Dvikalbystės klausimai etnografiniuose tyrinėjimuose

LITUÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVIII (1989) NYELVI KAPCSOLATOK ÉS KÖLCSÖNHATÁSOK PETRAS KALNIUS A KÉTNYELVŰSÉG KÉRDÉSEI AZ ETNOGRÁFIAI KUTATÁSOKBAN Az utóbbi időben a kétnyelvűség egyre inkább érdekli az etnográfusokat is, akik más köztársaságokban e témában részletes kutatásokat végeztek. A Litván SZSZK etnográfusai a köztársaság jelenlegi lakossága szellemi kultúrájának egyes kutatásaiban ezeket a kérdéseket is érintették (a családtagok etnikai orientációit vizsgálva a kulturális életben stb.). A kétnyelvűség elterjedtségéről és a nyelvek funkcionálásáról a köztársaság 2731 lakosától gyűjtöttek információt (1415 városlakótól és 1316 falusitól). A családok kérdőíves felmérését Elektrėnaiban, Vilniusban és Kaunasban, valamint Telšiai, Zarasai, Švenčionys, Varėna, Jonava és Vilkaviškis járásaiban végezték el. Az összegyűjtött adatok a köztársaság lakosságának valamennyi társadalmi rétegét jellemzik. 1976-ban Elektrėnaiban, a Litván Hőerőmű dolgozóinak életmódját és kultúráját vizsgálva, a nyelvek ismeretére és otthoni használatára vonatkozó kérdésekre 276 munkás és mérnöki alkalmazott válaszolt. Vilnius és Kaunas ipari munkásait és alkalmazottait, valamint a gyárak mérnöki dolgozóit kérdőíves módszerrel 1977—1978-ban kérdezték meg. 500 különböző nemzetiségű embertől érkezett válasz (Kérdések — az anyanyelvről, a nyelvek ismeretéről, valamint munkahelyi és otthoni használatukról- ). A nyelvi kérdéseket valamivel részletesebben érintették 1981—1982-ben, amikor vilniusi és kaunasi nem termelői alkalmazottak családjait kérdezték meg. Érdeklődtek az anyanyelv és más nyelvek ismerete iránt, megkérdezték, mi segített leginkább egy másik nyelv elsajátításában, továbbá a nyelvek otthoni és a társadalmi élet különböző területein való használatáról, valamint a nyelvi tájékozódásról, amikor rádióból, televízióból és a sajtóból keresnek információt. A kutatás során Vilniusban 336, Kaunasban pedig 312 különböző nemzetiségű kulturális és oktatási dolgozót kérdeztek meg. 1982-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának N. Miklucho-Maklaj Intézete az Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Történeti Intézetének etnográfusaival együtt 1316, különböző foglalkozású, életkorú és iskolai végzettségű falusi lakost kérdezett meg Jonava, Telšiai, Vilkaviškis, Varėna, Švenčionys, Šakiai és Tauragė járásban. A nyelvre vonatkozó kérdőívi kérdések hasonlóak voltak a vilniusi és kaunasi lakosok megkérdezésekor feltett kérdésekhez. Emellett más jellegű kérdéseket is felvettek (milyen nyelven beszélnek a gyűléseken stb.). Elektrėnaiban a megkérdezettek nagy része nem jelölte meg, hogyan ismeri a Szovjetunió népeinek második nyelvét, ezért erről csak nagyon általánosan lehet beszélni. A litvánok sokkal jobban tudtak oroszul, mint ahogyan a köztársaság más nemzetiségű lakosai tudtak litvánul. Azok közül, akik jól vagy rosszul tudtak oroszul, a litvánok aránya 95,9% volt, míg a litvánul tudó más nemzetiségűeké —70%,. A második nyelvet azért tudták jól, mert a felmérés idején itt élő VRE-dolgozók abszolút többsége középés fiatalabb korú, magasan képzett volt, többségük középés szakirányú, nem kevesen pedig felsőfokú végzettséggel rendelkeztek (tehát a második nyelvet nemcsak a munkahelyen és a lakókörnyezetben, hanem az iskolában is tanulták). Emellett a nem helyi nemzetiségű lakosok többsége Litvánia más városaiból és járásaiból érkezett Elektrėnaiba. Már ideérkezésükkor bizonyos nyelvi készségekkel rendelkeztek. A litvánok között nagyobb volt a két nyelven újságot és könyveket olvasók aránya. A nyelvtudás szintjét az összes tényező közül leginkább az életkor befolyásolta. A litvánok és a más nemzetiségű személyek