Naudinga žymaus mūsų kraštiečio knyga

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXX (1993) A LITVÁN NYELV PERIFERIKUS NYELVJÁRÁSAI EGY JELENTŐS FÖLDINK HASZNOS KÖNYVE Nemrég Moszkvából könyvcsomag érkezett a litván nyelvészekhez (konkrétan A. Sabaliauskas nyelvtörténészhez), egy nyelvésztől, szlavistától, a bolgár nyelv neves kutatójától, Grigorij Venediktov filológiai tudományok doktorától, litván nyelvű dedikációkkal ("A bolgár irodalmi nyelv az újjászületés korszakában"! és "Bolgárisztikai tanulmányok"?). E két könyv közül olvasónk számára az első érdekesebb és hozzáférhetőbb, a második azonban egzotikusabb, bolgárul íródott; ezt maga a szerző újévi jókívánságokat tartalmazó képeslapján így mutatja be: "A "bwarapucruann cryAnu" című könyvből csak néhány példányt kaptam Bulgáriából. Talán ez az egyetlen, amelyet hazámban, Litvániában küldenek Önnek. Az Ön G. Venediktovja". A szépen litvánul beszélő és író tudós Észak-Litvániában, Obeliai közelében született és nőtt fel, a helyi elemi iskolában tanult, az ötvenes években pedig Vilniusban fejezte be a középiskolát. Ezért a szerző tréfásan azt mondja, hogy előbb tanult meg litvánul, és csak azután oroszul. A Moszkvai Egyetemen elvégezte a szlavisztikai tanulmányokat, majd a bolgárisztikának szentelte magát. G. Venediktov ma számos könyv szerzője, a bolgár nyelv történetének egyik legkiválóbb szakértője az egykori A Szovjetunióban. Tanulmányainak tárgya a bolgár köznyelv kialakulásának és normatív szabályozásának problémái a nemzeti újjászületés időszakában. Számos problémát már tárgyalt a következő tanulmánygyűjteményben ir tų „A mai bolgár irodalmi nyelv történetéből” . Litvániát ir Bulgáriát számos történelmi párhuzam, valamint ir más közvetlen és ar közvetett kölcsönös kapcsolat köti össze. Mindkettő közép-európai állam, mindkettő XIX a. elkezdett megszabaduiš lni az idegenek igája alól: a iš bolgárok a török ir uralomtól és a görög szellemi 0 elnyomástól, iš a litvánok a cári Az ir oroszországi lengyelek spirituális igája. Hogyan Ahogyan Litvániában a ir tudomány, az irodalom és a vallás nyelveként a lengyel nyelvet volt szokás tekinteni, úgy Bulgáriában ugyanezt a funkciót a görög nyelv töltötte be. Mindkét nép, a bolgárok és a litvánok ir újjászületésének kultúrájában jelentős nyomokat hagyott a litván nemzeti újjászületés pátriárkája, J. Basanavičius. A bolgár nyelv és a népköltészir et jeles kutatója, J. Venelin még 1825 m. nemzetiség alapján próbálta megszámolni ir Litvánia lakosságát. 1877-1878 m. a Bulgária török iga iš alóli felszabadításáért vívott harcokban az orosz és bolgár oldalon számos litván tette le a fejét. Ez látható iš 1 Beneauxmose I“. K. bonrapcxuū nare r | Ų + parypunū A3K6K 3INOXH BO3poxAcina. IlpoGjiewis mw. suwbopa mancktuon OCuOBh. M., “Tlayxa®- TM. 1990. 206 c. 4:. 2 Beveauxmos I". Buuwapnerwum cry sm. Copua. 1990. 242 c. 270 3 Beneauxmos I". K. Ws KCTOpHH Cospementiono Goarapexoro smreparypuoro saa. Codua. 1981. Cc, 218 A Šipka-hágó védőinek vezetéknevei és a Šipka múzeumában maradt litván imakönyvek”. A litván és a bolgár nép történetének párhuzamai mellett számos eltérés is akad, amelyeket fejlődésük sajátos körülményei idéztek elő. Emlékeztetni kell arra, hogy Bulgária az egyházi ószláv nyelv – más néven óbolgár nyelv – hazája. A bolgár nyelvhez az írásjeleket a 9. században Bulgária megkeresztelői, Cirill és Metód görög szerzetesek alkalmazták. A török elnyomást csaknem öt évszázadon át elszenvedő bolgárok korábban fejlesztették ki az ellenállás immunitását, és harcba szálltak anyanyelvükért és szabadságukért. Ugyanaz a cári birodalom, amely az egész szláv világ uralmára törekedett, és segített a bolgároknak felszabadulni a török iga alól, magának tartotta fenn a jogot, hogy Bulgária nagyobb részét védnöksége alatt tartsa, és továbbra is fojtogassa a litván népet. A litván nemzeti mozgalom történetével számos analógiát (és egyébként különbséget is) találhatunk, amikor G. Venediktovnak a