Dėl vienos veiksmažodžių grupelės kirčiavimo

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Áttekintések. Recenziók. Megjegyzések Vélemények. Recenziók. Megfigyelések Áttekintések. Recenziók. Megjegyzések EGYES IGÉK CSOPORTJÁNAK HANGSÚLYOZÁSÁRÓL A szótárak hangsúlyozási normái olykor a köznyelv szinte valamennyi használója számára elfogadhatatlanok, és kerülik őket. Mik az okok, mi ez! Bonyolultság, a normák alapjának összetettsége? 1. Valamikor megpróbálták rendezni az -fuvas képzős származékokat (, hogy ne kelljen puréntuvasnak, hanem purintūvasnak, tintuvainak, hanem tintūvasnak stb. ejteni őket). 2. Különösen most irreálisak a CC-ieti igék alakjainak és származékos alakjainak hangsúlyozási normái. Ezekből az igékből 9 van — normáik a következők: a) lieti, lieja (tarm. lėja), Ifejo (tarm. Iėjo) „pilti vandenį“; rieti, rieja (tarm. rėja), riejo (tarm. rėjo); skrieti, skrieja, skriejo „skristi“; Zvieti, Zvieja, viejo „zvejoti“. Joms atliepia ir giminiškos formos ti, ryti „prikaišioti, ėsti“, skryti (Zvieti tokios formos neturi). Išvestinės formos — neveikiamosios rūšies dalyviai — irgi yra taip prisitaikę: nurietas, -a, sužvietas, -a, aplietas, -a. b) Kiti tokio pobūdžio veiksmažodžiai labai įvairuoja, o vartosena eina visai kitu keliu. Žodynų fiksuota daugiausia gliéti, ja, -jo, vad. gliejaū, gliejai, gliejū, glieji (tarmėse 3 asmens forma labai įvairuoja: es. |. glėja, gliėna, būt. k. glinė) — LKŽ III 421. Šnektų yra ir gliet; End, pritaikyta prie keturių minėtųjų (plg. dar ir g/"fjau, užrašytą Gitdiskéje 1964 m.), forma gličti teikiama ir DZ, Taigi bendrinés kalbos vartotojai turėtų kirtį tam tikrose formose kelti į galūnę, o to išmokyti nieko negalima, pvz., nev. rūšies dalyvių apglietas, -a, suglietas, -a niekas nėra girdėjęs. E. Sragio užrašytos formos dpgliejo, antgliejo, išgliejo yra veiksmažodžių formų kirčiavimo anachronizmas — nieko panašaus visoje veiksmažodžio sistemoje nėra (gal buvo sumaišytos formos su veiksmažodžiu g/t; glina, glin€?). Panašiai yra ir su veiksmažodžiu griéti (LKZ III 594-595, DZ,): gričti, griéja (gréja, griéna), griéjo (gréjo, grinė, griéné). Itt a grinti, -a, -ė igéből származó i és formák keverednek (LKZ III 612–613). A griejaū, griejai formák ritkán hallhatók; például még az LKŽ III 594 is rögzíti az atgriéjai formát Ktk — ez már anomália, ilyen hangsúlyozás nem lehet. Nem hallható a nagrietas, -a melléknévi igenév (csak nugrie-tas, -a Sug). Itt bizonyára az a két összekeveredett ige okozott zavart, illetve azok különálló alakjai. c) Az összes szótár és tankönyv által megadott forma: Jiėti, -ja, yo „olvasztani, formálni- ”. A cirkumflexes tőhangsúlyt csak a 263 Žemaitija legnyugatibb részén rögzítették (LKŽ VII 544–445), mindenütt másutt csak /ieti. A prefixumos alakok hangsúlyozása archaikus vagy teljesen megmagyarázhatatlan: nuliejo, sūliejo, priliejo stb. (Vajon itt a sof'eje — sūlejė, pril'eje ~ prilejo alakokból eredő diftongus j-vel való összeolvadásáról, az —a> e (akárcsak a —ė> e) változásáról van szó, vagy másról?). Mindazonáltal