XIX a. vidurio lietuvių (aukštaičių rytiečių) – lenkų kalbų rankraštinis nežinomo autoriaus žodynas

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS Vidmantas KUPREVIČIUS A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉRŐL SZÁRMAZÓ, ISMERETLEN SZERZŐJŰ KÉZIRATOS LITVÁN (KELET-AUKŠTAITI)–LENGYEL SZÓTÁR Az RtŽ (ahogyan ezt a szótárt röviden az LKŽ nevezi) egyelőre szinte teljesen feltáratlan; a múlt lexikográfiájának átfogó képéhez minden fennmaradt régi szótárt külön-külön, monografikusan kell vizsgálni. A szélesebb körű munkához az anyaggyűjtés még folyik. A levéltári adatok részletes elemzése (az RtŽ szerzője kézírásának összehasonlítása az akkori ismert szerzők írásával stb.) más munkákkal párhuzamosan zajlik. E tanulmány célja az RtŽ korábbi kutatásának néhány adatát pontosítani. Az ismeretlen szerző szóban forgó szótárát a Litván Irodalom és Folklór Intézet kézirattára őrzi M. Akelaitis-gyűjteményében (F1–1). 548 kézzel írt, megszámozott oldala van. Ilyen formában került az LMD kézirattárába: Литовскій словарь съ толкованіемъ словъ на польскій языкъ. Начинается словарь съ буквы А и кончается словомъ Zwagieje¹ Рукопись безъ переплета содержитъ 548 страницы (Catalogus). Az 1–338. oldalak mérete 22,3 x 17,6, a 339–548. oldalaké pedig 21,4 x 16,6 mm. J. Kruopas, aki elsőként tekintette át a szótárt, nem differenciált méreteket ad meg (Kruopas 1969: 183). Eredetileg több oldala lehetett, mivel a borítóhoz egy üres, teljesen tiszta, 557–558-as oldalszámmal ellátott lap tapad. A szótár lapjait 55 füzetkébe fűzték össze, ezeket pedig összevarrták (bekötötték). A szótár I. számozatlan oldalának felső részén, középen egy régebbi kézirati jelzet található: In. R–1, valamivel lejjebb pedig egy kerek pecsét a Vytisszel: Lietuvių Mokslo Draugija.1907. A fent említett pecsét alsó részét leragasztva ezt írták rá: M. Akielewicza, (Agricola), valamivel lejjebb és balra pedig, ez alatt – pseudonim. A g r i c o l a – Mikolajus Akelaitis álneve (Otrębski 1970: 7). Az idézett bejegyzések azonos kézírással és ugyanazzal az íróeszközzel (szürke ceruzával) készültek. Az oldal felső részétől számított hozzávetőlegesen háromnegyed magasságban, középen dr. J. Basanavičius bejegyzése olvasható: Dovanojo A. Šūtinas² 30 V 1912 ¹ Az RtŽ sora: Žwagiejev, brzçcates; az RtŽ szerzőjének áthúzott Z betűjét a szócikkben Ž-ként nyomtatják, dr. J. Basanavičius bejegyzésében pedig az áthúzott z betűt itt ž-ként adjuk vissza. ² Egykori gyűjtő és régiségkereskedő, a Bernardinus-templom sekrestyése volt. Ezt a “Życie Ilustrowane.” közli. Dodatek tygodniowy “Kurjera Litewskiego” (1909.I. 25/ II.7. No.4). A cikk szerzője köszönetet mond R. Janoniene művészettörténésznek a fent említett “Życie Ilustrowane” tételért. A Litván Tudományos Társaság könyvtárosa, P. Razmukas azt mondta e sorok szerzőjének, hogy Antanas Šutinas, a Litván Tudományos 215 |Šutinas 1889-ben Andruškevičius hivatalnoktól kapta, aki a szótárt 1863-ban M. Akelaitistól kapta.|mielőtt külföldre utazott3,| J. Basanavičius. A II., szintén számozatlan oldalon semmilyen bejegyzés nincs, csak egy kis, kerek, vörös színű pecsét: LIETUVIŲ KALBOS IR LITERATŪROS INSTITUTAS. Az RtŽ eredetijének valamennyi oldalát speciális, papír-átvilágító készülékkel megvizsgálva nem találtunk vízjeleket, az RtŽ egyes oldalainak jobb felső sarkaiban azonban színtelen dombornyomások vannak4 (előfordulásuk rendje meglehetősen kaotikus; könnyen lehet, hogy egyes oldalakon a nyom csupán a korábbi oldalakról átnyomódott valódi jel körvonala): a kissé lekerekített sarkú, téglalap alakú dombornyomásban jól olvasható a KUCZKURISZKI szó, amely a szárazbélyegző szélei mentén, a középen elhelyezett embléma körül fut. Különösen éles a 167. és a 359. oldal dombornyomása. A „Popierius Lietuvoje XV–XVIII a.” című könyv 28. ábrájának b részén ez a jel reprodukálva van (Laucevičius 1967: 68). Ugyanott, a 65–67. oldalon ez olvasható: ”1823-ban a közismert gazdag földbirtokos és iparos, Vaitiekus Puslovskis Kučkuriškėsen papírüzemet kezdett építeni. 