Ekskliuzyviniai žodžių variantai su balsiais „a“ ir „u“

LIETUVIŲ LEKSIKOS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIX (1991) VYTAUTAS VITKAUSKAS KIZÁRÓLAGOS SZÓVÁLTOZATOK AZ a ÉS u HANGZÓKKAL* A litván nyelvben, különösen annak nyelvjárásaiban, számos olyan szóváltozat van, amelyekben az a és az u magánhangzó szerepel. Sok ilyet közölnek a LKŽ kötetei. Ezek mintha több csoportra oszlanának. I. Ez talán a legegyszerűbb csoport, amelyben az a: u váltakozás hangutánzásból ered. Elsősorban különféle igék, hangutánzó szavak tartoznak ide; azok a változatok, amelyekben a magánhangzó van, mintha lágyabb hangot, könnyedebb vagy lassabb cselekvést fejeznének ki, az u magánhangzósak pedig erőteljesebbet: kābeldoti || kubeldóti, dadnóti || dudnóti „beszélni, motyogni”, kraménti || kruménti „köhögni”, krapinėti || krupinėti „sétálgatni, alig járni”, raresỹs || ruresỹs „dübörgés”, rarėti || rurėti „dübörögni”, stapalinėti || stupalinėti „csatangolni” stb. (mintegy száz ilyen példát jegyeztek fel). Ez csupán a cselekvés élénkítésének eszköze. Egy kérdés azonban felmerül: a példák különböző nyelvjárásokból származnak, és egy-egy nyelvjárásban csak egy részük használatos — némelyikben -a-, másokban -u- változattal: påkšt || pùkšt, šmåkštelėti || šmùkštelėti stb.; az aliōti „kiabálni” Litvánia számos vidékén, az uliōti pedig Kupiškis környékén használatos: ul'ōje p'iemanas, r'ē'k'e Slm. Ehhez a csoporthoz kapcsolódik néhány szó meglehetősen különös változata. Mindannyian tudják, hogy az rūpūžė „Bufalo vulgaris; egyfajta káromkodás” szó változatát E. Frenkelis a rāpal ioti „mászni” stb. szóval hozza összefüggésbe. A nyelvjárásokban (a žemaitiaiaknál és a dzūkiaiaknál) ennek egyértelműen játékos jellege van: a rāpūžė || rāpūža formát mintegy tréfálkozva, a káromkodást a gyerekek elől elrejtve mondják. Az u magánhangzó a-ra cserélése humoros hatású, nem állandósult, ezért itt nem kell fonetikai törvényeket alkalmazni. Ez különösen világos a sabiṅkaulis „farokcsont” szó esetében; a žemaitiaiaknál ezenkívül a sabinkė „fenék” alakot is hallották. Ha minden szabályszerűség nélkül az u magánhangzót a-ra cseréljük, a sabiṅkaulis szót már nyilvánosabban is ki lehet mondani, a sabiṅkė szóval pedig akár a gyerekekkel is lehet tréfálkozni. Ugyanez érvényes a maturžė ir muturžė „híg leves; pejor. száj” szavakra is. A dzūkiaiaknál ezeknek is eufemizáló jelentésük van: a muturžė (→mutnùs, mutinỹs, mùtė) az elsődleges alak, kissé durvább, míg a maturžė mintegy enyhébb, „játékos” forma. II. Az a || u váltakozást mutató szóváltozatok jelentős csoportja az indoeurópai szótagalkotó l, m, n, r > al, am, an, ar || ul, um, un, ur változataiból keletkezett (kaŕkti || kuŕkti, skārti || skūrti → skāris || skūris, karkulỹs || kurkulỹs, skarulỹs || skurulỹs stb.). Így keletkeztek különböző nyelvjárásokban a gāmalas || gùmulas, gramulỹs „gombóc” || grumulỹs „rög”, ramōti „nyugodtnak lenni” || rumōti „nyugodtan heverészni”, saluva „sziget” BB || * A cikk a baltisztikai nemzetközi konferencián elhangzott előadás alapján készült. 