Lietuvių kalbos pirminiai veiksmažodžiai tranzityvumo atžvilgiu (bendraties homoformos)

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVIII (1989) NYELVI KAPCSOLATOK IR KÖLCSÖNHATÁSOK STASĖ KRINICKAITĖ A LITVÁN NYELV ELSŐDLEGES IGÉI A TRANSZITIVITÁS SZEMPONTJÁBÓL (A FŐNÉVI IGENÉV HOMOFORMÁI) Számos nyelv kölcsönhatásának vizsgálata során megfigyelték, hogy az egyik jellegzetes vonás a vonzatosság, jo különösen a žų prepozíciós vonzatosság interferenciája (I 'aspamex 1972, 103; bliim 1982, 30—31; Muxajsuenro 1984, 185; Kononenko 1985, 26; Az orosz beszédkultúra története Ha Ykpaumne, 1986, 105—120; Ilansrnu 1987, 13; VicavuenKO-JIucoBas 1987, 118). Itt a más nyelvek hatására ir fellépő, nem ritka igei vonzatbeli ingadozásokról van szó, amikor bizonyos vonzati modelleket utánoznak, vagy amikor megnő a használat gyakorisága. jų Úgy tűnik, hogy a vonzati változatok a nyelvben je maguktól is kialakulhatnak; ir az interferencia eredetű o jelenségektől való elkülönítésük nem könnyű. Például úgy vélik, hogy a német nyelv régóta érzékelhető tendenciája, az intranzitív igék tranzitivizálása, a Német Szövetségi Köztársaságban az amerikai angol nyelvváltozat hatására öltötte mai, szembetűnő formáját (Bok, I'apunm, Jlanrkep, Ilirapre 1979, 277). Ahhoz, hogy legalább a lehetséges interferenciaesetek többségét előre jelezzük (mindet valószínűleg ir nem lehet), a jelenlegi nyelvhasználat tanúsága szerint nemcsak a litván ige valenciáját, ne hanem a morfológiai rendszer sajátosságait és a főbb szóalkotási csoportokat ir sem szabad elfelejteni. jo A litván nyelvben, akárcsak a szintetikus ir típusú nyelvekben, a szemantikai valencia mellett formális valenciáról is kell beszélni, amely a nyelv karakterológiai sajátossága, s ir amely vagy összeolvad a szemantikai valenciával, vagy ellentmond neki ir su (Kamuejscon 1987, 21 —22). A szemantika ir formális jegyeinek kölcsönhatásában rejlő ir ellentmondások a nyelvtörténet különböző tényezőinek következményei, ugyanakkor a további o változások ir kiindulópontjai. A mondatot a — kommunikáció alapegységének į tekintve a mondatot – ahogyan a szemiológiai grammatika állítja – csak szemantikailag į egységes, összefüggő valamiként lehet szemlélni. Ha a ši szemantikai egységet į részekre bontjuk, t. y. į a szavakra, ir akkor az egyes szavak jellemzésekor nem szabad megfeledkezni arról, hogy az az egység tükröződése. Más szóval, minden szóban azt kell látnunk, ami szemantikailag összeköti a másik, jį hozzá kapcsolódó su szóval; ezt szemantikai jo egyeztetésnek nevezik. ir (Cremanos Ebből a szempontból semmiféle előre adott 1981, 250). szemantikai közösség nincs a iš szavak között, a szemantikai közösség lényegében kizárólag a megnyilatkozásra iš jellemző. Ha valamely szó bizonyos szavakkal való kapcsolódási hajlamáról beszélünk, az csak azért van, mert ezt a su hajlamot a szó megnyilatkozásokban való használatából elvonatkoztatjuk, és a szó sajátos tulajdonságaként általánosítjuk. iš to ir 167 A szemantikai egyeztetés (szemantikai kapcsolódási képesség) minden olyan megnyilatkozásban megnyilvánul, amely egynél több szóból áll. A megnyilatkozás tartalmának egyeztetett részét folytonos szemantikai komponensnek nevezik (JŲUMHHEIŽ CeMaHTHYECKHI KOMITOHEHT). Ezt a folyamatos komponenst mondhatjuk egyrészt szavakból álló, közös szemantikai jegyeket tartalmazónak (szintetikus megközelítés), másrészt a mondat egységéből absztrahálhatónak (analitikus megközelítés) (Uo., 257—258). A folyamatos szemantikai komponens, amely az egész megnyilatkozáson végighúzódik, annak különböző részeiben eltérő módon nyilvánul meg. Az egyik irányban erősödik — vagy az előbbi szótól a későbbi felé haladva, vagy a későbbitől az előbbi felé, attól függően, hogy közülük melyik dominál a megnyilatkozásban. Ezzel szemben a másik irányban haladva gyengül, és megszakad, ha a megnyilatkozás későbbi része kontrasztot alkot az elsővel (Uo., 261). Az ige rendszerint olyan főnevekkel egyezik, amelyek szubjektumokat vagy objektumokat jelölnek. A különböző nyelvekben és különböző korszakokban ez az egyeztetés eltérő. A protobalti és a protoszláv korszakra két szintagma-, illetve egyszerű mondattípust rekonstruálnak, amelyek a főnevek és az igék egykori szemantikai egyeztetését illusztrálják. Az egyik ilyen típust élőlényeket