1824-ben az üzem már papírt gyártott, és tulajdonosának nagy hasznot hozott. 1826-ban az üzemet kibővítették, korszerűsítették, új gépeket szereltek be. <...>1848-ban az üzemben már egy angol gép működött, amely „végtelenített” papírt gyártott. <...>A „végtelenített papír” gyártásának megkezdése után a kučkuriškėsi üzem termékeit szárazbélyegzővel jelölték.” A II. borító fennmaradt első és második oldala összeragasztott lapokból készült: 1) az Ószövetség5 lengyel szövegének egy töredékéből, amelynek másik oldalán nincsenek írásjelek (így valószínűleg valamely külön kiadvány, talán a misekönyv [?] Ószövetségből vagy a szertartáskönyv [?] olvasmányaiból származó részlete lehet, nem pedig a Szentírás fóliójának egy lapja); 2) újságpapír 3–5 rétegéből; ezek egyik, kissé felvált rétegében, a “Dodatek Do Gazety Kuryera Litewskiego” (1829, N 58) jól olvasható rovatában új nyomtatványokat6 (műveket) említenek; itt szerepel K. Pichler “Oblężenie Wiednia” című regényének <...> lengyel fordítása, amely ugyanabban az évben jelent meg (Pichler 1829). A borítót alkotó újságrétegek többi töredékét dokumentumok alapján nem sikerült azonosítani; 3) egy írópapírlapból, amelynek felragasztott oldalán kissé elmosódott kézírásos jelek láthatók; úgy tűnik, egy igazolás megírásával próbálkoztak, az egyházi könyv bejegyzését lemásolva, mert a bal felső sarokban jól látható a 233-as szám (talán a bejegyzés sorszáma), alatta pedig látható A Társaság rendes tagja volt; azt ígérte, hogy kereszteket, kápolnaoszlopokat, kápolnákat és akvarellel festett képek gyűjteményét ajándékozza a Társaságnak, de a gyűjteményt nem adta át az LMD-nek, ezzel elszomorítva dr. J. Basanavičiust. 3 Straipsnyje(Krupas 1969: 183) įvelta klaida: išspausdinta išvažiuojant. Tas pat netikslumas percituotas RtŽ rankraštį registruojant pirmą kartą “Lietuvos bibliografijoje”(žr. Gargasaite 1990: 98). 4 Ezeket a dombornyomásokat J. Kruopas a tanulmánya 186. oldalán vízjeleknek nevezi. E. Laucevičius „Popierius Lietuvoje XV-XVIII a.” című könyvére hivatkozik. [J. Kruopas tanulmánya a XIII. században jelent meg. – V.K.] 5 J Moz (Pr) 42.1 - 5. 6 “Új művek”. 216 a halványan, ferdén írt vezetéknév nem teljesen elmosódott maradványai [?]. Valószínűleg cirill betűkkel írták: [<...>?] Чурий [?]. Alul, balra egy egyszavas, színtelen bélyegzőlenyomat látható, amelynek utolsó betűje O. Az RtŽ-t bélyegző ritkán említi. K. Būga volt az első, aki rövidítve hivatkozott rá: az R jelölést használta az RtŽ-re a „Lietuvių kalbos žodynas” forrásai között (Būga 1924: XV). V. Urbutis az “Index lexicorum Poloniae” ismertetésekor, P. Grzegorczyk művének hibáit kijavítva és jelentősen kiegészítve, megemlítette, hogy a felveendő művek között van egy M. Akelaitistól származó, 29 000 szócikket tartalmazó kelet-nyelvjárási szótár is (Urbutis 1968: 157). J. Kruopas közölte elsőként az RtŽ-ről szóló tanulmányt (Kruopas 1969). A Kruopas-tanulmányra támaszkodva A. Balašaitis is ismertette az RtŽ-t a litván lexikográfiáról szóló rövid áttekintésében (Balašaitis 1984: 93). Az RtŽ más fontos kéziratokkal együtt bekerült az általános “Lietuvių bibliografija” című bibliográfiába és annak kiegészítéseibe (GargasaItė 1990: 98). Az utóbbi években, miután az RtŽ-t szélesebb körű kutatás tárgyává választották, a munkafolyamatot és az előzetes eredményeket a közönség már megismerhette a Litván Nyelvi Intézet Szótári Osztálya által rendezett, K. Būga születésének 115., J. Balčikonis születésének 110. évfordulójára szentelt nemzetközi