Lietuvių kalbos kelnių pavadinimai

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVI (1996) LIETUVIŲ KALBA: TYRĖJAI IR TYRIMAI Danutė SABALIAUSKAITĖ A LITVÁN NYELV NADRÁGMEGNEVEZÉSEI A nadrág „a derékon és a lábakon viselt ruhadarab”. Ennek a tárgynak nincs közös indoeurópai elnevezése. Maga a ruhadarab ugyanis később terjedt el, mint az öv, a sapka, a köpeny, a szoknya vagy a kötény (Hirt 1905: 364—5; Schrader 1917: 513). Egyébként a nadrág a kötényből alakult ki (Schrader 1917: 592). Mint egész Kelet-Európában, Litvániában is régóta viselik. Ezt a IX—XII. századi régészeti leletek is igazolják (Volkaitė-Kulikauskienė 1970: 130; Atlas 1986:107). Mivel a nadrág a férfiöltözet egyik fő darabja volt, a litván nyelvben számos elnevezése van. Eredetük szerint litván eredetű szavakra és jövevényszavakra oszthatók. Litván eredetű elnevezések Ennek a ruhadarabnak a leggyakoribb megnevezése a litván nyelvben a jelöletlen lexéma nadrág, kėlnės: kėlis (Fraenkel 236—7; Skardžius ŽD 262). Csak a litván nyelvben fordul elő. Régebbi alakja a kėlinės. Fokozatosan mellette a kėlnės alakot is használni kezdték (Būga II 341; Zinkevičius II 241). Egyébként ez nem valami különleges jelenség: más szavak is rövidültek, például vėlnìas: vėlìnos, paskui: pasakui, štai: šitai stb. (Zinkevičius II 165). A megnevezés mindkét említett változatát először a XVII. század elején jegyezték fel: a kėlnės K. Sirvydas szótárának első kiadásában (egyébként ott szerepel a kėlinė szó is, amely harisnyát, lábszárvédőt jelent), valamint a volt königsbergi levéltár XVII. századi kéziratában; a kėlnės pedig S. B. Chilinskis bibliafordításában és D. Klein nyelvtanában (SD(1)13,32,184, kėlnė 98; Lex 51; KIGŪ 70; Ch2Moz28,24). Mindkét forma számos XVIII–XIX. századi szótárban megtalálható (R 58, 268, MŽ 114, 280, 358; K I 195; II 129). A kėlnės szó Litvánia egész területén elterjedt; ez a ruhadarab fő megnevezése (DūnŽ 128; DrŽ 146; LKŽ V 527—8; DŽ 296). A Kėlnės alak csak a Belarusz területén található lazūnai nyelvjárásban gyakoribb (LzŽ 114). A köznyelvben ezt az alakot már nem használják. A nyelvjárásokban és a XIX–XX. századi írásos emlékekben e szó további változatai is előfordulnak: keilìnios, kėlenės, kėlnės, kėlnįs, kėlnìos (LKŽ V 489, 507, 518, 519, 529). A kėlniai alakot már a XVII. században feljegyezték (C I 977). Az elnevezést a litvánból kölcsönvette néhány, Litvánia határvidékén élő lett nyelvjárás, vö. lett nyj. kēlnas ’ugyanaz’ (ME II 362—3; Brencė 232). A lett nyelvben azonban ennek a szónak humoros árnyalata van (Šaudina 16). Eržvilkas környékén a palaždinės elnevezés is előfordul (Erž 114). Azonban 167 ennek a szónak ez a jelentése egyértelműen másodlagos, vö. palaidinė ’férfi felsőing, bő női blúz’. A litván eredetű további elnevezések a kėlnių szóval ellentétben jelöltek. Rendeltetésük, minőségük vagy az anyaguk alapján, amelyből ez a ruhadarab készült, bizonyos alcsoportokba lehetne sorolni őket. Külön alcsoportot alkotnak az alsónadrágok és a fürdőnadrágok elnevezései: apatinės, apatiniai, apatininkės, apatinukės: apatinis, -ė. Az Apatinės és az apatinukės a köznyelv szavai, a többi alakot inkább nyelvjárásokban használják (DūnŽ 28; LKŽ I 185; DŽ 19). baltinėlės ’fehér alsónadrág’: báltas. Kupiškis környékén fordul elő (LKŽ I 615). glaūdės, glaudinės ’rövid fürdőnadrág, sportnadrág’: glausti, glaudūs. A szó az 1937-es „Gimtoji kalba” folyóiratban szerepel (GK 1937, 138; LKŽ III 397–8). A Glaūdės alakot a köznyelvben való használatra ajánlják (DŽ 177; Pricinauskaitė 42). kelnaitės, kelnėlės ’rövid alsónadrág vagy fürdőnadrág’. A Kelnaitės a köznyelv szava (DŽ 296). A Kelnėlės alakot Fehéroroszország területén, Breslauja környékén használják (LKŽ V 597). kričios, krytės ’rövid fürdő- vagy sportalsónadrág’, vö. a gyakoribb jelentésekkel is: krytė ’a nadrág ülepe; a gyermeknadrág gombolható hátsó része’. Valószínűleg a kristi ’esik’ igéből keletkezett, vö.: A nadrágod ülepe lecsúszott, a földet súrolja (Barstyčiai). A ’nadrág’ jelentésű kritės alakot Skuodas környékén és J. Jablonskis írásaiban használják (LKŽ VI 637). A Kričios alak XX. századi szótárakban fordul elő (J II 245; LKŽ VI 537). Gyakoribbak az ebből a főnévből képzett igék: kričioti ’az egyik ruhadarab szélét a másikba tűrni; kidüllesztett üleppel járni’, valamint kričiuoti ’ugyanaz’ (Skaržius ŽD 516; LKŽ VI 573). pamaūtės, pamautinės ’férfi alsónadrág’: pa(si)máuti. Az utenai nyelvjárásban fordul elő (LKŽ IX 287). sterblės ’rendszerint alsónadrág’: sterblės ’régies női ingek alja’. ’Nadrág’ jelentésben csak Telšiai környékén használják (LKŽ XIII 752). trumpikės „rövid alsónadrág”: trumpas. A köznyelv szava (DŽ 866; Pricinauskaitė 42). A fent említett alsónadrág-elnevezések közül szinte mindegyiket csak a XX. században jegyezték fel. Ez alighanem nem tükrözi a valós helyzetet. E nevek egy része korábban is kialakulhatott. Az alsónadrágok, illetve általában a fehérneműk nevei azonban ritkán fordulnak elő írott forrásokban — a figyelem a ruházat „fontosabb” darabjaira irányul. Ez nemcsak a litván nyelvben van így, hanem például a lengyelben is (Borejszo 24). A történészek adatai szerint pedig Európában általában is meglehetősen későn kezdték viselni az alsóneműt, alighanem csak a XIII. században (Borejszo 23). A különleges, csecsemőknek készült nadrágocskáknak is megvan a maguk elnevezése: mautinukai „lábas gyermeknadrág”: máuti (LKŽ VII 952). šliaužtinukai „ugyanaz”: šliaužti (LKŽ XIV 1063). Ezek új szavak, mivel maga a tárgy csak nemrég jelent meg. Mindkét szót használják a köznyelvben (DŽ 388; Pricinauskaitė 42). 168 Amint már említettük, a nadrágok elnevezése nemcsak rendeltetésüktől, hanem más tényezőktől is függött, például a színüktől vagy alakjuktól, más szóval a megjelenésüktől: dryžinės „csíkos nadrág”: dryžas. Kudirkos Naumiestis környékén használatos (KudN 256). kérskelnės „csíkos, tarka nadrág”: kéršos + kél̇nės. Skuodas környékén fordul elő (LKŽ V 625). pláčkel­nės, plačiakelnės „bizonyos bő nadrág”: pláčios + kél̇nės. A köznyelv szava, amelyet néhány XX. századi szótár rögzít (BŽ 616; LKŽ X 48,50; DŽ 569). pùskelnės „rövid, térdig érő nadrág”: pùse + kél̇nės. Néhány XX. századi szótárban található meg (NdŽ III 47; LKŽ X 1037). A köznyelv szava. statinės „hosszú, merev nadrág”: statùs, statýti. Több XVIII–XX. századi szótárban jegyezték fel (B; N 498; NdŽ IV 91; LKŽ XIII 680). Az eddig tárgyalt nadrágelnevezések mind stilisztikailag semlegesek. Kiemelkednek közülük a stilisztikailag jelölt, a ruhadarab minőségével kapcsolatos szavak. Ezek rossz minőségű, elnyűtt, szakadt nadrágot jelentenek: kėlinpalaikės, keilinpalai̇kės, kel̇nàpalai̇kės, kelniapalai̇kės, kél̇npalai̇kės: kél̇nės, keilinios + palai̇kis (LKŽ V 489, 519, 527, 528, 529). keleñzdros, kel̇ñčios, kel̇kšnės, kel̇nùnos, kél̇niščios, kel̇niūkštės, kel̇šės, kel̇žnos: kél̇nės (LKŽ V 507, 518, 522, 529, 530, 553). Főként Litvánia déli részén használatosak, de más területeken is előfordulnak. tapūžos „rossz zokni vagy nadrág”. Valószínűleg e tő más szavaival hozható összefüggésbe, vö. tapūžinėti, tapūžinti, tapūžioti „nehezen, ügyetlenül menni, járni”, tapūža, tapūžis „mamlasz, ügyetlen ember”. A Gargždaiban feljegyzett példából nehéz megállapítani, pontosan melyik ruhadarabra gondolnak — zoknira vagy nadrágra; vö.: Most tapūžioti tudsz majd, klumpába bújtatott lábbal, foltozott tapūžosban (LKŽ XV 839). terletýnės „általában alsónadrág”: terlióti. Plungė környékén fordul elő (LKŽ XVI 74). Megjegyzendő, hogy az említett litván eredetű elnevezések közül a kél̇nės (és változatai), a krìtės és a statinės kivételével mindegyik csak a XX. században kezdett megjelenni az írott nyelvben. A jövevényszavakat nehéz külön szemantikai alcsoportokra osztani, mivel gyakran ugyanannak a szónak több jelentése is van (pl. bùksvos „nadrág; alsónadrág” stb.), ezért értelmetlen volna az ilyen típusú szavakat több alcsoportra bontani. A jövevényszavakat csupán az alapján csoportosítjuk, hogy melyik nyelvből származnak. Lengyel jövevényszavak dībkos „nadrág”, vö. lengyel dybki „lábvédő, lábszártekercs” (LKŽ II 472). Vilkaviškis és Šakiai környékén több helyen használják. gàcios, gačės, gócės, góčės, góčios, górčios „alsónadrág”, vö. lengyel gacie „ua.” (Skardžius 76). Ez az elnevezés számos szláv nyelvben elterjedt, 169 vö. ócseh hace „nadrág, alsónadrág”, orosz гачи „nadrág; comb, csípő”, ukrán гачи „nadrág”, szerb-horvát гаће „nadrág” stb. Szláv eredetű szó, egyike annak a kevés ruhadarab-elnevezésnek, amely a praszláv korszakból származik (Schrader 1917: 603; Niderle 1956: 228; Sokolovskaja 1974: 166). Régiségét az is mutatja, hogy a finnugor nyelvek a szlávból vették át; vö. finn kaatio „csípő; comb; nadrágszár”, észt kaats, kaatsas „a marha csípője; bő nadrág”, magyar gatya „alsónadrág”. A praszláv *gatь eredete nem teljesen világos. Talán az a legmeggyőzőbb hipotézis, hogy a *gatь az indoeurópai *g̑ʰā- „menni, menetelni” jelentésű tőből származik (Brückner 131; Sławski 246; Fasmer I 397—8; Trubačev VI 106—8). Ez a szó korán kerülhetett be a litván nyelvbe; már a XV. századból adatolható (BB2Moz28,42). Később néhány XIX–XX. századi szótárban is szerepel (N 259; [K] 129; J II 72; LKŽ III 472,484). Az élő nyelvben a telšiai és varniai nyelvjárásban használják. gãtkos, gačkos, gotkos „alsónadrág”, vö. lengyel gatki „ua.” (Skardžius 76). A litván írott nyelvben a XVI. században jegyezték fel (BB3Moz 16,4). Körülbelül ugyanazon a területen használatos, mint a gačios, de jóval ritkább (LKŽ III 7, 156, 487). Lásd még: gačios. gaižės „ua.” Ismeretlen eredetű szó, talán a gačios és a gãtkomis. szavakkal hozható kapcsolatba. Csak F. Kurschat szótárában található meg, de ott is kétséges az adata ([K] 111; LKŽ III 48). kalaišės „nadrág; nadrágszár”: kalašà „nadrágszár”, vö. lengyel kolosza „nadrágszár”. Nadrág jelentésben Litvánia néhány elszigetelt pontján használatos (Kb, Krtv, Vdk; LKŽ V 103). Orosz eredetű jövevényszavak trūsikai „női alsónemű, bugyi”, vö. orosz трусики < трусы „nadrág, rövidnadrág”. Az orosz elnevezés az angolból származik, vö. angol trousers „nadrág” (Fasmer IV 110). Az angol trousers < trouse a gall nyelvi trubhas „nadrág” szóból ered, amely viszont valószínűleg az ófrancia trebus „uo.” szóból kölcsönződött; ez pedig a latin tubraci „uo.” szóból eredhetett. Ez utóbbi eredete nem világos, talán germán eredetű (Klein 1658; Partridge 740; Buck 426). Ez a szó a beszélt nyelvhez tartozik, a köznyelvi litvánban nem ajánlott (DŽ 866). Az oroszból a lettek is átvették (Reķena 441). lovaglónadrág „katonai szabású, térdig szűk, térdtől felfelé bővülő nadrág”, vö. orosz галифе „uo.”. Ez az elnevezés széles körben használatos a litván nyelvben (Dub 190; KudN 257; Dbč 165; Erž 147). Általában francia eredetű nemzetközi szóként értelmezik, amelyet a francia tábornok, G. A. Gallifet (1830—1909) nevéhez kötnek. Nem meglepő, hogy 1936 óta szinte minden Litvániában kiadott idegenszó-szótárban megtalálható (TrpŽ¹ 321). Érdekes azonban, hogy ez a szó nem a franciában, hanem az oroszban jelent meg az első világháború után (Fasmer I 338; Šanskij I(4) 16). Nem sokkal később az oroszból más szláv nyelvekbe, valamint a litvánba és a lettbe is átkerült, vö. lett galifē (LLVV III 48). 170 Nem specifikus szláv jövevényszavak (amely a belarusz, a lengyel vagy az orosz nyelvből egyaránt bekerülhetett) pliūdres, pliūdros, pliūdros, pliūdrinės, bliūrės ’nagyon bő nadrág’, vö. lengyel pludry, belarusz плудры ’bő nadrág’ (Brückner FW 120; Fraenkel 626; LKŽ X 254). A lengyel nyelvben az elnevezést először a XVI. században jegyezték fel, és a németből került át, vö. német Pluderhose (Borejszo 169). Német eredetű szó, amely a hangutánzó eredetű plaudern ’fecseg’ igével hozható kapcsolatba; vö. rokon alakjával, a blödern ’locsog’ szóval, amelynek jelentése ’lobog’ is lehetett (Kluge 556). A litván írott nyelvben először a XVII. században fordult elő (Lex 68). Később a XVIII–XIX. századi szótárakban, dalgyűjteményekben és újságokban található meg (Q 391; K 321; JD 835; LC 1883,6). Az elnevezés feltehetőleg Kis-Litvániában volt ismert; a nyugati aukštaitiai kaunasi nyelvjárásban használatos, Raseiniai, Kėdarná és Klaipėda környékén is előfordul (LKŽ I 929; X 254). šarovarai, šaravārai, šaravārai, šaravōrai ’hosszú, bő nadrág’, vö. lengyel szarawary, orosz шapoвapы ’bő nadrág’, ukrán шapoвapa ’nadrág’. Az orosz nyelv a törökből vette át az elnevezést, vö. török šalvar ’nadrág’; ez pedig a perzsából származik, vö. perzsa šalvār ’ugyanez’, amely a perzsa šāl ’comb’ szóból jött létre. A szó a XVI. században a magyar nyelven keresztül került a lengyelbe, vö. magyar salavári ’nadrág’ (Fasmer IV 410; Borejszo 181). A litván nyelvben ezt a szót először a XIX. század elején jegyezték fel (D. Pošk). Már valamivel korábban is megjelenhetett, mivel a XIX. század végi és a XX. század eleji dalgyűjteményekben is megtalálható (LB 345; JD 410, 930, 959; BsO 402). Egyébként elképzelhető, hogy az akkoriban és azokban a gyűjteményekben feljegyzett alakok, šaravārai, šaravārai és šaravōrai, a lengyelből kerültek át, vö. lengyel szarawary. Ma már nem használatosak (LKŽ XIV 514, 515). A šarovārai alak csak a XX. században jelent meg, és talán az orosz шapoвapы szóval kell összefüggésbe hozni (LKŽ XIV 525). Német eredetű elnevezések bikšės, bikšvės, bikšvos, bikšios, bikšvės „nadrág”, vö. kelet-porosz német bekse, alsó német büze „ua.” (Alminauskis 31). Német eredetű szó, vö. német Buze „ua.”, a *buck-hose „kecskebőr nadrág” szóból ered, vö. még angol buckskin „szarvasbőr nadrág” (Kluge 115; Pfeifer 189). A mássalhangzó és magánhangzó közötti helyzetben ingadozó v nem ritka jelenség a litván nyelvjárásokban, vö. brastà // brastvà, ląstà // ląstvà. Az ilyen alakokhoz láthatólag a jövevényszavak is igazodtak, vö. liekarstva // liekarsta, morkvà // morkà (Zinkevičius LD 199). Lietuvių raštų kalboje žodis pasirodė XIX a. (bikšios — S.Dauk; A 1885,340; bikšvės — J I 207; JD 181). Pavadinimas paplitęs vakarinėse Lietuvos tarmėse (LKŽ I 813, 814). A lett bikses ’nadrág’ szó nemcsak nyelvjárásokban, hanem a köznyelvben is használatos. Ez a lett nyelv nadrágra vonatkozó alapvető elnevezése (Sehwers 11, 234; ME I 926; Karulis I 126; LLVV II 89). Érdekes tény, hogy ez a szó Közép- és Észak-Európa számos országában elterjedt 171 országban: vö. lengyel nyj. buksy, észt pūksid, svéd byxor, norvég bukser, izlandi buxur, dán bukser. Mindenütt nadrágot jelent. büksos, büksvos, büksvės „nadrág, alsónadrág”, vö. német Buxe „ua.” E szó eredete nem teljesen világos. Úgy vélték, hogy a lengyelből került a litvánba, vö. lengyel buksy „ua.” (Skardžius 48). Valószínűbb azonban, hogy a bikšės szóhoz hasonlóan germanizmus, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Kis-Litvániában használták, és a 18. század elejétől számos ottani írásos emlékben megtalálható (Urbutis B XXVII(1) 6–7; Q 278; B; Kabelka 64; R 210; MŽ 280; B 63). A 19. század második felében ez az elnevezés Kis-Litvániában még ismert volt: „A férfiak nyáron szőtt nadrágot viseltek... Télen ezek posztóból készült büksvók voltak” (Kapeleris 346). Ma jóval ritkább, mint a bikšės, és a Raseiniai, Jurbarkas és Veliuona közötti kis területen fordul elő (JD 1375; LKŽ I 1144). Lásd még: bikšės. raitūžės, raitūžės „régies nadrág; lovasnadrág”, vö. német Reithose „lovaglónadrág” (LKŽ XI 86). Német eredetű szó, vö. reiten „lovagolni” + Hose „nadrág”. A 19–20. századi sajtóban fordul elő, Suvalkija egyes részein használatos (Tat; J II 72; KŽ 2052). ùndružės „alsónadrág”, vö. német Unterhose „ua.” Német eredetű szó, vö. unter „alatt” + Hose „nadrág”. Elképzelhető, hogy a kuršiai nyelvjáráson keresztül került a litvánba, vö. kuršiai underūžes „ua.” (Pietsch 76–78). A nyugati žemaitiaiak használják (Vaičiulytė 123). Lett jövevényszavak bikšės „nadrág”. Erről a szóról már volt szó, germanizmus. Litvánia északkeleti részének néhány vidékén is használatos azonban — Biržai és Rokiškis környékén (LKŽ I 813). Ide a lett nyelvből kerülhetett, vö. lett bikses „nadrág”. kleitos „nadrág”, vö. lett kleita „ruha”. Ebben a jelentésben a szó csak Joniškisben fordul elő (LKŽ VI 36). Egyébként a kleitã lett jövevényszó a litvánban is ruhát jelent. A megnevezés a német nyelvből került a lettbe (Sehwers 50, 233; EH I 613; LLVV IV 258). Germán eredetű, vö. angol cloth „ruha”, holland kleed „ua.”