Dėl frazeologizmų pateikimo „Lietuvių kalbos žodyne“

LIETUVIŲ LEKSIKOS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIX (1991) KLEMENTINA VOSYLYTĖ A FRAZÉMÁK BEMUTATÁSA A „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” A „Litván nyelv szótárában” (a továbbiakban — LKŽ) külön (a ◊ jel után) szerepelnek az állandó szókapcsolatok, az úgynevezett frazémák. A szótár figyelmesebb olvasója kétségkívül észrevesz itt bizonyos következetlenségeket és pontatlanságokat is. Ezek közül néhányat már megemlített Z. Jonikaitė „Frazémák a „Litván nyelv szótárában” című tanulmányában, amely a „Litván nyelvtudományi kérdések” IV. kötetében jelent meg (V., 1961). E tanulmány célja az volt, hogy felhívja a figyelmet más, gyakrabban előforduló következetlenségekre és pontatlanságokra, valamint megvitassa, hogyan lehetne elkerülni őket. A tanulmány elsősorban az LKŽ XIII. és XIV. kötetéből vett példákra támaszkodik, szükség esetén pedig más kötetekből is. 1. A frazémák nagy csoportja cselekvést jelöl. Az ilyen frazémák grammatikai szerkezetének fő szava (grammatikai dominánsa) mindig ige. E frazémák szócikkfejében, ahogyan kell, rendszerint az ige főnévi igenévi alakja szerepel, például: į kojas spáusti „gyorsan menni, sietni”; į akis (ant akių) spjáudyti „megalázni, megvetni”; į barzdą spjáudyti „nem törődni vele”; ugnim spjáudyti „szitkozódni, káromkodni”; ant sprándo jodinėti (jóti) „kizsákmányolni; kínozni, gyötörni”; kojas atsiūkti „meghalni”; akuotą (ešerį) šiaušti „büszkélkedni, felfuvalkodni”; širdį lenkti (palenkti, prilénkti) 1) „hatni valakire, megnyerni”; 2) „igyekezni, rávenni, hogy megszeressen”. Időnként itt is előfordulnak következetlenségek. Például helyesen szerepel a cselekvést jelölő frazéma szócikkfejében ez az alak: sprandą lenkti (palenkti) „engedelmességre, alázatosságra tanítani”, ugyanakkor egy hasonló grammatikai szerkezetű és azonos funkciójú frazémánál már nem az ige főnévi igenévi alakja, hanem a jelen idő 3. személye szerepel, például: į sprandą muša (nėmuša) „rákényszerít (nem kényszerít)”. Ez a következetlenség egy másik nyilvánvaló példája. A XIII. kötetben ez a frazéma szerepel: po šikną smagenų ieško „akadékoskodik, kötözködik”, a XIV. kötetben viszont már más szócikkfeji alakban található — po šikine smagenų ieškóti „valami homályos, ismeretlen dolog után tudakozódik, akadékoskodik”. Mivel mindezek a frazémák cselekvést jelölnek, szócikkfejükben az igéknek főnévi igenévi alakban kellene szerepelniük. Tehát az említett frazémák szócikkfeji alakjainak a következőknek kellene lenniük: į sprandą mušti (némuši); po šikine smagenų ieškóti. 2. Egy másik nagy csoportot az állapotot jelölő frazémák alkotnak. Némelyikük formája egybeesik a kéttagú mondat szerkezetével. Például: akys stója stulpu „félelmetessé válik”; akys iš kaktos išsprūko (nagy meglepetésről); akys [iš kaktõs] sprógsta (1) csodálkozás kifejezésére mondják; 2) akkor mondják, ha valaki valamit nagy nehezen végez); akys slýsta „szép, kellemes nézni, nem lehet betelni a látványával” 208 akys svyla „szégyenkezni kezd”; akmuo slenka nuo širdies „könnyebb, nyugodtabb lesz”; ašaros sukasi akyse „elszomorodik”; ausys svyla (1) akkor mondják, ha nagyon meleg van; 2) „szégyen hallgatni (pletykák, rémes történetek hallgatásakor mondják)”; (valakinek) blūsos stintpa „nagyon fél”; mólio bùlys sprógo „nagy barátság alakult ki”; nustaugė dieglióji (valami) „eltűnt valami”; galva sprógsta [félig] „súlyos gondolatok nehezednek rá”; káilis (kúodas) šiaúšiasi „elfogja a félelem”; kél nės nusmùko „elszegényedett”; kójos smirdi grabù „nagyon