Didaktinės J. Balčikonio idėjos

A LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK KUTATÁSAI A LITVÁN NYELVTUDOMÁNY KÉRDÉSEI, XXVI (1987) ADOMAS ŠOBLINSKAS J. BALČIKONIS DIDAKTIKAI ESZMÉI Életének több mint egy évtizedét J. Balčikonis professzor a középfokú oktatási intézményekben végzett munkának szentelte. Ma már nem könnyű megmondani, milyen didaktikai eszméket hirdetett J. Balčikonis a litván nyelv oktatásmódszertanának tanításakor, milyen didaktikai elvek vezérelték őt magát a litván nyelv oktatásában, milyen módszereket alkalmazott. Néhány dologra csak közvetve következtethetünk recenzióiból, valamint a hallgatók által lejegyzett előadásjegyzetekből. Kétségtelen, hogy J. Balčikonis ismerte K. Usinszkij didaktikai eszméit, valamint a anyanyelv tanításáról és iskolai rendeltetéséről vallott gondolatait. Hasonlítsuk össze K. Usinszkij és J. Balčikonis e kérdéssel kapcsolatos gondolatait. K. Usinszkij 1861-ben ezt írta: „,Iloxojienus Hapojia ItpoXOJIST OHO 3a ĮIpyrHM, HO pe3YJIbTaTbI XH3HH KAXJIOTO MOKOJIEHHS OCTAIOTCS B S35IKE —B HACJIEJĮIME IIOTOMkam. B coKpoBHINHHHIY pOJIHOTO CJIOBA CKJIAJBIBAET OJIHO TIOKOJIEHHE 32 JIpDyTHM TIJIOJIbI TJIyYOOKHX CEpJIEUKLIX Į(ĮBHXEHHŪ, IIJIOJIbI HCTODHYECKHX COOBITHIl, BEpOBaHHUA, BO33peHHS, CJIEJĮbI IIDOXHTOTO rops H IIDOXHTOH pajJlOCTH, —CJIOBOM, BECh CJIeJį CBOEH JyXOBHOM XH3HH Hapojį OepexHo COXpaHseT B HapOXHOM CcJIOBe““!, J. Balčikonis 1930-ban így beszélt: „Tisztelt hallgatóim, remélem, hallották már, hogy minden nemzetnek megvan a maga sajátos arca, hogy minden nemzet szelleme különbözik más nemzetek szellemétől. És miből ismerhetjük meg saját nemzetünk szellemét? Leginkább a nyelvből. A nemzet a nyelvbe halmozza szellemi kincseit, akár valamiféle csűrbe. A nyelvben visszatükröződik a nemzet gondolkodása, érzései, szellemessége. De jól kell ismerni a nyelvet, hogy abból megérthesd a nemzet szellemét- “2. Valószínűleg J. Balčikonis ismerte F. Buslajev, J. Grot, I. Szreznyevszkij és az akkori más híres orosz filológusok gondolatait az anyanyelv jelentőségéről a fiatal ember szellemi világának kialakulásában. Hogy J. Balčikonisnak világosan kialakult didaktikai nézetei voltak az anyanyelv tanításáról, az kitűnik az általa még 1918-ban Voronyezsben írt, J. Murka „A litván nyelv tankönyve” című művéről szóló recenzióból. E recenzióból mindenekelőtt J. Balčikonisnak az anyanyelvi tankönyv szerkezetéről vallott felfogása válik világossá. J. Balčikonis mindenekelőtt azt rója fel az említett tankönyv szerzőjének, hogy olyan szövegeket közöl, „amelyek a tankönyv mintegy harmadát foglalják el, és amelyek gyakran semmilyen nyelvtani szabályt nem illusztrálnak”“. 1 XpecromaTus IIO METOIMKE pyccKOro si3bIKA | PyccKHit 361K Kak IpejIMET IpenojaBanus, — M., 1982, c. 47. * Balčikonis J. Válogatott írások. —V., 1978, 1. köt., 105. o. A továbbiakban rövidítve idézve: RR I (V., 1978), RR II (V., 1982). 3 RR I 37. 