Lietuvių tarmes pats tyręs ir kitus skatinęs

LITVÁN NYELVJÁRÁSOKAT MAGÁT KUTATÓ IR MÁSOKAT ÖSZTÖNZŐ (Megemlékezve a 130. J. Rozwadowski születésnapj1997 ának évfordulóján) az év végén (decemb7 er d.) m. 130 évfordulója van annak, hogy megszületett az egyik legjelentősebb lengyel nyelvész és litvanista Jan Rozwadowski. Jo Tudományos tevékenységének területe meglehetősen széles volt: a klasszikus nyelvek nagy ismerője, neves indoeuropeista és szlavista litvanista, aki munkáit ir lengyelül, latinul, franciául és németül írta. A litvanisztika területén tudományos tevékenységénir ek csaknem teljes időszakában dolgozott. Nemrég iš jelent meg nyomtatásban az egyik legnagyobb jo litvanisztikai munka „A Zietela környéki litván nyelvjárás a Novogrudoki vidéken (Novogrudokiában)“". J. Rozwadowski született 1867 m. Czarnában ( Tarnów ir és Dębica között), mérnök családjában. 1885—1889 m. A Krakkói Egyetemen klasszika-filológiát tanult. 1891-1894 m. tökéletesítette tudását Lipcsében, ahol hallgatta A. Leskien, E. Sievers E. és Windisch előadásait, részt vett K. Brugmann szemináriumain. 1895 m. visszatérve tanárként vo abban a krakkói gimnáziumban dolgozott, amelyet maga is elvégzett. 1897 m. habilitációs dolgozatának megvédése után a Krakkói Egyetem docensévé o nevezték ki, -tól 1900 m. professzorrá. Krakkóban J. Rozwadowski élete végéig dolgozott. Kétszer (1912–1913-ban és 1915–1916-ban) választották meg a Krakkói Egyetem rektorává. 1903-tól a Lengyel Tudományos Akadémia tagja, 1920-tól alelnöke, 1925–1929-ben pedig elnöke volt. Ezenkívül számos európai ország nemzeti akadémiájának és különböző társaságoknak, köztük a Litván Tudományos Társaságnak is tiszteletbeli tagja volt. Meghalt 1935 m. márciusban 13 d. A litván nyelv iránt J. Rozwadowski tanulmányai évei alatt érdeklődött. És tökéletesen megtanult litvánul. A Lengyel Tudományos Akadémia krakkói archívumában számos, apró és tiszta kézírással (K. Būga írásához hasonlóval) írt kivonat és összefoglaló maradt fenn különböző, főként régi litván írásos emlékekből. Már ez is azt mutatja, hogy J. Rozwadowski komolyan tanulmányozta a litván nyelvet. Miután 1895-ben egy könyvtárban rábukkant az „Universitas lingvarum Litvaniae” („A litván nyelvek teljessége”) című névtelen grammatika 1737-ben kiadott példányára, és felismerte jelentőségét a litván akcentológia számára, 1896-ban Krakkóban újból kiadta. Ugyanabban az évben német és lengyel nyelven terjedelmes tanulmányt tett közzé a grammatikában alkalmazott hangsúlyozási rendszerről, részletesen összehasonlítva azt F. Kuršaitis hangsúlyozási rendszerével. Felismerve a litván nyelvjárások óriási jelentőségét a nyelvtudomány számára, J. Rozwadowski a gyorsan pusztuló délkeleti litván nyelvterület kutatásának egyik legnagyobb kezdeményezője volt. Elsősorban azt akarta tisztázni, hogy hol használják még a litván nyelvet. E célból A. Plater 1890-ben összegyűjtött adatai alapján Jan Rozwadowski. Litewska gwara okolic Zdzigciota na Nowogrodezyžnie. Dzieto pošmiertne. /Opracowanie Adam Gregorski. Konzultáció Jan Safarewicz, Krakkó: 1995, 181. Lengyel Tudományos Akadémia —Krakkói Osztály. Prace komisji językoznawstwa, Nr. 59. 