öreg”; kójos į žémę sménga „nincs ereje, gyenge”; kráujas stingsta (sustingo) gýslose „félelmetes, hátborzongató lesz”; liežùvis stója(si) kuolù „nem megy a beszéd”; liežùvis (liežùvis) atsistójo kuolù „nehezen tud megszólalni”; liežùvis išmìlko (nusmìlko) „belefáradt a beszédbe”; pádai (kójos, kùlnai, pa-uodegỹs, pėdėlės) svyla „veszélyessé, nyugtalanítóvá válik valakinek”; pakáušis svyla (nagy aggodalomról); ragai atslūgo „elmúlt a kedve”; a sprándo kába rýkštė „fenyegeti a szidás”; smagenai nèveda „gyengeelméjű”; smėgenys suminkštė́jo (išdžiūvo) „meggyengült az értelme”; smėlis byra (megöregedett emberről); smertis žiūri (vė́izi) į akis „közel a halál”; smilga dėga „aggódik, fél, hogy sietnie kell”; snarglỹs ištišo (1) figyelmes hallgatásról; 2) hosszas várakozáskor mondják); stálas (stalaĩ) lūžta „nagyon sok (étel)”; strangai trūko „megrendült, nem bírta az egészsége”; sùbinė raukos „elfogja a félelem”; šerỹs státosi „elfogja a büszkeség”; šerỹs pasistátė „megharagudott”; šešėlis krìnta „gyanú támad”; širdis nusmégo „félelmetes, borzongató érzése támadt”; širdis smaigstosi „nyugtalan”; širdis stingsta „félelmetes, hátborzongató lesz”; tulžis sprógo „kitört a harag”; vėjai sukasi galvoje „nagyon komolytalan”; žemė slysta iš po kojų „bizonytalanná válik”. Állapotot jelölő, hasonlító frazémák is szerepelnek, amelyek formája egybeesik a kéttagú mondat szerkezetével, például: kaip akmuo nusmùko „elmúlt a nehézség, megkönnyebbült”; lyg kálnas nuslì nko „nagyon megkönnyebbült”; kaip slūogas nuslūgo „nagyon megkönnyebbült, megnyugodott”; kaip šiupinỹs vèrda „valahol nagy a lárma”. Amint a példákból látható, azoknak a frazémáknak a szócikkfejében, amelyek szerkezete megegyezik a kéttagú mondatéval, a következő alak szerepel: a főneveknél az egyes vagy többes számú alanyeset, a folyamatos igéknél a jelen idő 3. személye, a befejezett igéknél pedig a múlt idő egyszerű 3. személye. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy az igeszemléletet nem mindig az igekötő határozza meg. A pillanatnyi és momentán igék szintén befejezett szemléletűek, például: sprogti, trūkti és így tovább. Ezért teljesen helyesek a már említett frazémák szócikkfejei: mólio bùlys sprógo, nem pedig mólio bùlys sprógsta; strangai trūko, nem pedig strangai trūksta. Ennek a típusnak a frazémáit bemutatva azonban időnként itt is elkerülhetetlenek a következetlenségek. Mindenekelőtt a grammatikai domináns — a főnév — nem mindig alanyesetben szerepel, az ige pedig nem mindig jelen idő vagy múlt idő egyszerű 3. személyében, például: pilvui prie strėnų pridžiūti (prikėpti, prilipti) (nagyon éhes, sovány emberről); sūbinei užrūkti „szerényebben élni”. E frazémák szócikkfeji alakjának a következőnek kellene lennie: pilvas prie strėnų pridžiūvo (prikėpė, prilipo); sūbinė užrūko „szerényebben kezdett élni”. Az igei szemléletet sem veszik mindig figyelembe, például: akys atšlenka „világossá válik”; plaukai (káilis) pašiúrpsta „elfogja a félelem” (helyesen: plaukai šiurpsta [ant galvós]); smėgenys atsisuka „világossá válik”; širdis atslūgsta „elmúlik a harag, a nyugtalanság”; širdis pasmógsta ir širdis pasmóksta „elgyengül, no- 209 „valami erősebbre, ízletesebbre” (jól — širdis smōgsta ir širdis smōksta); širdis nu(si)smōksta; velnias įsisuka (meggondolatlan cselekedetről). Ezeket a frazeologizmusokat a következőképpen kellene címszóként felvenni: akys atslinko „világossá vált”; plaukai (kailis) pasišiaušo „félelem fogta el”; smegenys atsisuko „világossá vált”; širdis atslūgo „elmúlt a harag, a nyugtalanság” (egyébként a širdis szónál így is