jelölő főnevek és a megfelelő „élő” diatézisű (fajtájú) igék kapcsolatai alkották. Ezeket a kapcsolatokat egy összefüggő „élet” („ogymeBjieHHocTs”) szemantikai komponens egyesítette. A kapcsolatok második típusát az élettelen dolgokat jelentő főnevek alkották, a megfelelő „élettelen” diatézisű igékkel. Az utóbbi típus összefüggő szemantikai komponense az „élettelenség” („HeojrymeBjieHHocTs”) volt. Később ez az egyeztetés felbomlott. A szláv nyelvekben az „élő–élettelen” szemantikai komponens a főnevekhez kapcsolódott, az igék számára pedig jelentéktelenné vált. Ennek következtében a szláv nyelvekre jellemzővé vált a főnevek lexikai-szemantikai felosztása 2 csoportra az „élő–élettelen” jegy alapján („o/tyIHITEBJIEHH5LICE —HEOJIYNIeBJIeHHEIe“- )., Ezzel szemben az igék esetében ilyen megfelelő diatéziseket nem különítenek el. A balti nyelvekben minden másképpen történt. Itt az „élő–élettelen” szemantikai komponens az igéhez kapcsolódott, és ennek következtében kialakult az „élő, vagyis aktív” diatézisű igék és az „élettelen” diatézisű igék szembenállása (vö. daūžti (élőlényekről) | dūžti (élettelen tárgyakról), továbbá lduZti | lūžti). Ebből az ellentétből idővel kialakult az igék tranzitív (kauzatív, vagyis okhatározói) és intranzitív diatézise. Az élőlényeket és élettelen tárgyakat jelentő főnevek a balti nyelvekben semmiféle formai jegy alapján nem különböznek. A szláv nyelvekben, amikor az igéknek már nem kellett kifejezniük az élő és élettelen közötti ellentétet, a -4 és -ė tővégű második múlt idejű igealakok a cselekvéskategória szerint szembeállított igék jelölőiként specializálódtak. Emiatt a balti és szláv nyelvek elsődleges igepárjai ugyanazt a cselekvést különböző szempontokból reprezentálják. A balti nyelvekben a cselekvés az alany | tárgy (tranzitivitás | intranzitivitás) szempontjából jelenik meg, miközben az aspektus valamelyik jelentése érvényesül, például a litván kalti žirnių | žirniai byra aspektuális (cselekvési) kezdő árnyalattal (vö. barstyti aspektuális folyamatos vagy ismétlődő cselekvési árnyalattal; továbbá mefkti, de mirkyti). A szláv nyelvekben a cselekvést a cselekvés határának megléte vagy hiánya szempontjából reprezentálják (meghatározott időtartamú vagy meghatározatlan időtartamú), miközben valamelyik tranzitív vagy intranzitív jelentés érvényesül, pl.: az óegyházi szláv coymu cesne | -comamu, -coina „szórni“ (Ugyanott, 322—323). 168 A tranzitív és ir intranzitív diatézisok megkülönböztetésével ir magyarázhatók az elsődleges! igék szemantikai-szóképzési oppozíciói (Crenaxuos 1975; I 'paMMarukra JMMTOBCKOTO s35IKAa 1985; Paulauskienė 1979; Kpumuuxaiite 1980). Az összegző J. Sztyepanov osztályozásában a litván nyelv igéinek két fő osztályát különböztetik meg: az intranzitív és a tranzitív igéket. — ir Ezek az osztályok egymástól négy jegyben különböznek. Az első osztályra jellemző: 1) A TAT-, TET-, TIT-, TIR-típusú tövek rövid magánhangzókkal su (T — zárhangot, szonánst jelölnek, R — A, E, I — a megfelelő típusú magánhangzókat); jelen időben ezek a tövek infixumot vesznek fel -nvagy formatívumot -st-, illetve ir mindkettőt 2) együtt; a jelen idő ragja -a; a múlt 3) idő egyszerű alakjának végződése -0; 4) hatékony intranzitív jelentés (az ige nem vehet fel tárgyat), pl.: aiika, ūko, akti; gefida, gėdo, gėsti. A második osztályba tartozó igék jellemző tulajdonságai a következők: 1) TER(T) típusú tövek su diftongusar okkal és hosszú 2) magánhangzókkal; a jelen idő végződése -ia; az 3) egyszerű múlt idő ragja -ė; effektív 4) tranzitív jelentés (az ige általában tárgyat vonz, amely a cselekvés által megváltoztatott objektumot jelöli, pl. „földet ásni”): baigia, baigė, baigti; braūkia, braūkė, braūkti. (Cxenao 1975, 169). Ez a két, a forma jelentése szempontjából szembeállítoir tt igekategória a legnépesebb, és a litván ir igerendszer fejlődésének fő tendenciáját mutatja. Az összes többi kialakuló igecsoportot úgy jellemezhetjük, hogy a fő na kategóriáktól az említett jegyek közül egy vagy három szerint különböznek. du iš Így a litván nyelv valamennyi igéje teljesen felbomlik iš į 13 osztályok. Az első főosztály számára (I, mind a 1) négy jellemző alapján például ide tartoznának a bjra, biro, birti; lifiksta, liūko, lifikti stb. ir Többségük a jų második su főosztály megfelelő, tranzitív