Lietuviški įrašai viename „Knygos nobažnystės“ egzemplioriuje

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXXIV (1994) LITVÁN NYELV NYELVJÁRÁSOK IR JŲ KUTATÁSOK Iš archívumok Aus Archiven Zigmas ZINKEVIČIUS LITVÁN BEJEGYZÉSEK EGY "KÖNYV NOBAŽNYSTĖS? PÉLDÁNYÁBAN Vilniusi Martynas Mažvydas bib A Knygos nobažnystės? signatúrával ellátott példányban két A 1 /653, imádság szövege litvánul kézzel ka van beírva. Jį röviden megemlítettem a saját "A litván nyelv története" IV című 1. kötetemben. Egyébként a nyelvészek nem tárgyalták, nem vizsgálták behatóbban. A könyvtárban jo található ir fénymásolat ?; átirata » iy : Lok nd nukeslitiu Lacing oj unt Aeernics, Žoriemus tara lal wa Brg: name, laupsinama own ir AR j Širakas : Ces ne id 2 ro Hil vai dis Lier, cūnas umdainišuinėrh a. Feed wnt fou 2evrmides cof este ede, "Ja af or 74 nu per Jove, Lun fing canta, Nos Sn Vlarios med, Js. refint or Warg ay Mudu 7, elnibels A. es Yeyteic J. Diced) @ tHganiterau myfū riengus relaridiiš cs emg berm Yeyp di le gore fost toe, Vaewe ruleffirdeney 7 Tefursisisis “ENN dakretemim. Yu Polit ria os ol 7, . 4 kr bi FAN iar x: a Fieve 17, "Onaey yA (chin iz t 95Y Temfumuma, Din, atti Tei. 3 ERIE. = tagadás ng Arnama me— lyin kevičius 7. A litván nyelv története, IV: Litván nyelv XVIII—XIX a. Vilnius: Mokslas, 1990, p. 'R6—187 A nyomtatási hibák miatt a betű helyett z su keresztirányú gyökér kerül 166 10 15 į nikio J ne clel Jaweg Ley est? ol Fs - fr 2+ , nyomtatásra, dekdivoiauuo a : ; teyntbe mus, Zor cle ey, 10g wnt wargiriga: conihos In ob ‘aula ity bes Dun guises afeits or fi Turns vagigrerinė Ze ce, Kee loieyvi kuna : brandi rusu nuoaet vr arbą, p 2 Se. wa, Jawa Jin negi prin. wefan pat eta. biiwe., bef clel mudu, idant murs auc wan; ru t 3 : mui graugistes tievcy Gaeta Če y! rdant mus "Aaaa as tél, frerney ir i ajándék pa te megérkezésedkor, [IAT cntiglictn, da, iif gonosz fölött itt, nik ena 5 fraflan, ir Garba unt auksztibiu I Istennek o békét a földön, az embereknek pedig jóakaratot. Dicsérünk, magasztalunk ir [dicsőítünk téged, nagy Isten, örök Fiú, örök Atya, Urunk, Jézus Krisztus, iog iz Légy irgalmas hozzánk e földön a mi eljövetelünkért, ir Ju per mus Sprowg Dwafios Swintos, ifz Pannos Marijos gimimas, [susigręžti ir vargą mūsų nuodėmėse [totis teikies. Duok Išganytojau mūsų brangus, idant dėkingi būdami taip didžių geradėjysčių Tavo, Tave nuoširdžiai mylėtumėm, Tavimi džiaugtumėm, Tau tikrai tarnautumėm, Tave stropiai sektumėm, Tavimi pačiuo gyvenime mirties mūsų dūšią maloningai remtumėm; ir Kur, štai, esi Ponų, Galvų, Piemenų, Valdonų, Prižiūrėtojų, Išganytojų, Tarpininkų ir Užtarėjų, A t tėviškus maldavimus mums, nevertiems 167 tarnams, savo tobuliausiuoju, su Tėvu savo ir su savo Dvasia. Dievui per amžius tebus pagarba. Amen. II 1. Pone Jėzau, mūsų Išganytojau. Tobuląja teisybe mūsų, dėkingai iš širdies, Tave į tą vargingą pasaulį iš dangaus aukštybių atėjusį ir su mumis susijungusį teisingai laikome: stojaisi kūnu ir krauju mūsų nuodėmingųjų, ne dėl savęs, nes turėjai garbę pas Tėvą savo pirm negu pasaulio pradžia padėta buvo, bet dėl mūsų, idant mums visuose varguose mūsų draugystėje ištikimai padėtum, idant mus, pražuvusias avis, ieškotum ir mums, nusidėjėliams, galėtum