szerepel); širdis pasmōgo ir širdis pasmōko „elgyengült, valami erősebbre, ízletesebbre vágyik”; širdis nu(si)smōko (a širdis szónál már így szerepel); velnias įsisūko. Az állapotot jelölő frazeologizmusok alakja egybeeshet egy szókapcsolat vagy egymondatos mondat szerkezetével. E frazeologizmusok nyelvtani szerkezetének fő szava már nem főnév, hanem ige. Mivel ezek a frazeologizmusok is állapotot, nem pedig cselekvést jelölnek, címszóalakjukban az ige főnévi igeneve helyett folyamatos aspektus esetén a jelen idő 3. személyét, befejezett aspektus esetén pedig az egyszerű múlt idő 3. személyét kellene megadni. Sok esetben így is történik, például: akis spiria (valakit) „nagyon nehéz”; ant krūtinės stōvi „kellemetlen, kínos”; ant smegenų sūkasi (akkor mondják, amikor egy elfelejtett dologra már majdnem emlékeznek); ant širdies sūkasi (1) akkor mondják, ha valaki nem tud visszaemlékezni egy jól ismert dologra, 2) „folyton emlékszik rá”; galvą sōpa „foglalkoztatja”; galvą išsopėjo „sokáig foglalkoztatta”; gėrvės (gegūtės) pieno stinga (akkor mondják, amikor mindenből van elég); penkto balkio stinga „nem túl értelmes”; (a munka) iš rankų slysta „nem megy (a munka)”; skersai (galė) gerklės stōja „nem megy le, nincs kedve enni”; smilgos sūdegė (törvénytelen gyermek apjáról); (valakinek) stulgėje nevērda „gyengeelméjű”; sūbinėje gieda „ki tudja, hol van, eltűnt”; širdį (sielą) sōpa „foglalkoztatja”; širdį nusopėjo; širdį pērsopejo; širdį prasopėjo; širdį smelkia „nyugtalan”; širdžiai (ant širdies) pasūnko „nyugtalan lett, aggodalom fogta el”; vieno stipino trūksta „kissé bolond”. Ide tartoznak az összehasonlító frazeologizmusok is, például: kaip ant dė́lno stōvi „világos, nyilvánvaló”; tarytum kiaurai (skradžiai) žēmės prasmēgo; tarytum (kaip) į žēmę (žēmėn) prasmēgo „hirtelen, váratlanul eltűnt” és hasonlók. Az állapotot jelölő, alakjukban szókapcsolat vagy egymondatos mondat szerkezetével megegyező frazeologizmusok megadása különösen gyakran változó és következetlen. Például szerepel az ant gālo liežūvio atsistōjo (akkor mondják, ha valaki nem tud gyorsan visszaemlékezni egy jól ismert dologra), ugyanazon az oldalon pedig az ant liežūvio atsistōti „visszaemlékezni” (helyette: ant liežūvio atsistōjo „eszébe jutott”), a stovėti ige mellett pedig — ant liežūvio (liežūvio) gālo stovėti (helyette: ant liežūvio (liežūvio) gālo stōvi). A širdis szócikkben is gyakran következetlenül szerepelnek a frazeologizmusok igéi, például: ant širdies plūddūruoja (plūdura) (akkor mondják, ha valaki nem tud visszaemlékezni egy jól ismert dologra), ugyanezzel a jelentéssel ant širdies stōvi; ant širdies sūkasi, de ugyanott — ant širdies skriūdėti (skriūpso, slūgo) „nem hagyja nyugodni, foglalkoztatja”. Helyette ezt kellene megadni: ant širdies skriūdi (skriūpso, slūgo). A skrūpso­ti igénél ez szerepel: širdis (širdį, ant širdies) skrūpso, a skriūdėti igénél pedig: ant širdies skriūdėti (helyette: ant širdies skriūdi). A susukti ige szócikkében is következetlenül adják meg a frazeologizmusok igealakjait, például: dūšią susuka (susūko) ir sielą susūkti. Ezeket a frazeologizmusokat ilyen alakban kellene címszóként felvenni: dūšią susūko „rosszul lesz, hányingere van”; sielą susuko „rosszul lett”. A šaldyti igénél a következő frazeologizmus szerepel: nei šildo, nei šaldo (valakit vagy valamit) „nem hat, nem érdekel”, ugyanabban a kötetben a šildyti igénél viszont másként, következetlenül szerepel: nei šildyti, nei šaldyti. 