Seniausi lietuvių kalbiniai kontaktai su slavais

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVIII (1989) NYELVI KAPCSOLATOK IR A PERIFERIKUS NYELVJÁRÁSOK KÖLCSÖNHATÁSAI KAPCSOLATOK SU SZOMSZÉDOSAN NYELVEK ZIGMAS ZINKEVIČIUS LEGRÉGIBB LITVÁN NYELVI KAPCSOLATOK SU SZLÁVOKKAL Ez meglehetősen bonyolult téma. Nem könnyű meghatározni a su litvánok szlávokkal való kapcsolatainak jų kezdetét, ir valamint megvitatni azok menetét és jellegét. Sok mindent ką csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni, és bizonyos feltevéseket rų kell tenni. Elsősorban az akkori helyzetet kell megvizsgálni, amennyire ezt a nyelvészet, a régészet és a történelem iš adatai lehetővé ir teszik. Az intenzív szláv terjeszkedés idején (körülbelül a VII. században), amikor a szlávok elérték Pszkovot — A Novgorodi területen a keleti balti nyelvek közötti nyelvi differenciálódásnak még viszonylag csekélynek kellett lennie. A litvánok nyelvi szempontból akkor még alig į különböztek a tőlük keletebbre élő balti törzsek nyelvétől. A ir balti–szláv nyelvi határnak valahol a következő helyek közelében kellett húzódnia Minszk, Polock ir Pszkov. A szlávok abban a korszakban még nem érték el azt a területet, amelyet a történelmi időkben a litvánok foglaltak el. Így a mai ir litvánok ősei és a szlávok között aligha lehettek közvetlen ir kapcsolatok. ar Ilyen kapcsolatoknak csak a keletebbre élő keleti szláv rokonaink között kellett ir létrejönniük. Őseink kapcsolataintų ak visszhangjai talán nem ir maradtak fenn; legalábbis a mai litván nyelvben nem találunk nyomokat. A jų hidronímia kutatói, a régészek ir megállapítják, hogy a nyugati A padnepriai rész, különösen a között Pripet ir A Nemuna felső folyása kívül maradt a korai szláv expanzión. A litván területre irányuló szláv hullám későbbi volt, keltezése VIII — IX évszázadokir ne on át, ilyen tömeges. Úgy tűnik, itt csak valódi szlávok ne vonultak át, de az általuk asszimilált etnikai balti ir csoportok is. A balti hidronímia szlávosodásának eltérő jellegét a régészeti adatok mutatják: itt sok helyen még egészen ir XII — XIII a. megmaradtak a balti nyelvszigetek. Ezeknek a baltiknak a nyelve ekkor már némileg különbözhetett a nyugatabbra élő litván ősök nyelvétől. Hogy azonban hol húzódott az egyik és a másik határa, és mennyire volt éles, azt ma ji csak találgathatjuk. Közvetlenül a litván ősökkel į való érintkezsu és létrejöt- — o te előtt ez aligha történhetett a IX. század elejénél korábban — a keleti szláv törzsek jelentős változásokon mentek keresztül, amelyek döntő jelentőségűek voltak további fejlődésük, nyelvük, valamint a balti nyelvekkel való kapcsolataik szempontjából. Ugyanis a viking korban (nagyjából a VIII. századtól) a keleti szlávok által elfoglalt területeken folyókon és tavakon át húzódott a híres varég (viking) vízi út a Balti-tengertől a Fekete-tengerig. Összekapcsolta a keleti szláv törzseket mind a skandináv országokkal, mind Bizánccal és annak központjával, Konstantinápollyal, nagymértékben fellendítette a kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat. Ebben a korszakban a szláv nyelvekben megszaporodtak a különféle újításokat tükröző, a germánokon keresztül Nyugat-Európából átvett szavak. Elsődleges forrásuk többnyire a latin nyelv volt. Különösen nagy jelentősége volt a keleti szláv állam — a Kijevi Rusz — IX. századi létrejöttének. Ez az állam egyesítette a szláv törzseket, megszilárdította egységüket, hozzájárult a nyelvjárási sajátosságok kiegyenlítődéséhez, és általában véve megerősítette a keleti szlávok nyelvi integrációját. 