Priegaidžių defonologizacijos tendencijos Gervėčių tarmėje

LITUÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXX (1993) A LITUÁN NYELV PERIFERIKUS NYELVJÁRÁSAI Danguolė MIKULĖNIENĖ A HANGLEJTÉSEK DEFONOLÓGIZÁCIÓJÁNAK TENDENCIÁI A GERVĖČIAI NYELVJÁRÁSBAN § 1. A Gervėčiai környéki nyelvjárás nemcsak archaizmusai, hanem újításai miatt is felkelti a nyelvészek figyelmét. A nagy litván nyelvterületről leszakadt többi szigethez hasonlóan Z. Zinkevičius szavaival élve természetes laboratórium a nyelvi keveredés és hanyatlás különböző szakaszainak kutatására (Zinkevičius, 1966, p. 29). A Gervėčiai nyelvjárás vonásait P. Arumaa (Arumaa, 1930), J. Kardelytė (1975), T. Sudnik (Cyanuk,1975), A. Vidugiris (1972, 1974, 1989), J. Lipskienė (1972, 1989), E. Grinaveckienė (1973), A. Romančiuk (Pomanuyk- ,1988), A. Jonaitytė és más (1989) ir nyelvészek írták le. A munkák jų alapján nem nehéz megállapítani a nyelvjárás beszélőinek nyelvében újonnan megjelenő változásokat. 8 2. Hangsúlyozási szempontból a Gervėčiai nyelvjárás teljesen hasonló a többi keleti aukštaitis vilniusi nyelvjáráshoz (bővebben lásd: Kardelytė, 1975, p. 6; Jonaitytė, 1989, p. 230). A helyi, különösen az idősebb nemzedékhez tartozó litvánok kiválóan megkülönbö- — ztetik a ir hangsúlyok két típusát: a kezdő és a végző hangsúlyt (vö. Zinkevičius, 1966, p. 33; Kardelytė által 1975, p. 13)1, Be leírt kezdő és végző ir hangsúlyos eseteken kívül Kardelytė J. monográfiájában, valamint más nyelvészek munkáiban még említik a középső hangsúlyt is, amely a magánhangzókra jellemző i, u, a hangsúlyos helyzetben félhosszúvá megnyúlt i.-k esetében (vi.sas, t. bū.va)? Ez a középső hangsúlyfajta a su rövid magánhangzó megnyúlásával kapcsolatos („félhosszúságával”), ezért a hangsúlyos magánhangzó kvantitatív jellemzőjének tekintendő (vö. Garšva, 1977, p. 77-78). Így fonológiailag ši a középső hangsúlyfaj- — ta ne egyáltalán su nem önálló hangsúlyfajta: a hangsúlyos hosszú szótagok ji hangsúlyfajtáival nem alkot fonológiai oppozíciót (vö. Kazlauskas, 1968, p. 6; Girdenis, 1981, p. 188-189; Garšva, 1982, p. 65). § 3. E dialektus rendszerének csak a hangsúlyos hosszú szótagok oppozíciója tekinthető. Į ją ir ezt figyelembe véve állítva, hogy Gervėčiai környékén, valamint a litván nyelvterület más keleti peremvidékein a kezdőhangsúlyos intonáció „minden esetben szépen elkülönül a végződéses intonációtól” (Zinkevičius, 1966, p. 33; lásd még a nyelvjárási szövegeket — litván, 1970, p. 394-395; Kardelytė, 1975, p. 120-140). 1 A hangsúlyoknak mint kizárólag a litván nyelvre jellemző jelenségnek a használatát elvetették T. Sudnik monográfiájában (Cyauux, 1975), amelyben egy ti területen elterjedt valamennyi belarusz, litván és lengyel nyelvjárás fonológiai rendszereit ir vetik össze tipológiailag. A középső hangsúly jelével jelölik a hangsúly helyét a nem litván szavakban, ir például: 0 Citar’ Vietū.v'iškai &itd.us’u, A középső hanglejtés jelöléséről más esetekben (Zr. Zinkevičius, 1974). 