Dėl frazeologizmų pateikimo „Lietuvių kalbos žodyne“

LITVÁN LEXIKA IR TERMINOLÓGIA PROBLÉMÁI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXIX (1991) KLEMENTINA VOSYLYTĖ A FRAZEOLÓGIZMUSOK MEGADÁSÁRÓL A „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” „A litván nyelv szótárában” (a továbbiakban — LKŽ) külön (a jel után) (Y állandósult szókapcsolatok, úgynevezett frazeologizmusok kerülnek bemutatásra. A szótár figyelmesebb olvasója itt kétségtelenül bizonyos következetlenségeket és pontatlanságokat is észrevesz. Néhányukra Z. Jonikaitė is felhívta a figyelmet „Frazeologizmai „Lietuvių kalbos žodyne” című, a „Lietuvių kalbotyros klausimai” IV. kötetében (V., megjelent cikkében. Ebben a cikkben arra kívántuk felhívni a figyelmet a gyakrabban előforduló következetlenségekre és pontatlanságokra, valamint megvitatni, hogyan 1961). lehetne ezeket elkerülni. A cikk elsősorban į példákra támaszkodik iš LKŽ XIII ir XIV kötet, szükség esetén ir iš más kötetek. 1. A frazeologizmusok nagy csoportja cselekvést jelöl. Az ilyen frazeologizmusok fő grammatikai szerkezeti szava (grammatikai dominánsa) mindig ige. E frazeologizmusok címszavában, ir ahogy illik, általában az ige főnévi igenévi alakja szerepel, pl.: kdjas spdusti į „gyorsan menni, sietni”: į akis (ant akiū) spjdudyti „megalázni, megvetni”; į barzdą spjaudyti „nem törődni vele”; ugnimi spjdudyti „szidalmazni, káromkodni”; a tarkón lovagolni (lovagolni) „kihasználni; kínozni, gyötörni“; a lábát kinyújtani „meghalni“; a szőrét (tüskéit) felborzolni „büszkélkedni, felfújni magát“; a szívét hajlítani (paleūnikti, prileūikti) |) „hatni rá, magával ragadni“, 2) „igyekezni, szerelemre késztetni“. Időnként itt eltérések ir fordulnak elő. Pl. jól van megadva egy cselekvést jelölő frazeologizmma us címszava: sprandą leiikti (paleiikti) „engedelmességre, alázatosságra tanítani“, ugyanott azonban a hasonló grammatikai szerkezetű, ir azonos funkciójú frazeologizmus címszavaként már nem az ige főnévi igenévi, hanem jelen o idejű 3. személyű alakja į szerepel, pl. sprandq musa (nėmuša) „kényszerít (neverčia)“. A következetlenségnek még egy nyilvánvaló példája. A XIII. kötetben a šikinę smageieško frazeologizmus po szerepel ni „kekeckedik, zaklat“, a XIV. o kötetben ennek a frazeologizmusnak már más címszóformája szerepel — po šikinę smagenij ieškoti „érdeklődni a nem világos, ko ismeretlen dolog felől, zaklatni“. Mivel mindezek a frazeologizmusok cselekvést jelölnek, a címszóban az igéket főnévi jų igenévi alakban kellene megadni. Így az említett frazeologizmusok címszóformái a következők lennének: sprandą mūšti į (nemūšti); po šikinę smagenii ieškoti. 2. Egy másik nagy csoportot az állapotot jelölő frazeologizmusok alkotnak. Némelyikük alakja jų egybeesik a su kétrészes mondat szerkezetével. Pl.: a szemek oszlopként merednek „ijesztővé válik”; a szemek kiugrottiš ak a homlokból (nagy meglepetésről); a szemek [a homlokból] (1) kipattannak, 2) csodálkoką záskor, illetve valami nehéz végzésekor mondják); a szemek siklanak „szép, kellemes 208 nézni, nem lehet betelni vele”:; A tűzhelyek égnek „szégyenérzete támad”; a kő lecsúszik a szívéről „megkönnyebbül, megnyugszik”; Gkönnyesedik a szeme „elszomorodik”; a fülei égnek (1) akkor mondják, amikor nagyon meleg van), 2) „szégyen hallgatni (pletykák, szörnyű történetek hallgatásakor mondják)”; (valakinek) a bolhái elpusztulnak „nagyon fél”; agyagkolosszus megrepedt „megszűnt a nagy barátság“; elszomorodott a szúrós (szúró) fájdalomtól (mit) „eltűnt valami“; a feje szétrobban [pusidu] „nehéz gondolatok nyomasztják- “; a kdilis (kūodas) megijed „elfogja a félelem“; a nadrágja lecsúszott „elszegényedett“; a lábai