jellegű igéivel kapcsolódik össze, pl.: byra, biro, birti — bėria, bėrė, befti; liūksta, liūko, lifikti — lefikia, leiikė, lefikti stb. | | ir Második osztály (I, az elsőtől 2) egy jellemző alapján különül el: ennek az osztálynak az igéiben minden alakban hosszú — a tő magánhangzója, pl.: grįžta, grįžo, grįžti; eltűnik, eltűnt, eltűnni. Az ilyen osztályba tartozó, tranzitivitás su szempontjából korreláló igékből általában kevesebb van; rendszerint már ir csak származékos igékkel kapcsolhatók össze, pl.: nyksta, nko, nykti – naikina, su naikino, naikinti; sprogsta, sprégo, sprogti – sprogdina, sprogdino, sprogdinti. A — harmadik osztályt — (I, csak olyan 3) igék alkotják, amelyeknek du eltérő a múlt idejű végződésük — -ė, o ne -o: miršta, mirė, mifti; gimsta, gimė, gimti. Į a negyedik osztályt (I, az igék -n4) betoldásával képzett jelen idejű su formákban különülnek el. Ezenkívül szabálytalan szemantikájúak: nem állapotba való átmenetet, hanem mozgást vagy a cselekvés eredményére irányuló műveleteket jelentenek, pl.: kaiika, kako, kakti; raiida, rūdo, rasti. Az olyan grammatikai jelentést, amikor az ige a cselekvés eredményére irányuló, a valóságban megváltoztatott tárgyat érintő cselekvést jelent, nem effektív tranzitívnak nevezzük. Az ötödik osztályt (I, 5) į olyan igék alkotják, o ne į amelyekben már szerepel az be -nbetoldás, de ugyanilyen nem effektív tranzitív szemantikájúak, pl.: brūka, brūko, brūkti; lipa, lipo, lipti. A hatodik osztály (I, ettől 6) egy jellemzőben különbözik: a múlt — idő -ė végződésében, az alapvető osztálytól pedig egy másik, szemantikai jellemzőben, például: dėga, dėgė, dėgti; kėpa, kėpė, o kėpti. Az olyan igéket, mint ir ! „A litván nyelv grammatikájában” ir (V., elsődlegeseknek nevezzük, amelyek a mai nyelv szempontjából képzetleneknek tekintendők, mivel sem képzőik, sem előképzőik nincsenek, és mindhárom alapformájuk két szótagú. 1971. T. 2.) A második alapvető osztály tekintetében szintén hat osztályt különböztetünk meg.‌]} unerquicklich? Nope JSON malformed due hidden? Need output valid. fix.}＿天天 天天中彩票怎么_runr ner?} 169 ? Az elsőt (II, 1) az említetteken kívül az intranzitív igék mellett előforduló, az effektív tranzitivitás igéinek többsége alkotja, pl.: keičia, keitė, keisti (vö. kirita, kito, kisti), mefkia, merkė, merkti (vö. mirksta, mirko, mirkti). A második osztályt (II, 2) egyetlen megkülönböztető jegy jellemzi — a jelen idő tövében e típusú magánhangzókat tartalmazó kettőshangzók, a múlt időben pedig hosszú magánhangzók vannak, pl.: bėria, bėrė, befti; kūria, korė, karti. A harmadik osztályt (II, 3) olyan igék alkotják, amelyek a fő osztálytól szintén csak a tő szerkezetében különböznek. A jelen, a múlt idő és a főnévi igenév tövének viszonya itt ugyanolyan, mint a második osztályé, csak a tő általános formája itt TIR (és nem TER), azaz i típusú magánhangzókkal. Pl.: giria, gyrė, girti; iria, yré, irti; dūria, dūrė, dūrti; kūlia, kūlė, kūlti. A negyediket (II, 4) olyan igék osztálya alkotja, amelyeknek két megkülönböztető jegyük van: jelen idejű végződésük -a (nem -ia), valamint eltérő tőstruktúrájuk. A főnévi igenév tövének viszonya a múlt és a jelen idő tövéhez olyan, mint a harmadik osztályé, pl.: gina, gynė, ginti; mina, mynė, minti; pina, pynė, pinti. Az ötödik osztályra (II, 5) az jellemző, hogy a hosszú tőmagánhangzó itt nem általánosul az egész paradigmára (mint az alap-osztályokban), hanem csak a múlt idő és a főnévi igenév tövében található meg. Pl.: drébia, drėbė, drėbti: dréskia, drėskė, drėksti; grėsia, grėsė, grėsti. A hatodik osztályt (II, 6) 2 igeragozási csoport alkotja: a) sėja, sėjo, sėti; spėja, spėjo, spėti; joja, jojo, joti; b) bliduna, blidvė, bliduti; džiduna, džidvė, džiduti; griduna, griévé, griduti. E csoportok igéinek jelen és múlt idejű töveinek képzése a nyelvjárásokban változó (bliduna < bliguja). Jellegzetes jelentésük — nem hatékony tranzitív. Végül még marad egy osztály, amely csak mindkét fő osztály viszonylatában különíthető el (I, 7—1I, 7), mivel a jelen idő tövében eredetileg erős fokozatú magánhangzó található, a múlt időében pedig gyenge fokozatú, pl.: kemsa, kimšo, kimšti; kerpa, kirpo, kirpti; kefta, kirto, kirsti. Szemantikailag ezek az igék szintén nem egységesek — egyesek hatékony tranzitívak, mások hatékony intranzitívak (Ugyanott, 169. o.