K. Būgos laiškai lenkų kalbininkui Janui Rozwadowskiui

Tegnap elküldtem Önnek a „Lietuvių kalbos žodynas” I. füzetét; legyen szíves tájékoztatni róla nyelvész kollégáit. Az I. füzet ára Kovnóban 12 litas (= 1 amerikai dollár 20 cent), postaköltség nélkül. Egy példány ajánlott nyomtatványként történő feladása 1 litas 44 cent. Erről már írtam E. Lidén professzornak és H. Peterssonnak. A szótár második füzete húsvét után nem sokkal jelenik meg. Minden jót! K. Būga14 MAGYARÁZATOK 1 A patamologija szónak zárójelben kellene állnia. Lásd Būga K. Upių vardų studijos ir aisčių bei slovenų senovė // Tauta ir žodis. K., 1923. T. 1. P. 1–44 (= Būga K. Rinktiniai raštai. T. 3. V., 1961. P. 493–550). 2 Torbjörnsson T. Die gemeinslavische Liquidamethese. 1–2. Upsala, 1901; 1903 (= Upsala Universitets Årsskrift, 1902; 1904). 3 Slawisches kellene, hogy legyen. 4 Lásd Būga K. Rinktiniai raštai. T. 2. V., 1959. P. 151–153, 214–223. 5 Bővebben ezekről és más rekonstrukciókról lásd Būga K. Rinktiniai raštai. T. 3. P. 493–550, 741 és köv. 6 A levél dátuma (június 2.) téves, mivel válasz T. Torbiörnsson június 23-i levelére. 7 A получил kétszer szerepel. 8 Lautsubstitutionnak kellene lennie Lautsubstitution. 9 Trusman kellene, lásd Трусман Ю. Ю. Чудско-литовские элементы в новгородских пятинах. Часть первая. Ревель, 1897. 10 Úgy tűnik, hiányzik a || jel. 11 A (♀ = kétszer szerepel. 12 A levélben tárgyalt problémákat K. Būga tanulmányai vizsgálják; lásd Būga K. Rinktiniai raštai. T. 3. P. 493–550, 741 és köv., valamint más művek. 13 A levél végén jelezték, hogy nyílt levélről van szó; megadták T. Torbiörnsson (Schweden/Herrn Dr. Tore Torbiörnsson / Upsala, Universität) és K. Būga (Abs. Prof. K. Būga. Kaunas, D. Vilniaus gatvė N 2. Litauen) címét is. 14 Ez a levél a levelezőlap hátoldalára íródott. Az előlapon T. Torbiörnsson és K. Būga címe, valamint a dátum (6–II–24) szerepel. Megjegyzés. E publikáció nyomtatását követően K. Būga T. Torbiörnssonhoz írt leveleinek másolatait átadják a Vilniusi Egyetem Könyvtárának Kézirattárába. Bonifacas Stundžia K. BŪGA LEVELEI JAN ROZWADOWSKI LENGYEL NYELVÉSZHEZ A Lengyel Tudományos Akadémia krakkói levéltárában, a világ különböző tájairól neves és kevésbé ismert emberek által Jan Rozwadowski professzorhoz, a lengyel nyelvészhez írt számos levél között a litván nyelvtudomány és kultúrtörténet szempontjából fontos levelezés is található. J.Rozwadowskis (1867–1935) – vienas iš didžiausių lenkų kalbininkų, klasikinių kalbų mokovas, žymus slavistas, indoeuropeistas ir baltistas. Jis 177 – a Krakkói Egyetem professzora és rektora, a Lengyel Tudományos Akadémia tagja és elnöke, számos európai nemzeti akadémia és társaság – köztük a Litván Tudományos Társaság (annak 1907-es megalapításától kezdve) – tiszteletbeli tagja. J. Rozwadowski kiválóan tudott litvánul, kutatta a litván nyelvjárásokat, és vizsgálta kapcsolataikat az érintkező szláv nyelvekkel. Fennmaradtak jól lejegyzett szövegei a sudargai (Šakiai járás) és a zietelai (Fehéroroszország, Grodnói terület, Diatlovo járás) beszédmódról. A litván nyelvészek számára a fent említett levéltárban Kazimieras Būga (1879–1924) tartalmas levelei a legérdekesebbek. J. Rozwadowski kéziratai között K. Būga öt, 1912–1913-ban írt levelét találták meg. Az egyik