Antano Salio studijos Vokietijoje

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI, XXXIV (1994) A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK ÉS KUTATÁSAIK Vincentas DROTVINAS ANTANAS SALYS TANULMÁNYOK NÉMETORSZÁGBAN A. Sali életének ir és tanulmányainak Németországban 1925—1929 m. megvilágításához ta dokumentumokat találtak a Litván Központi Állami Levéltárban (LCVA, f. 631, f. 391) ir a Lipcsei Egyetem levéltárában. A vilniusi levéltárban anyagokat szolgáltat a Kaunasi Egyetem Bölcsészettudományi Karainak Tanácsa jegyzőkönyveinek könyve, mo az Oktatási Minisztérium levelei a Kaunasi Egyetemhez azzal kapcsolatban A. Salys tanulmányi kiküldetéséről į Németországba, továbbá A. Salys szemeszterenkénti beszámolói az Oktatási Minisztérium számára tanulmányai menetéről, levelezés az su Oktatási Minisztériummal az ösztöndíjról stb. ir Iš A lipcsei egyetem Filozófiai Karának archívumából kapott dokumentummásolatok A. Salys doktori disszertációjának megvédéséről, a vizsgák ir letételéről stb. Mindezek az eddig ismeretlen levéltári dokumentumok hiteles anyagot szolgáltatnak a jubiláns tudományos-szakmai fejlődéséről. Antanas ir Salys, 1923 m. beiratkozott į a Kaunasi Egyetemre, 1925 m. már a litván nyelv összehasonlító indoeurópai ir nyelvészeti tanulmányainak felénél tartott. Hallgatta a professzorok Kazimieras Būga ir Jonas Jablonskis előadásait, együtt dolgozott K. Būgával A „Lietuvių kalbos žodyno” titkáraként közreműködött Jonas Jablonskisnek Žemaitė műveinek szerkesztésében, és más filológiai munkát is végzett. Prof. K. Būga korai halála nemcsak a litván kultúra és különösen ne a litván nyelvtudomány számára volt óriási veszteség, hanem egyúttal a Bölcsészettudományi Kar ir számára is: jelentősen meggyengült a litván nyelvtudomány professzorainak testülete. Ezért, mint tudjuk, a fiatal Litván Egyetemen végzendő munkára meghívták prof. Jurgis Gerulis iš Lipcse. Ir magán a karon tehetséges fiatalokat ma kerestek, a professzori kar utánpótlását. Antanas Salys egyike volt azoknak, akik a legtöbb iš reményt nyújtották arra, hogy tudóssá váljanak. Nem véletlen, hogy együtt su Pranu Skardžiumi jogosultságot į tarthattak igényt külföldi tanulmányokra. Ezt mutatja ez 1925 m. május 19 d. Antanas Salis ir Pranas Skardžius kérelme: Jo A Humanitárius tudományok karának dékánjához Humanitárius tudományok karának hallgatói Pranas Skardžius ir Antanas Salis Kérelem Ez év őszi szemeszterétől szakterületemet, az összehasonlító nyelvészetet, a lituanisztika alapját szeretnénk tanulmányozni valamelyik külföldi központban (Lipcse, Königsberg vagy Riga), ahol neves, tapasztalt tudományos to szakemberek dolgoznak. Ezzel kapcsolatban ir bizonyos kérelmeket nyújtottunk be a Szent A Minisztériumhoz: kérjük, hogy a következő félévtől kezdve po mindkettőnknek biztosítsanak bizonyos ösztöndíjat e tanulmányok folytatására (ehhez saját anyagi eszközeink nincsenek). 