dögszagot árasztanak „labai susenęs“; kojos į žėmę smefiga „mėra jėgų, silpna“; kraiijas stingsta (sustingo) gyslose „darosi baisu, klaiku“; liežiūvis stoja(si) kuolū „nesiseka kalbėti“; liežūvis (liežiūvis) atsistojo kuolii „sunku prakalbėti“; liežūvis įsmilko (nusmilko) „musibodo kalbėti“; pūdai (kėjos, kulnai, pauodegys, pėdėlės) svyla „darosi pavojinga, neramu kam“; pakdušis svila (apie dideli rūpestį); ragai atslūgo „praėjo noras“; ant sprando kūba rykštė „gresia pyla®; smagenai nėveda „silpnaprotis“; smėgenys suminkštėjo (išdžiūvo) „nusilpo protas“; smėlis bjra (apie susenusį); smeftis žiūri (véizi) į akis „arti mirtis“; A fű ég „aggaszt, elfog a félelem, hogy sietni kell“; snargljs ištįso apie (1) atidy klaúsymą, 2) sakoma ilgai laukiant); az asztal (asztalok) eltörik „nagyon sok (étel)“; strangai trūko „megromlott, nem bírta az egészség- “; sūbinė raiikos „elfog a félelem“: šerys stūtosi „elfogja a gőg“; Serys „megharagudott“; az árnyék kriūita „gyanú támad“; a szív nusmėgo „ijesztővé, hátborzongatóvá vált“; a szív smaigstosi „nyugtalan- “; a szív stingsta „ijesztővé, kísértetiessé válik“; tfulžis sprégo „kitört a harag“; a szelek kavarognak a fejében „nagyon komolytalan“; a föld kicsúszik a lába alól „bizonytalanná válik“ Szintén bemutatásra kerülnek az állapotot jelölő összehasonlító frazeologizmusok, amelyek formailag a kéttagú mondat szerkezetével egyeznek meg, pl. mint a kő, lezuhant „elmúlt a nehézség, megkönnyebbülsu t“; mint a kád lecsúszott „nagyon megkönnyebbült“; mint a shiogas lelohadt ,nagyon megkönnyebbült, megnyugodott“; ahogy a šiupinys fő „zajos hol“. Amint a bemutatott iš példákból látható, azoknak a frazeologizmusoknak a címszavában, amelyek szerkezete ir megegyezik az egyszerű mondatéval, a következő forma szerepel: a főnevek egyes — számú többes számú ar alanyesete, a folyamatos igeszemléletű igék jelen idejének — ko 3. személye, a befejezett o igeszemléletű igék múlt idejű egyszerű — múltjának 3. személye. Egyébként figyelemre méltó, hogy az ne igeszemléletet mindig az igekötő határozza meg. A pillanatnyi, illetve mozzanatos igék szintén befejezett igeszemléletűek, pl. sprogti, trūkti stb. Így teljesen helyesen vannak megadva a már említett frazeologizmusok címszavai: molio būlys sprogo, o ne molio būlys sprogsta; hiányzott a húr, o ne hiányzik a húr. Az ilyen típusú frazeologizmuir sok bemutatásakor azonban néha elkerülhetetlenek a következetlenségek. Mindenekelőtt a nyelvtani ne domináns, a főnév mindig alanyesetbe- — n, az ige pedig jelen időben, múlt idejű egyszeri o múlt idő — ar 3. személyben szerepel, pl. pilvui prie strény pridžiūti (prikėpti, prilipti) (nagyon éhes, sovány emberről); sūbinei užrūkti „szerényebben élni“. E frazeologizmusok címszavas alakjának a következőnek kellene lennie: pilvas prie strėnų pridžiūvo prikepė, ( prilipo); a leves besűrűsödik a füsttől „szerényebben kezdett élni”. Ne mindig figyelembe ir veszik az ige cselekvőjét, pl. a szemek elcsúsznak „világossá válik”; a haj (kdilis) felborzolódik „elfogja a félelem” (jól van megadva: — a haj égnek áll [a fejen)]); az agy megfordul „világossá válik”; a szív megnyugszik „harag, na nyugtalanság“ a szív ; megütődik a szív ir megtanul „elgyengül, valami erősebbre, ízletesebb209 re vágyik“ (helyesen —a szív üt és a szív elnémul); a szív el- (el)némul; az ördög beleköltözik (meggondolatlan cselekedetről). Ezeket a frazeologizmusokat így kellene kiemelni: az ész megvilágosodik „világossá válik“; a haj (szőrzet) felborzolódik „elfogja a félelem“; az agy megvilágosodik „világossá válik“; a szív lecsillapodik „elmúlik a harag, a nyugtalanság“ (egyébként a szív szó mellett így is van feltüntetve- ); a szív