Lietuvių įvardijimas XIX a. pirmojoje pusėje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXII (1993) BALTŲ ONOMASTIKOS TYRINĖJIMAI VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ A litvánok névhasználata a 19. század első felében A litvánok 15–18. századi dokumentumokban való névhasználatának vizsgálata alapján a személyek megnevezésének négy legfontosabb módja különíthető el. Ezek a következők: 1) egy személynévvel, 2) személynévvel és appellatív vagy leíró jellegű melléknévvel, 3) két személynévvel, 4) három személynévvel történő megnevezés. Az összes megnevezési mód kialakulási körülményeinek, az egyes századok dokumentumaiban való gyakoriságának, valamint az őket alkotó személynevek funkcióinak, rendeltetésének és képzésének áttekintése után megállapítható volt, hogy már a 15. század végétől a kételemű litván névhasználat a leggyakoribb. A 17–18. századi történeti antroponímia tanúsítja e névhasználati forma végleges térnyerését és megszilárdulását1. A nők dokumentumokban (közigazgatási-jogi és egyházi iratokban) való megnevezése egészen a 18. század végéig változatosabb volt2. Úgy tűnhet tehát, hogy a litvánok 19. századi névhasználatáról nem igazán szükséges beszélni. Annál is inkább, mert a 18. századra kialakult családneveink végérvényesen meghatározták a kételemű névhasználatban szereplő személynevek rendeltetését és funkcióját, és azt azonossá tették a mai, keresztnévből és családnévből álló litván névhasználattal. A különféle 19. századi forrásokat — mind a közigazgatási-jogi iratokat, mind az egyházi könyveket — olvasva, és az ezekben említett személyek megnevezését értékelve azonban néhány olyan új jelenségre figyelhetünk fel, amelyről a korábbi századok antroponímiája nem tanúskodik. Emellett olyan adatok is előfordulnak, amelyek segítséget nyújtanak a már észlelt és kutatott problémák vizsgálatához. A tanulmány legfontosabb célja, hogy a 19. század első felének teljes litván névhasználati kontextusában kiemelje az új jelenségeket, és értékelje azokat. Célja továbbá olyan anyag bemutatása, amely kibővíti a korábbi kutatások állításait és következtetéseit. Az antroponímiai anyagot, vagyis a tanulmány forrásanyagát 56, a 19. század első feléből (pontosabban 1800–1860-ból) származó történeti dokumentumból gyűjtöttük. Jegyzékük betűrendben a tanulmány végén található. A tanulmány példái számozottak; mindegyik után zárójelben a hivatkozott jegyzékben szereplő dokumentum sorszáma, vessző után pedig az oldalszám (vagy fóliószám) áll, például: Wawrzyniec Petranis (21, 6—7), Kazimierz Marcinkiewicz (5, 9—10), Andrzej Tumas (23, 3—4). Azokban az esetekben, amikor a dokumentum lapjai nincsenek megszámozva (ami a 19. század első felében viszonylag gyakran fordul elő), a személynevek után zárójelben csak a dok- 1 Maciejauskienė V. Lietuvių pavardžių susidarymas. V., 1991. P. 20—50. 2Ugyanott. 249—300. o. 100 umentum sorszáma szerepel az összeállított jegyzékben, például: Michał Baranowski (12), Вооруженю Дрейнис сына Мисала (45). E korszak forrásai lengyel vagy orosz nyelven íródtak. A tanulmány az eredeti dokumentumokban rögzített személynévalakokat közli, rekonstrukció nélkül. Mivel a férfiak és a nők megnevezése a 19. századi dokumentumokban jelentősen eltér, és célszerűbb külön tárgyalni őket, a tanulmány csak a férfiak megnevezését vizsgálja. A 19. században, csakúgy, mint a 16–18. századi dokumentumokban, a férfiak kételemű megnevezése a leggyakoribb. Ebben az időszakban az első elem a keresztnév, a második pedig a családnév. A keresztnévvel és családnévvel történő litván megnevezés már a 18. századra a személyek különféle dokumentumokban való rögzítésének egyfajta normájává vált. Ezt tükrözik az áttekintett, 19. század első feléből származó források is. Íme néhány feljegyzés a tárgyalt időszak különféle dokumentumaiból: Iana Adamaycia (birtokos eset³, 53, 26), Jakób Adamaytis (4, 1), Andrzej Andrulonis (43, 87), Мартинъ Ангунцъ (47, 2), Wawrzyniec Augustynowicz (23, 3–4), Andrzej Auksztolis (43, 83), Michał Auris (21, 13–14), Jzydor Auzionis (25, 5), Jerzum Bakaniukiem (inag.; 49, 1), Antoniewi Baltrynowicz (használ.; 53, 31), Antoni Baltru[z]ka (6, 20), Jozef Bernatowicz (21, 25–26), Symon Brazdžionis (26, 9–10), Jerzy Buczel (34, 52), Marcin Butinieiwicz (20, 3), Wincenty Czeponis (28, 11), Józefem Dapkusem (inag.; 52, 34), Stanislaw Darguzas (31, 1), Mateusz Degis (22, 95–96), Józef Dobrowolski (4, 1), Antoni Dopkiewicz (5, 13–14), Wawrzyniec Dulkis (26, 10–11), Викенти Гайловас (46, 7), Jerzy Gaylus (33, 2), Jerzy Gaylusz (21, 7–8), Викенти Гельжинис (7, 2–3), Jozef Gientwallo (9, 3), Stanislaw Girdzius (24, 60–61), Jakub Grygżentis (15, 1), Adam Grodzis (6, 17), Wawrzyniec Grudzinoivski (31, 3), Tadeusz Gumbulewicz (26, 5), Adam Jackunas (25, 6), Andrzej Jakuczionis (43, 85), Baltromiej Janulewicz (12), Яна Янушевичъ (42, 146–147), Stanisława Januszkiewicza (birtokos eset; 51, 42), Ignacy Januszsonis (5, 12–13), Ambrozy Jozenas (5, 9–10), Symon Jurgielanis (6, 6), Andrzej Kadzis (11, 32), Иванъ Каснеровичъ (7, 2–3), Stefan Kazenas (26, 7–8), Michał Kownacki (20, 2), Tomasz Kuprys (43, 85), Станиславъ Квачкисъ (42, 108), Jerzy Kwietkowski (20, 1), Adam Lawrynaitis (9, 23–24), Macieja Leykisa (birtokos eset; 52, 19), Mateusz Lile yko (30, 1), Jana Litwinasa (birtokos eset; 55, 6), Symon Lotok (33, 17), Michał Mackiewicz (23, 4–5), Wincenty Marcinkiewicz (26, 9–10), Paweł Margis (26, 15–16), Maciej Markunas (26, 12–13), Gabryel Matuszka (49, 78), Jakub Metrykis (31, 1), Антоний Мищунацас (47, 1), Bartłomiej Mieszkello (33, 3), Михаилъ Микуневичъ (42, 87–88), Andrzej Milkintt (19, 2), Jan Milkota (13, 81–82), Tomasz Misiutaitis (21, 9–10), Stanisławowi Mockaytisowi (használ.; 54, 24), Wincenty Montrym (36, 9), Tadeusz Możejko (26, 7–8), Король Наневечъ (42, 175–176), Mateusz Narkiewicz (35, 8), Andrzej Naudziun (39, 