— Az ebben a klasszifikációban tükröződő igei jelentésés alakbeli szabályosságok azt mutatják, hogy a tárgyalt két, eltérő tőstruktúrájú és különböző végződésű, valamint ennek megfelelően eltérő szemantikájú igeklaszter csak az igék egy részét foglalja magában (mintegy 42 párt). Már csak az intranzitív igék egy részének vannak olyan 179). tranzitív megfelelői, amelyek mind a fent említett négy jegy tekintetében megfelelnek nekik. A többiek legfeljebb képzett igékkel vagy egészen más tövű igékkel, más lexémákkal vethetők össze. A balti nyelvek egykori intranzitivitás—tranzitivitás-oppozíciója meggyengült, a lett nyelv egyes nyelvjárásaiban pedig teljesen felbomlottnak tekinthető (Kazlauskas 1968, 355). Különösen az utolsó köztes litván igeképző osztályt figyelembe véve, a litván ige tranzitivitása három esetben jellemezhető: 1) a TeRT —| TiRT tőviszony ugyanazon ige paradigmájában fordulhat elő (mint az utolsó osztály igéinél), pl.: perka, pirko, pirkti; perša, piršo, piršti; 2) két különálló, korreláló igére jellemző, pl.: sv @Fti | svirti, ž Fti | žirti; 3) az igék jelentésük alapján összekapcsolhatók, formájukat tekintve azonban egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, teljesen különböző lexémák. Lényegében az utóbbi esetet azok az igék is illusztrálják, amelyek kapcsolata formai vagy jelentésbeli szempontból nem szabályos. Például a mai nyelvben mind a gėlti, mind a gilti ugyanazzal a „fullánkot ereszteni, csípni” jelentéssel rendelkezik, holott szabályosan ennek csak az elsőre kellene jellemzőnek lennie. Ezenkívül az elsőnek más jelentései is vannak, pl. „nagyon fájni”, „nagyon hidegnek lenni”, amelyek inkább a másodikhoz illenének, az utóbbira azonban egyáltalán nem jellemző170 k. A forma szempontjából szabályosan viszonyuló néria, nėrė, nėrti (a vízbe) és nyra (nirsta), niro, nirti összevetésekor arra lehetne számítani, hogy az első tranzitív lesz. Azonban ez nincs így. Ez a mozgás jelentésű ige, amely nem igényel tárgyesettel kifejezett bővítményt. A szabályszerűen viszonyuló igék egy része csak a litván nyelv különböző nyelvjárásaiban (az egyik az egyikben, a másik a másikban) vagy a különböző balti nyelvekben található meg, például a litván svilti és a lett svel’u svelt (CrenaHoB. Yka3. cou. 180—183). Az igék szabálytalanságának egy további esete az lenne, hogy — amint az osztályozásból látható — miközben a tő magánhangzói, valamint a jelen és a múlt idő végződései szerint különböznek, mindannyian ugyanazzal a főnévi igenévi -ti végződéssel rendelkeznek. Néhány, fonetikai felépítésükben közeli ige főnévi igenévi alakja teljesen egybe is esik, homoformákká válik, azaz teljesen különböző szavak azonos fonetikai szerkezetű alakjaivá (Jakaitienė 1980, 43), vö. lipti (limpa, lipo) (1, 4) || lipti (lipa, lipo (1, 5). Egyébként ezen igéknek, akárcsak még néhánynak, a múlt idejű alakjai is egybeesnek. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az ilyen egybeeső alakok (vö. még a jövő idő alakjait: vifFs (vėrda, virė) (1, 6) || vifs | viFsta, virto (I, 1) nem egyeztethetők össze a nyelvi jel célszerű természetével. Mindazonáltal az ilyen alakok mégis megtalálhatók a nyelvben, és mondhatni, hogy egybeesésük rendszerint észre sem vehető. Ez nyilván részben azzal is magyarázható, hogy minden egyes szó valamennyi alakját a beszélők tudatában szemantikai alapon egyetlen különálló egészként társítják. A jelentések („rėikšmės”) V. Vinogradov állítása szerint a nyelvben belső kapcsolatokkal összefüggő paradigmákat (sorokat) alkotnak, amelyeket a számukra közös elem vagy jegy kapcsol össze, és mindenekelőtt e paradigmákon belül lépnek egymással kapcsolatba. Ezek a sorok viszont ugyanazon az alapon magasabb rangú paradigmákba lépnek be, és így tovább. A paradigmák pedig nemcsak egymással lépnek kapcsolatba, hanem össze is függnek egymással, és függnek egymástól. Így nyilvánul meg a nyelv rendszerszerűsége. Ezért ebben a rendszerben a homonímia különféle esetei lehetségesek, amikor két, különböző, esetenként egymástól nagyon távoli paradigmákhoz tartozó jelentést azonos alakú formák fejeznek ki (Bunorpamos 1975, 297—298). Erre utalhat a „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“ (V., 1972; a továbbiakban — DLKŽ) található négy olyan primer igepár is, amelyeknek a múlt idejű és a főnévi igenévi alakjai homofonok: 1. Dija, dūjo, duiti (I, 1) 1. valamilyen gázzal, köddel visszahúzódni. 