„Clavis Germanico-Lithvana“

A tisztjelölt ma a 9096-ban írt szabályzatok, különféle katonai kézikönyvek és szótárak terminusait fogja használni. Ezért manapság valószínűleg keveseknek adatik meg, hogy normatív munkájuk eredményeit még életükben, ne csak cikkekben lássák. Dicsekedhetem is, szégyenkezhetem is amiatt, hogy ma már hallom: a tisztjelöltek és önkéntesek nyelvében felbukkan az általam három-négy évvel ezelőtt bevezetett, bevált terminus, valamint egy-egy meggondolatlan szó. Az ilyen szótárakat bővíteni, korszerűsíteni és ötnyolcévente újra kiadni illik. Ez különösen időszerű napjainkban, amikor az élet oly gyorsan változik. Íme, a szótár írásakor a litván hadseregben még sem dragonyosok, sem vadászok nem voltak, ezért a szótárban sincsenek, pedig már fel kellene venni őket. Úgy tűnik, kellő elszántsággal határoztuk el, hogy a NATO-ba menetelünk; ez azt jelenti, hogy változni fog a fegyverzet, a hadtudomány elmélete és gyakorlata, és ezáltal új jelenségek, fogalmak, terminusok jelennek meg. Mindezt késedelem nélkül rendezni, szabályozni és meghonosítani kell. Antanas Smetona IRODALOM Kratkij... 1986: Kparkni pyccK0-JIIHTOBCKHĖ pa3IOBODHHK OyKkyLuKero BoHHa.—A leendő katona rövid orosz–litván beszélgetései, BunsHroc: T'oc. rporipoM. kom. JIur. CCP. Laurinaitis J. M. 1938: A katonai nyelv érlelődése. —Kardas 10. Laurinaitis J. M. 1938: Idegen szavak és a katonai nyelv. —Anyanyelv. Rozen S. 1941: P3ен C. Sl. Pyccko-J7rtrToBckHū c/roBaps, Mocksa: T 'ocyJiapCTBEHHOE H3)ATEJIbCTBO VHHOCTpaHHbIX H HALIHMOHAJIbHEIX CJIOBapeXH. Smetona A. 1995: Hadiszótár, Vilnius: Litván Katonai Akadémia. Šebalin D. (szerk.) 1944: llle6amun JĮ. B. (pen.) KparkHii pyccKO-JIHTOBCKHĖ pa3roBOpHHK, Mocksa: Boenuanar HKO. CLAVIS GERMANICO-LITHVANA. KÉZIRATOS XVII. SZÁZADI NÉMET–LITVÁN SZÓTÁR, 1. RÉSZ A–E. VILNIUS: TUDOMÁNYOS ÉS ENCIKLOPÉDIAI KIADÓ, XIII + 629 P., 1995 (BIBLIOTHECA BALTICA). A Vilniusi Pedagógiai Egyetem professzora, V. Drotvinas jelenleg a Kis-Litvánia XVII–XVIII. századi kéziratos szótárainak legjelentősebb kutatója, aki elhatározta, hogy közzéteszi e nehezebben hozzáférhető korabeli nyelvészeti munkákat. V. Drotvinas professzor szándékának első gyümölcse az 1987-ben a „Mokslas” kiadó által díszesen kiadott „Lexicon Lithuanicum” volt, amelyet J. Gerulis nyomán sokáig D. Klein fenn nem maradt kéziratos szótárának másolataként tartottak számon. E szótár kiadásra való előkészítése és alapos vizsgálata során V. Drotvinas professzor meggyőzően bizonyította, hogy ez nincs így, mert „mind a korábbi tények kritikai értelmezése, mind egyes nyelvészeti adatok összevetése nem teszi lehetővé a „Lexicon Lithuanicum” azonosítását D. Klein szótárával, vagyis annak D. Klein szótára másolataként való tekintését” (Lexicon Lithuanicum, p. 15). 