Leksiniai germanizmai Žemaičių Naumiesčio šnektoje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989) KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS JANINA JANAVIČIENĖ Lexikai germanizmusok a Žemaičių Naumiesčio nyelvjárásban Általánosan elfogadott nézet, hogy a köznyelvi litvánban a germanizmusokból hozzávetőleg háromszor kevesebbet használnak, mint a szlavizmusokból (Sabaliauskas, 1967, 72). Hasonló a helyzet számos nyelvjárásban is. A Žemaičių Naumiesčio nyelvjárás részletes vizsgálata azonban azt mutatja, hogy ott ez az arány nagyjából fordított. A német nyelvnek a helyi lakosok beszédére gyakorolt jelentős interferenciáját elsősorban számos nyelven kívüli tényező okozta, mivel ezek nagyobb hatással vannak a nyelvi interferenciára, mint a nyelvek strukturális különbségei (Weinreich, 1953, 3). A német nyelv lexikai elemeinek a Žemaičių Naumiesčio lakosok beszédében való meghonosodását meghatározó legfontosabb nyelven kívüli tényezők a nyelvjárás földrajzi fekvése és története voltak. A középkortól kezdve a határ menti Žemaitiját szoros gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fűzték Kelet-Poroszországhoz és a Klaipėda-vidékhez. A helyi lakosok emlékeznek rá, hogy nagyszüleik mezőgazdasági termékeket vittek eladni Tilžėbe, Ragainėbe, Rusnėbe, sőt még Karaliaučiusba is (vö. még Кушнер, 1951, 229). A XVIII—XIX. századtól a lietuvininkok (és a németek) Žemaitijába vándoroltak. A kapitalizmus litvániai felemelkedésével és kibontakozásával e vidékek fiataljai és földnélküli lakosai Kelet-Poroszországba és a Klaipėda-vidékre mentek munkát vállalni. Kezdetben a fordított irányú folyamat is zajlott. Ebben a žemait nyelvjárásban rengeteg a germanizmus, különösen az idősebb nemzedékhez tartozók mindennapi beszédében. A háztartási eszközökről, mesterségekről, az élelmiszerek és takarmányok előkészítéséről, az állatok gondozásáról és hasonlókról szólva minden ötödik-hatodik kifejezés német eredetű. Az építőipari, közlekedési és mezőgazdasági szerszámok, valamint alkatrészeik szinte minden elnevezése is azoktól a német vándormesterektől származik, akik házakat építettek Žemaitijában. Például amikor Kelet-Poroszországban és Žemaitijában a régi, megtört, lecsapott végű tetőket új, nyeregtetős megoldásokkal váltották fel, az oromfalakat gėvelisnek kezdték nevezni (vö. német Giebel; Gimbutas, 1958, 156). A helyi žemaitok beszédében előforduló germanizmusok mindegyike két csoportra osztható: 1) régi jövevényszavakra, amelyek valószínűleg még a keresztes lovagok hódításainak idejéből maradtak fenn, például: diktas ’szilárd’ (< német nyelvjárási dicht), pučoti ’enni, súrolni’ (< német nyelvjárási putzen), skūnė ’csűr’ (< német nyelvjárási schune, skunia, skuma), staldīs ’istálló’ (< német nyelvjárási stald), stubà ’szoba’ (német nyelvjárási stuba, stub, stöbe)1; valamint 2) későbbi jövevényszavakra, amelyek eredetük szerint kétfélék: a) a lietuvininkoktól átvettekre, illetve b) a németekkel és elnémetesedett lietuvininkokkal való közvetlen érintkezés során átvettekre. 