1), Daniel Nawdułaytis (24, 58), Иванъ Невшицъ (47, 5), Михалъ Павиловский (42, 189–190), Stanisław Pietkiewicz 3A tanulmányban a következő esetmegnevezés-rövidítéseket használjuk: kilm. — birtokos eset, naud. — részes eset, įnag. — eszközhatározói eset. 101 (51, 65), Бернардъ Піотровскій (42, 73–74), Adam Pociunas (16), Stanisław Pucis (43, 85), Marcin Rakowski (22, 157–158), Иосиф Рамейко (42, 115), Jerzy Rymaszins (24, 56), Францишек Римша (42, 80–81), Jan Romanowski (22, 101–102), Игнацы Rudzinski (5, 3–4), Andrzej Sadonis (12), Tomasz Sadowski (12), Piotr Simonowicz (25, 6), Marceli Sinkiewicz (6, 22), Szymon Skaudeykis (36, 6), Jakub Skirel (22, 94–95), Michał Skreykus (51, 87), Jozef Sokolowski (36, 9), Kaemana Станолесевна (kilm.; 42, 58), Jerzy Stasiewicz (22, 96–97), Marcin Stasiunas (21, 6–7), Mateusz Staszkiełunas (26, 15–16), Franciszek Słoczkowski (9, 23–24), Кароль Страдела (42, 107), Michał Szattenas (28, 6), Kazimierz Szereyko (11, 60–61), Jozefa Szymkiewicya (kilm.; 55, 56), Jan Tomaszewski (21, 5–6), Mateusz Tomaszun (9, 3), Maciej Tumas (23, 3–4), Jan Wąworius (30, 1), Tomasz Walentowicz (14, 8–9), Францишек Бейшка (42, 287), Францишек Вильчевскій (42, 78–79), Symon Witkowski (26, 5), Piotrowi Witurysoiwi (naud.; 50, 38), Marcin Woysznar (4, 2), Jozef Woytkiewicz (19, 2), Jakuba Wołotkiewicza (kilm.; 55, 45), Wawrzyniec Zierkiewicz (12), Вукентій Жадовскій (7, 2–3), Maciej Zagrakalis (26, 13–14), Dominik Zegarewicz (39, 7), Иоанъ Жилайтица (47, 4). Ezekben a névhasználati formákban a nevek kivétel nélkül keresztény nevek. Amint látható, már nem használják e nevek kicsinyítő képzős származékait vagy más népi formáit. A 19. század első felében használt keresztnevek száma feltehetőleg szintén nem volt nagy. Például az adutiškisi uradalom 1828. évi nagyméretű leltárában (lásd a 22. forrást) szereplő 946 férfinak mindössze 50 különböző neve van. Itt gyakoriság szerinti sorrendben szerepelnek (zárójelben jelezzük, hány leltárban említett személynek volt az adott neve): Maciej, Mateusz (összesen 144: Maciej — 97, Mateusz — 47), Michał, Mikołay (összesen 79: Michał — 46, Mikołay — 33), Jerzy (75), Jan (66), Krzysztof (49), Symon (48), Jozef, Józef (46), Kazimierz (43), Tomasz (40), Jakub (39), Andrzej (35), Antoni (33), Marcin (29), Stanisław (26), Błażej (22), Bartłomiej, Bartłomiej (20), Lauryn, Wawrzyniec (összesen 20: Lauryn — 2, Wawrzyniec — 18), Franciszek (17), Piotr (14), Gabryel (13), Stefan (12), Justyn (11), Ignacy (10), Adam (8), Wincenty (7), Tadeusz (5), Władysław (4); Benedykt, Dominik, Karol, Ludwik (3-3), Bazyl, Bazyli (2), Alexander, Augustyn, Bonifacy, Cypryan, Dawid, Felicyan, Felix, Gasper, Hieronim, Joachim, Marceli, Nikodem, Paweł, Sylwester, Walenty (1-1). A Pasvalio uradalom kisebb, 1806. évi leltárában (lásd a 26. forrást) mintegy 280 férfit jegyeztek fel, akiknek 35 különböző nevük van: Jan (29), Jozef (26), Maciej, Mateusz (21), Michał (21), Jerzy (16), Kazimierz (16), Andrzej (15), Stanisław (14), Wincenty (12), Jakub (11), Symon (10), Tadeusz (8), Franciszek, Piotr (7-7), Adam, Antoni, Marcin, Stefan (6-6), Bartłomiej, Dominik, Ignacy, Krzysztof, Wawrzyniec (5-5), Tomasz (3), Bogusław, Karol, Paweł (2-2), Benedykt, Lauryn, Felicyan, Marcyan, Modest, Nikodem, Rafał, Władysław (1-1). A felsorolt listákból látható, hogy nem minden név volt gyakori. Az elsőben a nevek valamivel kevesebb mint fele mindössze 1–3 alkalommal fordul elő. A második listában 35-ből 12 ilyen név van. Az áttekintett korszak más dokumentumaiban szereplő személyeknek hasonló neveik vannak. Összeszámolva és bemutatva őket 102 gyakoriság szerint legfeljebb az egyes nevek listabeli helye térhet el kissé. Ez azt tanúsítja, hogy a 19. század első felében a litván névkincs nem volt gazdag, a folyamatosan ismétlődő legnépszerűbb keresztnevek pedig még egyhangúvá is tették. Ezért ebben a korszakban az egyének megkülönböztetését kétségkívül csak a már kialakult és megszokottá vált vezetéknevek szolgálhatták. Az áttekintett dokumentumokban ezek igen változatosak — apai nevekből és nem patronimikus eredetű személynevekből származnak, litván és nem litván eredetűek, Litvániában alakultak ki vagy más népektől kölcsönözték őket stb. Anélkül, hogy itt részletesen tárgyalnánk vagy elemeznénk őket, csupán annyit mondhatunk, hogy lényegében semmiben sem különböznek a már tárgyalt 18. századi litván vezetéknevektől4. A 19. század első felének dokumentumaiban valamennyi társadalmi rendbe tartozó, különböző életkorú személyeket keresztnévvel és vezetéknévvel neveznek meg. Például valamelyik uradalom leltárában rendszerint ilyen bejegyzések találhatók: pastuch (pásztor) Jozef Czarnecki (12), pastuch Jerzy Łankiewicz (12), pastuch Marcin Todorowski (12), пастух Михаил Адомайтис (47, 5), пастушек (kis pásztor) Stefan Michalowski, akinek még az életkorát is megadják — 13 éves (13, 81–82), parobek (béres, napszámos) Jerzy Gurski (12), parobek Franciszek Baranowski (12), батрак Антоний Марцинкус (47, 1), батрак Варфоломей Василевский (47, 1), батрак Симон Жальчонас (47, 4). Az áttekintett dokumentumok közül mindössze kettőben fordult elő néhány olyan eset, amikor az említett személynek nincs vezetékneve, ezért leíró módon nevezik meg: Maciej bezprozwisk Syn Rozalii (32, 16), Mateusz bezprozwisk Syn Rozalii (32, 16) (ezek feltehetően házasságon kívül született gyermekek, akiket a keresztnevükön jegyeztek fel, majd jelezték, hogy nincs vezetéknevük, és megadták anyjuk nevét); Kazimierz Syn Franciszki Juszkiewiczowny (32, 16), egy másik dokumentumban pedig ugyanezt a személyt így jegyezték fel: Kazimierz bez Nazwiska Syn Franciszki Juszkiewiczowny (27) (ez is feltehetően házasságon kívül született gyermek, akit a keresztnevével, a vezetéknév hiányát magyarázó megjegyzéssel, valamint anyja kereszt- és vezetéknevével jegyeztek fel); ugyanez a személy a következő bejegyzésben