Dėl sąvokos „periferinės tarmės“

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXX (1993) A LITVÁN NYELV PERIFERIKUS NYELVJÁRÁSAI Kazys MORKŪNAS A PERIFERIKUS NYELVJÁRÁS FOGALMÁRÓL * 1. 0. A litván nyelv periférikus nyelvjárásairól (illetve nyelvjárási beszédváltozatairól) szólva tudni kellene, hogy mely nyelvjárásokra alkalmazható ez a fogalom, illetve milyen jellemzők alapján különítik el őket a többi nyelvjárástól. A periférikus, -é szó közvetlen jelentése azt sugallná, hogy azok a nyelvjárások tekintendők ilyennek, amelyek a leginkább távolodtak el a központtól. Azonban nem mindig egyértelmű a centrum fogalma sem. A peremnyelvjárások kérdésének tisztázásakor ez a fogalom földrajzi, közigazgatási és tisztán nyelvészeti szempontból is értelmezhető. Igaz, az első és a második esetben sem lehet teljesen eltekinteni a nyelvészeti aspektustól — a teljes nyelvterületből valamilyen módon kijelölt régiót az ott történelmileg kialakult nyelvi helyzet figyelembevétele nélkül tárgyalni — szintén nem lehet. 1. 1. A mai Litvánia földrajzi, egyben etnográfiai központjának Kėdainiai környéke tekinthető. Az ott használt nyelvjárásokkal együtt a mai litván nyelvterület megközelítőleg középső részét foglalják el. A XVI–XVII. században Kėdainiai a Litván Nagyfejedelemség egyik legfontosabb kulturális központja volt. A csaknem 400 évvel ezelőtt Litvánia területén megjelent első litván kiadványokat az úgynevezett középső írott nyelvi változatban írták, amely közel állt a Kėdainiai környéki nyelvjáráshoz!. ir iš Ezek a régi írásbeliség klasszikus állományához sorolható Mikolajus Daukša (a reformáció 1527-1613), követőjéről, Merkelis Petkevičiusról (körülbelül 1550-1608), Jokūbas Morkūnas (vilniusi nyomdász, körülbelül 1550 - po 1611) ir egyéb kiadványok. A politikai, gazdasági, kulturális és vallási helyzet megváltozásával Kėdainiai ir tų nyelvjárásának kiemelkedő szerepe Nagy-Litvániában megszűnt, o egyes környékeket pedig jelentősen befolyásolt ir a lengyelesedés hulláma. 1. 2. A történelmileg kialakult második központ — Vilnius, amely évszázadokon át a litván nemzet ir politikai, gazdasági, kulturális, oktatási, tudományos és egyéb társadalmi életterületeinek legfontosabb központja volt és maradt. A keleti a. aukštaitis nyelvjárás alapjain kialakult XVII. századi vilniusi (keleti) írott nyelven jelentek meg Konstantinas Sirvydasnak ir az akkoriban általában a litván írásbeliség szempontjából fontos művei (apie 1579-1631), Jono Jaknavičiaus (1598-1668) ir ir kitų to krašto atstovų parengtų leidinių, skirtų Vilniaus vyskupijai. Z. Zinkevičiaus žodžiais tariant, "kitaip susiklosčius istorinėms Lietuvos valstybės ir Vilniaus miesto sąlygoms, rytietiška XVII raštų a. kalba, iškilusi ekonominiame bei kultūriniame krašto centre valstybės sostinėje ir Vilniuje, žinoma, būtų galėjusi tapti visos Lietuvos bendrine"?. | Plg. Zinkevičius Z. A litván írott nyelv eredetéről // Baltistica, 1977. T. 13(1). P. 239. a Zinkevičius Z. Keleti A XVII. a. századi litván írott nyelv, eredete ir és eltűnése / Baltistica, 1972. T. 4 A Litvánia számára bonyolult és nagyon kedvezőtlen körülmények miatt, különösen az 1795 utáni, az Orosz Birodalomhoz való, több mint 120 évig tartó csatolását követően, Vilnius közvetlen környéke fokozatosan elszlávosodott, az ott használt litván nyelv (e környékek nyelvjárásai) pedig eltűnt. Ez a folyamat lényegében a XX. században is folytatódott: a két világháború közötti években a Vilniusi vidék polonizációját a megszálló lengyel hatóságok hajtották végre, a második világháború után pedig a szovjet rendszer teremtett kedvező feltételeket az elszlávosításhoz. A közeli és valamivel távolabbi Vilnius környéki litvánok nyelvjárása jelenleg a litván nyelvjárások egész rendszerében nem játszik különösebb szerepet. 