J. Pabrėžos botanikos terminų žodynas „Sryje Balsenyyny“ (1843)

LIETUVŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXV (1995) LIETUVIŲ LEKSIKOLOGIJOS TYRINĖJIMAI Angelė VILUTYTĖ J. PABRĖŽOS BOTANIKOS TERMINŲ ŽODYNAS "SRYJE BALSENYYNY“ (1834) Daug metų J. Pabrėža kaupė medžiagą apie Žemaitijos augaliją ir ėmėsi milžiniško darbo —rašyti botanikos veikalus lietuvių kalba. Tai buvo sunkus darbas, nes reikėjo pačiam sukurti botanikos terminiją ir pritaikyti augalams lietuviškus pavadinimus. J. Pabrėža dirbo vienas, neturėdamas kuo remtis, bet, būdamas nepaprastai darbštus ir atkaklus, parengė didelius botanikos žodynus, svarbius mokslui ir šiandien. Augalų pavadinimus J. Pabrėža rinko iš gyvosios kalbos, o surinktą medžiagą panaudojo mokslinei terminijai kurti. Tas darbas pareikalavo išsamaus teorinio nagrinėjimo. 1921 m. J. Elisonas Kretingos vienuolyno knygyne tarp J. Pabrėžos rankraščių surado didelio botanikos terminų žodyno "Sryje Balsenyyny” ir straipsnio tokiu pačiu pavadinimu rankraščius. Matydamas, kad šiame straipsnyje pirmą kartą nagrinėjami įdomūs botanikos terminologijos dalykai, J. Elisonas išspausdino straipsnį —"Pastabos liečiančios tobulos žemaičių floros sudaryma” (Uwagi lyczace sie ulozenia doskanaley Flory Zmudzkiej)!. Minima J. Pabrėžos straipsnį, parašytą 1834 m. lenkiškai, galima traktuoti kaip toliau šiame darbe nagrinėjamo žodyno (Sryje Balsenyyny. Būluu Zemayt. Lotinyyniu Par Kėnyga Ambrozieej6 Paabreža sé6rinktuu. Metusy 1834. Kretingoo. —"Lietuviškai lotyniškas augalų morfologijos žodynas") teorinį pagrindą. Mivel a cikkben J. Pabrėža ugyanazokat a terminusokat tárgyalja, mint a szótárban, ezt a cikket akár a szótár bevezető részének is tekinthetjük. A szerző J. Elison kinyomtatott cikkét használta fel. A cikk hét megjegyzést (fejezetet) tartalmaz, amelyekben J. Pabrėža megadja, hogyan képzik a növényneveket, a žemaitiai nevek etimológiai osztályozását adja, valamint részletesen vizsgálja, hogy az egyes nevek milyen szavakból származnak. A cikk első megjegyzésében J. Pabrėža azt mondja, hogy a žemaitiai növényneveket többnyire többes számban (in plurali numero) használják, pl.: awietės (f. pl.) ~ málna Rubus idaeus, kwijte (m. pl.) ~ búza Triticum hybernum, dagė (m. pl.) ~ benedekfű Centaurea benedicta, gailé (m. pl.) ~ mocsári rozmaring Ledum palustre stb. Ezek a nevek egyes számban (in singulari numero) használva már a magot vagy a gyümölcsöt jelentik. A fák neveit csak egyes számban használják: wusis (m. sing.) ~ kőris Fraxinus-excelsior, glusnis (m. sing.) l Elisonasl. A tökéletes zsálya elrendezésére vonatkozó megjegyzések a litvániai flórában. — Kosmos 1, 1922, 46—51; 2, 1923, 183—186; 3, 283—294. 