konferencián, valamint a VII. Nemzetközi Baltisztikai Kongresszuson elhangzott előadásokból (Kuprevičius 1995; Kuprėvičs 1995), továbbá az előadás harmadik tézissorozatának közzététele révén (Kuprevičius 1995a). Az RtŽ kéziratos forrásokban is szerepel. A Litván Nyelvi Intézet Szótári Osztályának S e g é d (katalógus-) cédulagyűjteményében és f ő (szó-) cédulagyűjteményében is vannak az RtŽ-re utaló cédulák. A segédcédulagyűjtemény „K. B ū g a r ö v i d b i b l i o g r á f i á j a” feliratú dobozában, az R jelű rekeszben két cédulát őriznek; a C í m e k és a S z e r z ő k dobozában szintén egy-egy cédula található. Az LKŽ fő cédulagyűjteményében vannak RtŽ-szócikkeket tartalmazó cédulák: 1) azok, amelyeken K. Būga saját kezűleg kiválogatta, majd „megjelölte a cédulákra az RtŽ-ből kiírt példákat a Ryt.ž. rövidítéssel, és kiegészítette velük az LKŽ cédulagyűjteményét” (Kruopas 1969: 185); 2) az Akelaičio žod. bélyegzővel ellátott, E. Samaniūtė (később Otrębska) kézírásával készült 2050 lexikográfiai egység. Az RtŽ írásképe apró, különösen a beszúrt soroké. Rūta Čapaitė grafológus, miután áttekintette az RtŽ-fénymásolat 100–548. oldalát, megerősítette, hogy a világosabb tintával végzett javítások (betoldások), éppúgy, mint a szöveg fő részének 7rendezett sorai, ugyanattól a kéztől származnak. Az RtŽ szerzőjének nagyon egyéni kézírásában a d, f betűformák, valamint az álló B, D, F, T betűformák részei (a függőleges szárak, a betűk „tengelyei”), amelyek S alakúak, S. Daukantas és J. Butavičius azonos betűformáira emlékeztetnek, és például megkülönböztetik őket J. Pabrėža szövegeitől, amelyekben e betűformák írásképi elemei mások. R. Čapaitė szerint J. Pabrėža írásaiban mindössze egyetlen, itt tárgyalt írásképi elemmel rendelkező betűformát figyeltek meg. Óvatosan arra lehet következtetni 7 Az RtŽ-ben sok, a korábban leírtak közé való beillesztés kísérlete során keletkezett betoldott sor van; ezek nem annyira rendezettek, írásképük tömör. 217 az a következtetés, hogy az RtŽ szerzője S. Daukantas kortársa vagy fiatalabb volt (J. Butavičius csaknem 13 évvel volt fiatalabb S. Daukantasnál, J. Pabrėža pedig herbáriumának növényeit az önmagánál öt évvel fiatalabb J. Fedoravičius lelkésznek, a floristának küldte (Dagys 1938: 180)). Az RtŽ minden oldalát nagyjából 7 mm-es közökkel pedánsan megrajzolt, vékony, alig látható vízszintes vonalak tagolják, amelyeket a szócikkek rendezett, egyenes írására szántak. Itt-ott apró, tűszúrásszerű lyukak láthatók: egy-egy pont a vonal elején és végén. Ezeket a vízszintes vonalakat négy függőleges vonal metszi, négy hasábot alkotva. Minden oldal tetején egy-egy vonalat húztak az a és b hasáb címsoraihoz, amelyek a litván szó betűformáinak tartományát jelölik (a hasábfejeket az 1 b-től a 352 a-ig írták ki, a továbbiakban már nem jelölték őket). Úgy tűnik, az RtŽ szerzője még további részleteket akart írni vagy számozni, de nem valósította meg ezt, mert az RtŽ szövege csak két, függőleges vonallal elválasztott hasábban szerepel. Az RtŽ helyesírása a lengyelt követi; benne „a fonetikai elv dominál: a kiejtés szerint ír” (Kruopas 1969: 190). A következő betűket használja: magánhangzók a, e, i, y, u; mássalhangzók b, c, cz, d (valamint a d egyéni, felső indexű változata), g, j, k, l, ł (egyéni, felső indexű változata), m, n, p, r, s (valamint ʃ), sz, t, w, z, ż, ž (valamint a lesüllyesztett változatok: ʒ, ʒ́, ǯ). A palatalizációt a j betű jelöli (a hátul képzett és az elöl képzett magánhangzók előtt). Az összetett kettőshangzók, a (i)ai és a (i)ei, az RtŽ-ben (i)ey formában szerepelnek. Az RtŽ szóanyagában túlsúlyban van a közszókincs; találhatók benne a keleti nyelvjárásokban használt szavak, például: Garsiot [„ízlelgetni”; vö. latg. garšot „kóstolni”](80), Greimas (92), Greczium⁸ [„mellett, szomszédosan”](92), Griczia (92), Pustit, ostrzyć⁹ (361), Sulobt, skarmić¹⁰ (421), Pawenis, cień(316)<…> Wokiała¹¹ [„kis tok, doboz”](535) (Kruopas 1969: 188); germanizmusokat is megfigyeltek: Márka, marka, czeski / moneta, sześć groszy. Szepa, szafa. Szepinis, szafowy, latgalelemek (vagy akár nem adaptált lett szavak) is vannak: Cuka, swinia. Cukutia, swinka. Dabut, dobydź. Douguwa¹², džwina / rzeka; Zenkiś¹³. Zenkia, chłopiu [?], számos szláv jövevényszó található. A regiszter összeállításának kérdéséhez a kulcsot, úgy tűnik, J. Kruopas lexikográfus adta meg: „Az RtŽ szókincse azt mutatja, hogy népi nyelvi szavakból és azok alakjaiból állították össze. Nem látszik, hogy szerzője írott forrásokat használt volna. Az egyetlen szó, amelyről feltehető, hogy a Chilinskio-biblia fordításából vette át, a Łetas, mizerak, ubogi¹⁴ (187), mert amint azt a „Lietuvių kalbos 8 Ugyanott szerepel a Griacžium, w rzędzie, przy, obok. betoldás is. 9 Az RtŽ-ben ez áll: Pustit, ostrzyć; zawiewać; jeść smaczne; az idézett 1. oldalon a megfelelő szó oszyć alakban szerepel. 10 Az RtŽ-ben: Sulobt, skarmić, zpość 11 Az RtŽ teljes fő sora: Wokiała, krobka. 12 Egy további víznév is megfigyelhető: ~ Mūša (Musza, bije; musza rzeka w powiece Upitskim). 13 Litván megfelelő nélkül. 218 szótár”] (VII. kötet) megfelelő szócikke; ilyen jelentésben lėtas csak Chilinskio művéből adatolható, közeli jelentésekben pedig15 „silány, csekély értékű” M. Daukšos és K. Sirvydo16 írásaiban is előfordul” (Kruopas 1969:189). A lexikográfiai módszert a szótári szócikk választott szerkezete tárja fel. Az RtŽ szócikkét a következők alkotják: 1) a litván címszó és 2) a lengyel jelentésmegfelelők. A többjelentésű szavak jelentéseit több, eltérő jelentésű lengyel szó használata teszi világossá. A címszavak a nyelvjárási alakok szerint, ábécérendben szerepelnek, és 21 betűs szakaszra oszlanak: A, B, C, D, E, G, I (ez a graféma az RtŽ-ben J funkcióit is ellátja. Maga a J graféma szintén használatos, de címszókezdő pozícióban csak elvétve bukkan fel a később hozzáírt sorokban), K, L, Ł, M, N, O, P, R, S, T, U, W, Z, Ż. Ugyanazon szó különféle morfológiai alakjai külön címszóként szerepelnek: „A főneveknek sok esete, az igéknek pedig ragozott és igenévi alakjai vannak megadva” (Kruopas 1969: 184). A litván szavak többségének csupán egyetlen lengyel megfelelője van. Illusztráló példák és frazeológia (illusztrációként – V.K.) nincsenek (Kruopas 1969: 191). Frazeologizmusok (vagy megmerevedett szókapcsolatok) azonban lexikográfiai egységként előfordulnak. Címszóként szerepelnek, és első szavuk alapján vannak megadva, például: Niet akiś réybsta, aż w oczach cmi się. Niet akis sużaláwa, aż w oczach zazieleniafe. Az alakok egy részét hangsúlyjelöléssel látták el, hogy nyelvtani jelentésük pontosan elkülönüljön: a gravisra és az akutusra emlékeztető diakritikus jelekkel: Ákis, oczy. Akìs, oko. Akìs, w oczach. Botágu, biczow. Botagù, biczem. Diéwu, Bogu. Diewù, bogow / mit. Églinis, jałowcowy. Eglìnis, jodłowy, z jodły. Grùndia,wskrobyła[?]†, skrobat. Grundìa, kolco, krążak. Skowka Iewós, Ewy. do Ewy należący. Iéwos, czeromchy; hużwy. Iéwu, czeromchę; Ewę; hużwę. Jewù, czeromchy, huzwow és így tovább. A diakritikus jelek kiemelik és tisztázzák a homonímia eseteit. Így elkerülhetők a lehetséges homográfok. Az RtŽ nyelvtani jelölései szűkösek és ritkák: 1) l.p. liczba pojedyncza és l.m. liczba mnoga, 2) r. ż. rodzaj żeński. Más típusú rövidítéseket is használnak: 1) i t. d. i tak dale, 2) im. imię – nevek mellett. A szó szemantikájának jellemzésére a nem rövidített, teljes lengyel főnév (l.) (vagy annak egy-két szótagja) is használatos, amely a megfelelő osztályt jelöli: waga, drzewo, grzyb, mi[ologija?], moneta, rosł[na], ryba, tkanina és így tovább. A rövidítések és az osztálynevek előtt ferde törtvonal (/) áll. Az írásjelek használata szabályos: a lengyel szinonimák között vessző szerepel, az eltérő jelentések között pontosvessző (ez egyúttal a litván szó jelentéseit is elválasztja, illetve jelzi). Az RtŽ sok sorának értelmezése mindkét említett írásjel nélkül lehetetlen. Például: Isidėja, włożyła się; wyniosła się 14 Az RtŽ teljes szókészlete a következő: Łetas, mizerak, ubogi, nędzarz. 