Lituanizmų prisitaikymas baltarusių šnektose ir jų atpažinimo būdai

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS Elena GRINAVECKIENĖ A LITUANIZMUSOK ALKALMAZKODÁSA A FEHÉROROSZ NYELVJÁRÁSOKBAN ÉS FELISMERÉSÜK MÓDJAI A litván nyelvjárások, amelyek történelmi időkben különféle politikai, társadalmi és gazdasági okokból a fehérorosz nyelvjárások közé kerültek, és az asszimiláló hatásuknak voltak kitéve, a fehérorosz nyelv rendszeréhez igazodtak, asszimilálódtak, anyanyelvük számos lényeges vonását elvesztették, különösen annak elevenségét, szabályosságát és szemléletességét, ugyanakkor viszonylag jól felismerhető nyomokat hagytak ottani tényleges létezésükről. A fehérorosz nyelv rendszerébe bekerült és abban meghonosodott litván eredetű szavak további fejlődése nagyon változatos és általában véve összetett. Leginkább a lituanizmus átvételének idejétől és keletkezési földrajzától függ. A régebbi, Litvániától távolabbi fehérorosz területeken élő lituanizmusok annyira megváltoztak és elszlávosodtak, hogy gyakran valóban nehéz felismerni őket. Az újabb, Litvánia határához közelebb használtak még nem engedtek ennyire ennek a hatásnak, ezért többnyire könnyebb azonosítani őket. A fehérorosz nyelvjárásokban előforduló lituanizmusok expedíciós kutatása (különösen a Litvániával határos területeken és a litván nyelvjárásokban), valamint részletes vizsgálatuk (1956–1996) számos új adatot szolgáltat, amelyek megbízhatóan kirajzolják a fehérorosz nyelvi rendszerhez való alkalmazkodásuk jellemzőit, feltárják a fehérorosz nyelvi rétegeket, és segítenek viszonylag pontos felismerésükben. A lituanizmusok mindenekelőtt fokozatosan kezdik elveszíteni eredeti (magukkal hozott) litván alakjukat, és feltétel nélkül a fehérorosz nyelvi rendszerhez igazítják azt; alakjukban és tartalmukban lényeges minőségi eltávolodások és eltérések következnek be a litván nyelvtől, összetevőik szerepe és rendeltetése változni kezd, és a fehérorosz nyelvből azonnal szokatlan, új vonásokat vesznek át. A fehérorosz nyelvjárásokba bekerült és ott meghonosodott lituanizmus azonnal, hirtelen elveszíti hanglejtését. Ennek oka, hogy a fehérorosz nyelvben nincsenek hanglejtések. Így tehát, amikor beolvad, leveti litván és nemzeti jellegének legfőbb ismertetőjegyét – sajátosságát, elveszíti ékességét, elszegényedik. Csupán azt figyeltük meg, hogy például Kamojai környékén (Pastovys járás, Fehéroroszország) és másutt a fehérorosz nyelvjárásokban a litván eredetű helynevek, folyónevek, családnevek stb. a diftongusokban a természetes akut hangsúlyt i, u + l, m, n, r még megőrizték, és tisztán ejtik őket (LKK XXX 126–128). Ez azonban természetesen már atipikus, átmeneti jelenség. Véleményünk szerint a hanglejtések eltűnése a lituanizmusok hangsúlyrendszerének legszembetűnőbb közeledése a fehérorosz nyelvjárásokhoz. 171 A hanglejtés elvesztésével a lituanizmus nagyon gyorsan litván hangsúlyozását is elveszíti – azonnal aláveti magát a fehérorosz hangsúlyváltás törvényszerűségeinek. Ilyenek például a lituanizmusok: койш < káušas, лойж < láužas stb., amelyek a litván nyelvjárásokban gyökérhangsúlyosak voltak (pl. káušas, káušo, káušu, káušai stb.), most a fehérorosz nyelvre jellemző törvényszerűségek szerint ingadozó hangsúlyúvá válnak, például: койшу, кайша́, кайшо́м... A бо́нда < bandà lituanizmus stb., amelynek hangsúlya ingadozó volt (: bandà, bandõs, bandái, bandà...), most állandó hangsúlyúvá válik (:бо́нда, бо́нды, бо́ндай...), és így tovább. A lituanizmusok hanglejtésének eltűnésével és hangsúlyrendszerük elszegényedésével együtt megállapítható a hangsúlyos és hangsúlytalan hosszú szótagok teljes kiegyenlítődése a rövidekkel. A lituanizmusok valamennyi magánhangzója elveszíti a hosszúság és rövidség közötti különbséget. Minőségük egyformává válik, akárcsak a fehérorosz nyelvben, például: ата́дурам ‘külön’ (< atódurom ‘elkülönítve’) (СБГ I 103), баже́лка ‘buoželė’ Lis. (< buoželė + ka), гаруды (< arúodai), г’ілонь1 Rod. (< gyluonìs), г’іве́лка ‘pempė’ Achr. (< gyvėlė + ka), Г’убін (LKK XXX 116) ‘erdei név’ Rod. (< Guobýnas), кукуць ‘malac’ (LKK XXX 116); ‘síp’ (Мат., 86), (< kūkūtis, kaukūtis), купене́ць Rod. (< kopinėti), падзі́нка Kur. (< puodýnė + ka), шніпе́ць Kam. (< šnýpšti), тру́кзель Kir. (< trúkžolė), визикава́ць Bok. (< vyzdėti) ‘keresni’ stb. Megállapítottuk, hogy fehérorosz nyelvjárási használatba kerülve általában nem változtatják meg alakjukat azok a lituanizmusok, amelyek fonetikai rendszere (főként nyelvjárási) és hangsúlyozása megegyezik a fehéroroszéval, például: апі́кула ‘lusta’ (СБГ I 87) (< apýkula ‘ua.’), бумбе́ла (< nyj. bumbėla, b embėlė), кяту́рка ‘a férfinadrág elején levő hasíték’ (СБГ II 597–598) (< ketūrka ‘ua.’), кумша́ ‘az út egyenetlen részeinek gallyakkal való beborítása’ Rag. (< nyj. kumšà, kamšà ‘ua.’), стадба́ ‘lakoma’ Kam. (< mišà ‘ua.’), вяпла ‘ügyefogyott’ (СБГ I 389) (< vėpla ‘ua.’), вягела (СБГ I 389) (< nyj. vėgėlà, vėgėlė), вапсва́ (СБГ I 281) (< vapsvà ‘ua.’), кипа́пла (СБГ II 464) (< kerépla) és sok más. A teljes -as végződést csak a régebbi lituanizmusok vesztik el, például: apýд (< arúodas), бронкт/брункт ‘branktas’, койш (< káušas), карш (< kéršas), лойж (< láužas), ройст (< raìstas), сцимбу́р (< stim̃būras), склют/шклюот ‘skliutas’, жа́г’ar (< žágaras) stb. Ha e végződés elhagyásával nehezen ejthető két mássalhangzó kerülne egymás mellé, közéjük э(a) ékelődik, például: сві́рэн/сві́ран (< sví̃nas). Vannak olyan lituanizmusok, amelyeknek -as végződéséből csak az -s mássalhangzó marad el. Az ilyen hímnemű főnevek így semlegesneművé válnak. Így a két nyelvtani nemű litván szavak háromnemű lituanizmusokká lesznek, például: бро́нкта (< bránktas), бе́рала (< bėralas), ‘ki nem rostált gabona’, ро́йста (< raìstas), шва́рка (< švárkas), хо́хла ‘az állat nyakán levő sörte’ (< kák las ‘nyak’), ко́та (< akúotas), жлу́кта/жлу́та/жлу́хта ‘žlūgtas’ (СБГ II 1481) < žlúgtas), 1 A fehérorosz lituanizmusok zárhang г-jét az írásban módosított, ékezettel ellátott г’ betű jelöli. 