Apie latgaliečius ir jų kalbą

W. Manczako „A laringális elmélet kritikája” („Critigue de la théorie des laryngales”, 237—247. o.), St. Stachowski „A görög nyelv szerepe az oszmán török nyelv történetében” („Die Rolle des Griechischen in der Geschichte des Osmanisch-- Tiirkischen”, 377–385. o.), W. Stefaiiski „Néhány megjegyzés az indoeurópai nyelvek névmási végződéseit illetően” („Quelques remarques concernant la flexion pronominale en indoeuropéen”, 393—400. o.), K. T. Witczak „’Protetikus magánhangzók’ a hettita és más anatóliai nyelvekben” („’Prothetic vowels® ir in Hittite and other Anatolian languages”, p. 495—502) ir st. Ez a tanulmánygyűjtemény nem csupán ne a nagy hírű lengyel nyelvész, a rendkívül széles érdeklődésű tudós és a felejthetetlen Ember előtti tisztelgés, hanem jelentős hozzájárulir ás is a filológia į azon területeihez, su amelyekkel Janas Safarewicz szorosan kapcsolatban állt; a o gyűjtemény szerkesztője, Wojciech Smoczyński, kollégái őszinte köszönetét érdemli. į Algirdas Sabaliauskas A LATGALIAKIAKRÓL IR JŲ NYELVRŐL Talán sokan meg is lepődnek, de még Lettország litvániai nagykövete, Albertas Sarkanis is azt mondta egy alkalommal, hogy a latgaliaiak számára! a litván nyelv könnyebb3 en megtanulható, mint a lett irodalmi nyelv. Ezekről a latgaliaiakról, akik időnként még a saját nyelvüket is külön balti nyelvnek, nem pedig a lett nyelv „nyelvjárásának” tekintik, nagyon keveset tudunk. O ők különös ne módon csupán közös származir ású, de közös sorsú testvéreink. Hiszen ők, mint a litvánok ir többsége, — katolikusok. Ju A vidéken számos litván származású pap tevékenykedett. Több mint egy du évszázadon át ez a vidék Litvánia ir a Lengyel Állam része volt. Együtt váltunk az Orosz Birodalom részévé. Együtt veszítettük el a latin betűs sajtót. A litván „vargo mokyklą” pontosan megfelel a latgálok „moates skola pi ratina” („anya iskolája a rokka mellett”) kifejezésének. O jų az állami iskolákban ez a felirat függött: | „Ilo AATBHILCKK FOBOPUTL cTporo BOCHpenaercs’. į Iš a lettországi probléma lényegének szentelt kiadvány a Lett Egyetem Balti nyelvek ir Lett Irodalom Tanszékeinek kiadványa „Baltu filologija. V. Tanulmánygyűjtemény” (Szerk. red. Dz. Paegle. Riga, Az itt 1995). közölt tanulmányok egy része a március napján megtartott, jelentős lett 1994 m. nyelvész 18 Arturo Uozuolo (Ozols, az 1912—1964) emlékére rendezett hagyományos konferencián, amelynek témája ezúttal „Latgale és a latgalok lett nyelve” volt. A kiadványban publikált egyes tanulmányok érdekesek a litván nyelv és Litvánia ir történetének kutatói számára. A történészek számára kétségkívül be érdekes E. Mugurevičius „Írott források és régészeti anyagok az ir ólatgalok történetéről” című tanulmánya ją („Rakstitie avoti arheologijas materiali par un latgalu senako vesturi”, Itt az orosz évkönyvek Norova p. 7—12). (Neroma, : 1 A lettek szándékosan használják a latgalieši „latgalok” kifejezést, mivel a latgalt „latgalok” terminus a tudományos irodalomban azt az ősi balti törzset jelöli, amely mind Latgaléban, mind Vidzeme ir területén élt, és nevét adta a lett népnek és ir államnak. | Norkūnas Z. Friends, never foes. Interjú Lettország nagykövetével to Litvánia Mr Alberts Sarkanis. Litvánia a in világ, 1995, 3, 18. 