210 Pontosítani kell más, állapotot jelölő frazeologizmusok címszóalakját is. Például nem az ant kėlio stovėti alakot, hanem az ant kėlio stovi alakot kellene címszóként felvenni: 1) „készen áll az indulásra valahová”, 2) „akadályozza valakinek a tervét vagy tevékenységét, hátráltatja”; nem a galvoje stovėti, hanem a galvoje stovi alakot: 1) „mindig az eszében van”, 2) „úgy tűnik”; nem az į galvą užsisukti, hanem az į galvą užsisuko alakot: „eszébe ötlött egy gondolat”; nem az į širdį digčioti, hanem az į širdį digčioja alakot: „szívfájdalmat, kellemetlenséget érez”; nem a kaulu (kieta ašaka) įstrigti gerklėje, hanem a kaulu (kieta ašaka) įstrigo gerklėje alakot: „elviselhetetlen”; nem a skersai gerklę atsistoti, hanem a skersai gerklę atsistojo alakot: „nagyon az ember terhére van”; nem az ožiu smirdėti, hanem az ožiu smirdi alakot (agglegényről); nem a širdį spáusti, hanem az širdį spáudžia alakot: 1) „szomorú, bánatos, fájdalmas”, 2) „gondot okoz”; nem a širdį suspausti, hanem a širdį suspaudė alakot: „elszomorította”; nem az uodegą išūdyti, hanem az uodegą išūdė alakot: „börtönbe került” és így tovább. 3. A frazeologizmus címszóalakjának meghatározásakor nagyon fontos figyelembe venni a mondatbeli szintaktikai kapcsolatait, és megállapítani, hogy van-e (rendszerint egyes összetevőinek) paradigmatikus alakja, azaz ragozható-e. A frazeologizmus paradigmatikus alakjai rendszerint a mondatban betöltött funkciójától függenek. Paradigmatikus alakjaik az igei és főnévi funkciójú frazeologizmusoknak vannak. Gyakran nincs ilyen alakjuk a határozószói (esetenként van szám- vagy nem szerinti alakjuk), indulatszói, hangutánzó és modális szói funkciójú frazeologizmusoknak. Például: iki paskutinio šiaudo „nagyon alaposan (keres, átkutat)”; stačia galva 1) „egyenesen lefelé”, 2) „nagyon gyorsan, fejvesztve”; stačiais dantimis „kelletlenül (eszik)”; stačiomis akimis „anélkül, hogy látna”. A melléknévi funkciójú frazeologizmusok paradigmatikus alakjait rendszerint csak a nem és a szám jelöli (például nem kelmo spirtas „kiváló, eszes, talpraesett”), néha pedig egyáltalán nincs ilyen alakjuk (például to paties molio „ugyanolyan, azonos természetű”; košto molio „szép”). Az LKŽ-ben szereplő alábbi frazeologizmusoknak nincs paradigmatikus alakjuk, például: mešką nusišiktų galvą; velnias nusišuktų koją (a helyiség nagy rendetlenségéről); nors į pirštą kąsk; nors į ugnį šok; nors į žemę lįsk (akkor mondják, ha valaki kilátástalan, nehéz helyzetbe kerül); nors prie žaizdos dėk (nagyon szelíd, szolgálatkész emberről); tik akis užspausk (nagyon gyengéről, lesoványodottról); sudie, Rūtkau, su spirgais! (akkor mondják, ha valaki elveszít valamit). Az LKŽ-ben azért előfordulnak olyan esetek, amikor paradigmatikus alak nélküli frazeologizmusokat mégis úgy adnak meg, mintha lennének ilyen alakjaik. Például a smilga pérdurti „nagyon sovány, vékony” és a žemę badyti šubine „nagyon igyekezni” frazeologizmusokat ilyen mondatok szemléltetik: Tai priganė karves — smilga perdurtai Vlk. Neparkalbėsi tu jos, koc šubine žemę badyk Sml. A példamondatok azt mutatják, hogy ezek a frazeologizmusok nem ragozhatók, ezért címszóalakjuknak is a mondatokban szereplő alakokkal kellene megegyeznie, azaz: smilga pérdurtum (pérdur tai); koc šubine žemę badýk. 