Iš gretinamosios anglų ir lietuvių kalbų veiksmažodžio stilistikos (pagal „Guliverio kelionių“ vertimą)

LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987) IZABELĖ STEPONAVIČIŪTĖ AZ ANGOL ÉS A LITVÁN NYELV IGÉJÉNEK KONTRASZTÍV STILISZTIKÁJÁBÓL („GULLIVER UTAZÁSAI” FORDÍTÁSA ALAPJÁN) J. Balčikonis fordításában Gulliver utazásai különféle szempontú összehasonlító elemzésre ösztönözhet, így a nyelvi stilisztika szempontjából is. Az egyes kategóriák vagy mikrorendszerek összevetése segíthet feltárni az egyes nyelvek sajátosságait, megvilágítani a funkcionális-szemantikai kategóriák központi és periférikus kifejezőeszközeit, valamint bemutatni a megfelelőbb forma kiválasztásának lehetőségeit. Ez a forma nemcsak a tárgyi információt adja vissza adekvát módon, hanem a stilisztikai járulékokat is, hasonló asszociációkat kelt, és megfelel a stílus követelményeinek. Az igének mind a litván, mind az angol nyelvben rendkívül nagyok a stilisztikai lehetőségei. Kifejezőképessége összefügg az idő, a mód, a személy, a szemlélet és a cselekvő-passzív kategóriáival, továbbá azzal, hogy vannak ragozott és nem ragozott alakjai, valamint különféle szóalkotási módok és eszközök. Ez a nyelvi potenciál alapozza meg a szinonimasorok kialakulását; ezek tagjai különféle szerkezetűek (analitikusak és szintetikusak), és különböző nyelvi szintekhez tartoznak (lexikai, szintaktikai elemek). Az angolban például gyakoriak a morfológiai jellegű szókapcsolatok, amelyek azonos jelentésű nyelvtani kategóriákat helyettesíthetnek. A múlt idejű alakok mellett váltakozva a következő szerkezetek használatosak: kept + gerundium, used to + főnévi igenév, was a habit with somebody + főnévi igenév, was/were in the habit of + gerundium, was/were wont + főnévi igenév, would + főnévi igenév. Az used to+főnévi igenév szerkezetről szólva R. Klouzas megjegyzi, hogy lényegében önálló igeidővé vált1. A jövő idejű alakokat a to be: to be about+főnévi igenév, to be going+főnévi igenév, to be+főnévi igenév, to be on the point of+gerundium igével alkotott szerkezetek helyettesíthetik. Az angol és a litván igerendszert összevetve azt látjuk, hogy különböznek mind az igeidő-alakok számában, mind stilisztikai értékükben és egymás szinonimájaként való használhatóságukban. Az igeidő-alakok számát tekintve az angol nyelv gazdagabb. Mindazonáltal minden nyelvben lehetnek olyan jelentések, amelyeknek nincs formai megfelelőjük a másik nyelvben; ez azonban nem jelenti azt, hogy a hiányzó megfelelő jelentését ne lehetne a másik nyelv eszközeivel kifejezni. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy nem az alakok mennyisége fontos, hanem mindegyikük „rugalmassága”, vagyis az a képessége, hogy különféle jelentéseket, jelentésárnyalatokat és modális árnyalatokat fejezzen ki. Fontos, hogy a használati lehetőségek eltérnek, hiszen sok esetben az igeidő kiválasztását mindkét nyelvben nem a betöltött logikai funkció, hanem az határozza meg, hogy képes-e további stilisztikai információt – érzelmi és expresszív járulékokat – közvetíteni. A beszélő (vagy író) 1 Close R. A. English as a Foreign Language. – London, 1962, p. 99. 54 az egyik vagy a másik igeidő-alakot választja, amely a cselekvéshez való ilyen vagy olyan viszonyulást fejez ki. Más szóval a szerző számára sokszor nem annyira a cselekvés idejének és időtartamának pontos kifejezése fontos, hanem inkább saját érzelmi értékelésének, valamint a szóban forgó témához való viszonyának közvetítése. Az igeidő-alakok szinonimaként való felcserélhetősége a szemantikai szerkezettől, vagyis a kategóriajelentésben foglalt vagy potenciális szemektől függ. E szemek megvalósulásához meghatározott nyelvi kontextusra van szükség: mondatnál