270 Elkészítve „Lexicon Lithuanicum”, prof. V. Drotvinas másik munkába fogott, — több alkalommal nagyobb terjedelmű munka kiadásra való előkészítését kezdte meg už „Lexicon Lithuanicum" XVII. a. kéziratos szótárt, a „Clavis Germanico-Lithvana- ”-t, amely összeállítási elveiben is jelentősen különbözik a „Lexicon Lithuanicum”-tól. Sajnos, napjainkban az ilyen könyvek kiadásának kedvezőtlen körülményei miatt a már régen előkészített „Clavis...” első kötetének felét a „Bibliotheca Baltica” sorozatban 1995-ben a Tudományos és Enciklopédiai Kiadó adta ki. A Friedrich Pretorius „Clavis Germanico-Lithvana” című szótáráról szóló jegyzeteiben, amelyekkel az „Előszó” után kezdődik ez a kiadvány, V. Drotvinas professzor hangsúlyozza, hogy „sem a címlapon, sem általában a szótár szövegében nincs feltüntetve szerzője vagy a szótár megírásának éve. A szerzőről és a szótár koráról sokáig a névbejegyzések alapján alkottak véleményt. Az első kötet 9. oldalán latinul ez áll: „Kristijonas Frydrichas Štimerishez, želviški poroszhoz, Gerviškėnai lelkészéhez tartozom- .” Az utolsó számozatlan és az első számozott oldal tetején németül ez áll: „Ez a könyv Vilhelmas Teodoras Šimelpenigis precentoré Žiliaiban, Ragainė járásban.” Ezek a bejegyzések jelentősen félrevezették a korábbi kutatókat: a szótár szerzőjének egyik tulajdonosát — Stimerist — tartották (XIII. o.). Így bizonyos tekintetben mind e szótár szerzőségének, mind megírása idejének története nagyon közel áll a „Lexicon Lithuanicum” történetéhez, jóllehet J. Lebedys professzor már 1956-ban kijelentette, hogy a „Clavis Germanico-Lithvana” Frydrich Pretorijus műve, és hogy megírását 1674 körül, legkésőbb 1675-ben fejezték be (lásd: Smulkioji lietuvių tautosaka XVII-XVIII a. Paruošė J.Lebedys, Vilnius, 1956, 509-512). V. Drotvinas professzor későbbi kutatásai azonban kimutatták, hogy ezt a szótárt „egy évtizeddel később írták” (XIV. o.). A litván nyelvi lexikográfia, valamint általában a litván nyelv történetének kutatói számára a „Clavis...” számos szempontból érdekes. Mindenekelőtt a Biblia német nyelvű konkordanciái alapján íródott. Mivel a XVII. századi Németországban K. Agricola konkordanciái népszerűek voltak, bátran állíthatjuk, hogy E. Pretorijus e szerző valamely konkordanciakiadását használta fel. Amint azonban V. Drotvinas professzor megállapította, E. Pretorijus nem M. Luther Bibliájának valamennyi szavát vette át, hanem csak a legfontosabbakat, és megadta ezek litván megfelelőit, egyúttal hozzáadva a Biblia német mondatát, valamint annak litván fordítását. Itt mindjárt felmerül egy kérdés, amelyre V. Drotvinas professzor sajnos nem válaszolt: Pretorijus maga fordította-e a bibliai szemléltető példákat, vagy J. Bretkūnas bibliafordítását használta? V. Drotvinas professzor hajlik arra, hogy E. Pretorijus valószínűleg nem használta J. Bretkūnas bibliafordítását, mivel a szemléltető példák nem alkotják a Biblia teljes szövegét. Így a „Clavis...” még további kutatásokat igényel, mivel csak az illusztrációk alapos nyelvészeti és szövegkritikai elemzése mutatja majd meg, hogy E. Pretorijus teljesen önállóan dolgozott-e, vagy J. Bretkūnas, B. Vilentas korábbi munkáit használta fel. Ami leginkább érdekli a lexikográfust, az a szavak kiválasztása és a litván megfelelőik megválasztása. Tekintettel arra, hogy akkoriban alig léteztek ilyen jellegű munkák, egyetérthetünk V. Drotvinas professzor véleményével, miszerint aligha használta E. 271 Pretorijus a XVII. század közepéről