Daiktavardžių linksnių adverbializacija ir jų pateikimas „Lietuvių kalbos žodyne“

LITUÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXV (1995) LITVÁN LEXIKOLÓGIAI KUTATÁSOK Rita Šepetytė A FŐNEVEK ESETEINEK ADVERBIALIZÁCIÓJA ÉS MEGADÁSUK A „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” Az adverbializációt, vagyis a határozószósulást úgy határozzák meg, mint „más szófajok átmenetét a határozószó kategóriájába” (LKM: 204); a litván nyelv morfológiájának legújabb munkáiban pedig mint „funkcionális határozószó-képzést”, amikor „bizonyos szemantikai és funkcionális körülmények következtében különböző szófajok alakjai, szókapcsolatok határozószókká válnak” (Paulauskienė 1994: 380—381). A litván nyelv eseteinek határozószósulását K. Ulvydas részletesen kutatta és írta le; ezenkívül ezt a nyelvi jelenséget általában a nyelvtanok is tárgyalják. Az ilyen jellegű nyelvészeti munkákban a határozószósulásról szólva a következő jellemzéseket használják: „nem szakította meg teljesen a főnévvel való kapcsolatát- ”, „köztes szakasz”, „a legközelebb kerül a határozószókhoz” (Ulvydas 1967: 7, 28, 30, Ulvydas 1959: 80) és hasonlók. A „Litván nyelv szótára” írásakor el kell dönteni, hogy az esetnek meghagyjuk- -e a státuszát, vagy a lexikai egység rangjára emeljük, és határozószónak tekintjük. Természetesen a lexika osztályokra (szófajokra) való felosztása (csoportosítása) igen összetett nyelvészeti probléma. A határozószók tovább bonyolítják a helyzetet azzal is, hogy nem formálisan körülhatárolt lexikai osztályt alkotnak, hanem csupán a cselekvés körülményének kategorializált jelentése egyesíti őket, pontosabban az, hogy a határozószók egy dolog dinamikus (ige) vagy statikus (melléknév) tulajdonságát jellemzik. Figyelembe véve, hogy a megmerevedett szókapcsolatokat, pl. 4š karto, iš pagrindų, iš pradžios, az LKŽ határozószóknak tekinti, nem világos, miért nem tekintik határozószónak a 4 šalį kapcsolatot (egyébként az LKG-ben helyhatározószó), amely szemantikailag adekvát a šalin illatívusznak, és azokban a nyelvjárásokban használatos, amelyekben az illatívusz mint paradigmatikus eset nem létezik. A szófajok elhatárolásának problémáját a funkcionális grammatika oldja meg, a nyelvi folyamban egyáltalán nem merül fel. A hagyományos grammatikákban (pl. LKM: 204), amelyekben a szófajokat felsorolják, meghatározzák és példákkal illusztrálják, szintén nincsenek nagy nehézségek a határozószóképződés tárgyalásában. A nehézségek akkor kezdődnek, amikor a szavakat olyan regiszterbe kell felvenni, amilyen a "Lietuvių kalbos žodynas", ahol a szóhoz morfológiai szófaji minősítést kell adni. Elsőként át kellene tekinteni az adverbializálódott főnevek eseteinek bemutatását az LKŽ-ben (1), másodszor értékelni kellene azt (2), és bizonyos következtetéseket levonni (3). 1. Amint már említettük, a szótárírók egy-egy főnév leírásakor nagyon gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy a szemantikailag elkülönült paradigmatikus esetet határozószónak tekintsék-e, és külön szócikkben adják-e meg, vagy "beszorítsák" a megfelelő főnév illusztrációjába (igaz, néha a használat sajátosságát külön megmagyarázva). Maguk a "legbonyolultabb" esetek — az egyes szám tárgyesete, eszközhatározói esete és helyhatározói esete, valamint a többes szám eszközhatározói esete. E probléma megléte nagyon világosan látható az LKŽ-ben, amelyben egyik vagy másik eset kezelése gyakran a szótáríró vagy a szerkesztő