15 Idézett szócikk: jelentések. 16 Szerkesztve: az idézett szócikk Sirvydasnál nyomtatásban megjelent. 219 / kályha. Karsztù, forró; fésült; czochrabły. Lieki, maradsz, megmaradsz, otthagysz, otthagysz. Linkia17, hajlik; jednat; szánkótalp; lengyel nő. Te, hang: na masz. Užtopis, befoltozza; befoltozva. Žuvey, pusztulsz; halásztál. Az RtŽ-ben csak néhány lexéma van adatolva: Acziuvistė, wdzięczność. Dreykała, rozpustnica; rozpustnik. Dubiniuot, bołtać, bołtem napędzać ryby. Dubulis, bołtać, bołtuch. Dwyley, wedwoje, w dwoje, pasą. Grundia, kolco, krążek. Skowka. |Łeyfei, wycieka | o roslinach és így tovább (vö. Kruopas 189). Megjegyzendő, hogy az RtŽ-ben szereplő, a „vakondtúrás” jelentésű lexéma (Kurmiarousley, kretowiny, kopec kretone| Kurmiarouslis, kretowizna) egyáltalán nem került be az LKŽ jegyzékébe. Az RtŽ legkésőbb a XIX. század 4–5. évtizedének végéig készült el, és legkorábban 1848-tól másolták (erre utal a Kučkuriškės-i papírgyár jelzése az RtŽ lapjain). A szótár megírásának (összeállításának) idejére vonatkozó állítást megerősíti az RtŽ helyesírási sajátossága: mint említettük, az összetett kettőshangzókat (i)ai, (i)ei (i)ey alakban jelölik; így írtak a lengyelek a 4. évtizedig. Csak később vált általánossá az említett kettőshangzók j-vel történő írása. Az adott pozícióban a mássalhangzó írásmódja egy jelentős vita után honosodott meg. A vita Vilniusban indult, A. Felinski felerősítette (Łoś 1917: 59–60), részt vett benne J. Lelevel, a Vilniusi Egyetem professzora (Kaupuž 1973: 170), annak ellenfele, J. Sniadecki (Kaupuž 1973: 171) és mások; végül 1830 és 1840 között az aj(ej) kiszorította a lengyel helyesírásból az ay(ey) alakot (Bajerowa 1986: 39). A j-vel való írásmód a lengyel etnográfiai területeken is meghonosodott. Az RtŽ-ben nem figyelhető meg az összetett kettőshangzók (i)ey alakútól eltérő jelölése. Egyébként hasonló, lengyel mintájú írásmód figyelhető meg a fennmaradt, nyomtatott latgal írásos emlékekben is (Stafecka 1995a: 277–279), az „Evangelia Toto Anno” (1753, Vilniusban) című műben, amely feltehetőleg közös fordítás; vezetője Janis Lukaševičius jezsuita volt, aki „kurš pėc tautibas bijis lietuvietis, labi pratis latviešu valodu, darbojies Varaķlānos un Preiļos, vēlāk Izvaltā un Pušā”, továbbá az „Eysa sałasiszona Historyas Swatas” című műben, amelyet 1770 körül nyomtattak Mogiljovban (Stafecka 1995: 45–47). Az 1848-as dátum ellentmondani látszik annak az 1840 körüli, a 4. (5.) évtizedre tehető dátumnak, amelyet az RtŽ helyesírási sajátosságai alapján feltételezhetünk; mindazonáltal elfogadható az a vélemény, hogy a lengyel helyesírás megváltoztatását nem feltétlenül alkalmazták azonnal a litván írásra. Lehetséges, hogy az RtŽ szerzője nem szándékozott kiadni kéziratát, csupán személyes célokra (tanításra, a litván nyelv oktatására) kívánta használni, ezért a piszkozatból tisztázatba másoláskor sem változtatott a helyesíráson. Az összeállítás (hozzávetőleges) helye meglehetősen tág terület: Biržai(?) – Tverečius – Ciskodas; ezt a „adni” ige duoti jövő idejű alakja, a devė mutatja (Būga 1961: 571), az RtŽ pedig a következő igéket adatolja: Acidiawia, oddał się. Acidiawiew, oddałes się. Diawia, dał, 17 Az RtŽ-ben az n fölött gravisjel áll. 220 