közül azok, akik a legrosszabbul tudták a második nyelvet, vagy egyáltalán nem tudták, idős emberek voltak. Ezzel szemben az iskolai végzettség ebben az esetben nem gyakorolt észrevehető hatást a nyelvtudásra. Még az egynyelvű családokban is olvastak újságokat, egyes esetekben pedig – amint a megkérdezettek jelezték – otthon két (litván —lengyel, litván —orosz) nyelven is beszéltek. A lengyel nemzetiségű személyek, valamint a litvánok egy részének körében egyértelműen tért hódít a litván —lengyel—orosz háromnyelvűség. A lengyelül tudó személyek abszolút többsége 143 iš Trakai ir Kaišiadorių járás parasztjainak (a lengyel nyelv korábban ott igen elterjedt volt). Vilnius ir A kaunasi ipari dolgozók körében végzett felmérés kimutatta, hogy az anyanyelv nem mindig esik egybe a megkérdezettek nemzetiségével. A litván nyelvet jelölték meg itt anyanyelvükként 97,5 9, litván, orosz nyelvet — 94,6 9, orosz, o lengyel nyelv — 83,3 94 lengyelt. Amint látjuk, a válaszokban az anyanyelv leggyakrabban a litván nemzetiségnek felel meg, a — legkevésbé a lengyelek esetében, akiknek viszonylag jelentős része (9,8 9) az orosz nyelvet tekintette anyanyelvének, ir míg jóval (1,6 95)! — kisebb részük a litván nyelvet. Be azt, 1,1 % a litvánok az oroszt jelölték meg anyanyelvükként. 0,3 % — a lengyel nyelvet; 3 94 anyanyelvének a litván nyelvet tekintette, 0,7 9% — lengyelt. A köztársaság nagyvárosainak ipari dolgozói meglehetősen jól beszélik a második a Szovjetunió népeinek nyelvét. A tömeges kétnyelvűség azonban csak a litvánok körében jellemző. A második nyelv ismeretében messze megelőzték valamennyi nemzetiség lakosságát. Ha az orosz nyelvet jól iską Vilniusban azt jelölték meg 86,2 95, Kaunasban — 52,2 9%, litvánok, vagyis a litván nyelvet ennek megfelelően csak 39,4 9 ir 42,1 %, oroszt. A vilniusi lengyelek e tekintetben arról voltak nevezetesek, hogy nagyon jų nagy részük (98 95) azt jelölte meg, hogy jól tud oroszul, a litván nyelvet azonban iš jų csak jól tudta 40 9%. A litvánok között jóval többen vannak, akik jól tudnak oroszul Vilniusban viszont valamivel több olyan orosz van, aki jól tud litvánul Kaunasban. A lakosság talán leginkább a munkahelyi kollektívákon és az etnikailag vegyes családokon keresztül ir tapasztalja meg az etnikai környezet hatását, mivel e jelenségek és a ir második nyelv ismerete közötti kapcsolat nagyon szoros. Íme A kaunasi iparvállalatokban, ahol a megkérdezettek dolgoztak, su néhány kivételtől eltekintve a munkahelyen nemcsak a litvánok, ne hanem az oroszok is csak litvánul ir beszéltek. Ezzel szemben a vilniusi gyárakban sokkal gyakrabban használták az orosz nyelvet. Iš az itt megkérdezett litvánok mindegyike a munkahelyén 47 9%, leggyakrabban litvánul, oroszul beszélt — 5394, az oroszok — ennek megfelelően 4,3 %, ir 95,7 94, lengyelek — 1094 ir 90 9%. A vegyes házasság minden nemzetiségű lakos számára nagyon fontos a második nyelv megtanulásában. Például Vilniusban a vegyes családot alapítók körében a második nyelvet sokszor többen 2—3 beszélik, mint a saját nemzetiségükhöz su tartozó személlyel házasságot kötöttek. Általában az ipari dolgozók körében mindkét legszélesebb körben használt ir (litván és ! orosz) Itt ir hiányzik a folytatás (a 100) százalékos érték azt mutatja, hogy hány į személy nem válaszolt a kérdésre. 