172 О́пса2 (< Ápsas) stb. A lituanizmusok -is, -ys végződése rendszerint teljesen lekopik. A szóvégi ж, ш mássalhangzók keményen, az összes többi lágyan hangzik. Pl.: г’ир’эль (< gigėlis), г’иль (< gylỹs), куль (< kūlỹs), курмёль ’ilyen hal’ (< kurmėlis), лаг’ёс (< lagėsis), кукуць (< kukūtis ’malac’ és kaukutis ’síp’), бродзень (< bradinỹs), пар’гойш (< ragaišis), Абаль ’családnév’ (< Ábuolis ’Obuolỹs’ < obuolỹs) stb.; vannak azonban olyan esetek is, amikor csak a -s végződés esik le, pl. скилүндзи (< skilándis), és a lituanizmus alakja többes számúvá válik; vagy előfordul, hogy a -is végződés helyett -a végződést használnak, pl. шкilėnda (СБГ V 479) < skilándis, és a főnév nőneművé válik. A litván határhoz közelebb viszonylag ritkán maradnak érintetlenek a lituanizmusok –as, -is végződései, pl. kápklic (< karklỹs) ’fűzfa’, г’ór’ic ’hívatlan vendég az esküvőn’ (< gúogis) Vid., р’эзас (< réžas) ’barázda’, báг’anac ’ölyv’ (< vánagas) Rod. stb. A litván szavak -a végződése a lituanizmusokban többnyire változatlanul megmarad, pl. но́шита (< naštà), кумша́ (< nyj. kumšà, közny. kamšà), бо́нда (< bandà), стабда́ (< stabdà), вяпла (< vėpla ’vėpla’) stb.; mellette azonban időnként, különböző nyelvjárásokban, a -ia végződés is előfordul, pl. пу́тра/пу́тря (< putrà). A litván szó nyelvjárási -a végződése az l megkeményedése után a lituanizmusban szintén változatlan marad, pl. бумбяла (< nyj. bumbėla, közny. bambėlė). Mivel a belarusz nyelvjárások rendszere nem ismeri a litván nyelvre jellemző ė magánhangzót (nyj. ė), ez tűnik el elsőként a lituanizmusokból. Az összes ė-tövű lituanizmus szlávosodás során többnyire io-tövűvé, ritkábban o-tövűvé válik; pl. пі́мпа (< nyj. pímpė, közny. pėmpė), pav’ге́ня (< raugiénė), сауcéня (< sausiénė), кру́шня (< krūšnė), ду́лька (< dùlkė), Паці́лта (< Patìltė ’rét neve’ Vid., Гертоклі́ня (< Girtuoklýnė) ’erdőrész’ Vid., пасакі́ля (< rasakìlė), Падру́кша (< Padrūk-šė) ’rét neve’ Vid., вирці́ня (< virtinė) stb. Előfordul, hogy a szlávosodó (különösen a régen átvett) lituanizmus ė végződése is lekophat, pl. я́хждель ’ilyen sásféle’ (< júodžolė ’ugyanaz’), és nőneme hímneművé válik. Az i-tövű lituanizmusok -is végződése rendszerint szintén lekopik, a szóvégi mássalhangzó többnyire lágy, pl. клець (< klėtis), сверць (< svirtìs), не́марасц (< nėrimastis) stb.; bár akadnak esetek, amikor az -is végződés helyébe -ia lép, pl. виршня/шивиршня/сибирня ’emelőkar’. Az -(i)us végződést a litvanizmusok (az általunk feljegyzettek között csak családnevek) szintén elhagyták, egyúttal a képző -v- mássalhangzóját is kiejtve, pl. Куле́йч (< Kulėvičius), Лунке́йч (< Lunkėvičius) Rod. A képző -evič- -v- mássalhangzójának elhagyása valószínűleg abból adódott, hogy a litvánból kölcsönözték ezeket a családneveket (vö. a Dieveniškės környéki hasonló családneveket: Uscineiči’us ‘Ustinavičius’, Vaškėleiči’us ‘Vaškelevičius’, 2 Előfordul, hogy az О́пса ’Apsas’ semleges nemű helynevet – anélkül, hogy más ragozott alakjaira is figyeltek volna (pl. édy da О́пса; жыў пад О́псам stb.) – az 1985–1987-ben a nyelvjárást kutató szakemberek meglehetősen felelőtlenül nőneműnek tekintették, és az egész cikkben annak tartották (lásd LKK XXVIII 99–117). 173 dar plg. Turska 1982: 67). Az -uo végződésű lituanizmusokból igen kevés adatunk van, és szlávosodásukkor végződésük sorsa változó, pl. стума́ (< stuomuo, esetleg a stumā alakból) ’stuomuo’, шаламянь (< šelmuo, esetleg a šelmenys alakból). A belarusz lituanizmusok többes számú alanyesetének végződése mindig szláv -і(ы), és a belaruszhoz hasonlóan nincs nyelvtani nemük; pl. рэзґіні (< rėzginės), бразґуны́ (< brazgūnai), пумпо́лакичы ’mocsári gólyahír’ (< nyj. pumpólakščiai), páґуці ’szánkó’ (< rāgutės), лӯпы (< lūpos), зяўны (< žiāunos), ато́жалы (< nyj. atāžalos, közny. ātžalos), бальзе́ни (< balžienai, balžienos), го́хты (< gāktos), жэгґіні (< žaginiai) stb. A lituanizmusokhoz gyakran belarusz kicsinyítő képzők járulnak, amelyek a képzett alaknak többnyire nem adnak kicsinyítő jelentést; pl. кілічка (< kielė + ічка), капу́шка ’kis kapa’ (< kaũp-ti+ушка), ко́йрачка ’balkezes’ (< kairỹs+ачка), кло́ўсичка ’aki az ablakok alatt hallgatózik’ (< klaus-ýti+ічка), бу́рбалка (< burbulas+ка), бру́нтачка ’branktas’ (< бру́нта+ачка, бру́нкта+ачка), подзі́нка (< puodynė+ка), кумпячо́к (< kumpis+ачок) stb. Bár a lituanizmusok gyöke áll ellen legtovább a szlávosodás hatásának, és ennek alapján a legkönnyebb felismerni őket, maga a gyök is sokféle változáson megy keresztül, fejlődési iránya viszonylag nehezen jósolható meg; vokalizmusának és konsonantizmusának olyan sajátosságai tűnnek fel, amelyek gyakran szokatlanok a litván nyelv számára. Amint azt korábban megállapítottuk, szinte minden esetben szűkül az a hangsúlyos magánhangzó, valamint a kettőshangzók és mássalhangzó-kapcsolatok első a eleme, és o-vá válik; pl. бо́нда (< banda), бронкт (< brañktas), кро́уш (nyj. kraušas) ’körte’, ло́уж (< lāužas); пойсать (< paišyti), го́хты (< gāktos), сто́ці (< stāčias), ро́йст (< raistas), сомиц (< sāmtis) stb. (lásd LKK XXVII 124). A lituanizmusok uo és au kettőshangzói is eltűnnek, mivel a belarusz nyelvben nem jellemzők. Az eltűnő uo kettőshangzó különböző nyelvjárásokban és különböző időszakokban háromféle reflexet eredményezett: o, a, u, pl. Ёдлавічы (< nyj. Júodek-nai, közny. Júodelėnai), г’а́ба (< guõbas), ару́д (< arúodas) (lásd