elgyengül és a szív elnémul „elgyengül, valami erősebbre, ízletesebbre vágyik®; a szív elfárad (a szív szónál már így van megadva); az ördög megrészegszik. Az állapotot jelölő frazeologizmusok alakja egybeeshet a szókapcsolat vagy az egyszavas mondat szerkezetével. E frazeologizmusok grammatikai szerkezetének fő szava már nem főnév, hanem ige. Mivel e frazeologizmusok sem cselekvést, hanem állapotot jelölnek, címszavas alakjukban nem az ige főnévi igenevét, hanem folyamatos aspektus esetén a jelen idő 3. személyét, befejezett aspektus esetén pedig az egyszerű múlt idő 3. személyét kellene megadni. A legtöbb esetben így is járnak el, pl.: a szem szúr (valakinek) „nagyon nehéz”; a mellkason áll „kellemetlen, kínos”; az agyban forog (akkor mondják, amikor egy elfelejtett dologra kissé még emlékezni lehet); ant $irdiés sūkasi (1) sakoma negalint prisiminti gerai žinomo dalyko), 2) „nuolat prisimena“; galvą sépa „rūpi“; galvą išsopėjo „ilgai rūpėjo“; gėrvės (gegūtės) pieno stiūga (sakoma, kai visko yra); peiikto balkio stifiga „yra neprotingas- “; (darbas) iš raiikų slysta „nesiseka (dirbti)*; skersai (galė) gerklės stėja „melenda, nesinori valgyti“; smilgose sūdegė (apie nesantuokinio vaiko tėvą); (kinek a) stulgėjė „ostoba“; a sūbinėje azt énekli: „nem tudni hová, eltűnt“; a szíve (lelke) fáj „aggódik“; megfájdult a szíve; áthatóan fájt a szíve; megfájdult a szíve; nyomasztja a szívét „nyugtalan“; a szívének (a szívén) pasuiiko „nyugtalanná vált, aggodalom fogta el“; hiányzik egy küllő „kissé ostoba“. Ide sorolhatók az összehasonlító frazeologizmusok is, pl.: mint a tenyéren áll „világos, nyilvánvaló“; mintha keresztül-kasul (skrūdžiai) a földbe süppedt volna; mintha (mint) a földbe (földön) süllyedt volna „hirtelen, váratlanul eltűnt“ és így tovább. A tárgyas állapotot jelölő frazeologizmusok, amelyek formája egy szókapcsolat vagy egytagú mondat szerkezetével egyezik, különösen gyakran változik, nem következetes. Pl. a következő szerepel: a nyelve végére állt (amikor valaki nem tud gyorsan felidézni egy jól ismert dolgot), ugyanazon az oldalon pedig — a nyelve végére állni „felidézni“ (helyesen — a nyelve végére állt „felidézte“), míg a stovėti ige mellett — a nyelv (nyelvének) végén állni (helyesen — a nyelv (nyelvének) végén áll). A širdis szó szócikkében szintén nem ritkán következetlenül szerepelnek a frazeologizmusok igéi, pl.: a szívén lebeg (plūdura) (amikor valaki nem emlékszik egy jól ismert dologra), ugyanebben a jelentésben: a szívén áll; a szívén forog, ugyanott azonban — a szívén gyötrődni (skrūpsoti, slūgoti) „nem hagyni nyugodni, gondot okozni“. Azt kellene megadni: ant širdiės skriūdi (skrūpso, slūgo). A skrūpsoti szó mellett a širdis (širdį, ant širdiės) skrūpso alak szerepel; a skriūdėti igénél pedig —ant širdiės skriūdėti (helyesen —ant širdiės skriūdi). A susukti lizde frazeologizmusban az igék alakjai szintén következetlenül vannak feltüntetve, például: dūšią sūsuka (susūko) és sielą susūkti. A frazeologizmusok következő alakjait kellene kiemelni: dūšią susūko „rosszul lesz, hányingere van”; sielą susūko „rosszul lett”. A šaldyti ige mellett a nei šildo, nei šaldo (kas ko) „nem hat, nem érdekli” frazeologizmus szerepel, ugyanabban a kötetben azonban a šildyti ige mellett már másképp, következetlenül —nmei šildyti, nei šaldyti. 