O charakterze związków języka litewskiego z gwarami rosyjskimi i polskimi

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXX (1993) PERIFERINĖS LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS Iryda GREK-PABISOWA, Irena MARYNIAKOVA A LITVÁN NYELV OROSZ ÉS LENGYEL NYELVJÁRÁSOKKAL VALÓ KAPCSOLATAINAK JELLEGÉRŐL A tanulmány több nyelvjáráscsoport alapján vizsgálja a litván nyelv szláv nyelvjárásokra gyakorolt hatásának kérdéseit. Vizsgálatunk tárgyát először is a) a litván etnikai terület közelében fekvő orosz nyelvjárások, konkrétan a pskovi nyelvjárások, valamint b) az orosz óhitűek lengyelországi nyelvjárása képezi; az óhitűek a Pszkov-vidékről áttelepültek, és itt a helyi puńi és sejnei litván nyelvjárások hatókörében telepedtek le. Másodszor a lengyel nyelv északkeleti nyelvjárásait vizsgáljuk: a) Sejny és Suwałki környékén, valamint b) Litvánia területén és a litván–belarusz határvidéken. A pskovi nyelvjárások területe magában foglalja a mai Pszkovi területet, valamint a vele szomszédos, a Novgorodi területhez tartozó holmi járást, a Kalinyini területhez tartozó toropéci járást keleten, és a Leningrádi területhez tartozó szlaneci járást északon. Nyugaton a Pszkov-vidék északról dél felé Észtországgal és Lettországgal, délnyugaton pedig a Szmolenszki területig Belarusszal határos. Ez az orosz etnikai terület legnyugatibb része. Litvánia etnikai területével nem határos. Történelmileg azonban a Litván Nagyfejedelemség idején és azt követően litván befolyás alatt álló területek szomszédságában feküdt. A Lengyelországba áttelepült óhitűek a Velikije Luki körzet délnyugati részéből származtak. Ezek a földek, noha soha nem tartoztak a Litván Nagyfejedelemséghez, közvetlenül szomszédosak voltak vele, és a Lengyelországból, illetve Litvániából érkező nyugati kultúra hatókörébe estek. Ennek bizonyítékait a nyelvben találjuk. Mind az emlékekben, mind a mai nyelvjárásokban nyugati szláv és litván elemek találhatók. A megfelelő anyagot a Pszkovi nyelvjárások szótára rögzíti1. A szótár nemcsak a pskovi írásos emlékekből származó polonizmusokat közöl, hanem olyanokat is, amelyek máig fennmaradtak az élő nyelvjárásokban. A szótár eddig megjelent első öt, A, B és W betűs kötetében I. Grek-Pabisowa 40 polonizmust vagy lengyel közvetítéssel átvett szót talált2. 1 Pszkovi területi szótár történeti adatokkal. 1–5. füzet. L., 1967–1983. 2 Grek-Pabisowa I. Polonizmusok a pskovi nyelvjárásokban // A nyelv és változatai aspektusában 54 A litvánizmusok mennyisége a szoros nyelvi határ ellenére szintén jelentős. J. Laucziutie gyűjtötte össze őket a „Leksičeskije bałtizmy w pskowskich goworach”3 című munkájában, majd kiegészítésekkel megismételte őket a szláv nyelvek balti jövevényszavainak szótárában4. A pskovi nyelvjárásokban előforduló lexikai baltizmusok számát összesen 60 egységre becsüli. Feltehető, hogy ezek többsége litvánizmus. A litván hatásokat a pskovi nyelvjárásokra mindenekelőtt a szókincs szintjén dolgozták fel. A pskovi nyelvjárásokat ugyan bizonyos nyelvi — fonetikai és mondattani — jelenségek jellemzik, amelyek a litván hatás eredményének tekinthetők, ám az ezeket leíró szerzők többnyire nem vizsgálják e jelenségek eredetét, vagy a nyelvjárás belső fejlődésével igyekeznek magyarázni őket. A pskovi területekről, a Wielkie Łuki járásból a XVIII. század végén óhitű oroszok egy csoportja költözött nyugatra, és a Lengyel–Litván Köztársaság területén, a suwałki és sejnai járásban telepedett le. Magával hozta