32 Szigorúan állást foglal a „szabályok nagy sokasága” ellen is, amelyeknek nagyobb fele „félreértésből szabályoknak nevezett- ”. J. Balčikonisnak J. Murka tankönyvének szabályaival szemben támasztott kifogásait megvizsgálva a tankönyv ezen elemével szembeni követelmények a következőképpen fogalmazhatók meg: a szabálynak egyszerűnek és érthetőnek kell lennie, összhangban kell állnia az igazsággal, és megfelelően kell megfogalmazni. J. Balčikonis joggal gúnyolódott J. Murka tankönyvének mesterkélt, a nyelvtanuláshoz semmit sem adó gyakorlatai miatt. A recenzens egy ilyen gyakorlati feladatot idéz: „Olvassák el Vaižgantas „Juostos” című írását, hunyják be a szemüket: képek jelennek majd meg a szemük előtt(!). Ha nem jelennének meg képek, olvassák újra és újra, míg a képek meg nem jelennek”, majd hozzáfűzi a megjegyzést: „Számomra, remélem, a tanulók számára is, nemigen érthető, miért kell itt hunyorítani, hogy képek kezdjenek megjelenni”*.” Hasonló J. Balčikonis- -kritikát váltanak ki azok a J. Murka-féle gyakorlatok is, amelyekben arra utasítja a gyermekeket, hogy mindenféle képecskéket rajzoljanak. Nem minden irónia nélkül írta: „Eleinte az ember csodálkozik, nem tudván, hogyan kell a nyelvórákon ezeket a képecskéket megrajzolni, mígnem végül a 20. oldalon megtalálja magának a szerzőnek az útmutatását, hogyan végezhetné el ezt a munkát: „Rajzoláskor a képecskéket színekkel díszítik, a szavak képeit pedig szép szavakkal és kifejezésekkel díszítik”- .” És hozzáteszi: „De hogy mennyiben segíthetik a nyelv elsajátítását az ilyen rajzok, mégpedig „különféle színekben”, abban nagyon is kételkedni kell”*. J. Balčikonis, amint azt a Panevėžysből fennmaradt jegyzetek mutatják, tankönyv nélkül tanította az anyanyelvet, ezzel az alapvető és legszükségesebb taneszközzel nem rendelkezve, élőszóval, krétával és táblával boldogulva. Az iskola szűkös anyagi alapjai mellett az anyanyelvoktatás korszerűsítésére még csak nem is gondolhatott, ezért a cári Oroszország iskoláiban ismert és alkalmazott, az orosz módszertanosok munkáiból ismert hagyományos tanítási módszerekkel élt. Az előadásjegyzetekből ítélve J. Balčikonis a tanítási módszert a grammatikai anyag jellegét figyelembe véve választotta meg. A paradigmákat megfigyelési módszerrel tanította, igyekezett nem puszta paradigmát bemutatni, ahogyan az manapság történik, hanem úgy, hogy a tanuló vagy a hallgató megérezze formáinak jelentését és a nyelvben való működését. Például a ragozás tanításakor párhuzamosan a kérdéseket is megadta: Ki megy? Gyermek-ek, gyermek-ek. Állj meg! Álljanak meg! Gyermek-nél, gyermek-eknél. Kinek a sapkája? Gyermek-nek, gyermek-eknek. Kinek adott sajtot? A gyermek-nek, gyermek-eknek stb.” Az igealakok paradigmáit a névmásokkal együtt adták meg: 1. Én visz-ek, 2. Te visz-el, 3. Ő visz és így tovább. " A melléknevek és a melléknévi szófajok ragozásának tanítását a főnevek tanításával kapcsolták össze: „Alanyeset. jó mező, K. jó mezőnek, D. jó mezőnek” stb. 3 Igaz, egyes eseteket sajátos módon neveztek: a már említett részeseten (D) kívül volt tárgyesetük, eszközhatározói esetük is?. ir 4 RR I 37 5 Ugyanott, p. 38 “RR II 17. " Ugyanott, p. 44. 8 Ugyanott, p. 29. * Ugyanott, p. 18. 2. 1835 33 Néha be hosszabb megjegyzésekkel arra utasította a tanulókat, hogy figyeljék meg, hogyan ugrál a hangsúly a paradigmákban*?. A nyelvi jelenségek megfigyelése sajátos nyelvoktatási módszer, amely ma sem veszítette el a ir pedagógusok bizalmát. Ezt, mondhatni, Balčikonis J. tökéletesen használta. A nyelv tanításakor lehetetlen be meglenni az analógia nélkül. Nem kerülte el ir J. Balči-konis. Pl. miután megismertette a tanulókat a vyras főnév hangsúlyozási paradigmájával, annak részletesebb elemzése nélkül rámutat arra, hogy a vyras szóhoz hasonlóan ragozzák és hangsúlyozzák az auksas, inkstas, kaulas stb. szavakat, míg a lapas szóhoz hasonlóan az —autas, diržas, ginklas stb. szavakat. 