős részének J. Balčikonis tanár és professzor. Egyetlen tanítványának emlékezetéből sem halványul el soha a professzor képe. Lassú járás, nyugodt, halk hang... És a szeretet, az anyanyelv szeretete, amely a professzor egész lényéből sugárzott. A felsőoktatási intézmény oktatói közül kevesen tudtak ilyen állandó szakmai kapcsolatot fenntartani a hallgatókkal. Ő volt az egyetlen, aki folyamatosan ráirányította hallgatói figyelmét az írott nyelv kimeríthetetlen éltető forrására — a szülők, az öregek, az egyszerű emberek nyelvére. A „Litván nyelv szótára” céduláinak készletei soha nem fogytak ki a professzor aktatáskájából. Minden hallgatóját megtanította arra, hogyan és milyen szavakat kell gyűjteni. A szavak gyűjtése nemcsak a szótár számára végzett segítség volt, hanem a hallgatók élő, megszakítás nélküli kapcsolata is az élő nyelvvel, a vele való aktív viszony kialakítása. Csak azok nem kedvelték a professzort, akik nem hallgattak rá, akik, amikor a litván nyelv és irodalom szakembereivé, írókká vagy szerkesztőkké, tudósokká vagy tanárokká akartak válni, nem akarták javítani saját nyelvtudásukat. Csak azok terjesztettek szóbeszédet a professzor különcségeiről, gúnyolódtak az általa adott dolgozattémákon, vagy akár fel is háborodtak miattuk, akik nem értették meg annak a nemes embernek és odaadó tanárnak a legfőbb kívánságát, hogy megtanítsa tanítványait, a diákokat a leghelyesebb, legszebb, legélőbb nyelvre, és akik számára az újságok vagy hivatalok stílusa tűnt minden tekintetben követendőnek és a nyelv egyetlen ideáljának. Voltak olyan diákok is, akik J. Balčikonistól semmit vagy majdnem semmit sem tanultak, és csak arra emlékeznek, hogy reszkettek annak a teremnek az ajtaja előtt, amelyben a professzor beszámoltatott vagy vizsgáztatott, illetve hogy a tanulmányi könyvecske az asztalra koppantott —gyere máskor. De hát ebből kellene megítélni, milyen pedagógus volt J. Balčikonis? Hát el lehet felejteni, hogy nagyon tapintatos volt, és soha senkire nem erőltette rá a véleményét! Még a diákokra sem. Hiszen mindig akadnak olyan diákok is, akik azt hiszik, hogy bármelyik professzornál többet tudnak. J. Balčikonis azt mondta, hogy a diákoknak nem feltétlenül kell pontosan ugyanúgy gondolkodniuk, ahogyan ő gondolkodik és magyaráz. Azonban feltétlenül tudni kell bizonyítani gondolkodásunk helyességét. A professzor igyekezett magyarázatait részletes és nyilvánvaló bizonyítékokkal alátámasztani. Mindig a becsületesség, a saját vélemény megvédésének képessége, az önzetlenség, ugyanakkor a következetesség, a helyes szigorúság és az elvhűség példája marad. J. Balčikonis őszintén örült tanítványai sikereinek. Felejthetetlen és megható beszédet mondott Z. Zinkevičius 63 filológiai tudományok doktora értekezésének védésén. Általában véve, a tudományos fokozatok odaítélésével foglalkozó tanács tagjaként J. Balčikonis gyakran felszólalt a disszertációvédéseken. Valószínűleg nem egy disszertáns nagyon félt ezektől a beszédektől, mert a professzor szigorúan és engedmények nélkül mindenkitől megkövetelte az anyanyelv jó ismeretét. És különösen szigorú volt