12 Van szerencsénk kérni a Kart, hogy támogassa kettőnk kérelmét — magyarázza el a Tisztelt Minisztériumnak, hogy mindkettőnk számára valóban szükséges egy komoly tudományos központ olyan szakemberekkel, mint J. Gerullis, W. Streitbergas, E. Sieversas, R. Trautmannas.... Kaunasban, 1925. május 19-én. A. Salys Pr. SkardžiusnTo ak a kar helyzetéről, valamint a ir képzett litván nyelvészek utánpótlásának neveléséről való gondoskodását legjobban prof. J. Jablonskis 1925. május 20-án Kazimieras Jokantas oktatási miniszterhez írt levele világítja meg. Jablonskis ajánlólevele az érvelés részletessége és a hivatalos levelek példájaként teljes egészében közölve: Kaunas, 1925. május 20. K. Jokantas oktatási miniszter úrnak, Ant. Salys Du ir Pr. — Skardžius, ők ketten itt immár két éve tanulják a nyelvészetet, su a — litvánisztikát, panaszkodva, hogy fakultásunk alig ad nekik szellemi táplálékot (a karon egyelőre még csak nyelvész, a nyelv összehasonlító tudományú kutatója sincs), — már régóta (K. Būga halála után) el akarnak utazni valamelyik iš į németországi į egyetemre, olyan felsőoktatási intézménybe, ahol ezt a tudományt már ir megszilárdult formában, megfelelően művelik. Ők ketten már régóta aggódnak e saját ügyük miatt, szakadatlanul fárasztanak ir engem, mindig tanácsot kérve, ar hogyan lehetne ezt az ügyet megvalósítani, hol lenne a legjobb, hogy megítélésem szerint tovább tanuljanak ir Németországban. Tegnap iš jų tapasztaltam, hogy a kettőjük ir által már benyújtott kérelmekre a Vallásés Oktatásügyi Minisztérium – a kérvényezőknek – be semmiképpen sem tudna a Minisztérium külföldi ösztöndíjakra elegendő anyagi fedezetet biztosítani számukra. Teljes mértékben együtt — érezve velük, valóban szűkölködünk egyelőre e tekintetben, sietek magam a — ir „skatiku- ”-mmal hozzájárulni. Mindketten (egyikük ir zemaic, a másik kelet-aukstait) valóban szilárd ir tudással rendelkező, a nyelv és ir általában a tudomány kérdéseiben jártas iš fiatalemberek, akiktől ko iskolánk jövője szempontjából sokat lehet várni, de mindketten, sajnos, egyformán nincstelen ir parasztfiúk; mindkettőjü- — knek szüksége van – teljesen őszinte leszek – tekintélyes ösztöndíjra, hogy külföldön, tanulmányaiknak szentelve magukat, ne kelljen éhen halniuk, s be ezáltal milyen hasznot iš to hozhatnir ának iskolánknak. Különösen megbízom abban a aš két hallgatóban; nem jų tekintem őket könnyelműjų eknek, ir teljes komolyságukban és állhatatosságukban bízom. Kérem, ha csak lehetséges, ne sajnálják tőlük ez év őszi szemeszterétől kezdve a külföldi tanulmányok folytatására szolgáló ösztöndíjakat. Mindketten ott maradtak (Salys su Skardžius) időközben két évig po Kaunasban, de most, miután eltávozott iš közülünk Kaz. Dobok ir nélkülünk Humanitárius A kar számára köztük valamivel jelentősebb nyelvkutató (és a litvánok ), akarva-akaratlanul kénytelenek nyelvkutatókat, a tų nyelvtudomány komoly, mélyreható ir professzorait keresni Németországban, a nyelvtudomány régi Hazájában. Ők azt mondják, hogy különösen szeretnének Lipcseben tanulni (ott van az érdekes nyelvkutatók híres köre) vagy Königsbergben, Rigában; sem Párizsban vagy Svájcban, úgy látom, nem keresnek feketét tanulmányaikhoz. Mindkét tų diák tervét komoly dolognak tartom. Mindkét diáknak azt tanácsolom ir hogy higgyen Önnek; ők ketten, úgy vélem, bizonyosan nem fognak bennünket cserbenhagy- — ni, és nem 13 tesznek úgy, ahogy néha valamely diák tesz, aki ösztöndíjjal minden jelentősebb ok nélkül külföldre utazik tanulni, s egyúttal szórakozni is. Mindketten Kaunasban is, amennyire tudom, főként nyelvi munkával foglalkoztak tanulmányaik mellett, és ebből éltek itt. 1925. 