218 Morava), amelyet megpróbáltak összekapcsolni az ókori szerzők neuráival, a mi Neriszünkkel, mások pedig a Lotowa helyett a másolók hibájának tartották. Henrikus, a lett (XIII. század), a „Livóniai krónikájában” a lettek és a latgallok nevét szinonimaként használja: „Lethos, qui proprie dicuntur Lethigalli” („lettek, akiket valójában jatgalloknak neveznek”). Feltételezik, hogy a XVII. századtól a latgallokat már letteknek nevezik. A nyelvtörténészek figyelmére különösen érdemes A. Stafecka „A latgall írott nyelv szabványosításának folyamata és jelenlegi állapota” („Latgaliešu rakstu valodas normēšanas gaita un stāvoklis mūsdienās”, 18—23. o.) című cikke. A szerző megállapítja azt a tényt, hogy a lett köznyelv (irodalmi nyelv) mellett, amely a lett alsó-lett (lejaslatviešu) nyelvjárás alapján alakult ki, már csaknem három évszázada létezik a lett nyelv írásbeliségének egy második hagyománya is, amely a lett felső-lett nyelvjárás latgáliai nyelvjárásaira épül. Ez a latgáliai írásnyelv, amely „elszenvedve a második sajtótilalmat”, ismét újjászületik”. S. Stafecka konkrét javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogyan kellene megreformálni a mai latgáliai nyelvet. Azt javasolja, hogy gazdagítsák a nyelvjárások lexikájával, „élesszenek újjá” bizonyos morfológiai formákat, szélesebb körben rögzítsék a nyelvjárásokban „használt fonetikai sajátosságokat stb. I. Kristovskos „Betekintés a 19. századi latgáliai grammatikákba” („Ieskats 19. gs. latgaliešu gramatikas”, 13—17. o.) című cikkéből megtudjuk, hogy az első latgáliai grammatika 1817-ben 400 példányban Vilniusban jelent meg. Szerzője egyesek szerint J. Akelevičius, mások szerint — J. Rimkevičius volt. A két ismert, XIX. századi latgall kéziratos nyelvtan egyike Vilniusban, a Martynas Mažvydas Könyvtárban található. 1817-ben írták. Szerzője ismeretlen®. | Sok érdekes tényt közöl L. Leikuma „A latgall lett nyelv az iskolában” című cikke (* Latgales latviešu voloda skola”, 24—33. o.). 1625 körül (legkésőbb 1628-ban) a jezsuiták Daugavpilsben megalapították Latgale első iskoláját. 1757—1844 között Kraslavában működött a Teológiai Szeminárium, amely az akkori Latgale legfontosabb kulturális központja volt. 1907-ben Rezeknében megnyílt az első plébániai iskola, ahol latgall nyelven nemcsak hittant, hanem más tantárgyakat is tanítottak. 1923-ban az Oktatási Minisztérium Iskolai Osztályának utasítására Latgale iskoláiban az első két évben minden tantárgyat latgall nyelven tanítottak, „az államnyelv irodalmi változatát a harmadik tanévtől oktatják”. 1989-től a Lett Egyetem Bölcsészettudományi Karán külön kurzust oktatnak „A latgall írott nyelv” címmel (1994-től ezt a kurzust latgall nyelven tartják). Újjáéled a latgalai sajtó. A latgalei iskolákba azonban e vidék anyanyelve (vagy nyelvjárása) még nagyon félénken hatol be. E cikk érdekes részleteként meg kell említeni, hogy a litván szeminaristák által felbujtott F. Trasunas J. Višnevskijel együtt 1884-ben a Szentpétervári Hittudományi Szemináriumban elkezdte tanítani a latgal nyelvet a Latgalából származó szeminaristáknak. A Latgale témájához kapcsolódik O. Bušo „Latgalos vietovardziai latvių bendrinėje kalboje” című cikke is. „Problemos“ („Latgales vietvardi latviešu literaraja valoda. Problemas“, p. 34—37), V. J. Zepo cikke „Latgale