Paminklas Janui Safarewicziui

a litván, lett és óporosz nyelveket leíró és vizsgáló legfontosabb munkák. Ezen áttekintéseken kívül a könyv végén részletes (184 tételből álló) közös bibliográfiát is találunk: Litvániában, Lettországban és más országokban megjelent, egyes szerzők vagy szerzői kollektívák által készített munkákat, folytatásos vagy időszaki kiadványokat, amelyek mind a balti nyelvtudomány általános kérdéseivel, mind valamelyik nyelvvel — a litvánnal, a lettel vagy az óporosszal — foglalkoznak. Igaz, a bibliográfiában is akad néhány apró sajtóhiba, amelyet helyesbíteni kell: J. GERULIS. Senieji lietuvių skaitimai (408. o.; 20. tétel) =... skaitmai; P. JONIKAS. Lietuvių bendrinės rašomosios kalbos kūrimasis antroje XIX a. pusėje (412; 119) =... kūrimasis antrojoje XIX a. pusėje; V. PAULAUSKAITĖ (412; 151) = V. PAULAUSKIENĖ; A. UBEKAITĖ (413; 176, 177) = A. UBEIKAITĖ. Az említett vagy más apró hibák egyáltalán nem csökkentik a tárgyalt kiadvány értékét. A „Balti nyelvek. Bevezetés” nagyon gondosan összeállított és hasznos könyv. Kiváló tankönyv azoknak, akik Németország és más országok felsőoktatási intézményeiben balti nyelveket tanulnak, akiket e nyelvek története érdekel, vagy akik önállóan szeretnék elsajátítani a mai litván és lett nyelvet. A szerzőknek az elvégzett nagy munkáért, valamint azért az egyik első példányért, amelyet kezükből kaptunk, a Litván Nyelvi Intézet is köszönetét fejezi ki. Kazys Morkūnas EMLÉKMŰ JAN SAFarewicz TISZTELETÉRE Boldogok azok a tanárok, akiknek jó és hálás tanítványaik vannak. Ilyen tanítványok nagy sokaságával rendelkezett a kiváló lengyel nyelvész, a vilniusi és krakkói egyetem professzora, e két egyetem díszdoktora, Jan Safarewicz (1904—1992) is, aki többek között a litván tudomány területén is mély nyomokat hagyott. Az ilyen hálás tanítványok közül azonban elsőként mégis Wojciech Smoczyńskit kell megemlíteni, akinek munkájának és szervezőkészségének gyümölcse a J. Safarewicz emlékének szentelt impozáns kötet: „Analecta Indoevropaea Cracoviensia Ioannis Safarewicz Memoriae Dicata” (Edenda Cvravit Wojciech Smoczyński, Cracoviae MCMXCV). A gyűjtemény tanulmányai J. Safarewicz személyiségét, egyes nyelvészeti területeken szerzett érdemeit, valamint azokat a különálló kutatásokat ismertetik, amelyek közel álltak a kiváló lengyel tudóshoz. A közölt tanulmányok nagyobb része az 1993. április 5–6-án Krakkóban, J. Safarewicz halálának első évfordulója alkalmából megrendezett „Nyelv időben és térben” című szimpóziumon elhangzott előadásokból áll. Összesen 56 tanulmány jelenik meg, továbbá W. Smoczyński gondos összeállításában J. Safarewicz munkáinak és a róla szóló szakirodalomnak a bibliográfiája. A tanulmányok latin, angol, francia és német nyelven olvashatók. Magától értetődik, hogy rövid ismertetésben valamennyi itt közölt tanulmányt nem lehet sem bemutatni, sem felsorolni. Csak azokat említjük meg, amelyek érdekesebbek lehetnek a litván nyelv kutatójának, illetve amelyek közvetlenül kapcsolódnak J. Safarewicz tudományos hagyatékához. Az utóbbi területről Mariano Plezia (Plezia) J. Safarewicz görög és latin nyelvű kutatásairól szóló tanulmánya jelenik meg („De Ioannis Safarewicz 216 studiis Graecis atque Latinis”, 11–14. o.), F. Slawski két meg nem írt J. Safarewicz-könyvről szóló írása („On two unwritten books of Jan