Kelios pastabos apie enantiosemiją

LITUÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Irena ERMANYTE NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ENANTIOSZÉMIÁRÓL A nyelvi ellentétek pragmatikai szempontú elemzésekor egy nagyon régi nyelvi jelenség tűnik szembe — az enantioszémia, amikor ugyanannak a szónak két ellentétes jelentése van (így válik hangsúlyossá a szó jelentéseinek polarizációja). Az enantioszémia (ném. Enantiosemie, ang. Enantiosemy) elnevezése a görög enantiosz — „szemben levő, ellentétes” + széma — „jel” szavakból ered; egy bizonyos kontextusban válik nyilvánvalóvá, mivel e nyelvi jelenség lényegét sem szerkezeti, sem szemantikai szempontból nem lehet kellőképpen megérteni. A nyelvészetben az enantioszémiát úgy határozzák meg, mint egy szó vagy morféma azon sajátosságát, hogy ellentétes jelentései vannak (Gaivenis, Keinys 1990: 57). Az enantioszémia az ókortól napjainkig számos nyelvre jellemző. Ezt a nyelvészeti jelenséget részletesebben csak a XIX. század végén kezdték vizsgálni, noha G. V. F. Hegel már a „Logika tudománya” című művének bevezetésében beszélt az enantioszémiáról. Véleménye szerint a német nyelv szavainak többsége (különösen az igekötős igék) nemcsak eltérő, hanem ellentétes jelentésekkel is rendelkezik. A német nyelvész, Karl Abel a „Sprachwissenschaftliche Abhandlungen” („Nyelvészeti tanulmányok”) VIII. részében, amely „A szótő ellentétes eredeti jelentései” címet viseli, azt állította, hogy az enantioszémia hozzánk eljutott legősibb példáit egyiptomi hieroglifákkal jegyezték le (Abel 1885: 316). Az ókori egyiptomi nyelvben számos olyan szó létezett, amelyek mindegyikének két ellentétes jelentése volt. E poláris jelentéseket a legjobban a következő szavak szemléltetik: unx (csak fonetikailag módosul másképpen), amely egyaránt jelentette azt, hogy „feltárni, letakarni” (unx), valamint azt, hogy „befedni, becsomagolni” (unh); at (szintén ennek megfelelően módosítva) egyaránt jelentette azt, hogy „hallgatni, hallani” (af), valamint azt, hogy „süketnek lenni” (af); sneh — „kijelölni, elkülöníteni”, sneh — „összekötni” stb. A guen szó egy egyiptomi lakos számára egyaránt jelentette azt, hogy „erős” és azt, hogy „gyenge”. Ezt a hieroglifát csak a megfelelő jelekkel és rajzokkal kellett megmagyarázni, amelyek az egyes jelentések közötti különbséget mutatták. A „erős” melléknevet általában egy álló, felfegyverzett harcos, a si/pnas—pedig egy térdelő ember (valószínűleg egy rabszolga) rajzával illusztrálták. A žri „felmászni” igét lépcsőkkel, a „lemászni” igét pedig létrával ábrázolták (Abel 1885: 317, 329). (Vö. még a hindi kal: „tegnap” és „holnap”; parso: „tegnapelőtt” és „holnapután”.) Szinte ugyanebben az időben egy másik német nyelvész — V. Scherzl — is vizsgálta az enantioszémiát. Véleménye szerint az enantioszémia számos nyelvre jellemző. Például a latin a/fus melléknév nemcsak azt jelentette, hogy „magas”, hanem azt is, hogy „mély”, azaz alacsonyan lévő (a/tus mons „magas hegy” és a/tum flumen „mély folyó”). V. Scherzl az enantioszémia fő okának az ókorban létező közös gyököket 53 tartotta, amelyek jelentései még nem differenciálódtak. A gondolkodás fejlődésével és a nyelv kialakulásával ezekből a nem kellően differenciált jelentésekből fokozatosan különültek el a konkrétabb alapjelentések, amelyek közül a második többnyire átvitt értelmű volt, vagy eltérő hanglejtéssel rendelkezett. Például a szláv nyelvek vontövéből, amelynek elsődleges jelentése „szag” volt, két ellentétes