véleményétől függ. Ezt a helyzetet azzal lehetne magyarázni, hogy a szótárkészítőknek lényegében 142 nincs mire támaszkodniuk, vagyis hogy a litván nyelvtanok hagyományosan nem határozzák meg pontosan, mely szavak „igazi” határozószók, és melyek csupán határozószói jellegűvé vált vagy „a határozószókhoz közeledő” névszói esetalakok. Az első litván nyelvtanban a helyhatározók között szerepel a viduj, apačioj (PG: 506), az időhatározók között pedig a kartais, vakarais, naktimis (PG: 507); azt is megjegyzi, hogy „ahogyan a görög nevek dativusa gyakran határozószói természetet ölt, úgy sok név egyes és többes számú ablatívusza, különösen pedig az eszközhatározói ablatívuszok, határozószókká alakultak, pl.: pulkuir pulkais, vardu, skyriu, atviromis...” (PG: 508). A modern litván nyelv grammatikái, amikor egyes főnevek esetalakjainak határozószói státust tulajdonítanak, kijelentik, hogy „a névszók és a határozószó között e beszédrész kialakulásának kezdetétől fogva voltak, ma is vannak (és kétségkívül a jövőben is lesznek) átmeneti jelenségek — olyan szavak és szerkezetek, amelyekben már felismerhető a névszói vagy igei jelleg gyengülése, de a teljes határozószóvá válás még nem állapítható meg, pl.:... pulku (vö. PG: 508 —R.S.), ratu, stulpu..., krašte,..., viduryje..., užpakalyje, apačioje,..., krūvoje” (LKG: 428). A litván nyelv legújabb grammatikájában, mondhatni, még inkább összekeverik a határozószó kategóriájának meghatározását; azt írják, hogy „a névszók és a határozószó között e beszédrész kialakulásának kezdetétől fogva voltak, vannak (és kétségkívül a jövőben is lesznek) átmeneti esetek — olyan szerkezetek és szavak, amelyekben a határozószói jelentés csak akkor válik valóban nyilvánvalóvá, ha nincsenek semmilyen jelzők, pl.: iš matymo, iš ryto, ratu, būriu, Sonu, žaibu.” De amint az ilyen szerkezeteket és szavakat jelzőkkel használják, szó sem lehet határozószói voltukról, pl.: 18 korai reggel, nagy csapatban, jobb oldallal” (DLKG: 411). Ezt a két hosszú idézetet azért közöltük, hogy megmutassuk: a litván nyelv grammatikáiban nincs megindokolva a főnevek eseteinek a határozószókhoz sorolása (pl. miért szünteti meg a jelző az „igazi határozószói jelentést- ”?). Ezért érthető módon a szótár szerzői és szerkesztői gyakran saját belátásuk szerint veszik fel (vagy nem veszik fel) bizonyos főnevek eseteit a határozószók osztályába. Pl. az LKŽ a paradigmából szemantikailag kiesett úgynevezett időbeli tárgyesetet rendszeresen a főnév illusztrációjaként közli; így például a LKG által időhatározónak tekintett dieną (LKG: 458) az LKŽ-ben a diena főnév szócikkében egyszerű illusztrációként szerepel (Kam lengva dieną, kam naktį, o kam niekados Zr). A kartą szintén nem szerepel az LKŽ-ben külön szócikként, a hasonló sykį viszont, amelyet a LKG az időhatározók között említ (LKG: 455), az LKŽ-ben külön szócikkben, adv. megjelöléssel szerepel. Az apačioje az LKŽ-ben nincs határozószóként elkülönítve, a šaly (és šalyje) viszont határozószóként szerepel (nyilván így járnak majd el a viduje, viduryje, viršuje esetében is). Az LKŽ megjelent köteteinek áttekintése azt mutatja, hogy újabb köteteiben egyre inkább arra törekednek, hogy következetesebben elkülönítsék a szemantikailag „a paradigmából kiesett” eseteket, és külön szócikkekben, határozószókként közöljék őket. Mindazonáltal ezekben sincs teljes következetesség. Általában azokat az eseteket különböztetik meg, amelyek időt vagy helyet 