2) d. Kaunas J. Jablonskis' Jablonskis nem elégszik meg a miniszterhez írt levelével, hanem azonnal (1925. május 21-én) a Bölcsészettudományi Kar dékánjának, M. Biržiška professzornak is ír: „Mindkét hallgató, úgy tűnik, Karunk legkomolyabb nyelvésze. Másfelől pedig ők „K. Būga tanítványai is”, ám „csak most kezdték vele együtt munkájukat végezni, és Būgán, a lituanistán kívül nem volt más komoly nyelvkutató professzoraik között”. Magáról szerényen szólva („én magam csak afféle nyelvtudományi népszerűsítő vagyok a litván életben, a hallgatóknak – akárcsak népünk többi tagjának – nem tudok semmi szilárdat és komolyat nyújtani a nyelvtudomány ügyében”), Jablonskis így folytatja: „nem kell megvárni azt az időt, amikor az országban csupán néhány, K. Būga tudományát valamelyest megízlelt, de a nyelvtudományt nem kellőképpen elsajátított tanítványa marad. Mivel mi magunk nem tudunk komoly segítséget nyújtani munkájukat kezdő K. Būga-tanítványoknak, engedjük őket e tudomány nagyobb központjaiban tanulni. "..." Azt kell tanácsolnunk a miniszternek, hogy különítsen el bizonyos összeget arra, hogy iš hamarosan komoly nyelvészeink legyenek, akik megfelelően elsajátították a nyelvtudományt, olyan tudományt, amelyet mi magunk nem tudunk átadni”. Miután felhívta a dékán figyelmét arra, hogy törekedni kell a számunkra fontos hallgatóról szóló ismeretek megszerzésére, ir Jablonskis módszert is javasol: évente, ne vagy akár félévente megkapni a beszámolóját (Jablonskis kifejezése), majd így ír: „Ha az ülésen erről a dologról szóba kerülne valamennyi beszéd, felhatalmazom Nagyságodat, hogy ezt a ir véleményemet az ülés elé terjessze. Én, mint Ön is látja, azon a véleményen vagyok, hogy a két említett hallgatónak bizonyos feltételek mellett engedélyezni kellene, hogy tanulmányait valamelyik komolyabb, számunkra fontos jų tudományos központban folytassa, tapasztalt, ismert tudósok (neves szakemberek) mellett ir dolgozva.” ? su ir to . A Bölcsészettudományi Kar hivatala tų ugyanazon év májusi ülésén 22 d. (sz. 113), M. Biržiška, A. Voldemaras, V. Krėvė—Mickevičius, E. Volteris, A. Senn, V. Sezeman, J. Tumas, A. Smetona, Vl. Šilkarskis, Iz. Tamošaitis, Pr. Augustaitis, J. Vabalas-Gudaitis, P. Gronskis, J. Balčikonis, B. Sruoga jelenlétében a hallgatók A. Salys ir Pr. Skardžius kérelmei: "A. Salys hallgatók ir Pr. Skardžius bejelenti az ülésnek, hogy ketten beadványt nyújtottak be az Oktatási Minisztériumhoz, amelyben azt kérik, hogy kettőjük számára adjanak ösztöndíjat a külföldi nyelvészeti tanulmányir ok folytatására, és kéri, hogy a kar az Oktatási Miniszter megkeresése esetén támogassa kettőjük kérelmét. " : 17r. LCVA, f. 391, ap. 4, b. 1382, g. 98—99 a. Nyomtatásban: Jono Jablonskio laiškai // Sudarė A.Pirockinas. — V., "Mokslas", 1985. P. 165—166. A szerkesztő véleménye szerint a ne levelet maga J. Jablonskis jo írta, csak az aláírás. lásd LCVA, f. 631, kötet 3, b. 253, p. 22. Nyomtatva: Jonas Jablonskis. Cikkek, ir levelek // Összeállította A.Piročkinas. — V., „Mokslas“, 1991. P. 225—227. 