jelentés fejlődött ki — „kellemes szag, aroma” (vö. cseh vani, lengyel wori, orosz GraroBone) és „rossz szag, bűz, förtelem” (vö. bolgár Borg, lengyel wor, valamint orosz Bows, snoBoKne) (Scherzl 1883: 1-39; 1884: 41-84). Az enantioszémiára jellemző szemantikai nyelvi univerzálé a poliszémia. Például a brėkšti ige egyaránt jelentheti azt, hogy „virrad, $hajnalodik” (E kai jau dienai brėkštant rytai šviesa tvinksta, rasos pilnos žolynų žemyn galvos linksta A. Baran), valamint azt, hogy „sötétedik” (Vakaras, jau pradeda brėkšti LKŽ I, 1028 (Prk). Neturėdamas žvakės brėkštant turėjau eiti gulti LKŽ I, 1028(I). Vö. ugyanennek a tőnek a bréksma főnevét, amely Aukštaitijában „hajnaltájt”, Žemaitijában pedig „szürkületet” jelent. (ebben az esetben az enantioszémia alapja — a nyelvjárási különbség- ). Ugyanazon szó poláris jelentései között meglehetősen szoros szemantikai kapcsolat áll fenn. Ez az a fény, amely a nap megfelelő szakában hol erősödik, hol gyengül, a brėkš tő szavainak jelentésbeli ellentéte pedig a másodlagos összetevőtől — a napszakok szembeállításától — függ. Az enantioszémia a homonímiától sem választható el, amely gyakran a többjelentésű szavakból alakul ki (különösen akkor, amikor az egyes jelentések közötti szemantikai kapcsolat mintegy megszakad). Például a lit. banda „marhacsorda” és „(főként sütemény vagy kenyér) cipó”. Ezt a két szót az általános jelentésű „vagyon, tulajdon” kapcsolja össze, amelyet K. Sirvydas írásai rögzítettek, és amely fennmaradt Kelet-Litvánia nyelvjárásaiban: Nauda, banda SD 203. Elvesztettem az egész bandámat LKŽ I, 638 (Kur). Tehát ebben az esetben a homonim jelentések azonossági viszonya nem bomlott fel. Hangsúlyozandó bizonyos homonim igék grammatikai, valamint szemantikai viszonya. Például a litván szótárakban a rakti ige két szócikkben szerepel: az 1. rakti, raka (rakia, ranka), rakė (rako) „kapargatni” tranzitív: Rūkė, rūkė ir prarakė skaudulį ant rankos LKŽ XI 112 (Kv), a 2. rakti, ranka, rako — intranzitív, és azt jelenti: „a lyuk kisebbedik, beszűkül, bedugul” (Maza bulia (adatos skylutė) greitai ranika ir visiškai užranka LKŽ XI 115 (Sl). A. Kaukienė véleménye szerint az 1. rakti aktív cselekvést kifejező ige, míg a 2. rakti állapotváltozást jelent, és szemantikai oppozíciót alkot az első rakti igével (Kaukienė 1994: 77-78). gut. Begriffe: čia ir ten. Terminai: veiksmažodis = ige, tranzityvinis = tárgyas, intranzityvinis = tárgyatlan, homoniminis = homonim, reikšmė = jelentés, tapatybės santykis = azonossági viszony, suardytas = felbomlott, gramatinis = grammatikai, semantinis = szemantikai, akcentuotinas = hangsúlyozandó, lizdas = szócikk, pateikiamas dviem lizdais = két szócikkben szerepel, aktyvaus veiksmo = aktív cselekvés, būsenos pakitimas = állapotváltozás, sudaro semantinę opoziciją = szemantikai oppozíciót alkot. x Megjegyzés: A forrásszövegben több elírás vagy OCR-hiba található, ezért a fordításban a litván alakokat és a hivatkozásokat változatlanul hagytam, a magyar jelentéseket pedig a kontextus szerint adtam meg. Nyelvészeti és szemantikai 54 szempontból érdekes enantioszémia-példát egy másik litván nyelvész — V. Balaišis — közölt. Elemzése tárgyául a Rambynas hegy nevét választotta. A szerző ezt a helynevet enantioszémikusnak, a szláv nyelvekből eredőnek tekinti. A litván számára a Rambynas hegyet (vagy a Tilžė közelében, a Šilutėi járásban fekvő, magas és meredek Nemunas-partot) jelent, a német számára viszont egy Rügen szigetének mély fekvésében található