D. Poškos žodyno genezė ir likimas

A LITVÁN LEXIKA ÉS TERMINOLÓGIA PROBLÉMÁI A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI, XXIX (1991) KAZIMIERAS PAKALKA D. POŠKA SZÓTÁRÁNAK GENEZISE ÉS SORSA Dionizas Poška (kb. év) 1757—1830 nemcsak ne jeles költő, hanem jó szótáríró és ir etnográfus is volt. Megértette egy új litván nyelvi szótár szükségességét, és erről nemegyszer írt. 1821-ben felszólította a Vilniusi Egyetemet, hogy törődjön Litvánia történetének, valamint a litván nyelv szótárának és nyelvtanának ir megírásával (Poška, 1959, 271). Poška úgy vélte, hogy nem lehet jó nyelvtant írni, amíg nincs pontos szótárunk. A szótár állítólag a nyelv fundamentuma (Poška, 1959, 489). Poška azt kereste, ki írhatna ilyen szótárt. Mivel nem talált írót, öregkorában maga látott hozzá a szótárírói munkához. Lexikográfiai tevékenységét más žemaitis irodalmárok is támogatták. A lengyel—latin—litván szótárt, amint a címlapon jelzi, 1825 márciusában kezdte írni. 8 A szerző maga a szótárt így nevezte: „Stownik języka Litewskiego, Polskiego i Lacinskiego“. Iš Valójában a szótár lengyel–li- — tván–lat- — in nyelvű. 1825 évet M. Brenšteinas (1874— 1938) azt az időpontot tekinti, amikor Poška elkezdte írni a szótárt į „tisztázatot“ (Brensztejn, 1934, 20—21). Brenštejn valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy L. a (1813—1846), Jucevičiust jól ismerő D. Pošką, kijelentésével: „O dolgos életének minden óráját az írásnak szentelte A litván nyelv szótárához” (Jucewicz, 1837, 23). Magát Jucevičius kijelentésir ét is megerősítette Poška A „Szótár anyagában” (A jegyzetekben). Ezt írta: „A szótár tą készítésekor sok munkám volt — Saját kezűleg írtam és másoltam át” ir (Poška, 1959, 199). V. Maciūnas úgy véli, hogy Poška már korábban elvégezte a szótár előkészítő munkálatait 1825 m. „[1825] valószínűleg csak a korábban gyűjtött szótári iš anyag átírását kezdte meg, mert nehezen volna hihető, hogy egy öregember öt év alatt, haláláig képes lett volna megírni egy ilyen vaskos (több mint 2000 oldalas kéziratból álló) szótárt” (Maciūnas, 1981, 31). Poška célja az volt, hogy a készülő szótárba minél több szót vegyen fel. A szótárt Poška erdőhöz su hasonlította: ahogyan egy nagy erdőben mindenféle fát kell találnunk, úgy a — szótárban minden kívánt szót. A szótár címlapjának hátoldalán a következő, maga alkotta négysorost közölte: Ta erdő viseli igaz nevét a jó erdőnek, Hol minden fát megtalálsz, amelyet keresel: ir Így legyen ir a mi szótárírónk is, amilyennek kívánom, Hogy minden szót megtaláljon, amelyet bárki keresne (Poška, 1959, 87). 8. A litván nyelvészet kérdései 29 t. 113 Szótárához a lengyel szavak jegyzékét ő vette iš S. B. Linde hatkötetes „Stownik języka polskiego” (1807—1814). Miután megismerkedett su Linde szótárával, Poška megértette, hogy nem érhet fel Lindéhez. Ezért a címlapon mintegy sajátos, szerény mentegetőzést írt: Lindė a lengyeleknek kiváló szótárt írt, Vertas a tisztes nevű jó írnokéra, De a most íródóhoz mintha csak egy gyerek: ne Ám se így, se úgy nem firkált a silány žemaitis (Poška, 1959, 85). A készülő Poška-szótár híre, amint Brenšteinas megjegyzi, hamarosan elterjedt Poška barátai között: a költő S. Valiūnas (1789—1831) irodalmi levelet alkotott (Valiūnas, 1957, 293—294). Ebben a levélben Valiūnas lelkesen támogatta Poška