is szerepel: Piotr bez Prozwisk (32, 16) — Piotr bez nazwiska przez Wloscian nazwany Zielen iakas (27) (amint látható, az egyik alkalommal csak a keresztneve és a „vezetékneve nincs” megjegyzés szerepel, a másik alkalommal pedig a keresztneve, a „vezetékneve nincs” megjegyzés, valamint az „a parasztok Zielen iakasnak nevezik” kitétel). A 19. századi dokumentumokban az utónév és vezetéknév együttes használatától való egyéb eltérések igen ritkák. Mindössze 7 olyan bejegyzés fordult elő, amelyben csak a vezetéknév szerepel. Ezek: Pledziewicz (12), Jazgiello (12), Jurgielewicz (11, 32), Lawrynaitys (9, 3), Pawłowski (9, 24–25), Milwid (5, 7–8), Linkiewicz (5, 13–14). Rajtuk kívül 6 személyt három személynévvel neveznek meg — Antoni Skop Baranowski (12), Jakub Sosnowski Stanoret (11, 32), Franciszek Wencius Mozolewski (43, 81), Michal Kaliba Blaželonis (43, 83), Франц Новицкий Гецумис (56, 44), Францушек Иосифъ Гедминъ (35, 7), 2 személyt pedig négy személynévvel — 4 M a c i e j a u s k i e n ė V. Lietuvių antroponiminė sistema XVIII a. // Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A serija. V., 1987. T. 1. (98). P. 85–94. 103 Andrej Sztanyiszlavovics Alekszandrovics Zenyevics (56, 3), Vincenty Francisk Tomasevics Gajlos (35, 7). Néha az ilyen névmegjelölések két személynév feljegyzésével keletkeztek. Többnyire azonban, úgy tűnik, a vezetéknevek végleges megszilárdulásának a 19. században is folytatódó folyamatait tükrözik, amelyek a különböző vezetéknevek, azok alakjai és változatai közötti váltakozással függnek össze. Hasonlóképpen értékelhetők az egyes dokumentumokban előforduló ilyen névmegjelölések is: Jan Grygzaitis v. Tomaszuncas (27), Marcin Nowjakas v. Nowjalis (27), Maciej Wersocki alias Szykszna (43, 50) és Мачей Версоцкий иначе Шикшна (43, 51), Jerzy Szykszna v. Wersocki (43, 83), Antoni Ambrutis v. Rupeykiewicz (51, 12), Augustyn Klungis v. Ilgutis (25, 51), Gasper Ajewski v. Murgas (25, 52), Adam Szakarnis v. Bedel (25, 52), Якуб Амброшевич или Амброжес (57, 29), Францишек Борткус или Борткевич (57, 29), Tomasz Szyłuzna v. Wersocki (43, 87). Itt a keresztnév után álló személyneveket az arba, kitaip szócska kapcsolja össze (a v. a dokumentumokban használt latin vel szó rövidítése). A meggyőzően domináns, keresztnévből és vezetéknévből álló litván névmegjelölés és az ettől tárgyalt eltérések mellett a 19. század első felének dokumentumaiban feltűnnek azok a névmegjelölések is, amelyekben a keresztnév és a vezetéknév mellett az apa neve is szerepel. E tendencia egyes eseteit már a 18. század végi dokumentumokban is megfigyelték5. A 19. század első felének forrásai tehát az ilyen névmegjelölés további terjedéséről tanúskodnak. E névmegjelölésnek több típusát különböztethetjük meg. 1. Az apa neve a keresztnév és a vezetéknév közé kerül. A keresztnév birtokos esetű alakját és a sūnus szót használják. Például a Paštuva vagy Kvesai major 1811-es leltárában (9. forrás) a szabad embereket és másokat így jegyezték fel: Stefan Syn Macieja Kozłowski (4)6, Symon Syn Iakuba Drewniewicz (4), Michał Syn Iakuba Grygzéntis (4), Tomasz Syn Michała Szauksztis (4), Tomasz Syn Michała Stankūnas (5), Karol Syn Macieja Tomkiewicz (5), Symon Syn Iozefa Laurynaytis (5), Iakub Syn Ierzego Palatenis (6), Stanisław Syn Iozefa Narkiewicz (6), Antoni Syn Iana Radyk (7), Marcin Syn Iohana Gryntalo (8), Maciej Syn Andrzeia Kasperowicz (8) és így tovább. Ezt a névmegjelölési módot azonban a dokumentum egészében nem követik következetesen. Az ugyanitt található 1804-es és 1819-es névjegyzékekben az embereket csak keresztnévvel és vezetéknévvel nevezik meg: Piotr Pociunas (3), Maciej Drewniewicz (3), Jerzy Siewruk (23–24), Stanisław Marmo (23–24), Symon Kierśnowski (24–25), Symon Balunas (24–25). Egy-két ilyen névmegjelölés az említett 1811-es leltárban is előfordul, például: Andrzey Szukis (6), Stefan Powylaytis (7), Ian Butwillo (7). Az 1811-es varniai plébánia és Saušilis falu lakóinak jegyzékeiben (30. forrás) a szabad embereket (ludzie wolni) a fent említett módon, az apa nevének feltüntetésével jegyezték fel, 5 Maciejauskienė V. Lietuvių pavardžių susidarymas. V. 1991. P. 48. 6 Ha valamennyi példa egyetlen forrásból származik, a zárójelben csak a lapszám szerepel (amennyiben a forrás lapjai számozottak). 104 például: Jerzy Syn Jana Bydwa (2), Benedykt Syn Jana Giełżynis (2), Maciej Syn Marcina Witkus (2), Franciszek Syn Jerzego Warnelis (2), Bonawentura Syn Jakuba Eytutowicz (2). Bár előfordul egy-két olyan névmegjelölés is, amely csak a keresztnevet és a vezetéknevet adja meg: Jakub Eytuli (2), Jan Warnelis (2), Mateusz Bombłowski (2). A plébánia mellett élő koldusokat és rokkantakat csak keresztnévvel és vezetéknévvel jegyzik fel, például: Jan Waynorius (1), Jerzy Gumulewski (1), Jakub Lilejko (1), Alexander Wasilewski (1), Jakub Momis (1), Bartłomiej Klebyś (2), Jerzy Jakubowski (2). A sūnus (Syn) szó az apa nevének birtokos esetű alakja után is állhat. Így jártak el az 1816-os balčiai uradalom lakóinak jegyzékében (4. forrás): Michał Woyciecha Syn Kownacki (1), Andrzej Bartłomieją Syn Milikint (1), Mikołaj Gaspera Syn Skarbalis (1), Jakób Antoniego Syn Żilis (1), Antoni Andrzeja syn Adamaytis (2), Stanisław Antoniego Syn Jonkus (2), Woyciech Mikołaja Syn Ubrys (2). Ebben a forrásban azonban olyan névmegjelölések is vannak, amelyek csak a keresztnevet és a vezetéknevet tartalmazzák: Józef Dobrowolski (1), Jakób Adamaytis (1), Marcin Bartaszius (2), Jan Mackiewicz (2). Néhány ritka kivételtől eltekintve az apa nevét viszonylag következetesen tüntetik fel így az 1828-as adutiškisi uradalom terjedelmes leltárában (22. forrás), például: Jan Kazimierza Syn Wileyta (29–30), Kazimierz Andrzeja Syn Koyra (29–30), Andrzej Mateusza Syn Sinkiewicz (43–44), Jan Prokopa Syn Szymanowski (53–54), Krzysztof Stefana Syn Szalc (100–101), Mateusz Andrzeja Syn Mackiewicz (119–120), Jakub Grzegorza Syn Rakowski (124–125), Krzysztof Macieja Syn Raiszus (135–136), Jan Tomasza Syn Stepaniaris (158–159), Mikołay Jerzego Syn Pacynkowski (159–160). Egy-két olyan névmegjelölés is előfordul, amely csak a keresztnevet és a vezetéknevet adja meg, például: Michał Baranowski (41–42), Symon Semenas (48–49), Bazylij Stoma (75–76), Jerzy Stasiewicz (96–97); ezek az apa nevét feltüntető bejegyzések között jelennek meg. Egy további érdekes részlet is figyelemre méltó: a dokumentumban említett nemeseket csak keresztnévvel és vezetéknévvel jegyzik fel, például: Pan Jerzy Lipnicki (43–44), JP. Kazimierz Rotkiewicz (56–57), JP. Benedykt Rodziewicz (56–57), JP. Cypryan Wróblewski (61–62), JP. Augustyn Girjatowicz (73–74), JPan Jerzy Grochowski (92–93). Vannak olyan dokumentumok, amelyekben az apa nevének itt tárgyalt módon történő feltüntetésekor nem a teljes Syn (sūnus, ’fiú’) szót, hanem csak az S. rövidítést használják. Például a Pasvalio uradalom 1829–1837 közötti különféle dokumentumai között (25. forrás), amelyekben az embereket keresztnévvel és vezetéknévvel nevezik meg, az 1837-es névjegyzékben a leggyakoribb kéttagú névmegjelölések mellett néhány olyan is akad, amelyben az apa neve szerepel: Antoni Iozefa S. Czetwergas (50), Kazimierz Mateusza S. Margis (49), Bernard Modełta S. Świdenis (47), Kazimierz Jakuba S. Banialis (46). Ezek nagyon ritkák. Hasonlóképpen, az apa neve előtt csak az S. rövidítést használva járnak el az 1827-es adutiškisi birtokok adókönyvében is (6. forrás). Egyébként itt a lakókat csak keresztnevükkel és vezetéknevükkel jegyezték fel, az apa neve ritkán szerepel. Éppen ezek a ritka esetek határozzák meg annak konkrét célját és funkcióját — az azonos kereszt- és vezetéknevű személyek megkülönböztetését. Már említettük, hogy az ebben az időszakban használt legnépszerűbb keresztnevek száma nem volt nagy. Az is megszokott jelenség, hogy bármely faluban, plébánián vagy uradalomban több, azonos vezetéknevű ember is élhetett. Ilyen esetekben, amikor a feljegyzendő 105 azonos nevű és vezetéknevű személyek esetében az írnok az apjuk nevét is megadja. Például a 25. lapon ez szerepel: Krzysztof S: Michała Woyciechanis, Krzysztof S: Kazimierza Woyciechanis, majd utánuk Maciej Woyciechanis. Vagy: Maciej S: Józefa Stepanianes, Maciej S: Macieja Stepanianes, de Symon Stepanianes, Jan Stepanianes (26). Hasonló eset található a dokumentum 27. lapján is: Mateuł z S: Jerzego Galatyłec, Mateuł z S: Jana Galatyłec, de Blažey Galatyłec. Vö. még: Jozef Koyro, Tomasz S: Jerzego Koyro és Tomasz S: Tomasza Koyro (23). Ezt az eljárást azonban csak ebben a dokumentumban alkalmazzák. Megfigyelhető, hogy olykor azokban az esetekben is eltekintenek az apa nevének feltüntetésétől, amikor a feljegyzett személyek utóneve és vezetékneve megegyezik. Például az 1838. évi, a pasvalysi birtokok lakóinak cenzusadóját és tartozásait rögzítő könyvben szereplő személyeket csupán két névelemmel jegyezték fel (5. forrás). A számos név közül a következők emelkednek ki: Kazimierz Margis 1, Kazimierz Margis 2 (16–17), mindketten Momelėnai falu lakói; Kazimierz Szatas, Kazimierz Szatas 2gi, Kazimierz Szatas 3ci, de Maciey Szatas, Michał Szatas, Izydor Szatas (18–19) — mindannyian Pasvaliečiai falu lakói; Antoni Czetwiergas és Antoni Czetwiergas 2gi, de Tomasz Czetwiergas, Nikodem Czetwiergas, Jozef Czetwiergas (18–19, 19–20). Amint látható, az azonos utónevű és vezetéknevű személyeket az 1, 2, 3 számokkal különböztetik meg, azaz első, második, harmadik. Ez olykor a korábbi évszázadok (XVII–XVIII) dokumentumaiban is előfordult. 2. Az apa neve az utónév és a vezetéknév közé kerül, és csak birtokos esetű alakját használják, a fia szó vagy annak rövidítése nélkül. Így jegyezték fel a személyeket az adutiškiai birtokok parasztjainak 1829. évi jegyzékében (33. forrás), például: Stefan Macieja Stasiun (2), Maciey Jana Ilgucis (3), Andrzej Józefa Misiulaitis (7), Matełz Marcina Jurgielewicz (10), Stanisław Antoniego Kayra (11), Bartłomiej Krzysztofa Degis (18), Gabryel Władysława Trabkiewicz (4), Maciey Błażeja Kuczyński (6). Az apa nevét szinte következetesen így tüntetik fel, mindössze egy-két kivételtől eltekintve, például: Maciey Bumbłis (6), Jerzy Gayłus (2), Jan Lawkis (4), Antoni Urban (3). Ebben a forrásban apa neve nélkül két, feltehetően nemesi származású személyt is feljegyeztek: JP. Onufry Jasinowicz (6), JP. Tomasz Stacewicz (6). Ennek a dokumentumnak két kisebb függeléke is van: egy rövid, 1830. évi parasztjegyzék és egy kiegészítő, 1829. évi jegyzék. Mindkettőben a személyeket csak utónevükkel és vezetéknevükkel jegyezték fel, például: Benedykt Petranis, Wawrzyniec Koyra, Gabryel Unton, Symon Jasiulis, Krzysztof Szalc és mások (mind a 23. lapon), valamint Jerzy Lawkis (25), Tomasz Zemeytis (25), Józef Degis (25), Jerzy Urbel (26), Wawrzyniec Wileuta (26), Andrzej Dudetto (26), Krzysztof Wayciechanis (26). Az apa nevét a fia szó nélkül tüntetik fel az adutiškiai birtokok parasztjainak 1832–1834. évi adókönyvében (34. forrás) is, például: Maciey Jana Ilgucis (5), Symon Ierzego Jurgielewicz (12), Wawrzyniec Ludwika Burak (2), Jerzy Bartłomieja Norelis (3), Stanisław Michała Bukiel (51), Krzysztof Wawrzynca Urbel (52), Iakób Iana Sienkiewicz (53), Krzysztof Macieja Rayszys (53), Ian Andrzeja Smilgin (54). Az ilyen névadási mód alól csak nagyon ritkán akad kivétel. A kivételek között itt is szerepelnek nemesi származású személyek nevei, például: Ierzy Buczel (52), Maciey Rakowski (1), Krzysztof Łapin (1) és JP. Tomasz Stacewicz (18), JP. Stanisław Wróblewicz (18), JP. Konstanty Woytkiewicz (54), JP. Ian Kondratowicz (54) és így tovább. 