14 Elhatározták: az oktatási miniszter a stud. A. Salio és Pr. Skardžius kérelmét megvizsgálja”. Igaz, A. Salio és Pr. Skardžius kérelme további megtárgyalására vonatkozó bejegyzések az Oktatási Miniszter megkereséséről a Bölcsészettudományi Kar tanácsának 1925. évi tavaszi ülései jegyzőkönyvének könyvében nem találhatók. Salys azonban megkap minden szükséges engedélyt. A dokumentumokkal felszerelkezve, köztük az október 23-án kiállított, a német nyelv tudását igazoló bizonyítvánnyal, amely tanúsítja, hogy „Er beherrscht die deutsche Sprache genugend, um die Vorlesungen und Ubungen an einer deutschen Universitat erfolgreich besuchen zu konnen”, Salys 1925. november 1-jétől már a lipcsei egyetemen tartózkodik. 1925 decemberében Lipcséből értesíti az Oktatási Minisztériumot beiratkozásáról, és megadja címét: Leipzig, Wettinerstr. 23.11., J. Quosdorfnál. A. Salys a lipcsei egyetemen 1925-ben iratkozott be, és az 1925/1926-os téli szemesztertől az 1929-es nyári szemeszterig baltisztikát, indoeurópai nyelvészetet és filozófiát tanult, elkészítette és megvédte filozófiai doktori disszertációját. A lipcsei egyetemen folytatott tanulmányainak menete a minden szemeszterben az Oktatási Minisztériumnak megküldött munkabeszámolókból látható. Itt szemeszterenként felsorolva szerepelnek a hallgatott tárgyak, azok jellege és a professzorok. Az általános tudományos diszciplínák közül Salys pszichológiai alapismereteket, filozófiai bevezetést, a filozófiatörténet áttekintését, a szisztematikus filozófia vázlatát, az újkori filozófia történetét (Descartes-tól Kantig), valamint a nyelvpszichológia bevezetését hallgatta. A nyelvészet elméletéből indoeurópai nyelvészeti gyakorlatokat (a rekonstrukció problémái — prof. ir H. Junker), valamint az ir általános nyelvészet bevezetését hallgatta. Lehetősége nyílt a komparatív nyelvészeti tanulmányokhoz szükséges klasszikus szláv és balti nyelvek alapos tanulmányozására: hallgatta az óegyházi szláv nyelv grammatikáját (K. H. Meyer professzor), az óorosz nyelv szövegeit, az egyházi szláv nyelvet (R. Trautmann professzor) — két szemeszteren át gyakorlatokkal, továbbá a szláv népek és nyelvek kurzusát (Die Slavischen Volker und Sprachen) R. Trautmann professzornál, a szláv nyelvek összehasonlító grammatikáját (R. Trautmann professzor), valamint a szláv nyelvek szóalkotását (R. Trautmann professzor). Szanszkritot is hallgatott (két féléven át), latin nyelvet és latin ir nyelvtant, paleográfiai gyakorlatokon vett részt. Főként baltisztikai tárgyakat hallgatott prof. J. Gerulisnál: a lett nyelv történeti nyelvtanát, a porosz az Enchiridion elemzését, a lett nyelv nyelvtani gyakorlatait, a litván–lett ir XVI— XVII. századi a. írásbeliséget, litván nyelvjárásokat; litván nyelvjárási szövegek gyakorlatait, a litván nyelv történeti nyelvtanát, lett nyelvjárási szövegek gyakorlatait, a litván nyelv nyelvtani gyakorlatait; a porosz nyelv nyelvtanát; baletnografiai gyakorlatok, a balti tų nyelvek összehasonlító nyelvtana, valamint a lipcsei lett nyelvjárási gyakorlatok A Balti Intézetben végzett porosz nyelvi gyakorlatok; a litván nyelv történeti nyelvtana. Az első tanévben 1925/26 a téli szemeszterben szemináriumi dolgozatot készített „D. Kleino Gramatica Litvanica ir és az énekeskönyv nyelvének viszonya” („Das Sprachliche Verhaltnis der „Grammatice Litvanice” von Daniel Klein zu seinem Gesangbuch”). f A beszámolókban megjegyezték, hogy „sem a hallgatandó tárgyak minimuma, sem a gyakorlati munkák száma nincs meghatározva a Lipcsei Egyetem filozófiai karán” Ugyanez szerepel a hetedik ir szemeszter beszámolójában: „A hallgatottakŠžr. LCVA. F. 631, kötet 12, b. 146, p. 96. 