Būdingesni J. Balčikonio verstų H. K. Anderseno „Pasakų“ vientisinio sakinio struktūriniai modeliai

A LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK KUTATÁSAI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVI (1987) REGINA DILIENĖ J. BALČIKONIS H. K. ANDERSEN „MESÉI”-NEK FORDÍTÁSAIBAN GYAKORIBB EGYSZERŰ MONDATI SZERKEZETI MODELLEK J. Balčikonis mesefordításaiban, a szép, eleven népi nyelv kincsestárában nemcsak a lexika, hanem a szintaxis kutatója is sok érdekeset talál. Ebben a tanulmányban J. Balčikonis H. K. Andersen „Meséi””! fordításainak szintaxisát egy szempontból kíséreljük meg áttekinteni — melyek az egyszerű mondatok jellegzetesebb kibővített szerkezeti modelljei. Az egyszerű mondat szerkezeti modelljén olyan absztrakt szintaktikai mintát értünk, amely alapján egy különálló, minimális, viszonylag befejezett mondat megszerkeszthető?. Felmerül azonban a kérdés, hogyan állapítható meg ez a szükséges minimum. Az orosz nyelv akadémiai grammatikája szerint a mondat formális minimális szerkezetébe egy vagy két tag tartozik (ezek rendszerint a mondat predikatív központját alkotják)*, míg a szemantikai minimális szerkezetbe az erős vonzás objektuma, valamint az erős vonzás állapotának alanya /a cselekvés objektuma* is bekerül. Még nem tisztázott, hogy elegendő-e ez a kritérium a mondatszerkezet minimális sémáinak kialakításához. A konkrét nyelvi tények vizsgálata talán némileg megvilágítaná, mely szerkezeti modellek működnek ténylegesen a nyelvben, és ez azok elkülönítési elveinek meghatározását is elősegítené. A konkrét nyelvi példákat ehhez a munkához J. Balčikonis H. K. Anderseno-fordításaiból gyűjtöttük „Mesék”. Már a fordítás első vizsgálataiból világossá válik, hogy a mondat strukturális formulájának jelentős „lerövidítése” nem mindig teszi lehetővé még a nyelvi jelenségek lényeges különbségeinek felismerését sem. Ezért célszerű lenne legalább két szintű strukturális formulát megkülönböztetni — minimálisat (az absztrakció szintje a legmagasabb) és bővített szerkezetűt. A mondat bővített modelljének terjedelme nagyobb, mint a minimális szerkezet modelljeié, mivel összetételükbe nemcsak az obligatorikus, hanem a fakultatív aktánsok® is bekerülnek; egyes modellekben ezek például a körülményhatározói jelentésű esetek és az elöljárószókkal álló esetek, a célt kifejező főnévi igenév stb. lesznek. A bővített szerkezet modelljei jobban megmutatják a predikátum szerkezetét, ami gyakran nagy jelentőséggel bír a mondat szemantikája szempontjából. Az is fontos, hogy a bővített szerkezetek lényeges különbségeinek összefoglalásakor OAS S A a az igei és lokalizáló jelentésű predikátumcsoportok, mivel azok a mondatok, amelyeknek az összetételébe 1 Andersen H. K. Mesék. — V., 2 1966. Pycckast rpaMMaTrauKa. —M., 1980, c. 92. 8 Ugyanott, p. 97. 4 Ugyanott, p. 25. 5 CrenaxoBa M. JĮ., I euns6ur I“. Uacrn peun u rtpoOJieMa BaJIeHTHOCTH B COBpeMeHHOM HeMEHKKOM s3eike., M., — az 1978, c. 172—177. 