pakutai pašaukti. Prašome Tave per atėjimą Tavo į pasaulį, padaryk mus nuodėmės malonės ir brangiausių nuopelnų savo dalininkais; Jzganik minket a bűntől, minden gonosztól, a sátán hatalmától és az örök kárhozattól. Ó, a Nagy Szövetség örök Istene, Jézus Uram, öltöztess minket Isten igazságába, hogy igazaknak nyilvánítva Isten országában lakhassunk örökkön örökké. Ámen. A „Knygos nobaznysteés” imabejegyzéseket tartalmazó példánya a Mažvydas Könyvtárba a vilniusi evangélikus-református zsinattól került. Ezt a zsinat több pecsétje, valamint a címlap második oldalán található bejegyzés is mutatja (más kézírással): Bibl. Synodi Evang.-Reform. Viln. Cat. I. D. N>.777.q. Ugyanezen az oldalon, úgy tűnik, még egy másik kéz lengyelül ezt írta: Od Ksiad[z]Ja Kielmeriskiego Zboru Konstantego Thumasa. 1880. március 15-én Kelmén. Így a vilniusi zsinat 1880-ban a könyvet. március 15-én kapta Kelmė református lelkészétől, Konstantintól Tumo (Tumaso? 1877—1903 *). Mindkét ima szövege a könyv végén, a bekötött üres lapokon található. A példányban további üres lapok is vannak: a nyomtatott szöveg előtt kilenc található (az első lap hátoldalán valaki írt valamit, úgy tűnik, mintha egy tartalomrészlet lenne, azonban a nyelvjárás más, és nem ugyanaz a személy írta, aki az imákat bejegyezte; vannak további apró bejegyzések is, de lengyelül), a nyomtatott szöveg után pedig nem kevesebb mint 39 üres lap. Az imákat a nyomtatott szöveget követő első két lapon jegyezték fel. Mindkét imát ugyanaz a személy írta. Feketével írták, mára már meglehetősen kifakult tintával. A szöveg helyesírása meglehetősen régies, vö. a [, [s (= 3), ki (= š), ey, uy (=ei, ui) betűket. Kelet-aukštaitis nyelvjárásban íródott. Az an típusú tautoszillabikus kapcsolatok beszűkültek, pl. unt I 1, 2, 6, 20, II 3, 19 ‘ant’, brungus I 10 ‘brangus’, g. sg. f. brungiausios II 13 ‘brangiausios’, Dunguieifzkos II 3—4 ‘dangiskos’; umzinas I 4 ‘amzinas’, g. sg. m. umzina I 4, II 15, 16 ‘amzino’, g. pl. umziu I 20, II 19 ‘amziy’; giwint II 19 ‘gyventi’, 2. sg. imper. apding 3Gruzewski B. Košcidl Ewangelicko-reformowany w Kielmach. Warszawa, 1912, p. 421. | 168 II 17 ‘apdenk’. Tačiau: idant I 10, II 8, 10, 18, g. sg. m. pafkandinima II 15—16 ‘paskandinimo- ’. Galūniniai ą, ę bei -a, -e, < *-ą, *-¢ nevirte -ų, -į resp. -u, -i, pvz., a. sg. garbą II 6 “garbę', Tewą II 6—7 ‘téva’, Sprowg I 7 “dalyką, reikalą", n. sg. m. gimes I 8 ‘gimes’; i. sg. Galwa I 17, teysibe Diewifzka II 17—18, loc. sg. Ziwate I 15 ‘élet’. Ez a kelet-Litvánia Pasvalis és Vasky közötti vidékei felé orientál bennünket. Az ilyen döntéssel nem ellenkezik, hanem alátámasztja azt a kemény ! az e típusú vokalizmus (a) előtti, a köznyelvi -o helyett álló -a < *-a hangsúlytalan végződés és a hosszú a magánhangzó jelenléte hangsúlyos egy szótagú szavakban a hangsúlytalan -os végződés mellett (b), továbbá a tőhangsúlyos kettőshangzó elemeinek asszimilációja és ey betűkkel való jelölése (c), pl. : a) 2. sg. cond. galetumey II 11 „tu galetum“, 1. pl. miletumim I 12 ‘mes myletume’; b) g. sg. m. kuna II 5 ‘kino’, grieka II 14 ‘nuodėmės’, wifa pikta II 15 „viso pikto“, warga I 8 ‘vargo’ ir ta II 3 ‘to’, bet f. brungiausios II 13 ‘brangiausios’; c) patsey I 16 ‘patsai’, tikrey