Keletas tarminių aspektinių žodynų sudarymo problemų

LITVÁN NYELVTUDOMÁNYI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Agris NÉHÁNY PROBLÉMA A NYELVJÁRÁSI ASPEKTUSOS SZÓTÁRAK ÖSSZEÁLLÍTÁSÁRÓL Jól ismert, hogy a lexikográfus gyakorlati munkájában különösen szükség van a köznyelvi és a nyelvjárási szótárak lehetőleg legteljesebb komplexumára, amely magában foglalja mind az értelmező, mind a tematikus vagy ideografikus, és természetesen az aspektusos szótárakat is. Ahogyan a köznyelvi lexikográfiában, úgy a különféle lehetséges nyelvjárási szótárak között is fontos helyet foglalnak el éppen az aspektusos szótárak. A nyelvjárási aspektusos szótárakban lexikográfiai rendben helyezik el az egy-egy beszédre, nyelvjárási csoportra vagy nyelvjárásra jellemző nyelvi jelenségeket. Grammatikai szempontból ezek a szótárak általában például egyes szófajokat, morfológiai szempontból — a szóalkotás módjait, fonetikai szempontból — a szavak hangalakját, a lexikológiában pedig — a nyelvjárási frazeologizmusokat, összehasonlításokat, bizonyos társadalmi csoportok szakmai szókincsét stb., a tematikus nyelvjárási szókincs rétegeit foglalják magukban. Az ilyen szótár szerzője (szerzői kollektívája), konkrét célokat kitűzve, a legmegfelelőbb szótártípust választja. Mindazonáltal van néhány olyan szempont is, amelyet figyelembe vesznek az ilyen típusú szótárak, ha nem mindegyikének, legalább többségüknek az összeállításakor. A nyelvjárási aspektuális szótárak összeállításakor típusuk és lexikográfiai megvalósítási modelljük kiválasztását elsősorban a szerző (szerzői kollektíva) rendelkezésére álló és bemutatott adatok mennyisége határozza meg. Kétségtelenül nehéz lesz például szóképzési vagy frazeológiai szótárt összeállítani, ha csupán egy bizonyos nyelvjárás lexikájának kis gyűjteményét használják fel. Ilyen célokra értékesebbek a speciális tematikus kartotékok, azaz az igei, főnévi, összetett szavakat, frazeologizmusokat, hasonlatokat stb. tartalmazó kartotékok, valamint a speciális lexikográfiai és geolingvisztikai források, például a nyelvjárási atlaszok adatai. Az anyag terjedelmének problémájával szorosan összefügg annak teljességére vonatkozó kérdés olyan esetekben, amikor a szerző számára nem hozzáférhetők speciális tematikus gyűjtemények. Ekkor lexikográfiai célokra kétségtelenül inkább azok az adatok felelnek meg, amelyek kellően jól bemutatják a megfelelő nyelvi jelenséget; ellenkező esetben az adatok gyűjtésekor különösen sokféle tényezőt — még egy olyan, nem mindig fontosnak tartott nyelvi jelenséget is, mint az anyag rétegei (mind a hagyományosak, mind az alkalmiak), mivel ezek néha jelentős információval szolgálhatnak a következő, létező rendszerszerű viszonyokról: 1) a tükrözött nyelvi jelenség és az azt körülhatároló csoportok között, 2) magában a nyelvben, ahol ezek a nyelvi jelenségek egymással összefüggnek. Így a viszonylag teljes szótárakba feltétlenül beillesztendők mind a desemantizálódott frazeologizmusok különféle rétegei, amelyeknek a többi lexémára jellemző sajátosságokat kell bemutatniuk, mind pedig a kvázi-hasonlatoknak nevezett különleges összehasonlító szerkezetek (a szerző terminusa). Új szótárak összeállításakor nem kevésbé fontos a bemutatott információ lehető legoptimálisabb általánosítása. A