1. 3. Nyelvészeti szempontból a litván nyelvjárások rendszerében legfontosabb —központi —helyet általánosan és megalapozottan annak a nyelvjárásnak tulajdonítják, amelynek alapján az egész nemzet közös (irodalmi) nyelve létrejött. A mai köznyelvi litván nyelv számára ezt az alapot a nyugat-aukštaitisi kaunasi nyelvjárás adta. Ennek, amely a legelső litván írott nyelvi változatok egyikévé vált, a későbbi történelmi körülmények sokkal kedvezőbbek voltak, mint a más nyelvjárások (a középés kelet-aukštaitisi, bizonyos esetekben pedig a žemaitisi) alapján kialakult írott nyelvi változatok számára. Már az első, latinul megírt és 1653-ban Königsbergben kiadott litván nyelvtan (Grammatica Litvanica) szerzője, Danielius Kleinas, a „Köszöntésekkel egybekötött előszó az olvasóhoz” című írásában röviden áttekintve a litván nyelvjárások változatosságát, éleslátóan megjegyezte, hogy a porosz litvánokhoz saját nyelvjárásuk tekintetében másoknál közelebb állnak „Kaunas vidékének lakói”, és hogy „a kaunasi nyelvjárást mint valamennyi közül a legjobb és legmegfelelőbb nyelvjárást követjük a Porosz Hercegségben”. Jóval később ezt a véleményt a „Litván nyelvtan” másik szerzője, Fridrichas Kuršaitis is megerősítette a Nemunastól délre (1806-1884), į között — Kaunas ir A — Stalupėnuose beszélt nyelvjárást a litván írott nyelv nyelvjárásának nevezte?. A mai általános litván nyelv véglegesen az említett nyugati aukštaitis nyelvjárás alapján alakult ki a XIX. a. század második felében — XX a. kezdetén, a nemzeti, politikai és kulturális újjászületés, valamint a litván nemzet konszolidációjának egyéb folyamatai során, amikor megkezdődött az iskolák számára készült nyelvtanok és a litván nyelv gyakorlati használatával foglalkozó különféle művek kiadása (ebben különösen nagy szerepet játszott a litván írott nyelv atyjának, Jonas Jablonskisnak a munkássága- ). Földrajzi szempontból a kaunasi nyelvjárások közül némelyik a — köznyelvhez jų legközelebb állók között Griškabūdis, Kudirka Naumiestis, Vilkaviškis ir környékének mai — nyelvjárásai a litván nyelvterüliš et egyik peremén találhatók, azaz a délnyugati jo határvidéken. Azonban még nem ne is olyan régen, a — második világháború — ir előtt a tų nyelvjárások földrajzi helyzete más volt: litvánul beszélő őslakosok jóval nyugatabbra és délnyugatabbra is éltek. į Az utóbbiak, t. y. A Kis-Litvánia (Kelet-Poroszország) litván nyelvjárásai, amelyek többnyire a nyugati aukštaitis nyelvjárás folytatását alkották (kivéve a szűk Kur-földközi partszakaszt, amely közel állt a nyugati Klaipėda-- vidék žemaitisaihoz”), egy ideig a litván nyelvterület délnyugati peremét foglalták el. 3 Az első litván nyelvtan. 1653. hogy( — values null? no. Need — output exact. I see to malformed due to thought. Must generate valid JSON. Last item original: values null? no. Need output exact. I see malformed due to thought. Must generate valid JSON. Last item original: Szerk. vál. J. Kruopas. V., 1957. PP. 406. 4 Vö. Kurschat F. A litván nyelv grammatikája. Halle, 1876. S. 9-11. 5 Vö. Gerullis J. és Stang Chr. A poroszországi litván halászok nyelvjárása. K., 1933. 