data. dato. Diawiej, datės. Diawiou, datem. Diawis, dawszy. Idiawia, udał; wdał. Idiawiej, udałes; wdałės. Idiawiou, udałem. Padiawia, podał; podała, podało. Padiawiej, podałės. Padiawiou, podałem. Padiawis, podawszy. Pardiawia, przedał. Pardiawiej, przedałės. Pardiawiniei, przedaje. Pardiawiniet, przedawać. Pardiawiou, przedałem. Parsidiawia, przedał się. Parsidiawiej, przedałeś się. Parsidiawiou, przedałem się. Pasidiawia, poddał się, zdał się, schylił się. Pasidiawiej, poddałeś się. Pasidiawiou, poddałem się. Sudiwia, zadał. Sudiwiej, zadałeś. Sudiwiou, zdałem. Uzudiawia, zadał / czego. Uzudiawiej, zadałeś, valamint főnevek is találhatók Diawimas, danie. Idiawimas, udanie. Padiawimas, podanie, tradycya. Sudiwimas, zadanie, raz. A szótár összeállításának területére részben az előhangzó (a ~obuolys lexéma: Obali, jabłko) uo hangkapcsolat a[?], ă-ra való átírása utal (Zinkevičius 1966: 504; 59. térkép); a ~Lietuva helynévben: Letuwa, litwa. Letuw nikia, litwinka, litewka. Letuowy, w litwie, Ⱨ[?]ⁿᵃ litwie. Letuwos, litwy az előhangzó ie æ, (i)æ alakban való átírása (Zinkevičius 1966: 506; 61. térkép) is erre mutat. A jelen cikkben idézett lett (vagy litvánosodott) szavak a mai Lettország területén fekvő Zemgale vidékére utalnak; a ~Dauguva víznév: Douguwa, dӡwina / rӡeka Latgale határára utal: a Daugava jobb partja már Latgale, nem pedig Zemgale. Az RtŽ-ben ez áll: Aria [~arė]¹⁸, orał. Arczíu, orałbym. Ilekcziu, wpadłbym, az alábbi alakok viszont nincsenek meg: ario, arczio, ilekczio (vö. Kruopas 1969:185). Kifejezetten az északi panevėžiškiai nyelvjárásra jellemző hangtani alakokat egyelőre nem figyeltek meg az RtŽ-ben, ezért a panevėžiškiai területet ki kell zárni az RtŽ keletkezési helyszínei közül. Az RtŽ kronotópusa tehát talán így határozható meg: idő – 1840–1850; hely – Litvánia egy része Latgaléval együtt: Biržai (?)– Ciskodas – Tverečius. Az RtŽ szerzőjét egyelőre nem sikerült azonosítani. Valószínű, hogy katolikus pap, talán szerzetes volt, mivel az RtŽ néhány szócikke egyértelműen utal az író felekezeti hovatartozására: kifejezésre jut a Boldogságos Szűz Mária iránti kanonikus tisztelet: Marija, Mary[?]a / imię Matki Boskiej. Błowieszcziey, Zwiastowanie N. P. M.; érzelmes Krisztushoz fordulás olvasható: A Jezaul o IEzu!; elismeri, hogy a pápa a legfőbb pap: Popiežia, papieża, głowy kościoła; Kálvin követőjét pedig gúnyosan bambiznak nevezi: Bumbizas, bumbiż, Kalwin… Az RtŽ megírásának célja talán az lehetett, amit J. Kruopas lexikográfus megfogalmazott: „Úgy tűnik, hogy az [RtŽ] a litván nyelv tanulását szolgálta, és részben a nyelvtan alapjait is pótolhatta” (Kruopas 1969: 191). Ezt az elképzelést Kazimieras Kristupas Daukša tevékenységének néhány mozzanata is alátámasztja: az említett személy a biržai evangélikus plébániai iskola tanítója volt, litván nyelvet is oktatott, és írt egy litván–lengyel szótárt, amelyet az órákon használhatott¹⁹ (Subačius 1991: 58). ¹⁸ J. Kruopas tévedett: azt, hogy az RtŽ-ben valóban a szerepel, bizonyítja a szigorú ábécérend szerint valamivel lejjebb beillesztett sor: Arialis, orzełek. ¹⁹ Pszichológiai szempontból ez nagyon is hihető: a tanulók érdeklődésének felkeltése egy akkoriban szokatlan taneszközzel. 221 Az RtŽ más szótárakkal is kapcsolatban áll. Ezek közé tartozik az említett K. K. Daukša-féle keleti nyelvjárási szótár, amelyből a fennmaradt példány 142 ív (284 oldal) közül 104 ívet (208 oldalt) tesz ki, és amelyet a poznani egyetemi könyvtár gyűjteményében őriznek (Subačius 1991). Érezhető az RtŽ és K. K. Daukša szótára lexikográfiai módszerének hasonlósága; az említett szótárak összeállításának ideje is közel esik egymáshoz. Nagy különbség csupán az RtŽ és K. K. Daukša szótárának helyesírásában mutatkozik, mert K. K. Daukša kerülte a lengyel helyesírást, írásmódja pedig jelentősen eltér a korabeli szerzőkétől. „A