95 A nyelvjárás fonológiai rendszere változatlan. Mindazonáltal, szláv nyelvek övezetében létezve, a rendszert ji megingató különféle tényezők hatásának kitéve. tr fekszik 84. Mivel szociolingvisztikai szempontból a Gervėčiai környéki helyi lakosság nyelve nem homogén, a nyelvhasználók legalább három csoportja különíthető el: 1) litván lakosok, akik nem vagy csaknem nem beszélnek belarusz nyelven (a háztartásról, a kenyérsütésről és a len termesztéséről belaruszul nem hajlandók beszélni —"gadnai nemoku"); |; 2) litván lakosok, akik otthon litvánul beszélnek, de anyanyelvükön kívül még fehéroroszul és lengyelül is tudnak (a középső és a fiatalabb nemzedék — oroszul); 3) nem litván lakosok, akik vegyes családokban sajátították el a litván nyelv alapjait. Érthető, hogy az egyes csoportok által használt litván nyelv nagyon eltérő, és eltérő a más nyelvek ismeretének, illetve használatának mértéke is. Ha azonban összevetjük valamennyi csoport ir képviselőinek nyelvi sajátosságait, kirajzolódnak a dialektus újonnan kialakuló változásai. Ezeket nemcsak észlelni, rögzíteni vagy modellezni kell, hanem előre jelezni is — meg kell határozni lehetséges hatásukat a dialektus hangsúlyozási rendszerére. į 85. Az első csoport adatközlőinek beszédében világosan hallhatók mind a hosszú hangsúlyos magánhangzók, mind a kettőshangzók intonációs jegyei (lásd az 1. szöveget). Ezek a hangsúly minden helyzetében kifejezettek: a szó végén (žirgais /arkl'ais /t'enais /tais /san'aū /tai /ragai / klanafi / gaiž' ai / vel'n'ai žinati), / priešpaskutiniame skiemenyje (4.rkl’us gina ei.nam is’imd.ud’e’s) / žodžio pradžioje / / ir (p'ė.reina / p'ė.rn'eš'u)), Taigi visais atvejais realizuojamas skirtumas tarp tvirtapradės tvirtagalės ir rodo tarmės kirčiavimo sistemą gerai išsilaikius. 86. J. Kazlausko nuomone, pietų, pietvakarių ir rytų Lietuvos tarmėse kirčiuoto dvigarsio dėmens pailgėjimas ar ilgumas, matyt, siejasi kirčiu, su trumpumas o nmekirčiuota — su padėtimi (Kazlauskas, 1968, p. 8-9). Tad priegaidžių opozicija gali būti interpretuojama kaip kiekybinis dvigarsio dėmenų kontrastas. ir Tuomet tvirtapradė dvigarsio priegaidė gali būti suprantama kaip ilgo pirmojo trumpo antrojo dėmenų priešprieša ir (4R=! U'), o tvirtagalė — kaip trumpo pirmojo ir ilgo antrojo opozicija (aR"= 1)4, Gervėčių apylinkių lietuviai, kaip daugelis 87. rytų aukštaičių, žodžio galo pozicijoje ir tvirtagalius dvigarsius taria trumpėliau, neištęsdami antrojo dėmens. Összehasonlítva például a délnyugati jų aukštaitis nyelvjárás kiejtésével, ez su nyitottabb, saját időtartamát elvesztett hangként hallatszik. Ekkor a ir hangsúlyos elem elveszíti hosszúságát, a tesztelő hangsúlyfajta saját allotonjává, o amelyet a nyelvészek középhangsúly-fajtának is neveznek, változik: aR“ = aR.) azaz = ple. Gerullis, 1930, p. 48-49). Wty Pig 3 Cia tar aka imasi i ig ; ia šasi 3 i p i „Itt csak hangsúlyos kettőshangzók su (vegyes kettőshangzók és összetett a eR diftongusok) példái szerepelnek, amelyek hangzásbeli iš intonációs különbségeit minden nyelvjárás ny k A mennyiség jelölésére használatosak „Az európai nyelvek atlasza” („Atlas li | atlaszjelek Jlmurmermecxnt, 1981, 28. o. + 200” (Atlas linguarum Europae) egyezményes + —Hangsúlyozott (hosszú) a diftongus eleme, 7 — hangsúlytalan (rövid) diftonguselem, "Y hangsúlyos, de elvesztette hosszúságát („félig hosszú”) diftonguselem. 