differenciális szótárban általánosító utalások is szerepelhetnek (grammatikai, etimológiai vagy szemantikai, svarbus autoriaus subjektyvus požiūris. Būtent šiame etape reikia atsižvelgti į areális stb. utalások egyaránt), míg egy részletes, nem differenciális szótárban az utalási rendszernek nagyon konkrétnak kell lennie. Csak bizonyos esetekben fogadhatók el vélhetően általánosítóbb utalások, ha ezt az adott szócikkvagy fejezetrész-típus lehetővé teszi. Ilyen elveken alapul a nemrég összeállított svéd nyelvjárási szótár (OOSD) és a dán nyelvjárási szótár tervezete (Ejskjaer 1993) is. A szótár választott modelljének lexikográfiai megvalósítása, vagyis a lexikográfiai információ szótárban való bemutatása különféle módokon optimalizálható: egyrészt a szócikk leginkább megfelelő típusának és szerkezeti sémájának kiválasztásával, másrészt számos különféle utalás alkalmazásával. Ezt a tézist egy új lett nyelvjárási aspektuális lexikográfiai mű példájával —M. Putninios és A. Timuškos „Sinuolés tarmės palyginimų 146 žodynu" (SISV) című összehasonlító szótárával— lehetne illusztrálni, hiszen „bármely lexikográfiai elmélet kétséges, ha nem támasztja alá bőséges anyag”. „A szótár létrejöttét a litván aspektuális lexikográfia munkái ösztönözték —K. Vosylytės „Lietuvių kalbos palyginimų žodynas" (LKPŽ) és J. Lipskienės „Lietuvių kalbos somatiniai posakiai" (LKSP) című művei. A SISV legfontosabb célja és egyben feladata az, hogy tükrözze az ebben az északkelet-vidzemei nyelvjárásban feljegyzett komparatív szerkezetek eredetiségét, szokatlan használatát és hagyományosságát. A szótárba felvett hasonlatok skálája meglehetősen széles: 1) a kizárólag erre a nyelvjárásra jellemző specifikus hasonlatoktól az egész lett nyelvben használt általános hasonlatokig; 2) a frazeológiai komparatív szerkezetektől a viszonylag szabad szókapcsolatokig. A SISV szócikkrendszerre épül; a címszavak — a hasonlatok komponensei a szótárban ábécérendben szerepelnek. Bizonyos esetekben a szavakat szócsoportokba rendezik: 1) a szavak fonetikai és morfológiai változatai, pl.: grabeklis; grablis; grabslis... lub sms, lu6Smaks... stb. ; 2) hímés nőnemű személyek megnevezései, pl.: maiseklis; maisekle- ... pats; pati... stb. A SISV homonimái külön címszóként szerepelnek, sorszám feltüntetésével: ikstis“ s ‘ikskis’... "Sinoles izloksnes salidzinajumu vardnica. A szótár alapját M. Putninios filológusnő által 1930–1980 között gondosan összegyűjtött Sinuolėi nyelvjárási nyelvi anyag képezi (400 oldalas kézirat, mintegy 2500 szócikk terjedelemben); a szerkezeti elvek, valamint a címszavak lexikográfiai elrendezése és szemantikai elemzése —“*:* "PV kos. „Itt J. Apresjan szemantikára alkalmazott gondolatát vettük át (Apresjan 1974).” 147 ikstis? s (1io-c.) ‘niere, iksts’ ... A hasonlatokat lexikológiailag és ir lexikográfiailag szócikkben elemzik. A szócikk a következő részekből áll: 1) a hasonlat központi komponense, amelyet a szócikk címeként emelnek ki; 2) grammatikai jellemzés; 3) a címszó jelentésének magyarázata (nyelvjárási szavak esetében); 4) kiegészítő információ a szó jelentéséről és elterjedtségéről K. Mūhlenbach és J. Endzelyns „Lett nyelv szótára” (ME) és annak kiegészítései (EH) alapján azokhoz a lexémákhoz, amelyek a cédulagyűjteményben