LKK XXVII 125–128); az au négyféle reflexet adott: oy, o, a, u, pl. ло́уж (< lāužas), ложа́виска (< lāužas+ависка), капу́шка ’kis kapa’ (< kaũpti + ушка), куку́цъ ’síp’ (< kaukutis3 stb. (lásd Baltistica 1989: 70–80). A belarusz nyelvjárásokban vannak olyan lituanizmusok, amelyekben a gyök mássalhangzója szabálytalanul meglágyult; pl. кло́ня ’klónas’, сюптня ’suktinis’, кло́мбы ’klumpės’ stb. Kevésbé szlávosodik a lituanizmusok k és g előtt álló veláris n-je, valamint a zárhangú g; ezek azt mutatják, hogy az ilyen hangokat megőrző szavak többnyire litván eredetűek lehetnek; pl. инг’ірічнік ’vingiarykštis’, Ві́нг’ра ’Vingra, a Kamojys Pastovys melletti folyó neve 3 Az 1995-ben megjelent, Zietelas nyelvjárásából származó, 1901–1903-ban a neves lengyel nyelvész, J. Rozwadowski professzor által lejegyzett szövegek példái: kóūła és k’óūłe ’disznó’ (Rozwadowski 1995: 42) arra utalnak, hogy valószínűleg a belarusz nyelvjárások hatására már magában a litván nyelvjárásban is megkezdődhetett a litván au kettőshangzó monoftongizációja, amíg a nyelvjárás még élt. 174 raj’, púnkili ‘takarmányrépa’ stb. Azokat a belarusz és lengyel területeket, ahol ilyen n fordul elő, H. Turska lengyel nyelvész a litván szubsztrátum területeinek tekinti (lásd Turska 1982: 64 és másutt); a neves lengyel dialektológus, Stanislav Glinka professzor pedig, miután az Augustów környéki belarusz és lengyel nyelvjárásokban a szláv nyelvek számára idegen veláris n-t talált, joggal tartja azt az ezeken a vidékeken történelmi időkben élt litvánok nyelvi maradványának (Glinka 1990: 119–120 és a mellékelt térkép). Azt is megfigyelték, hogy a belarusz litvanizmusok a litván k mássalhangzó helyett ch mássalhangzót használnak, pl. го́хты (< gáktos), ху́рстацца ‘mozogni’ (< kùrstytis), рjóхаць ‘röfög’, хо́хла ‘a disznó tarkójának szőre’ (< kákłas), хлúба (< klúbas ‘makacskodik’), хайлуха ‘züllött nő’ (< kiaulė+уха), хурну́ (< kurniau) stb. Ez nem más, mint a litvanizmus szlávosodásának jele; vö. a fordított szabályt a litván nyelvjárások szláv jövevényszavaiban: káta (< br. хата), koč ‘bár’ (< br. хоць). Érdemes megjegyezni, hogy egyes belarusz nyelvjárások a szlávokra jellemző ch mássalhangzót gyakran más szláv nyelvekből vagy más belarusz nyelvjárásokból átvett szavakban is a k helyett ejtik, pl. ху́ртка ‘dzseki’ Sal. (< рус. куртка ‘ua.’), ха́тар ‘gyulladás’ (< рус. катар ‘ua.’), хвадра ‘a hónap negyedrésze’ (< рус. квадра ‘ua.’), харму́шка (< рус. кармушка ‘ua.’), хорт Mal. (< рус. курт), хо́хлюш (< рус. коклюш ‘ua.’). Véleményünk szerint ez különösen értékes sajátosság, amely lehetővé teszi, hogy az ilyen ch hangot tartalmazó belarusz szavak mindegyikét vagy más eredetűnek, vagy más belarusz nyelvjárásokból származónak gyanítsuk. A belarusz lituanizmusok felismerésekor tehát szem előtt kell tartani szlávosodásuk e következményeit, figyelembe kell venni és alkalmazni kell őket. A lituanizmusokat meglehetősen nehéz felismerni, ha tövük kezdő mássalhangzója nem etimológiai változás következtében egy másikkal cserélődik fel, eltorzítva eredeti alakjukat. A mássalhangzó-változás következő gyakoribb eseteit figyelték meg: a) A szókezdő s- š- lesz: шмі́рак ‘tepertő’, шклюот ‘szelet’, шме́рг’я ‘takony’, шло́кшына ‘háncs, kéreg’, шкіле́нда ‘kolbász’, шклузбо́к ‘kolbász’, швіршну́ ‘emelő’ stb. b) A szókezdő p-, valamint v- zöngés b--re változik, például бу́кшты ‘a vízbe eresztett, a halak búvóhelyéül szolgáló ágak’, бо́йсаць ‘figyelembe venni’, бірба́ты ‘elernyedt’ stb. c) A szókezdő k- zöngés g--re változik, például г’яблы (< kėblas), ‘sikertelen’, глу́мбы/глу́бы (< klùmpės) stb. d) Ritkább esetekben a szókezdő g- helyén d-; l- és n-; a j- helyén pedig l- áll, például драбе́сты (< grebėstai), ну́рба (< люрба) ‘vastag forgács’, лютру́ца (< jùdrė+ца) ‘a lent széttekerő, ilyen gyomnövény’ stb. e) Előfordulnak olyan lituanizmusok is, amelyekben a tő mássalhangzója nem etimológiai úton változott meg, például пацуба́йла ‘aki sokáig tapogat’ (< táj. рацига́ла, köznyelvi pačiupáila), ре́звины (< rėzgìnės), рóyг’aч ‘siránkozó’ (< raudóti+ач), кульня/кульжа́ (< kùlsė), каптано́сы ‘felfelé görbülő orrú’ (< karkanósis) stb. A belarusz nyelvjárásokban más szláv nyelvekből átvett, ilyen típusú jövevényszavak is vannak, például трудні (< рус. тру́тни), ярмарка (< рус. ярмарка) stb. A nem etimológiai mássalhangzó-váltakozás hasonló esetei a litvánban is előfordulnak, és 175 más nyelvekből vagy nyelvjárásokból származó kölcsönszavaiban, például šėkštas (< kėkštas); ко́бачка ‘a mell alatti kis mélyedés’ (< ко́бачка ‘uo.’), крымытник ‘egy bizonyos gyógynövény’ (< рус. трыщутник ‘uo.’), кужу́рка ‘mellény’ (< рус. тужурка ‘uo.’), батла́шка ‘katonai fémkulacs’ (< рус. баклажка ‘uo.’) stb. A lituanizmusok rekonstruálása számos nehézségbe ütközik azokban az esetekben is, amikor a szó elejéről elmarad a mássalhangzó — rendszerint a tő mássalhangzója, ritkábban magánhangzó —, például капа́ч (< skaročius), про́га (< spragà), клу́нкі ‘ízületek’ (< шкулу́нкі < шлу́нкі < šlaunys), рюхаец (< kriūks), иксба́ (< viksva), инг’иру́чник (< vingiarykštis), ко́ткі (< akuotai), виршня ‘emelőkar’ (< свиршня), расхле́йдацца ‘szétterülni’ stb. Ilyen típusú kölcsönszavak a belarusz nyelvjárások más belarusz nyelvjárásokból és az oroszból átvett szavaiban is előfordulnak, például япру́к (< вяпру́к), яntroбы (< вентро́бы), ярушка (< дзяру́шка), яўкі (< ва́йкі) stb. Az ilyen lexémák eredeti alakját figyelmen kívül hagyva olykor meglehetősen téves és alaptalan etimologizálásokkal is találkozunk. Így történt például a korábban említett KÓTKI (akuotai) esetében (ЭСБМ I: 102; V: 104). A lituanizmus a szláv nyelvjárásokhoz való alkalmazkodás során