2. A különböző helyek litván nyelvjárásait összehasonlítva könnyű megfigyelni, hogy minél távolabb vannak egymástól földrajzilag, annál nagyobb az azokban őket elválasztó nyelvi sajátosságok száma. A kaunasiaktól legtávolabb ir és a legtöbb eltérést mutatják az északi žemaitisok, a felföldiek közül pedig a keleti (különösen az északi rész) felföldiek. Ez utóbbi nyelvjárások a kaunasiak —a központi nyelvjárás —szempontjából periférikus helyzetet foglalnak el, jóllehet a kaunasiak, akárcsak valamennyi nyugati felföldi, mind földrajzi, mind nyelvészeti szempontból egyben közvetítők is a keleti felföldiek és a žemaitisok között. 3.0. A litván dialektológiában a többi nyelvjárástól a periférikus nyelvjárások elkülönítésekor más sajátosságokat is figyelembe vesznek. Ezek egyike bizonyos litván nyelvjárások közvetlen kapcsolatai (érintkezései) más nyelvekkel (illetve azok nyelvjárásaival). 3. 1. A periférikus nyelvjárások fogalmát talán leggyakrabban a litván nyelvterület keleti és délkeleti peremének nyelvjárásaira alkalmazzák, amelyek területéhez ma Vilnius környéke is tartozik. Ennek a peremvidéknek, valamint a Litvánia határain kívül — Fehéroroszországban, Lengyelországban — található litván nyelvjárásait nagyon erősen befolyásolják a szláv (fehérorosz, lengyel, helyenként orosz) nyelvek. 3. 2. Ugyanezen jellemzők alapján a peremnyelvjárások másik csoportját az említett Kis-Litvánia nyelvjárásai alkották, amelyek néhány évszázadon át a német nyelv (Kelet-Poroszország német nyelvjárásai) jelentős hatásának voltak kitéve. Ez utóbbi litván nyelvjárások sok esetben mintegy közvetítőként szolgáltak, elősegítve, hogy különféle germanizmusok más litván nyelvjárásokban is elterjedjenek. 3. 3. Litvánia északi peremvidékének nyelvjárásai és a szomszédos lett nyelvjárások kölcsönhatása nem ilyen erős. E kölcsönhatás ne eredményei mindig ir nyilvánvalóak annak következtében, hogy a keletkezésük szerint — nagyon ir közeli két — nyelv, a litván és a lett, egyes jelenségei a nyelvjárásokban közösek lehetnek, t. y. régi iš korokból öröklődve. Helyenként litvánok vannak (vagy voltak) ir Lettország területén: Aknyste, Ciskode, Daugavpils, Kraslava és ir más környékeken. környékén. Jų nyelv (nyelvjárás) a lett nyelv sokkal nagyobb hatását tapasztalta meg, vagy su ja teljesen asszimilálódott®. 4. Iš A peremvidéki litván nyelvjárások közül különböző szempontok alapján a keleti délkeleti ir nyelvjárásokat kutatták a leginkább. Ezt világosan mutatja a közzétett „A litván nyelv peremvidéki nyelvjárásai kutatásának irodalomjegyzéke” (összeállította Anna Romančiuk)". Ebben a mutatóban azonban csak a mai Litvánia už területén — Lettországban, Fehéroroszországban, Lengyelországban, KisLitvániában (KeletPoroszors- — iš zágban) ősidők óta élő (akik éltek) vagy újabb időkben (XIX–XX. század) egyes országokban (a Fehéroroszországban, Oroszországban, Amerikában) kolóniákban letelepedett (kivándorolt, száműzött) litvánok fontosabb nyelvi (nyelvjárási) kutatásai. Feltételezhető, hogy a litván nyelv peremnyelvjárásainak egyesek (nemcsak az említett mutató összeállítója) csak azokat hajlanak tekinteni, amelyek už Litvánia határain kívül vannak. Azonban Litvánia jelenlegi határai többnyire nagyon közeli vagy lényegében azonos, iš hasonló fejlődési folyamatobe kon átment nyelvjárásokat választanak el egymástól, vö. Litvánia területének keleti és délkeleti peremvidékét ir Apsas, Kamájai, Gervėčiai, Pelesa, Rėdūnia, Lazūnai (Belarusz), Punskas és Sejny (Lengyelország) környékének litván nyelvjárásai. Jų 6 A litván nyelv (nyelvjárások) už elterjedéséről a jelenlegi Litvánia határai (Kis-Litvániában Lettországban, Fehéroroszországban, a burok į A ir eltűnését lásd: : Garšva K. A nyelvi helyzet fejlődése a szélvidéki nyelvjárásokban : Ral gyšiai sąveikos (A ir litván nyelvészet kérdései. T. 28). V., 1989. P. 12-38 (a-val jelölve). : A nyelvek kapcsolair tai és kölcsönhatásai. P. 215-230. A keleti periférikus litván t nyelvjárások į kutatásának bibliográfiája az utóbbi néhány év során némileg bővült. 