Izoliuotų lietuvių šnektų vertiniai etninėse Lietuvos žemėse Baltarusijoje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS Elena GRINAVECKIENĖ AZ ETNIKAI LITVÁN TERÜLETEK ELZÁRT LITVÁN NYELVJÁRÁSAINAK TÜKÖRFORDÍTÁSAI BELARUSZBAN A történelmi litván területek elzárt litván nyelvjárásai Belaruszban – Lazūnai (Vyžia járás, Grodno megye), Ródūnia (Varanavo járás, Grodno megye), Ramaškónys (Varanavo járás, Grodno megye), Ápsas (Vidžių járás, Vityebszk megye) stb. csaknem száz éve folyamatosan ki vannak téve a belarusz nyelvjárások övezetének, a belarusz életmódnak, gazdasági és háztartási viszonyainak, termelési kapcsolatainak, valamint az állami hatalom politikájának, és mindez összetett szerkezeti változásokat idéz elő bennük. Az e nyelvjárásokon az elmúlt mintegy negyven évben végzett kutatásaink adatai azt mutatják, hogy azok még viszonylag jól megőrizték (vagy megőrizték) nyelvi rendszerük alapvető vonásait, és ellenállva az őket érő belarusz nyelvjárási hatások negatív erőinek, kifejezésmódjuk legarchaikusabb, eredendő elemeit is megtartották (különösen az ősi morfológiai formákat – a régi lokatívuszokat, az atematikus igék maradványait, valamint a régi litván szókincset stb.), amelyeknek más, litvániai nyelvjárásainkban már csak töredékei maradtak fenn, vagy teljesen elvesztek. Másfelől a belarusz nyelvjárásokkal való érintkezés teljes időszakában (különösen annak kezdetén) megbízható forrásai voltak mind a belarusz nyelvjárási kölcsönszavaknak, mind a litvánból származó tükörfordításoknak. Különösen figyelemre méltók például az olyan tükörfordítások, mint a пятухи (пятушки) спяваюць СБГ IV 225 (a pásztorok kicserepesedett lábáról), amelyek kétségtelen forrása a litván gaidžiai (gaidėliai) gieda „ugyanazt” LKŽ III 18, 288; LKK XXX 155; LTT 1994: 63. Hogy ez a belarusz mondás valóban litvánizmus, azt jól mutatja, hogy itt nem a belarusz nyelvjárásokban általánosan elterjedt пе́вень ’kakas’ főnév szerepel, hanem az orosz петух. Vagyis a belarusz nyelvjárások még akkor vették át ezt a mondást a litvánból, amikor a пе́вень szót még nem is ismerték, amikor a litván nyelvjárások asszimilációja bennük még csak kialakulóban volt, és amikor az asszimilálódó litvánok ezt a litván mondást még csak oroszra tudták lefordítani. Miután elvesztették, illetve fokozatosan elveszítik az élő, állandó kapcsolatot Litvánia más nyelvjárásaival és köznyelvünkkel, és különösen mivel nincsenek litván iskoláik, litván nyomtatványokhoz pedig csak nehezen jutnak hozzá, ugyanakkor életképes, az emberek emlékezetében sokáig fennmaradó szervezetként továbbra is litván eszközökkel fejezik ki (vagy fejezték ki) az adott kor embereinek gondolkodását és életmódját, ám szinte naponta, lassanként veszítenek abból a képességükből, hogy továbbra is az anyanyelvre jellemző fejlődési törvények szerint változzanak, és folyton távolodnak tőle. Ezenfelül az elzárt litván nyelvjárások beszélői, akik egymás között litvánul beszélnek, hivatalosan minden fenntartás nélkül ki vannak téve a belarusz nyelv és kultúra teljes eszköztárának hatásának, és annak korlátozó erejének, valamint 185 kénytelenek mindezt pozitívan, jóindulattal fogadni. Fokozatosan hozzászoknak az ilyen hatáshoz, idővel kritikátlanná, nyitottabbá és fogékonyabbá válnak iránta, sőt a belarusz nyelv jellegzetes kifejezőeszközeit is sajátjuknak kezdik tekinteni (különösen azokat, amelyek anyanyelvükből hiányoznak), azonosítják őket a sajátjaikkal, és viszonylag könnyedén beillesztik nyelvükbe, anélkül hogy éreznék: ez alapvetően ellentétes a litván nyelv szellemével és természetével, és idegen, rá nézve végzetes képződményekről van szó. Így az általunk vizsgált nyelvjárások kezdetben mesterségesen előidézett belaruszosodása idővel – mivel nincsenek olyan védelmi eszközök, amelyek megőriznék tisztaságukat, és ennek következtében gyengül, elhalványul a saját nyelv iránti érzék – a spontán asszimiláció teljesen természetes, megszokott jelenségévé válik, amely a beszélőben semmilyen kétséget nem ébreszt azzal kapcsolatban, hogy idegen és káros. Litvánia más nyelvjárásaihoz képest ezekben sok lexikai és grammatikai szlávizmus honosodik meg, szóképzésük és fonetikájuk pedig közelebb kerül a belaruszhoz. Litvánia más részeihez képest itt, például Rod., Ram., Lz., Aps. területén olyan belarusz kölcsönszavakat, különösen szakkifejezéseket használnak, mint alašėika (vö. bel. галашэйка) ’csupasz nyakú’, apiėnkos (vö. bel. апянькі) ’tuskógomba, egyfajta gomba’, asnavà (vö. bel. аснава) ’felvetőfonal’, ašùškas (vö. bel. ашуўшак < асуўшак) ’a cipó héja, kenyércsücsök’, atbiránkos (vö. bel. адбіра́нкі) ’válogatott’ [vászon], badì’ai (vö. bel. бадылле) ’tarlómaradványok’, bahūnas (vö. bel. багу́н) ’mocsári rozmaring’, ceglà (vö. bel. цэгла) ’tégla’, cūgl’ai (vö. bel. цўглі) ’zabla’, kmarà (vö. bel. хмара) ’felhő’, mušėstas (vö. bel. мышчасты) ’szürke’, pìlas (vö. bel. пыл) ’por’, plìtkas (vö. bel. плыткі) ’sekély’, skurōtas (vö. bel. скурат) ’denevér’, zarānička (vö. bel. зара́нічка) ’hajnalcsillag’, žižà (vö. bel. жыжа) ’moslék’, žūika (vö. bel. жуйка) ’kérődzés’ stb., illetve olyan szintaktikai szerkezetek, mint: ožkà mažāsnė ožio; káuka mažāsnė vārnos (vö. bel. каза́ меньша казла́), rāpsas išvālo laukùs pog svirìepu· (vö. bel. рапс расчыща́юць паля́ ад свірэпы), vaikai sniegùs láidžia viėnas vienám (vö. bel. дзе́ці кідаюць сне́жкі адзі́н аднаму), dárbas tamè, kad uždárbuic’ (vö. bel. работа ў тым, чтоб заработать) stb. Ezek meglehetősen könnyen felismerhető, idegen nyelvi szennyezések. Itt azonban viszonylag sok olyan belarusz hatás is előfordul, amely első pillantásra teljesen ártalmatlan szónak vagy kifejezésnek tűnik, és szláv eredetét meglehetősen nehéz, bonyolult bizonyítani. Íme: ezekben a litván nyelvjárásokban a megszokott litván kifejezések rövid (hosszú) éjszaka (nappal) helyett a szomszédos belarusz nyelvjárások mintájára kis (nagy) nappal (éjszaka) jelenik meg Lz., Rod., Aps. területén (vö. bel. ноч ле́там малая; зімой вялікая ноч), például pie Jōno pacì dzidz’áus’a dzienà, pacì mažáus’a nakcìs Lz., Rod., a hideg (enyhe) tél helyett pedig erős (enyhe) tél Lz., Rod. (vö. bel. крэпкая (малая) зіма). A a tyúk kotlik a fészkében; a madár a fán ül; szemölcs nőtt a kezén; a tanyán élünk; a moly rászállt a ruhára helyett ugyanezen okból itt így mondják: a tyúk a tojáson ül; a madár a fán ül; a tanyán ülünk; a szemölcs az arcon ül; a molyok a ruhára telepedtek Lz., Rod., Ram. (vö. bel. ку́па сядзіць на яйцах; у падпе́чку даўне́й куры сядзе́лі; мы сядзі́м на ху́тары; баро́даўка сядзі́ць на барадзе́; мо́лі се́лі на адзе́жу), a puntagalviai (puñdžiai) helyett merőkanalak Aps., Ram. (vö. bel. пало́йнікі || апало́нікі ў лужах), a kötés helyett pedig a „kötözés” Rod., Ram., Lz. területén (vö. bel. вяза́нне), a gyomor (bendő) helyett 186 neviškina (nėmala) – vedarūkas nevišina Lz., Rod. (vö. br. жалудак не варыць), ehelyett apiėnkos im plóno kóto – apiėnkos im plonós kojáites Lz., Rod. (vö. br. апенкі на тонкай ножке), ehelyett dudenai (niūkiau, ūtarinau) ir suspáin’ojau – dudenai (niūkiau, ūtarinau) ir suspánc’ojau Aps., Rod., Lz. (vö. br. гутарыла і спыталася), ehelyett jū pavadžino Jonù – jū pravadžino Jonù Rod., Lz. (vö. br. яго празвалі Янам), ehelyett nusnėrė plaukai – išlýndo plaukai Lz., Rod. (vö. br. вылезлі валасы), ehelyett mūs ápvogẹ – mūs arгỳnko Lz., Rod. (vö. br. нас абабралі) stb. Ezek mind a szomszédos fehérorosz nyelvjárásokból származó tükörfordítások, amelyek létrejöttének kedvező feltételei alakultak ki. Mindenekelőtt azzal, hogy a fehérorosz szavakat vakon lefordítják litvánra, mesterségesen a fehérorosz nyelvre jellemző jelentést adnak a megfelelő litván szónak, amely addig ismeretlen volt a litván nyelvben, és valójában teljesen fölösleges is volt számára. Így első látásra mintha ingyen bővítenék egyes litván szavak jelentését. Ez a szóhoz rendelt jelentés azonban kívülről van rákényszerítve, és elveszi azt a megfelelő litván szótól, amely valójában nem a fehérorosz szó szemantikai megfelelője. Így az ilyen litván szó, amelynek nincs saját, fehérorosz jelentésbeli ekvivalense, ezekben a nyelvjárásokban elszigetelődik, kiszorul a használatból, és idővel teljesen feledésbe merül, eltűnik. Ez pedig nem csupán az elszigetelt nyelvjárásokra, hanem az egész litván nyelvre nézve is nagyon veszélyes. Elsivárosítja e nyelvjárások szókincsét, megingatja és rombolja szemantikájukat, súlyosan károsítja az egész litván nyelvet, megcsonkítja, elnemzetietleníti azt, és egyoldalú kétnyelvűség alakul ki. Ez jól látható például az alábbi kifejezésekből is. Íme, ehelyett: mán gyvenime nesisėkė Lz., Rod., Ram., Aps. azt mondják: mán gyvenime nesivedė (vö. br. мне невелося). A nesivedė szónak itt mesterségesen a litván sėkėsi szó jelentését tulajdonítják, magát a sėkėsi szót pedig jelentésétől megfosztva elszigetelik. Vagy a mán pildosi sapnai mondatban a pildosi igét itt a litván nyelvben ezzel a jelentéssel egyáltalán nem rendelkező įsidūoti igével fordítják (vö. LKŽ II₂ 885): mán insidúoda sapnai (vö. br. мне удаюцца сны); továbbá a buvo garončka ‘hőség’ és a nenūmušė daktarǎi helyett itt ismét csak ezt használják: būvo garončka ir neapsodžino daktarǎi (vö. br. не