144 nyelvnek csak a litvánok és az ne oroszok körében vannak ir szilárd pozíciói. Otthon gyakran beszélik ezeket a ir nyelveket a más nemzetiségir űek, su valamint ir azok a litvánok és oroszok, akik nem kötöttek házasságot. Például Vilniusban ir Kaunasbiš an az összes megkérdezett család litván családjai tették ki 51,3 94, o az összes megkérdezett család közül 58,4 9, otthon csak litván nyelvet használt. Az orosz családok tették ki 14,1 94, o az összes megkérdezett család közül a 23,8 %, családban kizárólag oroszul beszéltek. Ezzel szemben a lengyel nyelv jelentősége jóval kisebb. Így például csak 58 %, a lengyel családok esetében beszéltek kizárólag lengyelül. Részletesebben vizsgálták Vilniusi ir Kaunasi nem termelő alkalmazottak nyelve. A kérdőíves felmérés adatai azt mutatták, hogy az értelmiségiek e területen vallott beállítottį ságai hasonlóak a munkásokéihoz, ugyanakkor bizonyos sajátosságokkal is rendelkeznek. Megállapítást nyert, hogy az értelmiségiek anyanyelve su még gyakrabban esik egybe nemzetiségükkel, mint az ipari munkásoké. Íme Vilniusban nemzetiségük nyelvét anyanyelvüknek tekintette 98,6 9, litvánok, 97 9, oroszok, 98 9% a lengyelek, Kaunas — esetében 99,5 95, 97,6 %, ir 85,8 94. pedig ennek megfelelően. Az ir anyanyelv és a nemzetiség közötti eltérések jóval gyakrabban fordulnak elő a Vilnius ir Kaunas etnikai kisebbség- — ei, a fehéroroszok, ukránok, ir zsidók és mások körében. A különböző nemzetiségű emberek nemzetiségük nyelvének į anyanyelvként való eltérő orientációja nyilvánvalóan meghatározza a második nyelv eltérő ismeretét, ir valamint e nemzetiségek kétnyelvűségének eltérő t. y. fokát. Nem termelői alkalmazottak körében Vilniusban végzett felmérés ir Kaunasban kimutatta, hogy a nem litvánok sokkal rosszabbul beszélik a litván nyelvet, mint a litvánok az orosz nyelvet. Bármilyen ir furcsán hangzik is, a város lakosságának e társadalmi csoportjában, amelybe szinte kizárólag be felsőfokú vagy szakirányú su középfokú ir végzettséggel rendelkező emberek tartoznak, meglehetősen kevés volt a második nyelven folyékonyan beszélők száma. Például Vilniusban csak 34,8 A a litván értelmiségiek jelezték, hogy oroszul folyékonyan, közepesen beszélnek — 26,5 94, Kaunasban — rendre — 32,1 ir 22,1 944, (a többiek azt jelezték, hogy rosszul beszélnek ba oroszul, į vagy nem válaszoltak a kérdésre). A litván nyelvet a különböző nemzetiségűek meglehetősen eltérő mértékben tudják. Vilniusban a litván nyelvet folyékonyan beszélők aránya 49 94 lengyelek, 40 94 zsidók, 30 944 fehéroros15 9%, zok, 1,394 oroszok, ukránok, — Kaunasban rendre — 42,8 94, 33,3%, 25,094, 16,8 9; 7.1 95. A litvánul tudó oroszok, belaruszok és ukránok kisebb aránya ebben az esetben talán annak tudható be, hogy a pedagógiai személyzet körében – akik szintén részt vettek a felmérésben – e į nemzetiségek jelentős része ideiglenesen dolgozott Litvániában, ir sokan pedig viszonylag nemrégiben éltek a köztársaságban. Ezzel szemben a lengyelek többnyire a köztársaság helyi lakosainak leszármazottai voltak, így ir su a litván nyelvvel többségüjų knek már gyermekkorától kezdve alkalmuk nyílt találkozni. Be ezért, úgy látszik, ezek a mutatók a lengyel nemzetiségű kulturális ir és oktatási dolgozók körében magasabbak, mint az azonos nemzetiségű munkások és ir kolhoztagok körében (vö. 1979 m. a köztársaság lakosságának népszámlálását). A termelésen ne kívüli alkalmazottak iskolai végzettsége szintén mindig meghatározza a második nyelv ismeretét (csak a litvánokra van közvetlen hatása). A litvánul folyékonyan beszélő nem litvánok aránya magasabb volt a speciális középfokú, mint a felsőfokú su végzettséggel rendelkezők su között. Minden nemzetiség képviselői, akik hosszabb ideig éltek ezekben a városokban, jobban beszélik a második į nyelvet, mint azok, akik nemrég költöztek oda. Még A Kaunasban születeir tt és ott felnőtt litvánok jobban beszélik az orosz nyelvet, mint a nemrég iš ide költözött járásiak. Az orosz nyelvet folyékonyan beszélte a litván kulturális 55,5 9, dolgozók ir 46,0 % a litván oktatási dolgozók, míg a litván nyelvet a megfelelő szakmák nem litván — képviselői. 61,3 % ir csak 10. 