Iš gretinamosios anglų ir lietuvių kalbų veiksmažodžio stilistikos (pagal „Guliverio kelionių“ vertimą)

LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK VIZSGÁLATAI A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI, XXVI (1987) IZABELE STEPONAVIČIŪTĖ Iš ÖSSZEHASONLÍTÓ ANGOL IR LITVÁN NYELVEK AZ IGE STILISZTIKA (ALAPJÁN „GULLIVER” UTAZÁSOK” FORDÍTÁS) J. Balčikonis által fordított „Gulliver utazásai“ sokféle szempontból, így a nyelvi stilisztika szempontjából is ösztönözheti az összehasonlító elemzést; az egyes kategóriák mikrorendszereinek összevetése ir segíthet kiemelni az egyes nyelvek sajátosságait, o feltárni a funkcionális-szemanar tikai kategóriák központi és — periférikus kifejezőeszközeit, bemutatni a megfelelőbb forma kiválasztásának lehetőségeit, amely nemcsak a tárgyi információt adná vissza adekvát módon, hanem a ir stilisztikai járulékokat is, ugyanazokat az ir asszociációkat keltené, és megfelelne a stílus támasztotta követelményeknek. ne ir ir tų A stílusbeli használat szempontjából mind a litván, mind az angol nyelvben a legnagyobb lehetőségekkel az ige rendelkezik. Az ige kifejező lų lehetőségei összefüggnek az idő, a mód, a személy, a cselekvés és a szenvedő–cselesu kvő viszony kategóriáival, továbbá azzal, hogy vannak ragozott és nem ragozott alakok, su valamint különféle szóalkotási módok és ir eszközök. ar ir Ez a nyelvi potenciál alapul szolgálhat szinonimasorok kialakulásához, amelyek tagjai különböző szerkezetűek lehetnek ti (analitikusak ir vagy szintetikusak), továbbá különböző szintekhez tartozó (lexikai, szintaktikai) elemek lehetnek. Az angol nyelvben például gyakoriak azok a grammatikalizálódott szókapcsolatok, amelyek a megfelelő jelentésű grammatikai kategóriákat helyettesíthetik. Váltakozva az alábbi idők alakjaival használt su szerkezetek: kept gerundium, used + to + infinityvas, szokása a volt valakinek infinityvas, + szokás volt|szoktin ak lenni of + gerundium, volt szokása | + volt szokásuk + infinitivus, would infinitivus. A used to+infinitivus szerkezetről beszélve Klouz megjegyzi, R. hogy lényegében időbeli forma iš vált belőle. ji A jövő idő formáit az alábbi, igéből álló szerkezetek helyettesíthsu etik: to to be about +infinitivus, to be going + infinitivus, to be+ infinitivus, to be on the point of +gerundium. Az angol és a litván nyelv ir igerendszerét összevetve látjuk, hogy mind az igeidőformák számában, mind stilisztikai valenciájukban – vagyis abban a képességükben, hogy jų szinonimikusan helyettesítsir ék egymást – különböznek. Az igeidőformák számát tekintve az angol nyelv áll előnyben. Azonban minden nyelvben lehetnek olyan jelentések, amelyeknek a másik nyelvben nincs formális megfelelőjük, de ez nem jelenti azt, hogy a hiányzó analóg információját ne tudnánk a másik nyelv eszközeivel átadni. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy fontos a ne formák mennyiséo ge, mindegyik jų „rugalmasságt. y. a“, potenciálja különféle ti jelentések, jelentésárnyalatok, modális árnyalatok kifejezésére. Fontos, hogy a használati lehetőségek nem azonosak, mivel sok esetben az igeidők választását mindkét nyelvben az határozza meg, hogy ne jų milyen logikai funkciót töltenek be, o illetve képesek-e további stilisztikai információt és — érzelmi-expresszív kiegészítéseket közvetíteni. A beszélő (vagy az író) 1 Bezárás R. A. Angol as a Idegen Nyelv. — London, 1962, p. 99. 