апсадзілі), jóllehet az apsodinti ige ‘megfékezni’ jelentése csak a fehéroroszokkal kapcsolatban álló litván nyelvjárásokban ismert (vö. LKŽ III 279), és kétségtelenül ezekben is fehérorosz tükörfordítás. A kur tu in daktarų dasistósi – brangù mondatban itt a patėkti ige helyett a fehéroroszból morfémáról morfémára lefordított дасты́цца igét használják – dasistósi (vö. még LKŽ XIV 876) stb. E nyelvjárások más fehérorosz elemeihez képest a tükörfordítások későbbiek: a fehérorosz nyelvjárások fokozottabb hatása hívta életre őket, és csak azután jelentek meg bennük, hogy az egyoldalú litván–fehérorosz kétnyelvűség már kialakult és terjedni kezdett. Vagyis e nyelvjárások tükörfordításai, amelyek itt a litván nyelvjárások erős asszimilációs sodrában jöttek létre, a teljesen kialakult – késői – kétnyelvűség legtisztább termékei. Felismerésük azonban meglehetősen nehéz, mindenekelőtt azért, mert idegen jelentésük ellenére alakjuk litván. Éppen ez kelt bizonyos kételyeket azzal kapcsolatban, hogy tükörfordításnak tekintsük őket. Az ilyen 187 „litván” szó hangzása mindenesetre észrevétlenül diszharmonikusnak, a többi litván szótól eltérőnek kezd tűnni, sérti a fület, ezért keresni kezdik az okát, hogy mi tette ilyenné. Daugelis tiriamosiose šnektose vartojamų vertinių yra susiaurinę lietuvių kalbos leksikos raiškos būdus ir priemones. Štai tokiu būdu išstumiami iš vartosenos kai kurie vaizdingi ir taiklūs lietuviški būdvardžiai. Sakysime, gyvulių, paukščių, drabužių, augalų, daiktų spalvoms nusakyti šių šnektų lietuviai jau neturi lietuvių kalbai ir jos tarmėms plačiai žinomų būdvardžių, kaip šìrmas, -à ‘baltas su maišytais tamsiais plaukais’ (apie arklius), šėmas, -à ‘šviesiai, tamsiai ar melsvai pilkas’ (apie karves), raìbas (apie paukščius), juodmárgis (apie karves, šunis), žalmaìgis (apie karves), raìnas (apie kates), pìlkas (apie paukščius, daiktus), dryžuotas (apie paklodę, bulvę, buroka), kanapėtas, rauplėtas (apie veidą), supelėjęs (apie duoną) ir kt. ir vietoj jų vartoja šiam reikalui dažniausiai dvi spalvas žìlas (kai spalva tamsesnė, lygesnė) ir márgas (kai spalva šviesesnė, dėmėtesnė), pvz., žìlas (márgas) arklys, kumelys, tėlias, veršis, šuo, gaidys, katinas; žìla (márga) karvė, kumelė, kalė, višta, katė; žìlas vilkas, mó lis, vánagas, karvelis, karklas, šienas, širšių lizdas, žvirblýs; žìla varna, kielė, žąsis, duona (supelėjusi), žìli batai, marškiniai; žìlos samanos; žilìckas katinas, žilavóta strolìà ‘strazdas’, márgas veidas (burokas), margà paklodė, bùlvė, márgickas telìukas. Ir taip yra tik todėl, kad pramaišiui su jais gyvenantys baltarusiai bemaž dvi šiam reikalui skirtas spalvas ir patys turi. Tai jų сівы і рабу́, pvz., сівы (рабу́) конь (вол, кнур, жэрабе́ц, пе́вень, кот, саба́ка), сіва́я (раба́я) кабыла (каро́ўка, ку́ра, сві́ня, ко́тка), сівы воўк (ка́ршун, галу́б, во́ран, мох, хлеб), сіва́ варо́на (плі́ска, глі́на, гусь), сівыя ту́флі (ма́йткі), рабу́ твар (бура́к), раба́я пасці́лка (бу́льба, плаце́начка) ir kt. Taigi ir šių vietų lietuviai, senąsias savo lietuviškas spalvas amžiams iš atminties išdildę, naujai pasisavino vien neabejotinus vertinius iš baltarusių сівы ir рабу́ – žìlas ir márgas. Juodmárgiam veršiui ar juodmárgei karvei pavadinti šalia jų dar kartais pasitaiko išlikusi senoji lietuviška jo spalva kéršas (keršùlis), pasiskolintas iš tų lietuvių net ir pačių baltarusių (plg. jų кяру́па каро́ва, каршнава́ты вол – СБГ II 597). Juodmárgė karvė ir juodmárgis šuo dar kartais čia vadinamas kitu vertiniu iš baltarusių, pvz., juodai balta karvė, juodai baltas šuo (plg. br. чо́рна з бе́лым каро́ўка, чо́ра-бе́лы саба́ка), o žalmaìgė karvė – retsykiais ir vertiniu raudónai balta karvė (plg. br. красна́ з бе́лым каро́ўка)¹. Gry­nai baltarusių šnektų įtakos dėka šiose šnektose vartojamas apibendrinantis br. мыць vertinys praùsti(s) vietoje iš čia išstumtų lietuvių kalbai įprastų mazgóti(s), pláuti(s), trìnkti(s), skalbti(s) veiksmažodžių, pvz., sesuvà praùs’a kasàs (gálvu, rankàs, púodu, rūbùs); pirm’au išpraus’a k’aùlės pílvù (plg. br. се́ня ху́сты мыла; мыць го́лаву, ру́кі ir kt.). Mivel az e vidékek litvánjaival együtt élő fehéroroszok a mi 1 Hasonló, ám eddig még senki által fel nem ismert szláv tükörfordítások teljesen indokolatlanul ma is előfordulnak még a mi köznyelvünkben is, például: „Jis panašus į gauruotą rudai baltą (= žalmarģį) elnią... LA 1996. 