4. Egyes frazeologizmusok, különösen a határozószói funkciót betöltők, meghatározott jelentéstani csoportba tartozó szavakhoz kötődnek, vagyis állandó környezetük van: meghatározott lexikai jelentésű és nyelvtani kategóriájú szavak kapcsolódnak hozzájuk. A környezet szavainak jelentésbeli meghatározottsága rendszerint különböző mértékű. Egyes frazeologizmusok környezetének szavai igen szűk, egyedi jelentésűek, mások környezetét pedig tágabb, általánosabb jelentésű, bizonyos kategóriákba tartozó szavak alkotják. Meghatározott környezetük révén a határozószói funkciójú frazeologizmusok állandó, általánosított jelentésre tesznek szert, amelyet az adott funkciót betöltő szófajok szinonimáival lehet megadni. Ezek a szinonimák 211 általában nagyon általános jelentésű, ezzel szemben a frazéma jelentése valójában konkrét, meghatározott. A jelentés meghatározottságát a környezet megadásával írjuk le. A környezet nem része a frazéma jelentésének, hanem olyan meghatározó tényező, amely lehetővé teszi annak pontos körülhatárolását. A határozószói funkciót betöltő frazémák jelentésének leírása az LKŽ-ben változatos, nem következetes. Gyakran még a szükséges frazeológiai környezet sincs feltüntetve, máskor a címszó után, az értelmezés előtt, vagy a frazéma jelentésének értelmezése mellett, zárójelben szerepel. Más nyelvek szótáraiban (pl. „Фразеологический словарь русского языка“, М., 1967) a szükséges frazeológiai környezetet a frazéma címszavában emelik ki, szedésmóddal vagy zárójelben elkülönítve. Véleményünk szerint az LKŽ-ben a frazeológiai környezetet célszerűbb nem a frazéma címszava mellett, hanem az értelmezés mellett megadni, mert egyes frazémák környezeti elemeinek viszonylag tág a jelentése, amelyet gyakran nem lehet egyetlen szóval kifejezni. Emellett a frazémának nem egy, hanem több jelentése is lehet. Az egyes jelentések frazeológiai környezete rendszerint eltérő. Végül is az LKŽ-ben a frazeológiai környezetet többnyire az értelmezés mellett jelölik. Pl.: lyg pasvįlęs „sokat, mindenütt (szaladgál)”; snukiu irdamas „részegen (megy)”; su užlūžusia spira „aggódva (szaladgál)”; uodegą pasvįlęs „sokat, állandóan (szaladgál)”. Ezeknek a frazémáknak a környezete szűk, egyedi jelentésű. A tágabb, általánosabb jelentésű környezeti szavakat nehéz felsorolni, ezért rendszerint csak általános szemantikai jellemzővel adják meg őket (zárójelben, petit szedéssel). Pl. kaip nustovi 1) „amennyi csak belefér, amennyit kiöntés közben elbír (mértékről, edényről)”, 2) „összesen (mennyiségről)” Mindazonáltal itt is nagyon változatos a megadás. Gyakran egyáltalán nincs megadva a környezet, például: egy cseppet sem „egyáltalán nem” (a környezet szavai nincsenek megadva – nem kapott, nincs); fejjel előre 1) „egyenesen a földre”, 2) „nagyon gyorsan, fejvesztve” (a környezet nincs megadva – 1) elesett, nekivágott; 2) repül, beleveti magát stb.); nagy falatokban „mohón, rágás nélkül” (a környezet szava hiányzik – nyeli). Ha a szükséges környezet szava ige, az LKŽ-ben így kell megadni: folyamatos szemléletű ige esetén jelen idő, egyes szám 3. személy; befejezett szemléletű ige esetén múlt idő, egyes szám 3. személy, pl.: kaip šieną pjovęs „mohón (eszik)”; kaip šikinė 1) „ki tudja, hová (tette, dugta)”, 2) „semmibe (ment)”. Néha szükségtelenül a környezet igéinek főnévi igenévi alakját adják meg, pl.: kaip šieną „bőségesen, sokat (fogyasztani)”; ir šilto, ir karšto „mindent, jót és rosszat is (átélni, látni)”; kaip šilta vėlnia „nagyon kellemesen (fogadni)”. E környezeti igéket ilyen alakban kell megadni: vartoja; patyrė, matė; priėmė. Előfordul, hogy a környezet igéje csak jövő időben használatos, pl. kaip savo ausis „biztosan („látni fogod”, azaz nem fogod látni, nem kapod meg)”. Az ilyen használatú frazémák rendszerint modális szavak funkcióját töltik be. 5. A frazéma mondattani kapcsolatai a nyelvben nem korlátozódnak kizárólag a lexikai kapcsolhatóságra. Ahogyan az önálló szavak, úgy a frazémák is különféle mondattani kapcsolatokban állnak