15 az egyetemen nincsenek zárthelyi és félévi vizsgák”. A kimutatások képezték az alapját annak, hogy az Oktatási Minisztérium ösztöndíjat fizessen a külföldön tanuló diákoknak, amely nem volt túl nagy. Már az első lipcsei tanévben elfogyott. Prano Skardžius tanulmányi társának személyi aktájában két leipzigi diák kérelmét találjuk Őexcellenciája, a Šv.[ietimo] miniszter úrhoz, amelyben azt kérik, hogy 1926 újévétől „kétszerezzék meg, vagy legalább ennyivel emeljék meg az ösztöndíjat”, hogy komolyan, minden külső akadálytól mentesen, kizárólag tudományos munkával foglalkozhassanak. A kérelmet a következő okokkal indokolják: Kaunasban – írják a leipzigi diákok – többnyire mellékes munkákkal kerestük megélhetésünket, ezért arra kényszerültünk, hogy tanulmányi munkánkat csak felületesen, alkalmilag végezzük. Leipzigben a nyelvtudomány valamennyi alapvető tárgyát tanulnunk kell, amelyekből Kaunasban csak keveset tanultunk; ti „Másodszor – folytatják a tudományos társak –, »két év alatt be kell fejeznünk alapvető tanulmányainkat, és el kell készítenünk doktori dolgozatainkat, amelyekhez nagyon sok előkészület szükséges«.” A. Saliusnak – — írják a du kérelemben – „magukat a - žemaitis és szomszédaik nyelvjárásait kell megvizsgálnia, meg kell állapítania ir azok határait és törvényszerűségeit, valamint tanulmányoznia kell a dialektológiai fonetika általános alapjait”. Hogy munkájukat elvégezhessék, „a balti, a szláv és az indogermán intézetekben (értsd: tanszékeken, részlegekben —-Xo) kell dolgoznunk, ezért mellékes munkát – még ha akarnánk is – már nem vállalhatunk, és ami a legfontosabb, egyáltalán ir nincs több időnk dolgozni” .ts=sprintf(n, ); Végül aktuálissá šį válik a háztartás, a mindennapi kenyér ára: ir ir „Maga a megélhetés Németországban sokkal drágább, mint Kanne, o be ráadásul tudományos munkájához meg kell vásárolnia néhány, Németországban most különösen drága könyvet, és egyébként is szüksége van erre-arra az élethez”. A barátok a kérvényt azzal a megjegyjų zéssel zárják, hogy ami a munkát illeti, „szükség esetén mindig hallathatja a szavát prof. J. Gerullisnak” . Lipcse, 1925.XII.8 Prof. Skardžius A. Salys Ez a kérvény nem egyedül ment az Oktatási Minisztériumhoz. Jį J. Jablonskis Kaz. Jokant, az Oktatási Miniszterhez intézett levelét támogatta, pártolta. Jablonskis azt írja, hogy két iš lipcsei diáktól kapott néhány levelet, akik örülnek annak, vo hogy jó professzorokat kaptak a szakjukhoz, csak kissé panaszkodbe nak, hogy nehéznek iš bizonyul megélniük a mellékmunka révén kapott ösztöndíjakból, ezért to ir a ar kérvényt, nem lehetne-e Újévi Nagyobb ösztöndíjjal rendelkezni. J. Jablonskis itt is talál precedenst. J. Bukota hallgató Párizsban sokkal nagyobb ösztöndíjat kap, így ir sokkal szabadabban szentelheti magát tanulmányainak. Jablonskis „megkönnyíti” a miniszter munkáját, ir amikor megjelöli a megemelt ösztöndíj összegét: nagyon szeretnék – írja Jablonskis – ezután négyszáz-öpo tszáz ösztöndíjar at kapni. „Ezzel a kis levelemmel nagyon kérem, hogy fordítsa figyelmét į erre az ügyre, tegye [...], hogy ir mindketten a munkájukat végezve ne kényszerüljenek túlságosan aggódni mindennapi kenyerük miatt...” (Jablonskis által csak aláírt levél 1925.XII.21-én*) Jelentős helyet A. Sali tanulmányaiban a fonetika foglalt el. Iš kezdetbji en nem került bejo į Sali tanulmányi terveibe. Csak a félévi II munkabeszámolóban, ahol felsorolják a hallgatott tárgyakat, 8 olvassuk még: „Az egész nyári félévben magánútpo on, heti két órában dolgoztam prof. su emer. Prof. E. ir Sievers Geruli fonetikája" (A. Salys 1926. VIII. 28-i jelentése az Oktatási Minisztériumhoz). 