J. Pabrėžos botanikos terminų žodynas „Sryje Balsenyyny“ (1843)

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXV (1995) LIETUVIŲ LEKSIKOLOGIJOS TYRINĖJIMAI Angelė VILUTYTĖ J. PABRĖŽOS BOTANIKOS TERMINŲ ŽODYNAS ”SRYJE BALSENYNYNY” (1834) J. Pabrėža éveken át gyűjtött anyagot Žemaitija növényvilágáról, és hatalmas munkába fogott: litván nyelvű botanikai művek írásába. Ez nehéz feladat volt, mert magának kellett megalkotnia a botanikai terminológiát, és litván elnevezéseket kellett adnia a növényeknek. J. Pabrėža egyedül dolgozott, támasz nélkül, de rendkívüli szorgalmának és kitartásának köszönhetően nagy botanikai szótárakat állított össze, amelyek ma is fontosak a tudomány számára. A növényneveket J. Pabrėža az élő nyelvből gyűjtötte, a begyűjtött anyagot pedig tudományos terminológia megalkotására használta fel. Ez a munka alapos elméleti vizsgálatot igényelt. 1921-ben J. Elisonas a kretingai kolostor könyvtárában J. Pabrėža kéziratai között rábukkant a „Sryje Balsenyny” című nagy botanikai szakkifejezés-szótár kéziratára, valamint egy azonos című tanulmány kéziratára. Látva, hogy e tanulmány elsőként tárgyal érdekes botanikai terminológiai kérdéseket, J. Elisonas kinyomtatta a „Pastabos liečiančios tobulos žemaičių floros sudarymą” (Uwagi łączące się ulozenia doskonaley Flory Zmudzkiej)1 című tanulmányt. Az 1834-ben lengyelül írt J. Pabrėža-tanulmány a továbbiakban vizsgált szótár (Sryje Balsenyny. Būluu Žemayt. Lotinyyniu Par Kónyga Ambrozieejó Paabrezá sóórinktu. Metusy 1834. Kretingoo. — „Lietuviškai lotyniškas augalų morfologijos žodynas”) elméleti alapjának tekinthető. Mivel J. Pabrėža a tanulmányban ugyanazokat a terminusokat tárgyalja, mint a szótárban, a tanulmányt akár a szótár bevezető részének is tekinthetjük. A szerző J. Elisonas által kiadott tanulmányt használta. A tanulmány hét megjegyzésből (fejezetből) áll; ezekben J. Pabrėža bemutatja, hogyan képződnek a növénynevek, etimológiai osztályozást ad a žemaitiai elnevezésekről, és részletesen elemzi, milyen szavakból erednek az egyes nevek. A tanulmány első megjegyzésében J. Pabrėža azt mondja, hogy a žemaitiai növényneveket többnyire többes számban kell használni (in plurali numero), például: avietes (f. pl.) ~ avietes Rubus idaeus, kvijte (m. pl.) ~ kviečiai Triticum hybernum, dagė (m. pl.) ~ dagiai Centaurea benedicta, gailė (m. pl.) ~ gailiai Ledum palustre stb. Ezek az elnevezések egyes számban használva (in singulari numero) már a magot vagy a termést jelentik. A fák nevei csak egyes számban használatosak: ašis (m. sing.) ~ uosīs Fraxinus excelsior, gtūsnis (m. sing.) 1 Elisonas J. A Zmudzkiej Flory tökéletesebb elrendezésére vonatkozó megjegyzések. — Kosmos 1, 1922, 46—51; 2, 1923, 183—186; 3, 283—294. 