nem kellően magyarázottak vagy egyáltalán nincsenek megmagyarázva; 5) összehasonlítás (a környező szavakkal együtt); 6) az összehasonlítás magyarázata; 7) szemléltető anyag; 8) stilisztikai, expresszív és műfaji utalások (ha ez szükséges). Csak az összehasonlítás egyik komponensét (a címszót) elemzik, magyarázzák és szemléltetik; ez alkotja egy bizonyos összehasonlítás grammatikai középpontját, azonban nem mindig tekintik az összehasonlítás szemantikai magjának. Az összes többi összetevőhöz olyan utalásokat adnak meg, amelyek a címszóhoz kapcsolódnak, ahol már információ található az összehasonlítás használatáról és jelentéséről, pl. : 3. ka kazas [ipa sk. lipa. A segédszavakhoz (elöljárószavakhoz, kötőszavakhoz) nem tartoznak utalások, ezek nem alkotnak önálló szócikkeket a SISV szótárban. A címszó a szótárban átvitt formában, úgynevezett morfológiai és fonémikus ortográfiával (az irodalmi nyelv ortográfiájának elemei + a hangsúlyjelek + uo, ė) szerepel, a szócikkben azonban az összehasonlításokat és a szemléltető szöveget a lett hagyományos fonetikus transzkripcióval írják. A címszavak — a főnevek egyes számú alanyesetben szerepelnek (a többes számúak — többes számú alanyesetben), az igék — főnévi igenévben, a melléknévi igenevek és a melléknevek hímnemű alakban általánosítva; kivételt képeznek a változatlan szavak, amelyek úgy szerepelnek, ahogyan azokat egy konkrét összehasonlításban rögzítették (puskūoka...; septinjūdžu...). A jelentések magyarázatai. Az összehasonlítások jelentései a szótárban kétféleképpen jelennek meg: 1) az összehasonlítás jelentését a címszó jelzi — az összehasonlítás komponensének jelentése van megmagyarázva, és 2) magának az összehasonlításnak a jelentése és használata van megmagyarázva. Csak a nyelvjárási szavak, a köznyelvi szavak fonetikai és morfológiai változatainak, valamint a nem nyelvjárási, nem köznyelvi szavaknak a jelentése van megmagyarázva, ha címszóként szerepelnek. Nem magyarázzuk meg azoknak a nyelvjárási és köznyelvi címszavaknak a jelentését, amelyek szemantikája a nyelvjárásban megegyezik a megfelelő lett köznyelvi szó szemantikájával, pl.: kdudze, kaza, kazas stb. A nyelvjárási és más nem köznyelvi szavak jelentését a hagyományos nyelvjárási lexikográfia által elfogadott jelentésmagyarázási módszerekkel magyarázzuk: a) szemantikailag egyenértékű köznyelvi szavakkal és szinonimákkal, b) leíró magyarázattal3 Ezt a terminust a beszélt nyelvi szavak, barbarizmusok és hasonló „nemkívánatos” lexika megjelölésére a lett nyelvész, O. Bušs vezette be. 148 mu, ¢) hivatkozásokkal, más címszavakra utaló lábjegyzetekkel, d) tájékoztatás egy más lexikográfiai forrásokból származó szóról. A többjelentésű címszavak jelentéseit pontosvessző választja el egymástól; azonban néha nem a nyelvjárási többjelentésű szó valamennyi jelentése szerepel, hanem csak azok, amelyek a hasonlatban (hasonlatokban) jelennek meg, valamint azok átvitt jelentései, amelyek az egész hasonlathoz kapcsolódnak. Ezenkívül sok esetben lehetetlen pontosan meghatározni, hogy éppen melyik jelentés vagy jelentésárnyalat képezi egyik vagy másik hasonlat alapját, pl. a kladzens... szócikkben. A szótári szócikk címében valamely más grammatikai formában megadott szót rendszerint a fő alakjára utalják (vagy