a tudományos fokozatra törekvő nyelvészekkel szemben. Parancsként hangzanak ma is a professzor következő szavai: „A filológiai tudományok kandidátusának minden írásműről képesnek kell lennie pontos véleményt mondani — megmondani, hogy jó-e az írásmű nyelve, mi hiányzik belőle. Ahhoz, hogy ezt megmondhassa, neki magának sem szabad hibákat vétenie a saját nyelvhasználatában, élőbeszédszerűen kell beszélnie“- “* és „A lituanistáknak kellene elsőként helyesen, élőbeszédszerűen és gördülékenyen írniuk““. J. Balčikonis alkotói hagyatékában az anyanyelv oktatásának kérdéseivel foglalkozó cikkek, valamint tankönyvismertetések is találhatók. Ezekből világosan látható, milyen komolyan tekintett a professzor a nyelvoktatás kérdéseire, magukra a tanárokra és képzésükre („Hát lehet-e litván nyelvtanár mindenki, aki meg tudja különböztetni a betűket az ekéktől?“ — kérdezte nem gúny nélkül J. Balčikonis a „Lietuvių kalba mūsų universitete“ című, 1927-ben közzétett cikkében.) Saját pedagógiai tevékenysége ezekkel a cikkekkel együtt a gyakorlati litván pedagógia és módszertan kiemelkedő lapja, amely napjaink különböző iskolái számára is fontos és jelentős. Az anyanyelv oktatásának tökéletesítéséhez és javításához részletesen meg kell vizsgálni legjobb tanárainak tapasztalatait, és figyelembe kell venni azokat. E tekintetben a jelenlegi módszertan is sok mindent átvehetne még, úgy tűnik, J. Jablonskis és J. Balčikonis pedagógiai hagyatékából. A középés idősebb nemzedékhez tartozó lituanisták közül sokan nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy J. Balčikonis tanítványainak nevezhetik magukat. Ez a tanári munka legjobb értékelése. Ilyen értékelést rendszerint azok a tanárok érdemelnek ki, akik sok mindenre megtanították tanítványaikat. J. Balčikonis tanítványai előtt feltárta a nyelv valódi kincstárait, meggyőzően megmutatta, hogy az anyanyelvet is egyáltalán nem kevésbé odaadóan kell tanulni, mint más nyelveket és más tantárgyakat. J. Balčikonisra mint nyelvészre és pedagógusra különleges küldetés hárult. Ő, az első hivatásos litván nyelvészek kortársaként és harcostársaként mintegy hídként kapcsolta össze a század eleji litván nyelvtudomány örökségét a jelenlegi nyelvtudománnyal. Ez a nemzedékek közötti kapcsolat, a saját tudományterület öröksége iránti tisztelet és annak figyelmes tudományos értékelése, a legjobb hagyományok továbbörökítése láthatólag a legfontosabb tényezők közé tartozott, amelyek a litván nyelvtudomány gyors minőségi fejlődését biztosították napjainkban. J. Balčikonis egész életében nagy becsben tartotta J. Jablonskis és K. Būga emlékét. A nagy litván nyelvészek iránti tiszteletet és szeretetet folyamatosan elültette tanítványaiban, munkáikat példaként állította mindenki elé, és maga volt munkájuk leghűségesebb és legkövetkezetesebb folytatója. Most pedig már magának J. Balčikonisnak a neve is szentségtörés nélkül bekerült a litván nyelvtudomány történetébe e tudomány legkiválóbb művelőinek, a professzor harcostársainak nevei mellé. ¢ Balčikonis J. Rinktiniai raštai, t. 1, p. 302. 