Būdingesni J. Balčikonio verstų H. K. Anderseno „Pasakų“ vientisinio sakinio struktūriniai modeliai

LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987) REGINA DILIENĖ J. BALČIKONIS ÁLTAL FORDÍTOTT H. K. ANDERSEN-MESÉK JELLEGZETESEBB EGYSZERŰ MONDATI STRUKTURÁLIS MODELLJEI J. Balčikonis mesefordításaiban, a szép, eleven népnyelv kincsestárában, nemcsak a szókincs, hanem a szintaxis kutatója is sok érdekességet talál. Ebben a cikkben J. Balčikonis H. K. Andersen-mesékről készített fordításainak szintaxisát1 egy szempontból próbáljuk áttekinteni: melyek az egyszerű mondatok jellegzetesebb bővített szerkezeti modelljei. Az egyszerű mondat strukturális modelljén olyan elvont szintaktikai mintát értünk, amely alapján különálló, minimális, viszonylag lezárt mondat alkotható2. Felmerül azonban a kérdés, miként állapítható meg ez a szükséges minimum. Az akadémiai orosz nyelvtan szerint a mondat formális minimális szerkezetéhez egy vagy két mondatrész tartozik (ezek rendszerint a mondat predikatív központját alkotják)3; a szemantikai minimális szerkezetbe viszont az erős vonzat tárgya és az erős vonzat állapotának alanya / cselekvésének tárgya is beletartozik4. Még nem tisztázott, vajon ez a kritérium elegendő-e a mondat minimális szerkezeti sémáinak kialakításához. A konkrét nyelvi tények vizsgálata talán valamelyest megvilágítaná, hogy mely strukturális modellek működnek ténylegesen a nyelvben, és ez azok elkülönítési elveinek meghatározását is segítené. A konkrét nyelvi példákat ehhez a munkához J. Balčikonis H. K. Andersen-meséiből készült fordításaiból gyűjtöttük. Már a fordítás első vizsgálataiból világossá válik, hogy a mondat strukturális formulájának jelentős „lerövidítése” nem mindig teszi lehetővé még a nyelvi jelenségek lényeges különbségeinek felismerését sem. Ezért célszerű volna legalább két szinten megkülönböztetni strukturális formulákat: minimálisakat (a legnagyobb fokú absztrakció szintjén) és bővített szerkezeteket. A mondat bővített modellje nagyobb terjedelmű, mint a minimális szerkezet modelljei, mivel összetevőik között nemcsak kötelező, hanem fakultatív aktánsok is szerepelnek5; egyes modellekben ilyenek például a körülményjelentésű esetek és az elöljárós esetek, a célt kifejező főnévi igenév stb. A bővített szerkezeti modellek jobban megmutatják a predikátum struktúráját, ami gyakran nagy jelentőségű a mondat szemantikája szempontjából. Az is fontos, hogy a bővített szerkezetek lényeges különbségeinek általánosításával minimális mondatszerkezeti típusokat különítünk el. Így különböztetjük meg például az elmozdulást és a lokalizációt kifejező predikátumcsoportokat, mivel azok a mondatok, amelyeknek összetételébe 1 Andersenas H. K. Pasakos. — V., 1966. 2 Русская грамматика. — М., 1980, с. 92. 3 Ten pat, p. 97. 4 Ten pat, p. 25. 5 Степанова М. Д., Гельбиг Г. Части речи и проблема валентности в современном немецком языке. — М., 1978, с. 172—177. 44 tartoznak az irányított mozgást kifejező predikátumok, amelyek bővített szerkezetükben megjelölt tájékozódási ponttal rendelkeznek (tágabb értelemben)/lásd az a) példát/, a lokalizáló jelentésű predikátumok mondatai pedig a folyamatban lévő állapot helyét jelölik /lásd a b) példát/. Pl.: a) Így repültek be a török földre 95; b) Egyszer egy nagy tükör mellett, egy kis asztalon pásztorlány és kéményseprő állt 23. A bővített strukturális mondatmodellek részben az író stílusának jellemzéséhez is hozzájárulnak. J. Balčikonis fordításaiban gyakran előfordul a litván nyelvre régóta jellemző szerkezet: ragozott igealak és igenév vagy határozói igenév. Pl.: Közvetlenül napnyugta előtt Elzytė tizenegy vad hattyút látott repülni, fejükön aranykoronával 152. A mondatszerkezet szempontjából ez a szerkezet meglehetősen sok nehézséget vet fel — nem világos, hogy a szerkezet valamennyi tagja egyformán szükséges-e a mondatminimumhoz, hiszen a litván nyelvtudományban általában még nem alakult ki egységes álláspont arról, hogyan kell értelmezni ezt a szerkezetet6. A J. Balčikonis fordításában megjelent H. K. Andersen-mesékben az említett szerkezeteket többnyire az észlelést és érzékelést kifejező predikátumok alkotják (hallani, látni, érezni); olykor pedig cselekvést vagy állapotot kifejező predikátumok (hallgatni, félni). Pl.: Később a kutyák ugatását is hallani lehetett 157; Kajus most már nem félt attól, hogy a Hókirálynő hazatér 264. H. K. Andersen meséinek fordításában előfordulnak az említett szerkezet szinonim helyettesítői is. Ezek a következők: 1. Ige + főnévi eset (nincs igenév / féligenév). Pl.: A hercegnő sétálni indult a palota valamennyi hölgyével, és meghallotta a csengők dallamát 15. 