1Ezeket és a csoport néhány más germanizmusát nemcsak az általunk vizsgált nyelvjárásban használják, hanem a Poroszország felé eső déli és nyugati žemaitok más nyelvjárásaiban is. 127 Amint a példákból látható, a német lexémák többsége nem a köznyelvi németből, hanem annak a korabeli Kis-Litvániában beszélt nyelvjárási változatából került át a žemaitiai és a lietuvininkai nyelvébe, főként a Plattdeutsch és a Niederdeutsch nyelvváltozatból, például: kiulkis (lit. — kìlkis) ‘főtt burgonyából és lisztből készült gombóc’ (vö. ném. nyj. kilke), plūmė ‘szilva’ (< ném. nyj. plūme, vö. a köznyelvi német Pflaume), štyvas ‘mozdulatlan, megmerevedett’ (< ném. nyj. štiw, vö. a köznyelvi német steif), špicbukas ‘mártás’ (< ném. spitz ‘hegyes, csípős’ + ném. nyj. bübe ‘gyermek’). A peremvidéki žemaitiai számos német jövevényszót minden bizonnyal a lietuvininkaiktól vettek át. Sok német szót hoztak magukkal Kelet-Poroszországból és a Klaipėdai-vidékről. Ma nehéz megállapítani, mely germanizmusokat kölcsönözték a žemaitiai közvetlenül a németektől, és melyeket a lietuvininkai közvetítésével. Egy dolog azonban biztos: a lietuvininkai hatására sok germanizmus igen népszerűvé vált a žemaitiai nyelvjárásban. Mivel nem tudtak németül, a žemaitiaiak rendszerint nem tesznek különbséget aközött, hogy melyik szavuk német, és melyik litván. A kölcsönszavak kétségtelenül kiegészítik és gazdagítják a szókincset, ha nagyon konkrét, behozott vagy létrehozott tárgyakat jelölnek (Weinreich, 1953, 53). Ilyenek voltak a mezőgazdasági eszközök és a háztartási tárgyak említett német elnevezései, például: dišlius ‘a szekér rúdja’, strangas ‘lánc’, rymas ‘techn. szíj’, liūdinge ‘a szekér egy része’, repas ‘a kerék abroncsa’; litván megfelelőiket viszont egyáltalán nem ismerik. A lietuvininkai általában sok, a žemaitiai számára ismeretlen tárgyat és azok elnevezését hozták magukkal. Mindezeket a tárgyakat a saját, többnyire német eredetű nevükön nevezték, és ezeket vették át a žemaitiaiak is. A lietuvininkai segítsége nélkül a žemaitiaiak nem sajátítottak volna el sok szemantikai tükörfordítást, például: girinė kiaulė ‘vaddisznó’ (vö. ném. wildes Schwein), girinė antis ‘vadkacsa’ (vö. ném. wilde Ente) stb. Az ilyen szemantikai germanizmusok közé kell sorolni az apstatyti ‘kötött díszítésekkel körbeszegni’ (vö. ném. absetzen), valamint a tykôji pėtnyčia kifejezést (a lietuvininkai piėtnyčia alakot használnak), jelentése ‘nagypéntek’ (ném. stille Woche). Vö. még: šampos žodis ‘szitokszó’ (ném. Schimpfwort), šampuoti (a lietuvininkai šėmpuoti alakban mondják), jelentése ‘szidalmazni, gyalázni’ (a ném. schimpfen szóból). Egyes szavak, amikor átkerülnek egy másik nyelvbe, megváltoztatják jelentésüket, többnyire kitágítva azt. Néha teljesen elveszítik eredeti tartalmukat (Weinreich, 1953, 48, 49). A žemaitiai nyelvjárásban is vannak ilyen német lexémák. Például a šapiuoti ige (a ném. schöpfen szóból) a lietuvininkai számára, akárcsak a németeknek, azt jelenti: ‘meríteni’, a žemaitiaiak számára viszont azt, hogy ‘enni’. A pucúoti ige jelentése is szűkült: ‘enni, tisztára suvickolni’ (ném. nyj. putzen). Ezt a jelentést a lietuvininkai megőrizték, a žemaitiaiak számára azonban ez a szó csupán azt jelenti, hogy ‘enni’, például: viską supucavo ‘mindent megevett’. A jelentésváltozás érdekes példája az ùlenderis ‘lókereskedő’ szó (a ném. Holländer ‘holland’ szóból), amely korábban a lóvásárláshoz és -eladáshoz kapcsolódott. Idővel elvesztette eredeti, etnonim jellegű ‘holland’ jelentését, és ma a žemaitiai számára az ùlenderis ‘lókereskedőt’ jelent. Egy másik példa: a lietuvininkai által behozott kėžas ‘sajt’ szó (a ném. Käse szóból) a žemaitiaiaknál csak az olvasztott sajt megnevezésére