1927—1928 m. Ar. LOVA. 391, ap. 9, b. 838 (P. Skardžius személyi aktájában, kiadatlan?) 16 A téli szemeszterben Salys a munkajelentésében azt írja, hogy prof. Junkernél hallgatta a Kísérleti fonetika bevezetését (" Einfūhrung in die experimentelle Phonetik- ”), és a Fonetikai Laboratóriumban elvégezte a fonetikai gyakorlatok kísérleteit (Experimentalphonetischen Praktikum”), lásd az Oktatási Minisztériumhoz intézett 1928. március 24-i jelentést. Az 1928. július 27-én a 10476. számú, az Oktatási Minisztériumhoz intézett levelében A. Salys közli, hogy a nyári szemeszterben 4, gyakorlattal kísért tantárgyat hallgatott, amelyek között szerepel a prof. Junker irányítása alatt végzett önálló fonetikai munka alapjainak elsajátítása (Anleitung zu selbstandigen phonetischen Arbeit). „Ezenkívül — írja tovább A. Salys a beszámolójában — június 27—30-án részt vettem a prof. Junker által vezetett tanulmányi kiránduláson Berlinbe és Hamburgba. Berlinben meglátogattuk és megismerkedtünk a Porosz Állami Könyvtár Fonogramm-részlegével és annak laboratóriumával, amelyet prof. Doegen vezetett, Hamburgban pedig a gyarmati nyelvek intézetének Fonetikájával, amelyet prof. Panconcelli-Calzia vezetett.” Mi keltette ir fel az érdeklődését, mi ragadta magával A. Salyt Hamburgban? Ez a fonetikai su tudomány fejlődésével kapcsolatos Európában. Mint ismeretes, a nyelvészeti (megfigyeléses) fonetika megalapítói közé tartozik a lipcsei egyetem germanista professzora, Edward Sievers (1850—1932). Legismertebb műve a "Grundzūge der Lautphysiologie”, 1876 (E mű ötödik kiadása kissé eltérő címmel, "Grundzūge der Phonetik” jelent meg 1901). a XIX—XX. a. század fordulóján Európában három fonetikai tanulmányi központ volt ismert: Párizs, Hamburg ir London. Párizsban dolgozott a francia nyelvész, katolikus pap Jean Pierre Rousselot, a (1846—1924), kísérleti fonetika megteremtője, -től 1897 m. dolgozott College de France kísérleti fonetikai laboratóriumában. Legismertjo ebb műve ” Principes de phonėtigue expérimentale” (1897—1908). 1908 m. Hamburgban megalapították a Gyarmatkutató Intézetet (Kolonialinstitut), amelynek tevékenységében jelentős szerepet játszott a hamarosan működését megkezdő gyarmati (afrikai ir ázsiai) nyelvek szemináriuma (Seminar fūr Kolonialsprachen). 1910 m. a szeminárium mellett fonetikai laboratóriumot hoztak létre (das Fonetikai Laboratórium am Szeminárium számára gyarmati nyelvek), o annak vezetésére felkért iš a Marburgi Egyetem Rousselot olasz tanítványa Giulio Panconcellis-Calzia (1878—1966). 