54 az egyik vagy a másik ar igeidőt választja, amely a cselekvéshez való egyik ar vagy másik viszonyulást į fejezi ki. Más szóval, a szerző számára ne sokszor nem is annyira a cselekvés idejének és jo időtarta- — mának pontos kifejezése fontos, hanem inkább saját érzelmi értékeléssu ének, a szóban ką forgó dologhoz való viszonyának a közvetítése. Az igeidők egymással való szinonim helyettesíthetősége a szemantikai struktúrától, valamint a kategóriajelentésben jelen lévő vagy t. y. potenciális szemáktól függ. E szemák megvalósításához bizonyos nyelvi kontextus szükséges: szupermondat-egység, a — mondat szintaktikai struktúrája, az időhatározói körülményt kifejező szavak vagy szókapcsolatok, más igék ar igeidői, kötőszók stb. ir A kontextus által meghatározott expresszivitás — a kifejező eszközök fő forrása. Másrészt külön kellene beszélni azokról a formákról, amelyekben bizonyos modális expresszív töltés a paradigmatikus jelentés komponensének tekinthető. Az ilyen stilárisan konnotált grammatikai formák nem számosak, mindazonáltal jelentősen kiegészítik a nyelv stiláris arzenálját. Az angol ige rendszerében modális expresszív árnyalatokkal jelölt formáknak tekintik az emfatikus Present, Past ir Imperative formákat, a su denotatív jelentés intenzifikátoraként szolgáló „do”-t, a Past Indefinite tagadó formáinak felt not, knew not változatait, valamint az imperatívusz tagadó formáját a segédige be „do” alapján. Stilárisan jelöltnek számítanak az archaikus formák is, amelyek történelmi jelleget, patetikus hangzást kölcsönöznek a szövegnek?. Pl. : What you have told me (mondta my a mester) Mindent ką elmondott nekem a háborúkról papaupon the subject of war, does indeed sakojote (mondta a házigazda), nagyon gediscover most admirably the effects rai mutatja az ön értelmét, amellyel dicsekszik that reason you pretend to. of (o. 224) (o. 246) I felkiáltott in a elragadtatás: Boldog nemzet, ahol minden gyermeknek a at legcsekéla yebb esélye van halhatatlanná válni! (191. o.) esetében Be a nyelvtani forma valamely funkcionális stílus jellemzője lehet. Ez akkor van így, amikor használata csak egy bizonyos stílusú kontextusban lehetséges. Mindenekelőtt az ünnepélyes, költői, archaikus árnyalatot hordozó formákról van szó, másfelől pedig azokról, o amelyek egyértelmű- — en a beszélt nyelv jellegét mutatják. Pl. az ige „to speak” „spoke” alakjai ir a „spake” morfológiai szempontból a múlt idő változatai, stilisztikailag azonban ugyanazon szemantikai — tartalom du kifejezésének különböző módjai, mivel tą használati körük és stilisztikai hangzásuk tekintetében jelentősen különböznek egymástól. A „spoke“ semleges ir forma, a „spake“ archaikus, ünnepélyes stílushoz illő. o — A toldalék hozzáadásával -ed azokhoz az igékhez, amelyek megváltoztatják a magánhangzójukat vagy -n toldalékot kapnak, a forma köznyelvi, sőt vulgáris nyelvi árnyalatot nyer, pl.: seed (=saw, seen), knowed (=knew). Egyértelműen köznyelvi használat, amikor a Present Perfect alakban elhagyják a „have“ segédigét, pl. been have been), seen have seen). (= (= Az ilyen formák stilisztikai jellemzői akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor semleges formákkal váltakozva használják őket. su Mindenekelőtt a szépirodalomra igaz ez, ahol teljes mértékben feltárul a megvalósuló forma szemantikai-stilisztikai ir potenciálja. A második ilyen terület a ir beszélt nyelv. — * Mnerm B. A. Crpoit coBpeMenHOro anrmifckoro si3eika. — JI., 1971, c. 354, 356—358, 55 A „Gulliver utazásai” eredetijir ét és fordítását összevetve nyomon követhető, hogyan használják az ige kifejező sajátosságait olyan elbeszélésben, amelyet nem szakít meg és nem tesz változatosabbá párbeszéd. Be amikor ugyanaz az elbeszélő ismerteti az eseményeket, illetve közvetíti ir más szereplők gondolatait és szavait, ir nincs meg az a nyelvi változatosság, amelyet rendszerint a szereplők teremtenek meg. Egy ilyen elbeszélés monotonná válhat. Másfelől az első személyben történő elbeszélés során minden esemény szubjektívebben világítódik meg, az elbeszélő nemcsak rekonstruálja az eseményeket vagy