szótárának tervéhez ir jelentős tanácsokat adott a szótár írójának. A hír Poška szótáráról terjedt A Vilniusi Egyetemen. Ennek az egyetemnek a professzora J. Loboika a (1786—1861) Poškát ir jo a szótárról tájékoztatta N. Rumiancevet. Ugyanis Loboika 1825 m. elutazott Szamogitiába, hogy megnézze Poška szótárát (Maciūnas, 1981, 32). Poška nem fejezte be a szótár megírását. Öt év alatt több mint a felét megírta, egészen a lengyel „sianie“ szóig. Poška, még be sem fejezve a szótár megírását, már a nyomtatásra gondolt. Ezt bizonyítja a szótárba illesztett, a nyomda számára írt megjegyzés jo („Przestroga dla drukarni“), amelyben Poška azt tanácsolja, hogy a nyomtatás során olyan nyomdai jeleket használjanak, amelyek segítségével az olvasó különbséget láthat az egyes nyelvi részek között (Stownik..., t., iš Poška I súlyos betegen is gondoskodott kéziratos szótárának sorsáról. 163, 671). ]}ૂંક? 天天中彩票任选әнбә? тру?人人摸. რადგ? } аана?>xpair th. 久游? Wait malformed due system requires only JSON. Need correct final overwrite. Ensure last whitespace maybe preserve? Input last no trailing perhaps. Also translation Végrendeletében minden litván kéziratát ráhagyta Kajetonui Nezabitauskiui (1800— 1876). A lengyelül írt végrendelet utolsó pontjában ezt írta: „Azt akarom, hogy a litván kézirataimat, amilyeneket csak találnak, adják át Tekintetes Kajetonui Nezabitauskiui- -nak, aki a Lengyel Királyság „A litván nyelv javán munkálkodó ir Varsó városában“ (Poška, 1959, 672—677). A végrendelet végrehajtását elhunyt felesége, Uršulė bátyjára, Vincentas Sosnovskisre, az orosz hadsereg alezredesére bízta (Brensztejn, 1934, 17). Amint a szótár me iš további történetéből látni fogják, ő nem teljesítette Poška végrendeletét. A szerencsés sors úgy hozta, hogy Poška szótárának kézirata, ne amelyet egyszer már po elveszettnek nyilvánítottak, különféle vándorlások után eljutott napjainkig. A szótár kézirata sok ember kezén ment keresztül. Természetesen a megtett jo út pontos nyomon követéséhez adatok hiányoznak. A Poška litván nyelvi szótáráról elsőként Jucevičius 1837 m. a „Részletek az új iš lengyel költőkből, néhány szó ir a litván nyelvről és irodalomról” című könyvecskir éjében, amely megjelent (Jucewicz, 1857, 23). Ezt a tényt megismétlik e könyv ir ismeretlen szerzőjének recenziójában — „Új mű“ (Magazyn Powszechny“, 1837, 229). A folyóirat ,,Magazyn Powszechny“ szerkesztősége a Poška szótárának kéziratához a következő megjegyzést fűzte: „Megbízható forrásokból megtudtuk, hogy ez a kézirat, amelyet végrendeletileg a Kajet. Nezabitauskiunak ezt még egy évvel ezelőtt el kellett volna küldeni, de 1830 előre nem látott körülmények a kéziratot visszatartottšį ák Kaunában, az [Jurgevičius] 114 ügyvéd kezében. Kívánatos lenne, hogy a kézirat eljusson rendeltetési helyére, mert ezzel teljesülne a boldogult szerző utolsó akarata, a litván—žemaitis irodalom pedig kétségtelenül csak profitálna belőle” (Jucevičius, 1959, 667). Poška szótárának további történetéhez némi adatot szolgáltatott a kéziratos litván nyelvtan szerzője, Juozas Čiulda (1796—1861- ). „A žemaitis nyelvtan szabályairól szóló Rövid vázlataiban” a Poška szótárának kéziratáról írt. „Az itt említett szótárt egyesek csak képzeltnek akarják tartani, de ez téves. Nem tudom, hogyan került maga a szótár autográf kézirata