olykor járulékos magánhangzót vagy mássalhangzót vesz fel, például acbép/ acbíp ‘emelőkar’, rapýd ‘gabonáskamra’ stb. Ezekben az esetekben a tő csaknem változatlan marad, a lituanizmus litvánosan hangzik, és felismerése viszonylag könnyű. Előfordul, hogy a lituanizmus tövébe egy mássalhangzó ékelődik be, például гу́льшта (< gūžta), клу́нкі ‘ízületek’ (< шклу́нкі) stb. A tőbe ékelt mássalhangzó általában nem befolyásolja jelentősen a lexéma felismerését — ebben különösen a jelentése és az egész szó litvános hangzása segít. A belarusz nyelvjárásokban számos olyan lituanizmus fordul elő, amelyből mássalhangzó, sőt akár egy teljes szótag is kiesett (szinkópa), például непу́м ‘nyugtalanság’ (< neramumas), бру́нта ‘branktas’, шу́мята (< šūmėtė), шу́я (< šunauja), шалау́я (< šalavija), кýраčki ‘lábsarkak’ (< кýкараčki < каūkaras+ачки) stb. Ilyen típusú kölcsönszavak a belarusz nyelvjárásokban szláv eredetűként is előfordulnak, például калалу́ха ‘madárcseresznye’ (< халаха́луха ‘uo.’), калма́шка ‘egy bizonyos szekér’ (< калама́шка ‘uo.’), мана́рка ‘kabát’ (< мары́нарка ‘uo.’), самаре́ска ‘lenaratógép’ (< саламаре́ска ‘uo.’), ячнíška ‘árpaétel’ (< ячмені́шча ‘uo.’) stb. A belarusz nyelvjárási környezet által előidézett változást a lituanizmus alkotóelemeinek szóban betöltött szerepében jól mutatja, hogy olykor a teljes lituanizmust (a végződésével együtt) csupán tőnek tekintik, amelyhez belarusz végződéseket kapcsolnak. Például a főként Litvánia határvidékén élő belaruszok nyelvjárásaiban kettős végződésű lituanizmusokat lehetett hallani: a litván végződés rendszerint a minden esetben egységesített, változatlan egyes számú nominativusi végződés, míg a belarusz végződés a lituanizmus ragozásakor változik; például го́гіцы прышлі да васёлі. Vid. ‘a hívatlan vendégek – a guogiai eljöttek az esküvőre’; гу́ча го́гіцаў сабралась. Vid. ‘sok guogiai gyűlt össze’; плялі ко́шчыкі з ка́рклісаў. Vid. ‘kosarakat fontak fűzfavesszőből’; ба́г’анасы ку́ры ла́паюць. Rod. ‘a héják tyúkokra vadásznak’; тры ре́засы зямлі меў. Rod. ‘három földsávja volt’ stb. Vagyis a litván szó végződésének funkciója ebben az esetben teljesen elszigetelődik, a szó töve pedig mesterségesen kibővül. A lituanizmusok ilyen módosulása, a 176 kétségtelenül gyakran megnehezítheti pontos rekonstrukciójukat. Ilyen esetek is előfordulnak: metatézis következtében a litván szó tövének végi mássalhangzója a lituanizmus szóalakjában hátrébb kerül, és a tő végén másik tövemássalhangzó áll, például брунткі < брункты (< tarm. brunktai, bk. brañktai), брунтко́у < брунто́ў, прышчы́ць ‘csíp, viszket’ (< першы́ць ‘per-šti’), сквярстуне́ (< skerstuvės), карла́па (< кера́пла) ‘ügyetlen, esetlen’, ро́скач (< skaročius), мórва (< мóyра) ‘mocsár’, ві́схва (< viksva). Hasonló esetek más szláv nyelvekből átvett szavakban is előfordulnak, például ко́блік ‘kis korsó’ (< ко́блік ‘ua.’), прае́рх ‘oltóág’ (< прапе́рх ‘ua.’). A lituanizmusok rekonstrukcióját valójában egyéb metatézises változásaik is nehezítik, amelyek többnyire nem érintik a tővéget. Így például a лю́рба ‘vastag forgács’ (СБГ II 314) lituanizmus helyenként ру́льба ‘ua.’ alakra változott (СБГ IV 314), а ва́наг’ас – ва́ганас, адбуле́йка ‘ellenkezés’ – абдуле́йка ‘ua.’, вірці́нка ‘főtt étel’ – вянце́рка ‘ua.’, не́рымась ‘nyugtalanság’ – не́марась ‘ua.’ és más változatokra. A szótagok hasonló felcserélődése jellemző mind a belarusz, mind a litván nyelvjárásokba más nyelvekből vagy nyelvjárásokból bekerült jövevényszavakra, például belarusz лянде́рак ‘nyeles kis edény’ (< le. radełek/rondełek ‘ua.’), халма́ны ‘hitvány rongyok, szakadt ruhák’ (< le. łakmany ‘ua.’), радзю́ра ‘durva lepedő’ (< дзярю́ра ‘ua.’), хруста́лкі ‘eper’ (< le. truskalki ‘ua.’) stb.; litván šašvóklė ‘piros ribizli’ (< vašóklė ‘ua.’) stb. Ha nem ismerjük az ilyen lexémák eredeti alakját, és nem sikerül feltárni valódi gyöküket, rekonstrukciójuk lehetősége ténylegesen bonyolulttá válik vagy teljesen elvész. Ezért különösen fontos ilyen esetben, ha kölcsönszónak gyanítjuk őket, de sem a belarusz, sem a litván nyelvjárásokban nem találunk további származékaikat, abból kiindulni, hogy gyökük más, és fonetikai kombinációs szabályaik szerint, alakjukat változtatva, kitartóan keresni azt. Különösen nehéz rekonstruálni azokat a belarusz nyelvjárási szavakat, amelyek lituanizmusnak gyaníthatók, és nem egy, hanem viszonylag több bonyolult változáson mentek keresztül: a gyökérdiftongus egyhangzóvá válásán, nem etimologikus mássalhangzó-váltakozáson, hangok és szótagok kiesésén (szinkópén), szótagok felcserélődésén (metatézisen) stb. A я́дждаль ‘kemény mocsári fű’ lexéma (és változatainak) hosszas elemzése és összehasonlítása, valamint a nyelvföldrajzi adatok figyelembevétele után úgy tűnik, sikerült megállapítanunk, hogy valószínűleg összetett szó (яжд-жаль), amely lituanizmusnak tekintendő. Forrása minden bizonnyal a litván juódžolė ‘gyógynövényként használt mocsári növény, Actaea spicata’ volt. Első tagjába valószínűleg asszimiláció vagy más okok miatt ékelődött be a ж. Tehát я́дждаль < я́джаль. Hasonló eredetűnek tekinthető a litván kölcsönszó, vö. šekštárnė ‘fogaskerék’ (< šeštarnė ‘ua.’, LKŽ XIV 617). Második tagja, a жаль, kétségkívül a litván nyelvjárási žálė ‘fű’ szóból ered. A я́дждаль lituanizmus (változataival együtt) a litván határtól kellően távol fekvő belarusz területeken is használatos (lásd az ABS XX 328-hoz mellékelt térképet), és fonetikájában mindmáig megőrizte a régi litván *ā(> o) hangot. Mivel a belarusz nyelvjárások hatása viszonylag erősen érvényesült rajta, kétségtelenül a kölcsönszavak régi rétegéhez tartozik. Ugyanennek a jelentésnek egy másik összetett lexémája 177 ляжджа́й – valószínűleg metatézis útján alakult ki rokonának, a жяжджаль-nak a жяжджэў változatából (lásd ABS XX 326–327). Tehát ляжджа́й < жяжджэў, vö. litván šãmalas < mãšalas. Ha ezt valóban sikerült bizonyítanunk, akkor e lituanizmusok jövőbeli etimologizálásakor talán elkerülhetők lesznek azok a hibák, amelyeket a kutatás kezdetén, litván megfelelőik némileg amatőr keresése során már elkövettek (lásd Веци 1969: 123–134). Vagy vegyük a ritka, valószínűleg szintén összetett шынтыклёр ‘régies ünnepi hosszú, keskeny szoknya, alul szélesedő, sok betoldással’, шантаклёр ‘ua.’ és más változatok hangzását, amely felkeltette gyanúnkat, hogy talán lituanizmusokról van szó. Hosszan elemeztük ezeket a belarusz nyelvjárási szavakat, és arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg ismét lituanizmusokról van szó, amelyek nyelvünkben ma már nincsenek adatolva. Mivel azonban nyelvünkben vannak hasonló módon képzett, szemantikailag megfelelő kifejezések, mint például az šimt akloščiai (šimtaraukiai, šimtarūkšliai, taip pat šimt akvóldžiai) ‘százráncú’ szoknyák (LKŽ XIV 815, 817), és figyelembe véve, hogy a vizsgált belarusz lexémák hangzása mégis litvános, megalapozottan feltételezhetjük, hogy ezek a szavak valóban megvoltak a nyelvünkben. Már korábban felvetettük (LKK XXII 197–198), hogy első tagjuk a šimtas ‘száz’ szó lehet, a második pedig a skliūras ‘szövetdarab, folt, foszlány’ vagy a kliūrmas ‘darab’ (utóbbi gyanúnk szerint talán kezdő s- hangját is elveszíthette, vö. még skliùmbas ‘darab’, skliùmbė/sklium̃bė ‘ua.’). A шантаклёр lexéma első tagjának, шанта-nak lehetséges eredetét a šim̃tas szóból vö. a litván šañšūdis < šuñšūdis alakokkal (LKŽ XIV 505), továbbá a litván kölcsönszavakkal: šimkarkà (< šinkorkà) ‘kocsmai italkimérőnő’, šimkúoti (< šinkuóti ‘italokat kimér’ (LKŽ XIV 811). A г’ужалки, бужалки, жужалки lexémák pedig, mivel egyetlen jelentésük van, mégpedig ‘ebihal’, véleményünk szerint szintén litvános hangzásúak. Nemcsak litvános hangzásuk, hanem a szláv nyelvekre jellemző pleofónia (polnoglaszije, vö. belarusz галава, litván galvà) hiánya és -al- kettőshangzójuk is arra enged következtetni, hogy eredetük akár litván is lehet. Megjegyzendő, hogy ilyen jelentésű rokon alakjaik sem a belaruszban, sem más szláv nyelvekben nem találhatók. Elkezdődött a lexémák egymással való összehasonlítása és szótagról szótagra történő elemzése. Az elemzés eredményei alapján mindhárom kétségtelenül rokon lexémának tekinthető. Mindhárom összetett szó. A г’ужалки lexéma kezdetét a litván búožgaly(iai) ‘ebihal’ szó és a belarusz -ki képző adta. A lituanizmus további szlávosodása során a szubsztrátum erős hatására viszonylag jelentős alakváltozások következtek be. Először a belarusz nyelvi rendszer számára idegen uo kettőshangzó vált egyhangzóvá, majd a szókezdő b, a szó középső szótagjának zárhangként ejtett г’-je miatt bekövetkezett távoli regresszív hasonulás révén, szintén zárhangos г’-vé alakult. Tehát: búožgalv(iai) + ki > *буожг’алвкі > бужг’алвкі > г’ужг’алвкі. A lexéma г’-jének zárhangos ejtése bizonyítja, hogy lituanizmusról van szó (a belarusz szavakban zárhangos г’ nem fordul elő). Később, amikor a lexéma még inkább belarusszá vált, nehezen ejthető, a belaruszok számára ráadásul szokatlan mássalhangzó-kapcsolatai, a -жг’- és a -лвк-, egyszerűsödtek, és -ж-, illetve -лк- lett belőlük. 178 Tehát a *rūžgalvki > rūžalki (lásd LKK XXVII 128; LKK XXX 120–121) alakból ered. A žužalki lexéma szintén a rūžalki alakból keletkezhetett, vagy regresszív hasonulás útján (:rūž- > žuž-), vagy a szókezdő mássalhangzók nem etimologikus váltakozása miatt (ez kevésbé valószínű). Különösen nehéz volt bizonyítani a kykiški ‘sarkacskák’ lexéma és számos, azonos jelentésű más lexéma (kókawki, kópkiški stb.) litván eredetét. Részletes elemzésük, egymással való összevetésük és párhuzamba állításuk után véleményünk szerint meglehetősen megbízhatóan sikerült megállapítani, hogy valójában rokonok, és genetikai kapcsolatban állnak egymással, valamint a lit. kaūkaras, kūkaras ‘halom’ szóval (lásd LKK XXVIII 162–164). Hosszadalmas elemzések és alapos mérlegelések után végül talán sikerült megállapítanunk a br. pár’i, lar’а́пы, cypár’i, cypýi és számos további változatuk litván eredetét; ezek azonos jelentése: ‘sugarak, áramlatok, barázdák’. A pár’i alakról már régóta gyanítottuk, hogy litván eredetű, és kitartóan kerestük litván megfelelőjét, de sokáig meglehetősen sikertelenül (Весці 1969: 128, LKK XVI 187, LKK XXVIII 164–165, LKK XXX 116). Később, amikor azonos jelentésű változataival, a cypár’i és cypýi alakokkal találkoztunk, és figyelembe vettük a litván uo kettőshangzónak a belarusz nyelvjárásokban i-vé, a-vá és u-vá válásának lehetőségeit és szabályszerűségeit (СБГ V 20, 21, LKK XXVII 126–127), végül úgy tűnik, megtaláltuk pontos litván megfelelőjüket. Ez pedig a lit. srūogos, amely a különböző belarusz nyelvjárásokban változatos alakokat eredményezett. Ezek a kölcsönszavak valóban régiek a belarusz nyelvjárásokban, és hosszú fejlődési utat jártak be. A lit. srūogos tehát előbb az egyik helyen *cпár’i-vé, máshol *cпýi-vé alakult (vö. г’аб < guóbas és Губін < Guobýnas), ezek pedig idővel – feltehetően a könnyebb kiejtés kedvéért vagy a belaruszokra jellemző pleofónia (polnoglasie) szabálya miatt – cypár’i-vé vagy cypýi-vé fejlődtek, és ezek az alakok maradtak fenn a nyelvjárásokban. Amikor a lit. srūogos-t belaruszul még *cпár’i alakban ejtették, egyes nyelvjárásokban a szó jelentésének elhomályosulása miatt elmaradhatott a szókezdő s- (vö. az ő про́г’a < spragà alakjukkal). Így keletkezett a *cпár’i alakból a pár’i. A változat kicsinyítő alakja, a lar’а́пы < par’а́лы < sruogelės ‘kis csíkok’ (СБГ II 603) metatézis útján jött létre. Jelentős éleslátásra van szükség a pocкач (< skaročius), трыбла́ты (< driblà), чэйдаць (< čiáudėti), шаплукі (< šapelūkai), ярушка (< eriūkas), чвыр (< žvyras), перар’i ‘áttekintések’, ру́паль ‘varangy’, ранцкі ‘a tehénszarv barázdái’, valamint a Mapút’a folyónév és más lexémák litván eredetének bizonyításához is. Ezt a legerősebben valamennyiük jelentése és a velük azonos jelentésű litván forrásokhoz való viszonylag nagy fokú hangtani hasonlóságuk támasztja alá. Így a pocкач egyértelmű metatézises alak, amely a lit. skaročius szóból ered; a трыбла́та (каро́ўка) lexéma minden bizonnyal a lit. driblà+атый alakból származik, vö. még driblià ‘nagy termetű személy’. Szókezdő t-je nem etimologikus mássalhangzó-váltakozás eredménye, amelyet a szlávosodás folyamata idézett elő, amikor megszakadt a litván hangalak és a jelentés közötti kapcsolat. A чэйдаць lexéma ‘üres fecsegést folytat’ jelentése valószínűleg már szláv talajon alakult ki, gyökérbeli litván nyelvjárási -au- hangja pedig szlávosodás közben redukálódott (vö. Sl. Or. 1990: 317). A шаплукі lexéma ‘elnyűtt lábbelik’ kétségkívül a litván nyelvjárási šapelūkai alaknak felel meg, amelyből kiesett a hangsúlytalan e. Véleményünk szerint a ярушка ‘bárányka’ lexéma litván forrása – 179 ez az eras, eriùkas, amely szláv képzőt vett fel. A belarusz nyelvjárások чвыр ‘kavics’ szava pedig a lit. žvyras alakból képzett, nem etimologikus mássalhangzó-váltakozással létrejött származék (vö. még Sl. Or. 1990: 317). A пераг’і ‘a vőlegénynél tartott szemle (az esküvő előtt)’ lituanizmus litván forrása feltehetőleg a reg-(-eti) tőhöz kapcsolódik; vö. pér-regeti ‘átnézni’, pérregos ‘szemlék’. A pūpaць lituanizmus litván forrásai kétségtelenül a mi rùpė ‘varangy’, rùpečka ‘ugyanaz’ alakjaink (LKŽ XI 984); a ранцякі pedig azonos jelentésű rañčiai ‘a tehénszarv barázdái’ szavunkból és a szláv -aki képzőből ered. Kimutattuk, hogy a Мару́ра folyónév tövének -a- eleme az au kettőshangzóból származik, maga a tő pedig genetikai kapcsolatban áll a maũrai szóval (lásd LKK XXXII 27), és semmi köze a Marià folyónévhez, ahogyan azt más kutatók eddig állították (lásd LHD 1970: 192). Előfordul, hogy egyes lituanizmusok hangtani alakja jelentősebben megváltozott, és a belarusz nyelv rendszerére jellemző pleofónia (polnoglasie) szabálya is hatott rájuk; például шаланя́нь (< šelmenys) ‘tetőgerinc’, сивірня ‘emelőrúd’, до́ражник (< daržiny-kas), шпірак (< spìrgas), со́мец (< sámtis, СБГ IV 447) és mások. Ezek azt mutatják, hogy valóban régen kölcsönzött lituanizmusokról van szó, amelyekre még a pleofónia viszonylag korai hatása is kiterjedt. Alakjuk alapján viszonylag nehéz felismerni őket, ezért ebben az esetben inkább a jelentésükre kell támaszkodni. Azt, hogy a szláv nyelvek régi lituanizmusait valóban nehéz felismerni, jól szemléltetik a neves orosz nyelvészek, V. Toporov és O. Trubačiov litván tárgyú kutatásainak egyes adatai is. A Felső-Dnyeper-vidék Лоша folyónevét azonosítják egy azonos nevű folyóval, amely Belarusz Astravo járásában, közvetlenül a litván határ mellett található; lituanizmusra gyanakodva többek között a lit. lašìs ‘lazac’ szóból, továbbá a Lašupė névvel vagy a lošti ‘tombol, őrjöng’ igével hozzák összefüggésbe (lásd ЛАГВП 1962: 194). Astravo járásban azonban a Neris mellékfolyója, a Ло́ша (és alighanem a Felső-Dnyeper-vidéki Лоша is) a lit. Aluošà/Aluošià alakból ered; ennek uo kettőshangzója – amint már kimutattuk (lásd LKK XXVII 125) – a szlávok számára szokatlan lévén, nyelvjárásaikban gyakran o egyszerű magánhangzóvá válhatott; például ако́цця (< akuotai), Ёдупка (< Júodupė) stb. Más belarusz nyelvjárásokban (vagy más időszakokban) a kölcsönzött lituanizmus uo kettőshangzója a-vá válhatott (például a прывака́ць ‘odacsalogat’ (< privokuóti ‘ugyanaz’). Előfordul, hogy a litván uo a belarusz nyelvjárásokban u hanggal is megfelel; ez főként a régebben kölcsönzött lituanizmusokban fordul elő, például клу́ня ‘csűr’ stb. A lituanizmusok belarusz hangtani rendszerhez való alkalmazkodásának ilyen lehetőségeit sem szabad szem elől tévesztenünk, amikor lituanizmusokat keresünk és vizsgálunk. Vagy vegyük a Dnyeper-vidék egy másik víznevének, a Лампадь-nak a példáját. Az említett nyelvészek ezt is lituanizmusnak gyanítják, de litván megfelelőjét nem adják meg. A Лампадь azonban nagy valószínűséggel szintén kétségtelen lituanizmus, amelynek litván megfelelője is van. Miután megállapítottuk, hogy az (i)au kettőshangzó szlávosodás közben, bizonyos belarusz nyelvjárásokban és meghatározott időszakokban (i)a magánhangzót eredményezett – például бля́ць (< bliáu-ti), Мару́ра (< Maurũgà) stb. –, hajlunk arra, hogy a Лампадь litván reflexe valószínűleg nem más, mint a *Laum- tőből képzett szó, maga a víznév pedig talán összetett alak: *Laũmpėdis? 180 Megállapítottuk, hogy a belarusz nyelvjárások övezte területeken, erős és egyre erősödő hatásuk következtében a még ténylegesen szinte teljesen élő litván nyelvjárási rendszer gyorsan szlávosodni kezd, gondolatainak kifejezésmódját hirtelen szlávra változtatva. Feladják litván sajátosságát, a gondolatot a belarusz kifejezésmód mintájára alkotják meg. Így például a megszokott lit. juodmargis (šuo), juodmargė (karvė) helyett, belarusz mintára, az elszigetelt litván nyelvjárásokban először litvánul szokatlan, belaruszul pedig szintén meglehetősen ritka vagy nem egészen szokásos kifejezések jelennek meg: juodai baltas (šuo), juodai balta (karvė) stb., vö. bel. чёрна-бе́лы (саба́ка), чёрна-бе́ла (каро́ўка). Később a belaruszban élő рабу́ (саба́ка), раба́ (каро́ўка) kifejezések mintájára litvánul is csak ezt mondják: márgas (šuo), margà (karvė). Így