nyelvjárását annak valamennyi nyelvi sajátosságával, köztük a litvánizmusokkal együtt. Új lakóhelyükön az óhitűek lengyel nyelvi környezetbe kerültek, de a környék lakosságának lengyel nyelve sem volt mentes a litván hatásoktól, különösen a sejnai vidéken5. Az óhitűek zárt társadalmi csoportot alkottak, és vonakodtak kapcsolatba lépni a környezetükkel. Mindazonáltal voltak itt vegyes lakosságú falvak is, ahol az óhitűek litvánok mellett éltek. A Suwałki–Sejny vidékén eltöltött csaknem fél évszázad után az óhitűek egy része továbbvándorolt, és 1830–1832-ben Mazúriában, az egykori olstyni vajdaság területén telepedett le. Valamivel később augsburgi vidéken az óhitűek településeinek egy harmadik csoportja is létrejött, amely főként különböző korábbi települések lakóiból állt. Így három orosz népességű központ alakult ki, amelyek nyelvi sajátosságaikban ma bizonyos mértékig különböznek egymástól. Az óhitűek szétválása lehetővé teszi annak megfigyelését, hogyan őrződtek meg nyelvjárásukban a litvánizmusok. Azok a körülmények, amelyek közé az óhitűek Mazúriában kerültek, különösen pedig a szigorú nyelvi elszigeteltség, a nyelvjárásukat a többihez képest a legarchaikusabbá tették. Itt maradt fenn a legtöbb régi litvánizmus is, amelyeket még a pskovi területről hoztak magukkal, köztük olyanok, amelyek Lengyelország más óhitű központjaiban már kikoptak a használatból, például al’úga, g’irsá, k’iz’úk, kl’ómpy, nar’ést (és származékai: nar’éstavát’, nar’éstaván’ie), sk’irdá, šugát6, šurbáty. We összehasonlító. Prace Slawistyczne. Nr.53. Warszawa, 1986. S. 183-194. 3 Лексические балтизмы в псковских говорах // Kalbotyra, 1971, T. 22(2). C. 77-92. 4 Лау... Ю. А. Словарь балтизмов в славянских языках. Л., 1982. 5 Lásd Zdancewicz T., Litewskie elementy słownikowe w gwarach polskich okolic Sejn // Lingua Posnaniensis, 1960. T. 8. S. 333-352; ugyanő: Gwary powiatu sejneńskiego na tle procesów osadniczych // Materiały do dziejów ziemi sejneńskiej. Białystok, 1963. S. 231-266; ugyanő: Litewskie i ruskie zasięgi słownikowe na Białostocczyźnie // Z polskich studiów slawistycznych, Warszawa, 1967. Seria 2. S. 287-310; ugyanő: Wpływy litewskie i wschodniosłowiańskie w polskich gwarach pod Sejnami // Acta Baltico-Slavica, I, 1964. S. 227-246; Gołąbek A., Wpływy litewskie w polskich gwarach sejneńskich // Acta Baltico-Slavica, XVIII, 1987. S. 181-191. 6 A šugát szó az óhitűek nyelvjárásában azt jelenti: „gyors mozdulattal elhajítani”, például: to my śt ółk’i l’ešč of f trav u šugál’i. Valószínűleg a litvánból származik. W. W. Martynow baltizmusnak tartja. 55 Mindhárom központban fennmaradt bizonyos számú olyan lexikai litvánizmus, amely nemcsak a pskovi nyelvjárásokban, hanem a Pskovi területtől keletre és nyugatra fekvő, tágabb vidéken is ismert, például barkán, buč, k’in’d’úk, r’onk’il’, v’ent’er és mások. Ugyanakkor a suwałki–sejnai településcsoportban új litvánizmusokat is találunk, amelyeknek a lengyel területekre való áttelepülés utáni időszakban, a litván nyelvjárásokkal fennálló helyi kapcsolatok révén kellett megjelenniük, valószínűleg azonban a mazúriai csoport különválása után. Ezek a szavak ugyanis sem az archaikus mazúriai, sem az újabb augsburgi településcsoportban nem fordulnak elő. Ezek a következők: głumnoi ‘buta’ < lit. glùmas ‘butaság, elbutulás’, brukavát’ ‘turbékol — galambokról’ < lit. brukúoti, lúnk’i ‘a jégen a halászháló bevezetésére szolgáló lékek’ — vö. lit. liúnas ‘ingovány’, rampátyi ‘himlőhelyes’ < lit. raupai, rauplėtas ‘himlő, himlőhelyes’, str’épúl’icsa ‘nagy robajjal elesni, összeomlani’ — vö. lit. treñpti ‘nagyot dobbantani’, sp’ilugát’ ‘elnyomni, megalázni’ < lit. spiļgti ‘elnyomottá válni, árnyékba kerülni’, šk’vyr’icsa ‘veszekedni, vitatkozni’ < a puński litván nyelvjárásban kiviřčytis, kiviřčas ‘ts’ és még néhány más. A pskovi nyelvjárásokban előforduló baltizmusokról szóló munkájában J. Lauczutie megállapítja, hogy a Wielkie Łuki járásban kevesebb baltizmus van, mint a nyugatabbra fekvő területeken. A legtöbb Siebierz környékén található — 19 lexéma, a legkevesebb pedig Wielkie Łuki környékén — 9 lexéma. Az óhitűek nyelvjárásában viszont, akik — mint tudjuk — éppen a Wielkie Łuki járásból érkeztek Lengyelországba, a származékokkal együtt több mint 50 ilyen szó van. Ha levonjuk azok számát, amelyek már Sejny vidékén is megjelenhettek, a Pskovi területről hozott szókészletben található lexikai litvánizmusok száma jelentős7. Így tehát egyrészt az óhitűek mazúriai nyelvjárásának elszigeteltsége kedvezett az archaizmusok, többek között a litván jövevényszavak megőrződésének, másrészt a Suwałki–Sejny vidékén a helyi litván nyelvjárásokkal való érintkezés mind a régi kölcsönszavak fennmaradását és megszilárdulását, mind pedig újak megjelenését elősegítette. A lexikai kölcsönszavakon kívül az óhitűek nyelvjárásában a nyelv más szintjein is találunk litván hatásokat. Talán litván hatásnak tekinthető a γ szókezdő hang elvesztése számos szóban, például ac el’, aftka, arfa, ektar stb. Ilyen kiejtéssel elsősorban a mazúriai óhitűeknél találkozunk, tehát ott, ahol a legtöbb archaizmust találjuk. A legbiztosabb jelenségek közé tartozik a múlt idejű határozói igenév használata az ige időrendszerének kiegészítéseként, például vy nai eś’is’ v nas i agat, v Varšavu pr’ii ed’it’e búd’et’e nai eśy; žonku máiīt gd’e to tam astáfsa; aná s’eičás vyjexacy v Ras’eiu, m’éha i belarusz szó: гаварыць < lit. šáuti, šáunu ‘gyorsan futni’ és lett šaut, šaunu ‘gyors mozdulatot tenni.’ Lásd Мартьянов В.В. Типы лексических балтизмов в белорусских диалектах // Acta Baltico-Slavica, IX, s. 92. 7 Ezek az eltérések elgondolkodtatók. Kétféleképpen értelmezhetők: vagy a Wielkie Łuki járás nyelvjárása erősebben telítődött litvánizmusokkal, vagy az óhitűek nyelvjárása már a lengyel területeken való tartózkodásuk első időszakában, a litván falvak szomszédságában vette át őket. 56 Előfordulnak továbbá elöljáró nélküli birtokos szerkezetek, például: my pryvišy par’atku. Ide sorolhatnánk a feljegyzett, bár meglehetősen ritka, és a legidősebb nemzedék beszédére jellemző összetett számneveket is, például: polp’āta, poltr’ét’a, polčetvértasta. Ezek a jelenségek valamennyi településcsoport nyelvjárásában fennmaradtak, ami régiségükre vall. Térjünk most át a litván hatásokról szóló megjegyzésekre a lengyel nyelvjárásokban. Amint a bevezetőben már említettük, érdeklődésünk középpontjában a Litvániában és a litván–belarusz határvidéken beszélt lengyel nyelvjárások, valamint a sejnai és suwałki nyelvjárások állnak. Mivel a beszélt nyelvnél, vagyis a nyelvjárásoknál kívánunk maradni, a jelen vizsgálatból kizárjuk a bőségesen feldolgozott névtani témakört, és más munkákra támaszkodunk, amelyekre részletesebben is hivatkoznunk kell. A litván hatásokat a sejnai és suwałki lengyel nyelvjárásokban T. Zdancewicz8 és A. Gołąbek9 több munkában is leírta. A litván nyelv legerősebb hatása a szókészletben figyelhető meg. Zdancewicz a szókincs különböző területeiről