188 a tenyér és a délnas megnevezésére csupán egyetlen дало́нь szót használnak (vö. br. сала на далонь таўшчынёй; далонь звярбіць – грошьы буду лічыць – СБГ II 18), ezért azokban a litván nyelvjárásokban is a tenyér megnevezésére csak a belarusz далонь szóból alkotott tükörfordítást használják: dėlnas, például: lašin'ai per dėlnu. Rod., Ram., Lz. Mivel azokban a belarusz nyelvjárásokban a mi sarokhátunkat és sarkunkat ugyanazzal a пятка szóval jelölik, a litvánok itt a belaruszokhoz hasonlóan a sarokhátat és a kis sarkat is egyetlen szóval nevezik meg: užkulnis, például: sukienką ’ruha’ a sarokig (vö. br. сукенка да пяткі). A mi szemünkkel nézve az ilyen litvánul megfogalmazott mondat szokatlanul, furcsán, helytelenül és élettelenül hangzik; e nyelvjárások beszélőinek viszont, akik már inkább belaruszul gondolkodnak, teljesen jónak és helyesnek tűnik, anélkül, hogy akár felfognák: e nyelvjárások szókincséből így örökre kiirtódnak a jó litván szavak: a tenyér és a kis sarok. Ugyanez mondható el arról is, hogy itt az kándžiotis igét a kramtytis igével, a tirštai határozószót pedig a tánkiai szóval azonosítják. Mivel azokban a belarusz nyelvjárásokban a kándžiotis és a kramtytis igéket csupán egyetlen szóval, a кусацца szóval fejezik ki, a tirštai és a tánkiai határozószót pedig csak az ő густа́ szavukkal, e nyelvjárások litvánjai is, amikor litvánul beszélnek, ott, ahol feltétlenül a kándžiotis és a tirštai volna szükséges, a belarusz nyelvű gondolkodás miatt, a belarusz nyelvjárások példáját követve minden esetben csak a kramtosi és a tánkiai szavakat használják; például a gyliai kándžiojasi ar pievoj tirštai šieno helyett csak azt mondják: gyliai kramtosi, pievoj tánkiai šieno (vö. br. г’ілі кусаюцца; у лузе густа сена). Az ilyen és hasonló kifejezések ismét nagy kárt tesznek a litván mondatok elevenségében, pontosságában, a szavak találó voltában és szépségében: ezekben az esetekben e nyelvjárásokból nyilvánvalóan eltűnik a kándžiotis ige és a tirštai határozószó. Ezeknek, valamint más szavaknak a jelentését a belarusz nyelvből vett vak tükörfordítások sajátítják ki. Így a litván nyelv itt eltorzul és elszegényedik, s nyelvi életereje is veszélybe kerül. Ezekben a nyelvjárásokban vannak olyan belaruszból vett tükörfordítások, amelyeknek minden morfémája teljes mértékben az ennek megfelelő belarusz morfémától függ, annak tartalmát a lehető legpontosabban, litván (gyakran már belarusz) szóalkotási eszközökkel kifejező másolata. Ilyenek számos igekötős ige, amelyek lexikai jelentése tisztán belarusz. Az ilyen, litván külső formájú igék jelentésének megalkotásához a belaruszban szükséges, rendszerint belarusz vagy a belarusszal egyező litván igekötőt használták (van olyan vélemény, hogy éppen ez idézi elő a belarusz jelentés megjelenését a szóban, és ez a belarusz tükörfordítás jelentésének leglényegesebb ismérve), valamint különféle, többnyire litván képzőket (például a belarusz nyelv hatására létrejött kicsinyítő képzőket és egyebeket). Például: razaugdinėti ’növekedni, hajtani’, például: búl’bos razaugdinėja (vö. br. бульба разрастаецца); razvesdinėti ’hígítani’, például: tėl’u pienu· raik’a vúnden’u razvezdzinėc’ (vö. br. трэба вадой развясці); razsiklodinėti ’szétterülni’, például: žolė rasiklodzinėja prag žamės (vö. br. траўка расцілаіцца па зямлё); pririšdinėti ’odakötni’, például: рыбывяздзінеја beržal’ais stógu· in lotàs (vö. br. прывязваюць страху); atmušdinėti ’lehasítani’, például: sk’l’utù pirmucinės skiedras atmuždžinėja (vö. br. склюгам шчэпкі адбіваюць); išpaisindinėti ’gyomlálni’, például: miežūs išpaisindzinėja (vö. br. ячмень выпойсывают) és így tovább. Az ilyen, szemünknek (és fülünknek) szokatlan igék nem keltik fel a gyanút, hogy ezek közé tartoznának 189 a tükörfordítások. Véleményünk szerint kétségtelenek, világosak, valódiak, és azt mutatják, hogy a belarusz hatásnak a litván morfológiából valamivel könnyebben engednek a prefixumok, lassabban a szuffixumok, leglassabban és legkevésbé pedig a tő; vagy az egy ideig teljesen változatlan marad. E nyelvjárásokban vannak olyan tükörfordítások, amelyek litván szemmel nézve aligha tűnnek alkalmasnak a kívánt helyzet leírására; az erős belarusz hatás miatt teljesen kiszorították nyelvükből a litván kifejezőeszközöket, és azok helyébe léptek. Néha kétértelmű vagy teljesen homályos gondolatot hoznak létre, azt a benyomást keltve, mintha az ezeket használó, litvánul beszélő ember valójában nem tudna litvánul. Például: varpėlė lėja ’érleli’ gru·dukūs Rod. (vö. br. жыта налівая); žvirbl’ai kala ’csipegetik, kapkodják’ gru·del’ūs Rod. (vö. br. вераб’і клююць зёрашкі); miltai minkštai ’finomra’ sumálta Rod. (vö. br. мука мя́хка сме́лена); mán sópa po šaukštel’ù ’a mellkasi mélyedés’ Lz., Rod., Ram. (vö. br. мне баліць пад лыжачкай); jai margumà ‘dėmėtumas, kanapėtumas’ in véido Lz., Rod. (vö. br. ёй рабаццё на твары); miegmù daug nór’u Rod. (vö. br. сплю ве́ле хачу), és még sok más. Véleményünk szerint ezeket a tükörfordításokat a litván nyelv kifejezésmódjaitól való nagy eltérésük miatt valószínűleg a legkönnyebb felismerni. Azokban a nyelvjárásokban a belarusz gondolatot lefordítva kifejező litván szavak és kifejezések néha a litván nyelvben nem egészen megszokottnak, de mégis meglehetősen litvánosnak minősíthetők. Így a belarusz ńicki (но́гі, во́чы, нос), высо́кі (но́гі) szavakat ezekben a litván nyelvjárásokban nem a helyes litván trumpas (trumpós kójos, trumpós ‘trumparegės’ ákys) vagy kum̃pas (kum̃pà nôsis, snãpas), ilgas (ilgós kójos, ilgós ‘toliažiūrės’ ákys) szavakkal adják vissza, hanem tükörfordításokkal: žemas (áukštas): žẽmos, áukštos kójos, žẽmos ákys, žẽma nôsis, žẽmas dz’ùbas2. Kétségtelen tükörfordítások azok a szavak is, amelyeket ezekben a nyelvjárásokban a litvánban szokatlan jelentésben használnak. Vegyük például a nugrū́ti igét, amely Rod., Lz., Ram. nyelvjárásban a litván nyelvre nem jellemző két jelentésben ismert: ’megváltozni’, például: kap šẽnsta šeškùs, nugrūna (vö. br. спада́я) spalvà ’szín’, illetve ’leesni’, például: šãsas kap užgīs, nugrūš (vö. br. адпада́ець). Hasonlóképpen sok más szófajt is idegen jelentésben használnak itt, különösen a nyelv legmozgékonyabb szófaját, az igéket; például: išaugti ’kiemelni’, išaugo gerai dúona Lz. (vö. br. вы́рас до́бра хле́б); apstóti ’ellepni’, például: niežai apstój vaikùs (vö. br. капо́ста апсту́піла); badýti ’leszúrni’, például: k’àulb· bado kaklàn (vö. br. ко́ляць кабана́); prisidairýti ’megnézni’, például: mergìna pryglùdairìb ‘gražì (vö. br. дзеўка прыгляда́цца харо́ша); padengti ’megtermékenyíteni’, például: kumėlė padenkta (vö. br. кабы́ла пакры́та); uždengti ’bezárni’, például: mokì·klà uždenkta (vö. br. школа закры́та); įsidúoti ’sikerülni’, például: mán dúona neinsiđau (vö. br. мне хлеб не удаўся); prisidúoti ’képzelődni’, például: tì prizdúoda (vö. br. там ве́льмі страшна – прыдае́цца); prisierdýti ’beleférni’, például: galvón nepriserdo, kap mušć šėnu (vö. br. мне ў го́лаву не прыходзіцця, каб біцъ ста́рага); nueiti ’eltűnni’, 2 Dabar (DŽ, 952) megerősíti, hogy a žemažiūris, -ė használata is kizárólag szláv tükörfordítás (vö. br. ён ні́скі на во́чы, яro ні́скі зро́к). 190 pl. māno sveikatà nuvėj (vö. fehérorosz маё здароўе ўшло), razsieiti ’szétválni’, pl. bijo, kab siena nerasivėtu (vö. fehérorosz расхадзілася сцяна), prigniaužti ’odaszorítani’, pl. kap pirštu prign’āuž’u, sópa (vö. fehérorosz каб прыцісну, баліць), įleisti ’betenni’, pl. nastrūosa inláidži cukierku, tai gerai (vö. fehérorosz у рот пускаць цукерку), išsielti ’kiönteni’, pl. išsilėjo galvā – vienū šāšū (vö. fehérorosz вылілася галава – адні стрўпы), lišti ’illeni’, pl. kas man landa, aš válgau (vö. fehérorosz я ем што мне лезя), pérsimainyti ’átváltozni’, pl. samtūkai ’ebihalak’ pérsmainys un žēbu (vö. fehérorosz паляўнікі пераменяюць на жаб), pamėsti ’abbahagyni, megszűnni’, pl. pàmetem pōterus kalbēc (vö. fehérorosz пакідалі пацеры гаварыць), atsimušdinėti ’felböfögni’, pl. man acimużdžinėja kilbasā (vö. fehérorosz мне адбіваецца кілбаса), primušdinėti ’felszegezni’, pl. klūono duràs prymuždžinėja (vö. fehérorosz дзверы прыбіваюцца), sumušdinėti ’összetömöríteni’, pl. klūono āpasu· sumuždžinėja ir kūlia (vö. fehérorosz збіваюць сярэдзіну умнаў), sunėšti ’elviselni’, pl. negal’ū sunės’c’ to kvāpuļ’o (vö. fehérorosz не зне́су гэтых пахаў), prispūsti ’felfuvalkodni’, pl. ānas tokis pryspūti (vö. fehérorosz ён надзьмуўшысь), žusplešdyti ’nyüzsögni’, pl. béržo rāguitēs žusplēsdo (vö. fehérorosz бярозавыя санкі задираюцца), razsiskirdinėti ’szétválni’, pl. c’anai siena rasiskirdžinėja (vö. fehérorosz сцяна разлучаецца), įsispirdyti ’támaszkodni’, pl. insispirdo šaudūosna kuolālis (vö. fehérorosz калёчек упіраецца), išspirti ’megdagadni’; pl. kárvės tešmuvà išpirtas (vö. fehérorosz вымя выперта), dastóti ’kapni’, pl. pęnsijų· džidelbr· dastós (vö. fehérorosz даста́нець пэнсію), svilinti ’égetni’, pl. mán svilina po pus’au (vö. fehérorosz мне паліць у сярэдзіне), pravarinėti ’elűzni, eloszlatni’, pl. móka kvarābu· ’betegség’ pravarinėc (vö. fehérorosz уме́я хваро́бу прагнаць), išvažiuoti ’kiborulni’, pl. kuōlas išvažāu (vö. fehérorosz кол выехаў), verštis ’forogni’, pl. viiko kaklas nėšverc’a – vieno káulo (vö. fehérorosz шыя воўка не варочаецца), suvesdinėti ’összeveszíteni’, pl. ānas mus suvezdzinėj (vö. fehérorosz ён нас звёў), vėstis ’sikerülni’, pl. mūm nėšvedė k’aulè·s (vö. fehérorosz нам не вяльсь свіні), išvisti ’megszületni’, pl. kumelis cik išvīrto ir stojos (vö. fehérorosz жарабёк вываліўся і стаў), užvyti ’betemetni hóval’, pl. žuvita kel’ai (vö. fehérorosz забеены дарогі), továbbá a pravės’au ’hűvösebben’ határozószó, pl. tėsta gūli pravės’au (vö. fehérorosz ляжыць прахладней) és így tovább. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a kívánt gondolat kifejezésére e nyelvjárások idősebb beszélői néha még kétféleképpen is mondják: ahogyan korábban, tiszta litván, saját jelentésű szóval, illetve fehérorosz eredetű, idegen jelentésű tükörfordítással, például blī’nā prybsvilė· / pryūdegė (vö. fehérorosz блін прыпаліўся), padlágė klójas / stātos an bálk’u (vö. fehérorosz падло́ра стаўіцца на бэлкі), jau ānas žudzīrė· / žūverte kójas (vö. fehérorosz ён завярнуў ногі), luntà su luntù suspirdzinėja / susciūnka (vö. fehérorosz дошка з дошкай спатыкаецца) és más effélék. Véleményünk szerint ez jelentős tény, amely azt mutatja, hogy a fehéroroszból átvett tükörfordítások használata itt még nem általános. Megítélésünk szerint a litván nyelv számára fölösleges, e litván nyelvjárások számára azonban már valóban nélkülözhetetlen, fehéroroszból származó, legnyilvánvalóbb tükörfordításokból itt igen sok van (saját, litván jelentésű szavaikat sajnos már szinte elfelejtették), például mán gerai gi·vėnasi (= jól élek, vö. fehérorosz мне добра жывецца), mán širdis mušasi (= dobog, vö. fehérorosz сэрца б'ецца), mán sveikatà nupūole· (= meggyengült, vö. fehérorosz 191 zdaróye ūpala), mán nezdúoda válgi·c’ (= nem tudok enni, vö. fehérorosz mne ne ūdáeicė eści), mán tokìs válgrìmas nepraeina (= nem ízlik, vö. fehérorosz не праходзіць такая яда) és így tovább. Vannak e nyelvjárásokban olyan tükörfordítások, amelyek fehérorosz (szláv) eredete kissé gyanúsnak, kétségesnek tűnhet. Ezek közé hajlunk sorolni a drebuliāi és supyklà főneveket ’a mocsárban ingó hely’ jelentésben, például un drabul’ù bál tos sámānos āugo; un drabul’ù stojos. Rod. – LTT 1994: 59 (vö. fehérorosz на траціне белы мох рос; стаў на траціну), l’ùne supi·klà. Aps. (vö. fehérorosz у люне траціна), degmatìs ’forróság’ jelentésben, pl. nog degmacìes vaìko ausèl’e susmorčūjiì. (vö. fehérorosz з гарачыны вушкі яго зморшчыліся), žilainė ’iszapos-lápos hely’ jelentésben, pl. tì· tok’à žilainė, niẽkas neáuga. Rod. (vö. fehérorosz там такі сівак, нічто не расце) és így tovább. Véleményünk szerint több sajátosságuk is lehetővé teszi, hogy tükörfordításként tartsuk számon őket. A Drebulių szemantikája bizonyos alapot ad arra, hogy e szót a fehérorosz траціна közvetlen megfelelőjének, másolatának tartsuk, mivel a drebuliāi éppúgy, mint a fehérorosz траціна, legközelebbi kapcsolatban áll a fehérorosz траці́ ige ’oda-vissza vagy fel-le mozgatni’ jelentésével (ТСБМ V 541–542). Ezt a véleményt teljes mértékben alátámasztja az is, hogy a szó drebuliāi ebben a jelentésben nem szerepel az LKŽ II₂ 674-ben. A supyklà tartalmát alaposabban szemügyre véve mégis úgy tűnik, hogy jelentése szintén közelebb áll a fehérorosz траціна szóhoz, mint a litván liūnas szóhoz, mivel ténylegesen tágabb jelentésű, mint a liūnas. Mivel a supyklà olyan tárgyat jelöl, amely a fehérorosz траціна szóhoz hasonlóan külső erők hatására ring, rezeg, míg a liūnas által jelölt tárgy mozgása valamelyest eltér – enyhébb, gyengébb –, hiszen a liūnas maga ring, imbolyog, hajladozik; vö. még liumpynė ’hely, ahol imbolyog’, liumpėti ’hajolni, hajladozni’ (LKŽ VII 611–612). Ez pedig egyike lehet azoknak a lehetőségeknek, amelyek alapján úgy vélhetjük, hogy a supyklà szülhette a траціна szót. Másfelől a supyklà e nyelvjárások új szavának tekintendő (az -ykla képző általában véve új a litvánban – vö. Skardžius 1943: 601). Ezenkívül a supyklos ebben a jelentésben nincs adatolva az LKŽ XIV 195-ben. A supyklos e jegyei természetesen nem zárják ki, hogy tükörfordításként tartsuk számon. A dėgmatì ’nagy hőség’ jelentésű szó tükörfordításként való besorolását mindenekelőtt alighanem a szó meglehetősen szokatlan képzése teszi lehetővé. Mivel a fehérorosz nyelvjárásokban ugyanezzel a ’nagy hőség’ jelentéssel egymás mellett gyakran két azonos tövű főnév, a го́рач és a гарачыня használatos (lásd СБГ I 465, 424), úgy véljük, hogy az ő го́рач szavuk közvetlen litván megfelelője az azonos jelentésű degumà lehetett (különösen, mivel az -uma képzős alakok itt gyakoriak, és nem elvont, hanem konkrétan tárgyiasuló objektumokat jelölnek, pl. tankumà ’sűrűség, sűrű bozót’, tamsumà ’sötét hely’, tolumà ’távoli hely’ stb. – Rod., vö. még LKK XXX 137), amelyet a fehérorosz го́рач mintájára itt a litvánban képző