7 Ugyanott, 362. o. 8 Ugyanott, 61. o. 64 Csaknem négy évtizeden át J. Balčikonis folytatta K. a Būga által elkezdett „Litván nyelv szótára” munkálatait, az idő több mint felében a szótár főszerkesztőjto e, a munka vezetője és fő ir szervezője volt. A szótárnak az volt a rendeltetése, hogy J. Balčikonis legnagyobb munkájává váljon. E szótár történetének van egy különleges vonása: a szerkesztőket — mindvégig arra jo kényszerítették, hogy mi siessenek, és – ahogy mondani szokták – minél gyorsabban kész művet adjanak a társadalomnak. A húszas évek elején a K. Būga sürgetői ir és siettetői ir közül ő volt a legfőbb: J. Balčikonis. Később, miután 1930 m. a litván nyelvészeti mű élére került, magát J. Balčikonist is ir mindenféleképpen sietésre ösztönözték mások. Az elhatározott hatalmas munka – a — szótári cédulagyűjtemény lényegi kiegészítése (valójában annak összeállítása, mivel a korábbi, Būga által K. birtokolt anyagot többszörösen felülmúlta), a szótár szerkesztési alapjainak meghatározása (a J. Balčikonis által szerkeszteni kezdett szótár egészen más jellegű volt, mint a K. Būga által éppen csak megkezdett, ezért nincs igazság iš ir jo folytatás; K.. Būgos szótára csupán a nagy „Litván nyelv szótárának” forrása volt), és magának a szótárnak a megírása, szerkesztése, a korrektúrák hegyeinek átolvasása sokkal több erőt és időt igényelt, mint azt kezdetben maga a főszerkesztő gondolta. A szótár első kötetéhez egy egész évtizedre volt szükség. A ir munka mintha gyorsabb ütemben indult volna, J. Balčikonisnak azonban csak az első két kötetet sikerült kiadnia (I. k. —1941, II. k. —1947). Ezt követően, miután elkészült a harmadik kötet és megkezdődött a negyedik, mások azt tűzték ki célul, hogy kissé megváltoztatják a szótár felépítését, és ez ismét egy időre lelassította a szótár összeállítását (a III. kötet újonnan, már J. Balčikonis nélkül átszerkesztve, 1956-ban jelent meg). Mostanra a nagy „Litván nyelv szótárának” 14 kötete jelent meg. A szótár már régóta a litván nyelvtudomány legnagyobb, legimpozánsabb és legfontosabb műve, amely széles körű elismerést vívott ki nemcsak Litvániában, hanem annak határain messze túl is. A szótárírók becsületbeli ügye, hogy igyekezzenek elérni: az olvasók még ebben az évszázadban kézhez kapják az akadémiai szótár utolsó kötetét. A szótár és J. Balčikonis még ma is elválaszthatatlanok egymástól, sokéves munkája pedig jó termést hoz. J. Balčikonis a litván nyelvtudomány történetébe az egyik legnagyobb lexikográfusként, a nagy szótár szervezőjeként, vezetőjeként és szerkesztőjeként vonult be. Ezért jelképes és helyénvaló, hogy a Litván Nyelv és Irodalom Intézete Szótári Osztályának nagy termébe belépőket J. Balčikonis portréja fogadja. J. Balčikonis egyben J. Jablonskis leghűségesebb harcostársa, halála után pedig munkájának legkövetkezetesebb folytatója volt. Nem csupán J. Balčikonis gondosan előkészített és öt kötetben kiadott, csaknem valamennyi J. Jablonskis-cikkre gondolunk?. Mindenekelőtt itt magának J. Balčikonisnak az irodalmi nyelv és nyelvi kultúra fejlesztésében végzett munkáját nem szabad elfelejteni. Nyelvészi életének egészében következetes