több mint 200 lexémát sorol fel. A lituanizmusok előfordulási aránya a leírt nyelvjárásokban nem azonos. A szerzők szerint a legtöbb litván eredetű lexéma a litvánok lengyel nyelvében található, kevesebb pedig a Sejn környéki, mazúri nyelvjárási sajátosságokat nem mutató nyelvjárásokban. A suwałki, mazúri sajátosságokat mutató nyelvjárásokban a lituanizmusok száma a csekély távolság ellenére csökken. A litván rendszerkölcsönzések száma csekély. A két szerző a fonetika területén az x k-val, illetve a d g-vel való helyettesítését említi, azzal a fenntartással, hogy ezek véletlen egybeesések is lehetnek. A balti és a szláv nyelvekben közösnek tekintik az -uć < lit. -ūtis, az -un < lit. -ūnas és az -uk < lit. -ūkas képzőket, például: raguć, xamuć, kyšun, gaduk ’beszédes ember’, skaptuk ’véső’; legalábbis a szótári litván kölcsönszavak között ezek ilyen eredetűek10. A sejnai nyelvjárásokban feljegyezték a semlegesnemű főnevek nyelvtani nemének hímneművé vagy nőneművé változását. A szintaxis területén a litván hatásra széles körben használatosak az -(v)šy végű igenévi alakok, valamint a passzív igenév melletti, elöljáró nélküli cselekvői szerkezet, például: obras opaskuźony muxof. Ettől némileg eltérő képet mutatnak az északi határvidék lengyel nyelvjárásai (a vilniusi nyelvjárások). A litván elem jelentőségét a vilniusi lengyel nyelvjárásokban elsőként H. Turska11 ismerte fel és írta le. Leírása rendkívül alapos és részletes. A széles körben elterjedt vonások mellett a kisebb jelentőségű, illetve helyi elterjedésű vonásokat is tárgyalja. Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, általánosságban elmondható, hogy a fonetika területén Turska a litván hatást a következőkben látta 8Zdancewicz T. Litewskie elementy...; tenże: Wpływy litewskie...; tenże: Gwary powiatu sejneńskiego...; tenże: Mazurzące gwary suwalskie. Cz. 1. Warszawa-Poznań, 1980. 9Gołąbek A. Op. cit. 10 Vö. Gołąbek A. Op. cit. 185. o. 11Turska H. O powstaniu polskich obszarów językowych na Wileńszczyźnie // Studia nad polszczyzną kresową. T. 1. Ossolineum, 1982. S. 86-121. 57 a magánhangzók diftongikus ejtésére és a mássalhangzók palatalizációjára való hajlam (különösen a lágy t’, d’, r’ előfordulása), a mássalhangzók bizonyos helyzetekben bekövetkező depalatalizációjában, valamint a magánhangzók csekély redukciójában, amely a litván időtartam- és intonációs viszonyok nyomát őrzi. Emellett litván hatásnak minősítette a mondatok intonálásának módját, amelynek következtében azok sajátos dallamot kapnak. A szóalkotás terén megállapítja, hogy a litván morfémákkal történő új szóalkotás ritka jelenség. Ezzel szemben módosult litván képzőkkel találkozunk, amelyek hol a lengyel, hol a belarusz képzőkhöz közelítenek. A képzők csak módosulásuk után válnak produktívvá. Így jönnek létre a kevert képzések. Turska dokumentálja a litván mintára alkotott, illetve tükörfordítással létrejött különféle összetételek használatát. A gyakori kicsinyítő és expresszív alakokról is szól. Az expresszív alakok nagyszámú jelenlétét – amelyek létrejöttének ösztönzését a litván és a belarusz nyelvben kell keresni – a mai nyelvhasználat anyagán B.Dubicka is megerősíti12. A litván tényező morfológiára és szintaxisra gyakorolt hatásáról már csak H.Turska általánosabb tájékoztatása13, valamint a kortárs dialektológusok munkáiban található utalások alapján beszélhetünk. Feltehetően a litván nyelvből eredő archaizmus az egyes szám első személyű, jelen idejű igealakok többes számú