származó anonim kéziratos „Lexicon Lithuanicum”-ot. Erre utalnának a szerző kézzel írt szótárkiegészítései is, amelyeket V. Drotvinas professzor tartalmuk szerint csoportokba sorol: „1) új címszavak litván megfelelőkkel; 2) e megfelelők szinonimái, képzési vagy ragozási változatai, valamint 3) a litván szavak használatának illusztrációi (rendszerint bibliai mondatok német és litván nyelven)” (XII. o.). A szerző kézzel írt kiegészítésein kívül V. Drotvinas professzor a „Pastabose...” című részben olyan bejegyzéseket is elkülönít, amelyekkel szintén „többnyire a címszavakat vagy azok megfelelőit egészítik ki, illetve egyéb, nyelvtani jellegű megjegyzéseket tartalmaznak”, ezek a bejegyzések azonban „az egész szótártól teljesen eltérő kézírással készültek, nem kalligrafikusan, hanem mintha sietve, kisebb betűkkel, változó erősségű tintával írták volna őket, rendszerint a litván szavak után vagy a sorok között” (XII. o.). V. Drotvinas professzor az egész szótárban több mint kétszáz ilyen bejegyzést számol össze. Miután rámutat arra, hogy szerzőik ismeretlenek, a „Clavis...” előkészítője feltételezi, hogy a bejegyzések egy részét E. Pretorijus fia, Eryd-richas írhatta be, aki apja halála után örökölte a Žiliai plébániát, másik részét pedig e szótár birtokosai, Vilhelmas Teodoras Šimelpenigis és Kristijonas Frydrichas Štimeris, valamint még két-három személy, végül pedig hozzáteszi: „A bejegyzések tartalmát és szerzőségét külön meg kellene vizsgálni” (XII. o.). Ez rendkívül érdekes és nehéz feladat, mert egyes nyelvészek aligha lesznek képesek megállapítani szerzőségüket. Itt grafológusok segítsége nélkül nem boldogulunk. Csakhogy nem biztos, hogy a grafológusoknak elegendőek lesznek ezek a viszonylag rövid bejegyzések a szerzőség tisztázásához, annál is inkább, mert például úgy tűnik, K. E. Štimernek semmilyen más írása nem maradt fenn (vö. Biržiška V. Aleksandrynas 2, Vilnius: Sietynas, 1990, 111). De ezt csak a grafológusok tudják megmondani. Az efféle kétségek azt mutatják, mennyi megfejtetlen rejtélyt rejtenek még régi írásaink, különösen kézirataink, és milyen fontosak nyelvünk és kultúránk története szempontjából. Érthető, hogy minden ilyen kiadvány rendkívüli esemény. Ezért a legnagyobb tiszteletet és köszönetet érdemli e kiadvány előkészítője, V. Drotvinas professzor. A Norvég Királyi Külügyminisztérium és az IMTEC Alapítvány, amelyek finanszírozták a „Clavis...” kiadását, valamint a Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, amely a teljes anyagiasság e korszakában vállalkozott arra, hogy kiadja nyelvtudományunk felbecsülhetetlen értékű könyvét. Szeretnénk hinni, hogy a többi, V. Drotvino professzor által már régen előkészített E. Pretorijus-szótárkötetnek is kedvező lesz a sorsa. Juozas Karaciejus EXEGIT MONUMENTUM / 1996. március 16-án elhunyt Kazys Ulvydas, a bölcsészettudományok doktora, a Litván Tudományos Akadémia levelező tagja. Kialudt a független Litvánia két világháború közötti időszakában szépen fellángoló litván tudományos tűzhely egyik legéletrevalóbb parazsa, amely a megszállás hosszú évei alatt teljes fényében ragyogott, és a szeretet 272