Kaimo vardas „Stabaunyčius“

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVI (1996) LIETUVIŲ KALBA: TYRĖJAI IR TYRIMAI Aleksandras VANAGAS KAIMO VARDAS STABAUNYČIUS Kauno rajone Babtų apylinkėje yra kaimas, kuris oficialiai vadinamas Stabaunijčius. A jelenlegi normatív alak valószínűleg nem régi — ezt javasolták 1974-ben és 1976-ban (1:90; 2:287). Ez az ajánlás annak alapján született, hogy a harmincas évek végén összeállított Kaunas megyei Babtai járás helyneveinek iratanyagában is így szerepelt: Stabaungcius. Nem világos, honnan vették az utóbbi alakot, mivel az élő nyelvből gyűjtött helynevek betűrendes cédulakatalógusában ilyen alak nincs (3). A helynevek normatív alakjairól és rendezéséről vezetett háború előtti jegyzőkönyvben szintén nem található (4:107; 5:100). A helynévi kérdőíven 1935-ben a Stabaunyčios kaimas alakot jegyezték fel, a „Lietuvos apgyventos vietos” pedig a Stabaunyčios km. genitivusi alakot közli (6:61). Az első hivatalos háború utáni lakotthely- -névjegyzék ugyanezt adja — Stabaunyčios km. (7:935). B. Kviklys ezt írja: Stabaunyčios kaimas, Stabaunyčios kalno (7:352—353). Az élő nyelvből a Stabaungéios kalnas alakot még 1960-ban feljegyezték (3). A történelmi dokumentumok adatai viszonylag későiek: Stabownica 1784-ben (9), Stabownica 1854-ben (10:161), „Stabownica osada nad Niewiažą- ... o 2 w. powyzej Bobt, przystan na Niewiazy” 1890-ben (11:170), Cmaboenuya 1892-ben (12:33), Stabaunica (siehe Stabownica) 1918-ban (9). Így megalapozottnak tűnik azt feltételezni, hogy az elsődleges alak minden bizonnyal nőnemű volt — Stabaunar yčia pan. A helynév eredetét B. Kviklys próbálta megmagyarázni. Ezt írta: „Babtustól 2,5 km-re délre, a Nevėžis bal partján terül el Stabaunyčios falu. Neve nem a »stabas« szóból ered, hanem a prieplauka, stabaut szavakból: jelentése hajók megállítása. Régen itt kikötő volt, amelyet a Nemunason közlekedő bárkák is használtak” (8:353). Ez az egyetlen, általam ismert hipotézis e név eredetére vonatkozóan. Nem teljesen lehetetlen, de nem kevés kétség merül fel vele kapcsolatban. Ezért más, meggyőzőbb magyarázatot kell keresni. B. Kviklis által említett stabas szó közelebbről szemügyre véve nem is bizonyulhat teljesen véletlennek. Maga B. Kviklys nagyon érdekes információt közöl: „Buv. Babtyno (Babcinos) uradalom földjein két hatalmas téglából épült oszlop állt, egymástól mintegy 1 km távolságra; egy harmadik, ugyanilyen oszlop a Nevėžis túloldalán, a Stabaunyčia-hegyen állt, a régi Kaunas–Riga országút mellett. Valamennyi oszlop egyforma volt, [...] nagy téglákból készült, a tetejük vakolt, tetőszerű téglából falazott csúccsal... Arról, hogy ki és mikor állította fel ezeket az emlékoszlopokat, nem maradt fenn adat. A kérdés tisztázására tett erőfeszítések nem jártak sikerrel. Egyesek azt állították, hogy a svéd betörés emlékére egy évszázados korukban állíthatták őket; mások szerint ezek 71 300 ir 1831 m. a felkelés titkos emlékművei. " B. Kviklys hozzáteszi: „Vannak találgatások, hogy ezek még a Litván Nagyfejedelemség ir és a Rend határainak jelei lehettek. Sajnos, ezeket nem ellenőrizték.” (8:352). Az oszlopok széles körben