nagyobb egységre, a mondat szintaktikai szerkezetére, az időhatározói szerepű szavakra vagy szókapcsolatokra, más igék igeidő-alakjaira, kötőszavakra stb. A kontextus által meghatározott expresszivitás a kifejezőeszközök fő forrása. Másfelől külön kell szólnunk azokról az alakokról, amelyekben bizonyos modális-expresszív többlet a paradigmatikus jelentés összetevőjének tekinthető. Kevés ilyen stilisztikailag konnotált nyelvtani alak van, ám jelentősen gazdagítják a nyelv stilisztikai eszköztárát. Az angol igerendszerben modális-expresszív árnyalattal jelölt alakoknak tekintik a denotatív jelentést fokozó „do” segédigével alkotott emfatikus Present, Past és Imperative alakokat, a Past Indefinite tagadó alakjainak felt not, knew not változatait, valamint az Imperative „do” segédige nélküli tagadó alakját. Stilisztikailag jelöltnek tekintik az archaikus alakokat is, amelyek történelmi jelleget és patetikus hangzást kölcsönöznek a szövegnek². Például: Amit a háborúról mondott nekem (szólt a gazdám), az valóban igen csodálatosan feltárja annak az értelemnek a hatásait, amelyet ön magának tulajdonít. (p. 224) Mindaz, amit a háborúkról elmeséltek nekem (mondta a gazda), igen jól mutatja az eszüket, amellyel dicsekednek (p. 246) Felkiáltottam elragadtatásomban: Boldog nemzet, ahol minden gyermeknek legalább esélye van a halhatatlanságra! (p. 191) Emellett a nyelvtani alak egy bizonyos funkcionális stílus jellegzetessége is lehet. Ez akkor fordul elő, ha használata csak egy meghatározott stílus kontextusában lehetséges. Mindenekelőtt az ünnepélyes, költői, archaikus árnyalatú alakokról van szó, másfelől pedig az egyértelműen köznyelvi jellegű alakokról. Például a „to speak” ige „spoke” és „spake” alakja morfológiai szempontból a múlt idő változata, stilisztikailag azonban két különböző módja ugyanazon szemantikai tartalom kifejezésének, mivel használati körük és stilisztikai hangzásuk jelentősen eltér. A „Spoke” semleges alak, a „spake” pedig archaikus, ünnepélyes stílusba illő forma. Ha az -ed végződést olyan igékhez illesztik, amelyek magánhangzót váltanak vagy -n toldalékot kapnak, az alak köznyelvi, sőt vulgáris színezetet nyer, például: seed (=saw, seen), knowed (=knew). Egyértelműen köznyelvi használat, amikor a Present Perfect alakban elmarad a „have” segédige, például: been (=have been), seen (=have seen). Az ilyen alakok stilisztikai jellege akkor válik nyilvánvalóvá, ha semleges alakokkal váltakozva használják őket. Ez mindenekelőtt a szépirodalomra igaz, ahol az alak szemantikai és stilisztikai potenciálja teljes mértékben feltárul és érvényesül. A másik ilyen terület a köznyelv. 2 Ильиш Б. А. Строй современного английского языка. — Л., 1971, с. 354, 356—358. 55 A Gulliver utazásai eredetijének és fordításának összevetésével nyomon követhetjük, hogyan használatosak az ige kifejezőeszközei egy olyan elbeszélésben, amelyet nem szakít meg és nem tesz változatosabbá párbeszéd. Továbbá, ha ugyanaz az elbeszélő beszéli el az eseményeket, és közvetíti más szereplők gondolatait és szavait, hiányzik az a nyelvi változatosság, amelyet rendszerint a szereplők teremtenek meg. Az ilyen elbeszélés monotonná válhat. Másfelől első személyben elbeszélve minden esemény szubjektívebb megvilágításba kerül: az elbeszélő nemcsak felidézi az eseményeket vagy történéseket, hanem értelmezi is őket, bemutatja a történtekkel kapcsolatos nézőpontját, és értékeli mások cselekedeteit. Ez a szubjektív nézőpont kifejező eszközök keresésére ösztönöz. Ilyenkor pedig egy szinonimasor egyik formáját választják, és felváltva különféle szinonim formákat használnak. A szintagmatikus igeidő-használat egyik esete a jelen, a múlt és a jövő idő használata általános