az elszigetelt nyelvjárásainkban a belarusz nyelvjárások szokatlan tükörfordításai jelennek meg. Másfelől viszont e nyelvjárások litván beszélői is adtak át néhány saját tükörfordítást a velük együtt élő belaruszoknak. Így ugyanezt a melléknevet, a juodmargis szót a litván nyelv hatására belaruszul meglehetősen szokatlan módon чернарабу́ (саба́ка), чернараба́я (каро́ўка) alakban is mondják. Egyes belarusz nyelvjárásokban, tisztán litván minta alapján, a снег ідзе́ць helyett снег сняжыць mondható; ezt a ТСБМ V 228 nem jegyzi, vö. lit. sniñga. Vagy saját тайнік ‘rejtekhely’ szavuk helyett ismét litvánból vett tükörfordítást használnak: скру́тка (vö. lit. slėptuvė); ezt a belarusz szótárak szintén nem jegyzik (vö. ТСБМ V 186). További litván nyelvjárási tükörfordításokat is használnak, például скра́бачка ‘kaparó’ (СБГ IV 457), amely szintén hiányzik a szótáraikból (vö. ТСБМ V 180) stb. A Belaruszban található elszigetelt litván nyelvjárásokban a gondolatkifejezés módjának különösen intenzív szlávosodásával párhuzamosan gyorsan belaruszosodik a kifejezésmódjuk is, és egyes szavaik jelentése észrevehetően változik. Egyes szavak litván jelentése elégtelennek, pontatlannak kezd tűnni, mintha hiányozna belőle a teljesség; ezért a belarusz nyelvjárások hatása alatt ezek a nyelvjárások mesterségesen kezdik bővíteni e jelentéseket. Ennek következtében különösen feltűnően jelennek meg bennük e mesterséges jelentésbővítés termékei, a belarusz szemantikai tükörfordítások; ezek a litván kifejezőeszközök helyére lépnek, és kiszorítják azokat a használatból. Például az apkáli (grebėstais), nepavýko dúona, nepàkeliu kvapų és hasonló kifejezések helyett, belarusz nyelvjárási mintára, azt mondják: абабіц (г’рабёстамі), не ўда́ўся (хлеб), не знясу́ (запаха́ў), majd aprmúzdžic’ (grabėstais), neišdavė (dúona), nesunėšų (kvapų) stb. A szlávosodott nyelvjárások lituanizmusaiban a szavak jelentésének ilyen változása már általános. Korábban például a litvánok itt ezt mondták: suburbuliávo (balà), užtirpo (pirštai), apgrabėstáu (stógų), prišakal’áų (pirk’ų), most viszont már csak ezt: забурбу́ляла (не субурбу́ляла) бало́та, паце́рпнули (не заце́рпнули) па́льцы, награбяста́ў (не аг’рабяста́ў) страху́, нашакаліняу́ (не пры-шакаліняу́) ха́ту stb. A tükörfordítások kétségkívül a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a lituanizmusoknak a belarusz nyelvjárási rendszerbe való végleges beilleszkedéséhez és az elszigetelt litván nyelvjárás pusztulásához. Ezek jelentik a legnagyobb veszélyt az asszimilálódó nyelvjárásra, ugyanakkor valószínűleg ezeket a legnehezebb észrevenni és felismerni. Másfelől az elszigetelt litván nyelvjárások számos saját tükörfordítást adtak át a belarusz nyelvjárásoknak. Így például a litván nyelvjárások mintájára ezeket mondják: сасе́кла 181 (булъбы) Kur., сащпіліць (спадніцу) Achr., сасніла (спадніцу) Kur., сасніла (яго́) Sal., сасо́х (часно́к) Vid., саспе́ла (да аўто́буса) Vid., (яна́) састарэла Val. stb. a szokásos pasėkla (булъбы), зашпіліць (спадніцу), paslišnila (спадніцу), прысніла (яго́), пасо́х (часно́к), паспе́ла (да аўто́буса), (яна́) пастаре́ла helyett; vö. lit. sukapójau (bùlves), susègti (sijóną), suseiliójo (sijóną), susapnavau (jį), sudžiūvo (česnakai), suspėjau (prie autobùso), (jį) susèno stb. Ez valószínűleg az elszigetelt litván nyelvjárások e területeken zajló asszimilációjának kezdetén történhetett, amikor a belarusz nyelvjárások itt még csak kialakulóban voltak. Ezek a tükörfordítások máig fennmaradnak az érintett belarusz nyelvjárásokban, noha hasonló módon új alakulatokat már nem hoznak létre bennük. Ténylegesen nem is ártottak ezeknek a belarusz nyelvjárásoknak. Az itt kiemelt és tárgyalt belarusz lituanizmusok sajátosságai megvilágítják belaruszosodásuk útjait és módjait, feltárják formáik nagy sokaságának, részben pedig jelentéseiknek az alkalmazkodását és változásait, valamint ezek jellegét és tendenciáit; megmutatják, hogyan ismerhetők fel az ilyen litván eredetű szavak, alapot adnak annak megállapításához, hogy mely megfelelő litván szavakkal azonosak, és lehetővé teszik a litván és belarusz nyelvjárások eddig meg nem állapított és ténylegesen meg nem nevezett fonetikai viszonyainak jobb megértését. Mindezek, a két nyelv rendszerének különbségeit és hasonlóságait is figyelembe véve, viszonylag fontos és megbízható forrást, továbbá új, konkrét anyagot kínálnak a két nyelv dialektológiai vizsgálatainak folytatásához, a szubsztrátum és szupersztrátum kérdéseinek, valamint a balti–szláv nyelvi kapcsolatok tanulmányozásához. IRODALOM ÉS FORRÁSOK АБС XX: Г р и н а в е ц к е н е Э., М а ц к е в и ч Ю. Ф., Р о м а н о в и ч Е. М., Ч е б е р у к Е. И. Лингвогеографические данные белорусских говоров о балтославянских языковых связях. – Acta Baltico-Slavica 20, 323–332. Achr. – Achremovcų nyelvjárásai (Breslaujos járás, Belarusz), E. Grinaveckienės 1974. évi expedíciós feljegyzései (a szerző archívuma). Baltistica 1989: G r i n a v e c k i e n ė E., M a c k e v i č J. Lit. -(i)au vokalizmusának megfelelői a belarusz lituanizmusokban. – Baltistica 3 (1). Függelék, 70–80. Bok. – Bokštų nyelvjárása (Vyžios járás, Belarusz), E. Grinaveckienės 1972. évi dialektológiai expedíciójának feljegyzései (a szerző archívuma). ЭСБМ I – Этымалагічны слоўнік беларускай мовы 1, Минск: Навука і тэхніка, 1978. ЭСБМ V – Этымалагічны слоўнік беларускай мовы 5, Минск: Навука і тэхніка, 1989. Glinka S. 1990: Lituanizmy fonetyczne w gwarach białoruskich i polskich Białostocczyzny. – Balto-słowiańskie związki językowe 81, 115–127. Kam. – Kamojų nyelvjárása (Pastovių járás, Belarusz), E. Grinaveckienės 1989. évi dialektológiai expedíciójának feljegyzései (a szerző archívuma). Kir. – Kiralių nyelvjárása (Ščiūčino járás, Belarusz), E. Grinaveckienės 1976. évi dialektológiai expedíciójának feljegyzései (a szerző archívuma). Kur. – Kurapolės nyelvjárása (Pastovių járás, Belarusz), E. Grinaveckienės 1974. évi dialektológiai expedíciójának feljegyzései (a szerző archívuma). ЛАГВП 1962: Т о п о р о в В. Н., Т р у б а ч е в О. Н. Лингвистический анализ гидронимов Верхнего Поднепровья, Москва: Издательство Академии Наук СССР. Lis. – Lisno nyelvjárása (Verchnedvinsko járás, Belarusz), E. Grinaveckienės 1974. évi dialektológiai expedíciójának feljegyzései (a szerző archívuma). 