egy teljes nyelvészeti tanulmány, a másik négy pedig levelezőlap. Utóbbiak közös jelzete: K. III – 84 (Archiwum Polskiej akademii nauk Oddział w Krakowie, Jan Rozwadowski). Az 1913-ban írt levelezőlapok a Korespondencja Jana Rozwadowskiego na l. B. Nº45 (akta) jelzetű kéziratfondban találhatók. Az 1912-ben írt levelet pedig J. Rozwadowski kéziratainak egy nagy dobozában találták meg; ezt a dobozt J. Safarewiczus professzor (1904–1992) őrizte, aki J. Rozwadowski írásait készítette elő kiadásra. Halála után a dobozt a levéltárba vitték, J. Rozwadowski többi kézirata mellé. Sajnos a doboz tartalma még nincs rendezve, a kéziratok pedig nincsenek megszámozva. Ugyanott találták meg K. Būgának az 1912-ig nyomtatásban megjelent saját műveiről (összesen 29-ről) saját kezűleg összeállított bibliográfiáját is. K. Būga több helyről írta leveleit: két levelezőlapot Pétervárról, ahol akkor tanult, egyet szülőföldjéről, Dusetosból, a nagy (első) levelet (1912) és egy levelezőlapot (1913) pedig Laižuvából, ahol az 1903 óta papi szolgálatot teljesítő Juozas Tumas, Vaižgantas tevékenyen segítette K. Būgát és E. Voltert. K. Būgán kívül mások is írtak litvánul J. Rozwadowski professzornak: a litvánok pátriárkája, a Litván Tudományos Társaság alapítója és elnöke, Jonas Basanavičius (1911-ben és 1912-ben Vilniusból írt levelek); a társaság első titkára, a pétervári egyetem docense, Eduardas Volteris (1907-ben Pétervárról írt levelezőlap); Jonas Jablonskis nyelvész (1911-ben az ausztriai Elster fürdőhelyről írt levelezőlap); a litván kartográfia úttörője, Antanas Macijauskas (1911-ben Rigából írt levelezőlap); valamint a szótáríró Jurgis Šlapelis (1928-ban Vilniusból írt levél). Lengyelül a később a litván kultúra jeles szereplőivé vált Jurgis Šaulys (1912), Juozas Albinas Herbačiauskas (1912) és Mykolas Biržiška (1913) írtak leveleket J. Rozwadowskinak. Az 1918-ban írt rövid levelében A. Dalinkevicius, Gervėčiai papja megjelölte, Gervėčiai plébániájának mely falvaiban beszélnek még litvánul. J. Rozwadowski kéziratfondjában fennmaradt Kleofas Jurgelionis dátum nélküli, lengyel nyelvű, rövid fonetikai leírása a Panemunėlis-i nyelvjárásról stb. Itt időrendben közöljük Kazimieras Būga Jan Rozwadowskinak írt levelezését. A levelek nyelvét nem javítottuk. Laižuva (Lajżewo), 1912. december (XII) hó 18 (31). Tisztelt Tanár Úr! Mindenekelőtt elnézést kérek Öntől, hogy megkéstem a kedves levelére adott válasszal. Már régóta készülök válaszolni, de sehogy sem jutottam hozzá. Úgy látszik, belőlem is, akárcsak a boldogult Jauniusból, sokáig készülődő ember lett! Mit tehetnék! Én vagyok a hibás, kérem, bocsásson meg. Hogy mikor szerzem meg a magiszteri fokozatot, azt magam sem tudom biztosan. Úgy gondolom, hogy a magiszteri… 178 A vizsgákra való felkészüléshez legalább másfél évre lesz szükségem. A disszertációhoz már jókora anyagot gyűjtöttem össze (materijolo). A disszertációban a szláv nyelvek litván nyelvre gyakorolt hatásáról (wpływ) fogok beszélni. A téma igen érdekes és tanulságos. Szó lesz benne a jövevényszavak hangsúlyáról (ударение) és hanglejtéséről (интонация) is. A litvánoknak a templom mellett seklyčia –yčios „világos szoba” is van, akárcsak a birkus (lett bīrkaus!) és a šīkas. Több ilyen családnév nemcsak a litvánban, hanem a