44 irányított mozgást kifejező predikátumok a kibővített szerkezetben megjelölt orientációt (tágabb értelemben vett viszonyítási pontot) tartalmaznak |lásd az a) példát/, a lokalizációs jelentésű predikátumok mondatai pedig a folyamat helyének megjelölt állapotát /lásd a b) példát/. Például : a) Így repültek el a török földre 95; b) Egyszer egy nagy tükör előtt, egy kis asztalon egy pásztorlányka és egy kéményseprő állt 23. A kibővített strukturális mondatmodellek részben segítenek jellemezni az írói stílust is. J. Balčikonis fordította mesékben gyakran előfordul a litván nyelvre régtől fogva jellemző, az igeragozott igealakból és igenévből, illetve határozói igenévből álló szerkezet. Pl. : Közvetlenül napnyugta előtt Elzytė tizenegy, fején aranykoronát viselő vad hattyút látott repülni 152. A mondat szerkezete szempontjából ez a szerkezet meglehetősen sok nehézséget vet fel — nem világos, hogy a szerkezet valamennyi tagja egyformán szükséges-e a mondat minimumához, mivel általában a litván nyelvtudományban még nem alakult ki egységes álláspont arról, minek tekintendő az ilyen szerkezet®. A J. Balčikonis által fordított H. K. Andersen-féle „Mesék”- -ben az említett szerkezeteket többnyire az észlelés és az érzékelés predikátumai alkotják (girdėti, matyti, justi); néha pedig cselekvést vagy állapotot jelölő predikátumok (klausytis, bijoti). Pl. : Aztán a kutyák is hallatszottak, amint ugattak 157; Kajus most már nem félt attól, hogy a Hókirálynő hazatér 264. H. C. Andersen „Mesék” című művének fordításában előfordulnak az említett szerkezet szinonim helyettesítői. Ezek: 1. Ige + főnévi igenév esete (nincs melléknévi igenév | félig igenév). Pl. : A hercegnő elment sétálni a palota valamennyi hölgyével, és meghallotta a csengők dallamát 15. 2. Ige + mellékmondat. Ez a szinonim helyettesítő sokkal gyakoribb, mint az első, vagyis az ige + főnévi igenév esete. Pl. : Hát nem hallottad, hogy erről az egész vidéken harangoznak? 19. De még szörnyűbb volt látni, ahogy verték és lökdösték egymást, harapdálták, tépték egymást, és egymást falták®. Lehetséges még egy szinonim eset — a tranzitív ige melletti határozói igenév melléknévi igenévvel helyettesítődik. Ilyen esetben a melléknévi igenév egyeztetett jelzőként áll, és nem függ a predikatív szótól. Pl. : Elzytė repülő hattyúkat látott. Vö. Elzytė repülő hattyúkat látott. J. Balčikonis „Meséi” című fordításában azonban nem sikerült ilyen példát találni. A nyelvész tehát ebben az esetben az ige és a határozói igenév szerkezetét részesíti előnyben. Az összes említett szinonim eset egymáshoz való viszonyát a „Mesék” fordításában meglehetősen nehéz pontosan meghatározni, mivel: 1. Ugyanaz az ige, bár lényegében nem többjelentésű, bizonyos kontextusban olyan, némely stilisztikai árnyalat tekintetében eltérő dolgokat jelenthet, amelyek viszont meghatározzák a mondatok eltérő formális szerkezetét. Pl. : a) Hallotta, hogy dobot vernek <...> 166. b) Hallottam, hogy a váza valaha egy kínai férfival volt eljegyezve 24. A második mondatban a girdėjau ige nem annyira az akusztikai észlelés cselekvését jelenti, mint inkább egy bizonyos modalitást, azaz szinonimája lehetne a žinojau igének a kételkedés, bizonytalanság, a garancia hiányának árnyalatával. ® Vö. Balkevičius J. Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, —V., 1963, p. 193; Lietuvių kalbos gramatika. —V., 1976, t. 3, p. 476. 