169 ~ törékeny fűz Salix fragilis. A gombák nevei egyes és többes számú alakokkal is rendelkeznek. A többes számú alakok azonban már családot jelentenek: barawijks ~ barawijka (m.) ~ vargányák, kelmutis ~ kelmutė (m.) ~ tuskógombák. A cikk további jegyzeteiben J. Pabrėža rámutat arra, hogy a žemaitis növényneveket két fő osztályba lehet sorolni, azaz egyszerűekre (voces simplicae) és összetettekre (voces compositae). J. Pabrėža véleménye szerint a növénynevek különböző szófajokból származhatnak. Például melléknevekből (voces derivatae ab adiectivis- ): gayle (m. pl.) Ledum palustre (ab adiectivo gaylus), aklė (m. pl.) Galeopsis versicolor (ab adiectivo aklas), kulė (m. pl.) Angelica silvatica (ab adiectivo kulus); rūksztijnes (f. pl.) Rumex acetosa (ab adiectivo rugsztus), retynos (f. pl.) Scabiosa succisa (ab adiectivo retas). A növénynevek igékből is származhatnak (voces derivatae a verbis): kibe ~ kibiai (m. pl.) Aretium Lappa (a verbo kibti), dagė ~ dagiai (m. pl.) Centaures benedicta (a verbo dijgti), wyturės ~ wyturés (f. pl.) Convolvulus arvensis (a verbo wyturti). J. Pabrėža összetett neveket (vocabula composita) is közöl, amelyek két főnévből (substantivum cum substantivo) állhatnak, pl.: wylkadalge ~ vilkadalgiai (m. pl.) Iris pseudacorus (ex Wylk's et -dalgis), warnaké ~ varnakiai (m. pl.) Senecio Jakobea (ex Warna et akis); főnévből és melléknévből (substantivum cum adiectivo) alkotva: geltongalwe ~ geltongalviai (m. pl.) Ranunculus acris, baltagalwe ~ baltagalviai (m. pl.) Anthemis arvensis stb. J. Pabrėža véleménye szerint a žemaitis nyelvjárás szellemének megfelelő növénynemzetségnevek megalkotásához használható a latinból készült tükörfordítás, a név (elnevezés) pedig jellegzetes tőből + megfelelő képzőből alkotható meg. Ez a terminológiai munka mintegy J. Pabrėža botanikai műveinek irányadója volt. A legnagyobb növényrendszertani mű, a ”Taysléus augnmyynis” (”A növények rendszere”) megírása előtt J. Pabrėža (1821—1834 m.) több előkészítő munkát írt, mégpedig: ”Dictionarium Botanicum Latino Samogiticum“ (”A latin–litván nyelvű növénynevek szótára”), amelyet 1821 körül állított össze, ”Vardaa tayslyynee Augimiu (”A növények rendszeres névjegyzéke”) és a már említett ”Sryje Balsenyyny Biiluu Žemayt. Lotinyyniu” (”A litván–latin nyelvű növénymorfológiai terminusok alfabetikus szótára”). J. Pabrėža az utóbbi szótárt 1834-ben írta. E tanulmányban a ”Sryje Balsenyyny” szótár forrásait és lexikográfiai felépítését kívánjuk megvizsgálni. A kéziratot a Litván Botanikai Társaság könyvtárában őrzik. A szerző a Litván Nyelvi Intézet szótári osztályának tulajdonában lévő fénymásolatot használta. Erről a J. Pabrėža-- féle szótárról senki sem írt külön. A „Sryje Balsenyyny” (a továbbiakban SB) kézirat 505 oldalas. Tintával írták. A kézírás szép és rendezett, bár nem minden oldal egyforma méretű és olvashatóságú. A szótár szövegében a latin terminusok után néhány rövidítést találunk: Bluff (néhol Bluf és Bl), Bess, Pers, Link, Rich, Wach, Grec stb. E rövidítéseket J. Pabrėža az SB szótárban sehol sem magyarázza meg, de a „Taislius” előszavában, a „Prajows weykala” című, „Paagalbas, kokių datiiriau nou szloowingų Geradiejų mėna tamy Reykaly” alcímű részben megköszöni Jonui Volfgangui, aki egy nagyon kiváló latin nyelvű, M. Bluff és C. Fingerung „Compendium Florae Germaniae” című művét adta neki. (Norimbergae 1825). Ugyanott J. Pabrėža más műveket is említ, amelyek címei egybeesnek a fent említett rövidítésekkel: V.S.Besser. Enumerra170 tio plantarum hucusgue in Volhyvia, Podolia, Gubernia Kijoviensi etc. collectarum (Vilnae 1822). Species plantarum seu Enchiridium Botanicum etc. Dr. C. H. Persoon gondozásában (Petropoli, 1817). C. Linnei Genera Plantarum etc. Curante Dr. Joan. Jac Reichard (Francofurti ad Moenum 1778). Linc. Kézikönyv a felismeréshez stb. (Berlin 1829). A páfrányok monográfiája J. P. Vaucher-- tól, Genfből. Tłumaczenie z francuskiego przez W.J. Pannę Alexandrę Wolfgang. (Wilno 1826). Nincs adat arra, hogy J. Pabrėža használt volna bármilyen botanikai terminológiai szótárt. Az SB bevezetőjében, a „Néhány szó az olvasóhoz” című részben J. Pabrėža megmagyarázza a szótár rendeltetését: állítólag nagyon értékes az olvasó számára, mivel nemcsak latin „szavakat” (terminusokat), hanem žemaitiszt is tartalmaz, továbbá ez a szótár állítólag egyedülálló, mert „az olvasó több žemaiti művet ennél a menciánál nem fog kapni”. A szótárban szerepel a Grec rövidítés, amely azt jelzi, hogy J. Pabrėža a terminusok elnevezéseit nemcsak latinból, hanem görögből is fordította. Néhol a latin terminusok mellett görög szó is található, például: augime (~ augymė) —planta (phytos), barzda —barba (pogon), dagtys (~ dantys) — dens (odon), akouts (~ akuotas) —arista (athera), aplink —circa (peri), po —intra (hypo), balnaskuuris (~ balnaskuris) —leucodermis stb. Az SB felépítése egyszerű: a szavak litván ábécé szerint, két oszlopban vannak felsorolva; bal oldalon az egyszavas és összetett litván terminusok, jobb oldalon pedig latin megfelelőik találhatók. A litván szavakat a latin szavaktól kötőjel választja el. Minden latin szó egyenes vonallal alá van húzva. A margókon meglehetősen sok kiegészítés található. Néhol a szavak mellett még nyelvtani megjegyzések is szerepelnek, például: adjec., adver., conjunctio stb. A szótár szerzője a terminus mellett annak kicsinyítő alakjait is megadja, a megfelelő toldalékok hozzáadásával, pl.: warpa ~ warpeely (varpelė), warpuuty (~ warputė), warpyyky (~ warpikė), žyyids (~ žiedas), Zyideelis (~ žiedelis), zyiditeelis (~ žiedytelis- ), gisla (~ gysla) (vena), gisleely (~ gyslelė) (venula). Más hasonló terminusok mellett a deszubsztantivális melléknevek alakjai is szerepelnek, pl.: blakstienaa (~ blakstienai) —blakstieniigs (~ blakstieningas), blakstienots (m blakstienotas), skiida (~ skyda) —skidoots (~ skydotas) — skidoouts (~ skyduotas), kédpka (~ kuopka), kéupkdduts (~ kuopkuotas), koupkynynis (~kuopkininis) stb. Az igék — a korabeli szótárakhoz hasonlóan — egyes szám első személyben szerepelnek, pl.: atwerd (m atveru) —aperio, dabojé (~ daboju) —observo, dalyjé (~ daliju) —divido, geemé (~ gemu) —nascor stb. A növények szárának, leveleinek, virágzatainak és egyéb részeinek jellemzésére J. Pabrėža participiális szókapcsolatokat is megad, pl.: atsyremags strajos (atsiremas stra2p abreza A. Prajows weykala. —Pabrėža A. Botanika arba Taislius Auguminis (rankraštis), 1843, III. 171 jus) —incumbens anthera, atgaal kntibąs (~ atgal knibąs) —retro spectans, | ndoslenkąs laps (~ nuslenkas lapas) —decurens folium, kyylstgs žyids (~ kilstas žiedas) —ascendens flos, kyylstgti siekta (m kilstanti sėkla) —ascendens semen, prikliimbgti kaaruna (~ priklimbanti