4 A balti periférikus litván nyelvjárások 6 kapcsolatát egyértelműen mutatják a nyelvföldrajzi munkák®. Ezért periférikusnak nevezhetők az egész, Litvánia határának mindkét oldalán elhelyezkedő sáv nyelvjárásai. 5. Periférikusnak nevezik néha a nagyobb nyelvjárások központjától legtávolabb eső, azok számos más nyelvjárási sajátosságával rendelkező beszédmódjait is, például a déli žemaitis (raseiniai) nyelvjárás délkeleti beszédmódjait, amelyek számos aukštaitis sajátossággal rendelkeznek. A nagyobb nyelvjárások (illetve nyelvjáráscsoportok) egyes, a litván nyelvterület közepén található beszédmódjai több, a periférikus nyelvjárásokra (illetve beszédmódokra) jellemző vonással is rendelkeznek — erős kölcsönhatással a szláv (lengyel, orosz) nyelvekkel, például a šiauliai területen — Šėta, valamint Jonava környékének egyes beszédmódjai; a kaunasi területen — Vandžiogala és más környékek beszédmódjai. Mindazonáltal e litván nyelvjárásokat (illetve beszédjárásokat) különböző szempontokból még kevéssé kutatták. 6. A litván dialektológiában gyakran használnak más kifejezéseket is: határ menti nyelvjárások (illetve beszédjárások), peremvidéki nyelvjárások. Igaz, közülük az első — a határ menti nyelvjárások — nem mindig mondja meg világosan, miről van szó: a mai Litvánia területének peremvidéki nyelvjárásairól, a Litvánia határain túl, más államokban található legközelebbi nyelvjárásokról, az egykori etnikai litván területek peremvidéki nyelvjárásairól vagy hasonlókról. A második kifejezés — peremvidéki nyelvjárások — kevésbé kapcsolódik közigazgatási, politikai vagy egyéb határokhoz, és sok esetben a periférikus nyelvjárások kifejezés szinonimája lehet. ON AZ FOGALOM OF A PERIFERIKUS DIALEKTUSOK Összefoglalás A nyugati felföldi litván nyelvjárás (vagy Kauniškiai, a környékén in és körül beszélt nyelvjárás Kaunas) központi helyet foglal el a rendszein rben of A litván nyelvjárások, és ezek képezik az alapját of Standard litván. A A kaunasi nyelvjárás földrajzilag és nyelvileg is eltér, és periférikus it helyet foglal el. A A periférikus nyelvjárások of jellegzetes sajátossága, hogy közvetlen is kapcsolatba kerülnek más nyelvekkel (vagy azok nyelvjárásaival), például a szláv nyelvekkel (fehérorosz, lengyel, orosz), a at keleti és délkeleti határtól távol eső nyelvjárások, német (a WW II) a at délnyugati és lett at nyelvű északi határ of Litvánia. A központtól távol eső, nagyobb nyelvjárásoktól elszigetelt, of más nyelvjárások bizonyos keveredését mutató of alnyelvjárások szintén periférikube snak as írhatók le. Például a délkeleti nyelvjárások of déli alsó-szamogitok (vagy A raseiniai alnyelvjárásoa knak) számos, a of of Magas Litván dialektus. Ezek az alnyelvjárások más nyelvekkel lépnek kölcsönhatásba (lengyel, orosz), például a környék nyelvjárási of változata of Vandžiogala at határolja a of kaunasi dialektust beszélő területet. Egy és ugyanaz a fogalom of A litván dialektológia be különbözőképpen fejezhető ki, például: paribio/ paribiy tarmės, pakraščių tarmės. Az utóbbi kifejezés a legkevésbé is kapcsolódik politikai, közigazgatási és egyéb határokhoz. In legtöbb esetben it is a kifejezéssel szinonim „periférikus nyelvjárások’. 8 Vö. A litván nyelv atlasza. T. I. Lexika. V., 1977; T. 2. Fonetika. V., 1982; T. 3. Morfológia (nyomtatás alatt). 7