182 LHD 1970: V a n a g a s A. Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius: Mintis. LKK XVI – Г р и н а в е ц к и й Э., М а ц к е в и ч Ю. Ф., Р о м а н о в и ч Е. М., Ч е б е р у к Е. И. Litván eredetű háztartási szókincs Nyugat-Belaruszban. – Lietuvių kalbotyros klausimai 16, Lietuvių terminologija, 1975, 163–195. LKK XXII – G r i n a v e c k i e n ė E. Litván eredetű szókincs Litvánia határvidékének belarusz nyelvjárásaiban. – Lietuvių kalbotyros klausimai 22, Lietuvių kalbos specialioji leksika, 1983, 182–204. LKK XXVII – G r i n a v e c k i e n ė E., M a c k e v i č J. Egyes belarusz lituanizmusok fonetikai sajátosságai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 27, Lietuvių kalba ir bilingvizmas, 1988, 121–131. LKK XXVIII – Г а р ш в а К., П о л я к о в О. Litván nyelvjárás Apsas körzetében, 99–117; G r i n a v e c k i e n ė E. A belarusz nyelvjárások új lituanizmusai, 162–166. – Lietuvių kalbotyros klausimai 28, Kalbų ryšiai ir sąveikos, 1989. LKK XXX – G r i n a v e c k i e n ė E. A Kamojys környéki (Belarusz Paštoviai járás) belarusz nyelvjárás lituanizmusai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 30, Periferinės lietuvių kalbos tarmės, 1993, 113–133. LKK XXXII – G r i n a v e c k i e n ė E. Vidžių környékének litván eredetű helynevei. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, Baltų onomastikos tyrinėjimai, 1993, 21–33. LKŽ XI – Lietuvių kalbos žodynas 11, Vilnius: Mokslas, 1978. LKŽ XIV – Lietuvių kalbos žodynas 14, Vilnius: Mokslas, 1981. Mal. – Malių nyelvjárásának (Astravo járás, Belarusz) E. Grinaveckienė 1980. évi dialektológiai expedícióján készült feljegyzések (a szerző archívuma). Mat. – A minszk–molodecsnói nyelvjárások szótárának anyagai, Minszk: Nauka i technika, 1974. Rag. – A Raguliškių nyelvjárás (Daugavpils járás, Lettország) E. Grinaveckienė 1977. évi dialektológiai expedícióján készült feljegyzések (a szerző archívuma). Rod. – Rodūnia környékéről (Grodnói terület, Belarusz) E. Grinaveckienė 1972. és 1982. évi dialektológiai expedícióin készült feljegyzések (a szerző archívuma). R o z w a d o w s k i J. 1995: Litewska gwara okolic Zdziecioła na Nowogródczyźnie. – Prace Komisji językoznawstwa 59, Kraków. Sal. – Salos nyelvjárásának (Smurgainiai járás, Belarusz) E. Grinaveckienė 1979. évi dialektológiai expedícióján készült feljegyzések (a szerző archívuma). СБГ I – A Fehéroroszország északnyugati részén és határvidékén beszélt belarusz nyelvjárások szótára 1, Minszk: Nauka i technika, 1979. СБГ II – A Fehéroroszország északnyugati részén és határvidékén beszélt belarusz nyelvjárások szótára 2, Minszk: Nauka i technika, 1980. СБГ IV – A Fehéroroszország északnyugati részén és határvidékén beszélt belarusz nyelvjárások szótára 4, Minszk: Nauka i technika, 1984. СБГ V – Слоўнік беларускіх гаворак паўночна-заходняй Беларусі і яе пагранічча 5, Мінск: Навука і тэхніка, 1986. Sl.Or. 1990: Г р ы н а в е ц к е н е А. И., М а ц к е в и ч Ю. Ф., Р а м а н о в и ч Я. М., Ч а б я р у к А. И. Вачыма аўтараў. – Slavia Orientalis 39 (3–4), 309–317. ТСБМ V – Тлумачальны слоўнік беларускай мовы 5, Мінск: Беларуская савецкая энцыклапедыя імя Петруся Броўкі, 1983. T u r s k a H. 1982: O powstaniu polskich obszrów językowych na Wileńszczyźnie. – Studia nad polszczyzną kresową 1, Prace językoznawcze 98, 19–121. Val. – A valinci nyelvjárás (Verhnedvinszki járás, Belarusz) E. Grinaveckienė 1974-es dialektológiai expedíciójának jegyzetei (a szerző archívuma). Вестві 1969: А р а ш о н к о в а А. У., Г р ы н а в е ц к е н е Е. И., К а в а л ь ч у к И. П., М а ц к е в и ч Ю. Ф., Р а м а н о в и ч Я. М., Ш т а л а в а Л. Ф. З лексікі беларускіх гаворак заходняй зоны. – Весці Акадэміі Навук БССР, Серыя грамадскіх навук 4, 123–134. Vid. – A vidzi nyelvjárás (Posztavyi járás, Belarusz) E. Grinaveckienė 1991-es dialektológiai expedíciójának jegyzetei (a szerző archívuma). 183 DIE ANPASSUNG DER LITUANISMEN AN DIE WEIßRUSSISCHEN DIALEKTE UND DIE MITTEL DER IDENTIFIKATION DIESER ENTLEHNUNGEN Zusammenfassung A tanulmány a fehérorosz nyelvjárásokban előforduló lituanizmusok legfontosabb fonetikai sajátosságait, valamint a fehérorosz nyelvbe való átmenet folyamatait vizsgálja. A lituanizmusok fehérorosz nyelvi köntöse számos formában nyilvánul meg, részben a jelentéseknek a fehérorosz nyelvjárások rendszeréhez való igazodásában, továbbá e változások konkrét jellegében és tendenciáiban. Arra is kísérletet teszünk, hogy bemutassuk, miként ismerhetők fel és azonosíthatók lituanizmusként azok a szavak, amelyek behatoltak a fehérorosz nyelvjárásokba, illetve amelyeket azok átvettek. Elsősorban azokat az alapelveket ismertetjük, amelyek lehetővé teszik a litván és fehérorosz nyelvjárások közötti fonetikai megfelelések értelmezését. Részletesen bemutatjuk a fehérorosz nyelvjárások hosszú éveken át folytatott kutatásának eredményeit, amelyek jelentőséggel bírnak a kölcsönszavak használata és elmélete, a szubsztrátum és a szupersztrátum viszonyának kérdése, valamint a balti és szláv nyelvek kapcsolatai szempontjából. 184