2. elveszíteni az eszméletét, elkábulni. 2. Dūja, dijo, dūiti (II, 6) sebesen futni, rohanni: Dūiti namo. 1. Kerpa, kifpo, kifpti (I, 7—11, 7) 1. ollóval vágni: Hajat, szakállat, körmöt vágni. Juhnyíró olló. 2. ollóval szabni az anyagot, előkészíteni varráshoz: Inget szabni. 3. átv. enni, csípni, fájdalmat okozni: A savanyú ital csípi a nyelvet. A hideg csípi a fület. 4. besz. vidáman menni: Átvág a mezőn. 2. Kirpsta, kirpo, kirpti (I, 1) lásd gižti. Lipa, lipo, lipti (1, 5). 1. felfelé vagy lefelé menni, lépdelni; felmászni: Felmászni a hegyre. Egyre feljebb mászni a hegyre. Felmászni a fára. Leszállni a vonatról. Leereszkedni a tetőről. Átmászni a küszöbön, a kerítésen. Nem kikelni az ágyból (betegnek lenni). A megdőlt fűzfára minden kecske felmászik (átv.). 2. átv. megkelve túlcsordulni a peremen: A tészta kifut a tekenőből. 2. Lim171 pa, lipo, lipti (1, 4) 1. tapadni, ragadni: Az a ragasztó jól tapad. A hó ráragad a lábakra. 2. vonzalmat érezni, ragaszkodni: A fiúk ragaszkodnak hozzá. 3. fertőzőnek lenni: Fertőző betegség. A tífusz fertőző. 1. Elpusztul (elhullik), elpusztult, elpusztulni (I, 1) 1. kimúlni, meghalni: Elpusztult a fronton, a harcban. Az ellenség keze által pusztult el. 2. eltűnni, elveszni: Minden ékszer elveszett. Hol voltál elveszve? Elpusztult az utolsó remény. A nemes tettek nem ¥iista. 3. fáradozni, gyötrődni: Živa asszony napokon át a gyermekeivel van elfoglalva. 2. Ziista, elpusztult, elpusztulni (I, 4) rég. halászni, halászgatni: Živome a tavon hálóval. A férfiak elmentek meghalni. Amint látható, az utóbbi két igét csaknem valódi homonimáknak tekinthetjük, mivel jelen idejű alakjaik is egybeesnének, ha nem különböznének a változatok gyakoriságában. Úgy tartják, hogy a nyelv kerüli a lexikai homonimákat, vagyis az olyan szavakat, amelyeknek minden alakjuk megegyezik (Crenaxos 1975, 27). Ez a már bemutatott példákból is látható — az azonos alakú igék, mivel különböző lexikai jelentésű szavak, legalább egy hangban vagy legalább a hangsúlyban különböznek egymástól. A különböző hangsúlyú (homográf) jelen idejű és főnévi igenévi alakokból a DLKŽ-ben kettő található: 1. Brėsta, bréndo, brėsti (I, 1) 1. alkalmassá válik a használatra; beérik (gyümölcsről): A gabona, a dió beérik. || átv. : A terv érlelődik (körvonalazódik); 2. észhez tér, megerősödik: Felnő, de nem érik meg. || átv. : Eszmeileg érlelődik. 2. Brėsta, brefito, brėsti (I, 1) rothad, korhad: A rönkök a szabadban korhadnak. Ezen igék alakjainak homonímiájáról természetesen csak hangsúlytalan szövegek olvasása esetén beszélhetünk. E két ige paradigmáiban a hanglejtésbeli különbségen kívül a múlt idő tővégei is eltérőek (-d-, -f-). Mindkét ismertetőjegy alapján ezek az igék különböző lexikai jelentésű szavakként különíthetők el. Amint láthattuk, a grammatikai osztályozás az említett négy általánosabb ismertetőjegyen alapul, amelyek a grammatikai szemantikával kapcsolatosak, és a lexikai jelentések bizonyos csoportjait foglalják magukban. Ezért ebben az osztályozásban a brėsti és a brėsti ugyanabba az osztályba sorolandó. Az igék jelentős részénél (23 pár) csak a főnévi igenevek esnek egybe. Közöttük, akárcsak a már bemutatott példákban, egyaránt vannak olyanok, amelyek ugyanahhoz az osztályozási osztályhoz tartoznak, és olyanok is, amelyeket különböző osztályokba sorolnak. A legérdekesebb, hogy a többséget (18 párt) olyan igék alkotják, amelyek közül az egyik az alapvető tranzitív osztályhoz (az -ia, + végződésekkel), a másik pedig az alapvető intranzitív osztályhoz tartozik (az -a, -o végződésekkel). Iš ugyanahhoz az osztályhoz (I, a -a 1) végződésű igékhez su sorolható főnévi -o igenévi homonimákat párokban tartalmaz: 2 1. Geida, gėdo, gésti(l, 1) 1. alkalmatlanná válni, elveszíteni a jó tulajdonságait: A gép kezd meghibásodni (elromlik). A fogak romlanak (szuvasodnak). A nem sózott hús gyorsan megromlik (rothad). 2. átv. elzülleni, elkorcsosulni: Az ember, ha semmit sem dolgozik, elzüllik. 3. veszettségben megbetegedni, megvadulni: A kutya megveszik. 2. Gėsta, gėso, gėsti (I, 1. a 1) tűznek, fénynek kialudni; pislákolni: A tűz, a gyertya, a parázs kialszik. Az esti fény elhalványul. 