hely, Rambin. Ide. A * remdetermináns -5(/) gyökből képzett származékok mind a balti, mind a germán, mind a szláv nyelvekben meglehetősen gyakoriak, csakhogy a megnevezett gyökkel és determinánssal alkotott balti és germán szavak többnyire „kiemelkedést, magasabban fekvő helyet” jelentenek (vö. lit. rurūbas, rumbėti, rembėti, la. rumba „vízesés”, norvég rimi „kiemelkedő hely” ir t. stb.), a o szláv nyelvekben ezek a származékok többnyire azt jelentik „levágott darabot, irtást”, azaz bemélyedt helyet (vö. J. Pokorny *remb-, * romb-, * rmb- „vagdalni, vágni, bevágásokat és bemetszéseket készíteni” (Balaišis 1991: 52-53). A litván nyelv enantioszémiájának jelenségéről elsőként Jonas Jablonskis szólalt fel. Elméletileg még nem elemezte az enantioszémiát, de „A litván nyelv grammatikája” (1922) című művében, az ige aspektusait és fajtáit tárgyalva, e jelenségnek számos értékes példáját közölte, és megfelelően összegezte őket: „Folyamatos aspektussal csupán egy bizonyos cselekvés folyamatát fejezzük ki. Ezzel nem mondjuk meg, mivel végződhet vagy kell végződnie annak a cselekvésnek<...> Nem egészen világosan mondjuk: „az ajtót csináld”, amikor a megszólítottnak világos, hogyan kell végződnie az ő „csinálásának” <...> Az az ember, aki azt mondja: „csináld az ajtót”, mindig úgy érzi, hogy a megszólított megfelelően megérti őt, és a megszólított mindig megteszi, amit kérnek tőle, vagy amire utasítják. Ha ezzel a két szóval azt mondjuk, hogy az ajtók be vannak zárva, akkor mi, a beszélő és a megszólított, tudjuk, hogy az ajtó készítésekor ki kell nyitni őket” (Jablonskis 1957: 293). J. Jablonskis további, hasonló példákat is közölt. Pl. : Hajtsd a lovakat (a mezőre, haza) (azaz hajts ki, hajts haza I.E.). Miért fogod be a lovakat (azt teszed, hogy kifogd vagy befogd őket)? Már fogja be a lovakat, mindjárt befogja, kifogja őket. Tegnap koszorúcskát tűzött rá (feltűzte). Már koszorút tűz rá (leveszi róla). Sálat terít rá (a vállára, a válláról). Miért hajtod, vezeted [a lovakat], vagy valahová mész (vö. jvadeleti, įvadžioti- )? Tovább már sehová sem fog menni, már hajtja, vezeti a lovakat (mindjárt kihajtja, kivezeti őket) (Jablonskis 1957: 294). Mindezekben az esetekben a megjelölt igék jelentése a szövegkörnyezetből válik világossá. Vö. még: Kas tau bedirbs taip, kaip tuočės nu saulės lig saulės LKŽ XII 192 (Lz). Saulė nuo saulės (Nuo saulėtekio ligi saulėlydžio) kasdavom bulbas LKŽ XII 192 (Dglš). Azt, hogy a litván lexika kezdetben nem volt kellően differenciált, az öltözködés, a felöltés, a felöltözés és hasonló cselekvéseket megnevező igék mutatják. Ilyenek az aūti(s), mauti(s), siaūsti(s- ), vilkti(s) és más hasonló típusú szavak, amelyek a polaritás mellett vektorialitással is jellemezhetők. E sajátosságok különösen jellemzőek ezen igék visszaható formáira. J. Jablonskis is számos ilyen típusú igét közölt. Pl. : Kam aunies, ar eisi kur (vö. apsiauti- )? Minek öltözöl, vagy már lefekszel (vö. levetkőzni)? (Jablonskis 1957: 293). Miért húzol kesztyűt? Hideg lesz (legyen rajtad kesztyű). Nem indulsz el, ha már húzod a kesztyűt (leveszed)? Már levetkőzöl (mielőtt lefekszel)? Már felöltözöl (miután kora reggel felkeltél az ágyból)? (Jablonskis 1957: 294-295). Az ilyen jelentéspolarizáció más nyelvekre is jellemző. L. Novikov véleménye szerint például a zecr az orosz nyelvben egyaránt jelentheti azt, hogy „bevinni” és azt, hogy „kivinni”, ehhez azonban bizonyos, az irányt jelző kontextus szükséges (:ecrr crona ir HecrH Tyza) (Novikov 1973: 