őre volt az irodalmi litván nyelv népiességének, és kétségtelenül ő maga volt a nép nyelvének legjobb ismerője. Akárcsak J. Jablonskis számára, J. Balčikonis számára is idegenek voltak a purista hangulatok, amelyeket mindig és mindenütt, mind a terminológiai munkában, mind a nyelvjavításban és a pedagógiai munkában, határozottan elítélt. J. Jablonskishoz hasonlóan J. Balčikonisnek is mindvégig szigorú bírái voltak munkájának. Ő azonban sohasem engedte le a zászlót, mindig a végsőkig és becsülettel küzdött. * Jablonskis írásai /Szerkesztette J. Balčikonis. —K., 1932—1936, 1—5. köt. 3. 1835 65 A nyelvhelyességi javítás összetett, nagy tudást igénylő munka. A mai irodalmi litván nyelv történetében sokan vállalkoztak erre a munkára ilyen vagy olyan módon. A nyelvet a legnagyobb tapasztalattal rendelkező nyelvészek is javították, akiket ma bátran az irodalmi nyelv normáinak megállapítása klasszikusainak tekinthetünk, továbbá kezdő nyelvkutatók és egyáltalán nem nyelvészek is; hozzáértő és teljesen hozzá nem értő emberek egyaránt végeztek javításokat. Különféle javítók ma is vannak. Mint minden munkában, itt is könnyű hibázni. Másfelől korántsem honosodik meg minden, még a nyelvi lektorok nagyon jó javaslata sem. Ez egyaránt elmondható J. Jablonskis, valamint a halála után összegyűlt „Gimtoji kalba” nyelvészeinek tevékenységéről. Ilyen sors jutott J. Balčikonis javításainak egy részére is. Egyes javításai mind a hallgatók, mind néhány nyelvész számára furcsának tűntek,. mind pedig azoknak az embereknek, akik általában véve aktívabban fejezték ki véleményüket különféle dolgokról. Valóban meglehetősen furcsán hathattak azok a javaslatok, amelyek szerint a kialakult irodalmi nyelv szókincsében például a svogūnas szót cibulisra, a gandras szót gužasra, a skėtis szót parasonasra, a kolūkis szót pedig kolchozasra kellene változtatni. J. Balčikonis egyes javításait igen hevesen bírálták®. Igaz, a vita hevében a bírálók sem tudtak minden kérdésben objektívek maradni. Most, több mint negyedszázaddal azok után a napok után, ezt sokkal könnyebb észrevenni és mérlegelni is. Az idő ebből a szempontból is a legjobb bíró. Ma mind a nyelvészek, mind pedig mindazok, akiket érdekelnek a nyelvi kérdések, könnyen hozzáférhetnek J. Balčikonis nyelvművelésnek szentelt munkáihoz. Ezek az említett „Összegyűjtött írásokban” találhatók. És belőlük világosan látható, hogy e javítások abszolút többsége rendkívül értékes és szükséges. Mindegyikük aláírásával egyetértene minden hozzáértő nyelvi normatívista. J. Balčikonis nyelvművelő tevékenységét nem lehet csupán az említett cikkekre korlátozni. Arra törekedve, hogy az ifjúságnak minél több élő, szabályos nyelven írt könyv álljon rendelkezésére, sajtó alá rendezte és újraszerkesztette M. Valančius „Rasztus“ című művét (Kaunas, 1931). Ám mindenekelőtt — J. Balčikonis minden litván gyermek számára híres mesenagyapa. Tulajdonképpen már ifjúkorában ilyen nagyapává vált, és egész életében az is maradt. A litvánok több nemzedéke gyönyörködik H. K.. Andersen, a Grimm testvérek, V. Hauff és Ch. Perrault meséiben, amelyeket