1914 m. Hamburgban került sor az első nemzetközi kísérleti fonetikai kongresszusra, és bár a világháború lelassította a működést, közvetlenül a háború után, ... évben megalapították po 1919 a Hamburgi Egyetem első ir fonetikai tanszékét Németországban. A fonetika történészei megjegyzik, hogy a húszas évek a hamburgi fonetikai laboratórium virágzásának évei voltak.” Tehát Salys Németországban a kísérleti fonetika legmodernebb PanconcellioCalzios iskoláját, ir ne méltán tekintik e litván nyelvtudományi ág megalapítójának. A feszült tanulmányi időszak gyorsan elrepült. A hét és fél su féléves tanulmányok befejeződtek, elkészült a doktori disszertáció. 1929 m. május 29 d. Salys írja A Lipcsei Egyetem Filozófiai Karán engedélyt kér: doktori vizsgát tenni és megvédeni ir (igaz, Kaunasban) a disszertációt. Kérelmében megadja, hogy érettségi bizonyítványát megszerezte a telšiai gimnáziumban, -tól 1923 m. négy őszi féléven át tanult a Kaunasi Egyetemen ir ősztől 1925 m. hét és fél szemesztert su hallgatott a Lipcsei Egyetemen. „Tanulmányi munkám területe a baltisztika, az indogermanisztika és a filozófia” – írja ir — Salys. A kérelemhez csatolt önéletrajzban (Lebenslauf) többek be között ez áll: „Az elemi iskolát … évben végezt1912—1915 em A Salantai iskolában, majd két évig magántanulóként készülve, beiratkozott a telši humanista (humanistische) į gimnáziumba. „Lásd: Grie ger W. Fūhrer durch die Schausammlung Phonetisches Institut. Hamburg, 1989, S. 14—16.) 17 1923—1925 között a Kanno Egyetemen tanult, 1925 téli szemeszterétől 1929-ig pedig Litvánia Oktatási Minisztériumának ösztöndíjasaként a lipcsei egyetemen baltisztikát, indogermanisztikát és filozófiát hallgatott. Tolian Salys megjegyzi, hogy tanulmányai éveiben a következő docensek és professzorok előadásait hallgatta —Kaunasban: M. Biržiška, az elhunyt Būga, Jablonskis, Senn, Sezeman, Strauch, Studeraus, Tamošaitis, Tumas, Volter, Yčas; Lipcse —Driesch, Dittrich, Gerullis, Heinze, Hertel, Junker, Krueger, Meyer, Trantmann. Azonban korántsem minden ment rózsásan. Az utolsó hónapok eseményei tükröződnek A. Salys 1929. július 17-i, a Nagyméltóságú Oktatási Miniszter Úrhoz intézett kérelmében. „Tegnap benyújtottam a Lipcsei Egyetem Filozófiai Karának befejezett disszertációmat: „A žemaitėsi nyelvjárás. I. rész. A žemaitėsi nyelvjárás vidékének történetdu e” A munka csaknem egy hónapig befejezetlenül hevert. Nem jo tudtam átadni, mert a németek nehézségeket okoztak, és nem engedték vizsgákra. Ezért to még a mi berlini Képviseletünkhöz” kellett fordulni. Továbbá Salys azt írja, hogy a pótvizsgákat augusztus hónap első napjaiban kell letennie, de már iš nincs mivel kifizetnie a vizsgadí- (200 jakat (márkákat), ezért van szerencséje kérni Jo Excellenciádat, hogy a vizsgákra 500 litában támogatást adjon. Az ösztöndíj egy hónappal való meghosszabbítására irányuló kérelmet teljesítették: "keresztül A Litván Bankon keresztül utoljára küldött 30 Önnek dollár ez év július hónapjában az ösztöndíj kifizetésére” ir — figyelmeztetés: „a továbbiakban az ösztöndíjat Önnek nem fogják küldeni” (A. Danilianskas előadó). A Lipcsei Egyetem archívumában őrzik A. Salio disszertációvédésének dokumentumai: speciális formanyomtatványú hirdetmény Sz. P. 91 a filozófia doktori disszertációjának megvédéséről, amelyben felsorolják a mellékleteket (az említett önéletrajzot, a magyarázatot ("Erklaūrung"- ), három bírálatot ir ("Zengnisse") és mindenekelőtt a disszertáció opponenseinek referátumait (" Referat" régi — terminusunkkal: bírálat). A referátumokat speciális formanyomtatványon állították