106 3. Az apa nevét az utónév és a vezetéknév közé írják, a fia szó vagy annak rövidítése nélkül. Az apanév másik alakja -ov végű. Ez az orosz nyelvben az apanevek (отчество) képzésére használt képző; az apanevek háromtagú névmodelljének későbbi fejlődése során meghosszabbodott, és a litván patronimákban, illetve vezetéknevekben megszokott -ovič végződéssé vált7. Ez az apanévalak néhány, a XIX. század első felében oroszul írt dokumentumban használatos, például: Антонъ Антоновъ Жукъ (44, 1), Павелъ Казимировъ Бачасъ (44, 1), Иосифъ Сымоновъ Авинайтисъ (44, 2), Адамъ Васильевъ Янкусъ (44, 2), Станиславъ Сымоновъ Стаковскій (44, 2), Варфоломей Адамовъ Кминасъ (44, 4), Іозефъ Іозефовъ Марцинкусъ (57, 2), Іозефъ Казимировъ Змитровичъ или Самуйловичъ (23, 6), Степанъ Сымоновъ Пошкусъ (57, 9), Рогъ Антоновъ Вишневскій (57, 9). A forrásban azonban ez általában nem az apa nevének egyetlen megadási módja. Emellett más formák is előfordulnak, például: Іосифъ Іосифа Рудницкій (44, 1), Антонъ Бартоломея Буховскій (44, 1), Антонъ Франца Янушкевичъ (44, 2), Игнатій Станиславова Норкайтисъ (44, 2), Миколай Якуба Іосайтусъ (44, 5) – az utónév és a vezetéknév között az apa nevének birtokos esetű alakja áll; vagy: Владиславъ Матевуша сынъ Дашкина (57, 1), Францишекъ Іозефа сынъ Марцинкусъ (57, 1), Габріель Яна сынъ Соболевскій (57, 2), Сымонъ Матевуша сынъ Шапалагъ (57, 5) és Янъ сынъ Іозефа Олшевскій (57, 9), Францишекъ сынъ Ержаго Ралосъ (57, 3), Францишекъ сынъ Яна Марцинкусъ (57, 2) – az apa nevének birtokos esetű alakja után vagy elé a fia szó (сын) kerül; Якубъ Якубовъ сынъ Шредръ (57, 1) – az apa nevének -ov végű alakja és a fia szó együtt szerepel. Mindkét forrásban (lásd a 44. és 57. forrást) találhatók csupán utónévvel és vezetéknévvel megadott személyek is: Матешиа Гаудынскій (44, 6), Изидоръ Бурба (44, 7), Якубъ Амброжевичъ (57, 2), Ержей Жимонтъ (57, 9). 4. Az orosz nyelvben szokásos, -ovič és -evič képzőkkel alkotott apanévalakot használják. Ez az oroszul írt dokumentumokban figyelhető meg. Például az 1834. évi, a Vaiguva uradalom revíziós jegyzékében (37. forrás) a személyeket utónévvel, az orosz apanévképzési minta szerint alkotott apanévvel és vezetéknévvel nevezték meg: Адамъ Якубовичъ Якутисъ (3), Стефанъ Адамовичъ Скаудейтисъ (3), Піотръ Казимержеевичъ Микнисъ (3), Янъ Яновичъ Урбановичъ (4), Бонифацій Антоновичъ Станкусъ (5), Іозефатъ Ержевичъ Наржевичъ (12), Піотръ Микаловичъ Гецайтисъ (5). Ugyanezt az apanévalakot használják az 1851. évi, a Vaiguva uradalom lakóinak jegyzékében is (56. forrás): Адамъ Казимировичъ Скаудейтисъ (1), Людвикъ Антоновичъ Стонкусъ (2), Антонъ Яновичъ Геляжинскій (3), Винцентий Томашевичъ Гайласъ (5), Игнатій Филиповичъ Кербецъ (6), Варфоломей Павловичъ Іоцасъ (7), Матешиа Ержевичъ Дубинскій (3–4). Arra is érdemes felfigyelni, hogy ebben a dokumentumban olykor a korábban tárgyalt, -ov végű szláv apanévalakot is használják: Михаилъ Павловъ Дудзичъ (1), Викентий Францовъ Радзевскій (1). Az ugyanazon Vaiguva uradalom egy részének lakóiról 1847-ben összeállított jegyzékben 7 Plg. Симина Г. История отчеств // Ономастика Поволжья. Уфа, 1973. С. 177—182. 107. (35. forrás) az apa nevét nagyon változatosan tüntetik fel: vagy Францишекъ Эржевичъ Наркеевичъ (1), Сильвестеръ Габриаловичь Барткусъ (1), Игнатий Филиповичь Кербедзъ (1), Францишекъ Томашевичъ Гайлюсъ (1), vagy Игнацъ Филиповъ Кербедзъ (1), vagy Адольфъ Иозефа сынъ Янкевичъ (1), Фрѣдмишекъ Иосифа сынъ Барткусъ (1). Néha azonban az apa nevének feltüntetése nélkül is megoldják: Иосефъ Борткевичъ (1), Августинъ Наркусъ (1), Иосифъ Барткусъ (1). Taigi 1834, 1847 ir 1851 m. rusų kalba rašytuose Vaiguvos dvaro dokumentuose vyrauja šiai kalbai bei šios tautos įvardijimo sistemai būdingos tėvo vardo (rusų kalboje tai būtų tėvavardžio) formos. Tačiau kalbėti apie nuoseklų jų vartojimą rusų kalba rašytuose dokumentuose šiuo laikotarpiu negalima. To daryti neleidžia jau aptartas įvairavimas ir tai, kad, pavyzdžiui, to paties dvaro 1845 m. valstiečių sąraše (46 šaltinis) tėvo vardas nenurodomas: Акнонъ Монкусь (7), Иванъ Норкусъ (7), Викентій Гайлюсъ (7), Иванъ Фрейманъ (7), Казимиръ Норкусъ (7). Taip elgiamasi ir kai kuriuose kituose rusų kalba rašytuose šio laikotarpio dokumentuose. 5. Az apa nevét a személy utóneve és családneve után tüntetik fel. Birtokos esetű alakot és a „fiú” szót használják. Ez az orosz és a lengyel nyelven írt dokumentumokban egyaránt előfordul. Például az 1844-es daugirdiskiai uradalom leltárában (45. forrás) a személyeket így jegyezték fel: Петръ Шерейко сынъ Казимира (a forrás lapjai nincsenek számozva), Доминикъ Башкевичъ сынъ Якова, Яковъ Дрешлисъ сынъ Францишка, Матейушъ Дулько сынъ Сымона, Матвей Козисъ сынъ Андрея, Томашъ Кондрашевичъ сынъ Даніеля, Яковъ Ольшевски сынъ Мацея, Казимиръ Мажолъ сынъ Адама, Матейушъ Арцимовичъ сынъ Матейша. Érdekes a 31. forrás — a telšiai járásbeli Tverai plébánia 1811-es lakossági névjegyzéke. A dokumentum első lapján a tverai templom koldusait sorolták fel. Megnevezésük az utónévből, az apa nevének a korábban tárgyalt módon való feltüntetéséből és a családnévből áll, például: Iulian Syn Antoniego Radziszewski, Maciey Syn Jana Waynius, Izydor Syn Macieja Waynowicz, Jerzy Syn Kazimierza Ianusz, Maciey Syn Kazimierza. Waysznor. Ezután a rokkantak rövid névsora következik, akiket gyakrabban csak utónevükön és családnevükön tüntetnek fel, például: Iakub Metrykis, Stanisław Dargužas, Leon Rymkiewicz, vagy (ritkábban) az apa nevét is megadva: Andrzej Iakuba Syn Gwalda, Tadeusz Leona Syn Piotrowski, Symon Iana Syn Wirszyllo. Egyvalakit pedig így neveznek meg: Stanislaw Baniewicz Syn Piotra. A dokumentum második lapján a szabad emberek rövid névsora kezdődik. Nevük és családnevük után leggyakrabban az apa nevét adják meg, például: Marcin Kuczyński Syn Bazylego, Szymon Żadełło Syn Piotra, Tomasz Puszyński Syn Andrzeja, Stanisław Janikus Syn Szymona, Jerzy Ianusz Syn Kazimierza, Iozef Wiszniewski Syn Iachima, Maciej Babblis Syn Ierzego. Előfordulnak csupán utónévvel és családnévvel megadott személyek is — Marcin Węckiewicz, Ian