. Továbbá az óangol clōðan „rögzíteni” szóval is próbálják összekapcsolni (Kluge 375; Pfeifer 666; Klein 302). A nemzetközi szavakhoz közel álló megnevezések Külön alcsoportot alkotnak a kölcsönszavak, amelyek közel állnak az úgynevezett nemzetközi szavakhoz. Többnyire olyan szavakról van szó, amelyek nemrég kerültek a litván nyelvbe az oroszból. Bizonyos esetekben azonban más nyelv is lehet a forrásuk. džinsai „farmeranyagból készült nadrág”. A litvánba az oroszból vagy az angolból kerülhetett, vö. angol jeans, orosz джинсы „ua.” (Pričinauskaitė 41). Az angol ruhadarab neve az anyag nevéből ered, vö. angol jean „nagyon erős pamutszövet”. Ez utóbbi szó az ófranciából származik, vö. Genes „Genova, olasz város” (Klein 827). 172 A megnevezés egész Litvániában használatos. Nemrég került be, magával a valóságelemmel együtt. kališonai, kalsõnai „hosszú alsónadrág”, vö. orosz кальсоны, lengyel kalesony, francia caleçon, spanyol calzones „ua.”. A szó a 19. század elején került az oroszba a franciából (feltehetően a lengyelen keresztül) (Fasmer II 171; Šanskij II 33). A francia az olaszból kölcsönözte, vö. olasz calzoni „nadrág”, amely az olasz calza „harisnya” szóval függ össze. Ez a latinból ered, vö. latin calceus „cipő” (Dauzat 129; Buck 425). A megnevezés a litván köznyelvben fordul elő. pantalonai „alsónadrág, nadrág”, vö. orosz панталоны, francia pantalons, olasz pantaloni, spanyol pantalones, angol pantaloons „ua.” stb. A megnevezés a francia nyelvben a francia pantalon „bohóc, nevettető” szóból alakult ki. Ez az olaszból származik, vö. olasz pantalone „ua.”, amely viszont a szűk nadrágot viselő, Pantaleone nevű hagyományos olasz farcefigura nevéből ered Pantaleone (Klein 1121; Oxford 647; Buck 425; Fasmer III 198–9). A megnevezés a litván nyelvben nagyjából a 20. század első felében jelent meg (TrpŽ¹ 728). Manapság fokozatosan kikopik a használatból. pižama „Indiában: bő, könnyű anyagból készült nadrág”, vö. orosz пижама, lengyel piżama, angol pyjamas, német Pyjama „ua.”. A szó az angolon keresztül került az európai nyelvekbe a hindi pāejama vagy az urdu pā-jāma nyelvből „ua.” (Klein 1112; Pfeifer 1063; Fasmer III 259). A kölcsönszó feltehetően a 20. század első felében került a litvánba (TrpŽ¹ 770). A köznyelvben használatos, ám e szó jóval gyakoribb jelentése: „blúzból és nadrágból álló, könnyű otthoni és hálóruha”. Ez a jelentés az összes említett nyelvben is megvan (LKŽ X 47; DŽ 568). šortai „nyáron viselt rövid nadrág”, vö. angol shorts, orosz шорты „ua.”. Az angol elnevezés a short „rövid” melléknévből ered (Webster 1073). A džinsai szóhoz hasonlóan újabb kölcsönszó, amely meglehetősen széles körben használatos a litván köznyelvben (Prūcinauskaitė 42; LKŽ XV 263). Mint láthatjuk, a litván nyelvben meglehetősen sok — mintegy 40 — elnevezése van ennek a ruhadarabnak (a különféle hangtani változatokat és a kelnės „nadrág” szóból képzett, stilisztikailag konnotált szavakat nem számítva). Körülbelül a felük a litván nyelv saját talaján keletkezett. A legfontosabb a jelöletlen kelnės lexéma. A balti nyelveknek nincs közös elnevezésük erre a ruhadarabra. A köznyelvi lettben használt bikses szó, amely német jövevényszó, mellett a nyelvjárásokban meglehetősen gyakori az ūzas germanizmus, vö. balti német hosen, svéd huso (ME IV 410–1; Reķena 441; Karulis II 460). A porosz írásos emlékekben ennek a ruhadarabnak két elnevezése található: a broakai germanizmus, „egy bizonyos fajta nadrág”, vö. középalsónémet brōk „ua.” (Mažiulis I 158; Toporov I 253), valamint egy ismeretlen eredetű szó, a lagno „nadrág”, amelyet V. Mažiulis a *laknas „hevesen mozgó, száguldó” porosz főnévvel próbál összekapcsolni (PKP II 279; Toporov IV 416–8). A többi litván eredetű elnevezés szemantikailag vagy stilisztikailag konnotált. 8 szó alsónadrágot, 2 speciális babanadrágot jelent, 5 173 e ruhadarab külsejét írja le. Nem kevesebb mint 15 elnevezésnek van bizonyos pejoratív árnyalata. Figyelemre méltó, hogy az összes említett elnevezésnek általában világosan körülhatárolt jelentése van. Az írott nyelvben – a kelnės (valamint változatai, a kelenės, kelinai) (17. század) és a statinės (18. század) kivételével – a litván eredetű elnevezések csak a 20. századtól adatoltak. Közülük 9-et használnak a köznyelvben. 