ismertek voltak, ezért nem lehetetlen, hogy szobrokként értelmezhették, sőt talán így is nevezték őket. A stabas szó nemcsak azt jelenti, hogy „szobor vagy valamely tárgy, amelyet istennek tartanak és imádnak”, hanem egyszerűen azt is, hogy „szobor; oszlop” (13:XIII 604). Ezért a helybeli lengyelek vagy ellengyelesedett litvánok nyelvében a lit. stabas alapján létrejöhetett a *Stabownia hibrid alak. Jelentése „bálványok helye, olyan hely, ahol bálványok vannak” vagy valami hasonló lehetett. Vö. lit. vazaūnė, vazaunta „helyiség szekerek, szánok számára...- .” —lengy. wozownia, brusz. vazounja (14:II 12009), lit. ledaūnė, ledaunia „vieta ledams laikyti“ — lenk. raktár, fahasáb. ledovnia (13:VII 222; 14: I 350). A Stabaunica az -ica képzővel képzett forma lenne a * Stabownia szóból, ahogyan például a litván ledaūnė, ledaunia mellett megvan a ledaunyčia „jéggel hűtött, valaminek a tárolására szolgáló hely” — a lengyelből. lodownica (13: VII 222). Tehát lengyel. jégház és jégházi nő — lit. * Stabovnia és Stabovnica. Hasonló képzésű még egy ismert helynév — ez a Kaunas körzetében, a Pažaislis környékén, Kleboniškis és Vaistariškiai falvak határában található szántóföld (művelt terület, 4 ha) neve: Stabaunica, Stabovnica. Arra vonatkozó bizonyítékaink nincsenek, hogy itt valaha kikötő lett volna. Igaz, ezeken a helyeken semmiféle oszlop vagy hasonló tárgy sem ismert, amelyet stabnak nevezhettek volna. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a porosz nyelvben a litván stūbas rokona, a stabis egyszerűen „követ” jelentett (14: II 891), lehetséges volna azt állítani, hogy a litván stabasnak is lehetett általánosabb „kő” vagy hasonló jelentése. Általában úgy vélik, hogy a litván, porosz és lett nyelv szavai (tulajdonnevek és közszavak), amelyek a stabgyököt tartalmazzák, e balti nyelveket összekapcsoló egyik jellegzetes izoglosszát alkotják (18:61). Ezenkívül nem hagyható figyelmen kívül, hogy a litván stabas egyszerűen „szobrot- ”, valamint „oszlopot” is jelenthet- .. | A *Stabaunyčia vagy hasonló alak bizonyos átalakítása valószínűleg a Vilkaviškis körzetében, Alksnėnai (Pilviškiai) környékén, Jurkšai falu hegyének neve, a Stabonyčia is (korunkban jegyezték fel; 1972-ben). A Stabongéios és a stabauti „megállítani” ige összekapcsolása azért is kétségeket vet fel, mert maga ez az ige máshonnan gyakorlatilag nem ismert — nem szerepel a nagy „Litván nyelv szótárában”, és sem K. Būga, aki a litván stabas és rokonai közül alighanem a legkiterjedtebben vizsgálta ezeket (15:II 599—602), sem E. Fraenkel (14), sem más szótárak és szerzők nem említik. Zavaró, hogy a „Lietuvių kalbos žodynas” hasonló felépítésű rokon szavakat közöl: stabinti „stabdyti” (13:XIII 609), stabyjti, stabo, stabe „stabdyti” (uo., 610). De nehéz elképzelni, hogy ezekből létre lehetett volna hozni egy * Stabaunia és Stabaunica hibrid főnevet. A Stabaunyčia és a lit. stūbas kapcsolatát az is alátámasztaná, hogy a stabbalty kezdetű helynevek általában meglehetősen népszerűek a vidékeken: lit. Stab-galė rét, Vandžiogala; Stabinė mező, Saločiai; mocsár, Skaudvilė; Stabinė falu, Telšiai; Stabinės-- hegy, Varniai; Stab-u-lankiai