XIX. század első felében megszokott cz, dž, sz, w jelek helyett a szótárban a t (tárkceti „čiarkšėti” 123),’d (mea’dójjimas „medžiojimas” 63v), c (rackiti „raškýti” 85v), v (pacvajstea „pašvaistė” 72v) betűket használják, az au kettőshangzót av-val írják (smeatav „smelau, tepiausi” 99), továbbá bevezették az u, i̇e betűket” (Subačius 1991: 58), míg az RtŽ szerzője következetesen a lengyel helyesírást követi. Fontos kiemelni a K. K. Daukša-szótár szójegyzékének kapcsolatát K. Sirvydas Dictionarium című művével [Sirvydas 1642], hiszen „Daukša számos szót, kifejezést vett át belőle a szótárába, bár az átvett anyagot a szövegben semmilyen módon nem jelölte. Hogy ez valóban K. Sirvydas szótárának szókincse, arra a kifejezések (litván vagy akár lengyel) hasonlóságából, Sirvydas neologizmusaiból és szótárának egyéb ritka szavaiból lehet következtetni, amelyeket Daukša bejegyzett a sajátjába. Például Daukšánál: Auksadalis złotnik 4v, Sirvydasnál pedig: Złotnik… auksadaylis 547; ennek megfelelően Bendritea społeczenstwo społeczność 8 – Społeczność… Draugiste / byndriste 417; Bitawietea grod 8 – Grod … Bitawiete / tiesawiete baioru 75; Błavsdineas sutejay 9 – Suleiay … Blauzdines wełtos / apawis srugnotas 427; <…> Liguma zealunti murawa 58 – Murawa … liguma żelunti / weia 182; <…> Puslis [klaida?] menūo, Luty miesiąc 84 – Luty … pusis / pustis 159; < …> Vajkagimdea połoznica 127v – Połoznica … Waykagimde 322; Vajkaveadis pedagog 127v – Pedagog … Waykawedis 228; Zie’dús v puo’dús 138 – Gárcarz … puodźius / źiedźius 66 – 67 <…>. Nyilvánvaló, hogy K. K. Daukša sok időt töltött K. Sirvydas szótárának tanulmányozásával” (Subačius 1991: 60). A keleti nyelvjárási jelleg K. K. Daukša szótárát és az RtŽ-t is összeköti, amely a XIX. század közepi litván keleti nyelvjárási lexikográfia vizsgálatra érdemes emléke. LITERATŪRA B a j e r o w a I. 1986: Stan i ewolucja 1, Polski język ogólny XIX wieku. Katowice: Uniwersytet Śląski. B a l a š a i t i s A. 1984: Žodžiai ir žodynai, Vilnius: Mokslas. B ū g a K. 1924: Lietuvių kalbos žodynas 1, Kaunas. B ū g a K. 1961: Lietuvių įsikūrimas šių dienų Lietuvoje. – Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. C a t a l o g u s: Catalogus Nr. 10 (LMD gautų rankraščių registracijos sąsiuvinis). LLTIB rankraštynas. F. 22 – 1014, 44 -asis įrašas. D a g y s J. 1938: Kun. Juozapas Fedoravičius – Ilukštos ir Zarasų krašto floristas (1776–1860). – Gamta 3, 176–183. G a r g a s a i t ė D. 1990: Lietuvių-lenkų kalbų žodynas. – Lietuvos bibliografija. Serija A. Knygos lietuvių kalba. 1547–1861. Papildymai, Vilnius. 222 K a u p u ž A. 1973: Iz istorii pol’skoj ortografii v Vil’nie v pervoj treti XIX v. – Acta Baltico-Slavica 8, 169–181. K r u o p a s J. 1969: Rankraštinis aukštaičių rytiečių XIX a. II pusės lietuvių-lenkų kalbų žodynas. – Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai. Serija A, 2(30). K u p r e v i č i u s V. 1995: Dėl rytiečių rankraštinio žodyno (RtŽ). – Leksikografijos problemos: semantika, etimologija, tarminių faktų pateikimas, žodynų sudarymo principai. K. Būgos 115-osioms ir J. Balčikonio 110-osioms gimimo metinėms. Konferencijos pranešimų tezės. 1995 m. kovo 16–17 d., Vilnius, 24–25. K u p r e v i č i u s V. 1995a: Concerning the Lexicographic Method and Chronotop of the Lithuanian-Polish Dictionary. – Linguistics. The 1-st Conference of Baltic Studies. Abstracts of Scholarly Papers, Riga. K u p r ė v i č s V. 1995: Dėl lietuvių-lenkų kalbų žodyno (RtŽ) leksikografinio metodo. Baltistica VII. VII Starptautiskais baltistu kongress 1995. g. 13. – 15. jūnijā. Referatu tēzes, Riga. Latviešu valodas institūts, 58–60. L a u c e v i č i u s E. 1967: Popierius Lietuvoje XV–XVIII a., Vilnius. LKŽ I₂ – Lietuvių kalbos žodynas 1, Vilnius: Mintis, 1968. Ł o ś J. 1917: Pisownia Polska w przeszłości i obecnie, w Krakowie. O t r ę b s k i J. 19670: Mikołaj Akielewicz i jego “Gramatyka języka litewskiego.”