143 jelölnek, pl.: pavakare adv. „este felé” (vö. a pavakarė fn. 1. „az este körüli idő, sötétedés előtt” szócikkel); pavakariais adv. „este felé, este előtt”; pagiriomis „másnaposság idején”; šalyje „közel, mellette”; šalimis „oldalról, Sony-tól”; kairėn „balra” ; néha "néha, időnként"; szürkület "alkonyatkor"; szürkületben "uo. " ; pirkadatkor, szürkületben "hajnalban, alkonyatkor”; előre "a mozgás irányában tovább, előre"; pirkadat előtt "közvetlenül reggel előtt"; oldalt "mellette"; oldalra "félre, tovább"; tamsėje „az esti vagy éjszakai állapotban, besötétedés után”; tarpais 1 „helyenként tárgyakkal, sávokban, itt-ott” és tarpais 2 „néha, időnként, alkalomadtán”; daiktais „helyenként”; amžtais 1 „egész idő alatt, nagyon sokáig” oran 1 „ki, kifelé”; lauke „a szabadban, a külső oldalon” és így tovább. Határozószóként különítve, valamint egy-egy módjelentésű eset, például: drauge 1 „egy csoportban, együtt, nem külön”; mainais „cserélve, csere útján”; skyrium „külön, elkülönítve”; choru „mind együtt, egyhangúlag“; hangosan „hangosan, hangokkal- “; írásban „írásban“; vágtatva „ujjongva ugrándozva, ugrásokkal, fejvesztetten“; ügetve „gyors, sűrű léptekkel (futni, lovagolni, utazni)“ stb. 2.1. A határozósult főnevek eseteinek az LKŽ-ben való feltüntetését értékelve mindenekelőtt hangsúlyozni kell az e szótár és az LKG közötti eltérést. Az LKG és az LKŽ 1—8. kötetei közötti jelentős eltérés azzal magyarázható, hogy az LKG e szótárkötetek kiadásakor még nem volt kinyomtatva (1971). Az LKŽ 9. kötetétől kezdve ez az eltérés csökken, mindazonáltal továbbra is fennáll. Pl. a LKŽ-ben külön lexémaként fel nem vett, az LKG-ben határozószóként említett alakok (pagrioviais, patakiais —LKG: 443, senybėj, senybėse —LKG: 455, pradžioje —LKG: 456, popiečiu, -prievakarėj —LKG: 458, prieblandėlėj, prietemėlėj, prieteméliais, prietemėlytėj —LKG: 459, Sesiose —LKG: 436), vagy átmeneti esetekként (paaviziais, pabaliais, padebesiais, padirviais, pakluoném, pakampém és stb.) említettek; 2.2. A „Lietuvių kalbos gramatika” határozószók elkülönítésére vonatkozó álláspontjának megkérdőjelezése nélkül, a benne foglaltak és a szótár közötti eltérés kissé sokkoló. Ha azonban a szótárírók kritikusan értékelik az LKG adatait, szeretnénk pontosabb kritériumokat látni az adverbializálódott esetek LKŽ-beli elkülönítésére. Jó lenne, ha megőriznének valamiféle rendszert. Éppen ez hiányzik az LKŽ-ből e tekintetben is. 2.3. Feltételezhető, hogy az LKŽ lexikográfiai hagyományra támaszkodik. Például F. W. Haack szótárában (Haack 1730) határozószóként vannak elkülönítve a következők: drauge adv., iš vidaus, iš viršaus, lauke adv. loci, laukan adv. helyhatározói, szemben (minősítés nélkül), reggelenként határozószó időhatározói, reggel határozószó félre határozószó helyhatározói, esténként határozószó időhatározói, aligha határozószó bizonytalanságot kifejező, Pil. Ruigio szótárában (Ruhig 1747) ezeken kívül még kiemelve: alul határozószó, néha (minősítés nélkül), csészű határozószó, reggelente határozószó. Az LKŽ-ben önálló lexémaként csak az alul, a reggelenként és a reggelente nincs megadva (a már kiadott kötetekre gondolok). G. H. F. Nesselmann szótárában (Nesselmann 1851) külön szócikkekben szerepelnek a laukan, priešais (megjegyzés nélkül), čėsu, | az LLKG a többes számú eszközhatározói alakok között a 144 EN i > pabobiais alakot is említi, noha ez nem a ragos eset alakja — összességében tehát nincs meg a *pabobys