4 988 m. iš bizánci görög į Kijevi A Ruszba megérkezett a kereszténység. Létrejöttek az első püspökségek Litvániához közelebb — Polockban, Novgorodban, Turovban, Vlagyimirban. A magas į bizánci kultúrához való iš orientáció alapvetően befolyásolta a szlávok életmódját. A legfontosabb az volt, hogy a kereszténységgel együtt az írásbeliség is megérkezett. A X. század į végétől a missziós célok, a balti ir törzsek megkeresz- — telésére irányuló törekvések kezdték ösztönözni a szlávok terjedését a balti területeken. A kereszténység jelentősen felgyorsította a keleten fekvő balti szigetek elszlávosodását, és nyilvánvalóan jį ez volt a legfontosabb meghatározó tényező. A į litvánoknak su legkorábban a keleti szláv krivicsek és ir dregovicsok törzseivel kellett kapcsolatba kerülniük. Az első csaknem a litván területek teljes keleti peremén telepedett meg. Ezen a me vidéken X a. megerősödött a krivicsek által alapított Polocki Fejedelemség. Ji adó fizetésére kényszerítette a szomszédos latgalokat — Jerszika ir és Koknese fejedelemségeit. Igyekezett kiterjeszteni befolyását ir į a litván területekre. Į A litvánoktól délkeletre, a Nemunas-- iš medence felső folyásánál ősidők óta rokonaink, a jatvingok éltek. Su velük a keleti szláv dregovics törzs meglehetősen korán, talán még VIII a. Erre enged be következtetni többek között a Merkys folyó elszlávosodott Mepeu elnevezése, amelynek még a pleofónia előtt kellett kialakulnia (teljes hangzós, orosz nosmozaacue) ir a lágy hangnak k a keleti szláv nyelvben affrikátává válása. Jotvingföldön a dregovicsok X—XI fontos a. városokat alapítottak: Volkoviszkot, Hrodnát, Szlonimot, Navahrudair kot stb. Ekkor közvetlen kapcsolatba kellett į kerülniük az itt élő su litvánokkal. Mindezek a korai litván kapcsolatok a keleti szlávokkal su nem maradhattak hatás nélkül a nyelv fejlődésére. Számunkra itt leginkább a nyelvünkben jų tükröződő jelenségek fontosak, különösen to azok a litván nyelvi újítások, amelyek a szlávokkal közös terület keleti ir részét elárasztottsu ák, és t. y. amelyek a keleti szláv nyelv megfelelő su jelenségeivel hozhatók összefüggésbe. Iš A vokalizmus területén ilyen ą, újításnam ak tekinthető az an, KeletLitvániában un, Y, um-má válása, pl. Zysis „žąsis”, runka „ranka”, sūmtis „samtis”. Vö. slavų reka rus. > pyka ‘ranka’. A nyugati balti nyelvekben a litván ir nyelvterület nyugati részén ilyen átalakulás nincs, mivel itt nem léptek kapcsolatba a keleti szlávokkal; itt csak az orális hangzót épen megőrző vagy su bizonyos esetekben helyette plg. rendelkező nyugati szlávokkal (poroszokkal, jatvingokkal, poroszországi litvánokkal) volt érintkezés su ¢ ę ¢, lengyel ręka ‘ranka’. Természe4, tesen az am an, a szűkülés fonetikai — előfeltételeként, a nazális hang — asszimilációs je hatásában rejlett a tulajdonképpeni litván (mint a ir szláv) nyelvben, de annak realizációja a keleti szlávok mellett, ahol ez a folyamat korábban zajlott, arra késztet bennünket, hogy a szóban forgó an, 4, változást am a keleti szláv su fonetika analóg jelenségével hozzuk összefüggésbe. Iš Dausprang, Višimantus