I 13 ‘tikrai’, dukfingey I 15—16 ‘džiaugsmingai, su viltimi’, i. pl. m. nuodelnikejs II 13 ‘dalyviais’, n. pl. m. paskeytit: II 18 ‘paskaityti, palaikyti’. Dar plg. a. pl. mums II 11, 14 ‘mus’. A szövegben archaikus formák vannak, amelyeket a most megjelölt vidéken és általában Litvániában már nem használnak, pl. dat. pl. Zmonemus I 2 ‘Zmonems’, all. sg. pakutosp II 11, ad. sg. Tawimp I 12—13, g. sg. f. Danguieifzkos II 4, 2. sg. cond. padetumbey II 9, 1. pl. gatetumbim II 19. A 16—17. századra utalnak. Az első ima szövege fölött lengyel cím található (lásd a fénymásolatot), amelyet így kell olvasni: Modl(itwa) V na B(ož)e Narodzenie. Tehát ennek az imának az ötös (római számmal írt) száma van. A „Knygos nobaznystés” imakönyvben az 5. számon egészen más ima szerepel, így a bejegyzett szöveg nem annak keleti aukštaičių nyelvjárásba való fordítása. A „Knygoje nobaznystés” című könyvben egyáltalán nincs olyan ima, amely megfelelne a kéziratos szövegnek. Figyelmünket azonban felkelti, hogy ebben a példányban kézzel új imaszámokat jegyeztek be, amelyek között nincs 5-ös. Úgy látszik, a szöveget egy másik, az imák számozását is tartalmazó imagyűjteményből vették át. Az 1781-ben és 1845-ben a református evangélikusok által kiadott bővebb imakönyvek * ellenőrzésekor megtalálták az 5. számú imát, ugyanazt, amely a „Knygoje nobaznystes” című könyvben szerepel. Az írásmód is hasonló: a [(= s) betűt használják, a [3 (= š) helyett itt f áll, a z helyett pedig —§; a kettőshangzókat jelölő ay, ey, uy betűk az 1781-es kiadásban fordulnak elő, míg 1845-ben aj, ej, uj szerepel. A -btet végződésű feltételes módú alakok az 1781-es kiadásban találhatók, az 1845-ös gyűjteményben pedig miletumim, duk[etumim, tarnautumim áll. A nyelv régi írott nyelvünk középső változatára jellemző, így e kiadások szövegében ant, brangus, amjinas, amžių, tikray és hasonló alakok szerepelnek. Lemásolták (a nyelvjárást megváltoztatva!- ), de nem mindenütt szó szerint; előfordulnak szövegváltoztatások, amelyek közül a legfontosabbak a következők: 4 Maldos krikszczioniszkos, Wi Jokioy Reykmey prigulinczios...Karalauczuje... MDCCLXXXI (=1781 m.). A Vilniusi Egyetemi Könyvtár példányát használták, jelzete Lg 965. O 1845. — a Vilniusi Egyetem sign. jelzetű példányát használták. Lg 695. in 169 Az 1781. évi gyűjteményben (az 1845. évi kéziratban: csak az írásmód tér el): jmoniefe giaras pamegumas Žmonemus giera wala Porte mufu JE3au Chryfte Ponie Jezau Kriste iuog if fofta tawo Diewifsiog i[z Sosta tewi[zka unt ziemibes ka ant žiamibes 3iamifikos o warga ir bedas žmoniu nuoir warga musu nuodelnikeis detniku [totis’ teykey [i [totis teykieys tawimp’ tikray duk[etumbim Tawimp duksetumim tawe wiernay [ekiotumbim’, Tawe stropiey [ekiotumim, Tawim tawimi wienu cele žiwatą pacziu Ziwate tobulu ko tobulausiu A második ima az átvizsgált református imakönyvgyűjteményekben egyáltalán nem található meg. Nem lehetünk biztosak benne, hogy a „Knygos nobaznystes” imáinak lejegyzője éppen a megjelölt kiadványokat használta. Valószínűleg volt még egy másik, fenn nem maradt imakönyvgyűjtemény is, talán kéziratos, keleti aukštaitis nyelvjárásban íródott, amelyből lemásolták. Amint az alább közölt adatok mutatják, ez valószínűleg a