a jelentés magyarázatára, ha ez szükséges), pl.: kaūnams divd no kaūt... Egyes esetekben a címszó magyarázatához más szótárak információit is felhasználják (mindenekelőtt az ME-ből és az EH-ból). Az ME-ből és az EH-ból származó magyarázatokat (illetve a német nyelven megadott magyarázatok lett nyelvű fordításait) és földrajzi utalásokat azoknál a szavaknál adják meg, amelyekhez a cédulagyűjteményben egyáltalán nem tartozik magyarázat, vagy amelyek magyarázata nem kielégítő, és nem mutatja be megfelelően a hasonlat jelentését és használati sajátosságait, pl.: klamasts, klamsteris... Önálló szócikkekben szerepelnek a hasonlatok szerkezetében használt személynevek, ragadványnevek, állatnevek és helynevek is. E szavak magyarázatakor a megfelelő utalást (személynevet vagy helynevet) adják meg, és jellemzik az említett földrajzi objektumot, pl. : Kėncis személynév „szereplő a Kaudzytis testvérek „Földmérők kora” című regényében... Pilava helynév „tó Sinuole községben" és mások. A hasonlatok jelentésének magyarázatai. Az összehasonlítások jelentését külön nem magyarázzák azokban az esetekben, amikor a címszó magyarázata elegendő információt tartalmaz az összehasonlítás jelentésének és használati sajátosságainak feltárásához, pl.: kduka; kaukūona.- .., klaksis... Mindazonáltal az esetek többségében az összehasonlítások jelentésmagyarázatai attól függetlenül szerepelnek, hogy a címszó köznyelvi szó vagy tájszó. A szótárban a jelentésmagyarázatok 3 típusa használatos: a) attribútív — pl. a kžts, klabata, klaips szócikkekben, b) szituációs — pl. a Liéts s ‘eső’ szócikkben: O 1. périens ka liéts —saka, ja kadam draud périens, sods, paredzamas nepatikSanas...; c) szemantikai megfelelés — pl. a kdudze, kazas, kildjiens szócikkekben. Az összehasonlítások környezete. Az összehasonlítás jelentése általában a megfelelő szemantikai mikrocsoport szavaival alkotott kapcsolatban valósul meg. Ezért azokat a szavakat, amelyek egy bizonyos szemantikai csoportban variálódhatnak, nem sorolják a szükséges összehasonlítási komponensek közé. Zárójelben környezeti szavakként írják őket, amelyek az adott összehasonlítás használati körét jelölik, például: kaūnams..- ., klabans... Kváziösszehasonlítások. A Sinuole nyelvjárás egyik sajátossága a meglehetősen gyakori kváziösszehasonlítás — ezek olyan hasonlító 149 szerkezetek, amelyek használata egy adott helyzetben és nyelvi kontextusban nemcsak nem szükséges, hanem akár szemantikai kontrasztot is alkothat, ha az egész összehasonlítás jelentése lényegében nem különbözik a címszó (a szócikkében szereplő frazeologizmus) jelentésétől. Ilyen esetekben a szócikk szerkezete mindazonáltal formálisan megmarad, különösen anélkül, hogy elkülönítenék a k4 hasonlító partikula használatának fakultatív jellegét, például: lécéjs s O ka puskūoka lėcėjs niev. — olyan emberről mondják, aki nem végzi el vagy nem tudja elvégezni azt, amire vállalkozott, amit szeretett volna, továbbá olyan emberről, aki nem egészen az, akinek szeretne lenni ... A kváziösszehasonlításokat azonban többnyire az összehasonlítások sajátos fajtájának tekintik, amelyben az összehasonlítást megalapozó tulajdonságok vagy a cselekvés intenzitásának fokozása fejeződik ki, például. : Jillats adj ‘ibolyaszínű’ (0 ka Jillats... Hivatkozások. A