J. Balčikonis mesélt el litvánul. Ezenkívül lefordította az arab meséket, az „Ezeregyéjszakát- “, J. Verne „A Föld körül 80 nap alatt“ című művét, Dž. Swift „Gulliver utazásai“ című művét, nem is említve A.. Csehov, G. de Maupassant, L. Tolsztoj és más szerzők kevéssé ismert ifjúkori fordításait. J. Balčikonis szép, szabályos nyelvezetű fordításai a szülőföldi nyelv kiváló iskolája, amelyen ma valószínűleg minden gyermek átesik. A nyelvészek gyűjtve; mindenféle munkájához az anyagot az élő nyelvből, a litván irodalom klasszikusaitól, a népköltészetből és más forrásokból merítette, és J. Balčikonis fordításairól sem feledkezett meg. E fordításoknak még egy nagyon fontos előnyük is van sok más forrással szemben — egyetlen szó, egyetlen mondat népiességében és helyességében sem lehet kételkedni. Ha a professzor kilencszeri megmérés után tizedszerre vágott, az azt jelenti, hogy az ilyen kifejezés vagy az élő nyelvből származik, vagy teljesen összhangban van vele. 10 Bővebben lásd: : Nyelvészek tanácskozása. —Tarybinis studentas, 1959. május 7. 66 Fordításaival J. Balčikonis nagy pozitív munkát végzett az anyanyelvi kultúra "fejlesztésében. Iš Az igazság szerint a nyelvi kultúra legfontosabb iskolája a nyelvi ir javítás, a ne nyelvészek feddései és tanításai arról, hogyan nem ir szabad, illetve hogyan kell írni és beszélni, a ir kifogástalan nyelv példái, egész szövegek. o Ezt jól megértették a jeles litván nyelvtanárok J. Jablonskis ir J. Balčikonis. E tekintetben J. Balčikonis magát ir J. Jablonskist is megelőzte. Így csak az egész halom į közvetlenül a saját J. Balčikonis pedagógiai munkásságát (különösen a litván nyelvés irodalomtanárok képzése ir terén), fordításait, jo nyelvi javításait, lexikográfiai munkásságát (valamint a „Dabartinės ir lietuvių kalbos žodynas” első, Vilniusban megjelent kiadásának megszervezését és előkészítését), a névanyag szabványosítását, 1954 Jablonskis írásainak előkészítését J. és kiadását vizsgálva felfoghatjuk, ir milyen sokat és eredményesen dolgozott a professzor az irodalmi nyelv fejlesztésén ir és kultúráján. A litván nyelvészet történetében e ir tekintetben a neve mindig a tudomány legkiválóbb munkásainak nevei mellett ir fog szerepelni. Jelentős időt jo su J. Balčikonis a litván helyneveknek és személyneveknir ek szentelt, sokat maga jegyzett fel, és jų aktívan szabványosította őket. Ezzel kapcsolatban cikkeket ir tett közzé. A helynevek szabványosítása során a professzor következetesen maga is ragaszkodott ir az autenticitás alapelvéhez, és másokat is annak követésére tanított. Minden esetben jo elsőbbséget kaptak a helyben használt névváltozatok, és határozottan felléptek a mesterségesen újonnan létrehozott helynevek ellen. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Vilniusban torkolló į Neri patakot régebben seliül úgy no nevezték, hogy Vilnia, o ne Vilnėlė, és hogy a Vilnius közelében található település neve ne Maišidcgala, de Maišiagala ir stb. J. Balčikonis bevezette i az irodalmi használatba ir ne egy-egy hiteles litván helynevet is, jóllehet itt minden esetben ir fenntartásne okkal fogadták az jo ajánlásokat, amelyek be közül némelyeket o még ne bíráltak is. Úgy vélve, hogy „minden helynév múltunk emlékműve, a régebben élt nemzedékek által hátrahagyott dokumentum”, egyszer azt vetette fel, hogy a névtár ne területének legfontosabb feladata az összes helynév összegyűjtése, a legnagyobbaktól a legkisebbekig. A Litván Nyelv Irodalmi Intézetének névtárkutatói számos segítőjükkel jelenleg már a munka befejezésén dolgoznak. ir su tą J. Balčikonis széles érdeklődésű nyelvész-fir ilológus volt. Érdeklődött a litván nyelv írásbeliségének története ir iránt, cikkeket írt a litván nyelvészekről, valamint az orosz tudósoknak a litván nyelvtudományhoz való hozzájárulásáról. Különböző į alkalmakkor a litvánisztikához kapcsolódó más nemzetek tudósairól is írt, örült minden új, a litván nyelvről szóló munkának, és egyet kedvezően mutatott be a su közönségnek. Felejthetetlen ne jų J. Balčikonisnak a litván nyelv emlékeivel való foglalkozása. J. Az Otrembski által összeállított régi litván nyelvi szöveggyűjtemény, a „Teksty litewskie. I. Teksty dawne“ (Varsó, a 1957) recenzióban világosan meg van mondva: „Ha jól meg akarjuk ismerni mai nyelvünket, meg kell ismernünk annak történetét. Általában véve ma kevéssé ismerjük régi nyelvünket. A meg nem ismerés egyéb okai között szerepel a könnyen hozzáférhető szövegek hiánya, mindenekelőtt pedig a o kommentár — hiánya“! ?, Ezt felismerve már a háború előtt elkészített egy fényképezéssel sokszorosítható M. Petkevičius katekizmusának kiadását, és az első litván nyelvtan századik évfordulójának megünneplésekor e nyelvtan, valamint annak litván nyelvre fordított összefoglalójának kiadását is aktívan segített előkészíteni. Balčikonis J. Válogatott írások, 1. köt., 73. o. 12 Ugyanott, a századik p. 278. 3 67 jų évforduló alkalmából aktívan segített előkészíteni e ir nyelvtan, valamint annak litván nyelvre fordított összefoglalójának kiadását. Ezenkívül az egyes nyelvemlékekről, különösen... jų az új kiadásokról J. Balčikonis bizonyos cikkeket is közzétett. A professzor filológiai örökségében fontos helyet foglal el a népköltészet. Mint a ir régebbi nemzedék számos filológusa, J. Balčikonis ne nemcsak nagyra becsülte a ją népköltészetet, tudományos munkáiban és ir pedagógiai tevékenységében ir felhasználta, hanem gyűjtötte is. A professzor által összegyűjtött és nyomtatásra ir előkészített „Druskininkų dainos” bemutatásakL. or Sauka azt írta, hogy ez a gyűjtemény „jelentős lépés a litván népdalok földrajzi koordinátáinak kirajzolásában. Ez a kiadvány az énekes néphagyomány közzétételének térképén mind a bemutatott, szűk és kevéssé kutatott régió anyagának gazdagsága, mind annak autentikussága iš révén jelentős, egyúttal pedig a közlemény sajátosságát és ir értékét is kiemeli a szövegek “3, nyelvészeti lejegyzésének ir jellege miatt: „Nyelvészeti profilú népköltészeti kiadványok jelenleg ritkán jelennek meg. A XIX. a. században felbukkant — A. nyelvészek, F. Schleicher, F. Fortunatov, Kursaitis, A.. Leskyno, K. Brugmano, J. Jablonskio és mások érdeklődése a litván folklór iránt szép gyümölcsöket termett. Később ezt a kutatási irányt elhanyagolták. E ir tekintetben tehát prof. J. Balčikonis „Druskininkų dainos” című műve jelentős könyv, amely újra felkelti a kutatók figyelmét a dalok nyelvére.”’