Formos „tei“ klausimu

A déli žemaičiai a betegeskedő öregek lakóhelyiségének pryšinė nevű megnevezését használják: A fiú menyecskét hozott haza – mi a pryšinėl[e]-ben lakunk Grd (LKŽ X 696). Ugyanilyen jelentésben a nem žemaitis író, Vaižgantas műveiben is használatos a priešininkas szó: Ő bizony kivesz a fiától egy jó életjáradékot, és úri módon él majd, mint a priešininkas LKŽ X 698. Szótárában A. Juška is közli ezt a szót: „A ház másik végét priešininkasnak hívják, ott áll a cselédség”. Itt már más jelentésről van szó: „béresek szobája, cselédszoba”. Észak- és nyugat-žemaitiai területen a pryšininkis szó is ismert „előszoba, előtér” jelentésben. Külön megemlítünk még pár, a felső-litván nyelvjárásban használt elnevezést: priešinė, priešinė. A Litván nyelv szótára a priešinė egyik jelentéseként ezt adja meg: „ház, lakóház” X 695. A „Tautoje ir žodyje” című folyóiratban K. Būga közzétette az A. Kosarzevskio kézirataiban talált, egy ismeretlen dialektológustól származó žemaita–litván szójegyzéket. Egyik sora így szól: „Priešinė – gryčia”. Ha itt žemaita szó szerepel, akkor annak pryšinė, nem priešinė alakúnak kell lennie. K. Būga erre a jegyzékre támaszkodva a „Kalboje ir senovėje” című művében azt állítja: „A žemaiták priešinėje ugyanaz, mint a felső-litván gryčia és pirkia” II 48. Innen került be a Litván nyelv szótárába a korábban említett priešinės jelentés. K. Būga semmiképpen sem gondolta így. Azt a kérdést vetette fel, vajon jelentheti-e a priešinė a vendégszobát, amelyet egy kritikus idegen szónak minősített, és Vaižgantas írásaiban a priešinė szóval helyettesített. Valkininkai vidékén a priešiniai dantės kifejezés használata „azt mutatja, hogy a priešinė inkább »передняя« [előszoba], mint vendégszoba lehet” – írja K. Būga (II 49). Egyik nyelvjárásban sem nevezik ezzel a szóval a házat, a lakóházat. Nem kétséges, hogy a priešinė egy helyiség neve. A „priešinė – gryčia” összevetés nem jelenti azt, hogy két lakóház-elnevezést vetnek össze. A litván nyelvjárásokban a gryčia, troba, pirkia szavak nemcsak a parasztok lakóházait, hanem azok legfontosabb helyiségeit is jelölik. Íme K. Būga egy további állítása: „A šlajaus [lakóháznak] a következő részei vannak: 1) gryčia = žem. troba, 2) seklyčia = žem. pryšininkė [e megfelelés kapcsán K. Būga ugyanabban a »Kalboje ir senovėje« című művében kételyeit fejezi ki], 3) pringis = žem. preimenė” (K. Būga. Rinktiniai raštai. V., 1959. T. 2. P. 316–317). Mit jelent a felső-litván priešinė? Mint említettük, a déli felső-litvánoknál a pirkia jó, vagyis vendégfogadásra szolgáló végének elnevezése. Ezenkívül egyes déli felső-litvánoknál, valamint a kaunasi nyugati felső-litvánoknál ez a szó (a kaunasiaknál a priešinė is) „előszoba, tárolóhelyiség, kamra” jelentésű, például: A priešinė ajtaja nyitva van, és befúj a szél Krok. Mit ácsorogsz a priešinėje-ben, menj be a pirkiába! Ig. Vigyétek ki a káposztát a priešinėbe, mert már megsavanyodott Al. Idén kicsik a krumplik – a priešinė felét