242 a litván nyelv fennmaradásáról a Vilna kormányzóságban összeállította ir 1904 m. közzétette a „Lietuvių kalbos Vilniaus gubernijoje žemėlapis“ („Mapa języka litewskiego gubernii w Wilenskiej“) című térképet. Feltehetően, hogy J. Rozwadowski már 1898 m. Anonim álnéven, feldolgozva A. Plater által összegyűjtött adatokat, kiadott egy tanulmányt „A litván nyelv területe a vilniusi kormányzó- ( ságban“, ,,Obszar języka litewskiego w gubernii Wilenskiej“), amelyet a litvánok és lengyelek közötti akkoriban kiéleződött viszonyok miatt (pontosabban — a lengyelesedésen át nem ment és a lengyelesedett litvánok között) nem mert saját vezetékneve alatt közzétenni, mert nem akart belekeveredni a politikába. Hamarosan (1914-ben) elkészítette a litván nyelv Nagyés Kis-Litvániában való teljes elterjedésének térképét „A litván nyelv térképe“ („Mapa języka litewskiego“). Már a krakkói egyetem professzoraként Rozwadowski J. megérkezett į Zietel környékén, ahol 1901-ben és 1903-ban jelentős mennyiségű nyelvjárási szöveget jegyzett fel. A litván nyelv más nyelvjárásait is kutatta. A krakkói levéltárban kéziratai között fennmaradt egy köteg, a Šakiai járásból feljegyzett szöveg (mesék és elbeszélések). Sudargo környéke. (dátum nélkül). Ezeket a nem Rozwadowski kezével lemásolt szövegeket sokszorosították, és oktatási segédanyagként használták. A krakkói egyetemen J. Rozwadowski hosszú időn át litván nyelvet tanított. J. Rozwadowski tudományos érdeklődési köre igen széles volt. Külön-külön vizsgálta a görög, latin, szláv, kelta és cigány nyelvek problémáit. Számos munkájában a litván nyelvek tényeire támaszkodott. Jelentős munkái közé tartozik a „Szóképzés és a szavak jelentése” (Heidelberg, 1904), a litván „Draugija” (16. sz., 1908) folyóiratban megjelent, K. Jauniusnak szentelt, a skutu/ė szóról szóló tanulmány, „A lengyel nyelv történeti fonetikája” (Kraków, 1915 és 1923), valamint a szláv és iráni nyelvek lexikai kapcsolatairól szóló érdekes tanulmány (1915). Ugyanebben az (1915-ös) évben a Lengyel enciklopédia 3. kötetében „A balti nyelvek” címmel összefoglaló jellegű munkát tett közzé. J. Rozwadowski halála után T. Lehr-Sptavinski és J. Safarewicz gondozásában jelent meg a „Tanulmány a szláv víznevekről” (1948) című jelentős mű. J. Rozwadowski kezdeményezésére 1908-ban Krakkóban megalapították a lengyel szlavisták folyóiratát, a „Szlavisztikai évkönyvet” („Rocznik slavistyczny”). K. Nitsch-csel együtt 1913-ban megalapította a polonisztika egyik legnépszerűbb folyóiratát, a „Lengyel nyelvet” („Język polski”). J. Rozwadowski, még magas tisztségek elérése és különféle munkákkal való elfoglaltsága mellett sem szűnt meg érdeklődni a litván nyelv iránt, és különösen törődni Lengyelország által megszállt délkeleti peremvidék litván nyelvjárásaival és azok sorsával. Megkísérelte megszervezni e nyelvjárások széles körű kutatását. E célból megrendelte a litván nyelv használatára vonatkozó legújabb ismeretek összegyűjtését az akkori úgynevezett vilniusi vidéken. 1928 —1933-ban O. Chominski összeállította „A litván nyelv elterjedésének térképét a Lengyel Köztársaságban” („Mapa obszaru językowego litewskiego w Rzeczypospolitej Polskiej”), amelyből mindössze néhány példány maradt fenn. E térkép legfontosabb forrásai és a befejezetlenül maradt kommentárok töredékei J. tų Rozwadowski archívumában találhatók (ezeket közzé kell tenni). J. Rozwadowski kezdeményezésére 1926-ban összehívták a legkiválóbb lengyel nyelvé243 szeket (J. Baudouin de Courtenay, V. Porzezinski, K. Nitsch, J. Otrębski) ir elhatározták, hogy leírják az akkori lengyelországi litvánok különböző nyelvjárásait. Maga Rozwadowski feltehetően a Zietelai nyelvjárás su szövegekkel kiegészített leírásának nyomdai előkészítését tervezte. V. Porzezinski elkezdte kutatni Lazūnai, o J. Otrębski — A Tvereč környéki nyelvjárást. Azonban iš jų csak egyetlen J. Otrebskinek életében sikerült közzétennie „A keleti litván tverečėnaiak nyelvjárásának” leírását („Kelet-litván twerecki nyelvjárás“, m.). 