185). Egyes igekötős igék (különösen az afigekötővel) szintén enantioszémikusak. Például az atristi jelentése egyaránt lehet „gördítve közelebb hozni, begördíteni” (Dėdė tuo tarpu atritovaziuojamajj krėslą LKŽ XI 686(Mš), illetve „gördítve eltávolítani” (Ir 55 akmenį nuog angos Sulinies atrisdavo LKŽ XI 687 (BB1Moz 29 3); atstumti — egyaránt jelentheti azt, hogy „lökve eltávolítani” (Tokia kiauliotė nedora: visada kitas atdastuma nuo lovio LKŽ XIII 1042(Skdt- ), és azt, hogy „odaszállítani” (vagyis „közelebb hozni” I. E.) (Kaip plunksną maišą atstimiau LKZ XIII 1043(Er); atsokti — egyaránt jelentheti azt, hogy „ugorva hátralépni” (Ko čia atšdkaikaip nuo ugnies ? LKZ XV 232(Ktk), és azt, hogy „ugrással vagy ugrándozva közeledni” (Atsoka atsokes pri munes ir sako LKZ XV 233(Dr) és így tovább. Számos nyelvben bőven találhatók ilyen, ellentétes jelentésű igekötős igék. Vö. németül. ab-: az abdecken jelentése egyaránt „befedni, letakarni” és „lefedni, kitakarni- ”. Ennek a német igekötőnek az orosz orfelelne meg, ám itt egy érdekes jelenséget látunk, amely azt mutatja, hogy az ezzel az igekötővel ellátott orosz ige egy igekötő nélküli ige jelentését veszi fel. Az említett állítást I. Gorelov orosz nyelvész az or6e/rnTs példájával szemlélteti, amelynek jelentése „fehérre festeni, fehérré tenni”, nem pedig „megszüntetni a fehérséget” (Gorelov 1986: 87-88). Az orosz nyelvben teljesen enantioszémikus igék is vannak az rigekötővel. Például az orkasars elsődleges, azaz korábbi jelentése „végrendeletben hagyni” volt, ez az ige azonban ma azt jelenti, hogy „megszüntetni (az örökléshez való) jogot”. Egy másik orosz nyelvész — R. Budagov — arra is felhívta a figyelmet, hogy még érzékelhető a mobeaurs ige szemantikai kapcsolata a 6eza főnévvel (korábban a mobegurs jelentése „elpusztítani, megölni” volt, vagyis negatív jelentéssel bírt, ma viszont ellenkezőleg, azt jelenti, hogy „legyőzni, nyerni”, tehát ez a jelentés pozitív. Ez a két jelentés történetileg összefügg, mivel ami elpusztít, az általában le is győz, legyőzi az ellenséget vagy a vetélytársat (Budagov 1965: 66-71). A jelentések polarizációja különösen szembetűnő, amikor a litván igék a hőmérséklet-ingadozásokat írják le. Ellentétes jelentésűek a megfelelő igék mind előképző nélkül, mind előképzőkkel. Itt az enantioszémia, akárcsak a korábbi esetekben, a megfelelő kontextusban válik nyilvánvalóvá. Például: dėgtr, dėginti (Azok a te fáid csak füstölögnek, nem égnek LKŽ II, 368(Vvr), Az égő tüzet nehéz eloltani LKŽ II, 368(Ds) és Az arcok égnek a "hidegtől LKŽ II, 369(Lp)*; dėginti (Délben a legszörnyűbb, amikor a nap perzsel, nem lehet elviselni LKŽ II, 363(Gs) és Hogy havazik, hogy szakad, a hó hogyan égeti az arcot! LKŽ II „363(B. Sruog); Megégeti a hideg, a tűz LKŽ XVII(SD 212); megsülni (Idén nyáron a hőségtől minden gabona megsült LKŽ V 588(Ds) és Idén minden kert [a fagytól] megsült LKŽ V 588(Ds); perzselni (Embertelenül perzsel a nap, az ember továbbmenni sem tud LKŽ V 581(Srv) és Odakint kegyetlenül perzsel a hideg LKŽ V 581(Jnš); pattogni (A száraz fa olyan jól pattog LKŽ X 173(Ut) és Egész télen megállás nélkül pattog LKŽ X 173(Trgn); ropogtatni (Egész nap ropogtattam, a szobák mégis hidegek LKŽ X 175(Brs) és Olyan hideg ropogtat, a kunyhó nincs rendesen befedve LKŽ X 176(Skdt); Forró vízzel forrázd le a borjú lábát LKŽ X 229(J). A hideg tűzparázsként éget, vagyis mintha tűzzel forrázná az arcot, a kezeket, a lábakat LKZ XVII 373(J); perzselni- /A dėgtrir és képé igék szemantikájában a „diatézisbeli oppozíció lehetősége” is felismerhető (Kaukienė 1994: 63). 