Widman, Mikolay Baltružis. A 3. lap feléig a dokumentumot egy írnok írta, amint azt a kézírás és a tinta erőssége is tanúsítja. A 3. lap második felétől egy érdekes részlet tűnik fel: a többnyire csak utónévből és családnévből álló megnevezések mellé, teljesen más kézírással, utólag odaírták az apa nevét. A dokumentum 3–6. lapján található 67 személymegnevezés közül 34 esetében az apa nevét később, más kéztől írták hozzá, például: Antoni Dargis Syn Macieja (3), Tedeusz Kadaszewski Syn Janu (3), Ian Szupatъ Syn 108 Mateu(z) (3), Maciej Wawsznoras Syn Kazimierza (4), Dominik Paszkiewicz Syn Jozefa (4), Ioachim Burba Syn Jana (4), Dominik Bryneiko Syn Jozefa (5), Jakub Kazragis Syn Jakuba (5), Antoni Kosjowski Syn Marcina (5). További 21 személyt eleve az apa nevével együtt jegyeztek fel, például: Mikołaj Pocius Syn Kazimierza (3), Hieronim Gwalda Syn Jana (3), Maciej Jocis Syn Jozefa (4), Wincenty Montwid Syn Jana (4), Ignacy Rakowski Syn Jakuba (5), Stefan Boczkus Syn Piotra (6). A fent említett 67 megnevezés közül 12 eredetileg kéttagú volt, és az is maradt, például: Jerzy Płatak (3), Jakub Kozłowski (3), Szymon Pocius (4), Stefan Kurmis (4), Ian Waynius (5), Szymon Szymkus (5), Antoni Grygalius (6). A forrás megnevezéseinek sokféleségét részletesebben nem kommentálva, felhívhatjuk a figyelmet az apa nevének használatában tapasztalható, nehezen magyarázható következetlenségekre. Az apa nevét a személy utóneve és családneve után az 1834-es paštuvai majorság lakóinak jegyzékében is feltüntetik (32. forrás). Itt azonban — az összes vizsgált, a XIX. század első feléből származó dokumentum közül egyedüliként — előbb az említett személy családnevét, majd utónevét írják8, például: Stankunas Stanislaw Syn Tomasza (16), Laurynowicz Jan Syn Szymona (16), Palatynis Tomasz Syn Jakuba (16), Orent Wawrzyniec Syn Jerzego (16), Romaszkiewicz Stanislaw Syn Michała (16), Grygientys Jakub Syn Michała (16). És ez a jegyzék egészében így van, kivéve négy esetet, amelyek azt tanúsítják, hogy az említett személynek nincs családneve: Maciej bezprozwisk Syn Rozalii, Mateusz bezprozwisk Syn Rozalii, Piotr bez Prozwisk ir Kazimierz Syn Franciszki Juszkiewiczowny (mind a 16. lapon). A bemutatott adatokból látható, hogy a XIX. század első felében az apa nevét nagyon következetlenül tüntetik fel. Mindenekelőtt nem valamennyi, hanem csak néhány, a korszakból vizsgált dokumentumban teszik ezt. És még azokban a forrásokban is, amelyekben szokás volt az apa nevének megadása, korántsem minden említett személyt neveznek meg így. Az ilyen gyakorlat mögött álló indítékokat vagy szabályszerűségeket gyakorlatilag lehetetlen feltárni. Másodszor, az apa neve még nem talált állandó helyet a régtől fogva csupán kéttagú litván névhasználatban. Néha az utónév és a családnév közé illesztik be (a vizsgált dokumentumokban ez a gyakoribb), máskor pedig az utónév és a családnév után áll (jóval ritkább esetek). Harmadszor, az apa nevének megadása igen változatos formát ölt: a „fiú” szóval álló birtokos esetalaktól az orosz névadási modellre jellemző, -ovič, -evič képzős apai névig (отчество). Mindez arra utal, hogy a XIX. század első felének dokumentumaiban nem a litván névadás természetes fejlődéséhez kapcsolódó, hanem kívülről mesterségesen ráerőltetett jelenség tükröződik. Ezt nyelven kívüli körülmények idézték elő: Litvánia Orosz Birodalomhoz csatolása kötelezővé tette az orosz kancellária valamennyi előírásának betartását. 8Nem világos, miért sérült meg a több évszázad alatt kialakult és megszilárdult litván névadási hagyomány a dokumentumban. A különböző korszakok egész történeti antroponímiája kizárólag olyan megnevezésekről tanúskodik, amelyek első eleme az utónév, ezt pedig egy családnevet helyettesítő személynév, vagy (később) egy már kialakult családnév követi. Igaz, előkerült egy XVIII. század végi dokumentum — a kėlmėi uradalom és birtokai lakóinak nyilvántartó könyve (a Tudományos Akadémia Központi Könyvtárának Kézirattára, F 37—1547) —, amelyben szintén előbb írják a személy családnevét. Ennek a sorrendnek azonban egyértelmű oka van: a lakosság névjegyzékét ábécérendben állították össze. Ez az ok a jelen írásban említett XIX. század első feléből származó dokumentumban nem áll fenn. 109 …tunk, tehát e nép elnevezésének háromtagú modelljét is. Ezt igazolja egyrészt az írott személy neve és családneve között leggyakrabban előforduló, az apa nevére utaló megjelölés, másrészt az orosz nyelvre jellemző, -ovič, -evič képzőkkel ellátott apanévi formák megjelenése, végül pedig maga a tendencia, hogy a kéttagú litván névhasználatot egy további taggal egészítsék ki. A litván névhasználat 19. század első felére vonatkozó történeti dokumentumainak teljes kontextusa kiváló érv annak megvitatásához, hogy ma fel kell-e tüntetni az apa nevét a litván személyazonosító okmányokban. Először is, itt még mindig a több évszázad alatt kialakult, keresztnévből és családnévből álló kéttagú litván névhasználat a leggyakoribb (nem a családnév és a keresztnév sorrendje!), amelyet mind lengyelül, mind oroszul írt dokumentumokban használtak. Másodszor, a legvilágosabban látható, hogyan illesztettek be mesterségesen egy harmadik névelemet a litván nyelven írt dokumentumokba. Harmadszor pedig könnyen megállapítható, melyik az a forrás, ahonnan az apa nevére való utalás bekerült a névhasználatunkba. Csak a 19. század második felének dokumentumait megvizsgálva lehet majd nyomon követni az apa nevének további meghonosodását a litván névhasználatban. Most csupán annyi állapítható meg, hogy ez a 19. század első felének dokumentumaiban megjelenő, a kéttagú litván névhasználattól kétségtelenül idegen névelem már megszokottá vált. Vannak, akik nehezen tudják elképzelni, hogy a személyazonosító okmányaikban, például az új útlevelükben ne tüntessék fel az apa nevét. E nézet legfontosabb érvei például az, hogyan lehet megkülönböztetni