össze, amely meghatározza a követelményeket, vagyis hogy a jelöltnek milyen képességekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy ką önállóan kezdjen kutatni, a munka tartalmának értékelésére vonatkozó követelményeket, valamint az értékelési osztályzatokat (Noten). Íme az első referátum szövege. Úr Salys, lévén žemaitis, a žemaitis nyelvjárások leírását kívánta elkészíteni. Iš E disszertáció történeti-filológiai bevezetéséből bontakozik ki a žemaitis nyelvjárás története. iš Éppen arról van szó, hogy a nyelvtörténir etnek a žemaitis nyelvjárás elterjedési területére vonatkozó állításai többnyire puszta találgatásokon alapulnak, amelyek gyakran tévesek, különösen akkor, ha ar orosz és lengyel forrásokra támaszkodnak. Salys minden ma hozzáférhető német, orosz és lengyel forrást ir megvizsgált, továbbá valamennyi ir žemaitist személyesen bejárt. Most jól történeti- -filológiailag ir (a nevek azonosítása tekintetében) megalapozott történetet nyújt a žemaitis nyelvjárás be elterjedési területéről, iš többek között elsőként az egészről. Ez tudományosan értékes munka. Lényegesen gyarapítja ismereteinket az említett területen. A bemutatott álláspont ir önálló, módszeres gondolkodásról tanúskodik. Ezért – to annak ellenére, hogy a német nyelv helyenként kissé merev – az első osztályzatként a „nagyon jót” javaslom. 1929 m. július 13 d. Gerullis 18 Itt olvasható a második opponens, R. Trautmann professzor rövidebb javaslata: Teljes mértékben egyetértek az első opponens véleményének tartalmával, amely egy fontos balti lakóterület egy részletéről szóló, valóban igen értékes munkára vonatkozik. 1929. július 15. R. Trautmann A disszertációt „nagyon jó” („Mit Note I”) minősítéssel értékelték, és a tanács 18 tagjának aláírásával hitelesítették. Egyúttal engedélyezték a szóbeli vizsgák letételét. A baltisztikai vizsgát 1929. július 23-án Gerulis professzor „sehr gut” minősítéssel értékelte; szintén — „ausgezeichnet“ — teljesítette az indoeurópai nyelvészet vizsgáját (Prof. Junker), a filozófiavizsgát pedig július 25-én „sehr gut” minősítéssel tette le, és Prof. Driesch a következő szavakkal jellemezte: „Biztos tudás és örvendetes önálló gondolkodás” („Sicheres Wissen und erfreuliches eigenes Denken”). Ugyanitt található a filozófiai kar dékánjának, A. Hofmann-- nak a határozata, valamint a tanulmányok befejezését igazoló hagyományos pecsét: „A szóbeli vizsgákat nagyon jó eredménnyel tette le (Demnach ist die mūndliche Prūfungen bestanden mit Note I"). Lipcse, 1929. július 25-én.” Ugyanebben a dokumentumban bejegyezték, hogy a doktori disszertáció megvédéséről szóló ideiglenes igazolást 1929. július 26-án állították ki, a doktori oklevelet pedig 1930. június 21-én. Az iratanyagot az 1930. július 26-án elhelyezett utolsó pecsét zárja le. Ezzel véget értek Antanas Salys németországi tanulmányai. Kaunasba visszatérve Salys doktor 1930 elején meghívást kapott docensi állás betöltésére a Teológiai-- filozófiai Karon. „Január 6-án megtartotta bevezető előadását „Fonetika és helyesírás” címmel, a tavaszi szemeszterben pedig fonetikát és a balti nyelvészet bevezetését fogja tanítani” — írta a „Židinys”, 1930, 1. sz. Megkezdődött Antanas Salys önálló tudományos tevékenysége és intenzív oktatói munkája a Vytautas Magnus Egyetemen. 19