XVIII. század végén vagy a XIX. század első felében történt. A meglévő archaikus formákat, amelyek nem voltak jellemzőek az akkori nyelvre, egyszerűen átmásolhatták egy régebbi gyűjteményből. A Varsói Egyetem könyvtárában őrzött kelmėi reformátusok XVIII–XIX. századi A kéziratokban° ugyanazzal a kézzel * írt prédikációkat fedeztek fel. A varsói szöveg „helyesírása és nyelve (nyelvjárása) ugyanaz, mint a számunkra fontos imáké. Itt is használatosak a következő betűk: [, [s (= š), [z (= š), ey, uy (= ei, ui). Szűkülnek a tautoszillabikus an típusú kapcsolatok, pl. unt ‘ant’, a. sg. Dungu „dangy“, határozószó. prideruncziey „prideranéiai”, [3indien „Siandiena”, bet idant. A galunéziai ą, ¢ és -a, -e < *-ą, *-¢ nem változtatták -y-ra, illetve -u-ra, -1-re, pl. a. sg. galwą, a Trónus előtt, a megváltásról, a meytą ‘szeretettel’, 1. sg. ziwale „élet”. Kemény ! az e típusú vokalizmus előtt: [ekle „mag”, (az északkeleti aukštaitis nyelvjárásokra jellemző!- ), meyle „szeretet”; , Guleja „feküdt”, 1. pl. cond. galetumim „tudnánk- ”. Az a és o magánhangzók eloszlása a megadott alakokban azonos, vö. g. sg. m. Diewa „Istené”, [wieta „világé”, ant zienkla „a jelre” és ta „azé”, ja „övé” az -ios végződés mellett. Vö. még a cirkumflexes ai jelölését: kursey „korsai”, szley „Stal”, dayktey „dai­ktai- ”, su wiftikleys „pelenkákkal”, Labey „nagyon”- ... Sok archaikus alak van: d. sg. m. kurtamuy „amelyiknek”, ad. egyes szám Diewsiep, all. egyes szám Tewop, többes szám musump, többes szám semlegesnemű Danguieifzki „égi”, többes szám Dunguieifzkose, tai „ott fenn”, határozószó Todrin „ezért”, nesang „mert”... Kétségtelen, hogy a varsuviai szöveget ugyanaz a személy írta, aki a „Knygos nobaznystes” mindkét imáját bejegyezte. Hogy ki volt ez a személy, nem sikerült megállapítani. A varsuviskiy-i kelmėi református gyűjtemény szerzői között Aleksander Mociulskis szerepel. Valószínűleg ez hívta fel a cikk szerzőjének, Ingė Lukšaitė történésznek a figyelmét. Ő rendelkezésünkre bocsátotta saját készítésű kivonatait és mikrofilmjeit. Neki szívből köszönjük! 6 Ezt az LTSZK Igazságügyi Szakértői Tudományos Kutatóintézete erősítette meg az 1981.10.16-- i, 11—1280. számú igazolásával. ”, régi jelzete 1148, az új —1268. r 1812 1 niedatowanyc A „Zbior ch z lat 1742—” című gyűjteményben található, kazan polskich i litewski170 ismert evangélikus-református kiadványszerkesztő Aleksander Rapolas Močiulskis (1790—1866), Kelmėn született, és egy ideig ott dolgozott. Hajlamos voltam azt gondolni, hogy a szöveg nagy valószínűséggel éppen az ő keze munkája 8. A Varsói Egyetem hallgatója, Pawel’as Wėjcik'as azonban, aki az 1992/1993-- as tanévben a Vilniusi Egyetemen gyakornokoskodott, kérésemre megvizsgálta a varsói kéziratgyűjteményt, és nem talált benne olyan adatokat, amelyek ezt a véleményt megerősítenék *. A gyűjteményben Aleksandras és Adomas (nagy valószínűséggel Adomas Jokūbas, 1749—1832) Močiulskis, valamint Aleksandras Meškauskas (Mieszkowski) által írt szövegek találhatók, írásuk azonban mindannyiuké eltér a bennünket érdeklő varsói szövegétől (és ezzel együtt a " Knygoje nobaznystés” bejegyzett imákétól is). Akárhogy is, a "Knygos nobaznystés” imáit olyan személy jegyezhette be, aki Kelmėben dolgozott, vagy