lettben is előfordul. A hanglejtések (intonációk) változatosságát csak a legrégibb szavakban találjuk. Később a jövevényszavak szinte mindegyikében ≃ áll; például teese: шūba > šūba, šūbos, „mütra” ~ miėrg. A Kárdas (< lenk. kord) természetesen új képződmény, vö. lit. kárdau, -dyti. Tamás cikkei közvetlenül azelőtt érkeztek meg, hogy elutaztam Pétervárról. Köszönöm! Gyönyörködve olvastam (a déli nyelvjárásban: gėrėdamos). A balti és a szláv nyelvek rokonsági viszonyairól még nincs kialakult véleményem. Nekem is, Jaunius következtetéseivel szemben, úgy tűnt, hogy a szláv és a balti nyelvek meglehetősen közel állnak egymáshoz. Alaposabb vizsgálat híján úgy vélem, e nyelvek rokonsága a szomszédsággal (blizkie sąsiedztwo) is magyarázható. A baltiak ősidők óta a szlávok északnyugati szomszédai lehettek. Hasonlítsa össze, Tamás, Ptolemaiosz szavait: a venedektől keletre galindák és szudinok laktak. A szomszédos nyelvekben, még ha nem is azonos nyelvcsaládba tartoznak, sok közös vonást találunk. A lett és a lív fonetikája alig különbözik egymástól. A keleti litvánok fonetikája közel áll a beloruszokéhoz (bialarusin). Sok hasonló példát gyűjthetnénk. A szláv és balti nyelvek sok közös fonetikai sajátossága egyáltalán nem feltétlenül bizonyítja a nyelvek szorosabb rokonságát. Ezek a sajátosságok a szomszédsággal is magyarázhatók. A baltiak fonetikájukban bizonyos tekintetben különböznek a szlávoktól. A litván rš, kš megfelel a szláv rx, x-nek (a *ka-ból), a litván us, is azonban a szláv ux, ix-nek. Blusà: bląża, saūsas: suzą, opsi-tausyti: tušīti || tuça, mušìa: muça, pìsa || paisyti: pązati, liéssas: lix és így tovább. Jūšė nem mond ennek ellent. Jūšė, akárcsak az ušės, csupán Porosz Litvániában használatos szó. Mindkettőt a porosz nyelvből kölcsönözték. A porosz iuse V 377 „juche” szó a balti *jušje alakból ered. Az ősporosz nyelvben a *jušjē vagy *jušiē alakból *jušē, majd később *jušė keletkezhetett. A porosz litvánok a *jušē alakból kölcsönözhették a jušė szavukat. Az ušės „gyermekágyas asszony hetei” (Ruhig II 404) az ősporosz *ušēs < *ušjēs (i-eur. ukʰ-) alakból származik. Hogy a porosz litvánok ezt-azt kölcsönöztek az ősi porosz nyelvből, azt nemcsak az ušės (= lit. šešės), hanem a pas-sevaitė is mutatja. A Kriáušė vagy kriáušia (Mielcke II 99) szintén olyan szó, amely csak Porosz Litvániában ismert. A Kriáušia a porosz kriąušjā szóból (šį ir sį) származhat. A Maišas, riešutas és vėtušas csak a szlávból érthető. A litván -išk, amely az -isk- alakból ered, semmi közös vonást nem mutat a szláv -ix- végződéssel: itt az i semmiben sem vétkes. Nemcsak az -isk- válik -išk-vá, hanem az -ašk-, -ešk-, -ūšk- is. Például: pūškas „hólyag, pattanás”, прыщъ = lenk pyşk || pycha, reškìu, teškìu, braškėti, traškėti, táušku, páuškiu, pliauškėti, čiauškėti, vaš̌kas = воскъ, traškana. Ilyen szóból rengeteg van. A „vocalis + zg” soha nem válik žg-vé, ezért mondják így: pleizgānės (kender) „poszkon”, vizgėti, dvóžgia és sok más. A Laškuoti új szóalkotás (Neubildung) a *laškuoti helyett (vö. 179 lakštuoti < *lašk-t-), lāzginti. A Pleiškanės a pleišk- helyett, a pleizgānēs mintájára, s-szel áll. A Maskatuoti metatézissel keletkezett a mastakuoti alakból (ezt is mondják); vö. vilkātas a *viltākas „farkasember” alakból (ezt is