1934 J. Rozwadowski munkája „A Zietela környéki litvánok nyelvjárása” A „Naugarduki vidéken” több mint egy évvel a szerző halála után jelent meg nyomtatásban. 60 Egyelőre ismeretlen V. Porzeziński kéziratainak sorsa. J. Rozwadowski volt a második nyelvész, aki érdeklődött a zietelai beszéd iránt. Eddig 1901 m. csak E. Voltaire (1886 ir 1888 m.). A harmadik K. Būga A Zietela nyelvjárását kutatta 1906 m. nyáron. J. Rozwadowskit a kutatásra A Zietela nyelvjárásának tanulmányozására valószínűleg a neves lengyel etnográfus és helytörténész Michal Fedorowski (1853 — 1923). Utóbbi, miközben agronómusként Ašmena, Hrodna, Lida, Naugardukas, ir Szlonim, Szluck, Valkavisk és más környékbeli birtokokat igazgatott, dialektusban jegyezte le a belarusz nép folklórját, szokásait és varázsigéit, tanulmányozta a növényés állatvilágot, régi könyveket, különféle dokumentumokat, ir kéziratokat és képzőművészeti alkotásokat gyűjtött, kurgánokat ásatott fel stb. Kapcsolatot tartott fenn számos lengyel tudóssal és művésszel. Örökségét egy lenyűgöző, 8 kötetes munka, a „Lud biatoruski” („Belarusz nép”) alkotja. Magára Fedorowskira leginkább olyan lengyel kulturális személyiségek voltak hatással, mint O. Kolberg, Z. Gloger és J. Kartowicz. Podoliai birtokát (Zietela közelében feküdt), ahol ezeket a kincseket összegyűjtötte, számos neves lengyel kulturális személyiség látogatta. Éppen abban az időben szolgált Podoliában a kiváló zasecsisői mesemondó, Regina Dargevičiūtė (1876 — 1958). Tőle próbált maga Fedorowski litvánul tanulni. Vajon nem éppen ez a litván lány ösztönözte- -e M. Fedorowskit arra, hogy Podoléba meghívja vendégeskedni a neves litván nyelvtudóst, J. Rozwadowskit is, aki később (1904-ben) ezt írta: „Podoléi tartózkodásomat (1901-ben) a Zietela (Diatlovo) környékén haldokló litván nyelvjárás kutatásának szenteltem- “. Regina Dargevičiūtę, aki Zietelában egy kisgyermeket ápolt, e cikk szerzőjének véletlenül volt alkalma megismerni 1957 egyik őszi alkonyatán. Regina apró termetű volt, kora ellenére meglehetősen egyenes tartású, magasabb növésű, fiatalosan élénk. Temperamentumosan, kissé egzaltáltan, hadarva beszélt, gyakran szűkében lévén a szavaknak (litvánul régen beszélt). Rövid idő alatt, úgy tűnt, egész életét el akarta mesélni. Nyilvánvalóan számára volt a legfényesebb a „Feterauskas úrnál“ töltött nyolc szolgálati éve, aki két éven át engedte Reginát kulináris, háztartási és jó modorbeli ismereteket tanulni. Nem hiába büszkélkedett Regina elbeszélése közben azzal, hogy litván nyelvre tanította házigazdáját, Federauskast és a „krakkói professzort“ (J. Rozwadowski vezetéknevére nem emlékezett- ). Később még néhányszor alkalmam nyílt Reginával beszélgetni. Kár, hogy akkoriban még alig tudtam valamit az általa említett emberekről. Amikor pedig megtudtam, Regina már nem volt az élők sorában. Amíg J. Rozwadowski zietelai nyelvjárásának szövegeit kinyomtatták, egy teljes évszázad telt el. 244 ne A munka šį korábbi közzétételét minden bizonnyal a szövegek meglehetősen bonyolult, nem hagyományos átírása akadályozta meg. Ezt az akadályt, úgy látszik, sem maga a szerző, sem más szerkesztők nem tudták leküzdeni, amíg meg nem jelent a számítástechnika. Az átírást maga nem merte egyszerűsíteni, másoknak pedig J. Rozwadowski