nélküli szóként értelmeznek; a гарачыня jelentésének kifejezésére pedig a második, -tis képzőt használhatták, amely – az elsőhöz hasonlóan – konkrétabb objektumokat jelöl, mint az -ynas képző (vö. LKGr I 290; vö. még az itt ugyanezzel a képzővel használt nėkėstis ’gyűlölet’ szót). Így a degmatìs forrása alighanem a *degumatìs szó lehetett. Véleményünk szerint a dėgmatì dėgmečio (dėgmetis) szóból való származtatását – ahogyan arra az LKŽ II₂ 367 hajlamos – nemcsak a hangsúlyozása, hanem a szemantikája is aligha engedi meg. 192 A tükörfordítások közé sorolását žilainė ‘šlynynę’ esetében valószínűleg elsősorban az teszi lehetővé, hogy színét tisztán belarusz nyelvjárási példával írjuk le, vö. žilainė – ez az ő cibákjuk. A Šlỹnas valójában kékesszürke, a vizsgált litvánok pedig ezt a színt – sok más litvániai nyelvjárástól eltérően – žila néven nevezik; vö. továbbá a litván pilka vārna, az elszigetelt litván nyelvjárások žila vārna alakját és a belarusz cibák варо́на kifejezést. Ez a körülmény alátámasztja azt a feltevést, hogy a belarusz cibák egészen lehetséges oka lehet a žilainė kialakulásának. A Žilainė ráadásul mindeddig ismeretlen volt a litván nyelvjárásokban, -ainė képzője pedig a litván nyelvtől eltérően nem főnevekhez kapcsolódik (vö. Skardžius 1943: 286–287), hanem éppen úgy, mint a belarusz nyelvjárásokban, melléknevekhez. Így az említett žilainė tulajdonságai valószínűleg nem zárják ki, hogy tükörfordításnak tekintsük. Az ilyen tükörfordítások kétségtelenül minden nyelv, s még inkább annak elszigetelt nyelvjárása számára a legveszélyesebb kölcsönzések. Különösen akkor, ha sok van belőlük, és számuk napról napra növekszik. Valószínűleg ezek járulnak hozzá leginkább minden anyanyelvi rendszer torzulásához, sőt pusztulásához. Hogyan lehet felismerni őket, amikor a nyelvben (nyelvjárásban) találkozunk velük? Melyek a fő jellegzetes ismertetőjegyeik? Hol rejlenek jellemzőik és azonosításuk kulcsa? Amint az itt bemutatott számos, kétségtelen tükörfordításból – amelyeket az általunk vizsgált, Belaruszban élő elszigetelt litván nyelvjárásokban használnak – kitűnik, ezek a tükörfordítások e nyelvjárások szükségszerűségéből mesterségesen összeillesztett, két részből álló szavak: első részük litván forma, amely mögött a belarusz tartalom, vagyis a belarusz nyelvre jellemző jelentés rejtőzik. Az ilyen kettős természetű szavak ezekben a nyelvjárásokban valóban létező és gyakori alakok; első pillantásra ártalmatlannak, sőt csaknem minden más litván szóhoz hasonlónak tűnnek, ám a litván nyelvben nem létező, belaruszból kölcsönzött szójelentést rejtenek magukban, és sajátjuknak mutatkoznak. Belőlük felszínre tör, sőt előretör a pusztító töltet, amely a szó litván jellegét rombolja. Valójában semmilyen kulturális szerepet nem töltenek be itt, és nem mutatják meg, mit tanultak a belaruszoktól az elszigetelt litván nyelvjárások pozitív értelemben. Ezek a valóságos, idegen hatással telített, mélyen rejtőző robbanóanyagok, a nyelvjárások belaruszosodásának állandó forrásai, amelyeket külső, litván formájuk szépsége fed el. A belső forrás erőteljes, napról napra fokozódó hatása valójában olyan erős, hogy idővel a szép külső burkot is megrongálja, értéktelenné, kifejezéstelenné, sőt semmissé teszi; vö. pamušti ‘užmušti’ (pl. vagiai jų pamušė, vö. belarusz набілі), razvírti ‘išvirti’ (pl. razvírė kopūstai; vö. belarusz развары́лась капуста), žėmas nosiūkas ‘kumpas snapas’ (pl. varno žėmas nosiūkas, vö. belarusz у варо́ны nícki носік), po vienai šaliai ‘vienoje pusėje’ (pl. tarpupėdžiai šeši – po vienai šaliai trys ir po kitai trys, vö. belarusz на адной старане) stb. A szó jelentésének ilyen megalapozatlan felfújása megbontja a forma és a tartalom anyanyelvhez való hűségét; az ilyen szó nyelvi szemétté válik, az ilyen szeméttel szennyezett elszigetelt nyelvjárás pedig – mivel a jelen körülmények között egyáltalán nem gondozzák és nem teszik litvánabbá – feltöretlen parlaggá lesz, amely egyre közelebb kerül a végleges eltűnéshez, a belarusz elemek visszafordíthatatlan elburjánzásához. Az itt bemutatott, az elszigetelt belarusz nyelvjárásokban használt számos, kétségtelen tükörfordítás felismerésének alapjai, jellegzetes 193 tulajdonságaik és feltárásuk módja már valamelyest körvonalazódik. Ezek lényegében ugyanazok a felismerési kritériumok, amelyek alapján a belarusz határ menti nyelvjárásokban a litván tükörfordításokat megállapítottuk (lásd Baltistica 1990: 165). Mindenekelőtt fontos felismerni és feltárni, mi az, ami az ilyen szavak jelentésében velük született és sajátjuk, és megérezni, mi az, amit