678 145 27,394 Ennek az a jelentősége, hogy a ir kulturális dolgozók munkaközösségei gyakrabban voltak vegyesek, a pedagógusokéi pedig gyakrabban — monoe­tnikaiak. Be Továbbá a nem helyi nemzetiségű pedagógusok mobilisabb migránsok voltak, mint e nemzetiségtų ek kulturális dolgozói. A nyelvtudást bizonyos mértékig a munka jellege ir határozza meg: az orosz vagy lengyel tanítási nyelvű iskolában dolgozó tanár meg lehet litván nyelvtudás nélkül, a köztársaság be kulturális dolgozója o azonban nem nélkülözheti azt. be Vilniusban ir Kaunasban megkérdezett értelmiségiek a második nyelvet rosszabbul tudták, mint általában a köztársaság lakossága. Íme, 1979 m. az össz-szövetségi népszámlálás adatai szerint folyékonyan beszélt oroszul 52,2 %, a Litvániában élő o litvánok, a litván nyelvet — 35,29, oroszok, 11,194 lengyelek, 12,794 belaruszok, 15 „294, ukránok, 31,29, zsidók. A köztársaság lakosságának második nyelvismereti mutatóit a városlakók mė magasabb értékei határozzák meg, akik a népgazdaság termelő ágazataiban — – az iparban, az építőiparban, a közlekedésben – dolgoznak ir t. t. (ezen ágazatok munkaközösségei gyakran soknemzetiségűek, miközben a nem termelői alkalmazotti kollektívák inkább monoetnikusak). Az, hogy a Vilniusban ir és jų Kaunasban élő lengyel értelmiségiek jobban beszélik a litván nyelvet, mint a köztársaságban általában élő lengyelek, nyilvánvalóan leginkább azzal magyarázható, hogy nagy részük a köztársaság keleti részén, a vilniusi és salčininkai, valamint más járásokban él, a (taigi buityje, darbe ir visuomeniniame ir gyvenime jie dažniau vartoja lietuvių kalbą). be Lietuviams ir ir lenkams didžiausią reikšmę mokantis antrosios kalbos turėjo mokykla, o visų kitų tautybių atstovams – darbo kolektyvai. — Šeima čia vaidino mažesnį vaidmenį. Minėti veiksniai skirtingoms žmonių kartoms turėjo nevienodą reikšmę mokantis antrosios kalbos. Kuo vyresni respondentai, tuo didesnė jų dalis antrosios jų kalbos išmoko darbe, o mažesnė dalis – mokykloje. ir — Jaunesnioji karta, atvirkščiai, dažniausiai pramoksta mokykloje. Etniškai mišrių šeimų vaikai įvairiose situacijose dažniau nei vientaučių šeimų vaikai pasireiškia kaip dvikalbiai, rečiau – kaip savo ir tėvų — gimtosios kalbos vartotojai. Be Todėl, skirtingai nuo tėvų, mišrių šeimų vaikai dažniau elgiasi jau kaip dvikalbiai. Bár a családnak általában nincs különösebben nagy jelentősége a kétnyelvűség terjedésében, az etnikailag vegyes családok önmagukban véve azonban a kétnyelvűség terjedésének jelentősebb ir jo használati tényezői, mint az iskola, a munkaközösség vagy a tömegtájékoztatási eszközök. A nem termelői alkalmazottak körében, ir akárcsak az ipari dolgozók között, a kétnyelvűség legelterjedtebb formája a litván — —orosz kétnyelvűség. A kétnyelvűség egyéb formái (litván—lengy- — el, orosz—lengyel) a nem termelői alkalmazottak körében jóval ritkábbak, mint az ipari dolgozók között. A megkérdezett személyek rádióhallgatásra, televíziónézésre és sajtóolvasájų sra vonatkozó nyelvi orientációjának elemzésekor megfigyeltük, hogy az egynyelvű családok tagjai gyakrabban választanak információt nyilna (anyanyelvű) nyelven, a vegyes — családok pedig két nyelven. 1982 m. Litvánia A TSZR vidéki lakosságának felmérése részletesebb képet csak a litván nemzetiségű személyekről tesz lehetővé, mivel a SZU Tudományos Akadémiája számítóközpontjában feldolgozott és a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének átadott, vegyes családokra vonatkozó adatok még nincsenek differenciálva a válaszadók nemzetisége szerint. Ezért csak a vidéki lakosság litván nyelvvel kapcsolatos nyelvi attitűdjeiről közlünk adatokat. A litván falusi lakosok anyanyelve és nemzetisége közötti kapcsolat még szorosabb, mint a városlakók esetében. A szinte minden foglalkozási 146 csoportba tartozó litván válaszadók válaszaiban