történéseket, hanem értelmezi is azokat, megmutatja a történtekkel kapcsolatos álláspontját, és értékeli mások tetteit. Az ilyen szubjektív szemlélet kifejező kifejezőeszközök keresésére késztet. És ekkor a szinonimasor egyik formáját választják, felváltva különféle szinonim formákat használnak. Az igeidők szintagmatikus használatának egyik esete a jelen, a múlt és a jövő idő használata általánosított cselekvés kifejezésére. Korlátlan időtartamú cselekvésekre (állapotokra) gondolunk, amelyek folyamatosan aktuálisak, továbbá időről időre vagy folyamatosan ismétlődő cselekvésekre, a szereplő ( ar tulajdonságaira vagy valamely cselekvés elvégzésére való képességére, jellegzetes vonásokra stb. ir Hasonlóképpen használhatók az angol Present Indefinite, Future Indefinite és Past Indefinite formái is, bár az utóbbiak meglehetősen ritkán fordulnak elő. Az igeidők általánosított használatára számos példát találhatunk a litván és az angol nyelv kisebb folklórműfajaiban: közmondásokban, szólásokban, találós kérdésekben, valamint az emberek tapasztalatát általánosító egyéb mondásokban. A történetbe į illesztve az ilyen általánosító kijelentések szentenciákként, tanításokként hangzanak. Pl. : Azt mondta, hogy ha valóban létezne olyan ország, ahol csakis az ésszel megáldott jahuk lennének be Csak a Yahoók voltak értelemmel felruházva, ezért bizonyára nekik kell be lenniük az uralkodó állatnak, mert az értelem idővel in mindig felülkerekedik a nyers erőn. He said, if it were possible there could any country where 220) (p. Az ész kormányzása alatt élő houyhnhnmok of „ne legyenek büszkébof bek a jó tulajdonságaikra, mint amennyire I büszkék be lehetnének arra, hogy a nincs lábuk” or an kar, amellyel no egyetlen in épeszű ember sem dicsekedof ne, noha he nélkülük be nyomorultul kellene élnie. But the 265) (p. eszesek, akkor ott nekik kellene uralkodniuk, mert hosszú távon az ész mindig felülkerekedik. (p. 240) De az értelemmel bíró lények sem büszkébbek jó tulajdonságaikra, mint én arra, hogy két lábam és két karom van; hiszen egyetlen épeszű ember sem dicsekszik ezzel, még ha elvesztésük nagyon boldogtalanná is tenné. (p. 289) „Idegen” környezetbe kerülve a forma plasztikusan kiemelkedik, és magára vonja az olvasó figyelmét. A jelen idő formái általában stilisztikai okokból kerülnek transzponálásra, mivel ennek az időnek a kategorikus ir jelentése általánosabb a többi idő kategorikus jelentéséhez képest. Bizonyos kontextusban a litván nyelv jelen ideje szinonimikusan helyettesíthet bármely más igeidőt: az egyszeri múltat, a folyamatos múltat vagy a jövő időt, amikor a múltbeli vagy 56 jövőbeli helyzetet szemléletesen, érzelmesen kívánják leírni. Az angol nyelv jelen idejű igeidői — a Present Indefinite és a Present Continuous — szintén gyakran kerülnek transzponálásra valamely stilisztikai hatás létrehozása érdekében. Az angol nyelvben a kommunikációs igék egy csoportjának (to hear, to observe, to say, to tell, to write) jelen idejű alakja a múlt idő helyett is használható, amikor múltbeli eseményekről számolnak be. A litván beszélt nyelvben is meglehetősen gyakoriak az ilyen használati esetek. Mindkét nyelv vizsgált szövegeiben meglehetősen sok ilyen példa található. Vö. pl. : Hasonlóképpen azt is megállapítom, hogy a nyomdász annyira gondatlan volt, hogy összekeverte az időpontokat, és eltévesztette különböző utazásaim aim és visszatéréseim időpontját; nem jelölve meg sem az év, sem a hónap, sem a hónap napjának valódi dátumát; egészében megsemmisült a könyvem megjelenése óta. (27. o.) Továbbá látom, hogy az önök nyomdásza rettenetesen gondatlan volt: a dátumait, összekeverte elutazásvisszatérések időpontjait, sehol sem és úgy hallom, hogy az eredeti kézirat teljes tüntette fel a