45 2. Nehéz eldönteni, hogy a cselekvés tárgya a cselekvést végrehajtóként vagy statikusan értelmezendő-e. Ettől függ, hogy jelentése alapján lehetséges- -e az ige ragozott alakjának és a melléknévi igenévnek / határozói igenévnek a szerkezete, vagy sem. Pl. a Niekados nesu girdėjusi panašaus gražumo! mondatban a girdėjusi panašaus gražumo szókapcsolatot szinte egyáltalán nem tudnánk az ige valamely szinonim ragozott alakjának melléknévi igenévvel / határozói igenévvel alkotott szerkezetével helyettesíteni. Másik mondat: Húsz matracon és húsz, egymásra rakott ágyon keresztül is megérezte a borsószemet 48. Itt a jelentés alapján nem azt mondhatjuk, hogy megérezte a borsószemet, hanem azt, hogy érezte, amint a borsószem nyomja. 3. Nem mindig lehet a szóképzés és a melléknévi igenévi | határozói igenévi szerkezetnek kifejezésbeli szinonimája. Pl. a sakytis ige mind szemantikailag, mind szintaktikailag általában melléknévi igenevet kíván. Pl. : Azt állította, hogy török isten, és az égből érkezett hozzá 36; Ő azonban azt mondta magáról, hogy igazi királylány 48. Az, hogy J. Balčikonis nem elégszik meg a kifejezésmódok egyikével sem, azt mutatja, hogy finoman érti e kifejezésmódok különbségét, és képes őket meggyőzően használni. Ezek a különbségek a kibővített szerkezeti képletekben is tükröződhetnének — vagyis ezekbe bele kellene — A konstrukció V, k [Pusdalyv. minden tagját bevonni. J. Balčikonis sajátosan egy másik konstrukciót is használ — a predikátumként szereplő ragozott igét főnévi igenévvel. Pl. : A műmadárnak megparancsolták, hogy egymaga énekeljen TT; Hasonló dolgokat nem lehet elhallgatni 30. G. Zolotova szerint az ilyen konstrukciók (az ige ragozott alakja + főnévi igenév) akkor jelennek meg, amikor a szintagmatikában két cselekvési sajátosság fejeződik ki — vagy a folyamat fázisjellege (kezdete, vége, folytatása), vagy az alany és a cselekvés közötti, szintaxisokon átívelő modális viszony (képesség, akarás, kötelesség stb.)’, Ilyen esetben maga az ige főnévi igenévi kifejezést kap, míg a segédszó ragozott alakja mintegy átveszi a helyét. Pl. : A fenyőcske ismét mesélni kezdett önmagáról és az erdei életéről 92; Hamarosan az egérkék is abbahagyták, hogy meglátogassák őt 93. Tehát a cselekvést a főnévi igenév fejezi ki, az ige ragozott alakja pedig szemantikailag kibővíti annak tartalmát. Ily módon az ige mindkét alakja egyetlen predikátumot alkot. A modális vagy fázisigét tartalmazó szerkezetek szemantikailag konkrétabbak, pontosabbak, és J. Balčikonis fordításaiban gyakran fordulnak elő. Az „A király új ruhája” című mesében ezek az összes igealak mintegy 25%-át, „A gyufás kislány”-- ban 13%-át, „A rút kiskacsá- ”-ban pedig az összes igealak 20%-át alkotják. A fázisés modális igék azonban nem egyformán változtatják meg a főnévi igenév tartalmát. A fázisigék csak a cselekvés fázisát jelölik – kezdetét, végét vagy folytatását. Pl. : Most fejezi be a régi aranycipőm viselését! 54; Aztán még jobban elkezdett lövöldözni 224. A modális igék szemantikailag csaknem fontosabbak a főnévi igenévnél, mivel éppen ezek határozzák meg a kibővített mondatszerkezet szemantikáját. Vö.: 1) Mi, öregecskék, most a hűvösében tudunk ülni 112; 2) Mi, öregecskék, most a hűvösében ülünk. 7” 3oxorosBa I". A. O cHuHnrakcnuecKoH IIpHpOJIE COBpeMEHHOrO PYCCKOro s3biKa. —Ou-. nojijornuecKHe HayKu, 1979, sem. 5(113), c. 45. 