főnév paradigmája. | a drauge, greta, lauke (orig. laukia), šalia, šalimis, šalin alakok a adv. megjegyzéssel, a lauke alak pedig adv. megjegyzéssel, és a következő magyarázattal: „eig. locat. von laukas”; az apačioj, kartais, risčia, rytmeciais, šuoliais, tarpais, pryšokiais alakok a megfelelő főnevek szócikkeiben; a ¢§ vidaus, iš viršaus, iš pradžios kapcsolatok szintén a megfelelő főnevek szócikkeiben. A LKŽ-ben NdZ rövidítéssel jelölt szótárban a drauge, greta, laukan, oran alakok külön pr adverbiumként szerepelnek; szemben, mellett, oldalt, oldalvást, oldalakkal, félre, oldalirányban, közönként, azonnal, kezdettől (az eredeti helyesírás —R.Š.); egy kicsit —a truputis főnév 2. jelentéseként elkülönítve. Az LKŽ-ben határozószóként megadott kruopą, kūliais, šuoliais, choru, laiku, mainais, metu, nakčia, paryčiais, pavakare, risčia, raštu, šonais alakok az NdŽ-ben csupán a megfelelő főnevek szemléltető példái. Így nem lenne pontos azt állítani, hogy az LKŽ-ben követik a lexikográfiai hagyományt. Egyébként a jelenlegi nyelv szótárának kiadásaiban (DŽ!, D2?), amely, úgy tűnik, az LKŽ-re és annak kartotékanyagára épül, a hagyományt szintén nem tartották fenn: nem emelték ki az adv. choru, balsu (csak a határozószói egyes számú instrumentálisi jelentés van megadva), laiku (a DZ?-ban elkülönítve), iš karto, iš pradžių, paryčiais, pavakare, raštu stb. 2.4. Így tehát az LKŽ-ben, mondhatni, továbbfejlődik a lexikográfiai hagyomány, vagyis a korábbi litván szótárakhoz képest egyre több ragos alakot sorolnak be a szavak —a határozószók— osztályába. Mindazonáltal szembetűnő, hogy a rendszer következetlen —nem világos, miért tekintik egyes főnevek ragozott alakjait határozószóknak, másokét —a szemantikailag analógakét— pedig nem. Ezt néhány példával illusztrálom. A pašalyje alakot határozószóként emelték ki „mellette, közelében” jelentésben, a nuošalyje alakot pedig a nuošalis főnév adverbializálódott 2. jelentéseként közlik; a priešakyje és priekyje alakokat nem emelték ki külön szócikkekben, de valamilyen okból kiemelték a prieky alakot (holott az időbeli jelentés a priekis főnévre is jellemző). A priekin alakot kiemelték, azonban az analóg priešakin alakot („Jis žengia priesakin- ”) nem emelték ki. Ugyanígy jártak el a vietomas alakkal is, azonban az analóg plotais („Rugiai plotais išplikę K”) nem szerepel külön. A határozószó (az LKŽ adatai szerint) šuorais magyarázata: „időnként, csomókban” és „sávokban, csíkokban”, azonban sem a gūsiais, sem a ruožais alakot nem tekintik határozószónak. A „rudens pradžioje, rudeniop” jelentésű Nuorudeniu alakot kiemelték — az apyrudeniu (Apyrudeniu numirė Grz) alakot — a főnévi szócikkben, az aptemiais alakot — határozószóként, az apytamstais alakot — főnévként. stb. 2.5. Meg kell jegyezni, hogy az LKŽ-ben határozószóként leggyakrabban az időés helyjelentésű eseteket kezelik, nyilván úgy vélik, hogy ezek esnek ki legkönnyebben a paradigmából. A módjelentésű esetek (az egyes és többes számú eszközhatározói eset) ebből a szempontból jóval „hátrányosabb helyzetben vannak”. Következetesen csak a mozgás módját kifejező szavakat különítik el —riséia, šuoliais, nyilván a žingine is kiemelésre kerül majd. A módhatározói jelentésű főnévi eseteket (néhány kivételével —choru, balsu, mainais stb.) nem önálló szócikkekben közlik — ilyenek a ratu (vö. Paulauskienė 1994: 378), būriu, apskritimu, srove, jega, lašais, vamzdžiu, tūta, glėbiais, gniuzulais stb. alakok. Nem szokták külön kiemelni a mennyiségi jelentésű tárgyesetet sem (a kruopą kivételével), azaz a kasng, krūvą, kupetą stb. alakokat. 