210 Pontosítandó a címszó alakja, valamint néhány más, állapotot jelölő frazeologizmusé is. Pl. nem azt kellene kiemelni, hogy ne ant kėlio stovėti, hanem hogy ant kėlio stévi 1) „készen áll valahová elutazni“, 2) „akadályozza valakinek a tervét, tevékenységét, hátráltatja“; ne galvojė stovėti, hanem galvojė stovi 1) „állandóan az ember gondolataiban van“, 2) „úgy tűnik“; ne į gdlvq užsisūkti, hanem į galvą užsisūko „eszébe jutott valamilyen gondolat“; ne į širdį digčioti, hanem į širdį digčioja „szívfájdalmat, kellemetlenséget érez“; ne kdulu (kieta aūšaka) įstrigti gerklėjė, hanem kaulu (kieta asaka) įstrigo gerklėjė „elviselhetetlen“; ne skersai gérkle atsistoti, hanem skersai gėrklę atsistojo „Nagyon megunta“; ne Ožiu smirdéti, hanem Ožiu smirdi (agglegényről); ne širdį spausti, hanem širdį spdudžia |) „szomorú, megható, fájdalmas“, 2) „gondot okoz“; nem a szívet elnyomni, hanem a szívet szorította „elszomorította”, nem todega įsūdyti, hanem tiodegq įsūdė „börtönbe került” és így tovább. 3. A frazeologizmus címalakjának meghatározásakor nagyon fontos figyelmet fordítani annak mondatbeli szintaktikai kapcsolataira, megállapítani, hogy van-e neki (általában egyes összetevőinek) paradigmatikus alakja, vagyis ragozható-e. A frazeologizmus paradigmatikus alakjai általában annak mondatbeli funkciójától függnek. Paradigmatikus alakjaik vannak az igei és főnévi funkciót betöltő frazeologizmusoknak. Gyakran hiányoznak ezek a határozószói (néha számvagy nembeli), indulatszói, hangutánzó és modális szói funkciót betöltő frazeologizmusoknál. Pl. iki paskutinio šiaudo „nagyon alaposan (keres, átkutatott)”; stačia galva 1) „egyenesen a földre”, 2) „nagyon gyorsan, fejvesztve”; stačiais dantimis „kelletlenül (eszik)”; stačiomis akimis „nem látva”. A melléknévi funkciót betöltő frazeologizmusok paradigmatikus alakjait általában csak nem és szám szerint fejezik ki (pl. ne iš kėlmo spirtas „kiváló, eszes, ügyes”), néha pedig egyáltalán nincsenek ilyen alakjaik (pl. to patiés molio „ugyanolyan, azonos természetű”: košto molio „szép”). A LKŽ-ben megadott következő frazeologizmusoknak például nincsenek paradigmatikus alakjaik: meška nusisūktų galvą; vėlnias nusisūktų koją (a helyiségben uralkodó nagy rendetlenségről): nors į piFstą kąsk; nors į ūgnį šok: nors į žėmę lįsk (nehéz, kilátástalan helyzetbe kerüléskor mondják); nors prie žaizdos dėk (nagyon gyengéd, szolgálatkész emberről); tik akis užspausk (nagyon gyenge, elerőtlenedett személyről); sudié, Rūtkau, su spirgais! (mondják, ha valaki vagy valami elvesztésekor). Az LKŽ-ben mégis előfordulnak olyan esetek, amikor a paradigmatikus alakokkal nem rendelkező frazeologizmusokat úgy közlik, mintha ilyen alakokkal rendelkeznének. Pl. a smilga pėrdurti „nagyon sovány, vékony” és a žėmę badyti sūbine „nagyon igyekezni” frazeologizmusokat a következő mondatok szemléltetik: Tai priganei karves — smilga perdurtai Vlk. Neparkalbėsi tu jos, koc subine žemę badyk Sml. A szemléltető mondatok azt mutatják, hogy ezek a frazeologizmusok nem ragozhatók, ezért címszói alakjaiknak is ugyanolyannak kellene lenniük, mint a mondatokban, azaz: smilga pėrdurtum (pėrdurtai); koc sūbine žėmę badyk. 4. Egyes frazeologizmusok, különösen a határozószói funkciót betöltők, bizonyos szemantikai csoportba tartozó szavakhoz kapcsolódnak, vagyis állandó környezetük van, amely meghatározott lexikai jelentésű és grammatikai kategóriájú szavakból áll. A környezet szavai jelentésének meghatározottsági foka általában nem egyforma. Egyes frazeologizmusok környezetének szavai nagyon szűk, egyedi jelentésűek, mások környezetét pedig bizonyos kategóriák tágabb, általánosabb jelentésű szavai alkotják. A meghatározott környezet miatt a határozószói funkciót betöltő frazeologizmusok állandó, általánosított jelentésre tesznek szert, amelyet az adott funkciót betöltő szófajok szinonimáival határoznak meg. E szinonim211 ák általában nagyon általános jelentésűek, míg a frazeologizmus jelentése valójában konkrét; meghatározott. A jelentés meghatározottságát a környezet