ezek a jellemzők egybeesnek, csak a szakképzetlen fizikai munkások között fordul elő egy ir ar du litván nemzetiségű személyek, akiknek a litván nyelv nem anyanyelvük. Mivel a megkérdezettek jelentős része etnikailag vegyes járásokhoz tartozik, feltételeznünk kell, hogy az említett személyek nemzetiségi szempontból vegyes családok leszármazottai. A vidéken élő litvánok a városi lakosoknál jóval rosszabbul beszélik az orosz nyelvet, és általában is rosszabbul, mint a köztársaság valamennyi lakosa (a férfiak 5%-a, a nőknek pedig nem kevesebb mint 15 9%-a jelezte, hogy nem tud oroszul, 11, illetve 25 9, nehezen beszél, 33, illetve 34 9, — meglehetősen nehezen, meglehetősen folyékonyan — 32, illetve 14 94, teljesen folyékonyan — 19 9%, illetve 11 94). Amint látjuk, a férfiak lényegesen jobban tudnak oroszul, mint a nők. Kétségtelenül az is segített nekik jobban megtanulni, hogy a Szovjet Hadseregben szolgáltak. Az orosz nyelvet a legrosszabbul a szakképzetlen fizikai munkát végzők (többnyire idős emberek), a legjobban pedig nem a mezőgazdasági szakemberek, hanem a szakképzett fizikai munkát végzők tudják. Még etnikailag vegyes járásokban is a litvánok abszolút többsége a munkahelyén litvánul beszél. Egy kis részük azonban itt oroszul, lengyelül vagy két nyelven — anyanyelvén, valamint lengyelül vagy oroszul — is beszél. A litván nők a munkahelyükön ritkábban beszélnek oroszul és lengyelül, mint a férfiak. A gyűléseken a nők gyakrabban (97%), mint a férfiak (95 94), szólalnak fel vagy szólalnának fel (ha szükség lenne rá) litvánul. A falun élő litvánok számára tehát a kommunikáció legfontosabb nyelve a litván. A nők kötődése az anyanyelvükhöz nagyobb, mint a férfiaké. Így az etnográfiai kutatások során, amikor anyagot gyűjtöttek a mai Litván SZSZK városi és falusi családjának életmódjáról és kultúrájáról, megállapították, hogy általában a litvánok jobban tudnak oroszul, mint a nem helyi nemzetiségű lakosok — litvánul. Ez minden társadalmi réteg képviselőire jellemző. A nem helyi nemzetiségű lakosokról azonban elmondható, hogy a társadalmi hovatartozás nem egyformán jelentős: az ipari dolgozók körében az oroszok valamivel jobban tudnak litvánul, mint a lengyelek, ezzel szemben a városi nem termelői alkalmazottak között a lengyelek jobban tudnak, mint az oroszok. A lengyelek az orosz nyelv ismeretében minden esetben megelőzik a litvánokat. A más nemzetiségű emberek számára a litván nyelv jobb elsajátítását akadályozó fontos tényező fokozottabb migrációjuk volt. A második nyelv elsajátításában nagyobb jelentősége van az iskolának és a munkaközösségeknek, kisebb — a családnak. A nemzetiségi szempontból vegyes családok önmagukban véve többnyire kétnyelvűek vagy többnyelvűek. KÖZLEMÉNY /A LITVÁN SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN VÉGZETT NÉPRAJZI KUTATÁSOKRÓL ar Összefoglaló A Litván Szovjet Szocialista Köztársaság falusi és városi lakossága szellemi kultúrájának kutatása során, amelyet a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Történeti Intézetének néprajzkutatói 1976—1982-ben, valamint az M. N. Mikhluho-Maklajról elnevezett Szovjetunió Tudományos Akadémiai Néprajzi Intézet tudományos munkatársai a litván néprajzkutatókkal közösen 1982-ben végeztek, feltárták az ABЯЗЫЧИЯ, a litván és az orosz nyelv ismerete terjedésének bizonyos törvényszerűségeit a köztársaság különböző nemzetiségeinek képviselői körében. 2731 kérdőívet töltöttek ki. A felmérés adatai alapján megállapították, hogy a litvánok összességében jelentősen jobban ismerik az orosz nyelvet, mint az őshonos nemzeti kisebbségek képviselői a litván nyelvet. Ez a törvényszerűség minden társadalmimi közülük történő elterjedésére vonatkozik.Что Ouran 3aKOHOMEPHOCTH UI BCEX COLMAIIbmi CJIOCB HACEJIEHHA. + 147