2 A nyelvi jelenségek jobb megértését segíti, jų rendszerszerű jellegét pedig feltárja a rendszerezés. Ezt a módszert J. Balčikonis a kötőszók tanítása és az igék vonzatának magyarázata során alkalmazta. Sokkal nehezebb nyomon követni, milyen elveket követett J. Balčikonis a litván nyelv tanítása közben, és miért választotta a nyelvtani anyag bemutatásának egyik vagy másik sorrendjét. J. Balčikonis a litván nyelv oktatásának három legfontosabb célját jelölte meg: „1) megtanítani a tanulókat tudatosan használni azt a nyelvi anyagot, amelyet otthonról magukkal hoznak az iskolába; 2) gyarapítani a magukkal hozott szókincset, és 3) megtanítani őket a helyesírásra”. És mindjárt hozzáteszi, hogy e három dolog közül a gimnázium csupán a helyesírást tanítja meg, majd keserűen hozzáfűzi: „de hát ez még nem nyelv”"?. Érdekes, hogy az 1919-ben írt cikkben megjelölt, a litván nyelv oktatásának hiányosságai még ma is jellemzőek. J. Balčikonis állította: „Minél tovább ül a tanuló az iskolában, annál inkább elrontja a nyelvét: a felsőbb osztályok tanulói rosszabbul tudják a nyelvet, mint az alsóbb osztályok tanulói, csak az idősebbek általában kevesebb helyesírási hibát vétenek” . Úgy tűnik, iskoláinkban mindmáig teljesen hasonló a helyzet. Idézek még egy részletet ugyanebből a cikkből: „Magától értetődik, hogy az iskola akkor tudja megtanítani a nyelvet, ha maguk a tanárok is tudják azt, és nemcsak a litván nyelv tanárai, hanem a többi tantárgy tanárai is. Vagyis a nyelvet minden tanárnak tanítania kell. Arra van szükség, hogy a tanuló minden órán helyesen beszélni halljon, hogy minden tanár – függetlenül attól, melyik tantárgyat tanítja – kijavíthassa nyelvi hibáját”**. Aki valamennyire is ismeri a mai iskolát, pontosan tudja, hogy több mint 65 év elteltével is utópisztikus maradt ez a gondolat, mert ahogy annak idején, úgy ma is egyes diplomás litvánnyelv- -tanárok segítenek másoknak beszennyezni a nyelvet: a tanuló fogalmazásában a gyakran elevenebb szót vagy szerkezetet elcsépelt könyvnyelvi, olykor pedig szlengszerű kifejezéssel cserélik fel. Megértve, hogy a nyelvről szerzett elméleti ismeretek nem elegendőek annak jó elsajátításához, J. Balčikonis rendkívül nagy figyelmet fordított a litván nyelvi írásbeli munkákra mind a középiskolákban, mind az egyetemen; türelmesen kijavította őket, és megtárgyalta a felmerült nyelvi hibákat. Az írásbeli dolgozatoknak szentelt egyik legterjedelmesebb és legalaposabb cikk, a „Rašomieji darbai” [Írásbeli dolgozatok] a „Švietimo darbe” 1928. évi 9. (108.) számában jelent meg, gai10 Ugyanott, 19. o. 1 RR II 20. 12 Uo., 156. o. 13 RR II 156. 