az azonos keresztnévvel és családnévvel rendelkező személyeket, illetve hogy az apa nevének használata már régóta hagyománnyal bír. Ezeket könnyű megcáfolni azzal, hogy a világ számos országában, ahol kéttagú névadási rendszer alakult ki, a személyazonosító okmányokban az apa nevének feltüntetése nélkül is kiválóan boldogulnak. És éppen az apa nevének használata sértette meg a keresztnévből és családnévből álló kéttagú litván névhasználat hiteles, természetes úton kialakult hagyományát. Erről a 19. század első felének történeti antroponímiája tanúskodik a legvilágosabban. Ahhoz, hogy az adott időszak litván névhasználatának dokumentumokban tükröződő képe még teljesebb legyen, megemlíthetők olyan személybejegyzések, amelyekben az apa nevére való utalás a családnév (vagy annak alakváltozatai) változásával párosul, például: Янъ Губель сынъ Станиславова или Глаудель (45), Янъ сынъ Томаша Змитровичъ или Самуйликс (57, 6), Станиславъ Габриеля сынъ Клестонъ или Марчинкевичъ (57, 7), Воеводский Тадеуша сынъ Раюсъ или Гордалевичъ (57, 10), Янъ Шимона сынъ Марчинкевичъ или Клестонъ (57, 7). Amint látható, ezek hosszú, szokatlan névformák. Úgy tűnik, egy-egy dokumentumban a személyek bejegyzésének módját annak sajátosságai is meghatározták. Ebből a szempontból érdekesek azok az igazolások, amelyek tanúsítják, hogy a parasztok engedélyt kaptak a házasságkötésre (lásd az 54., 51., 53., 55., 48., 49., 52. forrást). Itt az adott időszakban szokásos, keresztnévvel és családnévvel történő megnevezés mellett más formák is gyakoriak, például: Antoni Iotitas Syn Gospodarza Macieja Iotity (51, 4), Jerzy Daniewicz, Syn Jerzego i Anny z Piworajciow Daniewiczow (50, 32), Dominik Nagrodzki Syn Jana i Elżbiety z Piotrow[s]kich (53, 12) — a személy keresztneve és családneve után azt is megadják, kinek a fia. Ezt a következőképpen teszik: a) megadják az apa keresztnevét és családnevét, b) az apa keresztnevét, az anya keresztnevét, azt, hogy melyik családból származik, valamint a közös családnevet, illetve c) az apa keresztnevét, az anya keresztnevét és azt, hogy az anya melyik családból származik. Ez utóbbi (c) megjelölést gyakran az említett személy keresztneve és családneve közé is beillesztik, például: Kazimierz syn Bartłomieja i Katarzyny z Butawow Węckiewicz (53, 38), Stanisław Syn Jakóba i Anny z Petraytisow Filipaylis 110 (48, 33), Jozef syn Mateusza i Anastazy z Szymkiewiczów Dziemedzionis (49, 6), Mateusz syn Stanisława i Juliany z Kaupiów Kemżura (55, 63), Kazimierz Syn Jozefa i Anny z Mostejków Puydokas (53, 1), Stanisław syn Władysława i Agnieszki z Pawłowskich Bartoszewicz (49, 104). Néha az ilyen kibővített névformákban is előfordul a családnév változata, például: Jokūb syn Kazimierza i Judyty z Latwów Rukozielis albo Waladkiewicz (55, 29). Könnyű észrevenni, hogy az itt bemutatott személybejegyzésekben a nők megnevezése is összefonódik a férfiakéval, és ez ebben az időszakban igen változatos lehet. Ez azonban már egy másik cikk témája. A litván névhasználat 19. század első felének történeti forrásaiban való tárgyalását összefoglalva a következő megállapításokat tehetjük: 1. Az adott időszak dokumentumaiban a leggyakoribb a keresztnévvel és családnévvel történő litván névhasználat, amely már a 18. századra normává vált. 2. A keresztnévvel és családnévvel történő megnevezéstől való leggyakoribb eltérés az apa nevére utaló megjelöléssel való kiegészítés. Ez következetlenül és rendszertelenül történik. Ennek a megjelölésnek a formája igen változatos, és a litván névhasználatban elfoglalt helye is eltérő (leggyakrabban a keresztnév és a családnév között, ritkán a keresztnév és a családnév után). 3. Az apa nevének feltüntetése nem a litván névhasználat természetes fejlődésének eredménye. Az orosz kancellária, illetve az orosz névhasználati modell hatása idézte elő. 4. Ebben az időszakban nem gyakoriak a keresztnévvel és családnévvel történő litván névhasználattól való egyéb eltérések. Némelyikük feltehetően azoknak a dokumentumoknak a sajátosságai miatt is kialakult, amelyekben az említett személyek szerepelnek. FORRÁSOK* 1. Az adutiškisi uradalom jobbágyainak, vagyonának és kötelezettségeinek jegyzékei. 1816. //A Tudományos Akadémia Központi Könyvtárának Kézirattára (a továbbiakban — MACBRS), F 43—4314. 2. Az adutiškisi lakosok, a Hatovskiai... és mások beadványai arról, hogy az adutiškisi uradalom lakosainak jegyzékébe nemesként vegyék fel őket. 1803—1811. //MACBRS, F 43—4149. 3. Az adutiškisi lakosok beadványai a lakosok jegyzékébe nemesként való felvételükről. 1804—1811. // MACBRS, F 43—4173. 4. A balčiai uradalom dokumentumai. 1816—1825. //MACBRS, F 37—2899. 5. Bierczak Czynszow i Remanentow z Wlosci Poswolskiey... [A pasvalysi birtok lakosainak cenzusadóiról és tartozásairól szóló könyv. 1838.] //MACBRS, F 43—15326. 6. Bierczak Hoducieskiey Małęt noscia na Rok 1827... [Az adutiškisi birtok 1827. évi adókönyve.] // MACBRS, F 43—4757. 7. A biržinėnaii uradalom dokumentumai... 1844—1845. //MACBRS, F 37—3295. 8. Do Przeswietney Kapituly Wilénskiey... [Daškevičius, az adutiškisi uradalom nemesének panasza... 1809.] //MACBRS, F43—4216. 9. Inwentarz czyli Opisanie Folwarku...Pocztow alias Kwesy... [A paštuvai majorság leltára... 1804.] //MACBRS, F 38—32. * Az összes áttekintett dokumentumot a Tudományos Akadémia Központi Könyvtárának Kézirattára őrzi. Először címük eredeti nyelvű alakját közöljük, zárójelben pedig a Kézirattár katalógusában feljegyzett címváltozatokat és azt az évet, amelyben a forrás keletkezett. Mindkét címet többnyire rövidített formában adjuk meg. Azokban az esetekben, amikor a dokumentum eredeti nyelvű címét valamilyen okból nem lehet megadni, megelégszünk a katalógusban szereplő címmel. A dokumentumok fondját és jelzetét is feltüntetjük. 111 10. Hoduciszek uradalom leltára… [Az adutiškiai uradalom leltára. 1804.] //MACBRS, F 43—4151. 