96 Ez a középső hanglejtés —a záró hanglejtés allotonusa —sem fonetikailag, sem fonológiailag nem azonos azzal a másik középső hanglejtéssel —a hangsúly alatt megnyúlt rövid magánhangzó jelzőjével (lásd 8 2)°. 88. Igaz, hogy a két azonos nevű hanglejtés mindenekelőtt a hangsúlyos magánhangzó mennyiségi változásait jelöli, azonban eltérően nyilvánulnak meg: a rövid hangsúlyos magánhangzó allofonja a i növekedésével (+ megnyúlás), a folyamatos hanglejtés allofonja pedig annak csökkenésével (megnyúlás) kapcsolatos®. Mondhatjuk, hogy a tárgyalt folyamatos hanglejtés-alloton a folyamatos hanglejtés pozicionális változata. A helyi egynyelvű litvánok beszédében általában a szóvégi pozícióban, szünet előtt hallható —a frázis vagy a mondat intonációjának esésekor, pl.: p'irm'aū * /paskui *« /beveik ~ (lásd az 1. szöveget). A kétnyelvű és háromnyelvű adatközlők beszédében még több ilyen eset fordul elő (lásd a 2. és 3. szöveget). § 9. A tvirtagalės priegaidės megjelenése ezzel az allotonnal a szóvégi pozícióban természetes prozódiai jelenség, amely eredetét tekintve a szóvégre általában jellemző intonációsemlegesítési tendenciákkal áll kapcsolatban (vö. Girdenis, 1981, p. 191). Következésképpen a Gervėčiai nyelvjárás prozódiai rendszerének tárgyalásakor figyelembe kell venni, hogyan valósul meg az intonációk szembenállása a nem szóvégi (azaz a szótő) szótagokban. Másodszor. A hangsúlyos diftongus elemének mennyiségi változásai a szó végén ösztönözhetik az intonációk további defonologizációját, azaz szembenállásuk megszűnését a szó más, nem szóvégi szótagjaiban. 510. A kétnyelvű és háromnyelvű litván beszédben a szóvégi tvirtagalė intonáció változásai jóval gyakoribbak és feltűnőbbek. Itt a hangsúlyos tvirtagalė diftongust gyakran úgy ejtik, hogy a hangnyomást a második szótagról az első komponensre helyezik át, más szóval aR = aR (21 = 1), vö.: vaikdj / labaj /vaikai 4 vaistai. Gyakran a hangsúly elnyerésekor az első elem megnyúlik, azaz aR = AR (J VD: V), pl.: jina.i /daug'a.u /p'irm'a.u /labai /dabar / san'a.u /t'e.va.i /vaika.i /luggv'a.u (lásd a 2., 3. szövegeket). Ekkor a diftongus tvirtagalė intonációja a „tvirtapradė”-től csak az első elem eltérő realizációjában különbözik, vö. an RC" Uira“RC.8- )). A stabilan hangsúlyozott magánhangzót intenzívebben, hirtelenebbül ejtik, azonban például a 4.ui és az a.u közötti auditív különbség nem különösebben feltűnő, vö. d.uk és a.uk (« dū.k). Legfontosabb jellemzője — az időtartam (bővebben lásd: I'pymasene, Crymaxas, 1987, 97-98). § 11. A második csoport adatközlőinek beszédében ezt a gyakori prozódiai jelenséget nemcsak a szóvégi, hanem az utolsó előtti szótag pozíciójában is rögzítették, pl.: i e. /skaito. /ska.usmo. /pa.ukšč'- ai /paska.ito. /rė.ik'a /ri.pko.m / I'l.pksma /sti.gk’ai (lásd a 2. és 3. szöveget). 