2. átv. gyengülni, hanyatlani: Az egészség már hanyatlik. Nem szűnő fájdalom. Az utolsó remény is elenyészik. l. Változik, megváltozott, változni (I, 1) 1. változni, cserélődni: A természetben minden folyamatosan változik. Az időjárás változik. Az emberek tudata változik. 2. Kiūda, kido, kisti (I, elkezd 1) elhasználódni, foszlani, hasadni: Az ing foszlik. 172 További két igepárnak vannak a jelen és a múlt idő azonos, -ia, -ė végződései mellett infinitivusi homofónái. Pl. Jaūčia, jaūtė, jaūsti (II, 1) 1. belső élményeket, érzéseket megtapasztalni, érezni: Örömöt, fájdalmat, rokonszenvet érezni. || visszaható Pihentnek érzem magam. 2. képesnek lenni külső benyomásokat megtapasztalni, érzékelni: Hideget, illatot, ízt érezni. 3. sejteni, felfogni: Veszélyt érezni. Úgy érzem, hogy pénze van. || visszaható Nem érzem magam bűnösnek. 2. Jaūsia, jaūsė, jaūsti (II, 1) ragozik. rendetlenséget csinálni, összekeverni, felforgatni: Szekrényeket, ládákat felforgatni. 1. Siaūčia, siaūtė, siaūsti (II, 1) 1. Hintázás közben betakarni vagy kitakarni: Kendővel betakarja a vállát. Kendőt terít a vállára (a válláról). || visszaható ige : Bundaújjal takarózz be. 2. supti: A hadsereg körülveszi az ellenséget. 3. gabonát a szélben rostálni, hogy a pelyva vagy a gyengébb szemek elkülönüljenek: Rostáld a rozsot. Hozd ide a rostáláshoz használt teknőt. 4. szaladgálni, hancúrozni, tombolni: A gyerekek tombolnak. 5. tombolni, dühöngeni: Rettenetes vihar tombol. Tombol a szél, a hóvihar. 6. féktelenül uralkodni, önkényeskedni, elhatalmasodni: Rablók garázdálkodnak. Betegségek, járványok tombolnak. 7. dobni, hajítani: A papír zörög a į kályhában. 8. törni a fejüket (káposztáról): A káposzta erjedni kezdett. 9. átv. valamit jókedvűen csinálni (menni, ütni, inni): Mulass, fiú, hazafelé! Hogy verte az övvel (ütötte)! Apránként ő is iszik (iszik). 2. Siaūdžia, siaūdė, siaiisti (II, 1) 1. kellemesen zizegni, susogni, zúgni: Amerre csak hallgatózol, mindenütt vidám: csobog, siaūdžia, zúg. A szellő fújt, a fenyők susogtak. 2. csengeni (rendszerint kellemesen): Nyugodtan csengtek az emberek énekei. A ligetben zümmög a méhecske (nyj.). A madarak csivitelnek a fűzfásban. Két ige homografikus főnévi igenevet alkot az azonos végződések (-a, -ė) mellett, és különösen a tő magánhangzóinak paradigmán belüli váltakozásában különbözik, különböző osztályokba tartozik, vö. 1. Mina, myné, minti (II, 4) 1. lábbal nyomkodni, taposni: Eltaposni a rétet. Átgázolni a sarat (dagonyázni). Naponta a kitaposott ösvényeken jár. Agyagot, tőzeget taposni (gyúrni). Szekeret, szalmát a kazalban taposni. || sngr. A burgonya taposódik a lábak alatt. 2. lábat tenni, felállni, lábakra támaszkodni: Lépj erre a kőre. Sárba lépni. 3. a rostot a pozdorjától elválasztani: Lent törni || sngr. : Jól törik a len? 4. feldolgozni, puhítani: Prémet, bőrt kikészíteni. 5. lábítót, pedált nyomni: Rokka kerekét hajtani (fonni). Lábmasszírozó. ti Lábbal hajtott gép. 6. menni, lépkedni: Sűrűn lépdel. Helyben jár. 2. Ména, minė, mišūiti (I, 7-11, 7) 1. észben tartani, nem elfelejteni: Emlékszem a gyermekkoromra. Nem emlékszem, mikor volt ez. 2. felidézni a tudatban, emlékeztetni: Minden egyes zug a gyermekkorra emlékeztet. 3. kitalálni: Találós kérdést kitalálni. Emlékszem, hogy holnap derült idő lesz. 4. adni (nevet): Ki adott neked nevet? Más esetekben az azonos főnévi igenevekkel rendelkező igék eltérő végződésűek. Két ilyen igepár esetében az egyik végződései -a, -ė, a másiké o -a, -o. Például: : 1. Rūka, rūkė, rakti (1,6) 1. durti, krapštyti: Skylę rakti: Füstölt, füstölt, ir és a fájdalmas sebet kipiszkálta. 2. átv. csúnyán, ügyetlenül dolgozni, piszmogni valamin: Kesztyűt piszkálni. 3. keleti nyj. nyj. ásni, kitépni: Céklát ásni. 4. átv. beszélt nyelvi bántani, becsapni; kártyán nyerni? Nézd, ő becsap téged. 2. Radka, füstöl, füstölni (I, (I, a 1) lyuk 1) kisebbedni, ráncosodni, megvakulni: A tó kezd befagyni. 1. Követi, követte, követni (1, 6) 1. menni, haladni valaki után: Kérem, kövessen engem (jöjjön utánam). Valakinek a nyomdokain járni. A kutya követi az embert. Az ekét követni (szorosan). 2. mozgó tárgyat figyelni: Szemével követi a halak úszó árnyait. A repülőgép repülését követni. 3. figyelni (rendsz. titokban) valakinek a tevékenységét, annak kiderítése céljából: Figyelni az ellenség mozgását. Figyelni az ellenség ügynökét. Éber jį szemek figyelnek. 