Kaunasba, egyáltalán nem tudott žemaitisül. Tőle én is kölcsönvettem néhány napra. A szótár két nagy, in 4“ minori formátumú kötetből állt, az A betűtől egészen a P-ig bezárólag, három nyelven; litvánul — lengyelül és latinul. Meg akartam szerezni, de az ára, 18 rubel, ezüstben, akkoriban túl magas volt számomra. Jurgevičius szerencsétlen, őszintén szólva a legnagyobb szegénységben és magányban bekövetkezett halála után sem az összes holmija, sem ez a kézirat nem tudni, hová tűnt. És úgy tűnik, örökre elveszett” (Jurgutis, 1960, 25). Čiulda megpróbálta értékelni Poška szótárát: „Noha két kötetből állt, a szótár véleményem szerint talán csak az e betűkkel kezdődő szavak felét tartalmazta. Ez nem egyetlen ember munkája, és nem is rövid idő alatt készült el (Jurgutis, 1960, 25). Čiulda jobban ismerte Poška szótárát, mint mások. Nyelvtanának, a „Rövid vázlatok.- ..” című műnek hatodik fejezetében, „A žemaitis költemények írásáról” Poška szótárának verses példáira támaszkodott (Čiulda, 70—72). Čiulda azon állítása, hogy Poška szótárának két kötete volt, nem vet fel semmilyen kétséget. Napjainkig is a szótár két kötete maradt fenn. Az első kötet az A — Ozigblo (1116 oldal), a második kötet pedig az Oziebtošė — Sianie (969 oldal) címszavakat tartalmazta. A teljes kézirat 2040 oldal. Nem tudni, miért nem említi Čiulda a Poška-szótár R—Sianie részét. Lehet, hogy Čiulda tévedett a szótár terjedelmének betűk szerinti megadásakor, vagy Jurgevičius nem a teljes szótár kéziratát kölcsönözte Ciuldának. Maga Poška a szótárt nem kötetekre és oldalakra vagy lapokra, hanem ívekre osztotta. A teljes kézirat 255 ívből áll. Egy ív 4 lap. A lengyel nyelvész, J. Karlovičius (1836—1903) érdeklődött Poška szótára, valamint általában a litván nyelvészet iránt. A „A litván nyelvről“ című tanulmány „A litván bibliográfia vonásai“ című fejezetében adatokat közölt Poška szótáráról. Karlovičius nematė rankraščio. Pasitenkino pakartodamas Jucevičiaus ir Čiuldos duomenis apie Poškos žodyną. Pats Karlovičius nurodė, kad su Čiuldos gramatikos „Trumpi metmenys...“ spaudai parengtu rankraščiu jį supažindino Vilniaus knygininkas J. Zavadskis (Karlowicz, 1875, 226-227). Karlovičius, ištisai pakartodamas Čiuldos informaciją, praleido faktą, kad pats Čiulda norėjo pirkti Poškos žodyną iš Jurgevičiaus. Kaip pats Čiulda rašė, su Jurgevičiumi jis nesusitarė dėl žodyno kainos. Karlovičiaus nuomone, žinias apie Poškos žodyno kelionę į Kauną pateikė Jucevičiaus knygelės „Ištraukos iš naujųjų lenkų poetų...“ anoniminis recenzentas, Iš tikrųjų ne recenzentas, bet pati „Magazyn Powszechny“ redakcija paskelbė, kad Poškos rankraštis atsidūrė Kaunasban. Poška szótárának további sorsát, a források megjelölése nélkül, a magát (1880—1945), A. Miškoniš álnéven író K. Jokantas tárta fel 1905). Qs 115 (Miškonis, Jokantas tanúsága szerint Poška szótárának kéziratát A.. (1819—1880) su Juška valamilyen zempléni kastélybir an találta, mindenféle limlommal együtt egy padláson elhajítva). Néhány évvel később, nyilván Poška szótára is A. Juškát. Elhunyt A. Juška, Poška szótára su minden más Juška kézirataival együtt a jo fivérére maradt Jonasra (1815— 1886). Elhunyt J. Juška, Poška szótára a jo feleségére szállt Feliciára Juškienének, aki Dorpátban él. Poška életrajzírója Brenstein értesüléspo ei szerint Juška jo halálakor