*. Értékelni J. Balčikonis munkássir ágát – ahogy az a ir tudományban szokásos – mindenekelőtt annak alapján kell megítélni, hogy ki volt ő. ir ką Korának viszonylatában végzett munkája és ar jo tevékenyséir ge hozzájárult a tudomány fejlődéséhir ez; milyen jų maradandó értékkel és jelentőséggel bír a jelenlegi tudomány, ir valamint a nyelvgyakorlat számára. Most, nearly two decades after po J. Balčikonis’s death, his exceptional merits for jo Lithuanian linguistics and the language ir itself are clearly evident. Indeed, ne everything is being done exactly as he proposed J. Balčikonis ar had jo originally conceived ir it. In his survey work „A litván nyelv kutatásának története“, referring to the questionable aspects of J. Balčikonis’s activities, A.. Sabaliauskas wrote: „A nyelvi javításai közül nem mindennel értettek egyet sem a korábbi, sem a jelenlegi litván nyelvészek. Akadémiai „A litván nyelv szótára“ szerkesztése teljesen ne azoknak az elveknek megfelelően folyik, amelyek szerint megkezdte jį Balčikonis. Jo A fordításiš ok, mivel a népnyelv valóban kiváló példái, talán ne mindig pontosan tükrözik az eredeti stílusát. Ezek a dolgok azonban semmiképpen sem csökkenthetik Balčikonisnak a litván nyelv, annak tudománya nų és gyakorlata — terén szerzett ir óriási érdemeit““*. A többség J. Balčikonis tudományos gondolatainak į többsége szilárdan beépült a litván nyelvtudományba, annak elválaszthatatlan részévé vált. Az általa megkezdett legfontosabb munka — —a nagy. A „Litván nyelv szótára“ sikeresen ir folytatódik. J. Balčikonis tudományos, valamint a nyelv gyakorlatának szentelt öröksége kétségtelenül maradandó értékkel bír, hozzájárult és hozzájárul a litván nyelv kutatásának fejlesztéséhez, magának az irodalmi nyelvnek a neveléséhez és tökéletesítéséhez. Az anyanyelvi tanárok képzésében, valamint a modern litván nyelvtudomány nevelésében és felemelésében szerzett érdemei soha nem merülnek feledésbe. 13 Sauka L. Prof. J. Balčikonis „Druskininkų dainos” című műve. —Kn. : Druskininkų dainos /Lejegyezte J. Balčikonis, p. 7. 14 Ugyanott, p. 8. 15 Sąbaliauskas A. A litván nyelv kutatásának története. 1940—1980 m. — V., 1982, p. 42. 68 Jelentős és ir tartalmas volt prof. J. Balčikonis élete. Nagy méhészkedő amatőr lévén egész életében ir ő maga, it ta a szorgos méhecske, be zajtalanul, mindig ir odaadóan fáradozott anyanyelve javára. Jelképes volt ir jo utolsó útja, visszatérése — a szülőföld į földjére, amelyhez su teljesen hozzánőtt, és amelytől soha nem ir szakadt el. Fehéren, akár a mesebeli királykisasszonyok ruhái, szülőföldje útjain iš merített A vilniusi gyászkocsit a professzor su tanítványainak és munkatársainak nagy ir serege egész Litvánián át kísérte tanárát, a jeles nyelvészt, į jo szülőfalujába. "Ott, szüleinél, rokonaiknál, szomszédaiknál kívánt örökre visszatérni. Ott, „a szülőföld sírjai között, amikor a zord téli szél fújt, 1969 