4. elmélyülni į valamiben, érdeklődni: Figyelemmel kísérni a tudomány legújabb híreit. 5. követni (az igaz utat): A jó ló éjjel ir követi az utat. 6. úgy tenni, ahogy más tesz, ismételni, utánozni: válaszd Ő 173 példaképedül a tanárodat. A kislány a nagyanyja szavait követte (ismételte). Kövesd a tanácsomat. 7. mesélni: Mesét mondani. 8. újjászületni: A fiú az apjára hasonlított. 2. Seika, sėko, sėkti (I, 1) 1. csökkenni, apadni (a vízről): A folyó már apad prk. || A nyersanyagkészletek erősen apadnak. 2. prk. eltűnni, hanyatlani: Az egészség hanyatlik. Más igepárok) főnévi igenévi (15 homomorfjai olyan igékhez tartoznak, amelyek közül az egyik az alapvető tranzitív osztályhoz tartozik, végződései ir -ia, -ė, a másik az o intranzitívhez — tartozik, ir végződései -a, -o. Pl. (a további példákban a rövidség kedvéért az infinitivus szerepel elsőként, a szótárakhoz ir hasonlóan): 1. Bafkšti, -Skia, -škė (II, 1) 1. barškėti: Már zörög az eső. 2. zörgés közben haladni: Az országúton zörög a szekér. 2. Bafkšti, -ta, barško (1, 1) regg. A borsók már zörögnek. 1. BufFbti, -ia, (II, -ė 1) 1. burgzti, birgzti: A repülőgép zúg. A rokka fonás közben zúg. 2. érthetetlenül beszélni, mormogni. 3. beszennyezni (legyekről): A legyek beszennyezik az ablakokat. 2. Bufbti, -sta, (II, -o keleti 1) lüktetni, dagadni, puffadni: A kelés megduzzad. A fagyott orr megduzzad. 1. Melegedni, «čia, -tė (II, 1) 1. edényt tenni a tűzre, hogy melegedjen, főjön: Melegítsd a fazekat, az üstöt, a vizet. Melegítsd meg a vacsorát. 2. köznyelvi gyorsan menni, utazni, futni: Micsoda férfi, milyen gyorsan megy! 2. Melegedni, -melegszik, -melegedett (I, 1) 1. forróvá válni, melegedni (tűztől, súrlódástól): A kemence már melegszik, hamarosan meleg lesz. 2. túlhevülni, rothadni: Melegszik a széna, a liszt, a gabona (nedvesen). 3. izzadni: Gyorsan melegszik. A ló melege van. 4. elpirulni, szégyenében iš vagy ar valamilyen izgalomtól égni: Hazudozás közben ég a füle. 1. Kaūšti, -ta, (I, -o részeggé 1) válni, alkoholtól szédülni: A részegek feje kóvályog. 2. Kaūšti, -ia, (II, -ė 1) 1. falánkon inni, enni: Tejet meríteni. A gyermek kását merít. 2. szeszes italokat inni: Sört merítenek. 3. Kaūšti, -ia, (I, faragni, -ė vájni: 1) Üreget vájni a kőben. 1. Niūkti, -ia, (II, -ė 1) 1. nyöszörögni, bőgni: Hallom, hogy valami už nyöszörög az ajtónál. A néma csak hümmög, ir semmi mást. A beteg alig hümmög. 2. tompa hangon zúgni, susogni: Az őszi erdő zúgott. Fúj a szél. 3. dz. regg. beszélni: Egész este morgolódott. 4. közny. cselekvéką sre ösztönözni: A lustát állandóan noszogatni kell. 5. közny. üldözni, leszidni: Folyton-- folyton ir szidja a gyerekeit. 6. közny. nehezen hordani, vontatni, ar így ką dolgozni: Niūk, niūk ir a vizet. tą 2. Niūkti, -sta, (I, -o felhőkkel 2) visszahúzódni, beborulni: Az ég kezdett beborulni. 1. Nokti, -sta, (I, -o 1) 1. érni, beérni: A bogyók, gyümölcsök, gabonafélék érnek. A sajtok érnek. 2. gyengülni, hanyatlani: Az anya továbbra is betegen gyengült a betegágyán. 3. hervadni: Néko riita, noko mėta, néko lelijėlė (d.). 4. tarm. éhezni, koplalni. 2. Nékti, -ia, (II, tarm. -ė 1) követni, iš üldözni: aną turi Tu vis nokti. 1. Pafpti -ia, (II, -ė ismétlődő, 1) szabálytalan, monoton hang kiadását jelenti; zümmögni, berregni: A motorkerékpár berreg. Az öregember iš beszívja a füstölgő pipa füstjét. A haris madár berreg. 2. prüszkölni, hortyogni: A lovak hortyognak. Csak az orrán át hortyog. 3. hörögni, recsegni: A torka hörög. A hangja rekedtes. 4. horkolni, aludni. 2. Pafpti, -sta, (I, -o besz. 1) pampti; pursti: A retek elkezdett pafpti. 1. Piépti, -ia, (II, -ė vékonyan 1) kiabálni, csipogni: A kislibák piepnek. Ji csak piepnek, o ne énekelnek. 2. Pičpti, -sta, (I, -o besz. 1) gyengülni, elerőtlenedni, nyomoro- -ė gni. Pufpti, -ia, (II, 1) 1. horkolva aludni; parpti, knarkti: Purpia kaip katinas. — horkol, mint egy macska. Ar nebus gana purpti, kelkis! — elég a horkolásból, kelj fel! 2. birbti, birgzti: Motoras, motociklas purpia. — zümmögni, berregni: A motor, a motorkerékpár berreg. 3. murkuoti — dorombolni (apie katę). — (macskáról). 4. šnek. — köznyelvi hangosan szürcsölni: Szépen edd a levest, ne szürcsöld. 5. repülni, szárnycsapásokkal szállni: A fürjek szárnycsapkodva felrepültek iš po lábait. 