5 Ezt a két esetet A. Salys másodlagos folyamatos intonációnak nevezte (Salys, 1992, p. 125). Az „antrinės” terminus különösen alkalmas az egymás végén álló hangsúlyok allofónjára. 6 Úgy látszik, ezt figyelembe véve Z. Zinkevičius a középső hangsúlyt Jisterogenikus hangsúlynak tekinti (Zinkevičius, 1966, p. 36), t azonban ekkor annak megkülönböztető jegyei teljesen tisztázatlanok. Továbbá mindeddig Fksperimentiska nero odyta, hogy a középső hangsúly mindkét esetében mennyiségileg i és minőségileg ugyanaz a hang jöhet létre, aminek heterogén hangsúly esetén kellene történnie. 97 Következésképpen a nyelvjárásra jellemző fonológiai hangsúly- -ellentét 4'R:a R" a kétés háromnyelvű litvánok nyelvében már igencsak leépült —4. R:4R (LU: = ty). ; 8 12. Különösen gyakran helyeződik át a hangnyomás az első elemre a vegyes diftongusokban, pl.: pi.IBo. /sū.gk'ai /ri.gpko- .m /k'etv'i.rtu. /deši.mts /ji.rg’i /I'i.gksma /v'isū.r (žr. 2, 3 tekstus). Ez azt mutatja, hogy a hanghanglejtések defonologizációját erősen támogatják a környező szláv nyelvek: a fehérorosz és a lengyel nyelv példájára a hangsúlyos szótag magvának csak a magánhangzót tekintik (e nyelvekben nincsenek vegyes kettőshangzók). Így a litván nyelv szavainak hangsúlyos szótagalapja — a vegyes kettőshangzó — annak hanghanglejtésétől függetlenül már hangsúly alatt megnyúlt magánhangzó és egyszerű mássalhangzó kombinációjaként kezeltetik, vö. pf" (“x R= —8 U)ir pirkt (i. R = Xa) Ezt a gondolatot a harmadik csoport adatközlőinek beszédvizsgálata is alátámasztja. Hangsúlyos kettőshangzóikat egyformán ejtik — a hangnyomás mindig az első komponensre összpontosul (lásd a 4. szöveget). 813. A kettőshangzók hanghanglejtéseinek defonologizációja — terjedő nyelvjárási jelenség. Ezt a fiatalabb helyi lakosokkal végzett kísérlet adatai is bizonyítják*. A litván iskolát végzett adatközlők, amikor megkérik őket, hogy olvassák fel a szöveget, könnyen felismerik a heterotonokat — azokat a szavakat, amelyek intonációjukban különböznek, pl.: šauk és Salik, auk és afik, kaušo és kaūšo, kaukė és kaūkė. Amikor azonban megpróbálják őket helyesen kiejteni, leggyakrabban a csökkenő hangsúly esetében tévednek: mindig a diftongus első elemét hangsúlyozzák. Különösen gyakran — nyilván a belarusz nyelv oy-jához való hasonlóság miatt — fonologizálódik újra a tővégi afi“ (=> a.u): ša.uk, a.uk, ka.ušo. §14. Így az összes csoport adatközlőinek beszédét összehasonlítva világosan látható, hogyan fonologizálódnak újra jelenleg a hangsúlyos diftongusok intonációi. Mindegyik csoport képviselőinek beszédében a prozódia olyan változásait fedeztük fel, amelyek a hanglejtési oppozíció bizonyos fokú eltűnéseként értelmezhetők, vö.: \/-—-=| “= YUu= 2 (&U). §15. Feltételezhető, hogy a diftongusok fonológiai hanglejtési oppozíciójának felbomlásával hasonlóképpen változik majd a hosszú hangsúlyos magánhangzók hanglejtése is. Jelenleg azonban (legalábbis egyelőre) nincs így: mind az egynyelvű, mind a kétnyelvű (háromnyelvű) helyi litvánok a legvilágosabban valósítják meg mindkét — mind a kezdő, mind a végződő — hanglejtést, vö. s'imir s"'Ū's' im, m'inkšto- 'kas és šešto kasd. az összeg jelölésére szolgáló konjunkciós szimbólum. 