sem töltöttük meg Vv (LKŽ X 696). És még két rokon szó: a priešnė „előcsarnok” jelentésben néha Alvիտe vidékén használatos a gõnkos elnevezés mellett, Kairiai vidékén pedig ismert a priešinys szó „előszoba” jelentésben (LKA 39, 40). Gražina Smalinskienė FORMOS TEI KLAUSIMU A žemaita nyelvjárásokban (Tryškiai, Eigirdžiai, Raudėnai, Papilė, Akmenė, Kelmė, Užventis, Pavandenė, Šaukėnai, Padubysys, Pašilė, Vaiguva) a tei forma adatolt, „az” jelentésben (mutató névmás, amely mondatrészeket vagy mondatokat is összekapcsolhat). Például: t’ei 226 pas'ut'l'n väkä- „ezek bizony őrült gyerekek” (Raudėnai); daba- t'ei. m'ė.ršt „most aztán meghal” (Užventis, DunŽ); a t'ei täp, a t'ei tüoksä- ėsl'i „vajon így van-e, vagy ilyen vagy” (Paplė); g'ėr'i vaikä- / t'ei. g'ėrä- / uo je kuökl'i. rūpüržes / t'ei. g'ėrlau visä- n'ėr'ėi.k „jó gyerekek, akkor jó; ha pedig valamiféle varangyok, akkor jobb, ha egyáltalán nincsenek” (Kuršėnai, DunŽ), t'ėi tu n'ė'sl'i (Pašilė), t'ėi bõ.va l'iŋks'm'ė läikä- / t'ėi šuõkuom (Tryškiai), t'ėi. büs d'id'ėli d'ī-va- / ka n'eb'g'ė.rs s'v'iec (Kurtuvėnai) és így tovább. Ezek egyes žemaitiai nyelvjárások adatai. A. Valeckienė szerint ilyen névmások és kötőszók régi írásokban, különösen a Chilinskio-bibliában, valamint a nyugati aukštaitiai nyelvjárásokban, az egész Nemunas mentén is előfordulnak (Valeckienė, 1977, 62, 69; Valeckienė, 1984, 216); ez azonban megalapozatlan, legfeljebb a varniškiai Vaišnoro „Margaritos teologiškos” című művéből származhatnak. A Chilinskio-biblia tei alakja ki van szakítva a teljes fonetikai rendszerből; vö. az ottani pateysimo „pataisymo” Ch¹347, pateykuney „pataikūnai” Ch¹ 334, waykei „vaikai” Ch¹302, 361, tej „tais” Ch¹ 237, 349, ilgey „ilgai” Ch¹360, 370, dienej „dienai” Ch¹193 alakokat, továbbá vö. még a grežus „gražus” Ch¹355 formával stb. Ez összefügg a déli aukštaitiaiak (nyugati dzūkiaiak) ai kettőshangzója első elemének redukciójával; ez most is megfigyelhető ezekben vagy a közeli nyelvjárásokban: maišai „maišai”, rai.kšt'ė. „raikštė” Druskininkai, vaikai „vaikai” Veisiejai stb. Az ai ei kettőshangzóval való felváltása is előfordul ott: be'likc „baigti”, d'eiri'cas „dairytis” stb. A nyugati aukštaitiaiak és még Eižvilkas, Gau̇rė nyelvjárásaiban is a tei a teip változata, a p mássalhangzó kiesésével: t'ei. n'egal'u / t'ei. n'es'veika / ka võs kõjes pav'elku VI, tai t'ei iž'dl'k'ė / tai t'ei pas'ut'ė / ka t'ig diõk tõ'klus ir vä.l'g'it n'ėduok Jd; tä- väika ji t'ėi i tarač'k'ima v'lsur su säv'im Jrb (E. Grinaveckienė feljegyzése); kas t'ėi s'ėks t'ei to'l'i VdŽg; t'ei. sä'k'i / aš tik pä.rsakau VI; š'it'ėi š'it'ėi / vaik'ai / t'ėi. ir ž'inut / kai ž'v'ir'b'l'ėi Jd stb. K. Jurkšaitis néprajzi feljegyzéseiben, valamint a Porosz Litvániából is közölt ilyen példákat: Kasydamas galvą dūmojo šiai ir tei’, ką dabar reiktų daryt Jrk 70. Honnan ered ez a žemaitiai tei? (Az aukštaitiai partikula a teip alakból származik, a p kiesésével, akárcsak a v'īsäi „visaip” Jrb, VI, Jd stb., a šiai „šiaip” Jd, a š'it'ei „šitaip” Jd, VdŽg.) A. Valeckienė azt állítja, hogy a tei a teip alakból keletkezett (Valeckienė, 1984, 219). Csak annyit mondhatunk, hogy sok olyan nyelvjárásban, ahol ezt a tei névmási alakot használják, kizárólag täp alakban mondják: Akm, Rdn, Pp, Krš, Krtv, Užv. A nyelvjárások belső rendszere nem támasztja alá ezt az állítást. Ezt a jelenséget egészen másképp, az adott nyelvjárások fonetikai rendszere alapján kellene magyarázni. Mindezekben a nyelvjárásokban meglehetősen sok olyan szó van, amelynek nincs szoros kapcsolata rokon szavakkal vagy tövekkel, és amelyben az ai ei kettőshangzóval helyettesítődött (néha a szó új a nyelvjárásban, és a köznyelvből került át). Például: d'ein'ū „dainuoja” Krš (d'ein'ū· Pvn), d'ein'ųškä Krš „dainuška” (d'ein'ųškä Eig, Ub, Rdn), g'ei.žūs „gaizus” Krš (g'ei.žõs Vds, Rdn), ž'ė.ips „žaibas” Krš, ž'ėibüt'l'i „žaibuoti” Krš (ž'ėibū't'ę Vkšn, Pvn), pävei.žūs Vrp (noha väi.žūs), p'ė.it'v'iet'l's „peikėtis” Vds (másutt pä.it'v'iet'l's || pä.it'v'iet'l's), talán rei.bul'ū Krš (r'ėibol'ū· Pvn stb.), gr'ėib'i't'ę „graibyti” Rdn, Trš (gr'ėib'i't'l Krš, Šauk), t'r'ėin'ijė „ratu dalis” Krš (a gyakoribb train'ijė Krš mellett), vö. még ž'ėiš't'l nj. „žaisti” Krš, Krtv, Šauk (ž'ėis't'ė Rdn, Trš: väkä. ž'ėid graž'ė Pp), eikš't'ė nj. „aikštė” Krš; ž'ėi.zdä nj. „žaizda” Krš stb. Figyelmet érdemel az ai || ei váltakozása egyes szavak változataiban: kaip't'i || k'ėip't'i, išvaizda || išveizda || išv'ėiza, knaibä's'i't'ė || kn'ėibäsi't'ė, lai (ritk.) || l'ėi (gyakr.) „hagyja, hadd”, pädrai-kūs || pädr'ėikūs „szétszóródó”, pakrä.imų || pakr'ė.imų „szétterjedt”, švä.ipa || 227 š'v'ė.ipa (Luōke) stb. Vö. még tarnā.ut'i (tarnā.ut'e) || t'ernā.ute (t'ernā.ut'e), tā.rnc (de a többes szám birtokos esete: t'ernū'n „tarnų”). Az ilyen ai || ei-váltakozás bizonyos szavakban oka lehet annak is, hogy megjelenik a t'ei névmási (kötőszói) alak. Ez akár valamivel régebbi jelenség is lehet (vö. az MT néhány adatával). A tai alak a nyelvjárásokban egyértelműen nem kapcsolódott a tas alakhoz (különösen a žemaitiaiaknál, ahol az úgynevezett semlegesnemű alakok visszaszorultak), ezért az ai kettőshangzót ei váltotta fel; a nyelvjárási szabályok szerint még monoftongizáció sem történt. A teip alakhoz való kapcsolását a nyelvjárások rendszere és a lexikai használat adatai nem teszik lehetővé. Ezt igazolja az olykor mellette használt tai alak is (DūnŽ 544), valamint a š'įta || š'ėta- „šitai, štai“ tātā „tatai“, ūštatā || ūštatā „užtai“, tiktā || tēktā „tiktai” partikulák. Ezért a szavak és szócskák kialakulását a nyelvjárások belső törvényszerűségeivel és árnyalataival kell magyarázni, nem pedig a különböző nyelvjárásokban használt, véletlenül hasonló szavakkal. LITERATŪRA Valeckienė A. Forma tai ir jos variantai lietuvių kalbos tarmėse // Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1977. T. 17. P. 55–74. Valeckienė A. Lietuvių kalbos gramatinė sistema. V., 1984. Santrumpos kaip LKŽ. Vytautas Vitkauskas