m. februárban 8 d. homokdomb emelkedett, amely egész Litvánia számára drága volt. 3HA4UEHHE HAYYHBIX TPYJIOB H JIESTEJIbHOCTH 10. BAJIbYHKOHUCA Pesrome ĮleitcrBurensHsIž wien Akanemun Hayk JIutCCP, npodeccop FO. Banpuukonnc (1885 — 1969) Ha MPOTSKCHAM IIECTH NECATUIICTHI HEYCTAHHO H3Y4aji poJjiHONH si3bik. ITocne CMepTH A3bIKOBĖJIA 'HEMAJIO M3/]aHO ero TpyjIoB (B 1972 r. m3gan COODpHHK JIKTOBCKHX HADOJIHEIX neceH, COOpaHHbIX -M MOATOTOBJECHHBIX K IIeSaTH mpodeccopoM. B 1978—1982 rr. BLOmeJi ABYXTOMHHK H3OpaHHbIX HAYYHBIX TpYJIOB, MOSBJIAIOTCS HOBbIC H3JIAHHSA MEPEBEICHHBIX HM HA JIMTOBCKHŪ S3BIK CKA3OK H Ap. IpoH3BeJIeHHH XYJJOXeCTBeHHOH JiuTepaTypbIi). B Hayunoit H OOnLIECTBEHHO-I!OJIHTHYeCKONH Ite4aTH OITYOJIHKOBAH IHeJIbIĖ Ps CTATEN, B KOTODBIX OCBAINEHA XKH3BHL H aesarensHocTh FO. Bajs- "uukKoHHca. K 100-neturo co mus poxienus si3pikopena B m3mamusx „Nyelvkultúra“ (,,KyasTypa pean”, 1985, Bei. 48) m „A mi nyelvünk“ (,Hama peus“, Nel), 1985, Omy6IMKOBAHEI CIKKEK "O TEVÉKENYSÉGEK H Munkák FO. Barrsunkonuca H BOCIOMHHAHHS €ro GIM3KMX H YYeHHKOB, M31aHA kuura B. Butkayckaca „Juozas Balčikonis“ (,,FOosac Bamsumkomnc®, — Kaynac, 1985. — 112 c.). Bce ĮtaeT To BO3MOXHOCTb INTyGxe HOHSTL H OCMBICJIKTb TBOPYECKOE Utólagos H beavatkozás NYELVI. B a cikk megjegyzése GobITast mearoraveckas, HayuHAS HK SZERVEZŐI TEVÉKENYSÉG „IO. Eansyungromuca, Haununas ¢ Hauana XX cronerust. A mocie Benmkoil OTeYeCTBEHHON BOKHEL Ha ero IUICYH JIerJjia OpraHH3Al[HS HAY4HEIX HCCIICOBAHMI IIO JIATOBCKOMY SI3BIKY B BOCCTAHOB/ICH= HOM pecrtyGimkancKoi AkajieMun Hayk (m0 1952 r. on Gun mupekTopoM VIHCTATYTA JIMTOBCKOTO s3bIKA), jieT 15 aKTHBHO OH Y4aCTBOBAJI B HOJTOTOBKE YYHTENEH DONHOTMO S3BIKA B BHJILHIOCCKOM TOCYJIapCTBEHHOM YHHBepCHTeTe, BeJIKHKH €ro 3acCJIYTH B IIOJITOTOBKE HayuHLIX H HayuHO-Ire/jaTOTrH4eCKHX KAJIDOB. BOJILbIIHHCTBO JIMHTOBCKHX COBETCKHX S(3bIKOBEJIOB-JIKHTYAHKHCTOB CTADINETO H CpejiHero IIOKOJIEHHH SBJIISIOTCH yueHHKaMH HO. Bajsunkonnca, B cBoeit Hayunol nestensrocty FO, BajisLunkoHHc Elkezdett munka Ismert MH litván nyelvekkel Ū. japán (1860— 1930) u K. Bute (1879— 1924). C 1930 r, IO. Banszukonisz FŐIGAZGATÓ RENDEZŐ, SZERVEZŐ, LELKESÍTŐ H A litván nyelv etimológiai többkötetes szótárának szerzője, később pedig a legnagyobb— KÜLDETÉS LITVÁN Lektorkarral. Hálát adva neki Erőfeszítéseitekkel Létrejött Gonbinas KaproTexa, BEIpaOOTAHbI IIpHHIHIIbI CO3AAHAS H M3JaHbI Ba MePBHIX TOMa. B HacTosmee Bprms HAYaTyIo IO. BambsuukoHHCOM CnOBapHYO paboTy YCHENnIHo MPOJOJDKAIOT JIMTOBCKHe S35IKOBeJIbI (A Tudományos Akadémia szótárából), egész életét neki szentelte. BajibunKOHHC aKTHBHO HCCJIe/ĮOBAJI JIMTOBCKHI JIMTEPATYDHBIN S3BIK, SIBJIASICH COPATHHKOM H IIDOJIOJIKATEJIEM Jieia KJIACCHKA HODMAJIM3alIHH 3TOro s3bika Wi. SI6nonckuca. O sacnyrax FO. A litván irodalmi nyelv és kultúra fejlesztésében végzett tevékenységét tudományos, fordítói, szerkesztői munkássága tanúsítja. H Szerkesztői tevékenység. Előkészítette kiadásra W. műveit. SIGnonckuca 1932–1936-ban (Kaunasban) működött, maga írt cikkeket és recenziókat a kultúra kérdéseiről, és az összes vonatkozó francia69