8 1988 nyarán a kísérletet dr. L. Grumadiené végezte el. Adatközlők: Jo¢ Valda, szül. 1950-ben Petrikų faluban, litván; Valentina királynő, girą. 1954-ben Gudinykų faluban, litván. A magnetofonfelvételt a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának fonotékájában őrzik. A felvétel nyilvántartási száma: 673. Ez a tény alátámasztja A. Pakeris azon állítását, hogy a hangsúlyos hosszú magánhangzók és kettőshangzók intonációi nem azonos fonetikai Dns-ek (Pakerys, 1982, 154. o.). Ezenkívül ez ismét megerősíti, hogy a keleti aukštaitis területén az eu magánhangzók intonációinak nemcsak ejtettnek, hanem megkülönböztetettnek is kellett lenniük (bővebben lásd: Zinkevičius, 1974, p. 93-94; Eidukaitienė, 1977, p. 18-23). 98 ; A defonologizációs folyamat terjedésével idővel, úgy tűnik, a nyelvjárásban eltűnne a hosszú hangsúlyos magánhangzók intonációinak szembenállása is, egy ideig azonban a helyi lakosok beszédében még mindkét intonáció létezne —a hosszú hangsúlyos magánhangzók —legtovább őrzik az intonációk fonetikai jegyeit (vö. Labov, 1978, p. 297). i § 16. Az intonációs oppozíció felbomlása azt mutatja, hogy a belarusz és lengyel —nyelvek hatására a Gervėčiai környéki nyelvjárások intonációi fokozatosan elveszítik legfontosabb —szerepüket —a megkülönböztető (disztinktív) funkciót, ezért idővel csak = a hosszú hangsúlyos magánhangzó (illetve diftongus) időtartamának kiegészítő fonetikai i A hangsúlyos és hangsúlytalan magánhangzók fonológiai szembenállása egyszerűbb mennyiségi oppozícióvá, a hosszú és rövid magánhangzók oppozíciójává alakulhat = ir (lásd: sémát). Séma Magánhangzó ca = -=2 Hang Ge TU hosszú rövid hosszú rövid į 4 (hangsúlyos) (hangsúlytala- ~ n) hangsúlyos hangsúlytalan hangsúlyos hangsúlytalan \ emelkedő ereszkedő ~~ ~ Ez utóbbi a szomszédos szláv nyelvekre jellemző. O J. Kazlausk = véleménye szerint, figyelembe véve a hanglejtések csekély funkcionális terhét, = ez a helyzet a hangsúly további fejlődése szempontjából végzetes lehet (Kazlauskas, 1968, p. 9). Ne egynek = A Gervėčių — nyelvjárás számára lehetségir es, a litván–szláv nyelvek valamennyi peremvidéki Szövegek 10 Az adatközlők beszédének eltéréseit igyekeztek a lehető legpontosabb fonetikus átírással lejegyezni. Ezért a következő ritkább jeleket használják: a — „elhalványult”, rövid, magánhangzó-- a allofón, 2e' nyílt, hosszú, — magánhangzó-- allofón, visszahúzott, e velarizált £ — magánhangzó-- allofón, e p — labializált, mássalhanv gzó-allofów — n, bilabiális, mássalhanv gzó-allofón. 10 Minden szöveget lejegyeztek L. Grumadienė ir A. Romančiuk 1988 m. nyáron. A magnetofonfelvételt a cikk szerzője dekódolta. 99 A mássalhangzó lágyságát a betű fölött aposztróffal jelöljük (kivéve a mindig lágy j mássalhangzót). Az elöl képzett, minőségileg változatlan magánhangzó előtt a mássalhangzó kemény lehet. A ir mássalhangzó keménységét külön nem jelöljük, pl. šit' iei, žinad. A mondat intonációját nyilakkal jelöljük: # — emelkedő, * — ereszkedő. 