2. Pufpti, =sta, (I, -o lásd 1) pursti. 1. Raūsti, -ia, (II, -ė ásni, 1) túrni, felforgatni: Gödret, a földet ásni. A vaddisznó feltúrja a rétet. || visszaható A rák az iszapban turkál. 2. Túrom, -túr, -túrt (I, 1) 1. pirossá válni: A paradicsomok már pirosodnak. Keleten vörösödik az ég. 2. a hidegtől, iš szégyen174 től elpirulni: Elpirul és elsápad. Pirosodnak az orcák. Elszégyellte magát. 1. Skaūdžia, skaūdė, skaūsti (II, 1) lásd skriausti: Visi mane skaūdžia. 2. Skaūsta, skaūdo, skaiisti (I, 1) fájni kezd fájni: Galvą skausta. Nuo alaus galvą skaus (flk.). 1. Skilti, skfla, -o (1, 1) 1. széthasadni: A hasadt fa jól hasad. A tölgyfa nem hasad. 2. repedezni, széthasadni: A széltől megrepedezik az ajak. 3. kikelni, kibújni a tojásból: A kislibák már kelnek. 4. szétválni, részekre bomlani: A szervezet csoportokra szakadt. 5. részekre szétesni, bomlani: Egyes anyagok atomjai maguktól széthasadnak. 2. Hasadni, hasad, hasadás (II, 3) 1. kovakővel tüzet csiholni: A tüzet kovakővel csiholták. 2. vágni, hasítani: Vágj a fülébe. 3. közny. erősen futni, lovagolni, esni: Úgy vágtat a nyúl a mezőn. 1. Skuisti, -sta, -to (I, 1) táj. tombolni, rakoncátlankodni. 2. Skuisti, -čia, -tė (II, 1) táj. lásd kuisti 2. 1. Sufikti, -ia, -ė (II, 1) folyadékot szűrni; préselni, hogy a lé kifolyjon: A burgonya már megfőtt, le kell szűrni. Mézet, viaszt szűrni. 2. Suūikti, -sta, -o (I, 1) elnehezedni: Már elnehezül a fejem, álmos vagyok. 1. Tinti, -a, tyné (11, 4) 1. kaszát verni: A férfiak kaszákat vernek. 2. közny. ütni, verni: Elkezdett ütni; botot az oldalakra. Kapsz majd verést. 2. Tinti, -sta, -o (1, 1) rendellenesen kitágulni, megduzzadni (szövetekről): Megduzzad a kéz. Az éhségtől megduzzad. E példákból arra lehet következtetni, hogy a különböző osztályokba tartozó tranzitív és intranzitív igék egybeeső főnévi igenévi alakjai a nyelvben elfogadhatók. Ez nyilvánvalóan azért van így, mert a beszélők érzékelik a paradigma alakjai közötti kapcsolatot, és mert a főnévi igenevek különböző paradigmákhoz tartoznak. Ezenkívül a nyelvészetben régtől fogva az ige paradigmájának támaszformáiként a jelen és a múlt idő alakjait tekintik, nem pedig a főnévi igenevet, vö. a rendelkezésre álló 4 párt: kaisti (kaičia, kaitė) || kaisti (kaista, kaito); kaiisti (kaūšia, kaiisé) || kaūsti (kaista, kaūšo); skaūsti (skaūdžia, skaūdė) || skaūsti (skaūsta, skaiido); skilti (skilia, skylė) || skilti (skyla, skilo). Látva, hogy így megőrződnek a homoformák, és következetesen elkülönülnek a paradigmák, nehéz még elképzelni is, hogy azok bármiképpen változhatnának. Már az igék bemutatott osztályozásából is látható volt azonban, hogy a korábbi paradigmák jelentősen felbomlottak és szétestek. Nem mutatják-e ezek a paradigmák és az egymáshoz való viszonyuk azt a tendenciát, hogy továbbra is változzanak? A változás egyik előfeltétele az, hogy a nyelvben a paradigmák nemcsak elkülönülnek egymástól, hanem bizonyos mértékig össze is kapcsolódnak egymással, és függnek egymástól. Összekapcsolódásuk pedig mind a formai, mind a jelentésbeli közösségen alapul. A szavak hangzása, fonetikai hasonlóságuk hatással van a felfogásukra is, és kihat szemantikai kapcsolataikra (BunuorpajosB 1976, 298). Az említett, azonos tövű igék fonetikai szempontból nagyon hasonlóak. Az infinitivuszok egybeesésekor jelentős részük infinitivuszból képzett alakjai is egybeesnek — a múltbeli gyakorisági idő és ennek cselekvő melléknévi igeneve, a jövő idő és mindkét fajtájú melléknévi igeneve, a célhatározói igenév és a feltételes mód, a felszólító mód, a féligenév, a múlt idejű szenvedő melléknévi igenév, a szükségességet kifejező melléknévi igenév, a módhatározói igenév. Vagyis ezen igék alakjainak meglehetősen nagy része a formális tranzitivitás szempontjából semleges. Az egybeeső infinitivuszok ebben az értelemben ezen oppozíció semlegesítésének forrásaként tekinthetők. Itt most nem lesz szó arról, hogy ezen oppozíció kiegyenlítésére az infinitivusz azért van hatással, mert ennek alapján kiegyenlítődhetnek a jelen idejű alakok tőmagánhangzói (Zinkevičius 1981, 90). Ha csak a jobban eltérő infinitivuszokat vesszük figyelembe, már akkor is várható paradigmáik nagyobb fokú különbözősége, még ha az infinitivuszok csak hangsúlyozásukban különböznek is. A DLKŽ-ben található 175