2.6. Amint az LKŽ-ből látható, a szótáríróknak problémát okoz a rendszerint az alapszó szócikkében, illusztrációként közölt, kicsinyítő képzős 145 főnevek határozószókhoz sorolása. Például: adv. A kruopą szót a kruopelę, kruopelytę képzett alakok illusztrálják. A szótár későbbi köteteiben, elismerve, hogy a -elis, -ė, -ytis, -€ és hasonló képzők így vagy úgy főnévképző formánsok, a deminutív képzések eseteinek adver­biumként kezelt alakjai külön szócikkekben szerepelnek, pl.: adv. risčia és ristele, ristute, adv. šuoliais, šuoliu és šuoleliais, šuoleliu (de šuoliukais nincs), adv. tarpais és tarpeliais, tarpučiais, tarpukais. Ez a rendszer azonban itt sem érvényesül teljesen, pl. a šalele a šalis szócikkben szerepel. 3.0. A főnevek esetei adverbializációjának az LKŽ-ben való bemutatása néhány sajátosságát áttekintve bizonyos következtetéseket szeretnénk levonni. 3.1. Mindenekelőtt az LKŽ-ben világos kritériumok hiányában (vagy azok következetlen alkalmazásával) írják le, hogy mely szavak mely eseteit kell adverbiumként kezelni, mikor izolálódik szemantikailag az eset (Ulvydas 1967: 7), és mikor „veszíti el végződése az esetragjelölő funkcióját” (Ulvydas 1959: 84). Az, hogy a főnév egyik esete a mondat alanya, a másik —tárgya, a harmadik pedig —határozója, még nem jelenti azt, hogy egyikük szemantikailag elszigetelt lenne (diena prašvito; aš mėgstu dieną, nekenčiu nakties; dieną dirbu). A ’jelentésmaggal’ rendelkező időt jelentő főnevek helyhatározói, eszközhatározói és tárgyesete időhatározói jelentést, a helyet jelentő ’jelentésmaggal’ rendelkezőké —helyhatározói, a módot és mennyiséget jelentő ’jelentésmaggal’ rendelkezőké pedig —módhatározói jelentést hordozhat. Ezek az esetek paradigmatikus jelentései; hiszen a grammatikákban megadják az időt jelentő tárgyesetet (Jablonskis 1928: 73—74; LKG I: 197), az időt jelentő eszközhatározói esetet (Jablonskis 1928: 81—83 —illusztráció: nakčia, protarpiais, gaidgyste etc. ; LKG I: 201 —illusztráció kartais (sic!)), az utat (helyet) jelentő eszközhatározói esetet (Jablonskis 1928: 79—81 —illusztráció: tarpais, daiktais, ruožtais ir t.t.; LKG I: 203), a módot jelentő eszközhatározói esetet (Jablonskis 1928: 86—88 —illusztráció: balsu, šuoliais, kūliais; LKG I: 203—204), az időt jelentő inessivust, az időt jelentő illativust (LKG I: 206, 208). Az ilyen formák jelzők nélküli használata (ezt a „határozószósulás” egyik fő mutatójaként jelölik (Ulvydas 1963: 8; LKM: 204; DLKG: 411), véleményem szerint nem elegendő érv ahhoz, hogy határozószóknak tekintsük őket; ellenkezőleg, az, hogy jelzőkkel is használhatók, éppen azt mutatja, hogy ezek csupán esetek, nem pedig lexémák. Például a didokais šuoliais ’elég nagy ugrásokkal’ szókapcsolat az LKŽ-ben a šuolis főnév szócikkében szerepel, míg a šuoliais ’ugrásokkal’ külön határozószóként van feltüntetve; a tarpučiais ’időnként’ határozószóként van feltüntetve (Tarpučiais geriau, kai negeria Jrb), míg az azonos jelentésű (idő-) szókapcsolat —(Tokiais tarpučiais užeina lyt Jrb) —a tarpas főnév egyik jelentésének illusztrációjaként szerepel. Úgy tűnik, ez csupán a szótár szerkezetének bonyolítása. Azok a határozószók, amelyek formailag csupán esetformák, rendszerint nem kaphatnak semmiféle jelzőt, pl.: retkarčiais, priešokiais (a priešokis főnév feltehetően csupán