14 Uo., 157. -_ ms __ rr MHmHt g i A TT NET TT DT TT ET TE ese csupán In EN la azért, mert hosszú időn át nehezen volt hozzáférhető a tanárok számára, mivel csaknem elir to -feledett volt. A cikk olyan magas elméleti színvonalú, hogy számos állítása ma ir sem évült el, és jo továbbra is teljes nė mértékben aktuális iskoláink számára. A fogalmazást J. Balčikonis válaszként értelmezi į a feltett kérdésre, szerinte ezt „témának nevezik“. A fogalmazásban elismeri a kreatív alapot, ezért teljesen érthető a következő +4állítás: „A fogalmazások eszméjük szerint kis műalkotások. A tanuló kis fogalmazásában megnyilvánul a művész szubjektivitása, a műalkotás autonómiája“. A ir cikk az irodalmi tehetségek ápolására ösztönöz, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „vannak figyelmetlen emberek, akik a fogalmazás értelmetlenségeit a tehetség jeleinek tartják“. Ma is ir aktuális J. Balčikonis azon megjegyzése, hogy a fogalmazásokra, különösen az alsóbb osztályokban, a tanulókat fel kell készíteni, különben iš jų kevés haszna lesz a munkának; a felsőbb osztályokban ez az előkészítés valamivel kisebb lehet, de mindenképpen szükséges. A cikk kellő részletességgel tárgyalja a ir fogalmazáselmélet és ir -technika kérdéseit, ismerteti a — fogalmazások fajtáit, a témát, a tervet, az anyaggyűjtést, a piszkozatot, a tisztázatot, a ir terjedelmet stb. Ismertetiš ek az említett cikkfejezetekből egy-két aktuális nę módszertani gondolatot. A témaválasztásról szólva Balčikonis a J. következő követelményeket támasztja: a 1) témának meg kell felelnie a tanulók életkorának és ir műveltségén2) ek; a tanulók által elvenni iš Az ismert, hozzáférhető ir területé; logikailag 3) meghatározott, pontosan ir megfogalmazott. Į ezeket a követelményne eket manapság ir mindig figyelembe veszik. Teljes mértékben egyet lehet érteni J. Balčikonis álláspontjával a fogalmazás vázlatával kapcsolatban. Hallgassuk meg okfejtését: „Most az a kérdés, hogy mindig kell-e vázlatot írni? Vannak tanárok, akik nemigen követelik meg, hogy megírják. Véleményem szerint, ha otthonra adnak fel fogalmazást, akkor a vázlat feltétlenül szükséges. A tervtől akkor lehet eltekinteni, amikor nagyon kevés az idő, de a tervet akkor is legalább fejben birtokolni kell, különben a fogalmazásnak semmi értéke nem lesz: helyenként kihagyások, helyenként ismétlések, helyenként a témától való eltérések és így tovább fordulhatnak elő.”1* Magunk részéről csak annyit fűzhetnénk hozzá, hogy a fogalmazás sajátos műfaja miatt (kérvény, miniatűr, aforizma és így tovább) még egy-két esetben lemondunk a tervről, azonban a terv nélküli rendes fogalmazás értelmetlen dolog, puszta időpocsékolás. A jó fogalmazási terv fejleszti a tanuló gondolkodását, ezért J. Balčikonis bizonyos logikai követelményeket is megfogalmazott, és bemutatta annak sémáját, amelyet ma is sok tanár követ, amikor a gyermekeket tervek készítésére tanítja. Amikor a fogalmazáshoz anyagot gyűjtünk, J. Balčikonis a 17 x 10-es formátumú cédulák használatát javasolja, így az anyagot „könnyebb elrendezni, felosztani”, a jelentéktelen, mellékes dolgokat pedig elvetni. A cédulákra azt is javasolta feljegyezni, hogy milyen idézetekre van szükség a fogalmazáshoz, de ne terheljük túl velük a fogalmazást, hogy az ne veszítse el önállóságát. A cikkben több eredeti és ma is időszerű gondolat található a fogalmazás piszkozatáról és tisztázatáról („végleges tisztázatáról”), valamint a kezdetről és a befejezésről. BRR H 231. 