használatos. A házi sajt a žemaitiai nyelvben továbbra is sūris maradt. A lietuvininkai bármilyen sajtot kėžu neveznek. Meg kell jegyezni, hogy számos német szó konzerválódott a Žemaičių Naumiestis környéki žemaitiaiak és lietuvininkai nyelvében. A kelet-poroszországi lietuvininkai és a Klaipėdai-vidéki németek már nem ismerik ezeket, különösen azokat a szavakat, amelyek a németből kerültek át a litván nyelvbe 128 tarminio varianto, pvz.: karnõlė ‘perkasa, griovys’ (iš vok. dial. karnõle), rigelis ‘buomas arkliams pririšti’ (vok. dial. rigel), štrãm ‘tvirtas’ (vok. dial. štrãm) ir kt. A Žemaičių Naumiestis-i nyelvjárás német lexikuma a következő markánsabb szemantikai csoportokba rendezhető: háztartási, használati és háztartási eszközök: aprítógép ‘apríték készítésére szolgáló gép, (a német Hacksel ‘apríték’ szóból), bliūberis ‘rádió’ (a német blubern ‘bugyborékol’ szóból), bríliai (bryle-nek ejtik) ‘szemüveg’ (a német Brille szóból), kėdikė ‘lánc, nyaklánc’ (hibrid, a német nyelvjárási kėde szóból), kūrbds ‘kosár’ (vö. kurbelis ‘kosárka’, német Korb), liõdė ‘a levelek aprítására szolgáló gép doboza’ (vö. német nyelvjárási lôd ‘doboz’), pildekis ‘prémes takaró’ (a német Pelz ‘prém’, Decke ‘takaró’ szóból), rantúotas (rántūts) viedra ‘mérőcsíkokkal ellátott vödör’ (hibrid, vö. német Rand ‘szél’), rigelis ‘a lovak kikötésére szolgáló rúd’ (a német nyelvjárási rigel szóból), šiūpundė ‘széna és szalma hordására szolgáló háló’ (vö. német schöpfen ‘merít’, Bund ‘köteg, csomó’), štérkis ‘ruhakeményítő’ (német Stärke), vö. šterkiuoti (šterkiūti) ‘keményít’ (német stärken), tūžė ‘zacskó’ (a német Dose szóból; vö. tabõktūžė ‘hibrid, dohányzacskó’), vãnė ‘kád’ (német Wanne), žãkas (žãks) ‘zsák’ (vö. német Sack). Ételek, italok: bydelis ‘finomliszt’ (vö. német beuteln ‘finomlisztet szitál’, feltehetően ennek nyelvjárási változatából, vö. žem. bydeluoti ‘finomlisztet szitál’), fýmbriūnė ‘mézeskalács, gazdagított sütemény’ (vö. német Pfingsten ‘pünkösd’, Brot ‘kenyér’), gívierčai ‘fűszerek’ (a német Gewürze szóból), karentai ‘lila kerti bogyók’ (vö. német Korinthe ‘apró mazsola’), kliūpsai ‘húsgombócok’ (a német Klops szóból), krýgės ‘apró szilvák’ (a német Kriecke szóból), lývervurstas ‘májashurka’ (a német Leber ‘máj’, Wurst ‘kolbász’ szavakból), marmaliõdė ‘lekvár’ (a német Marmelade szóból), mašinà (mašýna) ‘tűzhely’ (vö. Kochmaschine ‘falusi tűzhely’), plūmė ‘szilva’ (a német nyelvjárási plūme szóból), pryštekis ‘reggeli’ (a német Frühstück szóból, vö. žem. pryštekiauti ‘reggelizik’), plėkiai ‘zabpehely’ (a német Flocke szóból), šmántà ‘tejföl’ (a német nyelvjárási šmãnd szóból), šmúltė ‘sertészsír’ (vö. német Schmalz), šmekiuoti ‘kóstol’ (schmecken), šmerlekiuoti ‘nyalakodik’ (a német nyelvjárási smer licken ‘zsírt nyalogat’ szóból), šliūrpti ‘szürcsöl’ (német schlürfen), šliūpyti ‘falánkan eszik’ (vö. német schlüpfen ‘csúszik, kicsúszik’; vö. még šliūpas ‘sokat evő’), šukuliõdė ‘csokoládé’ (német Schokolade), ùr kštas ‘kolbász’ (vö. német Wurst), žamgurkis ‘savanyított vetőmag-uborka’ (vö. német Samen ‘mag’, Gurke ‘uborka’), žán kukas ‘réteges sütemény’ (vö. német Sandkuchen ‘homoktorta’). Ruházat, lábbeli: áncugas ‘öltöny’ (német Anzug), élškis ‘nyakkendő’ (a német nyelvjárási hälschen szóból; vö. žem. pasielskiuoti ‘nyakkendőt köt; felöltözik’), kedėlys ‘szoknya’ (a német nyelvjárási kedele szóból), kleidė ‘ruha’ (a