litván fejedelmek ir Kentenis nevének keleti formái a Rusz (az ún. Ipatyij-)krónikában vö. Josscnpynko, Bumumy(nu)ms, Kul(nu)meniū alapján látható, hogy KeletLitvániában már a XIII. a. század elején az am an, un, (akárcsak um az en, ir em > in, im) tény történt. Az Antanas keresztnevek ir Afdrius kelet-aukštaitiai Untdnas alakja ir Ufidrius arra utal, hogy ennek az átalakulásnak a 11. században po 988 kellett megkezdődnie, amikor a keleti szlávokat megkeresztelték. Így nagy valószínűséggel az an, am (és az en, em) un, (illetve um in, im) alakra változott XI— XII. századbo an, nazális magánhangzó ą (illetve ¢) ennek megfelelően változott į ų (már) még korábban, talán már ekkor körül IX— X a. Vö. korai an, változást a lett en nyelvben (körülbelül 1200 m. már wo, ie volt), amelyet nagy valószínűséggel örökölt iš A Jersikai Fejedelemség korában, amikor a latgalok nagyon szoros kapcsolatban álltak a keleti szlávokkal, sőt su azok uralma alatt is éltek, adót fizettek Polocknak. A keleti szlávokkal kapcsolatba hozható konszonantizmusbeli jelenségek közül mindenekelőtt a mássalhangzók jotációját és palatalizációját kell megemlíteni, amely a szlávoknál már korábban kialakult. A balti nyelvekben ezek a jelenségek később jelentkeztek, és leginkább azoknak a törzseknek a nyelvét érintették, amelyek közelebb álltak a szlávokhoz. Vö. *si> š a lett és a porosz nyelvben. A litván nyelvben a jotáció legszembetűnőbb, a szlávokkal párhuzamos jelensége a *ti, *di affrikátákká válása, amely valószínűleg a XIII —XIV. században ment végbe, és a terület keleti részén intenzívebb, nyugaton valamivel későbbi és kevésbé intenzív volt (vö. a žemaitis affrikáták törvényét). A mássalhangzók palatalizációja előtti. az elülső vokalizmus előtt szintén leginkább Kelet-Litvánia nyelvjárásaira jellemző, és keletről nyugat felé haladva fokozatosan gyengül. A lett nyelvjárások közül szintén a volt Latgalában lágyítják legszembetűnőbben a mássalhangzókat, ahol a szlávokkal való érintkezés a legrégebbi és a legintenzívebb. A kemény /velarizáció — számos szláv nyelv jellegzetes jelensége. A litván nyelvben keleten a legerőteljesebb, ahol az e-típusú vokalizmus előtti pozíciót is érintette (vö. tūdas „jég”, tėkti „futni”), másutt a velarizált / csak az a és a hátulsó magánhangzók előtt fordul elő (kettőshangzók előtt). A morfológiai jelenségek közül megemlítendő Kelet-Litvániára jellemző, a személyes névmás III. személyű paradigmájának szuppletív volta (anas „ő”, de ja, jam, jį...), amely ugyanolyan, mint a szláv nyelvekben. Ez megvolt a poroszországi litván nyelvjárásokban is (például J. Bretkūnas írásaiban található), amelyek jelentős nyugati szláv (lengyel) hatást szenvedtek el. Valószínűleg a litván feltételes mód is a -bi formánssal kapcsolatos a 6-tal jelölt analóg szláv képződménnyel (mindkettőnek a biiti ige alakjai adtak kezdetet). A litván–keleti szláv korai kapcsolatok természetesen a legszembetűnőbben a lexikában tükröződnek. A keleti szlávok az ókorban fő közvetítők voltak, akik révén őseinkhez (és más keleti baltokhoz, valamint a balti finne­khez) különféle újítások és a velük kapcsolatos szavak kezdtek eljutni. A litván nyelv szláv jövevényszavainak legrégebbi rétegét főként különféle, akkoriban Litvániában új tárgyak, különösen a kereskedelem tárgyainak megnevezései, valamint a kereszténység