érvényű cselekvés kifejezésére. Korlátlan időtartamú cselekvésekről (vagy állapotokról) van szó, amelyek folyamatosan érvényesek, továbbá időnként vagy rendszeresen ismétlődő cselekvésekről, a szereplő tulajdonságairól vagy valamely tevékenység elvégzésére való képességéről, jellegzetes vonásokról stb. Hasonlóképpen használhatók az angol Present Indefinite, Future Indefinite és Past Indefinite alakok is, bár az utóbbiak meglehetősen ritkán fordulnak elő. Az általános érvényű igeidő-használatra számos példa található a litván és az angol népköltészet rövid műfajaiban: közmondásokban, szólásokban, találós kérdésekben és az emberi tapasztalatot általánosító egyéb mondásokban. Az elbeszélésbe illesztve az ilyen általánosító kijelentések szentenciaként, tanításként hangzanak. Pl.: Azt mondta, hogy ha lehetséges volna olyan ország, ahol egyedül a jahuk vannak ésszel felruházva, akkor minden bizonnyal nekik kellene uralkodó állatnak lenniük, mert az ész idővel mindig felülkerekedik a nyers erőn. (p. 220) Azt mondta, hogy ha valóban volna olyan ország, ahol csakis a jahuk lennének ésszel felruházva, akkor nekik kellene ott uralkodniuk, mert hosszú távon az ész mindig felülkerekedik. (p. 240) Az ész uralma alatt élő houyhnhnmok azonban „éppoly kevéssé büszkék jó tulajdonságaikra, mint amennyire én sem büszkélkednék azzal, hogy nem hiányzik a lábam vagy a karom; ilyesmivel egyetlen épeszű ember sem dicsekedne, jóllehet nélkülük nyomorúságos volna az élete.” (p. 265) Az ész uralma alatt álló houyhnhnmok azonban éppoly kevéssé büszkék jó tulajdonságaikra, mint amennyire én arra, hogy két lábam és két karom van; hiszen egyetlen épeszű ember sem dicsekedne ezzel, noha nagyon boldogtalannak érezné magát, ha elveszítené őket. (p. 289) „Idegen” környezetbe kerülve a forma markánsan kiemelkedik, és magára vonja az olvasó figyelmét. A jelen idő alakjait általában leggyakrabban stilisztikai okokból transzponálják, mivel e igeidő kategóriális jelentése általánosabb a többi igeidő kategóriális jelentésénél. Bizonyos szövegkörnyezetben a litván jelen idő szinonimikusan helyettesítheti bármely másik igeidőt: az egyszerű múltat, a múlt idő ismétlődő alakját, illetve a jövő időt. 56 amikor a múlt vagy a jövő idejű helyzetet szemléletesen, érzelmileg telítetten kívánjuk leírni. Az angol jelen idők – a Present Indefinite és a Present Continuous – szintén gyakran transzponálódnak, hogy ilyen vagy olyan stilisztikai hatást keltsenek. Az angolban a kommunikációs igék egy csoportjának (to hear, to observe, to say, to tell, to write) jelen idejű alakja használható múlt idő helyett, amikor múltbeli eseményekről beszélünk. A litván beszélt nyelvben is meglehetősen gyakoriak a hasonló használati esetek. Mindkét nyelv vizsgált szövegeiben bőven találunk ilyen példákat. Vö. például: Azt is tapasztalom, hogy a nyomdász olyannyira hanyag volt, hogy összekeverte az időpontokat, és tévesen adta meg különféle utazásaim és visszatéréseim dátumait; sem a helyes évet, sem a hónapot, sem a hónap napját nem tüntette fel; és úgy hallom, az eredeti kézirat teljes egészében megsemmisült könyvem megjelenése óta. (p. 27) Továbbá azt látom, hogy a nyomdászuk rettenetesen hanyag volt: összekeverte elutazásaim és visszatéréseim időpontjait, sehol sem tüntette fel a valódi évet, a valódi hónapot vagy a hónap valódi napját, most pedig azt hallom, hogy a könyv megjelenése után a kéziratot megsemmisítették, és nekem nincs másolatom. (p. 9) E litván és angol igék jelen idejű alakjai azt mutatják, hogy a beszélő vagy az író számára továbbra is aktuális az a hír, amelyet kapott, és most továbbad másnak. A jövő idő stilisztikai lehetőségeit tekintve nem marad el a jelen idő mögött. „A jövő