túlságosan nagy tekintélye nem engedte ezt. J. Rozwadowski archívumát halála után K. Nitsch lengyel nyelvész vette át. 1945-ben ezeket a szövegeket a Lengyelországba áttelepült egykori A Vilniusi Stefan Batory Egyetem baltista nyelvészének, Jan Safarewicznek (1904–1992), aki igénybe vette az egykori J. Rozwadowski tanítványát, a klasszikus nyelvek szakértőjét, Adam Gregorskyt (1906–1993). Ez utóbbi nyelvész odaadó munkájának köszönhetően a Zietela-nyelvjárás szövegei már 1956-ban nyomdakészen elkészültek. A transzkripció, különösen a hangsúlyok szokatlan jelölése miatt azonban senki sem vállalkozott a nyomdakész munka kiadására. Végül elkezdték a munkát számítógéppel szedni. A. Gregorsky halála után a nyomtatásra kerülő munkát a krakkói nyelvész, Leszek Bednarczuk professzor szerkesztette és rendezte sajtó alá. A munkához konzultációkkal egy másik lengyel baltista, a litván nyelv kiváló szakértője, Wojciech Smoczynski professzor is hozzájárult. J. Rozwadowski „Litewska gwara okolic Zdzieęciota na Novogrodczyžnie” című könyve a következőket tartalmazza: J. Safarewicz előszavát, A. Gregorsky bevezetőjét, J. Rozwadowski által lejegyzett zietelai nyelvjárási szövegek fakszimiléit (79 oldal) és azok transzponálását (a kéziratot A. Gregorsky transzponálta), J. Rozwadowski „Anyagok a Zasečiai (falu) nyelvjárásának leírásához” című munkáját, A. Gregorsky „Megjegyzések a nyelvjárás nyelvéről” című írását, az általa összeállított litván–lengyel szótárt, valamint L. Bednarczuk zárszavát — Post scriptum. A végén a zietelai nyelvjárás kutatásának rövid bibliográfiája, a rövidítések jegyzéke és francia nyelvű összefoglaló található. Különféle témájú szövegek: dalok, versvagy románcfordítások, mesék, mondák, anekdoták, siratók, egyes szokások vagy kalandok elbeszélései. A végén szép közmondások és szólások csokra található. Talán a legtöbb szöveget (vö. 12–34. o.) a zasečiai Regina Dargevičiūtė jegyezte le. J. Rozwadowski ezeket R betűvel jelölte. A többi szöveget a pagiriškiai Mikalojaus Tilvikistől, Jonas és Vincentas Dicevičiustól, valamint a Teteikiuose élő Kiprijona Bagdelytėtől jegyezték le. A pontosabb metrikai adatok azonban hiányoznak. A J. Rozwadowski által rögzített zietelai nyelvjárási szövegek hitelesen maradtak fenn, azaz olyanként, ahogyan a nyelvész annak idején hallotta és képes volt lejegyezni őket (később nem szerkesztette, nem javította és nem hasonlította össze őket). Az elbeszélések vagy dalok lejegyzésekor csak saját ismereteire támaszkodhatott. Akkoriban még a litván nyelv helyesírása sem volt megszilárdulva, ahogyan nem létezett egységes átírási és hangsúlyozási hagyomány sem. Mai szemszögből szemrehányást tehetnénk neki a transzkripció, a hangsúlyjelölés, valamint a magánhangzók minőségének és mennyiségének jelölése terén mutatkozó különféle egyenetlenségek és egyebek miatt. Például az € magánhangzót akár négyféleképpen is írta, vagyis e-ként (b'Eg'bėk', s'ėdo, zm €ji), é-ként (jėm'ė, nūmiirė, us'sinoré)), ė-ként (m'ėgo, sėd'ei, šėnavoti ‘gerbti, saugoti’) vagy (pon), sūkn, pramulk''prarijo’). A hangsúlyos hosszú magánhangzók hosszúságát külön nem jelölte. Hosszúságukat a hanglejtés jele mutatja. A 245 betű o fölötti /— vonással csak a hangsúlytalan magánhangzók hosszúságát jelölte. A lengyel nyelv példájára a kemény vagy megkeményedett / jelet következetesen így írta: /(brofūks, gutčį, faido), a lágyat pedig különféleképpen. A mássalhangzók lágyságát többnyire a betű fölötti percjellel jelölte (apsisaké, bodis, mari ė), ritkábban a betű jobb oldalán, felül (b'ern'el'ii, m'erg'atė, v'ūd'ė). Nem tudni, mire alapozva a mássalhangzó-kapcsolatok Kv, sv, tv ir néha a csökkenő diftongus au második elemét írják, pl.: £ ketfirtos ketvirtos, ~ nakfot nakvot, ~ sfetimam svetimam, ~ dangofs dangaūs. ~ A szláv nyelvek példájára a tagadószót többnyire ne külön írják az igéktől: n'e būs, n'e pasak'ei, n'ė turi nėturi, ritkábban nėvedei, erink. ~ n J. Rozwadowski viszonylag jól megkülönböztette a hangsúlyfajtákat. A kevert nyelvű zieteliškiaik különféle kiejtési árnyalatainak jelölésére tett erőfeszítések miatt azonban meglehetősen ir sok következetlenség alakult ki. Néha úgy tűnik, mintha a hangsúlyfajták összekeveredtek volna, pl.: b'ég'in'édamj, būsi, iškūtė, Tiep'ė m'ielitkas, n'ieko, nutėkčąa, ponas, slūžit' ‘szolgálni’, favorisas ‘barát’, viras a bica mellett, ish’ cgin ėjau, ITp'€, militkas, niks, pona, slūžina, tavoriso. Lehetséges, hogy a váltakozást bizonyos szavak hangsúlyozása a mondatban, a to beszéd tempója, a szöveg diktálása stb. okozta. mo ir A lejegyző három magánhangzó-- hosszúságot különböztetett meg: hosszú, rövid ir és félhosszú magánhangzókat. A meg nem nyúlt rövid magánhangzókat leggyakrabban kettős balra dőlő hangsúlyjellel jelölik (grávissal), pl.: ais "T aisu, ana ‘ő’, bus, dūrės, duris, gerėst'jobban', moma, momiité, pašouk'ė, suru, "Isa. V Az egyszerű, egyes grávist leggyakrabban a nem kellően megnyúlt hangsúlyos (defonologizált) magánhangzók kapják, pl.: anas a, e, ‘ő’, Anis ‘ők’, graža — szép, po krūm alu, lak'e ~ Iėkia, piirkafėn, stalo, užrak'ė „užrakino”, greta hanas, kėjatėmii, pasak'ėt, us'irak'ė. Néha ezzel a hangsúllyal jelölve sporadikusan megnyúltak az egyébként mindig rövid 54 magánhangzók (bit ‘volt’, boculo, guli), sőt a hosszú magánhangzók is (atlėk'ė ~ atléke, ja ~ ją, jėm'ė ~ ėmę, ji ~ j, namop, suri ~ sūrį, šlūbo a ja, namop, sūris stb. mellett). A hangsúlyviszonyok fonologizálódásának megszűnése miatt néha az első elemben hangsúlyozzák az egyébként természeténél fogva cirkumflexes kettőshangzót vagy kevert kettőshangzót is, pl.: aft ‘megy, menni’, inlindo ~ inliūdo, įimtū ~ irntų, p'irko —pirko, továbbá kfdus —klaūs, m'člzas'i —meldžiasi, paktius'é ~ paklaūsė, pam'iršo ~ pamiršo, s'ūnt'ė ~ siuntė, v'ėrk'ė —verkė stb. A második elemként szereplő likvidákat J. Rozwadowski soha nem jelölte cirkumflexszel. A második elem helyett rendszerint a rövid első elemet kettős gravisszal hangsúlyozza, pl.: dabžrg'i, dant’, d'iržas, mrgė, paverkt, rask’ irs, Sen, š1U't'i, ten. Néha a cirkumflexes tiszta kettőshangzókat is különbözőképpen írja: ass, ais'im, sakod, bet nagyon, vaiko stb. kissé szokatlanul hatnak az új eredetű, cirkumflexszel hangsúlyozott es, oJ kettőshangzók, amelyek a -€JO, -0jo képzős igék múlt idejű egyes szám harmadik személyű alakjainak rövidülésével (a szóvégi 0 kiesésével) alakultak ki, pl.: gufei, m'iegoi, n'ežnoj nežinojo”, norei, stoi a gufči, nuorčį, stor mellett. Talán ily módon J. Rozwadowski a félhangzó jelölésére törekedett; a kiejtést vagy annak dominanciáját. Az itt említett és a különféle egyéb, a hanyatló Zietelai nyelvjárás sajátosságainak tükrözésére használt jel-kombinációk ellenére J. Rozwadowski számunkra szokatlan átírásának valós alapja van. Lehetővé teszi, hogy szemléletesen betekintsünk a Zietelai nyelvjárás fonetikai rendszerének felbomlásába. 