20 más nyelvekből átvett nadrágelnevezést találtak. Feltételesen két nagyobb csoportra oszthatók: a korábban átvett jövevényszavakra és a litván nyelvbe újabban bekerült szavakra. Az első csoportba tartozó szavak általában nagyon ritkák, csak egyes nyelvjárásokban vagy írásos forrásokban fordulnak elő. Jelentésük már nem olyan világosan körülhatárolt; ugyanaz a lexéma olykor több ruhadarabot vagy ugyanazon ruhadarab különböző fajtáit is jelölheti, vö. kleitos „nadrág”, kleitā „ruha”; būksvos „nadrág”, „alsónadrág”. Ezért csak aszerint osztályozzák őket, hogy melyik nyelvből kölcsönözték őket. Legtöbbként szláv jövevényszót találtak: 9-et (5 lengyel, 2 orosz és 2 meg nem határozott szláv eredetű szót). Emellett 4 germanizmust és 2 lett jövevényszót is azonosítottak. Ezek közül egyik sem került be a köznyelvbe, és fokozatosan kikopnak a használatból, noha némelyiküket már meglehetősen régen feljegyezték a litván írott nyelvben: gačios, gātkos – 16. század; pliūdrės, būksos – 17. század. A jövevényszavak második csoportját a nemzetközi szavakhoz közel álló elnevezések alkotják. Öt ilyen van, közülük hármat használnak a köznyelvben. LITERATŪRA Atlas 1986: Istoriko-etnografičeskij atlas Pribaltiki. Odežda. Riga. Hirt H. 1905: Die Indogermanen. Ihre Verbreitung, ihre Urheimat und ihre Kultur. Strassburg. Bd. 1. Niderle L. 1956: Slavjanskie drevnosti. Moskva. Schrader O. 1917: Reallexikon der indogermanischen Altertumskunde. 2. Aufl., hrsg. von. A.Nehring. Berlin, Leipzig. Bd. 1. Sokolovskaja A. S. 1974: Lingvogeografija i etimologija nekotorych nazvanij odeždy i obuvi. — Problemy kartografirovanija v jazykoznanii i etnografii. Leningrad. Volkaitė-Kulikauskienė R. 1970: Drabužiai. — Lietuviai IX—XII amžiais. Vilnius. LITERATŪROS SANTRUMPOS A — Aušra. Laikraštis išleidžiamas Lietuvos milėtoju. Tilžėje 1883—1886. Alminauskis — Alminauskis K. Die Germanismen des Litauischen. Teil 1: Die deutschen Lehnwörter im Litauischen. K.[,]1934]. B — Brodowskij J. Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum (Rankraštinis vokiečių-lietuvių kalbų žodynas, du tomai, apie 1740 m.). BB — Biblia tatai esti wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai pergulditas per Janną Bretkuną Lietuvos Plebong Karaliaucziuje (1590 m. rankraštis). Borejszo — Borejszo M. Nazwy ubiorów w języku polskim do roku 1600. Poznań, 1990. Brencė — Brencė M. Latvių kalbos leksikos lituanizmai. Vilniaus universiteto diplominis darbas. Vad. V.Urbutis. V., 1962. Brückner — Brückner A. Słownik etymologiczny języka polskiego. Kraków, 1927. 174 Brückner F. W. — Brückner A. Litu-slawische Studien. I Teil: Die slawischen Fremdwörter im Litauischen. Weimar, 1877. BsO — Ožkabalų dainos. Surinko J. B a s a n a v i č i u s. Shenandoach, Pa. 1902 m. T. 1–2 (Skaitmenys rodo dainos numerius). Buck — B u c k C. D. A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages. Chicago, 1949. Būga — B ū g a K. Rinktiniai raštai. V., 1958–1961. T. 1–3. BŽ — B a r o n a s J. Rusų lietuvių žodynas. Antras naujai parašytas kirčiuotas leidimas. Kaunas, 1933. C — Clavis Germanico-Lithuana (Buv. Karaliaučiaus archyvo dviejų tomų rankraštis, parašytas tarp 1673–1701). Ch — C h i l i n s k i S. B. Bible su didžiu dabojimu perguldita Lietuvos žmonėms ant išganittingos naudos. London, 1660. S.Dauk — Simonas Daukantas (1793–1864), jo raštai. Dauzat — D a u z a t A. Dictionnaire étymologique de la langue française. Paris, 1954. Dbč — Dubičiai. V., 1989. DrŽ — N a k t i n i e n ė G.; P a u l a u s k i e n ė A., V i t k a u s k a s V. Druskininkų tarmės žodynas. V., 1976. Dub — Dubingiai. V., 1971. DūnŽ — V i t k a u s k a s V. Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas. V., 1976. DŽ — Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. V., 1972. EH — E n d z e l ī n s J., H a u z e n b e r g a E. Papildinājumi un labojumi K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai. Riga, 1934–1946. S. 1–2. Erž — Eržvilkas. V., 1970. Fasmer — F a s m e r M. Etimologičeskij slovar’ russkogo jazyka. M., 1964–1973. T. 1–4. Fraenkel — F r a e n k e l E. Litauisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg-Göttingen, 1955–1965. GK — Gimtoji Kalba. Bendrinės kalbos laikraštis. Kaunas, 1933–1941. J — Литовский словарь А. Юшкевича с толкованием слов на русском и польском языках. Санкт Петербург, 1897–1922. Т. 1–3. JD — Lietuviškos dainos užrašytos par A n t á n ą J u š k é v i č ę. Kazanė, 1880–1882. T.1–2 (Skaitmenys rodo dainos numerius). K — K u r s c h a t F. Littauisch-deutsches Wörterbuch. Halle, 1883. ([] dedama prie žodžių, kurių tikrumu Kuršaitis abejoja). Deutsch-littauisches Wörterbuch. Halle, Bd. 1, 1870. Bd. 2, 1874. Kabelka — K a b e l k a J. Kristijono Donelaičio raštų leksika. V., 1964. Kapeleris — K a p e l e r i s K. Kaip senieji lietuvininkai gyveno. — Lietuvininkai. V., 1970. Karulis — K a r u l i s K. Latviešu etimoloģijas vārdnīca. Riga, 1992. T. 1–2. Klein — K l e i n E. A Comprehensive Etymological Dictionary of the English Language. Amsterdam, London, New York, 1966–1967. Vol. 1–2. KlGr — Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. 1653 metai. V., 1957. Kluge — K l u g e F. Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Berlin, 1957. KudN — Kudirkos Naumiestis. V., 1990. KŽ — K u r š a i t i s A. Lietuviškai-vokiškas žodynas... Göttingen, 1968–1973. T. 1–4. LB — Litauische Volkslieder und Märchen aus dem preussischen und dem russichen Litauen, gesammelt von A. L e s k i e n und K. B r u g m a n n. Strassburg, 1882. LC — Lietuviszka Ceitunga, iszeinanti kas utarninką. Klaipėda, 1877–1889. Lex — Lexicon Lithuanicum, parengė V.Drotvinas. V., 1987 (Rankraštinis XVII a. vokiečių-lietuvių kalbų žodynas). LKŽ — Lietuvių kalbos žodynas. V., 1956–1991. T.1–15. 175 LLVV — Latviešu literārās valodas vārdnīca. Rīga, 1972—1989. S. 1—7. LzŽ — P e t r a u s k a s J., V i d u g i r i s A. Lazūnų tarmės žodynas. V., 1985 Mažiulis — M a ž i u l i s V. Prūsų kalbos etimologinis žodynas. V., 1988—1993. T.1—2. ME — K. M ū l e n b a c h a Latviešu valodas vārdnīca, redigējis, papildinājis turpinājis J. E n d z e l ī n s. Rīga, 1923—1932. S.1—4. MŽ — M i e l c k e Ch. G. Littauisch-deutsches und deutsch-littauisches Wörterbuch. Königsberg, 1800. N — N e s s e l m a n n G. H. F. Wörterbuch der Litauischen Sprache. Königsberg, 1851. NdŽ — N i e d e r m a n n M., S e n n A., B r e n d e r F., S a l y s A. Lietuvių tašomosios kalbos žodynas. Lietuviškai-vokiška dalis. Heidelberg, 1932—1968. T.1—5. Oxford — The Oxford Dictionary of English Etymology. Edited by C. T. Onions. Oxford, 1985. Partridge — P a r t r i d g e E. Origins. A Short Etymological Dictionary of Modern English. New York, 1983. Pfeifer — Etymologisches Wörterbuch der Deutschen... durchgesehen und ergänzt von Wolfgang P f e i f e r. Berlin, 1993. Bd.1—2. Pietsch — P i e t s c h R. Fischerleben auf der Kurischen Nehrung. Berlin, 1982. PKP — M a ž i u l i s V. Prūsų kalbos paminklai. V., 1981. T.2. D.Pošk — Dionizas Poška (1745—1830). Lenkiškai-lietuviškas žodynas (Lietuvių literatūros ir tautosakos instituto rankrašt ynas) ir kiti jo raštai. Pričinauskaitė — P r i č i n a u s k a i t ė A. Drabužių ir jų detalių pavadinimai — Kalbos kultūra, 1977. T.32. P.41—44. Q — K r a u z ė s (vadinamasis) žodynas. (Buv. Karaliaučiaus archyvo rankraštinis vokiečių-lietuvių kalbų XVIII a. žodynas). R — R u h i g P. Littauisch-deutsches und deutsch-littauisches Lexicon. Königsberg, 1747. Reķena — R e ķ ē n a A. Amatniecības leksika dažas Latgales dienvidu izloksnēs un tās sakari ar atbilstošajiem nosaukumiem slāvu valodās. Rīga, 1975. SD(1) — K. Sirvydo žodyno pirmasis leidimas (apie 1620m.). Sehwers — S e h w e r s J. Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen vornehmlich über den deutschen Einfluss im Lettischen. Berlin, 1953. Skardžius — S k a r d ž i u s P. Die slawischen Lehnwörter im Altlitauischen. — Tauta ir žodis, 1931. T.7. Skardžius ŽD — S k a r d ž i u s P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. V., 1943. Slawski — S ł a w s k i F. Słownik etymologiczny języka polskiego. Kraków, 1952—1985. T.1—5. Šanskij — Š a n s k i j N. M. Ètimologičeskij slovar’ russkogo jazyka. M., 1963—1982. T.1—2 (tom 2 pod red. N. M. Š a n s k o g o). Šaudina — Š a u d i ņ a V. Lituānismi dažās Lietuvas pierobežas sēliskajās izloksnēs (Aknīste, Gārsene, Laši, Prode). Disertācijas kopsavilkums filoloģijas doktora grāda iegūšanai. Rīga, 1994. Tat — T a t a r ē A. (1805—1889), jo raštai. Toporov — T o p o r o v V. N. Prusskij jazyk. Slovar’. M., 1975—1990. T.1—5. TrpŽ — Tarptautinių žodžių žodynas. Red. J. Ž i u g ž d a. Klaipėda, 1936. Trubačev — Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Pod red. O. N. T r u b a č e v a. M., 1974—1993. V.1—19. Urbutis B XXVII(1) — U r b u t i s V. Senosios lietuvių kalbos slavizmai. — Baltistica, 1992. T.27(1). P.4—15. Vaičiulytė — V a i č i u l y t ė O. Klaipėdos šnektos žodynas (valstiečių buitiškoji leksika). Vilniaus valstybinio universiteto diplominis darbas. Vad. V. Vitkauskas. V., 1977. Webster — Webster’s New Collegiate Dictionary. Springfield, Massachusetts, 1977. Zinkevičius — Z i n k e v i č i u s Z. Lietuvių kalbos istorija. V., 1984—1992. T.1—5. 176 Zinkevičius LD — Z i n k e v i č i u s Z. Lietuvių dialektologija. V., 1966. KITOS SANTRUMPOS angl. — anglų brus. — baltarusių ček. — čekų dan. — danų dial. — tarminis est. — estų ide. — indoeuropiečių isl. — islandų isp. — ispanų it. — italų kuršinink. — kuršininkų lat. — latvių lenk. — lenkų lot. — lotynų norv. — norvegų oland. — olandų pers. — persų plg. — palygink pranc. — prancūzų rus. — rusų s. — senoji serb-chorv. — serbų-chorvatų suom. — suomių šved. — švedų t.p. — taip pat turk. — turkų ukr. — ukrainiečių vengr. — vengrų vok. — vokiečių žem. — žemaičių Kb — Kabeliai, Varėnos r. Krtv — Kurtuvėnai, Šiaulių r. Vdk — Viduklė, Raseinių r. NAMES OF TROUSERS IN THE LITHUANIAN LANGUAGE Summary This article deals with the lexical- semantical subgroup of the names of trousers. About 30 of them might be found in Lithuanian (phonetical variants are even more abundant). Some of them are neutral both stylistically and semantically, others, on the contrary, describe the quality or the purpose of the object. There is no common Indo-European name for the said object. Therefore there are many borrowings in Lithuanian (about 50 per cent). By the way, the same situation is observed in other languages. The general name of this article of clothing is a neutral lexeme kėlnės ”trousers”. It is used all over Lithuania. It was first recorded in the written language at the beginning of the 17th century. The other names of Lithuanian origin may be subdivided according to the form (e.g., plačiakėlnės: plačios ”wide” + kėlnės ”trousers”), colour (dryžinės: dryžas ”striped”) or the purpose (šliaužtinukai: šliaužti ”crawl”). One more group might be singled out: it would contain stylistically marked words (kelnapalaitės: kėlnės ”trousers” + palaikis ”shabby”, terletýnės: terlioti ”to soil”). All the names of Lithuanian origin except kėlnės and statinės ”stiff trousers” ap- 177 peared in written Lithuanian only in the 20th century. Nearly half of them are use in Standard Lithuanian. The borrowings are subgrouped only according to the language they come from: 9 borrowings stem from Slavic (dibkos, gačios, gaižės, galūfė, gatkos, kalaišės, pliūdršarovārai, trūšikai), 4 from German (bikšės, būksos, raitūžės, ūndrūžės) and 2 from Lithuanian (bikšės, kleitos). Some of them adopted in Lithuanian rather long ago, but they are seldom used at present. They are known only in some Lithuanian dialects or found in some writings. These words are not used in Standard Lithuanian. The other group of borrowings consists of the so-called international words. There are 5 of them (džinsai, kalisōnai, pantalōnai, pižamà, šortai). They appeared in Lithuanian only in the 20th century, and it is difficult to say which language they came from. 3 of these words are in common use in Standard Lithuanian. 178