idő alakjaival kifejezett cselekvés a jövőre vonatkozik, ezért tekinthetünk rá azzal a meggyőződéssel, hogy valóban úgy lesz, kétellyel, csodálkozással, eltökéltséggel stb. (...) Itt felismerhetők a cselekvésre való készülődés, az eltökéltség, a szilárd meggyőződés, a kétely, a szükségszerűség, a fenyegetés, az elkerülhetetlenség, az irónia és más modális árnyalatok”3. Mivel a kötelezettség, a lehetőség, a szándék stb. modális jelentései közel állnak a jövőbeli cselekvés jelentéseihez, és könnyen összeegyeztethetők velük, a jövő időt modális árnyalatok egészítik ki, bármilyen eszközzel fejeződjék is ki. Az angol jövő idővel kifejezett kötelezettséget a litvánban jelen idejű alak is visszaadhatja. Például: Végül, ha az említett Emberhegy ünnepélyes esküvel kötelezi magát a fenti cikkelyek mindegyikének betartására, naponta annyi ételt és italt kap, amennyi 1728 alattvalónk ellátásához elegendő, továbbá szabad bejárást nyer királyi személyünkhöz, valamint kegyünk egyéb jeleit is élvezheti. (p. 53) Miután ünnepélyesen megesküdött, hogy teljesíti a korábban felsorolt pontokat, az Emberhegy naponta annyi ételt és italt kap, amennyit ezer-nyolcszázhetvennégy alattvalónk elfogyaszt, valamint engedélyt, hogy szabadon felkeresse a császárt, és más kegyeinkben is részesüljön (p. 38) 3 Paulauskienė A. Dabartinės lietuvių kalbos veiksmažodis. – V., 1971, p. 90. 57 A litván nyelvben a jövő idő alakja kifejezhet találgatást, a beszéd pillanatában fennálló bizonytalanságot, ezért jól használható nemcsak az angol Future Indefinite idő hasonló jelentésének kifejezésére, hanem más módon kifejezett modalitás visszaadására is. Pl.: Összességében ezeknek az állatoknak a viselkedése annyira rendezett és ésszerű, olyannyira éles eszű és megfontolt volt, hogy végül arra a következtetésre jutottam: bizonyára varázslók (p. 207) Általában ezek az állatok annyi értelmet és belátást tanúsítottak viselkedésükkel, hogy arra kezdtem gondolni: hátha valamiféle varázslók (p. 224) A közeli jövőben végbemenő cselekvést, ha a jövőbeli eseményt nemcsak előre látják, hanem már a beszéd pillanatában készülnek is rá, Present Continuous igeidő-alakok fejezhetik ki. A „tervezés” vagy „felkészülés” aspektusa korlátozza a Continuous igeidő-alakok használatát: ezek emberi tevékenységről szólva alkalmazhatók. Múlt idejű szövegkörnyezetben ennek megfelelően Past Continuous alakokat használnak. Vö. pl.: Miután három éven át hiába reméltem, hogy a dolgok jobbra fordulnak, elfogadtam egy előnyös ajánlatot William Prichard kapitánytól, az „Antelope” parancsnokától, aki a Déli-tengerre készült hajóútra. (p. 32) Miután hiába vártam három évet, hogy jobbra forduljanak a dolgok, végül William Prichard kapitány hívott meg, akinek az „Antilop” nevű hajója hamarosan a Déli-óceánra készült indulni. (p. 14) Éppen további részletekre akartam kitérni, amikor gazdám csendre intett. (p. 225) Még többet akartam mondani, de gazdám hallgatásra intett. (p. 246) A Past Continuous igeidő-alakokkal kifejezett tartalmat a litván mondatokban a ruošėsi, norėjau igék, valamint a közeli jövőre utaló netrukus időhatározó adja vissza. A fent említett Continuous igeidő-alakokon kívül az angolban a közeli jövőbeli cselekvés ezekkel a szerkezetekkel fejezhető ki: to be about + főnévi igenév, to be + főnévi igenév, to be on the point of + gerundium, to be going + főnévi igenév. Az utóbbi szerkezetet a többinél gyakrabban használják jövőbeli cselekvés kifejezésére. Ha egy személy tevékenységét írja le, ez a szerkezet az akarat és a szándék modális árnyalatait is kifejezheti. Pl.: I was going to follow after them. Követni akartam őket (p. 78). (p. 88) A litván mondatban ezúttal is az igék szemantikája világítja