visszaképzés), pašokomis és így tovább. A mennyiséget jelentő tárgyesetek, mint a truputį, kruopą, kasnelį, valandėlę és így tovább, ragozási paradigmához való tartozását az is mutatja, hogy tagadószóval használva birtokos esetűvé válnak (palauk truputį, nelauksiu nė trupučio), azaz úgy viselkednek, mint | a paradigma szabályos esetei. | 3.2. A „adv.” jelölést csak annak gondos mérlegelése után | kellene alkalmazni, hogy valóban kiesett-e az eset a paradigmából, vagy még nem lehet-e „hozzáilleszteni” a főnév többi | 146 Mato kas liana SL esetéhez. A litván nyelv használójaként a kartais szót a kartas főnév szócikkében keresném (a kettőt az idő jelentése kapcsolja össze), a kartu szót pedig a szótár egy másik helyén. Egymás mellett (gretomis) álltak meg — a mód (greta — tárgyak elrendezésének módja; hasonlóképpen: sorban, sorokban álltak meg, libasorban mennek stb.) jelentése; ezekkel a szókapcsolatokkal szemléltethető lenne a greta főnév. A greta az Aš atsisėdau, o ji atsistojo greta mondatban határozószó lenne (helyhatározói jelentés). 3.3. Az adverbializáció bemutatásának legtöbb egyenetlenségét mégis azzal kellene igazolni, hogy e tekintetben nincs elméleti alap — a grammatikákban a főnévi esetek „megkövesedése és határozószósulása” nincs kellően megindokolva. IRODALOM DLKG — Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius, 1994. DZ! — Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius, 1972. pž?2i — Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius, 1993. Haack F. W. 1730 — Vocabvlarivm Litthvanico- -Germanicvm et Germanico-- Littvanicvm, Halle. Jablonskis J. 1928: Rygiškių Jono. Linksniai ir prielinksniai, Kaunas. LKG — A litván nyelv grammatikája 2, Morfológia, Vilnius, 1971. LKGI — A litván nyelv grammatikája 1, Fonetika és morfológia, Vilnius, 1965. LKM — Jakaitienė E., Laigonaitė A., Paulauskienė A. A litván nyelv morfológiája, Vilnius, 1976. LKZ — A litván nyelv szótára 3—15, Vilnius, 1956 —1991; II. kiadás 1—2, 1968—1969. NdZ — A litván írott nyelv szótára. Litván–német rész 1—5. Összeállította H. Niedermnas, A. Sennas, F. Brenderis, A. Sia 1 y s, Heidelberg, 1932—1968. NeselmannG. H. F. 1851 —A litván nyelv szótára, Königsberg. Paulauskienė A. 1994: A litván nyelv morfológiája, Vilnius. PG —A litván nyelv első grammatikája, Vilnius, 1957. Ruhig P. 1747 —Litván–német és német–litván lexikon..., Königsberg. ; UlvydasK. 1959: Az egyes számú tárgyeset határozószósodásáról a mai litván nyelvben. —A litván nyelvészet kérdései 2, T5—89. UlvydasK. 1967: A helyhatározói esetek határozószósodásának kérdéséhez.—Lietuvių kalbotyros klausimai 9, 6—42. EGYES FŐNÉVI FORMÁK HATÁROZÓSZÓSULÁSA ÉS BEMUTATÁSUK A LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN Összefoglaló A tanulmány a határozószósulás lexikográfiai problémájával foglalkozik. A szerző feltételezi, hogy csak azokat a főnévi formákat kell határozószóként önálló címszóként feltüntetni a szótárban, amelyek nem kapcsolhatók a megfelelő főnév ragozási paradigmájához. A jelzők lehetségessége (bėgo šuoliais — bėgo dideliais šuoliais), valamint a tagadó mondatokban végbemenő szokásos átalakulás (davė truputį —nedavė nė trupučio) azt mutatja, hogy a beszélt alakok a főnevek osztályába, nem pedig a határozószók osztályába tartoznak. | 2 Mellesleg J. Jablonskis ezt a szót az időt jelentő eszközhatározói eset illusztrációjaként közli: tr Kartais vilkai moka pasirodyti meilūs (Jablonskis 1928: 81). 147