11. A Gronopolskie uradalom leltárai… [A granapoliai folwark leltárai. 1775—1827.] //MACBRS, F 138—1442. 12. A Dembiny birtok leltárai… [A Dembynės uradalom leltárai. 1786—1828.] //MACBRS, F 138—1441. 13. A Bolbian birtok leltárai… [A Balbėnai uradalom leltárai. 1775—1830.] //MACBRS, F 138—1439. 14. A Kurkliszek birtok leltárai… [A Kurkliškiai uradalom leltárai. 1786—1819.] //MACBRS, F 138—1443. 15. A Pocztowa folwark leltára… [A Paštinė-i folwark 1833. évi leltára.] //MACBRS, F 38—55. 16. A Pocztowa folwark leltára… [A Paštinė-i folwark 1834. évi leltára.] //MACBRS, F 38—55. 17. A Woyniałgowa, más néven Popowce folwark leltára… [A Vainiogala-i folwark leltára. 1815.] //MACBRS, F 43—18900. 18. A Hoduciszek birtok leltára… [Az adutiškiai uradalom leltára. 1809.] //MACBRS, F 43—4215. 19. A Bolcz birtok leltára… [A Balčiai uradalom dokumentumai. 1814. évi leltár.] //MACBRS, F 37—2719. 20. A Bolczow birtok leltára… [A Balčiai uradalom dokumentumai. 1819.] //MACBRS, F 37—2935. 21. A Hoduciskiey birtok leltára… [Az adutiškiai uradalom… leltára. 1795.] //MACBRS, F 43—4045. 22. A Hoduciszek birtok leltára… [Az adutiškiai uradalom leltára. 1828.] //MACBRS, F 43—4626. 23. A Woyniałgowa örökbirtok átadási leltára… [A Vainiogala-i birtokok leltára. 1829.] //MACBRS, F 43—18911. 24. A vilniusi plébánia leltára, 1809 //MACBRS, F 136—79. 25. A Pasvalio uradalom 1829—1830 és 1834—1837. évi bevételi és kiadási kimutatásai //MACBRS, F 43—15254. 26. Poswolski leltár... [A pasvali uradalom leltára. 1806.] //MACBRS, F 43—15014. 27. Rachunek z Włoscianami Pocztowskiemi... [A paštinai birtok jobbágyai kötelezettségeinek, adóinak és robotjának kimutatása. 1835.] //MACBRS, F 38—55. 28. Regestr Bierczy Czynszow od włosci Poswolskiey... [A pasvali uradalom jobbágyainak cenzusadó-könyve] //MACBRS, F 43—15081. 29. Rewizska Skazka...[A vaimagala-i majorátus lakóinak jegyzéke. 1811.] //MACBRS, F 43—18898. 30. Rewizka Skazka...Plebanii Wornieńskiey...[Az 1811. évi revíziós jegyzék... a worniei plébániáról.] //MACBRS, F 126—237. 31. Rewizska Skazka... Praboszcza Twerskiego... [Az 1811. évi revíziós jegyzék... a twerski prépostsághoz tartozó Elki faluról.] //MACBRS, F 126—232. 32. Skazka Rewizka Folw— Pocztowa Roku 1834 //MACBRS, F 38—55. 33. Tabella odrobotkow... [Az adutiškisi uradalmak jobbágyainak jegyzéke és a ki nem fizetett adók fejében ledolgozott munkájuk elszámolása. 1829—1830.] //MACBRS, F 43—4819. 34. Tabella Werefikacyina...od Włoscian Dobr Hoduciszek... [Az adutiškisi uradalmak jobbágyainak 1832—1834. évi adókönyve] //MACBRS, F 43—4952. 35. Vaiguva uradalmi dokumentumok. 1838—1847. //MACBRS, F 37—257. 36. Vaiguva uradalmi dokumentumok: adófizetői jegyzékek... 1849—1858. //MACBRS, F 37—228. 37. Vaiguva és Pavaiguvis uradalmának 1834. és 1843. évi revíziós jegyzékei //MACBRS, F 37—230. 38. Werefikacia Włoscianami do Mttści Hoduciszek... należnych... [Az adutiškisi uradalom jobbágyainak kötelezettségeit rögzítő táblázat. 1841—1842.] //MACBRS, F 43—5173. 39. Werefikacya... Majątku Poswolu... [A pasvali uradalom jobbágyainak 1820—1822. évi gabonaszolgáltatása ellenőrzéséről szóló könyv] //MACBRS, F 43—15152. 112 40. Választások kettő... [A pasvalysi uradalom 1816. és 1817. évi adóinak könyve] //MACBRS, F 43—15082. 41. A vilniusi káptalan Adutiškio-uradalmi... nemesi iratai nemességük igazolásáról. 1803—1811. //MACBRS, F 43—4196. 42. Выписки метрической книги...[A verkiųi, musninkųi, sudervėsėi, nemenčinės-i stb. templomok születési, házassági és halálozási anyakönyvi bejegyzéseinek könyve. 1857.] //MACBRS, F 43—19247. 43. Дело Трокского уездного суда... [A Valkininkųi kerületi elöljáróság iratai. 1571—1872.] //MACBRS, F 11—23. 44. Névjegyzék a Rukšany uradalom földjein élő személyekről... 1866. //MACBRS, F 126—55. 45. Инвентарь Экономическій Имения Довгирдзишекъ... [A Daugirdiškės-uradalom leltára. 1844.] //MACBRS, F 138—1440. 46. Инвентарь имения Вайгово=Поватковъ... 1845 г. [A Vaiguva-uradalom leltára. 1845.] //MACBRS, F 37—233. 47. Велена mezőváros. A lakosok jegyzéke: nemesek, polgárok, parasztok, zsellérek. 1861. //MACBRS, F 126—322. 48. Engedélyek parasztoknak: 1) házasságkötésre; 2) egyéves más helyre távozásra... 1859. //MACBRS, F 126—200. 49. Házasságkötési engedélyek. 1831—1862. //MACBRS, F 126—353. 50. Házasságkötési engedélyek. 1841—1862. //MACBRS, F 126—352. 51. Házasságkötési engedélyek parasztoknak. 1829—1830. //MACBRS, F 126—263. 52. Házasságkötési engedélyek parasztoknak. 1835—1871. //MACBRS, F 126—394. 53. Házasságkötési engedélyek parasztoknak. 1839—1843. //MACBRS, F 126—174. 54. Házasságkötési engedélyek parasztoknak. 1846—1847. //MACBRS, F 126—173. 55. Házasságkötési engedélyek parasztoknak. 1857—1858. //MACBRS, F 126—201. 56. Az 1851. évi revíziós jegyzék... a vaiguvi plébániáról... [A Vaiguva-uradalom revíziós jegyzéke, 1851] //MACBRS, F 37—229. 57. Revíziós jegyzék... a Druviškių-birtokról. [A Raseiniai járásbeli Druviškiai-uradalom revíziós jegyzékei, 1834, 1850] //MACBRS, F 37—62. A litvánok megnevezésének módjai a XIX. század első felében Összefoglalás A XIX. század első feléből származó történeti forrásokból merített anyag elemzése alapján megállapítható, hogy a litvánok keresztnévvel és családnévvel való megnevezése ebben az időszakban már normává vált. E megnevezéstől való feltűnőbb eltérés az apa nevével való kiegészítés. Ez szórványosan történik, és az apa nevének különböző formáit használják. A megnevezés új eleme rendszerint nem állandó helyet foglal el /a keresztnév és a családnév közé vagy utánuk írják/. Az apa nevének használata nem a litvánok névadási rendszerének természetes fejlődéséből ered. A XIX. században az orosz kancellária hatására jelent meg, e nép háromtagú megnevezésének mintájára. A XIX. század első felében a litvánok keresztnévvel és családnévvel való megnevezésétől való egyéb eltérések nagyon ritkán fordulnak elő. 113