meg az angol igeidő jelentését. Megemlíthetők azok az esetek is, amikor az angol jövő idejű alakokkal kifejezett kötelezettséget vagy parancsot a litván nyelvben a gali, neturi teisės, turi igék adják vissza. Vö. pl.: 58 A Hegynagynak először is engedélyünk nélkül, nagy pecsétünk alatt tilos elhagynia felségterületünket. (p. 52) Az említett Hegynagy szabad idejében köteles segíteni és támogatni munkásainkat bizonyos nagy kövek felemelésében, a fő park falának és más királyi épületeinknek a befedése érdekében. (p. 53) A Hegynagynak nincs joga engedély nélkül, pecsétünkkel ellátott okirat hiányában elhagyni felségterületünket. (p. 36) Pihenőóráiban a Hegynagynak segítenie kell munkásainknak a nagyobb kövek emelgetésében, akik a park falát és a császári palotát építik. (p. 38) A jövő idő alakjai tehát nem feltétlenül jövőbeli cselekvést vagy állapotot jelölnek, és ezeket a jelentéseket nem mindig a jövő idő alakjaival adják vissza. A fordítás stilisztikai adekvátságáról tágabb értelemben, vagyis arról, hogy a fordító nemcsak a mű logikai információit igyekszik átadni, hanem a szerző hangvételét is megőrzi, hangsúlyozni kell: ha valahol nem található stilisztikailag adekvát megfelelő, másutt a semleges angol forma helyett találóan színesebb, érzelmesebb kifejezőeszközt választanak, és ennek a kompenzációnak köszönhetően megmarad az elbeszélés általános stílusa. Például az angol ige nyomatékos formáit nem mindig az ige denotatív jelentésének megerősítésével adják vissza, a semleges személytelen mondatokat viszont gyakran hatásosabb személyes igealakokkal fordítják: But it is impossible to express = Negalėtum apsakyti, To return from this digression = Beɨ grįžkime prie savo pasakojimo. Az angol archaikus formák ellensúlyozására a fordításban a mai litván irodalmi nyelvben ritkábban használt alakokat találunk: būta pranešta; prašiau, kad niekam nesakinėtų. Elég gyakran alkalmaznak módhatározói igeneveket: nešte nunešė, drauste uždraustų, vengte vengia. Vö. például: Hasonlóképpen azt is kértem, hogy senki más ne tudjon testem hamis fedéséről, legalábbis amíg a mostani ruházatom kitart; ami pedig azt illeti, amit a pej paripa, a szolgája megfigyelt, Méltósága megparancsolhatja neki, hogy hallgassa el. (p. 216) Azt is kértem, hogy senkinek se beszéljen a testemet borító ruházatról, legalább addig, amíg az teljesen szét nem foszlik, a kis pejkó szolgájának pedig szigorúan megtiltsa, hogy bárkinek is szóljon róla. (p. 236) AZ ANGOL ÉS A LITVÁN NYELV IGÉJÉNEK ÖSSZEVETŐ STILISZTIKÁJÁBÓL (A „GULLIVER UTAZÁSAI” FORDÍTÁSA ALAPJÁN) Összefoglalás A tanulmány az időformák stilisztikai transzpozíciójának néhány esetét, felcserélhetőségüket, valamint a nem adekvát időformák szubjektív expresszivitásának stilisztikai kompenzálási lehetőségeit vizsgálja. A forma paradigmatikus jelentése és a transzpozíció során szerzett szintagmatikus jelentése közötti ellentét következtében megmutatkozik a forma potenciális többértelműsége, és érzelmi-expresszív jelentésárnyalatok alakulnak ki- 59 dnak. Különösen az időtlenség jelentése válik a jelen idejű alakok átvitt használatának alapjává és forrásává. A jövő idő olyan cselekvést jelöl, amely előttünk áll és még nem valósult meg, ezért szemantikájában potenciálisan bizonyos modális árnyalatok rejlenek. Meghatározott modalitásra tesznek szert más, jövőbeli cselekvést kifejező alakok is. Az angol és a litván nyelv időformáinak összehasonlításakor az angol nyelv mennyiségi fölénye nyilvánvaló. A nyelv kifejező lehetőségeinek szempontjából azonban nem a formák száma, hanem potenciális többértelműségük, valamint az a képességük a fontosabb, hogy stilisztikai terhet vegyenek magukra: szubjektív-értékelő modalitást.