Safarewicz”, 15–18. o.; a szerző J. Safarewicz igei aspektusokkal kapcsolatos kutatásaira, valamint a szláv őshaza, illetve a balti–szláv és az itáliai–szláv nyelvi kapcsolatok tárgyában írt tanulmányaira utal), St. Urbańczyk J. Safarewicz polonisztikához való hozzájárulásáról szóló tanulmánya („Professor Jan Safarewicz — Polish scholar”, 19–25. o.), A. Sabaliauskas írása a lengyel tudós litván nyelvészeti kutatásairól („Jan Safarewicz’s contribution to Lithuanian studies”, 27–34. o.), H. Popowska-Taborska tanulmánya J. Safarewicz műveinek etnikai történeti kérdéseiről („Problems of ethnic history in the works of Jan Safarewicz”, 35–40. o.), valamint M. Karpluk cikke J. Safarewicz névtani kutatásairól („Professor Safarewicz’s research on onomastics”, 41–45. o.). Örömmel tölthet el bennünket, hogy J. Safarewicz professzort számos litván nyelvész tisztelte meg érdekes tanulmányaival. Ezek a következők: S. Ambrazo „A balti nyelvek *-(i)ē végű nőnemű névszóinak eredetéről” („On the origin of nomina feminina with the ending *-(i)ē in the Baltic languages”, 47–50. o.), V. Ambrazo „A balti nyelvek főnévi igeneve a szintaktikai rekonstrukció szemszögéből” („Der baltische Infinitiv aus der Sicht der syntaktischen Rekonstruktion”, 51–60. o.), S. Karaliūno „Az indoeurópai alapnyelvi *h₂ṛtk’ó- ‘medve’ a balti nyelvekben” („PIE *h₂ṛtk’ó- ‘bear’ in Baltic”, 189–196. o.), B. Stundžia „A standard litván nyelv vegyes típusú igéinek hangsúlyozási szabályszerűségei” („Regularities of the accentuation of mixed-type verbs of Standard Lithuanian”, 401–408. o.), S. Temčino „A *u-tövű melléknevek átalakulásának tipológiai párhuzamossága a litván és a szláv nyelvekben” („Typological parallelism of *u-stem adjective transformation in Lithuanian and Slavic”, 443–447. o.), Z. Zinkevičiaus „Mažvydas írásainak polonizmusairól” („Über die Polonismen in Mažvydas’ Schriften”, 545–550. o.). A balti nyelvek kérdéseivel külföldi nyelvészek néhány tanulmánya is foglalkozik. Ilyen A. Bammesberger „A görög ē̄ szemben a litván esi ‘te vagy’ és az ólitván eisi ‘te mész’ alakokkal” című írása („Griechisch ē̄ gegenüber litauisch esi ‘du bist’ und altlitauisch eisi ‘du gehst’”, 65–73. o.), P. U. Dini „A régi szláv sъborъ-ról” szóló tanulmánya („A propos du vieux sl. sъborъ”, 147–151. o.; a balti–szláv *som-bor alakot rekonstruálja, vö. orosz собор ‘székesegyház, gyűlés’, litván sambarės ‘beszedett hozzájárulások, összegyűjtött tárgyak vagy pénz’, lett suobara ‘hozzájárulás’), R. Eckert „Régi lett–szláv megfelelések” című írása („Alte lettisch-slawische Übereinstimmungen”, 153–171. o.), A. Holvoet „A litván és lett passzívum fejlődéséről” című tanulmánya („On the evolution of the passive in Lithuanian and Latvian”, 173–182. o.), G. Michelini „A tárgy helye Bretkūnas Postillájában” című írása („Über die Stellung des Objektes in der Postille von Bretkūnas”, 249–256. o.), valamint W. Sędzik „A balti és szláv nyelvek mezőgazdasági terminológiájáról” szóló tanulmánya („On Baltic and Slavic agricultural terminology”, 365–370. o.). A balti nyelvek kutatói számára különféle szempontokból más nyelvészeti kérdésekkel foglalkozó tanulmányok is érdekesek lehetnek. Ezek közül különösen érdemes megemlíteni L. Bednarczuk „Szubsztrátum és a nyelvi érintkezések elmélete” című írását („Substrat et théorie des contacts linguistiques”, 75–88. o.), valamint T. Czarnecki tanulmányát „A németből a lengyelbe átkerült legrégebbi jövevényszavak problémájáról” („Zum Problem der ältesten Lehnwörter des Polnischen aus dem Deutschen”, 109–121. o.). 