legalább kapcsolatban állt a kelmėi református evangélikus közösséggel. E közösség lelkészeit gyakran Biržaiból helyezték át, illetve Biržaiba mentek dolgozni (mindkét településen dolgozott a fent említett Aleksandras Rapolas és Adomas Jokūbas Mociulskis), így nem kell meglepődnünk azon, hogy a keleti aukštaitis, Biržai-vidéki nyelvjárás a kelmėi református kéziratok között is megtalálható. A biržai vidéki nyelvjárást a reformátusok a XIX. század elején vallási tartalmú írások kiadásakor használták. Ezt mutatja Mykolas Ceraskis **, aki körülbelül 1754-ben született, valószínűleg Nemunėlio Radviliškisben, 1784-től haláláig (1824-ig) Biržaiban dolgozott, 1803-ban Mintauában kiadott két könyvecskéje is: ”Kozonis padėkavones” és "Senas katekizmas". Az első könyvecske alapját teljes egészében a bennünket érdeklő nyelvjárás alkotja (az akkori írott nyelv hagyományos elemeinek keveredésével), például wundeni ‘vandenyje’, [zwinti “šventi', ka ‘ko’, ta ‘to’, weykey ‘vaikai’, tie linksmus paukszcziey ‘tie linksmi paukséiai’ (linksmūs). Lényegében ugyanilyen nyelven íródott a második könyvecske bevezetése is, a miatyánkok és a katekizmus egyéb részeinek nyelve azonban hagyományos, a XVI—XVII. század középső írott nyelvi változatát folytatja. A M. Mažvydas Könyvtárban található egy ismeretlen szerző kéziratos könyvének, a „Būdas apie vakarienę (rašo vakarine) pono mūsų Jezuso Christuso” címűnek (dátum nélkül) a xeroxmásolata, amelynek szövegbeli nyelvjárása ugyanaz, mint M. Ceraskisé, például wundo ‘vanduo’, pinkiu ‘penkiy’, ku ‘ka’, stalu ‘stala’, giesmi ‘giesme’, ta ‘to’, prastus ‘prasti’ (prastis), rejki ‘reikia’. Nem M. Ceraskis írta (a kézírás eltérő), hanem egy másik személy. És tele van archaizmusokkal, például nesang ‘nes’, betaig ‘bet’, kiekwienamuy ‘kiekvienam’, idant turetumbime ‘kad turétume’. Juozas Tumelis Vilniusban őriz egy prédikációés énekcsomót (amelyet 1968-ban Leonas Gudaitistól kapott), amelyet 1925—1940 között Kazys Šimonis festő egyetlen gyűjteménybe rendezett; ezeket a kéziratokat Biržuose vásárolta Štreiteno (Štreitono?) régiséggyűjtőtől. Ez egy meglehetősen nagy, 284 oldalas, XVIII—XIX. századi református kéziratos szöveggyűjtemény. A legrégebbi keltezett szöveg 1726-ból származik. Lehetnek még régebbi, keltezetlen szövegek is. A szerzők ismeretlenek, kivéve az 1813-as szöveg szerzőjét — a már említett M. Ceraskist. E gyűjtemény számos szövege a hagyományos ŠZinkevičius Z. Lietuvių kalbos istorija, IV, p. 187. szerint íródott. 2 Reiskiu P. köszönetet mondok Wojcik’ui a befektetett munkáért és a biztosított kiegészítő szövegek opijáért. to Feltételezhető, hogy a valódi vezetéknév Vaškys volt, amelyet az ősök latin Ceraski formára fordítottak, bibliográfusaink pedig ebből Cerauskast alkottak. 