terminusai alkotják. E szavak közül sokat a szlávok maguk is germán szomszédaiktól kaptak (ezek pedig — többnyire a latin nyelvből), egy részüket pedig a bizánci görögből. Hangsúlyozni kell, hogy a szláv nyelvek baltizmusaival és lituanizmusaival ellentétben, amelyeket csaknem kivétel nélkül balti eredetű szavak alkotnak, a litván, akárcsak a többi balti nyelv régi szláv jövevényszavainak nagy része — nem szláv, hanem más nyelvekből származó szó, amely azonban a szlávokon keresztül jutott el hozzánk. Nehéz megállapítani, mikor kezdtek megjelenni a litván nyelvben a keleti szlávok* révén átvett korai jövevényszavak. A 9. század elejénél korábban aligha kerülhettek be. A kölcsönzés idejéről főként a jövevényszavak fonetikája alapján alkotunk képet. A legkorábbiaknak, vagyis a 10. század előtt átvetteknek azokat a keleti szláv jövevényszavakat kell tekinteni, amelyek nem mutatják a pleofónia jeleit. Mindazonáltal teljesen biztos ilyen példáink úgyszólván nincsenek. A legmegbízhatóbbak közülük a következők: čėrpė „ilyen agyagedény, annak cserepe; A „tetőfedésre, kályhaépítésre szolgáló agyagcserép” általában a szláv *čerp»s „Suké’ szóból származtatják (innen az orosz uepen „koponya”, uepenox „szilánk” stb.), a várt -as helyett -ė végződéssel a litván eredetű šūkė szinonima miatt. Ennek megfelelően a régi írásokban szereplő čerpyčia „tégla” a szl. szóból származtatott. *čerpica. Azonban i A nyelvészeti szakirodalomban, különösen az etimológiai szótárakban, ezeket gyakran a belarusz nyelv kölcsönszavainak nevezik, ez azonban pontatlan, mivel a kölcsönzés korszakában a keleti szláv (az úgynevezett óorosz, azaz a Rusz nyelvét tükröző) nyelv még nem bomlott fel orosz, belarusz és ukrán nyelvekre. 6 Ez utóbbi valószínűleg a čerepyčia rövidítése (P. Skardžius TŽ VII 54, 55). Ebben az esetben a Čėrpė is állhat a régebbi *čerepė=sl. helyett. Ččerepo; karbas, karbija „ilyen zsák, kosár” szláv eredetű lehetett. *korbs *korbeja (innen az orosz Kx0po6, kopoobka, lengyel krobia; a szlávok feltehetően a germánoktól kapták, azok pedig a latinból, vö. corbis „zsák, kosár”), ha nem a lengyel korb későbbi kölcsönzése vagy a késői keleti szláv karūbas, karabija rövidülése (<xopobs, k0opo662); skavarda „serpenyő” szláv eredetű lehetett. *skovorda (innen az orosz ckosopoda- ), ha nem a *skavarada későbbi rövidülése, akárcsak a skarada, skaurada stb. változatok (vö. lengyel skowroda). A többi kölcsönszó, amely állítólag nem mutatja a pleofónia jeleit (pl. karvėjus „ilyen lakodalmi, a násznagyasszony által készített kalács”), még kevésbé megbízható. A litván nyelvben van néhány szó, amelyet úgy lehet tekinteni, hogy még akkor került bele, amikor a keleti szláv nyelvben megvoltak az orrhangzók, amelyeket a X. században már denazalizáltak, tehát ezeknek a szavaknak még a X. század előtt kellett bekerülniük a litván nyelvbe. Ezek: lėnkas (etnonima) — általában a */eche szóból származtatják (> óorosz 1xx2 lenkas”). Annak feltételezését, hogy ez a szó a nyugati szlávból került át (V. Kiparskis RES XXIV 24, 39), akadályozza, hogy ott nincsenek jelentősebb nyomai; pundas, nyj. pundūs „körülbelül 40 font súlymérték, pud”; ryšulys* gyakran a szlávból származtatják. *pyds <pods, amely viszont az óskandináv pund szóból ered (ez pedig a latin pondus „súly, nehézség” szóból). Ez a szó azonban a litván nyelvbe szláv közvetítés nélkül is bekerülhetett az óskandináv, illetve (később) a kelet-poroszországi német (pund) nyelvekből; unguras „magyar” (M. Daukša írásaiban) a szlávból származtatják. *ygars < *pgoro (> óorosz yepuns). V. Kiparskis, RES XXIV 37 úgy véli, hogy ez a latin Ungurus, Ungarus későbbi átvétele lehet, ez azonban kétséges. iš ]} сей?