217 W. Mańczak „A laringális elmélet kritikája” (”Critique de la théorie des laryngales”, p. 237—247), St. Stachowski „A görög nyelv szerepe az oszmán-török nyelv történetében” (”Die Rolle des Griechischen in der Geschichte des Osmanisch-Türkischen”, p. 377—385), W. Stefański „Néhány megjegyzés az indoeurópai nyelvek névmási ragozásáról” (”Quelques remarques concernant la flexion pronominale en indo-européen”, p. 393—400), K. T. Witczak „Protetikus magánhangzók a hettitában és más anatóliai nyelvekben” (”’Prothetic vowels’ in Hittite and other Anatolian languages”, p. 495—502) és mások. Ez a tanulmánykötet nemcsak a kiváló lengyel nyelvész, a rendkívül széles érdeklődésű tudós, a fényes emlékű ember előtti tisztelgés, hanem jelentős hozzájárulás is azokhoz a filológiai területekhez, amelyekkel Janas Safarewicz szorosan kapcsolatban állt; a kötet szerkesztője, Wojciech Smoczyński pedig kollégái legőszintébb háláját érdemelte ki. Algirdas Sabaliauskas A LATGÁLOK ÉS NYELVÜK Talán sokakat meglep majd, de egyszer a lettországi nagykövet, Albertas Sarkanis is azt mondta Litvániában, hogy a latgáloknak1 könnyebb megtanulniuk a litván nyelvet, mint a sztenderd lettet2. Nagyon keveset tudunk ezekről a latgálokról, akik néha még saját nyelvüket is külön balti nyelvnek, nem pedig a lett nyelvjárásának tartják. Sajátos módon közös származású, de közös sorsú testvéreink is ők. Hiszen a litvánok többségéhez hasonlóan katolikusok. Földjükön számos litván származású pap tevékenykedett. Több mint két évszázadon át ez a vidék a Litván és Lengyel Állam része volt. Velük együtt az Orosz Birodalom részévé váltunk. Velük együtt veszítettük el a latin betűs sajtót. A litván „nyomorúságos iskolának” pontos megfelelője a latgál „moates skola pi ratiņa” („az anya iskolája a rokkánál”). Az állami iskoláikban pedig ez a felirat függött: „По латышски говорить строго воспрещается”. A latgálok kérdésével alapvetően a Lett Egyetem Balti Nyelvek és Lett Irodalom Tanszékének kiadványa foglalkozik: ”Baltu filoloģija. V. Rakstu krājums” (Felelős szerk. Dz. Paegle. Rīga, 1995). Az itt közölt cikkek egy része az 1994. március 18-án tartott, a neves lett nyelvész, Arturo Uozuolo (Ozols, 1912—1964) emlékének szentelt hagyományos konferencián elhangzott előadás. A konferencia témája ezúttal „Latgale és a latgalei lettek nyelve” volt. A kiadványban külön közölt tanulmányok a litván nyelv és Litvánia történetének kutatói számára is érdekesek. A történészek számára kétségtelenül érdekes E. Mugurevics „Írott források és régészeti anyagok az ókori latgalok történetéről” („Rakstītie avoti un arheoloģijas materiāli par latgaļu senāko vēsturi”, p. 7—12) című tanulmánya. Itt az orosz évkönyvek Norova (Neroma, 1 A lettek szándékosan a latgalietsi ‘latgálok’ kifejezést használják, mert a latgali ‘latgálok’ terminus a szakirodalomban azt az ősi balti törzset jelöli, amely Latgaléban és Vidzémében egyaránt élt, és amely nevét a lett népnek és államnak adta. 2 N o r k ū n a s Z. Friends, never foes. An interview with the Latvian Ambassador to Lithuania Mr Alberts Sarkanis. Lithuania in the World, 1995, 3, 18. 218