171 az írások nyelve, de a keleti aukštaitis nyelvjárás igen gazdag elemeivel. Nem kevés sajátosság (már a legrégebbi szövegekben is) a Mūša folyómedence északi részére, különösen Biržai környékére irányít bennünket, pl. ja ‘jo’, ta ‘to’, rejki “reikia?, pawerči ‘paveréia’, sekle “sėkla', trumpus ‘trumpi’ (= trumpūs), kitas asz ira ‘as esu kitas'. Bőven akadnak a régi írások nyelvéből származó keveredések, pl. nopikontoy ‘neapykantoje’, dewintam liekam paguldime “devynioliktame skyriuje', [zwetamuy ‘sventam’, kunigamus ‘kunigams’, poniep, mufimpi, dangueie[- zkas ‘dangiskas’, butumbim ‘butume’. Úgy tűnik, e szövegek legalább egy részét régebbi kéziratokból vagy számunkra ismeretlen nyomtatott kiadványokból másolták le. 1948-ban Kaunasban, a Vytautas Didžiojo Egyetem könyvtárában őrzött reformatu Morkūnas- -posztilla példányát lapozgatva felfigyeltem különös bekötésére: a gerincét egy régi litván kézirat darabjaival ragasztották be. Szövegük nyelve a könyvnyelv keleti változatára emlékeztetett. A következő szavakat jegyeztem le: umzi ‘amziy’, baysas ‘baisus’, teyp ‘taip’, kayp ‘kaip’, niey ‘nei’. Kár, most az atraižų nyelvét már nem lehet megvizsgálni: a példány a Vilniusi Egyetem könyvtárába került (új jelzete Lp 1620), és restaurálták, a régi gerincdarabok pedig már nincsenek meg. Mint tudjuk, a Litván Nagyfejedelemségben a XVI—XVII. században a könyveket a könyvnyelv két változatában adták ki: az úgynevezett középsőben (amelynek alapját a korabeli közép-litvániai síkság — a Kėdainiai-- vidék — nyelvjárása adta) és a keletiben (amely Vilnius és közvetlen környéke nyelvjárásából alakult ki). A katolikus könyveket mindkét változatban kiadták: az első változatban írtakat a žemaitijai püspökségnek szánták, a második változatban írtak pedig a vilniusi püspökség szükségleteit szolgálták. A reformátusok azonban a könyveket csak a középső változatban adták ki. Nemcsak egyetlen könyv nincs, hanem még kéziratos református szöveg sincs, amelyet a XVI–XVII. században a könyvnyelv keleti változatában írtak volna. Ez a körülmény meglehetősen meglepő, mivel a református (kálvinista) vallás hívei akkor nemcsak Nyugatés Közép-Litvániában (Žemaitija körzetében), hanem Kelet-Litvániában, a Vilniusi és a Užneris ** (Biržai, Panevėžys, Naujamiestis, Papilys, Ukmergė, Utena, Zarasai...) körzetekben is jelen voltak. A jelen cikkben közölt valamennyi adat arra késztet, hogy legalább részben felülvizsgáljuk azt a nézetet, miszerint a reformátusok régtől fogva kizárólag az irodalmi nyelv középső változatát használták. Úgy tűnik, keleti változatban is írtak, csak az ilyen könyveket nem nyomtatták ki, vagy a kinyomtatott példányok nem maradtak fenn. ; Úgy tűnik, nem ok nélkül vette alapul a XIX. század első felében a biržai református iskola tanára, Kazimieras Kristupas Daukša (született 1795 körül, meghalt 1865-ben) kéziratos litván nyelvtanában (az első litvánul írt nyelvtan!) — „Trumpa kalbamokslė liežuvio lietuviško” — a keleti aukštaitis nyelvjárást; egyébként főként éppen a Biržai-vidék (maga is onnan származott) beszédére támaszkodott. Sajátos keleti aukštaitis köznyelvi írott nyelvet alakított ki 12 Ezt, az írásmódot módosítva és egyszerűsítve, Kazimieras Kristupas fia is használta Edvardas Jokūbas Daukša (1836 — körülbelül 1890). Úgy tűnik, keleti aukštaitis nyelvű volt az a még 1860 előtt írt, de elveszett mű is, amelyet Karolis, a biržai református lelkész írt 11 Litwa Zawilejska. A terminusról és a területről lásd. Wojtkowiak Z. A Zawilejska Litvánia a 15. században és a 16. század első felében, Poznań, 1980. 1? Bővebben lásd. Zinkevičius Z. A litván nyelv története, IV, Vilnius, 1990, p. 190—192. 