végződésének palatalizációja: -m’i14, például xcem’i, v’em’i, mam’i stb. Gyűjtőmunkánk során mi is jegyeztünk fel ilyen alakokat, például prośt zamacym’i [len] o na łonka, v’onżem f snopk’i i stav’am’i po ćtery snopk’i. Ez a végződés a vilniusi körzet egykori lakóinak, a repatriánsoknak a beszédében is fennmarad. Erről K.Tekielski számol be15. A szintaxisból meg kell említeni a múlt idejű aktív határozói igenév -(v)šy alakjának gyakori, állítmányi funkciójú használatát, valamint a -no, -to végű passzív alakokat. Ezeket az igeneveket hasonló funkcióban a sejnai nyelvjárásokban is éppoly széles körben használják, mint a vilniusi vidéken. Mindkét alak használatára az utóbbi időszakban a vilniusi körzet lengyel nyelvjárásaiban is találtunk példákat. Amint tehát látjuk, a vizsgált terület nyelvi helyzete ismét megerősíti azt az ismert szabályt, hogy az érintkező nyelvek között elsősorban a nem rendszerszerű kölcsönhatások a leggyakoribbak. A fonetika és a szintaxis jóval kevésbé fogékony a hatásokra. A külső tényezők hatására a morfológiai rendszer bizonyul a változásokkal szemben a legellenállóbbnak, bár 12 Dubicka B. Niektóre odrębności słowotwórcze polszczyzny wileńskiej // Studia nad polszczyzną kresową. T. 4. Ossolineum, 1986. S. 71-79. 13 Turska H. Język polski na Wileńszczyźnie // Studia nad polszczyzną kresową. T. 2. Ossolineum, 1983. S. 21-22. 14 Vö. Otrębski J. Gramatyka języka litewskiego. T. 3. Warszawa, 1956. S. 185. A végződés lettországi lengyel nyelvjárásokban való előfordulásáról lásd Напуева Ю. М. Глагол в польской речи жителей деревни Дарвинец Мадонского района Латвийской ССР // Польские говоры в СССР. Ч. 2. Минск, 1973. С. 105-106. 15 Tekielski K. Gwarowa polszczyzna okolic Podbrzezia i Niemenczyna na Wileńszczyźnie // Język Polski, LXII. Z. 4-5. S. 282-293. 58 A tárgyalt nyelvjárásokban jól elkülönül a szóalkotás. Ami az orosz nyelvjárásokat illeti, a Pszkov-vidék területén kevesebb a litván eredetű lexéma, mint a lengyelországi óhitűek nyelvjárásában, ahol a nyelvi érintkezés közelsége további tényezőként hatott. Ez azonban nem cáfolja az általános szabályt. Megállapításainkat egy egyszerű sémával szemléltetjük, amely a litván nyelvnek a tárgyalt nyelvjárásokra gyakorolt hatásának övezeteit ábrázolja. A litván nyelv és nyelvjárásai, valamint a lengyel és orosz nyelvjárások közötti érintkezést három övezetre osztottuk. Az első övezetbe azokat a nyelvjárásokat soroljuk, amelyek közvetlen érintkezésben állnak a litván nyelvvel és nyelvjárásaival. Ide tartozik a litvániai és a litván–fehérorosz határvidéki vilniusi lengyel nyelvváltozat, valamint a sejnai lengyel nyelvjárások. A korábban bemutatott anyagból láthatjuk, hogy ebben az övezetben a litván hatások a nyelv több szintjén érvényesülnek, de mindenekelőtt és legnagyobb mértékben a szókincsben. A rendelkezésre álló feldolgozások bizonyos következtetések levonását teszik lehetővé. T. Zdancewicz és A. Gołąbek pontos adatai szerint 200–230 litván lexikai kölcsönszó található a sejnai nyelvjárásokban. Ez a szám jelentősen túlbecsült, mivel együttesen számolták a litvániai litvánok lengyel beszédében és a sejnai lengyelek beszédében előforduló litván eredetű szavakat. Mindazonáltal e tény figyelembevételével is nagyszámúnak kell tekintenünk az itt előforduló kölcsönszavakat. A litván eredetű szótári elemekről azonban ilyen pontos adatok nem állnak rendelkezésre a 59 Litvánia és a litván–fehérorosz határvidék területéről. K. Nitsch és H. Turska