megadásával írják le. A környezet jelentése nem része a frazeologizmus jelentésének, hanem olyan meghatározó tényező, amely lehetővé teszi annak pontos meghatározását. A határozószói funkciót betöltő frazeologizmusok jelentésének megadása az LKŽ-ben változó, nem következetes. Gyakran még a szükséges frazeológiai környezet sincs egyáltalán megadva, esetenként a címszó után, a jelentés magyarázata előtt, vagy a frazeologizmus jelentésének magyarázatánál, zárójelben tüntetik fel. Más nyelvek szótáraiban (például: „Opa3eojiornueckuli cjaoBapb pycckoro sasweika- “, M., 1967) a szükséges frazeológiai környezetet a frazeologizmus címszavában emelik ki, betűtípussal vagy zárójelben különítve el. Véleményünk szerint a frazeológiai környezetet a LKŽ-ben célszerűbb nem a frazeologizmus címszavánál, hanem a jelentés magyarázatánál megadni, mivel egyes frazeologizmusok környezeti elemei viszonylag tág jelentésűek, amelyet gyakran egyetlen szóval sem lehet meghatározni. Ezenkívül a frazeologizmusnak nem egy, hanem több jelentése is lehet. Az egyes jelentések frazeológiai környezete általában eltérő. Végül a LKŽ-ben a frazeológiai környezetet többnyire valóban a jelentés magyarázatánál adják meg. Pl.: lyg pasvilęs „sokat, mindenütt (szaladgál- )”; snukiū drdamas „részegen (megy)”: su užlūžusia spira „aggódva (szaladgál- )”; uodegą pasviles „sokat, állandóan (szaladgál- )”. E frazeologizmusok környezete szűk, egyedi jelentésű. A tágabb, általánosabb jelentésű környezeti szavakat nehéz felsorolni, ezért általában (zárójelben petit szedéssel) csupán a legáltalánosabb szemantikai jellemzővel határozzák meg őket. Pl. a nustovi jelentései: 1) „amennyi csak belefér, amennyit kiöntéskor tart (mértékről, edényről)”, 2) „összesen (mennyiségről)”. Mindazonáltal itt a ir bemutatás igen változatos. Gyakran a környezet iš egyáltalán nincs megadva, pl.: nė spiktės „egyáltalán semennyit” (a környezeti szavak —negavo, nėra — nincsenek megadva); stačia galva 1) „egyenesen a földre”, 2) „nagyon gyorsan, fejvesztve” (a környezet — griuvo, davėsi, lekia, neria stb. — nincs 1) megadva); stačiū 2) kdsniu ir „mohón, rágás nélkül” (nincs környezeti szó —ryja). Ha a körülményes kifejezésben ige áll, az LKŽ-ben így kell megadni: folyamatos aspektus esetén — jelen idő 3. személy, befejezett aspektus esetén — egyszerű múlt idő 3. személy, pl.: kaip šiėną pjoves „mohón (eszik)“; kaip šikinėn 1) „nem tudni, hová (tette, dugta)“, 2) „semmivé (lett)“. Néha szükségtelenül megadják a körülményes igék főnévi igenévi alakját, pl.: kaip šiėną „bőségesen, sokat (fogyasztani)“; ir šilto, ir karšto „mindent, jót és rosszat is (átélni, látni)“; kaip šiltą vėlnią „nagyon kedvesen (fogadni)- “. E körülményes igék ajánlott alakjai a következők: vartoja; patyrė, matė; priėmė. Előfordul, hogy a környezet ige csak jövő időben használatos, például mint a saját füled „biztosan („meglátod”, azaz nem látod, nem kapod meg)”. Így használatosak általában a modális szavak funkcióját betöltő frazeologizmusok. 5. A frazeologizmus szintaktikai kapcsolatai a nyelvben nem korlátozódnak csupán a lexikai kapcsolhatóságra. Ahogyan az egyes szavak, úgy a frazeologizmusok is különféle szintaktikai kapcsolatok révén kapcsolódnak a mondatban; egyeztetéssel, vonzattal, hozzátapadással. A ir frazeologizmus-szótárakban ezeket a kapcsolatokat rendszerint igyekeznek feltüntetni, az LKŽ-ben a frazeologizmusok szintaktikai kapcsolatai néha szintén fel vannak tüntetve, például: akis spiria (kam) „nagyon nehéz”; ant (kieno) sprando; ant sprando (kinek) |) „szerencsétlenségre (teherről, kizsákmányolásról, nyomorúságról beszélve)”, 212 2) „kizsákmányolva, elnyomva”; (kinek) aSaromis spriūgti „kudarcokat megtapasztalni, miután valami rosszat tett”; nustaugė dieglioji (kit) „eltűnt valaki”; sparnai plūtūs (kinek) „gazdag- ”; vanderis lūšas neprasisuiikia (kik között) (nagyon szoros barátságról, harmonikus együttélésről). Mindazonáltal a frazeologizmusok szintaktikai kapcsolatait az LK Ž nagyon ritkán és következetlenül adja meg. Ezeket különösen az állapotot kifejező frazeologizmusok mellett kellene feltüntetni. Feltüntetendők például az alábbi frazeologizmusok szintaktikai kapcsolatai: dkys iš kaktos išsprūko (kam); pėčius pėrsprogo (kam); Siaudij galva (kieno); širdis sprogsta [pusiau] (kieno, kam). 6. Egyes frazeologizmusok szórendje mindig azonos, nem változik, másoké viszont változhat, változatos lehet. A frazeologizmus címszavában olyan szórendnek kellene szerepelnie, amilyenben a nyelvben használják. Ha a szavak sorrendje nem szigorúan rögzült, a frazeologizmus összetevőit olyan sorrendben kell megadni, amely a legjellemzőbb és a leggyakrabban használt. A frazeologizmus szavainak sorrendjét egyénileg megváltoztatni nem lehet. Sajnos az LKŽ-ben ilyen esetek előfordulnak. Például a čemerys nesūks alak van megadva, az illusztrációs példák azonban azt mutatják, hogy csak a nesūks čemerys alak használatos. A meška nusisūktų galvą alak van megadva: vėlnias nusisūktų koją, a példák pedig azt mutatják, hogy csak a meška galvą nusisūktų:; vėlnias koją nusisūktų. A nė(nei) šidudo pakrapštyti dafičiui alak szerepel, a nyelvben azonban csak a nė (nei) šiaudo dafičiui pakrapštyti használatos. Az LKŽ-ben a snūpą galdsti: snūpą [palkaišioti alak szerepel; csőrt kidugni; az orrát bedugni; az orrát elvinni; az orrát résnyire kinyitni, a példákból pedig látható, hogy ki kellene emelni: csőrt fenni; [oda]dugdosni az orrát; az orrát kidugni; az orrát bedugni; az orrát elvinni; résnyire nyitni a szájat. 7. A nyelvben egyes frazeologizmusok mindig azonos szerkezetűek, mások pedig egyes frazeologizmusok formai változataiban különböznek. Például a frazeologizmusok változhatnak a főnév esetével és az elöljárós szerkezettel: mint (akárcsak) tehén a jégen (jégre); mint (akárcsak) zsákban (zsákkal). Ezenkívül helytakarékosság céljából gyakran együtt tüntetik fel a frazeologizmusok komponensszinonimáinak váltakozó komponenseit, pl. a főnevek elöljárós szerkezeteit: mint uborka egy ditkáért (egy dvylėkisért, egy trečokáért); mint disznó az esőről (az esőről). Mivel a formai változatok vagy a komponensszinonimák váltakozó komponensei lehetnek elöljárós szerkezetek és elöljáró nélküli főnevek, ezért a zárójelekben minden váltakozó elöljárós szerkezetet szükséges elöljáróval megadni. Pl.: a szemekre (a gazdaságba, a szemekbe, a fejre) szarni; a fogra (a nyelvére) állni; a fejére (a tarkójára) ültetni; mintha mézzel (vajjal) kennék a szívén; bár a szívhez (a szívbe) tedd: [a] józan észtől (a fejtől, az értelemtől, az okosságtól) elállni; hátrafelé fordított (ütő-, ütőképes) szívvel; a csonttól (a hústól) lecsúszni. Az LK Ž-ben előforduló esetek, amikor a változó elöljárós szerkezeteket zárójelben elöljárók nélkül adják meg, félrevezethetik az olvasót, pl.: az ökölbe (ököllel, hegyes tárggyal) rúgni; a hústól (a porctól) lecsúszni; az emlékezetén (a fején, a nyelve [hegyén], az eszén, a gondolatain, a fejében) forog. Így bemutatva az olvasó megértheti, hogy olyan frazeologizmusok is vannak, mint például: a szemébe köpni; a tagjait összetörni; a feje forog stb. Tehát a frazeologizmusok változó komponensei a címszóban így adandók meg: a szemébe (a szemükbe, a szemébe) köpni; a lábaitól (a tagjaitól) összetörni; az emlékezetén (a fején, a nyelve [hegyén], az eszén, a gondolatain, a fejében) forog. 