204 sulava N (a salà szót Fraenkelis a salėti igével kapcsolja össze, vö. salėti, salvėti és sulà, sulėti). Itt több gyök keveredik össze, a teljes szóalkotási láncok egyik nyelvjárásban sem találhatók meg – csak elszórt adatok maradtak fenn. Ez az összekeveredés új szavakat eredményez, például: mamà || mumà || momà ’anya’. Manapság a žemait nyelvjárások mun-, num- ejtését a nyelvészek többsége szabályos hangtani változásnak tartja (még V. Toporovas is megváltoztatta nézetét a „Porosz nyelv szótárában”, amikor a kamanas szóról írt) (Топоров, 1980, 200). Úgy vélem, itt valami fontosabbról van szó, ezért foglalkoztam vele: sok nyelvjárásban nem lehet valamilyen hangtani törvénnyel megindokolni (a raseiniaiak, a nyugati žemaitok esetében az am, an egy szótagon belül nem változik, különböző szótagokban viszont igen – és nem minden žemait nyelvjárásban). A Nemunas bal partja (Karklė, sőt Gāstos – az LKŽ kartotékája, V. Kurtinaitis feljegyzése), a nyugati žemaitok és a déli žemait raseiniaiak különösen nem támasztják alá a hangtani törvény feltevését. Elfelejtettük Ch. Stang gondolatát, miszerint a mun az indoeurópai szótagalkotó *l, m, n, r egyikéből származhat (Stang, 1966, 34–35). Valójában miért nem vitatkozunk például a skārti és skūrti hangtani különlegességéről, miközben az ezekkel analóg mun-, num- alakokon vitatkozunk (Zinkevičius, 1966, 299; Grinaveckis, 1960, 77; Grinaveckis, 1973, 172; Vanagienė, Vitkauskas, 1969, 212–214). Hiszen itt is, ott is az a és u váltakozik teljesen szabályosan – egyes nyelvjárásokban az egyik forma, másokban a másik fordul elő. III. Az a || u hangzókat tartalmazó szóváltozatok meglehetősen nagy csoportja a balti nyelvek magánhangzó-váltakozásában az a sorának az u sorába való átkerülésével függ össze a különböző nyelvjárásokban: ganiōti ’hajtani’ Nm, Lp || guniōti Auk, Lnkv || goniōti Dbk (és gāiniōti || guiniōti), plajoti End || plujōti ’vonszolódni’ (és plaujōti), lajùs || lujùs ’gyorsan ugató’ (sulūti, sulūjo), gākčioti || gōkčioti Rs || gukčiōti ’csuklani’ Ds, Skd, grajōti ’markolászni’ || grujōti Sug, gramañtas || grumañtas Pnd, Škn (gromañtas Krš), ramùs || rumùs (tengerparti žemait) || romùs, sravùs || sruvùs || srovùs; sravénti || sruvénti || srovénti. IV. Az ilyen, kizárólagosan megjelenő a és u magánhangzókat tartalmazó szavak többségéből hiányoznak a szonánsok, és a hangutánzó jelleg sem jellemző rájuk. Például: až és už, sa || su; ūpė és a Telšiai járásbeli Minapiai faluban az idősek hagyományos nyelvjárásában m'ėnapė (a kurš Keklio fejedelemségében – mintha Blese és Mažiulis állítására utalna a kurš és a porosz közelségéről; vö. a porosz ape ’folyó’ szóval); ābas Smn || ūbas Šd; ābašlaitė Smn || ūbašlaitė Švnč, Str; daburys PrL || duburys; dabūrkis Akm || dubūrkis Krš ’folyóban, tóban levő gödör’, gābalas || gūbulas J, Štk; gabalinis || gubālinis Rdn (gobalinis cō.kros); gabùs || gubùs J, M. Valanč, sugubėti ’képesnek lenni’ Klt; gabėta Ak || gubieta Bsg ’istennő’, vö. gabijà ’istennő, szent tűz’; gabštà ’csomó’ Kair || gubšnà ’bojt’ Sl; gābūžas Prk, Rs, J || gubūžas ’köteg’ Brž, Sg, kābti ’meghalni’ Ds, Kp; Mlt || kūbti, kākinti ’elegendő mennyiséget adni’ || kūkinti ’jóllakatni, sokat adni’, kakorȳt OG421 || kukorȳt ’holnapután’ Vrn; kādaras J, Vrd || kūdaras K, Klp, Kin, vö. még skādaras ’rongy’ Ut || skūdaras; kapūrna Lzd || kupūrna ’halom’ Drsk, Mrk; kasulà ’fürt’ Lkm || kusulỹs ’gombóc’ J || kùsulas; putrà į kusulą sušōka Krš; krajōti ’dobálni’ prš || krujōti ’tépni’ Rdm; katulỹs ’csiklandozás’ Slnt, Dr || kutulỹs; lazgėti ’lebegni’ Krt || luzgėti ’remegni, mozogni’ Tl, Slnt; lāginti žem. J ’szóba elegyedni’ || luginti ’csalogatni’ B; lākatas || lùkutas ’rongy’ Ll, Up, Lkv, Kltń; lāpatas ’rongy’ M. Valanč || lūpatas žem.; lagaminas ’utazáshoz holmit bepakolni való láda, csomag’ || lugaminas Q397 ’élelmiszerkészlet’ || lūgumas J; latùs ’alacsony és kövér’ Rgv || lūtis ’rövid lábú kövér ember’ žem.; 205 magėti ’kívánni’ || mugėti (in dā.rbū nā.t mūga ’nagyon akarja’ Rod, Kargaudų falu); maguoti ’kívánni’ Vdš, Kvr, Ldk, Vlk || muguoti ’szenvedélyesnek lenni’ žem., J; maklas ’buta’ Skp, Kp || muklā ’ügyefogyott, aki nem tud eligazodni’ Ml, Bsg; māsūlas ’szúnyog’ || māsūlas a nyugati dzūk nyelvjárásban || mūsulas a žemaitban; mązgas || mūzgas Žvr, Nm; pladu̇kė Šts; Ggr || pludunkė || pludungė žem. ’könnyelmű nő’; plākė ’dévérkeszeg’ PrL || plūkė ’ilyen hal’; plākti ’ütni’ || plūkti ’lent törni’; rākti || rūkti ’a tó rūnka, rūko, azaz nő, nőtt’; rapūkas || ropūtė || rupūtė ’burgonya’ Vv, Šv, Jdr – LKA I 161; rāpti ’betegeskedni’ || rūpti ’himlőssé válni, himlője lenni’; rasnoti ’szitálni’ Grg, Grk || rusnoti ’lassan folyni’ Kv; ratinėti ’forogni’ || rutinėti ’görgetni’ Rod, Dv; sālig ’valamivel egy szinten’ J, LD427, Jrb, Rs, Žž, Ad || salīg Stl, Jrb, Slv és sūlig, salēi Jz; stābaras || stūbaras; smaklė ’csomóhurok’ J || smuklė ’hurok: csapda’ Grv, Ln, A. Baran; skabrīs || skubrūs ’fürge, gyors’; stagūtė ’eke; szántóeke’ || stūgė LKA I 105. A példák száma meglehetősen nagy. Keletkezésük okai valószínűleg a következők: a) A magánhangzók hasonulása vagy másikkal való felcserélődése: gābulas || gūbulas (gubalinis), kratulys, kapūrna || kupūrna. Régi jelenségről van szó: vö. litván nūgara || nugarà || nūgura (Klp) (csak 1977-ben jegyezték fel Kukuliškių faluban, az LKŽ nem ismeri; lett mugura); b) Távoli kapcsolat az a-sorozatú magánhangzó-váltakozással: gab-, gob-, gub-, pla-, plo- (plu-); c) Egyes szavak az u hangot az indoeurópai *ō-ból nyerhették. Stang említett állítása, valamint Endzelynas és mások szerint „az r, l, m, n előtt a balti u (ō) olykor a balti a-val, e-vel stb. váltakozik… talán a kezdeti hangsúlytalan o (és n) gyengüléséből keletkezett” (Endzelīns, 1951, 53). Feltételezhető, hogy a stūgė, mūzgas, muguoti, pludunkė, skubrūs stb. u-ja az *o-ból származik. Vö. J. Kazlausko (Казлаускас, 1962, 24), V. Mažiulio (Mažiulis, 1970, 16–18) állításait az *ō létezéséről (ellentétes vélemény: Zinkevičius, 1980, 58–59). Nem származhatott-e ebből az *ō-ból a stūgė (a stagūtė mellett), a mūzgas Nm, Žvr és