1 | # nid. « az + igazság azt mondja. sani žmoėn'ęs | + ka(b) bū. Bo pirmati~ | tai ima # | ~ shko. | + j6ja * nakt¢igonen | + nū. tai iseidaBo'm su žirgais * Arkakkal * | + lovakkal lovagol “* éjszaka, a kovácsok már ~ mondják: „a rozsik aratása | ez, tűz, és | utána” ~ | * | + mondja. kivonul a 7 kakasok- * kal | + mondja: | „adja a * kurricot, | + a kurija” | * mondja. | cigarett- * át | mindenütt gi * cigaretta | ~ duoda | + kurri(jja | * sa' ko' | + itai n'e pap'irdsai bet al'ė | E ši.to.s alav'i.ško.s nuo * | ma * [...] | kap ~ kur@na~ | [...] | # nu] 1 kitU6m'et | jau eina su arkl'ais * | jaū + jo jam | j6jam ~ p'er ši.ta | p'er 1 raistūs * | jaū ~ tė'k'is geras | Bo“ to'k'is ~ k'el'a s *« būwa | tai sū'ko | ba'lo'n kė'k'on *« un.gr'uvam | kad d e.gali > ~ išli.s'c' | if sp os Jo Zirgai.s * namd'n | kap san'aū. * | mano: * mam'i te dar pa.sako'- jjo. | kap + san'aū * bū.wo | tai # t'eis'i'bę' = bū.wo | [...] | 7 gina | prie I ūp'ęs * p'éreina | p'rijeina | stėdį bard'nas * k'ė'kis | ragai + | są.ko. | « d'i.d'el'i | + sa'ko. | *« d'i.d'el'i | sę'ksk | siko | ant man'ę's X | ~ aš | sako" | + ta.u p'ė.rn'eš- 'u p'er | Si.tu’ ūp'i' * | sa'ko' | # uū'n'ešę" kė'k'an klanai. * és | mondja. | nem tud Te. majdnem b'ev'eik * i3lu's'c’ ebből" a kla'no" | akkor már + mint po’ d#v'iTikto's * va'lando- 's már | jaū + c'iej gai3 ‘ai * már u elkezdi ~ g'iedė'c'i€ | akkor + an'iss már | Sitiei + v'el'n'ai vagy valami * | kuf 7 an'i's ~ elpusztult' | akkor * žmo'gūs | mondja" I ~ šla'p'ias I * in’s'ima.ud’e's | + ko'k'o's már je'gd's csaknem X n'ė.turi | + kdlek az odajön * namūosan | # mamt'it'- ę' mindig pa.sakorjo" * šit'ep | [...] | A a3 ezt ~ tudom | m'enū * | + ac'im'in't- 'e és’ jū's X | . Lukaitiené Genė, szül. 1923 m. Galčiūnųi k. bejegyzésének nyilvántartása Sz. 673. 2 | mgs iš X p'ė.tr'iku. | # me's p'ė.tr'ikuosa gimem | Fa. + iSd.ug'i. ir &a ~ ištek'ėji. | jinai tai ~ ne ~ | ma.no. + t'é'vas tai ča *X g'i.nvi.s | 7 0. métina tai | net iš) šven'! 'on'ū' [Švenčionių] * | nonvič ~ Vietūv'iškai | ~ kab gi | [..] # ma ‘su’ tai vaikaj vis + Vietū.v'iškai 100 KI'#ga | L; ] + bu.Bo. “X d'id'ė.s'r'is | bt Po. g'i daug'a.u + pirk’ti | n'ė.t dy x pare ru | Kap sūLd' eg'ę' phivikal ” ily i A ~ k'ito'k'i. | ” pirmąjau gi buvo. labai ~ gražus, | labai didelis ~ mE 3a S buvo. | labai gi gražus buvo. Po Petrikų dabar | biškį jau ~ gražėja, i. po ~ pažero | per mus labai jau # buvo. po “ Daug vaikų | čia susėdėjo. + | ar TE Anys X Rai rijo. közel an'is « s'iern'ič'kais su kū' žaid'ę. = | n'ezino.m | + n’iekas gerai X“ neži.no. | v'ie'n'i + sa.ko. | ar ti' san‘ai + kū ti dare. | kap ~ san'a.u | taj + Silag'eTes t; tas va.re. * e. | va | tűzre + való fűzfa alsó része | + Ez a Slagieles betegsége. = X hogyan gyógyult meg. | iš nagyon Fu ~ jó gi gyógyszer a Slagielę számára « | « iš A Filag'eTu | nem tudja, + mitől lett így IX a parušė.n'ijo.- | + ar s. * | ~ a parušė.n'ijo.s gi nagyon jól van “ | a + közepét- | * ől, a 10 P'i.IBo-tól. “ fájdalom | Petrikienė Vanda, szül. 1922. Petrikų falu. A bejegyzés nyilvántartási száma: 674. 