46 Az első mondatban csupán a cselekvés lehetőségével, annak bizonyos feltételével van dolgunk, a másodikban pedig —magával a konkrét cselekvéssel. J. Balčikonis H. C. Andersen „Meséinek” fordításában igen változatos modális igéket találunk. Ezek jelenthetik: 1) Tudást, készségeket: Hiszen a nagyanya tudott varázsolni 248. 2. Képességet: Hüvelyk Panna nem tudott elaludni 127. 3. Döntést, engedélyt: A meggondolásra egy évet és egy napot adott 180; Lakásul kapott egy kis szobácskát a disznóól mellett 15; Az igazi fülemülét pedig úgy döntött, hogy teljesen száműzi arról a földről T8. ; 4. Szükségességet: El kell költözni innen 125; Hiszen az esküvője utáni első reggelen meg kellett halnia, és tengeri habbá kellett változnia! 281. A mondatok strukturális modelljeit illetően itt is egyetlen probléma merül fel — be kell-e illeszteni a segédigét a minimális strukturális sémába, vagy sem. Vizsgáljuk meg a lehetséges szinonim változatokat: 1) Amikor meglátták a cserebogarat, elhatározták, hogy játszanak vele 38 és Amikor meglátták a cserebogarat, játszottak vele. 2) És azon a papíron valóban írni kezdett 118. —És azon a papíron valóban írt. 3) Lakóhelyül kapott egy aprócska szobácskát a disznóól mellett 15. —Egy aprócska szobácskában lakott a disznóól mellett. Az ilyen szinonim cserék lehetségesek, azonban a mondat szemantikáját jelentősen, néha még lényegében is megváltoztatják. Ezért úgy véljük, hogy ezeket a szerkezeteket fel kellene venni a minimális és (feltétlenül) a bővített mondatmodellbe is. Annál is inkább, mert ezek a segédigék gyakran vonzhatják a cselekvést jelentő főnév tárgyesetét. Vö. : Ir Elzytė teljes szívéből imádkozni kezdett 154 Ir Elzytė teljes szívéből elmondta imáját. Akaratnyilvánítást kifejező predikátumok külön csoportot alkotnak, ezek mindig a ige ragozott alakjával és főnévi igenévvel fejeződnek ki. Pl. : Parancsold meg a hónak, hogy melegen betakarja a fiatal vetést 205; Nem engedi, hogy bárki egyenesen az arcába nézzen 195. i Mivel ebben az esetben a cselekvéseket kifejező mindkét igealak különálló szereplőkhöz, azaz a cselekvés végrehajtásának különálló alanyaihoz tartozik, ezért mind a minimális, mind a kibővített szerkezeti modellbe belép az ige ragozott alakja és a főnévi igenév is. Ezért az akaratnyilvánítást kifejező predikátumok a predikátumok külön típusát alkotják. Ebben a munkában az egyszerű mondatok kibővített szerkezetének csupán néhány részletét tárgyaltuk. Részletesebb kutatások talán segítenének megoldani a mondatszerkezet mindeddig vitatott kérdéseit. A fa növekedését és fejlődését leíró, a 10. számú fordításban elterjedt modellek. Bajbujankoni K. Andersen „Mesék” című könyve. Összefoglalás A jelen dolgozatban annak szükségességét vizsgáljuk, hogy kiemeljük a mondatok strukturális modelljeit, legalább két szinten — a minimális és a kiterjesztett struktúra szintjén, mivel a strukturális képlet nagyobb „lerövidítése” gyakran nem teszi lehetővé, hogy jelentős szemantikai különbségeket lássunk. Ezt az állítást D. K. Andersen „Mesék” című könyvének anyagán végzett fordítás támasztja alá. A dolgozatban két gyakran —Part a fordításban előforduló konstrukciót — Vi | > | Įkleertpuu. valamint a segédige- -konstrukciót Vi és Vinr alakban — tárgyalunk; ezeknek a mondat strukturális modelljében elfoglalt helyéről van szó. 47