német Kleide szóból; vö. hibrid kleidikė ‘kis ruha’), kuzjākas (kuzjāks) ‘zakó’ (vö. német nyelvjárási koz jake ‘utazóköpeny’), germúlka ‘ellenzős sapka’ (vö. német nyelvjárási germõle), mùčė ‘sapka’ (a német nyelvjárási mutze szóból; vö. mučikė ‘női sapka’), šiūržis ‘kötény’ (a német Schürze szóból), štrūmpos ‘harisnya’ (a német Strümpfe szóból), štýfeliai ‘csizma’ (német Stiefeln), zandālės ‘nyári cipő’ (német Sandale). Munkaeszközök, gépek, készülékek: ākas ‘kapa’ (a német Hacke szóból; vö. akãtis < akãitis ‘kis kapa’; vö. még akūoti ‘aprít, kapál’ a német hacken szóból, kūpstakis hibrid ‘kapa’), drėšmašynė ‘cséplőgép’ (német dreschen ‘csépel’), ėkelis ‘horgolótű’ (a német Häckel szóból; vö. ėkeluoti ‘horgol’ (német häckeln), kāras 9. 678 129 ‘kiskocsi’ (a német Karren szóból; vö. karioti ‘kiskocsival szállítani’ – a német karren szóból), kripė ‘létra’ (a német nyelvjárási krüppe szóból; vö. kripės ‘a szekér oldalsó rácsai’, kripikė ‘kis létra’), krūzai ‘fodrocskák’ (a német Krause szóból; vö. apkrūziuoti ‘fodrokkal beszegni’), maṅgalis ‘ruhasimításra szolgáló eszköz’ (a német Mangel szóból), mangaliuoti ‘mángorolni, gyűrni’ (németül mangeln), hibrid susimaṅgaliavęs ‘összegyűrődött’, šlegą ‘kalapács’ (németül Schlägel), štapnotelis ‘foltozótű’ (a német nyelvjárási stopnōdel szóból; vö. štapuoti ‘foltozni’, a német stopfen szóból), továbbá vö. štapinė adata ‘foltozótű’, vīndas ‘orsókerék’ (vö. a német Winde ‘csörlő’ szóval). Építészeti terminológia, bútorok: beṅkis || baṅkis ‘pad’ (a német Bank, többes szám: Bänke szóból), dakponė ‘cserép’ (a német Dachpfanne szóból), ėvelis ‘gyalu, gyalugép’ (a német nyelvjárási hėwel szóból), ėveliuoti ‘gyalulni’ (német nyelvjárási hėwelṇ), ėveliodė ‘vízmérték’ (a német nyelvjárási hewelōde szóból), gėvelis ‘szelemen’ (a német nyelvjárási gebel szóból), kraše ‘kárpitozott szék’, fotelis (vö. a német Krasse ‘fonott karosszék’ szóval), kėlnorius ‘pince’ (a német Keller szóból), liōdė ‘fiók’ (német nyelvjárási lōde ‘láda’), mūrluotas ‘a szarufák alátámasztására szolgáló falgerenda-koszorú, szarufás’ (a német nyelvjárási mūrenlatte szóból), stenderis ‘kerítésoszlop’ (a német Ständer szóból), šveris ‘kályhacsappantyú’ (a német Schieber szóból), šiurkštainis ‘kémény’ (németül Schornstein), špygelis ‘tükör’ (németül Spiegel), štūlė ‘szék’ (Stuhl), švelis ‘keresztgerenda’ (vö. a német Schwelle ‘keresztküszöb’ szóval), trėmpelis ‘a ház alapja fölötti alsó rész’ (a német Trempel szóból), viṅkelis ‘derékszögű vonalzó, sarok’ (a német Winkel szóból; vö. į viṅkelį ‘szögben’). Az emberi tevékenységet és munkát leíró szavak: býgaras || bàgaras ‘rúd, bot’ (vö. a német Bagger ‘kotrógép, borostyán bányászatára használt eszköz’ szóval; vö. býgaruoti || bàgaruoti ‘rúddal, bottal hadonászni’), bilderiuoti ‘fényképezni’ (a német Bild, többes szám: Bilder ‘kép, fénykép’ szavakból), brūkuoti ‘szükségesnek bizonyulni’ (németül brauchen), berštuoti ‘mosdóruhával dörzsölni’ (vö. a német Bürste ‘kefe’ szóval), bérštas ‘mosdóruha’, liodúoti ‘rakodni, csomagolni’ (németül laden; vö. liódingė ‘rakomány, a szekér része’), pletúoti ‘posztót simítani’ (a német platten szóból), ruliuoti ‘a talajt hengerrel simítani, mángorlóval kezelni’ (a német rollen ‘gurítani, görgetni’ szóból; vö. rūlis ‘pufók gyerek’), šapuoti ‘tömni’ (a német nyelvjárási šāpen szóból; vö. šapinė ‘matrac’), šporuoti ‘halmozni’ (németül