anyagában nincsenek konkrét számadatok, csak példák. A Turgiele környéki Łopatowszczyzna falu nyelvjárásának lexikai részében A. Zdaniukiewicz16 nem különíti el a litván eredetű szavakat. Hozzávetőleges számításaink szerint mintegy 50 ilyen szó van. Saját terepmunkánk során alkalmanként szótári litván kölcsönszavakat is feljegyeztünk, köztük olyanokat is, amelyeket a korábbi feldolgozások nem említenek17. Megállapítható, hogy ezen a területen a szótári litván eredetű szavak számos szakterületen előfordulnak, feltehetően nagyobb számban, mint a sejnai nyelvjárásokban, bár az új politikai-társadalmi szókincset csak igen kis mértékben érintik, mivel itt inkább az orosz jövevényszavak terjednek. A fonetika területén a vilniusi lengyel nyelvjárásokra hatottak legerősebben a litván hatások. A szóalkotáson kívül a nyelv más szintjein a hatások jóval kisebbek. H. Turska ezekben a nyelvjárásokban számos litván fonetikai és szóalkotási sajátosságot sorol fel, amelyek közül csak némelyik fordul elő a sejnai nyelvjárásokban is. A második övezetbe a szuwalki lengyel nyelvjárások és az itt mintegy kétszáz éve letelepedett óhitűek orosz nyelvjárása tartozik. Az első övezethez képest a litván hatások a lengyel nyelvjárásban szűkebb körűek. Kisebb mértékben lexikai kölcsönszavak, valamint szintaktikai elemek is átvételre kerültek. Ami az óhitűek nyelvjárását illeti, itt szintén számos lexikai kölcsönszóval találkozunk, mivel egyesültek a szülőföldjükről magukkal hozott régi kölcsönszavak a helyi érintkezésből származó újakkal; ez utóbbi érintkezés azonban meglehetősen korlátozott volt, a vallási csoport zárt jellege miatt. A harmadik övezetbe tartoznak a pszkov-orosz nyelvjárások, amelyek a lengyelországi óhitűek anyanyelvi nyelvjárásai. Mint már írtuk, ezek nem álltak közvetlen kapcsolatban a litván nyelvjárásokkal, a hatások, különösen a lexikaiak, mégis igen tartósnak bizonyultak. Ezt többek között az is tanúsítja, hogy a Mazúriában élő óhitű csoport hosszú időre áttelepített és elszigetelt nyelvjárása mindmáig megőrizte őket. Az -(v)šy képzős igenév szintaktikai szerkezete az orosz nyelvjárásban és a szuwalki nyelvjárásokban egyaránt fennmaradt. A harmadik övezetbe soroljuk továbbá az országunk határain belülre áttelepített, Vilnius környéki falvak lengyel nyelvváltozatát. Ez több évtizede nélkülözi a litván nyelvvel, valamint a litván eredetű szavak közvetítőjeként szolgáló fehérorosz nyelvvel való érintkezést. Ebben az áttelepített lengyel nyelvváltozatban is a lexikai litván eredetű szavak maradnak fenn a legnagyobb számban és a leghosszabb ideig. K. Tekielski18 Podbrzezie és Niemenczyn környékének egykori lakosai beszédében (mindössze két területről 16 Zdaniukiewicz A. Gwara Łopatowszczyzny. Fonetyka, fleksja, słownictwo. Ossolineum, 1972. A szerző a Łopatowszczyzna nyelvjárásának kutatását 1956–1959-ben már Lengyelország területén, a vilniusi régióban fekvő falu egykori lakosai körében végezte. Feltételezhető, hogy az adatközlők beszédében Litvánia elhagyása óta nem történtek lényeges változások. 17 A fent említett munkákon kívül itt a következő tanulmányokról van szó: Лаучюте Ю. О словах литовского происхождения в польском языке // Kalbtyra, 1971. T. 22(2). V. C. 93-104; Grinaveckienė E. Lietuviškos kilmės leksika Aukštadvario lenkų šnektoje // Lietuvių kalbotyros klausimai, 1977. T. 17. P. 136-145. 18 Tekielski K. Litván lexikai elemek a Podbrzezie és Niemenczyn környéki nyelvjárásban // Acta Baltico-Slavica, XIII, 1980. S. 67-72. 