mondják) || vilka-takys. A Plaštaka „tenyér” (*dłon) a *plaškata alakból származik: szláv plosk, lett plaskains. A litván plašk = плоск-; vö. plókščias, „lapos” (*plāškčia-). Breško 3. praet. – lengyel brzask. Pūkš-lė < puškė, pā-pauškas „csomó” || pó-pūkš-lė „hólyag”. Jušk. szótár I 420ᵈ: pó-puškės 1.c. 40ᵇ || paušk-ulė – lengyel pysk. A Lokšnūs „érzékeny, gyengéd” (Koszarzewski Lituania 48ᵃ) < *lošk-nùs alakból származik: szláv łaska || ласить, ластить. Úgy vélem, ezekből a példákból és az itt nem említett jóval többiből az következik, hogy a litván nyelvben a „vocalis + sk” „voc. + šk”-vá válik. Az -sk- végű példák új képződmények lehetnek. -skn- > szláv -sn-, de balti - kšn-: блѣснж-ти, de litván blikšnoti || blyškau || blizgnóti < *blizg-nóti -stl- > szláv -st-, de balti -skl- > -kʼśł-: *Vīstlā > szl. Visla, de az ősi porosz Viksla (*Vīsklā < *Vīstlā alakból); vö. Nesselmann’o Thes. 209 – Wixla és a német Weichsel a porosz *Vīkslā alakból. A Vīkslāval azonos típusú a litván paveikslas < *pa-veizdlas > *paveist-tlas > *paveistlas > *paveikslas. Vö. veigžlūs „látható, világos” (a Baltica 22 sgn. helytelen) a *veizd-lus > *veizglūs > veigžlūs alakból. (Dusetosban veikslūs formát mondanak < *veizd-tlūs (?)). A „-sk- vagy -zg- + mássalhangzó” a szláv nyelvekben nem válik -kʼś- vagy -gz + con-ná. Lett plauskas || plauks-tas, lett blauzga || blaużna, litván plėkšnės „széles répák” (breit Rüben) Mielcke II 110 || плоскъ. -bn- > szláv -n-, de litván és lett -gn- >: dūgnas – дъно || keleti lett Dugnoja „Dubenaa”, a Dubnāja alakból, lūgnos „omladék” (розвалыни), Užpaliai = lūbnos, Dusetos || lūbos, szláv лубъ. „ršk + magánhangzó” > litván ršk, de rzg nem válik ržg-vé. Lengyel parskać: litván parškia, inf. puršk-ti, burzgėti. „rst + magánhangzó” > litván rst, de rzd megmarad olyannak, amilyen volt. Mirštu, de birzdis „hanga, Erica vulgaris” || német nyelvjárási porst „Porsch”. A litvánban az -š-t- mellett rendszerint -z-d- áll (a z itt ž-ből ered!). Vö. kušti „suttogok” (Baltica 2) || kuzdù „a fülbe”, kuzda „egymás között, fejüket összehajtva”. Kuzdininkas. Mielcke Wb. II 364. Kušti, inf. kuštėti „mozogni, megmozdítani, megmozdulni” (Joniškis) || kuzdù, kuzdėti „reszketni a hidegtől” || kušu, kušėti „mozogni, megmozdulni”. Gruz[d]-nó-ti || grāužiu (lásd Baltica 15). Az -š-k- (az -sk- alakból) mellett csak -z-g- fordul elő: blikš-nóti < blikš- || blizg-nó-ti < blizg-, blizgù, blizgė „csillogás”. A Vikšris „sás” < *viš-ris alakból ered || vizgà, g.sg. vizgos „carex vulpina?”. A szó elején skl-, de belsejében -kʼśł- áll; vö. sklidinas, sklaidyti, skliaūtai, sklim̃bis, sklęsti, pā-sklitė 3 praet., de pópūkš-lė || pópuškė, paušk-ulė, pumpótaukšlis (Kvedarna) || pumpótauskis (Palanga) „Lycoperdon, purchawka”. Orosz блюзгать, блюзготать „ostobaságokat fecseg”: litván bliauž[d]-yti (Baltica 10) || bliauškù, bliaukšti „bluzgać”. 