kívülről kaptak. E feladat megoldásához különösen jól kell ismerni az anyanyelvet, értékelni kell a szavak jelentései közötti viszonyokat mind a teljes litván nyelv, mind a belarusz nyelv és nyelvjárásai vonatkozásában, meg kell világítani a belarusz hatásúnak gyanított jelentések különbségeit és egyezéseit, el kell mélyedni mindkét nyelv teljes kifejezésmódjában, össze kell tudni vetni a megfelelő jelentésárnyalatokat, és meg kell határozni a jelentéseik közelségének fokát. Vagyis nagyon jól kell ismerni mind azt a nyelvet (jelen esetben az anyanyelvet), amelyre az idegen (belarusz) nyelv hat, mind pedig az idegen nyelvet, amely az elszigetelt litván nyelvjárásokra hat. A két nyelv rendszerének, kifejezésmódjaik különbségeinek és azonosságainak összehasonlításával viszonylag sikeresen feltárhatók az ilyen tükörfordítások kialakulásának és létrejöttének tendenciái, valamint útjai. De ez természetesen még nem minden. Bár az általunk végzett kutatások adatai egyelőre mintha nem nyújtanának több információt a belarusz tükörfordítások jellemzéséhez, úgy véljük, további vizsgálatuk új és megbízhatóbb megkülönböztető jegyeket tár majd fel. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Aps. – Az apsoi (Juodelėnai és Damošiai falvak) litván nyelvjárásról az 1956-ban, 1974-ben, 1977-ben, 1985-ben és 1991-ben tartott dialektológiai expedíciók során E. Grinaveckienė által készített feljegyzések (a szerző archívuma). Baltistica 1990 – Baltistica 26(2), Vilnius: Mokslas. DŽ – A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijos leidykla, 1993. LA 1996 – Lietuvių aidas, 1996. március 21., 56. szám: 24. LKG I – Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius: Mintis, 1965. LKK XXX – Litván nyelvészeti kérdések 30, Vilnius, 1993. LKŽ II₂ – Lietuvių kalbos žodynas 2, Vilnius: Mintis, 1969. LKŽ III – Litván nyelvi szótár 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956. LKŽ VII – Lietuvių kalbos žodynas 7, Vilnius: Mintis, 1972. LKŽ XIII – Lietuvių kalbos žodynas 13, Vilnius: Mokslas, 1984. LKŽ XIV – A litván nyelv szótára 14, Vilnius: Mokslas, 1986. LTT 1994 – Litván nyelvjárási szövegek, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Lz. – Lazūnų lietuvių šnektos dialektologinių ekspedicijų, vykusių 1958, 1959, 1966, 1972, 1982 metais, E. Grinaveckienės užrašai (autorės archyvas). Ram. – Ramaškonių lietuvių šnektos dialektologinių ekspedicijų, vykusių 1960, 1992 metais, E. Grinaveckienės užrašai (autorės archyvas). Rod. – A Rodūnia (Senasis Smilginių falu) litván nyelvjárásáról az 1973-ban és 1982-ben tartott dialektológiai expedíciók során készült, E. Grinaveckienė feljegyzései (a szerző archívuma). СБГ I – Északnyugat-Belarusz és határvidéke belarusz nyelvjárásainak szótára I, Minszk: Навука і тэхніка, 1979. СБГ II – Északnyugat-Belarusz és határvidéke belarusz nyelvjárásainak szótára 2, Minszk: Навука і тэхніка, 1980. СБГ IV – Északnyugat-Belarusz és határvidéke belarusz nyelvjárásainak szótára 4, Minszk: Навука і тэхніка, 1984. S k a r d ž i u s P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Lietuvos Mokslų Akademija. 194 Litván Nyelvi Intézet. ТСБМ V – A belarusz nyelv értelmező szótára 5, Minszk: Беларуская савецкая энцыклапедыя імя Петруся Броўкі, 1983. Tükörfordítások a fehéroroszországi etnikai területek elszigetelt litván nyelvjárásaiban Összefoglalás A jelen tanulmány a fehéroroszországi elszigetelt litván nyelvjárásokban (Lazūnai, Rodūnia, Ramaškonys, Apsas) található tükörfordításokat elemzi, amelyek a csaknem száz évvel ezelőtt oda behatoló fehérorosz nyelvjárások erős hatására jöttek létre. Abból indulunk ki, hogy ezek a tükörfordítások két részből állnak – egy külsőből és egy belsőből. A belsőt a jelentése, a tartalma, az egész szónak egy lényeges eleme alkotja, a külsőt pedig a forma, a megjelenése. E tükörfordítások jelentései – tartalma – idegen a litván nyelv számára, a fehérorosz nyelvjárások megfelelő szavaiból, illetve szófordulataiból származik. A forma, a külső megjelenés ezzel szemben litván szóként, illetve litván szófordulatként jellemzi ezeket a kölcsönzéseket. A tükörfordítás jelentése az az elem, amely nemcsak a szót (szófordulatot) teszi idegenné a litván nyelvben, hanem végső soron az egész nyelvjárást is a kihalás felé sodorja. A tanulmány kifejti, hogy a tükörfordítások jóval később hatoltak be ezekbe a nyelvjárásokba, mint a jövevényszavak. Az egyoldalú kétnyelvűség légköre, amelynek eredményei ezek a tükörfordítások, és amely csak későn szilárdult meg véglegesen, elősegítette a fehérorosz nyelv litván nyelvjárásokra gyakorolt hatását. 195