下载彩神争霸? Nope malformed JSON? Need exact strings. Last source has 9 items? Count: pundus, ryšulys sentence, footnote, However, unguras, kildinamas, formula, V, final =9. Need preserve. iš Our generated has weird spacing. Fix. Also A X kruopos és kuodėlis szavakban a szláv u helyett az uo kettőshangzó áll (vö. or. kpyna, Kydeaw). Valószínűleg ezek a keleti szláv nyelvek régi jövevényszavai, amelyek még a. előtt kerültek be, o ne közös eredetű szavak (vannak, ir akik így vélik). Régi szláv jövevényszónak ir tekinthető a žemaitiai pudkas (vö. or. nyx), vö. a későbbi aukštaičių pūkas. Több régebbi jövevénysu wo szó található a lett nyelvben, például duoma „gondolat” (orosz dyma), kapuosts „káposzta” (xanycma), mudcit „kínozni” (myuums), rūobeža „fal, határ’ (py6emc) és mások. Mindezek a szavak azt mutatják, hogy a kölcsönzés idején a szlávok « a még mindig ejtett helyett 4, iš amelyből később a litván–lett wo fejlődött ki. Meggyőző jövevényszavak helyett su ie i (vö. lettül krievi® ‘oroszoiš k’ xpus-uuu) ir mint ahogy nincs. A piela szó a "fűrész' lehetne ir ne jövevényszó, de a balti örökségű (: peilis), amely a szlávok révén kapta a "fűrész' jelentést (vö. orosz. nusa) ar germany (vva. vile) hatása. M. Mažvydo írásainak „taika” mértéke valószínűleg egy régi, -r toldalékos származék a mellett A mielas szó -i képzős származéka, vö. ábra meghal „taika’ šalia mils „kedves”. A litván nyelvben még néhány korai kölcsönszó is található, amelyekben a szláv sr su helyett wi diftongus áll, és amelyek a kölcsönzés idején a keleti szláv nyugati 5: nyelvjárásaiban diftongusos kiejtést feltételeznek: kūila „sérv, szakadás', kuilps ‘folyás’ < *kwila (orosz kuaa), *keilo — szláv eredetű szavak, rokonok su a litván kiila ‘iSvarza’; * A litván írásokban előforduló kriėvai szó „oroszok; a baltarusiai' valószínűleg latvizmus. 7 muilas <moiao (a *mordlo: or. mtimo); muitas < meimo —a szlávok a germánoktól kapták (sva. miita), azok pedig valószínűleg a latin nyelvből; smuikas < *smtiko (or. cMb140K) —régi szláv eredetű szó (: or. cMbIKAmb ‘húzogatni- ’); tuinas ‘karó, rúd’ < eins (óor. meine) —régi szláv kölcsönszó a germánból, vö. óizl. fun “kerítés, udvar, tanya’. Több olyan szavunk is van, amelyet a keleti szlávok még a redukált hangok », b (jerus) ejtése idején vettek át, tehát még a XII. század előtt (amikor a », » eltűnt) került a litván nyelvbe, pl.: asilas <0cb12 (or. océa) —a szlávok a gótoktól kapták (asilus), azok pedig a latin nyelvből (asinus); birkavas "10 pūd súlymérték' < *bsrkovs(sks pods) ‘Birka (púd)' (innen az or. Geproeey). Birka városa, ósvéd. Bierké annak idején fontos kereskedelmi központ volt Svédországban; bulvonas „bálvány; madárijesztő; tökfilkó' a 651eans-ból. Vö. a 6016ars (későbbi?) változatából származó balvėnas-szal. A szlávok ezt a szót valószínűleg a török nyelvekből kapták; cirkva „pravoszláv templom, cerkva' <yspker, gen. sg. ybprs6e (rus. yepro066) —a szlávok a germánoktól kapták (vö. ófelnémet