szótárban leggyakrabban a következő rövidítéseket használják: 1) grammatikaiak — a szófaji megjelölések a címszó után állnak (s — főnév, adj — melléknév, adv — határozószó, pron — névmás, v — ige...), a szóalakokra vonatkozó megjelölések (demin. — kicsinyítő alak, dsk — többes szám, nelok — változatlan...); 2) stilisztikai és expresszív megjelölések (poét. — költőien, iron. — ironikusan, niev. — lekicsinylően, vienk. — beszélt nyelv, vulg. — vulgarizmus, lamuv. — káromkodás...), emellett a nyelvjárás beszélőinek nyelvében rögzített expresszivitás lényegesen eltérhet a megfelelő köznyelvi összehasonlítások expresszivitásától; 3) folkl. megjelölés A népköltészet valamennyi műfajának — közmondásoknak, szólásoknak, dalés versrészleteknek stb. — megjelölésére szolgál, ha azokban hasonlatok találhatók, pl.: abéle s ‘abele’ O folkl. : k“i ‘abele nuoziédeju tautu golda galina. krasss (i-c.) ‘krasns’ O folkl. : skaista sieviete esuot k“ korsta kr°as ziemas laika, pie kuras kotris lop“ pret gribuot pakavetiés. Grafikai megformálás. E területen szinte minden a szótár tördelésének perspektivikus technikájától függ, azonban annak érdekében, hogy a szócikkek címszavai és az illusztrációs szöveg vizuálisan könnyebben áttekinthetők legyenek, a szótárban csak a lett nyelvjárási lexikográfiában szokásos hanglejtési (folyamatos és ereszkedő) egybeesést jelölik, a grave akcentussal hangsúlyozott szó után álló 2-es szám nélkül (V). M. Putninia, A. Timuška. A Sinuole nyelvjárás hasonlatainak szótára (Kézirattöredék) katss O 1. demin. ka sl/udtas (/| susekla) katinš (ari kats) —saka par loti tievu, kalsnu, novajéjusu cilvėku: [vecitis] fičus k°4 sludtas katins. /tas [cilveks] v“aįs k*a skols, k°4 sludtas katinš. /pūika tiéus k sluotas k°4c. /tas [cilvéks] jou tc k*i susekla katins —siks, tiévips, tiévins. /izdilis k°4 susekla katinš. 2. ka cira kts —saka par ko saméra apjomigu, resnu: saru egles ir tumsas, tam zori k% cira kati. 3. (salicis, saliecies u.tml.) ka pipes kts —saka par loti saliku$u, sakumpusu cilvéku: kuo ta tu t°4 k% pipes k'ūc salieciés? 150 kaudzes O 1. (megragadni, elkapni stb.) mint a falakupac „gyorsan, ügyesen (megragadni, elkapni; továbbá megtenni (valamit)- )”: vajon mindent [a nagyobb munkát] egyszerre meg tudsz ragadni, mint a falakupac? 2. mint a kutya a szalmakupacnál, lásd: kutya. kaukа; kaukūonas „az, aki vonyít; sírós ember; EH I 593: kaūka „elégedetlen ember, aki gyakran sír és panaszkodik” Vecpiebalga; ME II 174: kaukuona „kiabáló, ordító” Dzėrbenė: ka kduka//kaukūona: mitől vonyítasz úgy, mint egy kauka? kaukūonas „az, aki vonyít; sírós ember; EH I 593: kaūka „elégedetlen ember, aki gyakran sír és panaszkodik” Vecpiebalga; ME II 174: kaukuona „kiabáló, ordító” Dzėrbenė: ka kduka//kaukūona: mitől vonyítasz úgy, mint egy kauka? nehezen kérdezgetni — a disznó óljához, a gyerekekhez. a gyerekeknél olyan a száj — sír, sír. /Mit sírsz úgy, mint egy kutya? csont 1. (kemény) mint (egy) csont — mondják valakire, aki nagyon kemény, szilárd, egyben teljesen száraz is: a borsó olyan keményre száradt, mint a csont. /a birkafaggyú kemény, mint egy csont. /ki tudná azt kiszórni [nyírfaseprűvel kimosni)] a szennyest! /a kezét eltörte ott, amíg te őt csonttá vágtad. 