sparen), šneideriuoti ‘szabóként dolgozni’ (vö. a német Schneider ‘szabó’ szóval; vö. šnėideraitis ‘kis szabó’, šnėiderka ‘női szabó’). Gyermekek, taneszközök: bōlė ‘labda’ (németül Ball; vö. bolikė ‘kis labda’), gibūrzdūkas ‘születésnap’ (németül Geburtstag), klingeris ‘csengő’ (a kelet-porosz német Klinger, a köznyelvi német Klingel szóból; vö. klingeriuoti ‘csengővel csengetni’), pernolė ‘toll’ (a német nyelvjárási pernōle szóból), spridikis ‘tanítás’ (vö. a német nyelvjárási predigt szóval), špyliúoti ‘játszani’ (németül spielen; vö. pra špyliuoti kārą ‘elveszíteni a háborút’), šūlė ‘iskola’ (lietuvininkok nyelvhasználatában) (németül Schule), tōbytis ‘rosszalkodni, tombolni’ (a német toben szóból). Közlekedési eszközök: bōnė ‘vonat’ (a német Bahn szóból, vö. a hibrid bōnikelis ‘vasúti sín’), gránta ‘kavicsos út, út’ (németül Grand ‘kavics’), liódingė ‘a szekér része, rakomány’ (a német nyelvjárási lióding szóból), liōgeris ‘a szekérrúd fekvőcsapágya’ (a német nyelvjárási lōger szóból), pýpeliuoti ‘jelezni’ (a német nyelvjárási pīpeln szóból), pýpelis ‘autóduda’ (német nyelvjárási pīpel), reīpas ‘kerékabroncs’ (német nyelvjárási reif), rūngas ‘keréktengely’ (német nyelvjárási runge), rātas ‘kerékpár’ (németül Rad), šėpis ‘hajó’ (németül Schiff), šlýpkos ‘szán’ (hibrid alak a német nyelvjárási sleppe szóból és a szláv -k- képzővel; vö. šlypkūtės ‘kis szán’), špānegelis ‘fém szekércsap’ (németül Span ne gel). 130 Kereskedelem: (pa)burguoti ‘hitelbe eladni’ (német borgen, vö. ant būrgos ‘hitelre’), pygelininkas ‘apró kereskedő a piacon’ (vö. német nyj. pigel ‘bódé’), reñčelis ‘batyu’ (német Ranzen), štūkis ‘darab’ (német Stück; vö. stukėlis || stukelytis ‘darabocska’), šmūkuliuoti ‘kereskedéssel, csempészettel foglalkozni’ (vö. német schmuggeln; vö. šmukulis || šmukūlninkas ‘üzletember, spekuláns’), ūlenderis ‘lókereskedő’ (a német Holländer ‘holland’ szóból). Az idő kifejezése: jūnis ‘június’ (német Juni), mumėnt ‘azonnal’, miniūta ‘perc’ (német Minute); vö. miniūtininkas ‘percmutató’; štūmda || štūnda ‘óra’ (német Stunde); vö. štūndininkas || štūmdininkas ‘óramutató’; vö. hibrid. piėtstundė ‘ebédszünet’. Állam, közigazgatás: caitunga ‘újság’ (német Zeitung), kaliūžė ‘börtön’ (vö. német Klause ‘remetelak’), rubėžgrabė ‘államhatár, földterületek közötti határ’ (hibrid. a német Graben ‘árok’ és a szláv рубеж szóból). Az ember belső állapotát és külsejét leíró szavak: drimelis ‘termetes kamasz’ (vö. német nyj. drimmel), fėliūoti ‘hiányozni’ (német fehlen; vö. fėle ‘hiány (fizikai)’, furši ‘talpraesett nő’ (német fursch), giliūkis ‘siker, szerencse’ (német Glück; vö. giliūkingas ‘szerencsés’ a glücklich szóból, giliūkingai ‘szerencsésen’, negiliūkis ‘balszerencse’), liūstas ‘jó hangulat’ (német Lust ‘hangulat’; vö. liūstavóti ‘vidám gondolatok’), špūkioti ‘kísérteni’ (német nyj. spūken), špūkas ‘kísértet, lidérc’ (a német nyj. spūke szóból), štimuoti ‘illeni’ (német stimmen; vö. įštimuoti ‘még jó egészségben lenni’), štarkūs ‘termetes’ (német stark), švičiuoti ‘izzadni’ (német schwitzen), šakarinė ‘csaló nő’ (vö. német schachern ‘spekulálni, tisztességtelen ügyletekkel foglalkozni’), špibukauti ‘csínytevéseket elkövetni’ (vö. német nyj. Spitzbube ‘rakoncátlan gyerek’), ūnkulis ‘termetes férfi’ (vö. német Onkel ‘nagybácsi’). Emberi kapcsolatok: dryveliuoti ‘pejor. (németül) hebegni’ (a német nyj. drivel