még a žemaičiaiak is így ejtik a melléknévi igeneveket: nu/'ėic, pril'čic, sol éic Krp, Akm, Ub, Eig, Trš, Rdn, nuf'fc Vn, Grd, Krš stb. Így a litván nyelvterület nagyobb része azt mutatja, hogy a lets, -ja, -jo megfelelő, szabályos, a köznyelv számára alkalmas (vö. /ydyti „zsírt, fémet”, Jydinys (3*) stb. d) A szótárak hosszú időn át csak a siéti, -ja, -jo alakot állították (a nyelvjárási formák: es. l. srėna, sėja, būt. k. siėnė, sinė, sėjo). Nyilvánvalóan a syti, syja, sijo ige alapján a nyelvjárásokban előfordul a sieti, sėja, siejo Rdn,Kiš, Sts, Sd, Eig (az LKŽ XII 533-ban szereplő nusisiéti „valótlan”), Jdr, Vn, Jrb és másutt. Az ifjúság tanításában a sieju, sieji, sieja, siejai, susietas, -a (3%), pasietas, -a (3%) alakok, nem pedig a sieju, sieji, siejau, siejai, susietas, -a (3), pasietas, -a (3) stb. alakok alkalmazása nemigen jár sikerrel, sőt maguk a nyelvészek sem használják. A sieti —syti kapcsolat az ősiség jegyeit mutatja, ezért érthető, hogy a DZ a siets, -ja, -jo második alakot is közölte, és azt a köznyelv számára megfelelőnek tartotta. Egyébként egyes srėf— feljegyzéseket a köznyelvi szótárak hagyományból származó hatása befolyásolhatott. A Srėti alakok szintén keveredtek a siūti (sinti?, vö. a pasintas Lš, Vs stb. melléknévi igenevet) igével. e) A Š7rėti ige tővégi hangsúlyú gyöke szintén sok éven át a köznyelv normája volt. A formái: šflrėna, šlinė, šlėjo származhatott a s/iati igéből. Az LKZ XIV 1064–1067 szerint a sliéti főként egyik-másik keleti és nyugati nyelvjárásból van feljegyezve, míg a š/feti A. Juška, J. Jablonskis révén a DKS-ből, más gyűjtők révén pedig Šts, Ry, Kin, Prk, Ds, Tis Ar, Bb, Upt stb. nyelvjárásokból. Onnan került a köznyelvbe az on -a (3%), prišlietas, -a (3P) és r kt. (vö. az Eigirdžiai mellett feljegyzett sTéiemiios pri vir'es’n’iiju/t'i-ka kuo főnevet). A slieti forma belső kapcsolatai a DZ szerzői számára lehetővé tették, hogy ezt a köznyelv számára is javasolják (de vö. az ott megadott pri-stiétos, sušliėji! DZ, 618 alakokat is). Számos olyan igealak van, amelyet a köznyelv, sőt maguknak a nyelvészeknek a tudományos és beszélt nyelve sem fogad el: ilyen a norti, panorsti, panorstū, panoraū, panorai, panortas, panorta, užsinorta; atitolti, atitolstū, atitolaū, atitolai, nutoltas és mások. (Így kellene hangsúlyozni a végső hangsúlyos intonációjú igéből származó alakokat.) A köznyelvi hangsúlyozási normák megállapításakor néha bizonyos szavak történetét és valamennyi alakjuk rendszerét is meg kell vizsgálni. Ekkor a kodifikátorok által előre nem látott vagy teljesen véletlenszerű normamegállapítási és -érvényesítési tényezők is kirajzolódhatnak. Vytautas Vitkauskas 264 IRODALOM DŽ,-Dabartinės lietuvių kalbos žodynas [A jelenkori litván nyelv szótára], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. LKZ III, VII, XII, XIV —Lietuvių kalbos žodynas [A litván nyelv szótára] 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956; 7: Mintis, 1966; 12: Mokslas, 1981; 14: Mokslas, 1986. HADÁSZATI SZÓTÁR Megjelent a