chirihha), azok pedig a görögből (xvpwxov). Vö. a későbbi, szélesebb körben elterjedt cerkvė kölcsönszóval; katilas <komvans (rus. koméa) —a szlávok a germánoktól kapták (gót katilus, katils), azok pedig a latin nyelvből (catinus); keresztelés "a keresztelés szertartása; kereszt', keresztelni, keresztény a -kiš betoldással kpscms "kereszt", kpecmumu, kpsemban(- un)s. Ezeket a szavakat a keleti szlávok az egyházi szláv nyelvből kapták (vö. rusz. xpecm, kpecmumeo, KpecmbAaHuH, nem ė-vel), amelybe germán közvetítéssel kerültek a latin nyelvből (Christus "Krisztus'), abba pedig a görögből (yptorėc); kūbilas <Kv661+ (rus. kobea) —a szlávok a germánoktól kapták (vö. ófn. kiibel), azok pedig a középkori latin cupellum szóból; kūmetis <ksmembo (rus. kmems) ‘harcos; „kaimietis” — a szlávok feltehetőleg közvetítők révén a latin comes, gen. sg. szóból kapták comitis „kísérő, barát” (tehát e szó sajátos „udvari paraszt, telekgazda” jelentése már a litván nyelvben kialakult); kūrtas „nagyon gyors vadászkutya” <xspms (orosz xopm) — e iš szó eredete a szláv nyelvekben tisztázatlan; pipiras < ntnopo (rus. nepey) — valószínűleg a szlávok a germánokon keresztül kapták a latinból (piper), akik a görögökön keresztül (mémep.) — a keleti vidékekről, vö. óind. pippali; Povilas < ITasvas (orosz ITaeen), személynév, a szlávok a bizánci görögökön (IlaxūAoc) keresztül kapták a latin nyelvből (Paulus); pulkas < nsaxs (orosz noax) a germán *fulkaz-ból, vö. ófelnémet folk, óang. folc „hadsereg, egység”; retek < *rvdvks (orosz. pedvka) —a szlávok a germánokon keresztül (vö. ófn. redik) kapták a latin nyelvből (radicem); üveg <cmbr10 (orosz. cmekao) —a szlávok a germánoktól kapták (gót. stikls ‘kehely’); selyem <wwaks (tus. wéax) —a szlávok a germánokon keresztül (óskandináv silki) kapták a latin nyelvből (séricus "selyemből való' a Sėres<gr. Zšpeg ‘Kína’ szóból); 8 tūlkas "tolmács" <mwaxs (orosz. moar) — szláv eredetű szó, vö. orosz mo1Ko8amb. Itt tárgyaljuk mindazoį kat a szavakat, amelyeknek a litván nyelvbe még a XII. század előtt be kellett kerülniük XII a. A régi kölcsönzési réteghez kell sorolni azokat a kereszténységgel kapcsolatos szavakat į is, amelyek a keleti iš szlávok révén (nem a lengyel nyelvből!) kerültek a litván nyelvbe (nem a lengyel nyelvből!) még Litvánia hivatalos megkeresztelése (1387) előtt, pl.: angelas anzens a szlávok a görögből < kapták — (&yyehoo); bažnyčia iš <60ncnuya "pogány templom' (a szláv bogs ‘isten’ iráni eredetű lehet) ez a szó még akkor kerülhetett át, amikor a — szlávok pogányok voltak; gavėnia „húsvét előtti böjt”, „húsvét” <zoesnue (szláv eredetű szó). Lit. ė ie helyett (vö. diédas<0wds) az -ėti képző miatt, vö. gavėti ‘nagyböjt idején böjtölni’ < 2086vmMU; kalėda „az egyházi szolgáknak a karácsony táján látogatásukkor adott adomány’, vö. Karácsony „Krisztus születésének ünnepe” < xo1xda a — szlávok közvetítők révén kapták a latin iš nyelvből (calendae); nedėlia „vasárnap” < neds11x (lit. ė valószínűleg a ie dėti „tenni” hatására) a latin diés feriata (‘hét’ — jelentését később a gör. cėBBara kettős jelentése miatt kapta) szemantikai kölcsönszava. A keleti szláv nyelvekből a hét napjainak más elnevezései is bekerültek a litván nyelvbe, amelyek fennmaradtak a régi írásokban és a nyelvjárásokban: paldičnykas, padielnykas „hétfő” a *panedielnykas < nonedsavnuxs