szóból), dūneriuoti ‘szitkozódni, káromkodni’ (vö. német donnern ‘mennydörögni’; vö. uždūneriuoti ‘elkáromkodni magát’), ergeliuotis ‘veszekedni, haragudni’ (német ärgel’n), ergelis ‘bosszúság, harag’ (német Ärger), kamarātas || kamarōts (német Kamerad), liūosininkas (l’ūsininks) ‘albérlő’ (vö. német Lossman; vö. még liūosinininkauti ‘albérlőnek lenni’), lėbė (liebi) ‘jó élet’ (német Leben ‘élet’), liutėrija ‘kockázat’ (német Lotterie ‘lottó’), štrydūotis ‘veszekedni, haragudni’ (német nyj. strīde; vö. susištrydūoti ‘összeveszni, összeszólalkozni’; (š)trydals ‘hirtelen haragú’, (š)trydmikis ‘hirtelen haragú’), ūmeriuoti ‘ostobaságokat beszélni’ (vö. német Humor ‘humor’). Betegségek és kezelésük: anyšai ‘ánizs’ (német Anies), špūliuoti ‘hasmenése van’ (német spülen ‘öblíteni’), šlektūoti ‘rosszul érezni magát’ (vö. német schlecht ‘rossz’; vö. még šlektumas užėjo ‘rosszul lett’, mán šlektai ‘rosszul vagyok’), štinkspirutis ‘ammónia’ (vö. német stinken ‘szaga van’), verkiūoti ‘működni, segíteni’ (német werken). Különféle egyéb szavak: bybelis ‘biblia’ (német Bybel), furši moteris ‘talpraesett nő’ (német fursch), jėrgau || jār̄gau indulatszó ‘jaj’ (vö. német Herr Gott), jūksai ‘szemét’ (német Jucks), karnōlė ‘árok, sánc’ (a német nyj. karnōl szóból), kliūperis ‘természetbeni munkabér’ (vö. német nyj. kluper ‘kenőpénz’), krėpelis ‘nyomorék’ (német Krüppel; vö. krėpeliuoti ‘sántítani’; vö. még kripal, kripal ‘sántítást kifejező indulatszó’), knīpelis ‘bot’ (német Knüppel), kūrė ‘pulyka’ (a német nyj. kure szóból; vö. kūrinas ‘pulyka’; vö. még kurūks || kurūtis || kurūtis hibrid. ‘pulykacsibe’), rige- 9* 131 lis ‘rög, darab’ (a német Riegel szóból; vö. sušālo į rigeļi ‘röggé, darabbá fagyott’), švākai ‘gyengén’ (vö. német schwach ‘gyenge’), sturkis ‘gólya’ (német Storch). A helyi žemaitiai nyelvjárásba bekerült német szavak alkalmazkodtak annak megfelelő normáihoz. Ma nehéz megállapítani, hogy mely esetekben kaptak lietuvininkai, és melyekben žemaitiai képzőelemeket. Egy azonban világos: a lietuvininkaiktól átvett német szavakat a žemaitiaiak alaposan átalakították. Így például a lietuvininkaiktól átvett šūpelė ‘merőkanál’ (vö. német schöpfen ‘meríteni’) szóból a žemaitiaiak a šūpelinė alakot képezték, és ezt a szót ‘nagy arcú nő’ jelentésben kezdték használni; a lietuvininkai spātas ‘ásó’ (német Spaten) szavából pedig spātinas ‘kis merőkanál’ lett. A német levesnevekhez a žemaitiai -ynė képzőt illesztették, például plūmynė ‘édes leves’, mūžynė ‘tejes leves’, ryžynė ‘reszelt galuskaleves’ stb. A žemaitiaiak sok hibrid szót, azaz összetett szót sajátítottak el a lietuvininkai nyelvjárásából, vagy maguk alkották őket (ezt ma nehéz megállapítani). Egyik tagjuk német, a másik litván, például bonkelis ‘vasút’ (hibrid. a német Bahnė és a litván kelias szóból), drānkubilis ‘moslék tárolására szolgáló hordó’ (a német nyj. drānk ‘moslék’ és a litván kubilas szóból), žūkspiros ‘fűrészpor’ (a német Jucks ‘szemét, hulladék’ és a litván spiros szóból), šienkripės ‘a szekér oldalsó rácsai’ (német Krippe ‘létra’; vö. még šienkripė ‘hosszú létra’), strūmpryšis ‘harisnyakötő’ (német Strumpf, többes száma Strümpfe). Előfordulnak egyébként erősen litvánosított, egyenesen átalakított szavak is, például šnipštukas; a lietuvininkai ezt šnipeldukas alakban ejtik ‘zsebkendő’ jelentésben (német Schnupftuch, német nyj. snūveldok ‘zsebkendő’). A