a mondatban: egyeztetésben, vonzatosságban és hozzátapadásban. A frazémaszótárak rendszerint igyekeznek feltüntetni ezeket a kapcsolatokat. Az LKŽ-ben a frazémák mondattani kapcsolatait szintén megadják olykor, pl.: akis spiria (kinek) „nagyon nehéz”; ant (kinek a) sprando; ant sprando (kinek) 1) „szerencsétlenségként (teherről, kizsákmányolásról, bajról szólva)”, 212 2) „kizsákmányolva, elnyomva”; (kinek a) ašaromis springti „kudarcokat elszenvedni, miután valami rosszat tett”; nustaugė dieglioji (mit) „eltűnt valami”; sparnai platūs (kinek a) „gazdag”; vandens lašas neprasisunkia (mi között) (nagyon szoros barátságról, együttélésről). Mindazonáltal az LKŽ a frazémák mondattani kapcsolatait csak nagyon ritkán és következetlenül jelöli. Különösen az állapotot jelentő frazémáknál kellene feltüntetni őket. Ilyen frazémák mondattani kapcsolatai például a következők: akys iš kaktos išsprūko (kinek); pėčius persprogo (kinek); šiaudų galva (kinek a); širdis sprūgsta [pusiau] (kinek a, kinek). 6. Egyes frazémák szórendje mindig azonos, nem változik, másoké viszont változhat, váltakozhat. A frazéma címszavában olyan szórendet kell megadni, amilyet a nyelvhasználatban alkalmaznak. Ha a szórend nem teljesen rögzült, a frazéma összetevőit a legjellemzőbb, leggyakrabban használt sorrendben kell megadni. A frazéma szórendjét egyedileg megváltoztatni nem szabad. Sajnos az LKŽ-ben előfordulnak ilyen esetek. Például a čemerýs nesūks alakot közlik, az illusztratív példák azonban azt mutatják, hogy kizárólag a nesūks čemerýs alak használatos. A közölt alak: mešką nusisuktų galvą; velnias nusisuktų koją, a példák viszont azt mutatják, hogy csak a meška galvą nusisuktų; velnias koją nusisuktų használatos. A közölt alak nė (nei) šiaudo pakrapštyti dančiui, a nyelvhasználatban azonban csak a nė (nei) šiaudo dančiui pakrapštyti alak használatos. Az LKŽ címszóként a következő alakokat emeli ki: snąpą galąsti; snąpą [pa]kaišioti; snąpą kýštelėti; snąpą kišti; snąpą nunešti; snąpą pravérti, a példákból viszont az látszik, hogy a következőket kellene kiemelni: galąsti snąpą; [pa]kaišioti snąpą; kýštelėti snąpą; kišti snąpą; nunešti snąpą; pravérti snąpą. 7. A nyelvben egyes frazémák szerkezete mindig azonos, másoknak bizonyos formai változatai vannak. Például a frazémák változhatnak a névszói elem ragozott alakja és a névutós szerkezet szerint: kaip (lyg) karvė ant ledo (ledi); kaip (lyg) maišų (su maišu). Emellett a helytakarékosság érdekében gyakran együtt közlik a frazémák komponensszinonimáinak váltakozó elemeit, pl. a főnevek elöljárós szerkezeteit: kaip už dūtką (už dvylekį, už trečioką) agurkás; kaip kiaulė apie debesį (apie lietų). Mivel a formai változatok, illetve a komponensszinonimák váltakozó elemei lehetnek elöljárós szerkezetek és elöljáró nélküli névszók is, ezért a zárójelekben minden váltakozó elöljárós szerkezetet elöljáróval együtt kell megadni. Pl.: ant akių (į akį, į akis, ant galvos) šikti; ant dantų (ant liežuvio) atsistoti; ant galvos (ant sprando) užsodinti; kaip medumi (su sviestu) tepti per širdį; nòrs prie širdies (į širdį) dèk; [nuo] próto (nuo galvos, nuo išminties, nuo ražumo) atstóti; su átbula (su átakala, su átkarą) širdimi; nuo šaukšto (nuo lėtenų) nuslysti. Az LKŽ-ben előforduló olyan esetek, amikor a váltakozó elöljárós szerkezeteket zárójelben elöljáró nélkül közlik, félrevezethetik az olvasót, pl.: prieš ákštiną (ákštinus, ákštiną) spárdyti; nuo lėtenų (narių) nusprūsti; ant atminties (galvós, liežuvio [gálo], mintiės, minčių, pómėties) sukasi. Így közölve az olvasó arra következtethet, hogy olyan frazémák is léteznek, mint például: ákštinus spárdyti; narių nusprūsti; galvós sukasi stb. A címszóban tehát a frazémák váltakozó összetevőit így kell megadni: prieš ákštiną (prieš ákštinus, prieš ákštiną) spárdyti; nuo lėtenų (nuo narių) nusprūsti; ant atminties (ant galvós, ant liežuvio [gálo], ant mintiės, ant minčių, ant pómėties) sukasi. 