3 | hét éves koromban ezt a szép X kisfiút | ő nevelte. Én is. az enyémet. szegény | + nyolc gyermek * volt. Ő nevelt | + nem nevelt. nekem nagyon = nehéz volt | akkor én is + láttam | őt, mint + zsidót | például * | mint ~ az apa, aki X magas | + megy a földre | a méz pedig lefelé. Ott is + repeszekkel | X rönkökkel | akkor az anyám + hagyott nekünk kenyeret “ | kenyeret * a gyermekeknek | + vásárolta. * « hideg | + Egy ablak * | ezek ” gyerekek v'is'i * un p'@¢o | # ni. ez tadt moma mint ka pa bl'i'nūs * | pro o ga. ra. ~ adūoda vaika.m *« | aštuon'i.- em vaiki.m kapo ” padi®da v'ienu' + bl'i'nu' | tai po gabal'ū' ki “ ras'(s")ila.už'i ir «X n'gr | tadū la.uk'a v'ę'1' v'is'i | iša.l'k'i. kap tie ~ pa.ukš'č'- ai | ir r kita 7 | 7 Kitu suvdlge | + ir tr@du | ~ ir k KetCvirtu. | moma + olvas. | + olvas. | paska.ito rg ~ | nel d'ęšši.mts |r visi + vaikdid da. éhesek ~ | tai * shko | elég * | vajkai ~ št'ė.ks # | n'edūos'u | atals ~ gi tévas + kalus | ja.m jirgi reik'a «X palike * valg'it? | tai ~ jūs visi * suvažiavę | vaikai taip. ~ sako. | # mažas gi dar * nedavažiavę | # nėra | * dako. | + nieko. | + aš dar išvirsiu X buožės tada | po to jau ~ atseikėk ten | ne tai jau tada palik. čia + tėvui | vaikui + davė ar dar. | ir taip jau = buvo. Po to | + su ginklais | tada kai buvo. Buvo ~ maži | o kai + išėjom | buvo. Hát már 7 fiatalember is van, már férjhez mennek, tavaly is | pedig ~ sógorok is jöttek, + nagyon jó. „Hát. ~ Nos. leginkább | mindenféle ~ dalt énekeltek * és énekeltek | ahogy ~ kimentek az udvarra | akkor az egész utcán | mindenütt ez a fiatalember | [...] | még | ~ vörös húst eszik és iszik, 101 „Élőlény * ember | de énekelni akkor nem tud > | mindenhol + csak | hogy ki ~ erős, ahol = megállapodik | akkor v minden | Mažeikienė Marija, szül. 1923 m. Petrikų k. bejegyzésének nyilvántartása Sz. 674. 4 | én + harmincnégy évvel ezelőtt * évek s | kivettem* már akkor | ~ a harmincharmadik évben én *« beszéltem | két # év után én * kivettem’ már akkor | [...] | ahogy = visszajöttem | akkor én * ki(ta)nul’- tam J erre + nevetségessé tesz engem * | ez természetes | ahogy * nem tudok | én + és r így sem tudom elmondani” « Ve th.viskoi | tikrai « | teip ~ kl'@'gam | kap m'ė.s * Ca | kI'@'gam | visi # kalba | mūsu. « klI'dga | a k'itap kap jai | c'a gi. 7 Nlettuv'- ūr n'elabai da. uk * k'iė.mu. | ale + k'i.ek išv'i.rto. o. jau X | ~ ižguda.po. k'iek | prieg ma.n * pometei | ta jau gerv'éc'- uos jau_daug- ’ati.s’a gh.didkai * KlI'& ga | # gudin’i’kuose | gaigal’Uose | vat | = tU4.s’e ke.mUd.s- ’e | [...] | nu kap at'tekéjo. ~ gū.d'e.s | katard's n'end'ri + | irgi mu'stik | katard's X n‘ékalba | [...] | 3.2 ~ egyszemélyesből. 'ik'u | ” sana jaū = TA sapt'i’ n’azda.$- um sapt'i' n'eli m'ž'tai = suv'gjo. | praita.m mę'n'as'i “ bū. Bo | = k'etv'i.rto. | ja.a mit para. | [...] | c'a gi visa. ~ ldika p'étrikai | + ez a falu és a gazdák ~ petrikai | T...] | + v'lenu' turd * | t6k'u va | ~ mažū.t'i. | « méiteli. | v'lenu. turd. = _ma.rgu. | ¢ ko* gi jau + i kap A neturg's- ’i | aš ~ n'iekur = nedais’u | + n'ė.kur * nedavazd's'u '* nup’i. rkt“ | kap pask'ers- 'ū + | tai ~ sa.Bo. | ko.lei vaikai # atvaž'ūos | kū'lei + atv'a.