lietuvininkai feltehetőleg még Kelet-Poroszországban és a Klaipėda-vidéken élve vették át a snūveldok nyelvjárási változatot, és magukkal hozták Litvánia felőli oldalára. A német főnevek ragozásbeli adaptációjáról szólva meg kell állapítani, hogy a kemény mássalhangzóra vagy magánhangzóra végződő szavak a litvánban ō-tövű főnevekké váltak, például kurbas ‘kosár’ (német Korb), bėrš tas ‘mosdószivacs’ (német Bürste ‘kefe’) stb. A főnevek egyes számú alakját gyakran a német többes számú tőből képezték, például bilderis ‘kép, fénykép’ (német Bild, többes száma Bilder), kiñderis ‘gyermek’ (a német Kind többes számú Kinder alakjából) stb. Sok főnév litván kicsinyítő képzőket kapott: -ytis, -elis, -aitis (ž. -ātis), -ikė, -inė; például kurūtis ‘pulykacsibe’ (a német nyj. kure szóból), mucikė ‘sapka’ (német Mütze), plecaitis (plecātis) ‘kis terület, kis földdarab’ (német Platz ‘hely’), stukėlis ‘darab’ (német Stück), stubinė ‘szobalány, szolgáló’ (német nyj. stub, stōbe ‘szoba’). Akadtak ellentétes esetek is (ritkán), amikor litván alapszavakból német képzővel képeztek származékokat, például kiaulerija ‘disznóság, rendetlenség’ (vö. német Schweinerei — -erei képző), pinkerija ‘zűrzavar, valami összekuszált’. Vö. még fotografistas ‘fényképész’, elektristas ‘villanyszerelő’ stb. A helyi litván nyelvbe bekerült német melléknevek rendszerint a litván -ingas² képzőt kapták, például giliukingas ‘szerencsés’ (német glücklich), listingas ‘ravasz’ (német listig). Vö. a megfelelő határozószavakat: giliukingai, listingai. A melléknevek ² A német -ig-, -(l)ich képzőre emlékeztet, és hasonló jelentése van. 132 ruūdinās „kerek” (németül rund), kantīnas „elégedetté válni” a litván kūpinds mintájára. Az igéket többnyire a -uoti (žemaitiai -ūti, -auti), ritkábban a szláv eredetű -avoti képző hozzáadásával adaptálták, például dekīuoti ‘gúnya terítővel letakarni’ (német decken), fėliūoti ‘hiányozni’ (német fehlen), knibeliuoti ‘babrálni, piszmogni’ (vö. német knibbeln ‘kötni’), liūstavoti ‘mulatni’ (a német Lust ‘jó hangulat’ főnévből), pryš-tekiauti ‘reggelizni’ (német Frühstück ‘reggeli’), šlekčiūoti ‘rosszul érezni magát’ (a német schlecht ‘rossz’ szóból) stb. Néha litván képző járul a némethez, például dū-neriūoti ‘szidni’ (német donnern ‘mennydörögni’), planeriūoti ‘tervezni’ (német planieren), turnerūoti ‘sportolni, tornázni’ (német turnieren). A német eredetű igéknek gyakran litván igekötőjük van, például apšam-pūoti ‘leszidni’, ištimūoti ‘jó hangulatban, jó egészségben lenni’, nudnūoti ‘elfárasztani’ (német ahnen), pasteliūoti ‘megrendelni, beszerezni’ (német stellen), supučūoti ‘megenni’, susištrydūoti ‘összeszólalkozni, összeveszni’ (német nyelvjárási streiden), uždūneriūoti ‘elkáromkodni magát’, užklingiūoti ‘bezárni’ (német Klinke ‘kilincs’). Jó néhány teljesen adaptálatlan német szó is előfordul, például ūmama ‘nagymama’ (német Oma ‘nagymama’), ūpapa ‘nagypapa’ (német Opa), papā ‘apuka’ (német Papa), briūt ‘kenyér’ (német Brot), špėk ‘szalonna’ (német Speck), męser ‘kés’ (német Messer), štrām ‘erős’ (német nyelvjárási štrām), štrēng ‘szigorú’ (német streng), fēst ‘erős’ (német fest) stb. Sem eset, sem szám szerint nem ragozódtak. Napjainkban az e cikkben tárgyalt germanizmusok, bár a helyi idősebb lakosok jól ismerik őket, a köznyelvi litván hatására gyorsan eltűnnek. Rendszerint csak az idősebb generáció tagjai használják