15 RR II 234. A fogalmazás stílusának első követelménye J. Balčikonis a helyességet tartotta szem előtt. Szerinte: „Az az állítás, hogy ott is lehet jó stílus, ahol a nyelv helytelen, egy badarság“”!". Úgy vélem, hogy az általa a jó fogalmazás stílusával szemben támasztott követelmények emlékeztetőként minden iskola litván nyelvés irodalomtermében kifüggeszthetők lennének. ir Íme: 1) Írj úgy, ahogy beszélsz, és jó lesz. 2) Ne írj túl hosszú mondatokban: az élő beszéd nem kedveli a hosszú mondatokat. 3) A mondatoknak belső összefüggéssel kell rendelkezniük. 4) A gondolat kifejezéséhez olyan szavakat kell választani, amelyek a leginkább illenek hozzá®. Rendkívül találóan és tömören foglalja össze az egyéni stílus lényeges kérdéseit: a funkcionális függőséget, a lexikát, a szintaxist, végül a szöveget. Nagy jelentőséget tulajdonított az olvasmányoknak a jó stílus fejlesztésében. „Az olvasmányoknak nagy jelentős- — égük van a stílus — szempontjából – írta –, ezért ne talán nem lesz helytelen felidézni, hogyan kell a tanulóknak olvasniuk. Olvasás közben a könyv fontosabb helyeit és tartalmát be kell jegyezni egy erre Egyrészt az ilyen jegyzetelés hozzászoktatja a tanulókat az o íráshoz, másrészt jobban megértik, ir hosszabb ideig emlékeznek ką rá, feljegyzik” “! ?, Vagyis ha azt akarjuk, hogy tanulóink valóban hasznot iš húzzanak az olvasott könyvekből, hozzá kell szoktatnunk őket ahhoz, hogy tollal és füzettel a kezükben olvassanak; csak így szoknak hozzá az íráshoz, és így gyakorolják a szöveggenerálást. Eredeti, sajátos ir J. Balčikonis fogalmazásjavítási módszertana. Mindenekelőtt azt követelte, hogy a ir fogalmazásokat „gondosan és hozzáértően” javítsák ki, mert rossz javítás esetén „szinte semmi haszna”. A tanár feladatának tartotta, hogy megmagyarázza az i egész fogalmazás hibáit, és feljegyezze azokat egy bizonyos füzetbe. Ő maga minden fogalmazás hibáit kis méretű (10cm į x 4,5 cm) lapokra jegyezte fel, hogy csoportosíthassa őket. A fogalmazások megbeszélésének végén azt ajánlja, hogy 1—2 jobb fogalmazást olvassanak fel az osztálynak. A tanulóktól megkövetelték, hogy a visszaadott fogalmazásokat gondosan kijavítsák; itt semmiféle hanyagságot vagy figyelmetlenséget nem tűrt, a ki nem javított vagy rosszul kijavított hibákat pedig azt javasolta, hogy „adják hozzá az új hibákhoz, és ily módon csökkentsék a jelet”*?. bo ir Amint az előzőleg iš írt cikkből látható (1927), J. Balčikonis a fogalmazványokat tárgyalva főként a logikailag primitív mondatokat, tautológiákat és pleonazmusokat, valamint a különféle anakronizmusokat javította. Íme néhány, a „A Nemunas jelentősége Litvánia számára” témáról egy külön füzetbe lemásolt mondat: 1. Ahogyan minden természeti jelenségnek, úgy a Nemunasnak is van jelentősége Litvánia számára. 2. Fejedelmeink a Nemunason hajóztak, mert akkor még nem voltak vasutak, ha pedig voltak is, kényelmetlenek voltak. A Nemunasban meglehetősen sok hal van, amelyeket emberek fognak, akiket halászoknak neveznek?". Itt talán valaki a tanárt is megdorgálhatná, aki ilyen szűk, elmélkedő jellegű témákat választott, és arra kényszerítette a tanulókat, hogy alaposan megizzadjanak, mire kibontották őket. Érdekességképpen nézzük meg, hogyan írnak ma iskoláink végzősei. Pl. : 1. -nál/-nél Lapinnál mindig tele van gyerekekkel, akik szeretik és értik ir Lapin meséit. 17 RR II 239. 18 Ugyanott, p. 239. 19 Ugyanott, p. 239. 20 RR II 241. 