213 8. Az LKŽ-ben nincs következetesség a frazeologizmusok szerkezeti komponenseinek — egyes névmásoknak, elöljáróknak, partikulumoknak és kötőszóknak — hangsúlyozásában. Úgy tűnik, nem lehet kétség afelől, hogy sem a frazeologizmus címszavában, sem a példamondatban nem kell hangsúlyozni azokat a szerkezeti komponenseket, amelyek a hangsúlyos szóhoz kapcsolódnak, és vele egyetlen akcentuációs egységet alkotnak, vagyis a proklitikumokat és enklitikumokat. Az LKŽ-ben ezt gyakran mégis megteszik, például: akių nėra kur pasukti; be soties; iš rankų slysta; žemė slysta iš po kojų; nuo šaukšto (nuo lėtenų) nuslysti; ką ten smalą; kad tave smalas; kad (tu) smegtum (smegtai); nors į šopulį dėk; nors spjaudyk ir gaudyk; nors į žemę įsme(k); tik smer ties pakviesti (pasisiūsti); net padai nusmuko; smurgai do ašaros; smūrgiai ir ašaros; spindi ir spragčioja; kiški su snukiu; tik akis užspausk; ne toliai spirtas; ne iš kelmo (iš grumsto) [šunies, zuikio] išspirtas; šonai vos nesprogsta iš juoko; kreiva koja (ne ant tos kojos) atsistoti [iš patalo]; nei eiti (bėgti), nei stovėti; šė [tai] tau; šė [tai tau] kad (jei) nori. Mindazonáltal a frazeologizmusok proklitikus és enklitikus komponenseit gyakran teljesen alaptalanul hangsúlyozzák. Például: apie (aplink) ausį sukti; giltinė suka [apie uodegą]; nėra kur apsisukti; negali nė pasisukti; nei šė, nei diok; kaip smaigas; kaip kokioj smaloj; iki (lig, ligi) kaulų (kaulo) smegenų; iki (ligi) snapo; nė snapo nekiši; anė (nė) spakt; čia spaudžia, čia nevarva; nei nuspjauti, nei nuryti; nei traukt, nei stumt; nė pastumt, nė patraukt; nors širdį rodyk; nei šildo, nei šaldo. 9. Mind az LKŽ útmutatója, mind a bevezetője azt írja, hogy a frazeologizmusok ábécérendben szerepelnek. Sajnos egyes szerkesztők — különösen az utóbbi időben — nem tartják be sem az útmutatót, sem ezt a hagyományt. Mivel a frazeologizmusokat a nyelvi rendszer önálló egységeinek tekintjük, amelyeknek megvan a maguk formája, általánosított jelentése és használati sajátosságai, bemutatásukkor is figyelembe kell venni mindezt, vagyis nem szabad őket különálló komponensekre vagy munkafománsokra bontani. Az ilyen bontás jellegzetes példája a XIV. kötetben a širdis szóval alkotott frazeologizmusok bemutatása. E frazeologizmusok ábécébe rendezésekor sem a főnevek ragjait, sem az igék igekötőit nem vették figyelembe. Tegyük fel például, vajon mindenki könnyen megértené-e, milyen elv alapján sorakoznak az alábbi frazeologizmusok: širdį (širdyje) duria; širdis atsidūrė kulnyse; širdį džiovinti (išdžioventi); širdis džiūsta (sudžiūvo). Csak hosszas töprengés után érthető meg, hogy e frazeologizmusok az ige töve szerint, az igekötőket és a főnév širdis ragjait figyelmen kívül hagyva szerepelnek ábécérendben. Felmerül a kérdés, miként lehet morfológiailag felbontani például a širdis atsidūrė kulnyse frazeologizmust, ha az igéje igekötő nélkül egyáltalán nem használatos. Hiszen a litván nyelvben nincs olyan frazeologizmus, hogy širdis dirė kulnyse. Az ilyen bemutatási elv tehát ellentmond a frazeologizmusok lényegének, ezért elfogadhatatlan. A frazeologizmusokat más szempontok alapján is be lehetne mutatni, például a grammatikai domináns elem vagy hasonló ismérv szerint. Mivel az LKŽ szerkesztése a végéhez közeledik, már nem érdemes megváltoztatni a frazeologizmusok bemutatásának elveit. Fontos, hogy mindazok, akik a Szótárt írják és szerkesztik, tartsák magukat az útmutatóhoz, valamint a már kialakult hagyományos elvekhez, vagyis szigorúan ábécérendben közöljék a frazeologizmusokat. 