valódi napot, most pedig azt hallom, hogy a könyv kiadása után a kéziratot megsemmisítették, és a másolata sincs meg nekem. (9. o.) E litván és angol igék jelen idejű alakjai azt mutatják, hogy a beszélő vagy író számára még mindig aktuális az az információ, amelyet kapott, és most továbbadja valaki másnak. A jövő idő stilisztikai használati lehetőségei tekintetében nem marad el a jelentől. „A jövő idő alakjaiban kifejezett cselekvés — jövőbeli dolog, ezért úgy lehet rá tekinteni, hogy az ember meggyőződéssel hiszi, hogy valóban így lesz, kétellyel, csodálkozással, elszántsággal stb. (...) Itt a cselekvésre való felkészültség, az elszántság, a szilárd meggyőződés, a kétely, a szükségszerűség, a fenyegetés, az elkerülhetetlenség, az irónia és más modális árnyalatok ismerhetők fel”3. Az a tény, hogy a kötelezettség, lehetőség, szándék stb. modális jelentései közel állnak egymáshoz, és könnyen összeegyeztethetők a jövőbeli cselekvés jelentéseivel, a jövő időt modális árnyalatokkal egészíti ki, bármilyen eszközzel fejezik is ki. Az angol jövő időben kifejezett kötelezettséget a litván nyelvben jelen idő formája is visszaadto hatja. Pl. : Végül pedig, hogy ünnepélyes esküje alatt betartsa a fenti cikkelyek mindegyikét, az említett ManMountain napi húsés italadagja elegendő kell legyen 1728 alattvalónk ellátására, szabad hozzáféréssel a miénkhez to Royal Person, valamint kegyünk egyéb jelei. (p. 53) Daves ünnepélyes esküt tesz a korábban felsorolt pontok teljesítésére, ŽmogusKalnas mindennap annyi ételt és italt kap, amennyit ezer-nyolcszázhetvennégy alattvalónk fogyaszt el, valamint engedélyt kap, hogy szabadon a császárhoz járuljon, és élvezze egyéb kegyeinket (p. 38) 3 Paulauskienė A. A mai litván nyelv igéje. —V., 1971, p. 90. 57 A litván nyelv jövőidejű formája a beszéd idején fennálló feltevést, bizonytalanságot fejezhet ki, ami miatt to ji csak az angol nyelv ne analóg módon felel meg jól Jövő Az időhatározatlan jelentés kifejezésére, de ir más módon kifejezett modalitás közvetítésére. Pl. : Összességében ezeknek a viselkedése of Általában ezek az állatok viselkedésükben animals was so orderly and rational, so oly mértékű értelmi ir belátást mutattaaš k, jog praacute and judicious, that I at last concludėjau manyti, ar csak nem lesznek valamiféle ded,they must needs be magicians (o. varázslók (o. 224) 207) A közeljövőben bekövetkező cselekvést, ne ha a jövőbeli esemény csak várható, de a beszéd pillanatában már készülnek rá, kifejezhetik Present Continuous igeidő-formák. Ez a „tervezési” ar „felkészülési” szempont korlátozza a Continuous igeidő-formák használatji át; emberi tevékenységről beszélve ajánlatos használni őket. A múlt idő kontextusában ennek megfelelően használatosak Past Continuous igeidők, Vö. pl. : Három év után annak elvárása, hogy a dolgok Hiába vártam három évig arra, hogy megjavuljon would mend, accepted advantageous I ügyeket, végül an meghívást kaptam kaoffer from Captain William Prichard, pitono Viljamo Pri¢ardo, amelynek hajója master of the „Antelope“, aki volt Az „Antilope” hamarosan útnak a indult to making voyage the Déli-tenger. į Jámborság Vandenynq. (p. 14) (p. 32) I volt készülőben on to more particulars, Aš még többet akartam mesélni, de amikor a mester csendet my parancsolt. me a gazda megparancsolta, hogy hallgassak el. (o. 246) (o. 225) Ami elhangzik Past A Continuous igeidő alakjaival a litván mondatokban a ruošėsi, norėjau igékkel, valamint a közeli jövőt kifejező netrukus ir időhatározóval adják vissza. ; Be az említettek A Continuous igeidőkben a közeli jövőbeli cselekvés az angolban a következő szerkezetekkel fejezhető ki: to be about +főnévi to be igenév, főnévi igenév, to be on) the point of + gerundium, to be going + főnévi + igenév. Ez utóbbi szerkezetet ja a jövőbeli cselekvés kifejezésére gyakrabban használják, mint a többit. A személy tevékenységét megjelölve a szerkezet ši az akarat és a szándék modális árnyalatait fejezheti ki. Pl. : was I going follow to after them. Aš szándékoztam követni őket (p. 78). (p. 88) Ismét az angol mondatban az angol igeidő jelentését az igék szemantikája magyarázza. Itt megemlíthetők azok az ir esetek, amikor az angol jövő idő formáival kifejezett kötelezettséget, parancsot a litván nyelvben a gali, neturi teisės, turi igék adják vissza. Vö. például : 58 First the Emberhegy nem távozhat birtokainkról nagy pecsétünk alatt kiadott engedélyünk nélkül. (p. 52) Hogy az említett Emberhegy – idejét és szabad óráit munkásaink segítésére fordítva – bizonyos nagy köveket emeljen, „a nagy park falának emeléséhez”, (p. at of be to in to su Szabad óráiban az Emberhegynek segítenie kell munkásainkat a nagyobb kövek emelésében, akik a park falát és császári palotánk egyéb királyi épületeit építik. 36) (p. 53) paloták, (p. Így a jövő idő formái nem feltétlenül jövőbeli cselekvést vagy állapotot jelölnek; ezeket a jelentéseket nem mindig a jövő idő formái közvetítik. 38) A stilisztikai megfelelőség tágabb értelemben vett kérdéséről, vagyis arról szólva, hogy a ar fordító nem ocsupán a mű logikai ne információját kívánja átadni, hanem a szerző hangvételét is megőrzi, hangsúlyozni kell, hogy amikor az egyik helyen nem található stilisztikailag adekvát megfelelő, máshol a semleges angol formához találóan színesebb, érzelmesebb kifejezőeszköz választása révén e kompenzációnak köszönhetően fennmarad az elbeszélés általános stílusa. Hogyan lehetnék biztos ebben? Stilistikai megfelelőség szélesebb értelemben, a fordító törekvéséről beszélve, hogy t. y. ne csak a mű logikai információját ne adja át, hanem megőrizze a szerző hangnemét is, ki kell emelni, hogy ahol nem ir talált stilisztikailag adekvát analógot, ott máshol a semleges angol formához sikeresen színesebb, érzelmesebb kifejezési eszközt választott; ennek a kompenzációnak köszönhetően megmarad az elbeszélés általános stílusa. ir Például az angol ige emfatikus formái nem mindig az ige denotatív jelentésének megerősítésével adhatók vissza, a semleges személytelen mondatokat azonban gyakran hatásosabb személyes igealakokra fordítják: Buf it is impossible to express = Lehetetlen volna elmondani, To return from this digression = De térjünk vissza elbeszélésünkhöz. Az angol archaikus formák ellensúlyaként a fordításban a mai litván irodalmi nyelvben ritkábban használt formákat találunk: biita pranešta; megkértem, hogy senkinek se mondja el. Elég gyakran használnak módhatározói igeneveket: nešte nunešė, drauste uždraustų, vengte vengia. Vö. pl.: Hasonlóképpen azt kértem, hogy testem hamis burkolatának titkát rajta kívül senki se ismerje meg, legalábbis amíg jelenlegi ruházatom tart; Ami pedig a pej paripát illeti, inasa megfigyelte, hogy Méltósága megparancsolhatja neki, hogy titkolja el. (216. o.) Azt is kértem, hogy a testem takarójáról senkinek se beszéljen addig, amíg az teljesen el nem kopik, to annak a szegénykének, a szolgájának pedig o szigorúan megtiltotta, hogy bárkinek beszéljen rólaZioti. (o. 236) Az angol és lett nyelvek összehasonlító stilisztikája (a „PÁRHUZAMOS FORDÍTÁS” anyaga alapján) Összefoglalás A tanulmány a jelen idejű formák stilisztikai transzpozíciójának néhány esetét, azok kölcsönös viszonyait, valamint a nem adekvát jelen idejű formák szubjektív kifejezésében rejlő stilisztikai kompenzáció lehetőségeit vizsgálja. A forma grammatikai jelentése és a transzpozíció során megszerzett szintagmatikai jelentése közötti kontraszt eredményeként a forma potenciális többértelműsége nyilvánul meg, érzelmi59