169 ~ gluostis Salix fragilis. A gombák neveinek egyes és többes számú alakja is van. A többes számú alakok azonban már egy családot jelölnek: barawijks ~ barawijnkã (m.) ~ baravukai, kelmutis ~ kelmutė (m.) ~ kelmučiai. A tanulmány további megjegyzéseiben J. Pabrėža rámutat, hogy a žemaitiai növénynevek két fő osztályba sorolhatók: egyszerűekre (voces simplicae) és összetettekre (voces compositae). J. Pabrėža szerint a növénynevek különböző szófajokból eredhetnek. Például melléknevekből (voces derivatae ab adjectivis): gayle (m. pl.) Ledum palustre (ab adjectivo gaytus), aklė (m. pl.) Galeopsis versicolor (ab adjectivo aklas), kulė (m. pl.) Angelica silvatica (ab adjectivo kultus); rūksžtijnes (f. pl.) Rumex acetosa (ab adjectivo rugsztus), rėtynos (f. pl.) Scabiosa succisa (ab adjectivo retas). A növénynevek igékből is származhatnak (voces derivatae a verbis): kibe ~ kibiai (m. pl.) Aretum Lappa (a verbo kibti), dagė ~ dagiai (m. pl.) Centaures benedicta (a verbo dijgti), wyturės ~ wyturės (f. pl.) Convolvulus arvensis (a verbo wyturti). J. Pabrėža összetett neveket is bemutat (vocabula composita), amelyek két főnévből (substantivum cum substantivo) állhatnak, például: wyłkadalge ~ wilkadalgaı (m. pl.) Iris pseudacorus (ex Wylk’s et·dalgis), warnakė ~ varnakiai (m. pl.) Senecio Jakobea (ex Warna et akis); főnévből és melléknévből (substantivum cum adjectivo) is létrejöhetnek: geltongalwe ~ geltongalviai (m. pl.) Ranunculus acris, baltagalwe ~ baltagalviai (m. pl.) Anthemis arvensis stb. J. Pabrėža véleménye szerint a žemaitiai nyelvjárás szellemének megfelelő növénynemzetség-nevek megalkotásához használható a latinból vett tükörfordítás; az elnevezés jellegzetes tőből és a megfelelő képzőből is létrehozható. Ez a terminológiai munka mintegy útmutatóul szolgált J. Pabrėža botanikai műveihez. Mielőtt megírta volna a növényrendszertan legterjedelmesebb művét, a „Tayslõus augalų mynnys” („A növények rendszere”) című munkát, J. Pabrėža (1821—1834) néhány előkészítő művet írt, mégpedig: a „Dictionarium Botanicum Latino Samogiticum” („Latin–litván növénynévszótár”) címűt, amely körülbelül 1821-ben készült; a „Vardaa tayslyvnee Augimiu” („A növények rendszeres névjegyzéke”) címűt; valamint a már említett „Sryje Balsenynny Biluu Žemayt. Lotinywny” („A növénymorfológiai szakkifejezések alfabetikus litván–latin szótára”) címűt. J. Pabrėža ezt az utóbbi szótárt 1834-ben írta. A tanulmány a „Sryje Balsenynny” szótár forrásait és lexikográfiai felépítését kívánja megvizsgálni. A kéziratot a Litván Botanikai Társaság könyvtárában őrzik. A szerző a Litván Nyelvi Intézet szótári osztályának birtokában lévő fénymásolatot használta. J. Pabrėža e szótáráról eddig senki sem írt külön tanulmányt. A „Sryje Balsenynny” (a továbbiakban SB) kézirata 505 oldalas. Tintával írták. Az írás szép és rendezett, noha nem minden oldal egyforma méretű és olvashatóságú. A szótár szövegében a latin terminusok után több rövidítést találunk: Blaff (helyenként Bluf ir Bl), Bess, Pers, Link, Rich, Wach, Grec stb. J. Pabrėža az SB szótárban sehol sem magyarázza meg ezeket a rövidítéseket, a „Taisliaus” előszavában, a „Prajows weykala” című részben azonban, a „Paagalbas, kokių datiriaua 170 „… dicsőséges Geradiejų móna, tamy Reykaly”2 köszönetet mond Jonas Volfgangui, aki átadta neki M. Bluffo és C. Fingerungo nagyon kiváló latin művét, a ”Compendium Florae Germaniae.” című munkát (Norimbergae 1825). Ugyanott J. Pabrėža más műveket is megemlít, amelyek címei megfelelnek az említett rövidítéseknek: V. S. Besser. Enumeratio plantarum hucusque in Volhynia, Podolia, Gubernia