szóból, utdrnykas ‘kedd’ < ymopHUK® < *eomopnukrs (vö. tus. emopnuKr), sereda ‘szerda’ < cepeda (tükörfordítás a sva. mittawécha vagy a lat. media hebdomas alapján), četveigas ‘csütörtök’ < uemeep22, pėtnyčia „péntek” < namnuya, subata „szombat” < cy6oma (a gr. caBBora > dial. *capBara, amely az arámi šabatūból vagy a héber Sabbatból származik); Velykos <eeauxs (Odénosz) — szláv szemantikai jövevényszó a gör. peydAn fpuėpa „nagy nap” kifejezésből. E szavakhoz kapcsolódik néhány ir más régi jövevényszó is, amelyek többnyire akkoriban új realitásokat, kereskedelmi tárgyakat ir stb. jelöltek. Ilyeneknek tekinthetők például: biignas <6y6ens (bn>gn-nal, mint a saját dūgnas<* dūbnas dūbti szavunk- : ban), vö. a būbnas változatot (szintén jövevényszó); gadynė gadyna (a iš régi írásokban) <zoduna szláv — eredetű szó, orosz (: 200); gromata < 2pamoma — a szlávok a iš görögből kapták (ypapupara); kapa “60 egységek' <xona — szláv eredetű szó (ugyanabból a tőből, mint a litván kapas, kopos stb.); karūlius<xopons a szlávok a germánból kapták, vö. — iš szent Karal, Karl — Károly Nagy (742—814 Károly évében) név; könyv <xnuza a — szlávok a šį szót valószínűleg keletről iš kapták (Kína ar Mezopotámia?) török nyelveken keresztül; oroszlán <niomo (365ps). A szláv nyelvekbiš en kezdetben „vad, gonosz” (állatot) jelentett. Eredete bizonytalan; hús <maco. Valószínűleg saját szó *mensū > mesa (=a žemaitiai > mesa meisd) a į mésa a szláv maco hatására átalakult; meška <mew(b)xa „kis medve” (a szláv nyelvekben a medve ilyen elnevezése tabu miatt alakulhatott ki); mėta<mama —a szlávok a latin nyelvből kapták (mentha), ahová a görögből került (ptvdv); miėstas <mMscmo —szláv eredetű szó, a ‘ropon’ jelentést a nyugati szlávoktól kapta, ahol az germán hatásra alakult ki, vö. vva. stat „hely” és „város”; pėčius <neuv — szláv eredetű szó (: orosz meu», lit. kėpti); sifilyti <cyaumo (szláv eredetű szó); šalmas < szl. *šolmo — a szlávok a germánoktól kapták (*helmaz, vö. gót. hilms, ófelnémet. hėlm); csendesek <muxs szláv — eredetű szó, a kölcsönzés régiségét a dzsuki cykūs mutatja; vynas <euno — a szlávok feltehetőleg a germánokon keresztül (gót. wein, ófn. win) kapták a latin nyelvből (vinum). Később, a Litván Állam megalakulásával és a szláv nyelv kancelláriákban való használatának megkezdésével, hozzávetőleg a XIV. századtól a szlavizmusok száma a litván nyelvben jelentősen megnövekedett. Feltehető, hogy a kancelláriai nyelv nem csupán közvetlen módon hatott, hanem az akkori keleti szláv beszélt nyelven keresztül is. E hatás eredményének tekinthetők például a következő szavak: bajoras <boaps (eredete nem teljesen világos, a szlávok török nyelvből is kaphatták), bldgas < 61a22 (az óegyházi szláv nyelv szava, a keleti szlávban *604022 lett volna), donis „adó” <0danb, pėčėtis „pecsét” <neuamb, rėdyti(s) „irányítani, rendezni, felöltöztetni magát” <pxsdumb- (ca), retėžius „lánc, bilincs” <pemsass (a szlávok a germánoktól kapták), tijūnas „felügyelő, ilyen tisztségviselő” <murons (szláv germanizmus) stb. A lengyel nyelvből a szavak csak a XV. századtól kezdtek beáramlani nyelvünkbe. Korábbi polonizmusokat nem sikerült felfedezni. Ettől kezdve szorosabb kapcsolatok alakultak ki a lengyelekkel. A legősibb polonizmusok a keresztény terminológiához kapcsolódnak. Érdekes, hogy e kifejezések többségét