2. mint csont nélkül ‘nagyon rugalmas, hajlékony’: Japkanu tio ar sauc, kas ir k° bez kauliem, var visadi izlūocitiės. 3. O ka kaulu kambaris || kamberis lásd: kambaris; kamberis. 4. O ka suns kaula; ka suns ar kaulu lásd: sons. kaūnams melléknévi igenév a kaūt igéből (kiabál, sír stb.) ka kaūnams (Tūops) ‘nagyon hangosan, ijedten elváltoztatott hangon (kiabál, sír)’: klie3 k% kaūnams. /vins klie3 k% kaūnams luops. kaupmanis s ‘kereskedő’ O ka bolhakereskedő iron. : a mi tanácsunk „atyád, a bolhák gyűjtője, hogy a bolhák megölik: mondd a bolhák gyűjtőjének: ne menj dolgozni- !” A bolhák egyetlenegye sem pusztult el. Ami kijött, mint a kullancs, semmi. : kérlek, lődd le a lovat, mint a kullancsot. /Mit akarsz egyet- „Miért lősz úgy, mint a tetű, mit adjon a kullancs a másiknak?” /Amikor a kullancsok mennek kaszálni, mindet agyonüti és un összetöri. kaza s 1. dat. (arc, száj stb.) ka kazai — mondják a bepiszkolódott, piszkos arcról: mivel mostad le a szádról, hogy nem tiszta? na és [seja] csíkos, mint a kecskék, 2.0 (kars) kd kecske a morzsákon ‘nagyon, igen (kars)’: 34raji tik k°ri uz brandavipa kd kecske a morzsákon. 4. mit eszik a kecske, vö. valgs. į kecskék többes szám 0 1. (élni) mint a kecske mellett 3. ka kazas [ipa sk. lipa. ‘nagyon jól, gazdagon (élni)’: Jivūo k% pa k'azam. A kecskék így is jók: a tej kész, és csak füvet esznek. /tie 3ivūo k°4 pa k*azam: minden jól megy, minden meglehetősen. 2. a kecskéknél ‘nagyon sok; nagy mennyiségben’: öt kenyér k% a kecskéknél. 3. ragozóosztály (enni, jóllakni és hasonlók) mint a kalpa kazas „jóllakni, jóllakni (enni, jóllakni)”: nu gon pa-asc ka kolpa k“azas. kazmieris s ‘gyapjú-, félgyapjúvagy pamutszövet; kasmirs’ (vastag) k4 kazmieris: vipa [saga] bij tada bieza k°% kazmiers. kazmiera drėbes t°idas biezas, zala kr'asa bi. /ez [a szövet] bles k°4 kazmieris —Zidi sacija. kažūokss O ragozóosztály ka uts kažūoka lásd: uts. 151 klabans ‘elhasználódott, zörgő tárgy, munkaeszköz; ME II 206: k/abas'valami zörgő (pl. régi malmokról, malomkövekről)' Lubeja' (klab, klaudz stb.) mint klabans: stėlies klab k“a nalobie, k*a klabani. /lubks t%c k°4 klabans, navar attaisit vala. klabatas (klaudz, klab stb.) mint klabata —nagyon beszédes, fecsegő emberről mondják: [plapa] k/au3 ka klobata. klobata —szereplő v‘arc, ahogy rosszat beszél a másikról. kladzens s ‘az, aki csörget; fecsegő ember; ME II 208: k/adzene ‘kotló tyúk; klukste’ Smiltenė, ‘plapiga sieviete; plapa'“ (kladzina) ka kladz¢ns niev. : kuo ei, kla3inadama visu pa pagostu, k“ kla3ans? klaiga s ‘kliegSana; kliedz€js, blauris’ (kliedz, blauj u.tml.) ka k/aiga niev. : es teu klaigasu viénu *mér k°4 klaiga! klaips s O ka maizes klaips —saka par ko saméra lielu, ieapalu: /ini k°4 maizes klaipi. klaists; kleists „csavargó, naplopó” KA klaists /| kleists niev. : k° klaisc, k° klaidūonis, ni vipam I'aga vietas ir, ni vinš 1%g4 str°ada. /tas t%c klaidions vin ir k% kleisc! k% kleisc apk°ar klejūo. /tas gon ir k° kleisc, apk“ar vin staiga, ni-moz nastau pie dor ba. kldjiens s ka (viéns) klajiens „didelio kiekio; folyamatos, szétszórt módon: [ágyzsák] Célirányosan szétterült, ahol t° eltér, ritkás, mint a keles, az ágy mellett szétszóródott csomóként kG ki'ajiens. /k“Miért csak három szót kell a levelekhez hozzáírni? és mindig csak földbe