180 a. брузга || бруздить: tėtīrvnas brūzdulìuoja Koss Litu. 91ᵃ || brūzgu-liuoti Jušk. a. плюскъ: „pliaušku taušku, alig átgázoltam” Jušk. žod. I 238ᵃ. Rūškanas „borús, zord” rūškana dienà < rūš-k-: rūstas. Rūš-k-: rūs-t- — lāis-ka-s: slav. Лис-тъ. Druskà a *drùška helyett s-sel a drążgas miatt. a. плескъ 3. jelen idő плещеть: pleška, főnévi igenév: pleškėti. a. лазготать (диал. вм. лозгот-) || лоскотать || лезга || лёскать: litván lãžginti „simulni, kellemesen csiklandozni” Koss. Litu. 106ᵃ || laškúoti „vidáman énekelni” s-sel a lazgúoti-ból || lakštúoti „énekelni, vidáman beszélni” a lašk-t- tövéből. R. troskotatъ трещать: traškù, traškėti. Lengyel truskać: trùškinu. Drisko stb. a drążgo. alapján átalakított. A litván nyelv szabályai a nyelvészek előtt még nem kellően ismertek, mert hiányzik számukra az ehhez szükséges, élő nyelvből származó anyag. Az az anyag, amely Kuršaitis írásaiban rendelkezésünkre áll, nem elegendő: az élő nyelvnek talán csak a tizedrészét képviseli. A litván nyelv tudományos kutatása szempontjából igen fontos Juškevičius szótára¹. A tudósok azonban még nem tudják használni a szótárt. Több mint három évtized telt el azóta, hogy megkezdték Juškevičius szótárának nyomtatását. A nyomtatás gyorsan haladt volna, ha a Tudományos Akadémiának elegendő szerkesztője lett volna. Mindig is híján voltunk a litván nyelv szakértőinek. Baranauskason, Jauniuson és Jablonskison kívül a litvánoknak nem voltak más nyelvi szakértőik. Juškevičius szótárának szerkesztésére megkaptam azt a két betűt (K- és L-), amelyek korábban Uljanov² kezében voltak. Uljanov úgy halt meg, hogy mindössze két vagy három ívet készített elő nyomtatásra. Az M-, N-, O- és P- betűk szerkesztését Jūrgis Šlapelis³ vilniusi orvos (doktor) kapta. Šlapelis munkája lassan halad: eddig mindössze 6 ívet nyomtatott ki. Az R- és Ž- közötti összes szó még mindig az Akadémia levéltárában hever. Az ievà, jėna, jėškau stb. alakok helyett ievą, ieną, ieškau alakokat írok, mert egyes helyeken maguk a litvánok is így ejtik; másrészt pedig azért, mert a nyelvjárási ūoga, uodega stb. szavak helyett ūoga, uodega. alakokat írnak. A mai újságok is ieną, ieškau, uogą, uodegą. alakokat írnak. Nem tudom biztosan, hol vannak Baranauskas kéziratai. Talán Baranauskas minden fennmaradt hagyatéka a sejnai (Sejny, Suwal. gub.) szeminárium könyvtárában (bibliյotek oje) maradt? A Tamsta véleménye szerint a litván vagy jotving nyelvből kölcsönzött belarusz és lengyel szavak újdonságot jelentettek számomra. Tamsta jegyzékében nem szerepel Láimos, amelyet Federowski⁴ a Gārdinói kormányzóság belaruszai között talált. Raz-šaptáč vajon nem rokona-e a litván šapivolas, v. vilnakarsis, v. karškiškis „czochracz, głepacz, ten który czochra” (Koss. Litu. 54ᵇ) szónak, ha természetesen ez a szó maga nem kölcsönzés. De a raz-szaptáč és vašaváč szavak litván jellege mindazonáltal kétséges marad számomra. A Žjiva „szivacs” jelentés szempontjából inkább különválasztandó a litván žiẽvė, acc. žiẽvę „dűne” szótól (orosz). A jotving nyelv (ЯТВАГЬ) véleményem szerint közelebb állt nem a litvánokhoz, hanem a poroszokhoz. Ezt a véleményt legjobban az Ипатьевская лѣтопись néven ismert krónikából származó jotving nevek igazolják (Полное собраніе русскихъ 181 лѣтописей. Томъ второй. С. Петербургъ 1908). Čia randame du vardu kur lietuvių garsui ž jotvinų varduose atsako z: Стецюотови. ЗЪБР-овичю, 1227 г. (стр. 751)ir ВЗАШа ЗЛИНОУ. 1273 г. (стр. 870) || Злиньчн. 1251 г. (стр. 810) || горды ГАТВАЗЬ. и Злиньчн и Крисменць и Покѣньць. 