helyneveiről Endzelīns Munkaválogatásában“ („Par Latgales vietvardiem a 3 A szerző arra gondol, hogy 1934-től a latgalei iskolákban szinte kizárólag a standard lett nyelvet vezetik be. 1938-ban megszűnik a „Latgolas Skola” című újság, a második világháború és a szovjet hatalom pedig egy második, jóllehet nem hivatalos sajtótilalmat hoz a latgalok számára. Breidaks A. Névtelen latgal nyelvtani kézirat. —Katolu Dzeive, 1990, 8. sz., 34.; 219 „Endzelina Darbu izlase”, 38—39. o.). A más tematikájú, a kiadványban közölt cikkek közül mindenekelőtt P. Vanags „Az 1586-os lett katekizmus szövegének eredete” című tanulmányára (*1586. gada latviešu katehisma teksta izcelsme- ”, 52—62. o.) szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyben e lett nyelvi emlék forrásainak gondos elemzését adja. A litván nyelv kutatói számára érdekesek lehetnek az itt közölt további tanulmányok is: M. Rudzytė „A braslaviak lexikájáról” („Par braslaviešu leksiku”, 40—43. o.), V. Rūķe-Draviņa „A régi kerítések Észak-Vidzemben Valmiera körül” („Senie žogi Ziemeļvidzemē ap Valmieru- ”, 44—51. o.), A. Rekena „J. V. Goethe Faustja fordításának igealakjai” („Verba formu īpatnības J. V. Gētes „Fausta” atdzejojumā”, 63—71. o.), A. Kalnača „Az idő kategóriája a lett grammatikákban” („Laika kategorija latviešu gramatikās”, 3 72—80. o.), J. Grigorjev „A lett köznyelv magánhangzóinak akusztikai jellemzése” („Latviešu literārās valodas patskaņu akustisks raksturojums”, o. = 81—83). i : P. Vanagas recenzálja T. G. Fennell ausztrál nyelvész által készített, Adolphij lett nyelvtanának (1685) új kiadását. Emellett nagyon részletes áttekintést ad az 1993—1994. évi litván nyelvészeti szakirodalomról is. L. Ba-luodė a Vilniusi Egyetemen 1994-ben megrendezett „Litvánisztika a világ egyetemein” című nemzetközi szemináriumról, valamint az ugyanabban az évben Kaunasban, a Vytautas Magnus Egyetemen megtartott „Litvánia—Lettország: múlt, jelen, jövő” című konferenciáról ír. A. Stikanė a Lett Filológusok Társaságának tevékenységéről tájékoztat, T. Karma — a Tartui Egyetemen megrendezett, a balti térség népeinek írott nyelveivel kapcsolatos problémáknak szentelt konferenciáról, S. Kliavinia pedig — a Rigában megtartott „Nyelv és technológia Európában 2000 után” című szemináriumról. „Baltic Perspective”. A neves lett nyelvésznő, Alysė Laua (1914—1994) emlékének tiszteletére; emléke. g „Algirdas S abaliauskas A LETT NÉPDALOK: SZINTAXISA Végre kézhez kaptuk a már néhány évtizeddel ezelőtt a jeles lett nyelvész, Alfred Gater által írt „Lettische Syntax: die Dainas” (A lett szintaxis: (nép)dalok) című monográfiát. A népdalok rendkívül gazdag anyagára támaszkodva a mű részletesen elemzi a lett népdalok nyelvének morfoszintaxisát. A. Gater az egyetlen kutató, aki a lett népdalok szintaxisának külön, terjedelmes munkát szentelt (a könyv analitikus és szintetikus része együtt 648 oldalt tesz ki). ą Néhány szó e mű szerzőjéről. A. Gater 1921. április 24-én született Lettország északkeleti részén, a Kalncempi járásban, Spyvuliuban. A Maduonai Gimnázium 1941-es elvégzése után, 1942-ben a germán filológia és az indoeurópai nyelvészet Szerkesztette: Hildegard 1 Hadtke, Frankfurt am Main; G aters A. Lettische Syntax: die Dainas. Berlin; Bern; New York; Paris;中文: Lang, 1993. 679 220