bolgár köznyelv nemzeti újjászületés korabeli kialakulásáról szóló munkáit olvassuk. A 19. század elejéig a régi egyházi szláv (vagy óbolgár) nyelven írt, vallási tartalmú művek domináltak. A világi tartalmú irodalom kezdeményei a 18. század végén jelennek meg, a 19. század elejétől pedig egyre több, a mai bolgár nyelv (keleti vagy nyugati) nyelvjárásaiban írt világi könyv kezd megjelenni. Mindegyikükben aktívan ébresztik a bolgár öntudatot, és hangsúlyozzák az anyanyelv szükségességét. Ezzel párhuzamosan egyre több nyelvészeti munka jelenik meg, és vita folyik arról, milyen alapon kellene kialakulnia a köznyelvi bolgár nyelvnek. 1835-ben megjelenik N. Pilskij első nyomtatott bolgár nyelvtana. Ugyanebben az évben Gabrovóban megkezdte működését az első anyanyelvi iskola. 1844-ben megkezdődött az első bolgár újság nyomtatása. 1865-ben Szentpéterváron megjelent az N. Gerov által összeállított első bolgár szótár. A legélénkebb nemzeti mozgalom 1860-tól 1878-ig tartott. 1869-ben megalakult a Bolgár Tudománybarátok Társasága, amelynek később a mi J. Basanavičiusunk is tagja volt. Miután Bulgária széles körű autonómiát vívott ki, 1888-ban egyetemet alapítottak. G. Venediktov kutatásai szerint a bolgár köznyelv ténylegesen a XIX. század második és harmadik negyedében alakult ki a keleti (vagy balkáni) nyelvjárás alapján, mivel erről a területről került ki a legtöbb írásmunkás. A G. Venediktov által annotált könyv, „A bolgár irodalmi nyelv az újjászületés korszakában (A normatív szabályozás és a nyelvjárási alap megválasztásának problémái)- ”, rendkívül gazdag tényanyagban. A könyv első fejezetében főként a bolgár nemzeti mozgalom megnyilvánulásait és a köznyelv kialakulásának előfeltételeit, valamint a bolgár köznyelv normatív szabályozásának legkorábbi irányait és tendenciáit tárgyalják. Külön tárgyalja G. Rakovszkij kísérletét egy archaizált köznyelv (számos óegyházi szláv nyelvi elemmel rendelkező) koncepciójának megalkotására, valamint a bolgárok önelnevezéséről, vagyis a „bolgár, bolgárok” etnonimáról folytatott vitákat., karo užraš isimini i į ytų prisiminimų nuotrupų žr. A litván nyelv nyelvjárásai. Chrestomathia. V., „Mintis“. 4 Iš to 3 1970. P. 335. p 219 A könyv második fejezete főként a bolgár köznyelv nyelvtanának fontosabb jelenségeivel kapcsolatos fejlődés tárgyalásának van szentelve, különösen a különféle morfémák és az artikulusra emlékeztető partikulumok, valamint a különböző esetek és az infinitivus írásának és használatának. A könyv felét kitevő harmadik rész a bolgár köznyelv nyelvjárási alapjának kiválasztásával kapcsolatos problémáknak van szentelve az újjászületés korszakában. Először az akkori nyelvjárások osztályozásaival ismerkedünk meg: a keleti bolgár (más néven bolgár felvidéki, vagy Balkáni — Keleti ir Középső Bulgária ir Trákia) ir nyugat-bolgár (néha alsó-bolgárnak, illetve macedónnak és shopinak nevezett — Délés Nyugat-- Bulgária vagy Macedónia). A továbbiakban a köznyelv alapjának kiválasztásával és a különböző kritériumokkal kapcsolatos lezajlott vitákat tárgyaljuk. Többnyire a köznyelv monodialektális alapját követték. Egyesek a keleti bolgár nyelvjárások alapját védték, mások a nyugatiakét, megint mások e nyelvjárások szintézisére kívántak támaszkodni. A szerző módszeresen tárgyalja valamennyi irányzat mellett és ellen szóló érveit. Azt, hogy a bolgár nyelv a keleti bolgár nyelvjárás alapján alakult ki, az e nyelvjárásban író szerzők száma és a kiadott könyvek mennyisége döntötte el, amely hatszorosan meghaladta a nyugati bolgár területek szerzőinek számát és könyveik mennyiségét. A könyv érdekfeszítően, újszerűen, elavult ideológiai sablonok nélkül íródott. G. Venediktov könyve gazdag anyagával és módszertanával értékes mind a litván nyelv történészei, mind általában a litván nemzeti újjászületés kultúrájának valamennyi kutatója számára. Lehetővé teszi, hogy szélesebb és mélyebb betekintést nyerjünk vidékünk kultúrájának drámai fejlődésébe. Aloyzas Vidugiris