60 szemantikai területeken: gospodarstwo wiejskie (falusi gazdaság) és człowiek (ember) – összesen 45 litván eredetű szót). A litván nyelvből átvett, a nyelv más szintjein jelentkező sajátosságok itt még az idősebb nemzedék beszédében is fennmaradnak, a fiatalok körében azonban eltűnnek. A mazúriai óhitűek nyelvjárása, amely ugyanezen övezetben található, szintén áttelepült nyelvjárás: el van vágva a litván, valamint a közvetítő szerepet betöltő belarusz nyelvjárások hatásától. Megőriz archaikus litván eredetű szókincset, köztük olyan elemeket is, amelyeket a suwałki–sejny-i óhitűeknél már nem jegyzünk fel. Az -(v)šy és -no, -to igeneves szerkezeteket is megőrizte. Természetesen, mint tudjuk, a litván nyelv hatása nem ér véget az általunk említett övezetek nyelvjárásainál. Ahol a Litván Nagyfejedelemség nyugati határa húzódott, ott ma is találkozunk litván eredetű szavakkal. Egyes litván eredetű szavak elterjedési területe szűkebb, másoké tágabb. Például az olyan szavak, mint a kulša, kump'ak, kurpi és mások Łomżán túl is előfordulnak19. Cz. Kudzinowski szerint ezek egy része balti eredetű szó, a jatvingok nyelvének maradványa20. Figyelembe kell venni azonban Z. Zinkiewicz véleményét is, aki a Kudzinowski által felsorolt lexémák többségét litván eredetűnek tartja21. A litván nyelvnek a lengyel és orosz nyelvjárásokra gyakorolt hatásáról szólva számításba kell venni és méltányolni kell az ezeken a területeken együtt élő belarusz nyelv szerepét is. A litván lexémák és nyelvi sajátosságok közül sok a belarusz közvetítésével honosodott meg a lengyelben és az oroszban. A vilniusi lengyel nyelvjárásokban több litván sajátosság figyelhető meg, mivel itt közvetlenül és a belarusz közvetítésével is érvényesült a litván hatás. Az etnikai Litvániától távolabb fekvő lengyel nyelv, valamint a pskovi nyelvjárások elsősorban a régebbi hatásokat őrizték meg, főként a szókölcsönzéseket, amelyek a közeli belarusz nyelvben támaszt találtak. Turska professzor a vilniusi lengyel nyelv egyik jellemzőjeként említette a közlések és mondatok intonációját. Ez az intonáció sajátos dallamosságot kölcsönöz az északkeleti határvidékről származó lengyelek beszédének. Az említett sajátosság széles körben elterjedt, és Podlasie területére is átnyúlik. A szomszédos népek hosszan tartó kapcsolatainak kedves maradványa. 19 Zdancewicz T. Litván és keleti szláv nyelvi elterjedési területek... 20 Kudzinowski Cz. Jaćwięgowie w języku // Acta Baltico-Slavica, I, 1964. S. 217-225. 21 Zinkeviius Z. A balti szubsztrátumról a białystoki vajdaságban /Lengyelországban/ // Baltistica, 1975. T. 11(2). P. 149-153. 61 A LITVÁN NYELV KAPCSOLATAINAK SAJÁTOSSÁGAIRÓL A LENGYEL ÉS OROSZ NYELVJÁRÁSOKKAL Összefoglalás A cikk a litván nyelv és peremnyelvjárásainak hatását tárgyalja a következő szláv nyelvjárásokra, illetve nyelvjáráscsoportokra: a vilniusi régió és Sejny környékének lengyel nyelvjárásaira, valamint a Pszkov környékéről Lengyelország területére áttelepült orosz óhitűek nyelvjárására. Figyelembe veszi továbbá a vilniusi régióból származó lengyelek mai lengyelországi nyelvjárásait is. Az említett nyelvjárások litván nyelvvel fennálló közvetlen és közvetett kapcsolatait, valamint a belarusz nyelvvel (a litván jövevényszavak közvetítőjével) való érintkezésüket vizsgálva megállapították a litván nyelv hatásának mértékét (lásd az ábrát). A cikk a szerzők által gyűjtött anyagra, valamint más lengyel és külföldi kutatók munkáira támaszkodik. 62