Kijovien­si etc. collectarum (Vilnae 1822). Species plantarum seu Enchiridium Botanicum etc. Curante Dr. C. H. Persoon (Petropoli 1817). C. Linnei Genera Plantarum etc. Curante Dr. Joan. Jac. Reichard (Francofurti ad Moenum 1778). Linc. Handbuch zur Erkennung etc. (Berlin 1829). Monografija Skrzypow przez J. P. Vaucher Genewy. Tłumaczenie z francuzkiego przez W. J. Pannę Alexandrę Wolfgang. (Wilno 1826). Nincs adat arra vonatkozóan, hogy J. Pabrėža használt volna bármilyen botanikai szakszótárt. Az SB bevezetőjében, a ”Keletas žodžių pri skaitytojaus” című részben J. Pabrėža megmagyarázza a szótár rendeltetését: szerinte igen értékes az olvasó számára, mivel nemcsak latin ”bylės” (szakkifejezések), hanem žemaitiai terminusok is szerepelnek benne; továbbá ez a szótár egyedülálló, mert ”daugiau veikalų žemaitinių pri to menciaus privalų skaitytojas nedasilauks”. A szótárban található a Grec rövidítés, ami arra utal, hogy J. Pabrėža a terminusok megnevezéseit nemcsak latinból, hanem görögből is fordította. Néhol a latin terminusok mellett görög szó is szerepel, például: augime (~ augymė) — planta (phytos), barzda — barba (pogon), dagtys (~ dantys) — dens (odon), akouts (~ akuotas) — arista (athera), aplink — circa (peri), po — intra (hypo), balnaskūris (~ balnaskūris) — leucodermis stb. Az SB felépítése egyszerű: a szavak a litván ábécé szerint, két oszlopban vannak felsorolva; a bal oldalon az egyszavas és összetett litván terminusok, a jobb oldalon latin megfelelőik szerepelnek. A litván szavakat kötőjel választja el a latinoktól. Minden latin szó alá van húzva egyenes vonallal. A margókon számos kiegészítés található. Egyes szavak mellett még nyelvtani jelölések is vannak, például: adjec., adver., conjunctio stb. A szótár szerzője a terminus mellett annak kicsinyítő alakjait is megadja, a megfelelő képzők hozzáadásával, például: warpa ~ warpeely (varpelė), warpuuty (~ warputė), warpyyky (~ warpikė), žyydis (~ žiedas), žydeelis (~ žiedelis), žyiditeelis (~ žiedytelis), gisla (~ gysla) (vena), gisleely (~ gyslelė) (venula). Más hasonló terminusok mellett főnevekből képzett melléknevek alakjai is szerepelnek, például: blakstienaa (~ blakstienai) — blakstieniigs (~ blakstieningas), blakstienots (~ blakstienotas), skiida (~ skyda) — skidoots (~ skydotas) — skidoouts (~ skyduotas), kóópka (~ kuopka), kóúpkkóóuts (~ kuopkuotas), kóúpkinynis (~kuopkininis) stb. Az igék – más korabeli szótárakhoz hasonlóan – egyes szám első személyben vannak megadva, például: atweró (~ atveru) — aperio, dabojó (~ dabojų) — observo, dalyjó (~ daliju) — divido, geemó (~ gemu) — nascor stb. A növényi szárak, levelek, virágzatok és más részek jellemzésére J. Pabrėža melléknévi igeneves szókapcsolatokat is megad, például: atsyremąs strajós (támaszkodó szár- 2 P a b r ė ž a A. Prajows weykala. — P a b r ė ž a A. Botanika arba Taislius Auguminis (kézirat), 1843, III. 171 zat) — incumbens anthera, atgaal kni̇̇ḃas (~ atgal kniḃas) — retro spectans, nóóslẹṅkas laps (~ nuslenkąs lapas) — decurrens folium, kyylsṫas žydis (~ kilstąs žiedas) — ascendens flos, kyylsṫati siekla (~ kilstanti sėkla) — ascendens semen, prikliṁbati kaaruna (~ priklimbanti karūna) — adhaerens corolla, priṡykyyṡas koots (~ prisikišęs kotas) — contiguus stipes. Nem tudni, hogy azért-e, mert az SB J. Pabrėža többi munkájának előkészítő műve volt, vagy mert a növénymorfológiai terminológiát túlságosan tágan értelmezte, de a szótárban külön címszóként szerepelnek határozószók, számnevek, névmások, elöljárószók, sőt még partikula is: abejur (~ abejur) — utrimque, apaar (~ apar) — praeter, auksztaa (~ aukštai) — alte, auksztesnee (~ aukštesniai) — altius, daar (~ dar) — nondum, jpate (~ ypačiai) — deorsim, jaau (~ jau) — iam, dó (du) — duo, seeptiny (~ septyni) — septem, pęękts (~ penktas) — quintus stb. A szótárban sok összetett (többnyire kétszavas) terminus található. A kétszavas terminusok leggyakrabban főnévből és melléknévből, illetve határozószóból és melléknévből állnak. Rendszerint a második tag betűrendje szerint szerepelnek, az első tag ismétlésével, például: sieklyniič́zė daugiawaly (~ sėklinyčia daugkevalė) — pericarpium multivalve, sieklyniič́zė dwykiawaaly (~ sėklinyčia dvikevalė) — pericarpium multivalve, sieklyniič́zė ketórkiawaaly (~ sėklinyčia keturkevalė) — pericarpium tetravalve, nóóugs akouts (~ nuogas akuotas) — nuda arista, nóóugs ražis (~ nuogas ražis) — nudus culmus, nóóugs styibs (~ nuogas stiebas) — nudus caulis, nóóugs žydis (~ nuogas žiedas) — nudus flos, laapinta galweely (~ lapinta galvelė) — foliosum capitulum, laapinta keeky (~ lapinta kekė) — foliosus racemus, laapinta koupka (~ lapinta kuopka) — foliosus calyx, laapinta paklooty (~ lapinta paklotė) — foliosus involucrum, laapinta waarpa (~ lapinta varpa) — foliosa spica, kekieetaa rypkóóuts (~ kekėtai ripkuotos) — racemoso verticillatus, kekieetaa sodieets (~ kekėtai sudėtas) — racemoso compositus, kekieetaa waarpots (~ kekėtai varpotas) — racemoso spicatus, paarmaatomaa plieweets (~ permatomai plėvetas) — pellucide membranaceus, paarmaatomaa spóágóóuts (~ permatomai spūoguotas) — pellucide punctatus stb. Ha a fajjelölő terminusok az alárendelt (melléknévi vagy melléknévi igeneves) tag alatt szerepelnek, akkor a szókapcsolat tagjainak természetes sorrendje megmarad, például: sóódieta keeky (~ sudėta kekė) — compositus racemus, sóódieta kóóupka (~ sudėta kuopka) — compositus calyx, sóódieta óóuga (~ sudėta uoga) — composita bacca, sóódieta waarpa (~ sudėta varpa) — composita spica stb. A három vagy több szóból álló összetett terminusok a szótárban többnyire szintén betűrendben vannak felsorolva, a szavakat következetesen egymáshoz kapcsolva, például: dóbóltaa atrýristy taapa (~ dubultai atriesti lapai) — duplicato revoluta folia; dóbóltaa dweeytos laps (~ dubultai dveitotas lapas) — duplicato binnatum folium; dóbóltaa isiaussty taapa (~ dubultai įsiiausti lapai) — duplicato involuta folia; plaaukaa penóklyynee szakoothyjyn skidooty (~ plaukai penukliniai šakotieji skydoti) — pili lymphatici ramosi scutati; plaaukaa penóklyynee szmotóóutyjyn (~ plaukai penukliniai šmotuotieji) — pili lymphatici articulati stb. Egyes litván terminusok mellett kerek zárójelben, olykor a kyteep (~ kiteip) szó után nemzetközi terminusok is szerepelnek: rasodnós (kyteep iinspekts) 172 ~ rasodnas (másként inspektas), wylnieets (másként rólngiǿóts) ~ vilnetas (másként rulongiuotas). A szótárban lengyelre fordított terminusok is vannak: augimniíčźe istoryynu (~ Botanika historyczna), augimniíčźe nó’mriedy (~ Botanika ekonomiczna), augimniíčźe skyrtynyyny (~ Botanika opisowa), augimniíčźe zolyny (~ Botanika lekarska). J. Pabrėža a Lenkimai környékéről származott. Anyanyelve a tengerparti kretingai žemaitiai nyelvjárás volt; ezen a nyelvjáráson írta botanikai műveit is. Már a „Taisliaus” bevezetőjében J. Pabrėža ezt mondta: ”Nem a lietuvininkok miatt írtam (akik talán nálam sokkal jobb írókat is találhatnak maguknak), hanem az igazi žemaitiai miatt”3. A szótár, a ”Sryje Balsenyny” nyelve szintén žemaitiai (fonetikájában, morfológiájában és lexikájában egyaránt). J. Pabrėža helyesírása azonban nagyon sajátos. A ”Taisliaus” előszavában J. Pabrėža művének helyesírásáról ír (Apey Rasztuyny (Ort-hographia) kokios čźe jėmiaus apey apsyyrykymus wertus pataysyyty). Itt a szerző azt mondja, hogy ”reiszkios rašziau teyp, kayp anyi diikaa žemaytyszkamy Liyžówiej bruungz”4. A szótárban J. Pabrėža a lengyel ábécét használja, a nyelvjárás fonetikájához igazítva. ”Baalsiu (Litera) brunzgyyma tóu pati óźtaykiau, koks ju kalboj lęękysz koy pri gala ómžiaus bówa”5. A č, š, ž mássalhangzók a cz, sz, z betűknek felelnek meg, például: dwysz oonis (~ dvišonis), szaknys (~ šaknis), aszeely (~ ašelė). A lágyan ejtett č, š, ž jelölése ćź, śź, ź; például: ćźesnakinis (~ česnakinis), śźerióóuts (~ šeriúotas), sieklyniíčźe (~ sėklinyčia). A kemény l mássalhangzót ł jelöli: blakstienaa (~ blakstienai), taps (~ lapas), azonban: daugeleee (~ daugeliai), aukszliis (~ aukšlys). Az i magánhangzó a köznyelvi y-nak felel meg, a szó végén pedig az i-nek vagy į-nek, például: augimys (~ aygymės), ira (~ yra), bi (~ by), pati (~ patį). Az ó magánhangzó az o és az u közötti hang, és a žemaitiai ǫ-nak felel meg, például: dóbóltaa pjuklóóuts (~ dubultai pjūkluotas), atbókósee dątiets (~ atbukusiai dantėtas), kódla (~ kudla). A ay, au, ey, yi, óy, óu kettőshangzók a köznyelvben az ai, au, ei, ie, oi, uo hangkapcsolatoknak felelnek meg, például: labay (~ labai), lapóóuts (~ lapuotas), lyižów eelis (~ liežuvėlis), kóupka (~ kuopka), styibs (~ stiebas), ketwersyynis (~ ketversienis). A szóvégi ei kettőshangzót az iai helyett írja: dydeesney (~ didesniai), labiausey (~ labiausiai), de J. Pabrėža néha ee-t is használ: daugelItee (~ dau-gialyčiai). A szótárban az aa kettős magánhangzó az ai szóvégi végződést jelenti, például: daugingaa (~ daug-in-gai), dątietaa (~ dantėtai), baltaa (~ baltai), źyidaa (~ žiedai): az ee magánhangzó ~ iai-t jelent: atbókósee (~ atbukusiai), gruudla pee (~ grūdlapiai). J. Pabrėža véleménye szerint az aa, ee, ii, oo, uu, yy kettős magánhangzókat akkor kell írni, amikor a szótagot ”dó kaartó ylgesney reikia ysztarty nekayp kad buutu wy-ina”6. A kettős magánhangzók tehát a szóban hangsúlyos vagy megnyúlt magánhangzót is jelölnek, 3 P a b r ė ž a A. Ugyanott, V. 4 P a b r ė ž a A. Ugyanott, XI. 5 P a b r ė ž a A. Ugyanott, XI. 6 P a b r ė ž a A. Ugyanott, XI. 173 pl.: kaszeely (~ käsėlė), keelny (~ kelniė), waarpa (~ varpa), moorkaa (~ morkai), ruutaa (~ rūtai) stb. J. Pabrėža helyesírása rendkívül sajátos és következetlen, és sürgetően igényel egy erre szánt, átfogó munkát. J. Pabrėža e szótárban használt egyes terminusai ma is szükségesek a növénymorfológia terminológiájában. A „Botanikai terminusok szótárában” (1965) a következő Pabrėža-féle botanikai terminusokat találjuk: šepečiuotas lapas (folium hispidum, шершавый лист), húsos szár (caulis carnosus, мясистый стебель), plėnėtas stiebas (caulis tunicatus, стебель снабженный оболочкой-туникой), plaukuotas stiebas (caulis pilosus, волосистый стебель), csupasz szár (caulis nudus, голый стебель), mėsingas stiebas (caulis carnosus, мясистый стебель), nykštęs rinkys (annulus fugax), patenkś rinkys = nuolatinis rinkys (annulus persistens), paslankus rinkys (annulus mobilis), aštuonžiedė ripka = aštuonžiedis menturis (verticillus octoflorus, восьмицветковая мутовка), tikroji uoga (bacca vera, истинная ягода), lapūnas (frons, листоватое слоевище), terlytėlės (cyphellae, цифеллы) stb. Bár J. Pabrėža alkotta terminusok közül sok elavult, és különbözik a ma használatosaktól (au gynė = növény, augmynyčia = botanika, žolinyčia = herbárium, bragas = ernyő, kuopka = csésze, sėklinyčia = termés), botanikai munkái azonban fontosak, mint a terület litván terminológiájának megalkotására tett első kísérlet. Következtetések 1. Mielőtt hozzáfogott volna a növénymorfológia és -rendszertan nagy, žemaitiai nyelvjárású szótárának megírásához, J. Pabrėža több segédmunkát készített. Ilyen előkészítő munka az „Sryje Balsenyyny” című szótára is. 2. E mű megírásakor a szerző nem valamely szótárra támaszkodik elsősorban, hanem M. Besser, M. Bluff, D. H. F. Link, C. H. Persoon és L. C. M. Richard latin nyelvű botanikai műveire, amelyeket J. Wolfgang, a Vilniusi Egyetem professzora bocsátott rendelkezésére. 3. A szótár az egyszavas és összetett terminusokat betűrendben közli. A fajneveket a litván nyelv természetes szókapcsolási módját követve alkották meg. A latin terminusok mellett görög és lengyel megfelelőik is szerepelnek. Az „Sryje Balsenyyny” szótár lexikográfiai technikája nem különbözik a korabeli más kéziratos szótárakétól. 4. Az „Sryje Balsenyyny” szótárban használt egyes terminusok ma is használatosak a növénymorfológia terminológiájában. A „SRYJE BALSENYYNY” BOTANIKAI TERMINOLÓGIAI SZÓTÁRA, J. PABRĖŽA Összefoglalás J. Pabrėža (1771—1849) elsőként alkotta meg a litván botanikai terminológiát. A tanulmány a „Sryje Balsenyyny” terminológiai szótárral foglalkozik. A szótár 1834-ben jelent meg, 505 oldalból áll. A cikk középpontjában két fő kérdés vizsgálata áll: 1) a források és 174 2) a szótár lexikográfiai felépítése. J. Pabrėža szótárában olyan rövidítések fordulnak elő, mint például Bluff, Bess, Link stb. Ezek azoknak a családneveknek a rövidített alakjai, amelyekre J. Pabrėža a szótár összeállításakor támaszkodott. A szótárban a botanikai terminusok betűrendben szerepelnek. Alkotásuk szerint egy szóból, illetve két szóból álló terminusokat különböztetünk meg (egyszerű és összetett terminusokat). Az említett szótárban szereplő terminusok közül néhány ma sem veszítette el jelentőségét. 175