3 172 Selig) i we FELT A Š —* Nerlich (1808–1860) nyelvtana. Így a kelet-aukštaitis nyelvjárás a református írásbeliségben jóval nagyobb szerepet töltött be, mint általában gondolják. LITVÁN FELIRATOK A „KNYGA NOBAZNYSTES” EGYIK PÉLDÁNYÁBAN Összefoglalás A tanulmány a vilniusi M. Mažvydas Könyvtárban őrzött „Knyga nobaznystes” egyik példányában található két ima kéziratos szövegét elemzi. Megállapítást nyert, hogy a feliratot egy Biržai körzetéből származó, Kelmében működő evangélikus református lelkész készítette. Ugyanazon személy által írt szövegek találhatók a kelmei reformátusok kéziratgyűjteményében, a Varsói Egyetem könyvtárában. E szövegeket állítólag valamely régi imakönyvből másolták ki, amely vagy a 18. század végéről, vagy a 19. század elejéről származott. Ez a szöveg a kelet-felvidéki litván nyelvjárásban íródott. A biržai régió nyelvi sajátosságai könnyen megfigyelhetők. A bemutatott tények azt mutatják, hogy a kelet-felvidéki litván nyelvjárás sokkal fontosabb szerepet játszott a reformátusok írásaiban, mint korábban feltételezték. NÉGY K. BUGA-LEVÉL TOREI TORBIORNSSONHOZ 1992 május–júniusában a szlavista és baltista T. Torbiornsson könyvtárában és archívumában dolgoztam *, amely a Lundi Egyetem (Svédország) Szlavisztikai Tanszékén található. Itt ismerkedtem meg e katedra egykori munkatársával, Georg Jaugelisszel, aki egy beszélgetés során elmondta, hogy lemásolta K. Būga négy, T. Torbiornssonnak címzett levelét — szándékában állt közzétenni őket. A levelek orosz nyelvű eredetijeit más levelezéssel és kéziratokkal együtt egy ideig T. Toibiornsson archívumában őrizték. G. Jaugelis a leveleket írógéppel másolta le, elhelyezte a diakritikus jeleket, és átvitte az aláhúzásokat. Csak a jaty (b) maradt bejelöletlenül, mivel az írógépen nem volt ilyen betű, valamint néhány orosz szó latin betűje 4. A korrektúrát betegség miatt, amely G. Jaugelist hosszabb időre ágyhoz kötötte, nem sikerült teljesen befejezni. A kórházból való visszatérése után kiderült, hogy a levelek eredetijei valahová eltűntek (a T. Torbiornsson archívumának, valamint a Lundi Egyetem Könyvtára Kézirattárának katalógusának gondos átvizsgálása után sem sikerült megtalálnom őket). Mivel az eredetik nem kerültek elő, a levelek előkészítése a nyomtatásra befejezetlen maradt, és nem tették közzé őket. Bár a levelek másolatai nem készültek el teljesen a közlésre, meg lehet bízni bennük (egy-két kétes részletről lásd a Magyarázatokat). G. Jaugelist a Slavistikai Intézet kiadványai egyik legjobb korrektora és szerkesztője között tartották számon, ezenkívül példamutatóan készítette elő orosz írók leveleinek tekintélyes kötegét a lundi szlavisták számára (lásd: Slavica Lundensia, 1973. Vol. 1, p. 115—140; 1974. Vol. 2, p. 7—116). Szeretnék köszönetet mondani G. Jaugelisnek, amiért engedélyezte a másolatok lemásolását és közzétételét a litván sajtóban. * T. Torbiornsson könyvtáráról és archívumáról lásd. Stundžia B. Lituanisztika a lundi egyetemen //Gimtoji kalba, 1992, Nr. 11. P. 21—25. A tudományos munkát az említett könyvtárban és archívumban a Svéd Intézet (Svenska Institutet) közvetítésével az Északi Miniszterek Tanácsa (Nordic Council of Ministers) finanszírozta, az utazás valutáris részét pedig a Nyitott Litvánia Alapítvány fizette. 173