másutt, valamint még több tucat szó? Hogyan magyarázható másként a gyöki a és u magánhangzót tartalmazó párhuzamos alakok nagy száma? Az a és u magánhangzók ilyen váltakozásához régi jövevényszavak is hozzájárultak, amelyekben a szláv *ō-ból származó u: a váltakozás figyelhető meg: sabata || šūbatà, kravāuninkas || kruvāuninkas (teljesen hihetetlen, hogy K. Alminauskio kora óta a kudūrust jövevényszónak tekintsék; vö. skādaras || skūduras; kadaryš || skadaryš stb.; vö. egy további hasonló esetet is: a rumulais szót saját szavunknak tekintjük, a rāmalo­ti || rūmuloti alakokat pedig germanizmusoknak; továbbá skatūlė || skacūlė és skutulė || skučūlė). Érdekes a -ai- kettőshangzónak megfelelő -ui- jelenléte is különböző nyelvjárások hasonló szavaiban: rāinas || rūinas, rāinyti || rūinyti ’csíkosnak lenni’; rāišus || rūisas, rāišī || rūišti (rāiščioti || rūiščioti, rāišis || rūišis), rāižyti || rūižyti, rāikis ’szoknya’ Skdv || rūikis Šv, Vn, Grdm stb. Ez még csak a kutatás kezdete. Az a és u ilyen ingadozását már régóta megfigyelték, csak nem volt idő leülni és foglalkozni vele. Ha az itt leírt jelenségek nem bizonyulnak jelentéktelennek, nem üres beszédnek, akkor a kutatás folytatódik. M. Rudzytė professzor az 1985-ös Baltisztikai Konferencián megjegyezte, hogy hasonló jelenségek a lett nyelvjárásokban is vannak, például az augšzemnieki vonuks ’a barázdákban’ és másutt. LITERATŪRA Endzelīns J. Latviešu valodas gramatika. Rīgā, 1951. Grinaveckis V. Šiaurės vakarų dünininkų tarmių fonetinės ypatybės ir jų raida // Vilniaus valstybinio pedagoginio instituto Mokslo darbai. 1960. T. 11. 206 Grinaveckis V. Žemaičių tarmės istorija. V., 1973. Kazlauskas J. Lietuvos kalbos istorinė gramatika. V., 1968. Mažiulis V. Baltų ir kitų indoeuropiečių kalbų santykiai. V., 1970. Stang Chr. S. Vergleichende Grammatik der Baltischen Sprachen. Oslo-Bergen-Tromso, 1966. Vanagienė B., Vitkauskas V. Dėl žemaičių mun- ir num- // Lietuvių kalbotyros klausimai. 1969. T. 11. Zinkevicius Z. Lietuvių dialektologija. V., 1966. Zinkevicius Z. Lietuvių kalbos istorinė gramatika. V., 1980. T. 1. Казлаускас И. К развитию общебалтийской системы гласных // Вопросы языкознания. 1962. № 4. Топоров В. Н. Прусский язык / Словарь К. М., 1980. В. ВИТКАУСКАС ЭКСКЛЮЗИВНЫЕ ВАРИАНТЫ СЛОВ С ГЛАСНЫМИ A И U Резюме В литовском языке существует немало слов с вариантами, различающимися гласными a и u. Все примеры можно делить на четыре группы: 1. Слова ономатопеического происхождения: dadinōti || dudinōti „говорить“, raresjs || ruresys „грохот“ и др. 2. Слова, где a || u произошло от иде. *l, m, n, r > al, am, an, ar || ul, um, un, ur: gāmatas || gūmulas, kum, klub, ramōti || rumōti „быть спокойным“ и др. 3. Слова, где варианты с корневыми a и u связаны с чередованием корневых гласных a || u || o: ganiōti || gunióti || goniōti „прогонять“, sravùs || srovùs || sruvùs „текучий“ и др. 4. Слова, где a || u, по мнению автора, происходило от древнебалтийского *ō: gabùs || gibùs „способный“, ābas || ūbas „старинная печка“, stagūtė || stūgė „соха“ и др.