213 8. Az LKŽ-ban nincs következetesség a frazeologizmusok szerkezeti komponenseinek — egyes névmásoknak, elöljárószóknak, partikulumoknak, kötőszóknak — hangsúlyozásában. Úgy tűnik, nem kellene kétségnek lennie afelől, hogy sem a frazeologizmus címszavában, sem az illusztrációs mondatban nem kellene hangsúlyozni azokat a szerkezeti összetevőket, amelyek a hangsúlyos szóhoz kapcsolódnak, és vele együtt egyetlen akcentuációs egységet alkotnak, vagyis a proklitikumokat és enklitikumokat. Az LKŽ-ben ez gyakran így történik, például: akiū nėra kur pasūkti; be soties; iš rankų slysta; žėmė slysta iš po kojų; nuo šaukšto (nuo lėtenų) nuslysti; ką ten smūlą: kad tavė smūlas; kad (tu) smėgtum (smegtdi- ); bár a fájó helyre tedd; bár köpd és kapd el; bár a földbe fúródj; csak meghívni (felajánlkozni); még a talpa is megfeketedett; takony és könnyek; taknyok és könnyek; ragyog és pattog; pofával a kunyhót; csak hunyd be a szemed; nem messzire rúgott; nem káposztalébe mártott (nem tegnap született); Szemei majdnem kipukkadnak a nevetéstől; ferde lábbal (nem azon a lábon) felkelni [az ágyból); se menni (futni), se állni; nesze [hát] neked; šė [tai tau) kad (jei) nori. Viszont a frazeologizmusok proklitikus és enklitikus komponenseit meglehetősen gyakran minden alap nélkül hangsúlyozzák. Pl.: apiė (apliūk) aūsį sukti; giltinė suka [apié ūodegą); nėra kuf apsisūkti; negali nė pasisūkti; nei šė, nei dūok; kaip smaigas; mint valami sűrű masszában; csontvelőig: a teljes kimerülésig; egyáltalán nem mozdulni; egyáltalán semmi; itt nyom, itt pedig nem csöpög; se kiköpni, se lenyelni; se húzni, se tolni; se eltolni, se elhúzni; bár a szívét mutassa; se nem melegít, se nem hűt. 9. Mind az LKŽ utasításában, mind a bevezetőben az áll, hogy a frazeologizmusok ábécérendben vannak közölve. Sajnos egyes szerkesztők az utasítást és ezt a hagyományt, különösen az utóbbi időben, nem tartják be. Mivel a frazeologizmusokat a nyelvi rendszer önálló egységeinek tekintjük, amelyek megőrzik alakjuk, általánosított jelentésük és használatuk minden sajátosságát, ezért közlésükkor is ezt kell figyelembe venni, vagyis nem szabad őket különálló komponensekre vagy képzőelemekre bontani. Az ilyen felbontás jellegzetes példája a XIV. kötetben a širdis szóval alkotott frazeologizmusok közlése. E frazeologizmusok ábécérendbe sorolásakor sem a főnevek ragjait, sem az igék előtagjait nem vették figyelembe. Tegyük fel, aligha tudná mindenki könnyen felfogni, milyen elv alapján vannak elrendezve az olyan frazeologizmusok, mint: širdį (širdyjė) duria; a szív a sarkába került; a szívet szárítani (kiszárítani); a szív szárad (kiszáradt). Csak a fejünket jócskán elfordítva érthetjük meg, hogy ezek a frazeologizmusok betűrendben, az igei tő szerint szerepelnek, az igekötőket és a širdis főnév végződéseit figyelmen kívül hagyva. Felmerül a kérdés, hogyan lehet morfológiailag elemezni például a širdis atsidūrė kulnysė frazeologizmust, ha az ige igekötő nélkül egyáltalán nem használatos. Hiszen a litván nyelvben nincs širdis dūrė kulnysė frazeologizmus. Így ez a közlési elv ellentmond a frazeologizmusok lényegének, ezért elfogadhatatlan. A frazeologizmusokat más szempontok szerint is meg lehetne adni, mondjuk a grammatikai domináns vagy hasonló alapján. Mivel az LKŽ szerkesztése a végéhez közeledik, már nem érdemes megváltoztatni a frazeologizmusok bemutatásának elveit. Fontos, hogy mindenki, aki a Szótárt írja és szerkeszti, tartsa be az utasítást, valamint a már kialakult, hagyományos elveket, azaz a frazeologizmusokat szigorúan betűrendben közölje. jo ir 214 K. A litván nyelv szótárában szereplő frazeologizmusok elhelyezkedéséről Peziome B cтатье обращается внимание на некоторые неточности и непоследовательности в расположении и лексикографической разработке фразеологизмов в „Словаре литовского языка“ (далее — СЛА). r 1. В заголовке словарной статьи грамматическая доминанта — глагол (фразеологизмов, обозначающих действие), представляется в неопределённой форме, напр.: į kojas spdusti „быстро идти, спешить“. 