őket, különösen a lietuvininkai. Az iskolába járt fiatalok jól tudják, hogy az említett szavak már barbarizmusok, ezért igyekeznek litván megfelelőkkel helyettesíteni őket, bár ez nem mindig sikerül nekik. Az idősebb žemaitiaiak persze nem tudnak lemondani ezekről a germanizmusokról, amikor a múltról, Kis-Litvánia sajátosságairól beszélnek, vagy olykor képszerűbbé akarják tenni beszédüket. Sok germanizmust használnak a helyi lietuvininkaiakkal beszélgetve is, akiknek a nyelvében ezek még meglehetősen gyakoriak. LITERATŪRA Кушнер/Кнышев П. И. Этнические территории и этнические границы. М.: Изд-во АН СССР, 1951. 280 с. Gimbutas J. Lietuvių sodžiaus architektūra Mažojoje Lietuvoje. New York, 1958. 156 p. Kurchat H. Das Memelländische ABC: Volkskundliches Wörterbuch des Memelländisches Niederdeutsch. Oldenburg: Siebert, 1964. 160 S. Sabaliauskas A. Lietuvių kalbos leksikos raida, jos turtėjimas tarybiniais metais // Lietuvių kalba tarybiniais metais. V., 1967. P. 68–102. Zinkevičius Z. Lietuvių kalbos istorija. D. 1: Lietuvių kalbos kilmė. V.: Mokslas, 1964. 387 p. Weinreich U. Languages in Contact. N. Y.; Philadelphia, 1953. 147 p. 133 GERMAN LOANWORDS IN THE LOCAL DIALECT OF ŽEMAIČIŲ NAUMIESTIS Summary In the paper the author analyses a linguistically complicated situation in the small locality of Žemaičių Naumiestis. Here the local Samogitian dialect was greatly influenced by the so-called lietuvininkai, newcomers from former Eastern Prussia and the Klaipėda District. Furthermore, the local Samogitian dialect had also been influenced by the German language for long centuries. The interference of the German language in the local dialect implied the rearrangement of patterns in all domains of the language, such as the phonetic system, partly morphology and syntax and almost all areas of the vocabulary. As we know, lexical borrowing occurs when a recipient vocabulary is inadequate in the cultural environment of a given locality. The paper attempts to disclose the extent of interference determined by the structure of two languages in contact as well as by non-linguistic factors in the socio-cultural context of language contacts. The interference was mutual. Up till now one can trace many Lithuanian words in the oral speech of the Germans. The most concrete German loanwords, such as designations for newly invented and imported objects were mere additions to the vocabulary of the local Samogitian dialect. Quite a number of Germanisms extended their content, many discarded their old meanings and acquired new ones. Many German semantemes were borrowed from the German dialect, used in former Lithuania Minor of the time. German loanwords, used in the Žemaičių Naumiestis local Samogitian dialect, form fourteen semantic groups. The borrowed words were adapted in the recipient dialect, i. e. the local Samogitian dialect according to the phonetic and morphological patterns of the Lithuanian language. Among the hybrid compounds we can also distinguish those in which the stem remains German but another component acquires the Lithuanian word-forming elements: suffixes, prefixes, endings. Some of the German words did not obey the norms of the recipient dialect at all. Lately the loanwords have lost gradually their significance in the local Samogitian dialect and are used mostly in the speech of elder Samogitians and lietuvininkai.