1256 г. (стр. 833) ЗъБР- = liet. žebrỹs || žėbras. Злина óorosz Зълина alakból; vö. a szudávok földjének területneve (territ-) Silia Scr. r. Pruss. I 143 vagy Syllones l.e. I 737. A *Зълина a jotvingok *Zileinā nevéből származik. Itt olyan képzővel van dolgunk, mint a porosz helynevekben: Golteynis, Latheynen, Molseyn, Reteȳen (G. Gerullis, De Prussicis Sambiensium locorum nominibus. Tilsis MCMXII, 155. o.), vagy a litván helynevekben is: Resėiniai (város a Kaunasi kormányzóságban), Traulėiniai (falu a Kurtuvėnai plébániában, Šiauliai kerületében). Зълина = Zilėnā rokonságban áll a Žiláičių falunévvel (Lyduvėnai plébániája), valamint a Žilėnas családnévvel a Linkmenys plébániából, továbbá a Žilys családnévvel az Užpaliai plébániából. A jotving szókincs is hasonló a poroszhoz. Vö. Kirsna, a Šešupė mellékfolyója, „*Czarna” (= litván kiršna — vagy kirkšna-. Baltica. 7), valamint a Gaila Dorf. bei Oletzko sec. 15 — ma B i a l a (Gayl See 1595 Pierson). Jotving vagy szudáv nevekből jó néhányat összegyűjtöttem. Az Ипатьевская лѣтопись 30 nevet tartalmaz, más forrásokban 76-ot találtam. Így a nevek száma meghaladja a százat. Talán még néhányat sikerül összegyűjteni. A mai neveket nem gyűjtöttem, mert, őszintén szólva, nem is álltak rendelkezésemre megbízható források. A Vilkaviškis kerületben a jotving nevek között litvánok is lehetnek. Indurós plébániáján állítólag még ma is élnek litvánok. Indurà város- és folyónév; vö. a Tilžė közelében található patak Indaus nevével (Basanavičius. Iš gyvenimo vėlių bei velnių. 151, 363), Indrajā, folyó az Užpaliai plébániában; > Pa-indrė, falu az Indrajõs partján; Indrailis, tó Paindrė közelében. Az Indurą ugyanazt a képzőt tartalmazza, mint a Pabaískas melletti patak (Kaunasi kormányzóság, Ukmergė kerülete), Vìnt-urà „Wiktorka” (Draugija №35, 299. o.). A hely-, folyó- és tónevek kutatása nagy fényt vethet az ókorra. Nagy kár azonban, hogy híján vagyunk a tudományosan összeállított névjegyzékeknek. Ezért nagyon kívánatos volna, hogy Ön víznevekről szóló tanulmányait mielőbb közzétegye. Jatra (a Mołczadza bal oldali mellékfolyója) vajon nem azonos-e az Aitros névvel (Aitrà, folyó a Kvedarna plébániában, Raseiniai kerületében). Guj-ka (a Moczyna jobb oldali mellékfolyója, a Świsłocz bal oldali mellékfolyója) < *Guja- litván Gavjà, lett Gauja. Lotwa (a Turyia jobb oldali mellékfolyója, Stuck kerülete, Kopyl plébániája). = Latuvà, a Šventoji mellékfolyója, Ukmergė kerületében. Saswa (a Niemnowa Zelwa mellékfolyója. Słown. geogr. X 335) vajon nem a *Seswa < *Sesava =Šešuvà alakból ered-e; lettül Sesava. Kérem, bocsásson meg, hogy mindenféle aprósággal rabolom drága idejét. Mindazt leírom, ami mostanában leginkább foglalkoztatott. Minden jót kívánok Önnek. Boldog új évet kívánok Önnek. Az Ön szolgája: Kaz. Būga Cím Почт. ст. Лайжево, Ковен. губ. 182 Laižuvában még egy teljes hónapig maradok. [2] Laižuvà 1919 II 13 Tisztelt Tanár úr! A napokban, miután visszatértem a Suwałki kormányzóságba tett utazásról, levelet találtam Öntől. Most nem tudtam semmit írni a Roczniknak5. Minden időmet Juškevičius szótárának másolására kellett fordítanom. Idén tavasszal valószínűleg nem lesz alkalmam írni. Két nap múlva visszatérek Pétervárra. A cím ez lesz: М. Дворянская 7, кв. 33. A K betűt (Jušk. szótára) már teljesen lemásoltam, az L- maradt hátra, amellyel várni lehet. Minden jót kívánok. Az Ön szolgája, Kaz. Būga6 [3] Dùsetos, 1913. augusztus (VIII) 19. Tisztelt