litván hadászati szótár (Smetona 1995). Itt szeretnék röviden bemutatni a szótár előtörténetét, és érinteni néhány problémát, amelyekkel a szerkesztése során szembesültem. A litván hadászati terminológiát mindeddig senki sem gyűjtötte egybe, bár próbálkozások történtek. Az első kísérlet — úgy tudom, P. Ruseckas által összeállított és 1919-ben kiadott „Litván–orosz és orosz–litván hadászati terminológiai szótáracska” volt. Kicsi, sok benne a kétes, illetve a modern nyelvészet szempontjából teljesen elfogadhatatlan elem. Később természetesen szabályzatokat, különféle kézikönyveket, segédkönyveket és utasításokat írtak. Most azonban már nem lehet őket felhasználni, mert megváltozott mind a fegyverzet, mind a hadviselés módja. Végül éppen az akkori kor nyelve — a köznyelv kialakulásának korabeli nyelve — tükröződött bennük. Íme néhány példa az akkori tüzérek számára készített szójegyzékből: vertikalusis įkirtimas — nasecka, rintė — vint, bryliai — zakrainy, sestarné — šesternia, Perkūno sidabras — gremucaja rtutj. Természetesen itt kiválóan megalkotott, különösen általános műszaki terminusok is szerepeltek, azonban mindez egy 1902-es orosz ágyúra vonatkozott, amely már teljesen aktualitását vesztette. A háború előtt a hadügyi terminológiával talán J. M. Laurinaitis, a Honvédelmi Minisztérium Terminológiai Bizottságának elnöke foglalkozott a legtöbbet. A harmincas években a Vezérkar tanfolyamain A. Salys és Pr. Skardžius is oktatott, és részletesebben tanulmányozta a hadügyi terminológiát. Egyik cikkében (Laurinaitis 1938) M. J. Laurinaitis azt állítja, hogy készül egy nagy katonai nyelvi szótár, amelyhez, úgy vélem, Pr. Skardžiusnak A. Salys-szal együtt szintén hozzá kellett járulnia. Sajnos a szótár befejezését megakadályozta a háború, a kéziratok pedig eltűntek. E munka töredékei megtalálhatók az általános szótárakban. Így közvetlenül a háború előtt jelent meg S. Rozen kis terjedelmű (körülbelül 15000 szavas) Orosz–litván szótára (Rozen 1941). Az előszóban a tanácsokért Pr. Skardžiusnak mondanak köszönetet. Ott az áll, hogy a narirad — szolgálati egység, nem pedig szolgálat, ahogyan azt minden modern szótár állítja, annál is inkább, mivel ennek a szónak nincs „embercsoport” jelentése (LKŽ XV), holott éppen ez a narirad legfontosabb jelentése. A háború után a katonai terminológia, mint tudjuk, csak orosz volt. Megtaláltam az 1986-ban valamilyen okból az agroipari komplexum által kiadott, fiatal katonáknak szánt kis társalgási szótárt (Kratkij... 1986). E terület érdekességeként megemlíthető az orosz hadsereg által a háború idején kiadott kis társalgási könyvecske, amely nyilvánvalóan a kizárólag litvánul beszélő emberek kihallgatására szolgált (Šebalin 1944). Ebben a katonai adatok gyűjtésének témája szerepel, amelyre az első vonalbeli egységeknek és a megsemmisítő zászlóaljaknak volt szükségük. A könyvecske még át is van írva fonetikusan, a szókincs számára azonban nyilvánvalóan nem vált hasznossá. Így a modern litván hadászati terminológia egészen az utóbbi évekig mintha 265