2. Ige + mellékmondat. Ez a szinonim helyettesítő jóval gyakoribb az elsőnél, vagyis az ige + főnévi eset szerkezetnél. Pl.: Nem hallottad, hogy erről az egész vidéken harangoznak? 19. De még szörnyűbb volt látni, ahogy ütötték és lökdösték, harapták, karmolták egymást, és falták fel egymást28. Lehetséges egy további szinonim eset is: a tranzitív ige mellett álló határozói igenév helyébe igenév lép. Ilyenkor az igenév egyeztetett jelzőként szerepel, és nem függ a predikatív szótól. Pl.: Elzytė repülő hattyúkat látott. Vö.: Elzytė hattyúkat látott repülni. J. Balčikonis mesefordításában azonban nem sikerült ilyen példát találni. E szerint a nyelvész ebben az esetben az ige és a határozói igenév szerkezetét részesíti előnyben. Az említett szinonim esetek viszonyát a mesék fordításában meglehetősen nehéz pontosan meghatározni, mert: 1. Ugyanaz az ige, bár alapvetően nem többjelentésű, bizonyos szövegkörnyezetben stilisztikai árnyalatokban különböző jelentéseket vehet fel, ami viszont eltérő formális mondatszerkezetet eredményez. Pl.: a) Hallotta, hogy dobot vernek <...> 166. b) Hallottam, hogy a váza valaha jegyben járt egy testtel 24. A második mondatban a hallottam ige nem annyira akusztikus észlelést fejez ki, mint inkább bizonyos modalitást, vagyis a tudtam ige szinonimája lehet, a kétely, bizonytalanság, tagadás árnyalatával. 6 Plg.: Balkevičius J. Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė. — V., 1963, p. 193; Lietuvių kalbos gramatika. — V., 1976, t. 3, p. 476. 45 2. Nehéz eldönteni, hogy a cselekvés tárgya a cselekvés végrehajtójaként vagy statikusan értelmezhető-e. Ettől függ, hogy jelentés alapján helyettesíthető-e az ige ragozott alakja és a participiumi / gerundiumi szerkezet, vagy sem. Pl. a Soha nem hallottam még ilyen szépet! 17 mondatban a ilyen szépet hallottam kifejezést aligha helyettesíthetnénk az ige ragozott alakjának valamilyen szinonim, participiumi / gerundiumi szerkezetével. Más a helyzet a következő mondattal: A húsz matracon és húsz, egymásra rakott dunyhán keresztül megérezte a borsószemet 48. Itt jelentés alapján nem azt mondhatjuk, hogy megérezte a borsószemet, hanem azt, hogy érezte, ahogy a borsószem nyomja. 3. Az igei és participiumi / gerundiumi szerkezetnek nem mindig lehetnek kifejezésbeli szinonimái. Pl. a „mondja magát” jelentését és mondattani szerepét tekintve rendszerint participiumot kíván. Pl.: Kijelentette, hogy ő egy török isten, és az égből jött hozzá 36; Ő azonban azt mondta magáról, hogy igazi királylány 48. Az, hogy J. Balčikonis nem elégszik meg egyetlen kifejezésmóddal, azt mutatja, hogy finoman érti e kifejezésmódok közötti különbséget, és ügyesen tudja alkalmazni őket. Ezek a különbségek a kibővített szerkezeti formulákban is tükröződhetnének – vagyis ezekbe a szerkezet valamennyi elemét fel kellene venni Sajátosan J. Balčikonis egy másik szerkezetet is használ: predikátumként szereplő ragozott igét főnévi igenévvel. Pl.: A mesterséges fülemülét egyedül énekeltette 77; Hasonló dolgokat nem lehet elhallgatni 30. G. Zolotova szerint az ilyen szerkezetek (az ige ragozott alakja + főnévi igenév) akkor jelennek meg, amikor a szintagmatikában a cselekvés két jellemzője fejeződik ki: vagy a folyamat fázisjellege (kezdete, vége, folytatódása), vagy az alany és a cselekvés közötti, mondatszintű modális viszony (képesség, akarás, kötelesség stb.)7. Ilyenkor maga az ige főnévi igenév alakjában jelenik meg, a segédszó ragozott alakja pedig mintegy átveszi a helyét. Pl.: A fenyőfa újra mesélni kezdett magáról és az erdei életéről 92; Hamarosan a mocsarak is felhagytak azzal, hogy látogassák őt 93. Vagyis a cselekvést a főnévi igenév fejezi ki, az ige ragozott alakja pedig szemantikailag kibővíti annak tartalmát. Ily módon az ige két alakja egyetlen predikátumot alkot. A modális vagy fázisigét