döngölés. /zsombékok, karók, vesszők, deszkák; jó földet készít, hogy megművelt legyen. és mindig földbe döngölés. /a juhok széttapossák a szénát, kihúzzák a földre és [magukat] ráfektetik, minden csak taposás. /a ló nyoma, az úgy nem hullik szét a harmat után, mint egyetlen taposás a fa alatt./[megmosott] rozs, annak a csírája. VOI ezt-azt nem lehet-e a földbe taposni, mint egy taposást? klaksans ‘EH I 608: ‘primitív edények’ Vecpiebalga’ (klaksk, klab stb.) mint klaksans—nagyon beszédes, fecsegő emberről mondják: miért csacsogsz, te fecsegő? /klaks, egy klaksans, értelmetlen beszédet beszél. klaksis s ‘blikskis, klakskis; plapigs cilvéks’ kd klaksis niev. : k°4 klaksis visūr vins iėt klaksddams —nu t%c pl°apiks cilvaks. klamasts; klamsteris s ‘lamuvarda noz. ‘slinks, paviršs cilvéks’; EH I 609: klamasteris ‘dikdienis, slaists’, k/lamesteris ‘klaidonis’ Saikava’ ka klamasts // klamsteris: tu gon esi k“a klomasc. k“apėc ta tu nastr‘ada [°aga? /tu jou esi k“a klomstérs, krietna dorba nadari, k¢ziés vin. IRODALOM Apreszjan Ju. 1974: Lexikális szemantika (a nyelv szinonim eszközei), Moszkva: Nauka. EHI-II – Endzelins J., Hauzenberga E. K. Miilenbachs Lett nyelvi szótárának kiegészítései és javításai 1–2, Riga: a Kulturális Alap kiadványa, 1934–1946. Ejskjear I 1993: Dán dialektuskutatás, Kgbenhavn. 152 LKSP – Lipskienė J. A litván nyelv szomatikus kifejezései (a fej részeinek megnevezéseivel), Vilnius: Mokslas, 1979. ME I–IV – Mūlenbachs K. A lett nyelv szótára. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta: J. Endzelins 1-4, Riga: a Kulturális Alap kiadványa, 1923 — 1932. OOSD — Ordbok over Svédország nyelvjárásai 1 (1), Uppsala: Almgvist & Wiksell, 1991. SISV-Putnina M, Timuška A. Sinoles izloksnes salidzingjumu vardnica (400 oldal, kézirat, 1991 m. benyújtva Rygai „Zinatnes” leidyklai). LKPZ — A litván összehasonlító kifejezések szótára. Összeállította K. B. Vosylytė, Vilnius: Mokslas, 1985. NÉHÁNY PROBLÉMA A DIALEKTÁLIS ASPEKTUSZÓTÁRAK LÉTREHOZÁSÁVAL KAPCSOLATBAN Összefoglalás A tanulmány elméleti részében felvázolunk néhány általános problémát az olyan tájszótárak létrehozásával kapcsolatban, amelyek egy meghatározott nyelvi aspektust, illetve egy nyelvi jelenséget lexikográfiai módon tükrözni. A fő figyelem eközben a következő problémakörökre irányul: 1) a jövőbeli szótár lexikográfiai megvalósítási modelljének megválasztására, amelyet nagymértékben az anyag terjedelme határoz meg; 2) a tükrözendő anyag telítettségi fokára, azaz a nyelvi jelenségek előfordulási gyakoriságára; 3) a szótárban nyújtandó információ általánosítási szintjére. Az említett problémák többnyire megoldhatók mind az optimális szócikktípus megválasztásával, mind pedig az egyes konkrét szótári szócikkekhez a szerző /szerzői kollektíva megítélése szerint legalkalmasabb felépítési séma kiválasztásával; emellett a különböző adatok és utalások átgondolt rendszere jelentősen megkönnyítheti a lexikográfus feladatát. Ezt a tanulmány elméleti-- gyakorlati része a lett dialektális aspektuslexikográfia egy példáján — M. Putnina /A. nemrég elkészített „A Sinole nyelvjárás hasonlatainak szótára” című művén — szemlélteti. TimuSka — szemlélteti. Mutatványként a mellékletben néhány mintaszócikket közlünk „A Sinole nyelvjárás hasonlatainak szótára” című műből. 153