56 az arcok megfagynak LKŽ XIV 359(J) és Olyan hidegek vannak idén, hogy még az orcák is megfagynak LKŽ XIV 359(N¢); sülinteni (A nap a magasból perzsel LKŽ 354(V. Krėv) és Odakint perzsel, meg lehet fagyasztani a fület LKZ XIV 354(Vs) stb. Az ilyen igék általában mind az intenzív felmelegedést (melegítést), a meleget, a forróságot, mind pedig az erős lehűlést (hűtést), a hideget, a dermesztő hideget jelentik (Ermanytė 1991: 73-74). E poláris jelentéseket az intenzitás közös összetevője kapcsolja össze. Hangsúlyozni kell, hogy a lehűlés (hűtés) jelentése többnyire átvitt, másodlagos, azaz származékos. Vannak azonban olyan igék is, amelyek elsődleges, azaz alapjelentése a lehűlés (hűtés), míg a felmelegedés (melegítés) jelentése másodlagos. Például: spiginti (Alkonyat felé úgy tűnt, hogy visszatért a hideg, de ugyan hol — még inkább elkezdett „perzselni!” LKŽ XIII 397(Srv). A nagy hideg csípi a bőrt LKŽ XIII 397(Rsn), és Télen a dermesztő hideg, nyáron pedig a nap perzsel LKŽ XIII 397(J). A mocsarak és „források, amelyeket a napsugár nem ér el, évszázadok óta zúgtak, amelyek és mindazon ilyen szemantikájú igék, amelyek a hőmérséklet-- ingadozásokat jelölik; más nyelvekben is megtalálhatók, vö. lettül: Ejot pa sniegu mazmeitai nemaz nebija auksti, bet vaigi visu laiku svilint svila Birznieks-Upitis IV 279. Zeme izkaltusi, sausa ka pelni, un saule to sakarsėjusi tik stipri, ka [ravėjot] svi/a pirksti Klava I 64 (LLVV: 1991: 7,s¢j., 324) stb. Egyes litván igék állapotok vagy cselekvések tulajdonságait, illetve változását fejezik ki, például: akti „megvakulni, kezdeni kevésbé látni” (Jau mano akys afnika čystai, t. y. mazinas šviesybė LKŽ I, 87(J) és „a szemek kinyílni, kezdeni látni (Kačiukai jau azka, tuo matys LKZ I 88(Kp); gurbti „gyarapodni, jól növekedni” (Po ligai sesuo gurbsta, t. y. eina stipryn LKŽ III 742(J) és „sorvadni, tönkremenni” (Ji is visą laiką gurbo ir gurbo, iki numirė LKŽ III 742(Sb); jinkti „leszokni a szopásról” (Paršai baigia fūnkti DŽ, 269, és „hozzászokni” (Kiaulė juaksta į žirnius DZ, 269) stb. Az enantioszemikus igék átvitt jelentései gyakran ironikus árnyalatot is hordoznak. Például a draūsti jelentése egyaránt lehet: „azt mondani, hogy ne tegye, megtiltani, figyelmeztetni, védeni” (Draūsk nedraūsk, daro savo, ir gana LKŽ II, 662(Gs). Drausk savo dukrą nuo blogų darbų LKŽ II, 662(J), illetve „marasztalni, hogy maradjon, visszatartani” (.Draūdė mane valgyt, tik neturėjau laiko LKŽ II „662(Ukm- ). Šeimyną draūdžia pasilikti antrus metus LKŽ I, 662(Kp); dicsérni és „tiszteletet adni, magasztalni, felmagasztalni; tisztelni” (Jį ligi gyvą garbino, jį ir numirusį garbina LKZ III 117(J. Jabl), valamint „megvetni, rosszindulatúan emlegetni, ócsárolni, szidalmazni” (Tą netikėlį visi gdrbina LKZ III 117(Rm) stb. Bizonyos igék és az azonos tövű főnevek jelentései konverzívákként is viszonyulnak egymáshoz. Például: (pa)skolinti „kölcsönt adni (kinek)” és „kölcsönt felvenni (kitől)”. Hasonló szemantikai kapcsolat áll fenn ugyanazon tő más főnevei, a skola, paskola, skolininkas, -€ között is. Megjegyzendő, hogy az enantioszémia nem csupán az igékre jellemző. Ezt a „belső ellentétet” egyes főnevek is magukban hordozzák (erről már e cikk elején szó esett), továbbá melléknevek, sőt határozószók is. 57 Például a többjelentésű duksas 1. főnév „sárga színű nemesfém” és 5. átv. „valami nagyon jó, kiváló” (LKŽ I, 479) a nyelvjárásokban „ürülék, trágya” jelentésben is használatos (Auksą veža, tai ir smirda LKŽ I, 390 (Kp).) Kincset szállítanak, ezért bűzlik is. )} достиг񎟂? Sorry. Need fix format. ]}娱乐彩票注册 北京赛车开assistant 国产成人 A többjelentésű širdis főnév az emberi jellem jó és rossz tulajdonságait egyaránt jelenti. A „jóságot” kifejező širdis főnevet általában kedves, kicsinyítő képzős jelzőkkel fejezik ki, amelyek különösen a nyelvjárásokban és a folklórban bőségesek (Sirdele, padirbėk už mane LKŽ XIV 864 (J. Jabl). Tėvuli mano, širde/e mano, kam prižadėjai jaunam berneliu[i]? (d.) LKŽ XIV 864 (Dg). A širdis, amely az emberi jellem rossz tulajdonságait — „gonoszságot, haragot” — jelenti, már nem rendelkezik ilyen kicsinyítő képzős formákkal (Man užėjo širdis, ir pasakiau ne vietoj žodį LKŽ XIV 864(Jnšk). A boszorkány a varjútól szívből kicsavarta mind a négy lábacskáját LKŽ XIV 865(LTR(AI). Ugyanezen tő mellékneve, a Sirdingas, -a szintén az emberi jellem jó és rossz tulajdonságait jelenti. E melléknév első jelentése: „aki jó szívű, jóságos, kedves” (Ak lietuvininkai, sirdingimano broleliai LKZ XIV 848(K. Donel). Ennek a melléknévnek a második jelentése szemantikailag szintén közel áll az elsőhöz — „nyitott szívből fakadó, őszinte, valódi” (Norėjau ištarti jiems žodį Širdingą, bet širdis atšalusias, ledą radau LKŽ XIV 849(P. Vaič). A Širdingas, -a „gyorsan haragra gerjedő, feldühödő” jelentésben az ember rossz tulajdonságait írja le (Kurs pasišiaušęs, širdingas, ta lankuok, nugerink LKŽ XIV 849(J). A hímés nőnemű összetett főnév, a Zemasirdis, -e, szintén az ember jellemének jó és rossz vonásait jelenti. Ennek a főnévnek az első jelentése: „kemény, könyörtelen, alantas szívű ember” (Niekai tokiam žemaširdžiui [Zzmogui] ir brolį nudėt sp.). E főnévnek az elsővel ellentétes jelentése: „alázatos, könnyen befolyásolható ember” (Viso to neduoda tėvas puikiesiems, bet Zemasirdžiams A. Baran.). Az ilyen enantioszemikus mellékneveknek, valamint egyes főneveknek az a sajátossága, hogy az ember jellemének különféle vonásait és tulajdonságait jellemzik, más nyelvekre is jellemző. Vö. az angol apparent „látható, világos” és „állítólagos, feltételezett” jelentését. A megfelelő jelentésekkel rendelkezik az angol apparently határozószó is: „világosan, kétségtelenül” és „valószínűleg, talán” . A litván filozófus, Antanas Maceina érdekes gondolatokat fogalmazott meg az enantioszémiáról. Az „Asmuo ir istorija” című tanulmányában a francia teológus, a jezsuita Jean Daniélou okfejtéseire támaszkodik, amelyek szerint számos nyelvben a vendéget és az ellenséget jelentő szavaknak ugyanaz a gyökere. Például görögül az idegen xénos, az ellenségesség —xenofobia, a vendégszeretet pedig —xenofilia; latinul a vendég hospes, az ellenség pedig hostis (vö. az orosz rocrs hasonló jelentéseit). A lietuă nyelv svécias szava minden kétséget kizáróan enantioszémikus, mivel ez a főnév, jóllehet meghívott személyt jelent, mégis olyan személyre utal, aki máshonnan, azaz idegen országból érkezett vendégeskedni. 