karūna) —adhaerens corolla, prisyykyszgs koots (~ prisikisas kotas) —contiguus stipes. Nem tudni, hogy azért, mert az SB előkészítő műve volt J. Pabrėža más munkáinak, vagy azért, mert a növénymorfológiai terminológiát túlságosan tágan értelmezte, a szótárban külön címszóként szereplő határozószókat, számneveket, névmásokat, elöljárószókat, sőt még partikulumokat is találunk: abejur (~ abejur) —utrimque, apaar (~ apar) —praeter, auksztaa (~ aukštai) —alte, auksztesnee (m aukstesniai) —altius, daar (~ dar) — nondum, jpate (~ ypačiai) —deorsim, jaau (~ jau) —iam, dé (du) —duo, seeptiny (~ septyni) —septem, peekts (~ penktas) —quintus stb. A szótárban meglehetősen sok összetett (többnyire két szóból álló) terminus található. A kéttagú terminusok leggyakrabban főnévből és melléknévből, valamint határozószóból és melléknévből állnak. Általában a második tag ábécérendje szerint adják meg őket, az első tag megismétlésével, például: sieklyniicže daugkiawaly (~ sėklinyčia daugkevalė) —pericarpium multivalve, sieklyniicže dwykiawaaly (~ sėklinyčia dvikevalė) —pericarpium multivalve, sieklyniicZe ketérkiawaaly (m sėklinyčia keturkevalė) —pericarpium tetravalve, nddugs akouts (~ nuogas akuotas) — nuda arista, nédugs ražtis (~ nuogas razis) —nudus culmus, nédugs stytbs (~ nuogas stiebas) —nudus caulis, nédugs zyyids (~ nuogas žiedas) —nudus flos, laapinta galweely (~ lapinta galvele) —foliosum capitulum, laapinta keeky (~ lapinta kekė) —foliosus racemus, laapinta koupka (~ lapinta kuopka) — foliosus calyx, laapinta paklooty (~ lapinta pakloté) —foliosus involucrum, taapinta waarpa (~ lapinta varpa) —foliosa spica, kekieetaa rypkoduts (~ kekétai ripkuotas) —racemoso verticillatus, kekieetaa sodieets (~ kekétai sudėtas) —racemoso compositus, kekieetaa waarpots (~ kekétai varpotas) — recemoso spicatus, paarmatomaa plieweets (~ permatomail plevétas) —pellucide membranaceus, paarmatomaa spdugodduts (~ permatomai spuoguotas) —pellucide punctatus stb. Ha a fajnévi terminusokat az alárendelt (melléknévi vagy igenévi) tag mellett adják meg, akkor a szókapcsolat tagjainak természetes sorrendjét tartják meg, például: soodieta keeky (~ sudėta kekė) —compositus racemus, séddieta kodupka (~ sudėta kuopka) —compositus calyx, séddieta 6duga (~ sudėta uoga) —composita bacca, séddieta varpa (~ sudėta varpa) —composita spica stb. A három vagy több szóból álló összetett terminusokat a szótárban többnyire szintén ábécérendben, a szavakat egymás után kapcsolva írják le, például: débéltaa atryisty taapa (~ dubultai atriesti lapai) —duplicato revoluta folia; doboltaa dweeytots taps (~ dubultai dveitotas lapas) —duplicato binnatum folium; doboltaa istaussty taapa (~ dubultai {siausti lapai) —duplicato involuta folia: plaaukaa pendklyynee szakoothyijy skidooty (~ plaukai peniukliniai Sakotieji skydoti) — pili lymphatici ramosi scutati; plaaukaa pendklyynee szmotédutyijy (~ plaukai peniukliniai Smotuotieji) —pili lymphatici articulati stb. Egyes litván terminusok mellett egyszerű zárójelben, néha a kyteep (~ kiteip) szó után nemzetközi terminusokat is közölnek: rasodnds (kyteep iinspekts) 172 = ~ rasodnas (kitaip