maguk a lengyelek a csehektől kapták keresztelésük idején. A cseh nyelvbe rendszerint a német nyelv közvetítésével kerültek a latin és a görög nyelvből. Ezek a következő szavak: apaštalas, birmavoti, vyskupas (byskupas), grabnjčios (gramnjcios) „ilyen egyházi ünnep február 2-án”, koplyčia, minykas „szerzetes”, mišia, nešparai (mišparai), popiežius, traicė „háromság”, Zegnotis stb. A korai polonizmusok közé sorolható még néhány más jelentésű szó is, például: garstyčia, lelija (a szlávok közvetítők révén a Közel-Keletről kapták), popierius (közvetítők révén a gör. mdmupoc-ból), rjžiai (egészen Indiából vándorolt ide), rotušė (a lengyelek a németektől kapták), salota (közvetítők révén a latinból, vö. salare „sózni”), seimas, vaivada stb. Több olyan szavunk is van, amelyek egyaránt származhatnak a lengyelektől és a keleti szlávoktól is — eredetüket nehéz meghatározni. Ezek a következő szavak: aliéjus (a latin oleum adta a kezdetét), dvūras, kmynas (a görög és a germán nyelveken keresztül a sémi nyelvekből érkezett), pasninkas (a szlávok a germánoktól kapták), rdjus (messziről érkezett, vö. szkr. ray „vagyon”) stb. Az ilyen és hasonló, legkorábban a XV. században átvett szavak vizsgálata azonban kívül esik témánk körén. Itt elsősorban csak a szlávokkal való legkorábbi kapcsolatok — a XV. századig — litván nyelvbeli tükröződését kívántuk tárgyalni. RÖVIDÍTÉSEK ang. — angol nyelv, angolul rus. — orosz dial. —táji (nem a köznyelvi) forma sen. —régi, pl. sen rus. —régi orosz nyelv gót skr. 10 gót — — szanszkrit ind. — indiai, óind ind. — óindiai nyelv röv. — szláv izr. — izlandi svéd. — ófelnémet nyelv röv. — lett svéd. — svéd lengyel. — lengyel TZ — Nép szó. ir K., tt. 1923 hazud. — litván nyelvjárás. — középkori felsőnémet nyelv lat. — latin nyelvű visz. — középkori alsónémet nyelv RES — Revue des études slaves. Párizs 1921 stb. 0 JIPBEHEMIIUE SI3BIKOBBIE KOHTAKTHI JIMTOBIIEB CO CJIABAHAMU A tanulmányban B elemzik VISSZAVERTEK B A korai litván nyelvben (c VII B. H. 3.) KAPCSOLATOK LITOVCEV C KELETIEKKEL CJIABAiHAMH. Beimensrorcs OOHeTHUeCKHE, MOpOĖOJIOTHUeCKHe, JIEKCHUCCKHE HHHOBAIIKHH ĮĮAHHOTO IfeEDHOJ/I2 B JIHTOBCKOM AS3bIKe, OCOOEHHO B TOBOpax BOCTOYHOM JiuTBEI. CaMtIMH paHHHMH CJIABH3MAMMH, NDOHHKINHMAH B JIATOBCKHŪ S35IK 10 X — XII BB,, CIHTAIOTCA Te, B KOTODEIX IIOJIHOINIACHbIC COUCTAHHA 3aMEHEHBI HENIOJIHOTTIACHELIMH Turia erőd, Harnp., Čėrpė < cnaB. *čerps > pyc. uepen; CJIOBa, B KOTODELIX COXpaHHJIOCb IPOM3HOLUICHHE HOCOBBIX IMIACHbIX, Hanp. : könnyű (3THOHMM) <*lechs > Np.-pyc. /AXB. CnaBH3MaMH, a He TeHETHYECKH DOJCTBEHHBIMH CJIOBAMH C4HTAIOTCH CJIOBA, B KOTOPBIX COXpaHHJIOCb ĮĮpeBHEe NpoH3NONeHne: [O Ha MecTe CJIaB. u: krudpos (pyc. Kpyna); ie Ha MecTe Clas. i: mum. krievi (M3 Kpue-uuu); ui Ha MecTe cJIaB. bi: hegedű <*smbiks ,a TaKxe CJIOBA, B KOTODEIX COXpaHHJIOCb TIPOM3HOLICHHE CJIABSHCKHX epOB: dsilas o0cb15, < bulvūnas bsasaws < u Ip. K rūtacTYy ApeBHMX 32aHMCTBOBAHHŪ OTHOCHTCA H XpHCTHAHCKa1 TEPMHWHOJIOTHS, NEpeHATas JIATOBCKHM S3BIKOM H3 BOCTO4UHOCJIABAHCKHX S3bIKOB (He M3 MOJBCKOro) OO KpemeHHS JiuTrBeI (1387 r.): angelas < anzeas, bažnyčia < 60»cenuna u Ip., TaKxe cloBa., a OOo3Ha€aIolIIHCe HOBEIC peaJiuH TOro BpeMeHHu: dob < 0yOenb. B 3aKntoueHHe naercs KpaTKuii 0030p 3amaJHOCIABAHCKMX 3aHMCTBOBAHHĖ, IIDOHHKINHX B A S35IK JELLEMZŐI A XV. SZÁZADBAN