58 (Vö. 2 svėčias, -ia adj. (4) 1. nem szülőföldi, távolabb fekvő, idegen (helyről, vidékről) és 2. nem a mieink közül való (személyről) (LKŽ XIV 286). Tehát mind a főnév, mind a melléknév ugyanazzal a svetgyökérrel rendelkezik, amelyet az egyik esetben a meghívott, várt személy megnevezésére, a másik esetben pedig idegen, máshonnan érkezett ember megnevezésére használnak. A. Maceina szavaival élve: „ez az ember semmiképpen sem tekinthető sajátunknak.” Lehet, hogy befogadják, sőt meg is vendégelik, de sohasem válik helybélivé” (Maceina 1981: 63). Akár a szabadságot, akár a jobb kenyeret keresve, az ilyen jövevény nem lesz közülük való, meg kell aláznia magát, vagyis úgy kell viselkednie, ahogyan azt a befogadói kívánják. „A vendég csak azért jön el, és csak azért fogadják be, mert távoznia kell — a litván közmondás szerint: „Vendégek, ha arra rájöttetek, hogy eljöjjetek, jöjjetek rá arra is, hogy elmenjetek” (Maceina 1981: 64). Az ilyen képszerű mondások a vendégről és a vele való „vendégszeretetlen” kapcsolatokról meglehetősen gyakoriak a litván népköltészetben. Például: No, ülj csak le, ha eljöttél: vendég vagy, holnap majd kapsz enni (tréf.) LKŽ XIV 286(Mrs). Úgy örült, mint aki vendéget bocsátott el LKŽ XIV 285(KrvP(- Jnš). Kedves vendég — kár érte a túró LKZ XIV 285(Mrj). Vö. lett. ciema ėdiens lidz majas vartiem „vendéglátói étel egészen a kapuig (azaz nem laktató I. E.)” (Balkevičius, Kabelka 1977: 132) stb. Az enantioszémia számos nyelvben az antifrázisig (gör. antiphrasis — ellentmondás, ellentét), vagyis olyan stilisztikai alakzatig, bizonyos szólásig bővül, amelynek közvetlen jelentését az irónia vagy a szarkazmus ellentétesre változtatja (Pikčilingis 1975: 297–298). Például: Milyen okos tanács! ahelyett, hogy: Milyen ostoba tanács! Szép rút, mint az ördög (egy nagyon szép lányról)! LKŽ K (Rm). Itt a pozitív érzelmek kifejezésére negatív jelentésű szavakat használnak. Ebben az esetben már nem egyetlen szó jelentéseinek polarizációjáról van szó, mivel itt egy egész mondat, azaz összefüggő kontextus szerepel, amikor a megfelelő stilisztikai eszközökkel és intonációval kiemelik a jelentések ellentétét. Például lat. £fo/lendum esse Octavium: „Octaviust fel kell magasztalni” és „Octaviust el kell távolítani”; cum tacent clamant „amikor hallgatnak — kiáltanak” (Cicero mondása), azaz hallgatással fejezik ki az egyet nem értést, vö. qui tacet, consentire videtur „a hallgatás — a beleegyezés jele”; festina lente „siess lassan” (Suetonius mondása), azaz ne csináld [semmit] elhamarkodottan; francia Savant est sot plus gu'un sot ignorant „A tanult bolond nagyobb bolond, mint a tanulatlan bolond” (Molière mondása) stb. Egyes nyelvészek az enantioszémiát homonim antonímiának, sőt homoantonímiának is nevezik, például : A kutya —az ember legjobb barátja, a kutyának pedig —a kutya halála. A nyelvben valójában nem ritkán összefonódik az antonímia és a homonímia (Gorelov 1986: 89). Összefoglalva feltétlenül el kell mondani, hogy az enantioszémia, noha nem különösebben produktív nyelvi jelenség, egyáltalán nem készül eltűnni. Ellenkezőleg, az enantioszémia, egyre újabb, a jelen valóságához és az élet ritmusához igazodó formákat és kifejezési módokat öltve, nem tűnik el. Ahogy régen, úgy ma is minden nyelvben meglehetősen sok olyan szó található, amely „belső ellentétekkel”, azaz polarizált jelentésekkel rendelkezik. 59 IRODALOM IR FORRÁSOK Abel C. 1885: Sprachwissenschaftliche Abhandlungen, Leipzig, 316-329. Balaišis V. 1991: Enantioszémia ir Rambynas. — A ir jelentés szavai, 1, 50-54. Balkevičius J, Kabelka J.1977: Lett–litván szótár, Vilnius: Mokslas. A. BaranAntanas Baranauskas, jo írásai. Bb1 — Biblia... 11 kiad., Berlinben 1931. Budagov R. A. 1965: Bevezetés a nyelvtudományba, Moszkva: Prosvescsenyije. DZ, —A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993. S. DaukSimonas Daukantas, írásai. K. Donel-Christian Donalitius. Litván költemények..., Königsberg, 1869. Ermanytė I. 1991: Ugyanazon ige antonim jelentései. —Kalbos kultūra 61, Gaivenis K., Keinys S. 73-74. 