inspektas), wylnieets (kitaip rėlingiodts) ~ vilnėtas (kitaip rulingiuotas). A szótárban vannak lengyelre lefordított terminusok: augimniiéZe istoryyny (~ Botanika historyzna), augimniičže némriedy (~ Botanika ekonomiczna- ), augimniiéze skyrtynyyny (~ Botanika opisowa), augimniiéZe zolyyny (~ Botanika lekarska). J. Pabréza a Lenkimai környékéről származik. Szülőföldje — a tengerparti, kretingai žemaičiai nyelvjárásban írt botanikai műveket is. ; J. Pabrėža már a „Taisliaus” bevezetőjében ezt mondta: „Nem a Lietuvininkai miatt írtam (akik talán nálam sokkal jobb írókat is találhatnak maguknak), hanem az igazi žemaičiai miatt?”*. A szótár „Sryje Balsenyyny” nyelve szintén žemaitiška (mind a fonetikája, mind a morfológiája, mind a lexikája). J. Pabrėza helyesírása azonban nagyon sajátos. A „Taisliaus” előszavában J. Pabrėza művének helyesírásáról ír (Apey Rasztuuny (Orthographia) kokios ¢Ze jėmiaus apey apsyyrykymus wertus pataysiity). Itt a szerző azt mondja, hogy „a reiszkiust úgy írtam, ahogy azok a žemaitiszkamy Lyižėwiej bruunzg nyelvben mondják”. J. Pabrėža a szótárban a lengyel ábécét használja, a nyelvjárás fonetikájához igazítva. „A hangzók (betűk) zörgését ugyanúgy állapítottam meg, ahogyan az ő lengyel nyelvükben a szó végén volt”. A č, š, ž mássalhangzók a cz, sz, z betűknek felelnek meg, pl.: dwyszoonis (~ dvišonis), szaknys (~ šaknis), aszeely (~ ašelė). A lágyan ejtett č, §, Z hangokat éZ, §Z, Z jelöli, pl.: éZesnakinis (m Cesnakinis), §Zeridduts (~ Seriuotas), sieklyniiéZe (~ seklinycia). A kemény mássalhangzót a | jelöli: &: blakstienaa (~ blakstienai), laps (~ lapas), taciau: daugelee (~ daugeliai), aukszliis (~ aukslys). A £ magánhangzó a köznyelvi y-nek felel meg, a szó végén pedig —7 vagy 4, pl.: augimys (~ aygymes- ), ira (m yra), bi (~ by), pati (~ patį). A 6-os magánhangzó köztes az o és az u között, és a žemaitis o-nak felel meg, pl.: doboltaa pjukldduts (~ dubultai pjūkluotas), atbėkosee dgtiets (~ atbukusiai dantėtas), kodla (~ kudla). Az ay, au, ey, yi, dy, du kettőshangzók a köznyelvben az az, au hangkapcsolatoknak felelnek meg. et, te, oi, uo, pl.: labay (~ labai), lapéduts (~ lapuotas- ), lyizdweelis (~ liežuvėlis- ), kéupka (~ kuopka), styibs (~ stiebas), ketwersyynis (~ ketversienis). Az ei kettőshangzó a szó végén az iai helyett írandó: dydeesney (~ didesniai), labiausey (~ labiausiai- ), de J. Pabrėža néha az ee-t is használja: daugeliitee (~ daugialyčiai). A szótárban az aa kettős magánhangzó az ai végződést jelöli, pl.: daugingaa (~ daugingai), datietaa (~ dantėtai- ), baltaa (~ baltai), Zyidaa (~ žiedai): Az ee magánhangzók jelentése ~ tai: atbokdsee (~ atbukusiai), gruudlapee (~ grūdlapiai). J. Pabrėža véleménye szerint az aa, ee, ii, oo, wu, yy kettős magánhangzókat akkor kell írni, amikor a szótagot „dė kaartd ylgeesney reikia ysztarty nekayp kad buutu wyina”®. Tehát a szóban a kettős magánhangzók egyúttal a hangsúlyos vagy megnyúlt magánhangzót is jelölik, 3 Pabrėža A. Ugyanott, V. * Pabrėža A. Ugyanott, XI. S Pabrėža A. Ugyanott, XI. 68 Pabrėža A. Ugyanott, XI. 173 pl.: kaszeely (~ kašelė), keelny (~ kelnė), waarpa (~ varpa), moorkaa (~ morkai), ruutaa (~ rutai) stb. J. Pabrėžos helyesírása nagyon sajátos, következetlen, és szinte kikényszerít egy erre szánt, átfogó munkát. J. Pabrėža ebben a szótárban használt egyes terminusaira ma is szükség van a növénymorfológiai terminológiában. A „Botanikos terminų žodyne” (1965) a következő Pabrėža-- féle botanikai terminusokat találjuk: sörtézett levél (folium hispidum, mepmassi#t JiueT), húsos szár (caulis carnosus, msiCHCTbIM cTe6eJIs- ), hüvelyes szár (caulis tunicatus, crebens cHa6>KeHHbIHM 4 o6osnouykon-rynukoin), szőrös szár (caulis pilosus, BomocucTsIH cTei Gens), csupasz szár (caulis nudus, roast crebens), húsos szár (cau-A lis carnosus, MAcHcCTEIH cTebens), lehulló gyűrű (annulus fugax), tartós | gyűrű = állandó gyűrű (annulus persistens), mozgékony gyűrű (annulus moi bilis), nyolcvirágú füzér = nyolcvirágú örv (verticillus octoflorus, Bocs-| MHHBeTKOBAS MYTOBKa), valódi bogyó (bacca vera, ucTHHHas srojia), levéllemez (frons, mucroBaToe cJI0eBuHme), cyphellae (cyphellae, nudejiJisI) stb. 1 Bár sok J. Pabrėža által alkotott terminus elavult, és eltér a ma használatosaktól (augymė = növény, augminyčia = botanika, žolinyčia = herbárium, bragas = ernyő, kuopka = csésze, sėklinyčia = termés), botanikai munkái fontosak, mint e terület litván terminológiájának megalkotására tett első kísérlet. Következtetések 1. Miközben J. Pabrėža egy nagy, a növénymorfológia és -rendszertan szótárának megírására készült žemaitis nyelvjárásban, több segédművet is összeállított. Ilyen előkészítő munka az ő „Sryje Balsenyyny” című szótára is. 2. E mű megírásakor a szerző elsősorban nem valamely szótárra, hanem M. Besser, M. Bluff, D.H.F. latin nyelvű Linko, C.H. Persono, L.C.M. A Richard botanikai műveivel, amelyeket a Vilniusi Egyetem prof. J. Wolfgang biztosított számára. 3 3. Az egyszavas és összetett terminusok a szótárban ábécésorrendben szerepelnek. A növénynevek kialakítása a litván nyelv szavak természetes kapcsolási módját követi. A latin terminusok mellett görög és lengyel megfelelőik is megtalálhatók. A „Sryje Balsenyyny” szótár lexikográfiai technikája nem különbözik az akkori többi kéziratos szótárétól. 4. A „Sryje Balsenyyny” szótárban használt egyes terminusokat a növénymorfológia terminológiájában ma is használják. „SRYJE BALSENYYNY” J. PABRĖŽA BOTANIKAI TERMINOLÓGIAI SZÓTÁRA Összefoglalás J. Pabreza (1771—1849) alkotta meg elsőként a litván botanikai terminológiát. A tanulmány a „Sryje Balsenyyny” című terminológiai szótárral foglalkozik. A szótár 1834-ben jelent meg, 505 oldalból áll. A cikk középpontjában két fő kérdés kutatása áll: 1) a források és a lexikográfiai 174 2) A A szótárát megvizsgálták. Im J. Pabreza szótára ilyen rövidítések fordulnak elő, mint z. pl. Bluff, Bess, Link és mások. Ezek a lerövidített családnevek, amelyekre J. Pabréza és a szótár szótárának összeállítására támaszkodott. Im a botanikai A terminusokat in ábécérendben adja meg. Képzésük szerint meg kell különböztetni az egy szóból és a két szóból képzett terminusokat (egyszerű és összetett). Az említett szótárban megadott terminusok némelyike még ma sem veszítette el jelentőségét. 175