tartalmazó szerkezetek szemantikailag konkrétabbak és pontosabbak, J. Balčikonis fordításaiban pedig gyakran fordulnak elő. Az „Új királyi ruhák” című mesében az összes igealak mintegy 25%-át, a „Kislány gyufával” címűben 13%-át, „A rút kiskacsa” címűben pedig az összes igealak 20%-át teszik ki. A fázisigék és a modális igék azonban eltérő módon módosítják a főnévi igenév tartalmát. A fázisigék csupán a cselekvés fázisára – kezdetére, végére vagy folytatódására – utalnak. Pl.: Most éppen az én régi aranypapucsom viselését hagyja abba! 54; Később még hevesebben kezdett lövöldözni 224. A modális igék szemantikailag szinte fontosabbak a főnévi igenévnél, mivel éppen ezek határozzák meg a kibővített mondatszerkezet jelentését. Vö.: 1) Mi, öregek, most a lombja árnyékában ülhetünk 112; 2) Mi, öregek, most a lombja árnyékában ülünk. 7 Золотова Г. А. О синтаксической природе современного русского языка. – Филологические науки, 1979, вып. 5(113), с. 45. 46 Az első mondatban csupán a cselekvés lehetősége, annak valamiféle feltétele jelenik meg, a másodikban pedig maga a konkrét cselekvés. J. Balčikonis H. K. Andersen „Mesék” című művének fordításában igen változatos modális igéket találunk. Ezek a következőket fejezhetik ki: 1) Tudást, készséget: Bizony, a nagymama tudott varázsolni 248. 2. Képességet: Hüvelyk Panna nem tudott elaludni 127. 3. Döntést, engedélyt: A meggondolására egy évet és egy napot adtak 180; Lakóhelyül egy aprócska szobácskát kapott a disznóól mellett 15; Az igazi fülemülét pedig úgy döntöttek, végleg száműzik arról a földről 78. 4. Szükségességet: El kell költözni innen 125; Hiszen az esküvője utáni első reggelen meg kellett volna halnia, és tengeri habbá változnia! 281. A mondatok szerkezeti modelljei szempontjából itt is ugyanaz a kérdés merül fel: vajon be kell-e vonni a segédigét a minimális szerkezeti sémába. Vizsgáljuk meg a lehetséges szinonim változatokat: 1) Megláttak egy cserebogarat, és úgy döntöttek, játszanak vele 38 és Miután meglátták a cserebogarat, játszottak vele. 2) És azon a papíron csakugyan írni kezdett 118. — És azon a papíron csakugyan írt. 3) Lakóhelyül egy aprócska szobácskát kapott a disznóól mellett 15. — Egy aprócska szobácskában lakott a disznóól mellett. Az ilyen szinonim változtatások lehetségesek, ám jelentősen, olykor alapvetően megváltoztatják a mondat szemantikáját. Ezért úgy véljük, hogy ezeket a szerkezeteket be kell venni a minimális és (feltétlenül) a bővített mondatmodellbe. Annál is inkább, mert ezek a segédigék gyakran vonzhatják az igei főnév tárgyesetét. Vö.: És Elzytė teljes szívéből imádkozni kezdett 154 És Elzytė teljes szívéből imádságot kezdett mondani. Az akaratnyilvánító predikátumok külön csoportot alkotnak; mindig személyragozott igealak és főnévi igenév fejezi ki őket. Pl.: Parancsold meg a hónak, hogy melegen takarja be a fiatal hajtásokat 205; Nem engedi senkinek, hogy egyenesen az arcába nézzen 195. Mivel ebben az esetben a két cselekvést kifejező igealak különböző szereplőkhöz, vagyis a cselekvés végrehajtásának különálló alanyaihoz tartozik, ezért mind a minimális, mind a bővített szerkezeti modellbe bekerül a személyragozott igealak és a főnévi igenév is. Emiatt az akaratnyilvánító predikátumok külön predikátumtípust alkotnak. Ebben a tanulmányban a bővített szerkezetű egyszerű mondatoknak csak néhány részletét tárgyaltuk. A részletesebb vizsgálatok talán segítenének megoldani a mondatszerkezet néhány mindmáig vitatott kérdését. A J. BALČKONIS G. K. ANDERSEN „MESÉK” CÍMŰ KÖTETÉBŐL KÉSZÜLT FORDÍTÁSÁBAN ELŐFORDULÓ EGYES GYAKORI EGYSZERŰ MONDATI MODELLEK Összefoglaló A tanulmány azt vizsgálja, miért szükséges legalább két szinten — minimális és bővített struktúraként — elkülöníteni a mondatok strukturális modelljeit, mivel a strukturális formula jelentős „lerövidítése” gyakran még a számottevő szemantikai különbségek felismerését sem teszi lehetővé. E megállapítás alapjául J. Balčkonis G. K. Andersen „Mesék” című kötetéből készített fordítása szolgál. A tanulmány a fordításban gyakran előforduló két szerkezetet tárgyalja — a V₁ [Part / N] / határozói igenévi szerkezetet és a segédigei V₁ + Vinf szerkezetet —, valamint ezek helyét a mondat strukturális modelljében. 47