š | tūri > la.uk | ~ kanos * s'ę.d'ės'i | Petrikienė Marija, gim. 1911 m. Petrikų k. Įrašo registracijos Nr. 674. Irodalom „Arumaa P. Litván nyelvjárási szövegek a Wilnae Gegend mit prammatischen Anmerkungen. Dorpat, 1930. Fidukaitiené E. V. A kupiškėnai monoftongusok hanglejtései (Auditív vizsgálat) nyelvészet. V., 1977. T. 28(1). P. 18-23. 102 Garšva K. Az ir akcentuációs vokalizmus kapcsolata az északnyugati panevėžiškiai nyelvjárásban J A litván areális nyelvészet kérdései (A litván nyelvészet kérdései. T. 17). V., 1977. P. 76-88. Garšva K. Az északnyugati panevėžiškiai fonológiájának fontosabb sajátosságai II Baltistica, V., 1982. T. 18(1). P. 65-74. Gerullis G. Litauische Dialektstudien. Leipzig, 1930. Girdenis A. Fonológia. V., 1981. Grinaveckienė E. Néhány A Gervėčiai nyelvjárás igei sajátosságai II A balti nyelvek igéjének kutatásai (A litván nyelvészet kérdései. T. 14). V., 1973. P. 221–229, Jonaitytė A. A nyelvjárás áttekintése / Gervėčiai. V., 1989. P. 230-237. Kardelytė J. Gervėčių nyelvjárás. V., 1975. Kazlauskas J. A litván nyelv történeti grammatikája. Hangsúlyozás, főnév, ige. V., 1968. Labov W. On the Use the of Jelen to Magyarázd el a Múlt // Olvasmányok in Történelmi Fonológia. Fejezetin ek az Elmélet of Hang Változás. A Pensylwania University Press, 1978. P. 275-312. A litván nyelvjárások. Szemelvénygyűjtemény. V., 1970. Lipskienė J. A Gervėčiai nyelvjárás frazeologizmusai | Lexikai kutatások. (A litván nyelvészet kérdései. T. 13). V., 1972. P. 111-141. Lipskienė J. A Gervėčiai nyelvjárás indulatszavai / Nyelvi kapcsolair tok és kölcsönhatások. (A litván nyelvészet kérdései. 28. köt.). V., 1989. 118–122. o. Pakerys A. A litván köznyelv prozódiája. V., Salys 1982. A. Írások. T. 4. A litván nyelvjárások. Roma, 1992. Vidugiris = A. Iš A gervėčiai nyelvjárás szemantikai dialektizmusai J Lexikai kutatások (A litván nyelvészet kérdései. T. 13). V., 1972. P. 19-29. Vidugiris A. A gervėčiai nyelvjárás lexikai dialektizmusai J Litvánia TSR A Tudományos Akadémia munkái. A sorozat. V., 1974. 1(46). kötet. 117–127. o. Vidugiris A. Iš a nyelvi kontaktusok fejlődése // Gervėčiai. V., 1989: P. 238254. Zinkevičius Z. Litván dialektológia. V., 1966. Zinkevičius Z. Az akút és a cirkumflexus megkülönböztetéséről Kelet-Litvánia nyelvjárásaiban Il Baltistica, 1974. T. 10(1). P. 93-94. Fpymasene JI., Crynmxa 5. /Junamuka OnnosHuMu CNOroBHX MHTOHALUMA B POHOIOrHYIECKHX CHCTEMAX AMAIEKTHOM H NOPOACKOH peun (Ha MaTEpHAJIE JIMTOBCKOTO aura) Il Proceedings XIth International Congress of Phonetics Sciences. Augusztus 1-7 1987. Tallinn. Kö]. 5. P. 95-98. Jluursucruvecxuū atnac Esponu. Bropon sonpocunk. M., 1981. Pomauuyx A. Qamuiuu B yCIOBHAX MHOTOA3HYMA (HA MaTepuane roBOpPOB A. T'epsar u okpecriocrein) // Litván nyelvű ir bilingvizmus (A litván nyelvészet kérdései. T. 27). V., 1988. P. 55-66. Cyauux T. M. /JuanexTd AHTOBCKO-CNAaBAHCKOrO norpanmusa. A morfológiai rendszerek vázlata. M., 1975. 103