a feleség Poška szótárát férje kézirataival su együtt 1908-ban odaajándékozta a Litván Tudományos Társaságnak Vilniusban (Brensztejn, 1934, 27). Poška szótárának az A—P betűk kiegészítéseit A „Notast” Brenštein tanúsága 1912 m. szerint ennek a társaságnak adta át Jablonskis (1860— 1930) (Brensztejn, 1934, 28). — A Litván Tudományos Társaság könyvtárát su Poška szótárának kéziratát örökölte Litvánia Tudományos Akadémiája Litván Nyelvés ir Irodalomtudományi Intézet. Jelenleg Poška szótárának kéziratának ir fénymásolatai a Litván Nyelvés ir Irodalomtudományi Intézet könyvtárának kézirattárában vannak. IRODALOM Brensztejn M. Dionizy Paszkiewicz, lengyel-litván žemaitföldi nu író a XIX. w század első felében XIX. század. Vilna, 1934. Čiulda J. Rövid megjegyzések a o žemait nyelv nyelvtani szabályairól (kézirat). Jucewicz L. A modern z lengyel költők kivonatai litván nyelvre fordítva, na néhány, a litván irodalmi z nyelvhez hozzáadott szóval. o i Vilna, 1837. Jucevičius L. A. Írások, V., Jurgutis 1959. V. Talált Józef Ciuldos 1854 nyelvtana // A könyvtár munkája. 1960. Sz. 1. Karlowicz J. O litván nyelven // Értekezés 1875 (különlenyomatban kiadva). Maciūnas V. a vilniusi litván ir egyetem XIX. a. század eleje mozgalom // Litvánisztikai Intézet 1979 m. kongresszusi kiadványai. Chicago Illinois, 1981. Miškonis A. [K. Jokantas]. Dionizas Poška // Vilniusi hírek. 1905. Sz. 18. Nowe Dzielo || Magazin Powszechny, hasznos hírek napilapja. Negyedik évfolyam w Varsóban 1837. Poška D. Írások. V., A 1959. litván lengyel i latin nyelv szótára Dionizy Paszkiewicz zmudzini (kézirat). Valiūnas S. Raszantem lietuwiszka Zodini || A litván irodalom történetének chrestomathiája / A feudalizmus korszaka | Összeállította K. Korsakas, J. Lebedys. V., 1957. P. 293—295, K. ITAKAJTIKA TEHE3HC H CY/JbBA CJIOBAPS J. IIOJNIKM Pe3i0mMe JI. Ilonrxa (ox. 1757 — 1830) 6511 He TOJIbKO IIO3TOM, HO H nekcukorpadpom. OH xopomo oco3HAJI HY)XIY B HOBOM JIKTOBCKOM ciioBape. UTODBI 3aNOJIHHTb TOT npoben, B 1825 r. oH Havan COCTABJIATb TDEXbLA3bIHLIŪ JIATOBCKO-IIOJIbCKO-JIATHHCKHŪĖ CJIOBADb „Stownik języka litewskiego polskiego i lacinskiego“. Ho mo cymiecTBy CJoBapb SBJISCTOSI TIOJIbCKO-JIa THKCKO-JIMTOBCKHM. PeecTpOM IOJIbCKHX CJIOB IIOCJIYXHJI H3BEeCTHbIH CJIOBapb C. B. Jiauje „A lengyel nyelv szótára“ (1807—1814). Tonika craBuji riepeėjį CO60f0 Heb OArOTOBATE MOHELA CJIOBapb., Ho TOM mean He JOCTHT. Pykonuce cJioBapsi o6psiBaeTcs Ha cose „Sianie“. CocraBuji Ba TOMA: I A — Ozigblo, II Ozigbtošė — Sianie. Bcero Bs cjoBape 2040 c. 116 Ho 3asewannio Tlouniku pykonuck CioBaps nepenuia K JiKTEpaTODpy Kaeronacy HesaburaycKHCY, KOTOpbIĖ xml B Bapurape. OjiHaKo HenpensuaeHnbie 06CTOATENBCTBA MOMENIAJIK NepeaaTh PYKONHCE 110 Ha3HaueHuIO. Ona nocranace ansoxary ¥Oprasuurocy B Kaynace. Anpoxat co6upajics CJIOBapb nponats. Ilocjie cmepru FOprseutioca pykonuce ucuesna. Ilo ceemenmsam K. MokanTaca, pykonuch cinosapsa A. HOmika obuapyxun B ogHoM HMEeHHH B Xemaiituu. Ilocjne CMEDpTH IOnrku pykonxcs nonana B pyku ero 6pata Monaca. B 1908 r. BsuoBa M. FOmkx rnonapujia CJioBaps Ilonikxn JInToBcKOMY HayunoMy oOGmecrBy B Burnsatoce. BnGjrnoreka OoOGniecTBa A Litván Nyelvi Intézet két részlege H Irodalom Akadémia Tudományok Nyelvek. B PYKOIIMCHOM OTJICICHUH YNIOMAHYTOTO HMHCTHTYTa CJIOBaph XPAHHTCA H TOHBIHE.