. – Acta Baltico-Slavica 7, 7–22. P i c h l e r K. 1829: Oblężenie Wiednia, romans hist. 1–4, Wilno. S i r v y d a s K. 1642: Pirmasis lietuvių kalbos žodynas / Parengė K. Pakalka, Vilnius: Mokslas, 1979. S t a f e c k a A. 1995: Ieskats latgaliešu rakstu valodas vēsturē. – Latgaliešu literatūra, Riga: Zvaigzne, 41–56. S t a f e c k a A. 1995a: Valodas komentāri. – Latgaliešu literatūra, Riga: Zvaigzne, 277–282. S u b a č i u s G. 1990: Simono Daukanto žodynai. – Lietuvių atgimimo studijos, Vilnius: Sietynas, 20–31. S u b a č i u s G. 1991: Kazimiero Kristupo Daukšos žodynas. – Baltistica 27(1), 56–67. U r b u t i s V. 1968: Piotr Gregorczyk, Index lexicorum Poloniae. Bibliografia słowników polskich. – Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa, 1967, 286 p. – Baltistica 4, 153–158. Z i n k e v i č i u s Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis. Vartojami ženklai ~ – transponuota į bk <...> – kupiūros ženklas [?] – neperskaitoma ar abejojama grafemos atpažinimu | – eilutės riba AN EASTERN AUKŠTAITISH LITHUANIAN – POLISH MANUSCRIPT DICTIONARY OF UNKNOWN AUTHOR OF MIDDLE OF THE 19 C. Summary The Lithuanian – Polish dictionary is kept at the Manuscript Department of the Institute of the Literature and Folklore (F1–1). The manuscript has 548 numbered pages (the format of 1–338 is 22,3 x 17,6, but the pages from 339 to 548 are – 21,4 x 16,6 format). No watermarks have been found. Imprints with inscription Kuczkuriški date back to 1848. 223 The commom dialectologic register dominates in etymological groups with lexis typical of the Eastern dialect (Greczum, podle, przy, obok ‘next to’, Wokiała, krobka ‘little box’, Garsioj, smakuje ‘he tastes’, there are some loan words: from the Latvian language (Cuka, swinia ‘pig’, hybrid Cukutia, swinka ‘little pig’; according to the last contact – Zenkis, [without polish corresponding word] ‘fellow’, etc.), from the German language (Undarokas, spodnica ‘skirt’, Szepa, szafa ‘wardrobe’ etc.), loan words from Slavic languages are numerous. There is a hydronims: ~Daug(u)va (Dougawa, džiūna / rzeka), ~ Mūša (Musza, bije; musza rzeka w powiecie Upitskim). The structure of the entry affects the lexicographic method. The entry consists of: 1) the Lithuanian headword (word group, sentence), 2) Polish corresponding words. The Lithuanian register is presented in the alphabetical order according to dialectological forms and is divided into 21 letter-units. Various forms of the lexeme go under different headwords. There are no illustrative examples available. Word groups and sentences (including phraseological units: Niet akis réybsta, až w oczach cmi się. Niet akis suzaiāwa, až w oczach zazieleniałe etc.) are under different headings according to the first word. The meanings of polysemantic words are disclosed through Polish corresponding words: Girdia, poi ‘gave somebody to drink’, topi ‘sank’. Linkia, chylit ‘bent’, jednat ‘attracted’, ploza do sań; ‘sledge trail’, Polaczka ‘polish women’, Žuwej, ginąles ‘to die’; łowiłeś ‘to go fishing’. RtŽ compiler treats homoforms as separate meanings of the lexeme and separates them by semicolon, the synonyms of the same lexical meaning are divided by a coma. A small part of the corpus is accentuated. To differentiate various word forms they are marked by a grave accent mark and acute accent mark. The area (preliminary) where the dictionary was compiled stretches in the triangle from town Biržai[?] to the town Ciskodas and to the town Tverecius. The diphthong (i)ai and i(ei) in RtŽ has the form of (i)ey. This spelling was used till the forties of the 19th c. 224