1990: A nyelvészeti terminusok szótára, Kaunas: Sviesa. Gorelov I. N. 1989: Az enantioszémia mint a nyelvi fejlődés ellentétes tendenciáinak összeütközése. —Voprosy jazykoznanija, 87–89. I—Laurynas Ivinskis, művei. J—Litovskij slovar’ A. Juškevičiaus..., 1–2, Sankt-Peterburg, 1897, 1904. J. Jabl—Jonas Jablonskis, művei és szótári cédulái. Jablonskis J. 1957: Raštai 1, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. Kaukienė A. 1994: A litván nyelv igéinek története 1, Klaipėda. V. Krėv – Vincas Krėvė-Mickevičius, művei. KrvP (Jnš)—–V. Krėvė-Mickevičius. Közmondások és szólások 1–2, Kaunas, 1934–1935; Litván közmondások és szólások 3, Kaunas, 1937; 4 —Darbai ir dienos, 7, 1938. LKŽ I,—A litván nyelv szótára 1, Vilnius, 1941. LKŽ I–II, —A litván nyelv szótára 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969. LKŽ TI -A litván nyelv szótára3, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956. LKŽ V —Lietuvių kalbos žodynas 5, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, LKŽ X-XV 1959. -Lietuvių kalbos žodynas 10-15, Vilnius: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, LKŽ K -Lietuvių kalbos 1991. žodyno kartoteka. LLVV VII, —Latviešu literaras valodas vardnica 7,, Riga: Zinatne, 1991, 324. Maceina A. 1981: Asmuo ir istorija, Chicago: Ateitis, 63-64. Mš-Pranas MasSiotas, jo raštai ir vertimai. Novikov L. A. 1973: Antonimija v russkom jazyke (Semanticeskij analiz protivopoložnosti v leksike), izdatelstvo Moskovskogo un-ta, 185. Pikčilingis J. 1975: Lietuvių kalbos stilistika 2, Vilnius: Mokslas, 297—298. SD —Dictionarium trium lingvarum, In usum Studiosae Iuventutis, Avctore... Constantino Szyrvid.. Ovinta editio... Vilnae... B. Sruog-Balys Sruoga, írásai. Sercl V. 1883, 1884: Az ellentétes jelentésű szavakról (vagy az úgynevezett enantioszémiáról). —Filologičeskije zapiski, 5–6. szám, 1–39; 1. szám, 41–84, Voronyezs. P. Vaič-Pranas Vaicaitis, írásai. NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ENANTIOSZÉMIÁRÓL Összefoglalás Az enantioszémia igen régi nyelvi jelenség, amely az ókori Egyiptom koráig nyúlik vissza. A nyelvészetben egy szó vagy morféma olyan tulajdonságaként határozzák meg, amelynek révén ellentétes jelentései lehetnek. 60 A jelentések polarizációja különösen nyilvánvaló a hőmérséklet-ingadozásokat jelölő igékben (pl. degti, kepti, svilti és mások). Ez a fajta belső ellentét egyes főnevekre, melléknevekre, sőt határozószókra is jellemző. Az enantioszémia fő oka a közös gyökerű szavak nem differenciált jelentése. Mind a poliszémia (vö. bréksti — „auszti, visti” és „temti”), mind a homonímia (vö. banda — „marha” és „kenyércipó”). A fenti homonimák közös jelentése: „tulajdon, birtoklás”. Jonas Jablonskis volt az első litván nyelvész, aki az enantioszémiát vizsgálta (Lietuviy kalbos gramatika, 1922). A litván filozófus, A. Maceina érdekes fejtegetést közölt a svečias enantioszémiás szóról. A látogatásra meghívott személy jelentésével bíró főnév egyúttal úgy jellemzi ezt a személyt, mint aki máshonnan érkezett, idegen. Az entiöszemia általában csak összefüggő szövegekben válik nyilvánvalóvá. A jelentések polarizációja az intonációban és a stilisztikai eszközökben nyilvánul meg. Az entiöszemiát néha antifrázissá is kiterjesztik, vagyis olyan mondássá, amelynek szó szerinti jelentését irónia vagy szarkazmus révén az ellenkező jelentésre változtatják. Az enantioszémia jelensége nem fog eltűnni, csupán új kifejezési formákat ölt a nyelvben. 61