2. Форма фразеологизмов, обозначающих состояние, может отождествляться со структурой двусоставного или односоставного предложения. Собственно форма фразеологизмов, структура которых отождествляется со структурой двусоставного предложения, представляет собой следующее: имя существительное — в единственном или множественном числе, именительном падеже, глаголы несовершенного вида — в 3-м лице настоящего времени, а глаголы совершенного вида — в 3-м лице прошедшего времени. Taip pat pateikiamos veiksmažodžių formos ir frazeologizmuose, kurių forma savo ruožtu atspindi žodžių junginio arba vientisinio sakinio struktūrą, pvz., akis spiria (kam) „labai sunku“:; ant krūtinės stovi „nemalonu“; galva sopa „ūžia (skauda) užpakalį (kam)“. 3. Nustatant tikrąją frazeologizmo formą svarbu atkreipti dėmesį į jo sintaksinius ryšius sakinyje, nustatyti kokias frazeologizmo paradigmines formas (paprastai jos būna apribotos arba jų visai nebūna). 4. Dažnai būtinasis frazeologinis aplinkos nurodymas nepateikiamas visas, o nurodoma tik jo dalis, tačiau jo pateikimas įvairuoja. Az O6s3aTenbHOe (a 3eoiornieckoe OKDpyxeHne B CJIS no TpamMumuyu Bcerjia HaeTcsi TaM, re TOJIKOBaHHE 3Ha4eHHs (B ckobkax), Hamp., lyg prisviles „Muoro, se3me (Geraer)“. 5. Frazeologizmų sintaksiniai ryšiai sakinyje nurodomi labai retai ir nenuosekliai. Šiuos ryšius ypač būtina nurodyti leksikografiniame frazeologizmų, reiškiančių būseną, apraše, pvz., ūkys iš kaktos išsprūko (kam); a szív kettéhasad (KOro, Komy). 6. A szótári szócikk címében a frazeologizmus szavainak ugyanabban a sorrendben kell állniuk, ahogyan a nyelvben előfordulnak. Ha a szavak sorrendje még nem rögzült, a frazeologizmus komponensei olyan sorrendben követik egymást, amelyben az egyik gyakrabban és jellemzőbb módon fordul elő. 7. A szótári szócikk címében gyakran zárójelben adják meg a frazeológiai szinonimák (frazeologizmusok) változó komponenseit. Minden változó elöljárós szerkezetet elöljárószóval használnak, pl. ant galvės (ant sprando) užsodinti; mint mézzel (vajjal) kenni a szíven át. 8. A frazeologizmusok azon komponenseiben, amelyek a szabad szóhoz kapcsolódnak, és vele akcentuációs egységet alkotnak, azaz a proklitikumokban és enklitikumokban, hangsúlyt nem jelölnek, pl. iš raiūkų slysta; még a szérűk is elfüstöltek. 9: Mivel a frazeologizmusok önálló nyelvi egységekből állnak, amelyek a nyelvi rendszer valamennyi sajátosságával rendelkeznek (formájuk, összefoglalt jelentésük és megmerevedett használatuk), ezért meghatározásukkor nem lehet őket különálló komponensekre vagy tetszőleges formánsokra felosztani. Sem a szótárhoz fűzött utasításban, sem az ahhoz írt bevezetőben nem utal semmi arra, hogy a frazeologizmusok ábécérendben Ezért fontos, hogy a CJIS szigorúan az utasításoknak és a kialakult hagyományos elveknek megfelelően legyen összeállítva és szerkesztve, azaz rendeződnek.elsőés második világháború között. Mivel a frazeologizmusok önálló nyelvi egységekből állnak, amelyek a nyelvi rendszer valamennyi sajátosságával rendelkeznek (formájuk, összefoglalt jelentésük és megmerevedett használatuk), ezért meghatározásukkor nem lehet őket különálló komponensekre vagy tetszőleges formánsokra felosztani. Sem a szótárhoz fűzött utasításban, sem az ahhoz írt bevezetőben nem utal semmi arra, hogy a frazeologizmusok ábécérendben -rendben. 215