falu, Leliūnai; vö. Stabayn, Stab-e-gode, Stab-e-lauken, Stab-ingen (16:171—172- ); lat. Staba-gals, Staba-plava, Stabuplava, Stabu-rags (17:313). Érdekes, hogy egyes litván helynevek elszlávosodtak, hasonlóan a Stabaunyčiához, hibrid képzésűek: Stabavicas erdő, Rumšiškės; T2 Stabavicos mocsár, Daugai; Stabavicos hegy, Alytus. A Varėna környéki rétek közül meglehetősen sajátos, sőt kissé problematikus alakulású a Stabaviskas dűlőnév (talán jatvingizmus). Az itt elmondottakból alighanem arra lehet következtetni, hogy a lengyel vagy elpolonizálódott helyi litván nyelvben kialakult eredeti névváltozat valószínűleg Stabaunica, Stabovnica vagy efféle volt. Ebből a litván nyelvben a Stabaunyčia alak fejlődött ki (vö. a belarusz Bistrica — litván Bistryčia névvel). Kezdetben nyilván a Stabaunicos, Stabaunyčios néven említett hegyet nevezték így a szóban forgó oszloppal együtt. Később a hegy nevét a közelben megtelepedett település is átvette. Ez talán magyarázatot adhat a hímnemű Stabaungčius alak kialakulására is — mind a hegy, mind a falu hímnemű. Ha a Stabaunijčius eredetére vonatkozó e változat beigazolódna, akkor egyet kellene értenünk azzal, hogy az említett három oszlopot legkésőbb 1784-ben állították fel, mivel a nevet ekkor már rögzítették a dokumentumok. IRODALOM A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának adattára 1, Vilnius, 1974. A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának kézikönyve 2, Vilnius, 1976. . Az élő nyelvből gyűjtött helynevek betűrendes kartotékja a Litván Nyelv Intézetében található. A Belügyminisztérium Családés Helynévbizottságának jegyzőkönyvi könyve. 1934. I. 24—1936. III. 27. A Belügyminisztérium Családés Helynévlitvánosítási Bizottságának Jegyzőkönyvi könyvei. 1936—1940 Litvánia lakott helyei. K., 1925. A Litván SZSZK adminisztratív-területi felosztása. Vilnius, 1959. Kviklys B. A mi Litvániánk 2, Vilnius, 1991. A Litván Nyelvi Intézet történelmi helyneveinek betűrendes cédulakatalógusa. 0. Holowinski I. A Litván Nyelvi Intézetben őrzött, a telšiai és žemaitijai püspökség helyneveinek kéziratos jegyzéke. 11. A Lengyel Királyság és más szláv országok földrajzi szótára 11, Varsó, 1890. 12. A Kosencxotl-féle mechanikai születési módszer. K., 1892. 13. Litván nyelv szótára 1—15, Vilnius, 1956—1991. 14. Fraenkel E. Litauisches etymologisches Worterbuch 1—2, Heidelberg, 1962 és köv. 15. Būga K. Válogatott írások 1—3, Vilnius, 1958—1961. 16. Gerullis G. Die altpreufischen Ortsnamen. Berlin és Leipzig, 1922. 17. Vanagas A. A litván víznevek etimológiai szótára. Vilnius, 1981. 18. 1 am 6e B. CoorBercrBus B TonoxuMuu Jlaranickoi CCP c npeBHenpycckuM a3bikKoM. —Baltistica. 1. melléklet, 55—62, 1972. DD a = ON on A STABAUNYČIUS FALUNÉV Összefoglalás A név első, lengyel vagy polonizált litván nyelvből származó változata minden bizonnyal Stabaunica vagy Stabovnica volt. Ez a hibrid képzés szava: a litván stabas „oszlop, pózna, bálványkép” és a szláv -ovnica képzőből (vö. lengyel lodownica). A Stabaunica, Stabovnica alakok a litván nyelvben „Stabaunyé¢ia” alakra változtak. Ebből később kialakult a hímnemű Stabaunydéius változat. 73