1 RR I 68—69, 36 Rm kijelölt füzetbe. WR Ma T T a ata I ai as FT I haw 2. Liudas Vasaris — irodalmi lírai hőse. Állandó kétségek, remények, elégedetlenségek és ir csalódások veszik körül Liudas Vasaris alakját. 3. Ir amikor a föld megteremtette magának az embert, akinek két lába szilárdan támaszkoį dott a Földgömbön, kezében o a napot tartotta, az embert kommunistą tának ji nevezte. Jo a kezek neked adattak, föld. Ezek a munkás erős kezei voltak. Olyanok, — mint a pompás gyümölcsökkel — munkákkal — megrakott almafa ágai. Így írnak a közönséges ne tanulók, az úgynevezeo tt eminensek, érmesek. El kell mondani, hogy ma ir nincs didaktikailag megalapozott fogalmazási rendszerünk iskoláink számára, a tanulók semmilyen vagy csaknem semmilyen elméleti ismeretet nem kapnak a fogalmazásról, a fogalmazások megbeszélésén még a felsőbb osztályokban is többnyire csak a helyesírási és ir központozási hibákról esik szó, a tanárok pedig néha kijavítják, vagy teljesen javítatlanul hagyják a fogalmazások nyelvének durva hibáit. Ez leggyakrabban azokban az iskolákban fordul elő, ahol az iskola élén egy általában nem filológus, nyelvi kérdések ar iránt egyáltalán nem érdeklődő ember áll, aki ir képtelen észrevenni a filológus ilyen „tévedéseit- ”. A legnagyobb aggodalomra az ad okot, ta hogy az ilyen hibákat javító filológusok száma iskoláinkban csökken, a néhai prof. J. Balčikonis filológus tanítványai már tiszteletre méltó kort értek meg, egyre ritkábban ir találkozni velük az iskolákban, a módszertani o jo gondolatokat egyre inkább elfelejtik, elfelejtik a gyermekek munkára tanításának jo ösztönzését. Tanítóként dolgozva Panevėžysben 1921 m. J. Balčikonis ezt írta: „Ne feledjük, hogy a tudomány munka, a munka pedig o nem lehet könnyű, ahogyan a négyzet sem lehet kerek. Ne tekintsük a munkát átoknak, hanem az embernek ezen a könnyek völgyén szánt boldogságnak”22. Balčikonis professzor J. 100. születési évfordulóját ünnepelve nagyszerű alkalmunk nyílik arra, hogy felidézzük az iskola iránt szerzett érdemeit, és ismét áttekintsük a közzétett módszertani elképzeléseket. Mindannyiunk örömére ezek nem avultak el, ma is éppoly aktuálisajo k, mint azokban a távoli időkben, jo a fiatal magyar nyelvés irodalomtanárok sokat tanulhatnak a ir kétkötetes írásgyűjtemény olvasásából, és érdekes anyagokat választhatnak a litván nyelv oktatásához. הש 大发彩票网 񟿿 iš jo ]} (analysis 0,0)? Sorry malformed. Need final valid. ANHMJLAKTHUECKHE HJIEK 10. BAJIbYUKOHHUCA Pe3rome IIpodeccop FO. Bansunkonuc GUT HE TONBKO BEIIAIOIIHMCS SI3BIKOBEIIOM, HO H IIearorom, BHEC CBOH BKJIAJĮ B MeTOJIMKY IIPEMOJABAHMS POHOTO JIMTOBCKOTO si3bika. HO A tanári munkáját B OH MONMb30BajICH MUNAKTHYECKAMHE uuesvu K. A. ViomnaCKOro H JIpYI'HX PYCCKMX MeTOMHCTOB. MerojnnueckKas xonmenuust FO. Bansbunkonuca B HACTOSeH CTaThe BOCCTAHABIIMBAETCS ITO eTO DEICH3HAM HA YYeOHHKH JTHTOBCKOTO SI3BIKA, IO KOHCTIEKTAM JIEKIIHĖ METOJIKKH PEIOJABAHMS H IIO METOAMYECKHM CTATESM. MHOTHe IHIakTHIECKHe myer npodeccopa He HOTEp3JIH CBOE AKTYAJILHOCTH B MPEMOJABAHWH JIMTOBCKOrO Si3bIKA, OcoOeHHO IeHHA B [MIAKTHYECKOM OTHONIGHWH ero CTATbS O ITKOJBHBIX MHCHMEHHBIX paborax, OnmyOnuKoBaHHas B 1928 r., KoTOpOi B Kérdések merülnek fel Elmélet H Gyakorlat Esszék B Középiskola Iskola. 12 RR IT 228.