Tanár úr! Csak most kaptam meg az Ön levelét. Aligha fogom tudni elolvasni a korrektúrát. Talán már megjelent a cikkem. Ha volna valami, kérem, írjon nekem Pétervárra: М. Дворянская 7, кв. 47; 7–8 nap múlva oda fogok utazni. Tiszteletdíj helyett természetesen — ha a szerkesztőség fizet az olyan cikkekért, mint az enyém — szívesen megkapnám az RS7 eddig megjelent összes kötetét. Az elsőre nincs szükségem, mert már megvettem. Önön keresztül két kis könyvemet küldöm az RS szerkesztőségének. Minden jót kívánok Önnek. Kaz. Būga [4] Szentpéterváron 7/XI.1913. Tisztelt Tanár Úr! Köszönöm a levelecskét. Az RS II–V. köteteit tegnap megkaptam. Kérem, bocsásson meg az RS VI. esetében is; a legjobb postával, saját költségemen (moim kosztem). A kéziratra nincs szükségem, ki lehet dobni. A „leisti dukterį” azt jelenti: „oddać za mąż”8. „Ježeli nie oddasz tej córki, umrę dziś”9. Minden jót kívánok Kaz. Būga Cím: СПб. М. Дворянская 7, кв. 47. [5] С.Петербургъ, М. Дворянская 7, кв. 47. Tisztelt Tanár Úr! Mi újság a Šachmatov kelta–szláv elméletéről szóló cikkemmel (artykul)?10 M. Vasmer’is11 is panaszkodik, hogy még nem kapta meg a korrektúrát. 183 A „Kalbų moksle bei mūsų senovėje” című füzetekben, amelyeket még Dusetosból küldtem el Önnek, megtalálja A. Sobolevszkij „Гдѣ жила Литва?” című cikkének bírálatát. Itt a folyónevekre támaszkodva azt állítom, hogy a szmolenszki kormányzóság északi részén egykor balti törzs élt (vö. голядь). Minden jót kívánok Önnek Kaz. Būga12 MAGYARÁZATOK 1Az Antanas Juška (1819–1880) által összeállított, befejezetlenül (az N betűig) nyomtatott Litván nyelv szótáráról van szó (a címszavak orosz és lengyel fordításával); egyes részeit F. Fortunatov, J. Jablonski, K. Būga, J. Šlapelis és G. Uljanov szerkesztette. 2Grigorij Uljanov (1895–1912) orosz nyelvész, a balti ige első kutatója, aki megtalálta Juška szótárának KK betűjéhez tartozó íveit. 3Jurgis Šlapelis (1876–1941) szótáríró, egyike Juška szótára nyomtatott részét utoljára szerkesztő munkatársaknak. 4Michal Federowski (1853–1923) lengyel néprajzkutató és folklorista, nyolc kötetnyi, lengyelül és belaruszul lejegyzett nyelvjárási szöveg szerzője. J. Rozwadowski 1901-ben, M. Federowski podolei birtokán (nem messze Zietelától) vendégeskedve megismerkedett a birtok zietelai cselédjével, Regina Dargevičiūtėvel (1878–1958), és tőle kezdte lejegyezni a zietelai nyelvjárás szövegeit. 5A J. Rozwadowski kezdeményezésére 1908-ban Krakkóban alapított lengyel szlavisztikai folyóiratról, a „Rocznik slawistyczny”-ről (Szlavisztikai Évkönyv) van szó. 6A képeslap hátoldalán P. Višinskis fényképe látható, amint a kerítésen ül, alatta a felirat: Povilas Višinskis. 7Az RS betűk a „Rocznik slawistyczny” folyóirat rövidítése. 8Lengyelül: „férjhez adni”. 9Szentimentális regényekből származó lengyel mondás: „Ha nem adod férjhez azt a lányt, itt helyben meghalsz”. 10K. Būga németül írt bírálatára utal A. Šachmatov elméletéről: „Kann man Keltenspuren auf baltischem Gebiet nachweisen?” (Kimutathatók-e kelta nyomok a baltiak lakta területen?), amely a „Rocznik slawistyczny” 6. kötetében jelent meg (1913-ban). 11Max Vasmer (1886–1912) német szlavista nyelvész és K. Būga közeli kollégája. 12Dátum nélküli képeslap; a bélyegző nyomai olvashatatlanok. Aloyzas Vidugiris 184