214 К. ВОСИЛИТЕ A frazeologizmusok elrendezésének elveiről a „Litván nyelv szótárában” Összefoglaló A cikk a frazeologizmusok elrendezésében és lexikográfiai kidolgozásában tapasztalható néhány pontatlanságra és következetlenségre hívja fel a figyelmet a „Litván nyelv szótárában” (a továbbiakban: LKŽ). 1. A szócikk címszavában a cselekvést jelölő frazeologizmusok grammatikai domináns eleme, az ige, főnévi igenévi alakban szerepel, például: į kojas spáusti ’gyorsan menni, sietni’. 2. Az állapotot jelölő frazeologizmusok alakja megfeleltethető egy kéttagú vagy egytagú mondat, illetve egy szókapcsolat szerkezetének. A kéttagú mondat szerkezetével azonosítható frazeologizmusok tényleges alakja a következő: a főnév egyes vagy többes számban, alanyesetben áll; a folyamatos igék jelen idő, 3. személyű alakban, a befejezett igék pedig múlt idő, 3. személyű alakban szerepelnek. Ugyanígy szerepelnek az igék alakjai azokban a frazeologizmusokban is, amelyek formája szókapcsolat vagy egytagú mondat szerkezetével azonosítható, például: akis spiria (valakinek) ’nagyon nehéz’; ant krūtinės stóvi ’kellemetlen’; gálvą sópa ’nyomaszt (terhel) valakit az aggodalom’. 3. A frazeologizmus tényleges alakjának megállapításakor fontos figyelembe venni a mondatban betöltött szintaktikai kapcsolatait, és meghatározni, vannak-e paradigmatikus alakjai (ezek rendszerint korlátozottak vagy teljesen hiányoznak). 4. A kötelező frazeológiai környezetet gyakran nem tüntetik fel teljes egészében, és néha, bár megadják, a bemutatása változó. Az LKŽ-ben hagyományosan mindig a jelentésmagyarázatnál (zárójelben) szerepel a kötelező frazeológiai környezet, például: lyg prisvilęs ’sokfelé, mindenütt (szaladgál)’. 5. Az LKŽ-ben a frazeologizmusok szintaktikai kapcsolatait nagyon ritkán és következetlenül jelölik. Ezeket a kapcsolatokat különösen fontos megadni az állapotot jelölő frazeologizmusok lexikográfiai leírásakor, például: åkys iš kaktos išsprūko (valakinek); širdis sprógsta pušìau (valakié, valakinek). 6. A frazeologizmus szócikkének címszavában ugyanazt a szórendet kell követni, amely a nyelvhasználatban előfordul. Ha a szórend még nem szilárdult meg, a frazeologizmus komponenseit abban a sorrendben kell feltüntetni, amely jellemzőbb és gyakrabban fordul elő. 7. A szócikk címszavában gyakran zárójelben adják meg a frazeologizmusok komponensszinonimáinak változó komponenseit. Minden változó elöljárós szerkezet elöljáróval használatos, például: ant galvós (ant spráindo) užsodinti; kaip medumi (su sviestu) tepti per širdį. 8. A hangsúlyos szóhoz kapcsolódó és vele akcentuációs egységet alkotó frazeologizmuselemekre, vagyis a proklitikumokra és enklitikumokra, nem kerül hangsúlyjel, például: iš rankų slysta; net pàdai nusmilko. 9. Mivel a frazeologizmusok a nyelvi rendszer önálló egységeinek számítanak, sajátos formájukkal, általánosított jelentésükkel és használatukkal együtt, bemutatásuk során sem szabad őket különálló összetevőkre vagy származékos formánsokra bontani. Mind a SzLI útmutatója, mind annak bevezetése kimondja, hogy a frazeologizmusokat ábécérendben kell közölni. Ezért rendkívül fontos, hogy a SzLI az útmutatóval és a kialakult hagyományos elvekkel szigorú összhangban, vagyis ábécérendben készüljön és szerkesszék. 215