246 Valószínűleg az adatközlők hibájából (a litván nyelv elfelejtése miatt) a szövegekben előfordulnak egymással össze nem egyeztetett beszédrészek, például: pas'ūvo sūn ald advobn'in'es (=advobninius ‘selyem-’) maršk'inukūs (5. o.), v'is'i (mind) p'irk'atės použrak'in'ėtos (5. o. 38), az asszony okosabb (= “okosabb’) hogy (=mint) Certas (p. 74); dakt (=fed) Kalin'us, de a szava meleg, jó(t), mint Kalin ėj (p. 74); kap b'édos néera, tai asmokus (=asmoky ‘pinigy’) n‘éra (p. 76). A zietelai nyelvjárás számos képviselője kétvagy többnyelvű volt. Nem volt ritka, hogy valaki vegyes családban nőtt fel, más pedig jų felnőttként már nem beszélt litvánul a saját családjában. o ir Szerint K. Būga szerint még ir a teljesen litván családokban felnőtt személyek is a litván nyelv szegénysége miatt jobban beszéltek fehéroroszul, mint litvánul. Az egyik fő iš J. Rozwadowski adatközlője Regina Dargevičiūtė korán árván maradt, és egész életében idegen, szláv ir nyelven beszélő embereknél szolgált. Az adatközlők nyelve tehát nem volt kifogástalan. J. Rozwadowski változó átírása ezért kereséseinek, az emberek kiejtésének és a rögzítés összehangolásának eredménye. Az, hogy a lejegyző nem a legegyszerűbb, egységesítő utat választotta, a szövegek legnagyobb erénye. Egy másik dolog, hogy a nyelvész nem mindenütt tudta megjelölni a magánhangzók intonációját, mennyiségét, a mássalhangzók lágyságát és egyebet, de az utóbbi esetek nem túl gyakoriak. A J. Rozwadowski Zietelai szövegeiről fennmaradt autentikus feljegyzések nem egy nyelvészt meglephetnek azzal, hogy milyen szabályos és összetett átírással tudott rögtönözve egy összefüggő idegen nyelvű szöveget lejegyezni. Az itt-ott előforduló egy-egy tévedésnek vagy következetlenségnek nem kellene ártania J. Rozwadowski, mint neves lituanista hírnevének. A J. Rozwadowski által lejegyzett zietelai nyelvjárási szövegek kézirata viszonylag gondosan megfejtésre került. Mint minden összetett munkában, úgy itt is előfordulnak átírási hibák, apró tévedések. Gyakran maradt el a hangsúlyjel, pl.: kajke = kūįik'e (p. 1), m'erga = m'érga (p. 24), žanto = žanto (p. 50), néha megváltozott a hangsúly: gi#a = g'i#a (p. 6), namop = namop (p. 9), nor\"ės = nor”és (p. 58), nem jelölték a mássalhangzók lágyságát: kamet = kam \"et (p. 4), mo*muta = mo*miita (p. 6), vazaugi = važaug'i (p. 8), nem jelölték a magánhangzók hosszúságát (mennyiségét): mérga =m&rga (p. 4), sun'alis = sinalis (p.7), tok\"e = tok e (p. 8). Előfordulnak kihagyott betűk, pl.: jik'esi = ji°k'esi (p. 2), jū = ji° (p. 10), do = dor (<do ir, p. 14), valamint a szavak felcserélése: Potam kab an'és jem ¢ kult'is = Potam kab jėm ė an'és kultis (p. 52) ir uþ. A bibliográfiai fejezetből hiányzik K. Būga Zietela környéki beszédéről szóló tanulmánya, E. Volter ugyanazt a munkáját pedig címének felbontásával kétszer említik. O. Broch a „Zum Litauischen sūdlich von Wilna” című cikkében csupán a Lida járásbeli Asava és Žirmūnai plébániák nyelvét írta le, Zietela környékén pedig nem járt. Ezek és más pontatlanságok nem csökkentik a kiadvány értékét. J. Rozwadowski egykor feljegyzett és most közzétett Zietela környéki beszédszövegeinek jelentősége óriási. Abban az időben, amikor ezeket a szövegeket feljegyezték, Zietela környékén még különböző nemzedékekhez tartozó emberek beszélt247 ek litvánul: nagyszülők, szülők és gyermekek. A litvánul tudók és értők száma még elérte az ko ne ezer főt, akiknek többsége Zaszecie faluban, kisebb mértékben Pagiriai, Narčiai, Strėla, Teteikiai ir stb. Nem tudni, mennyi publikálatlan anyag található még a lengyel nyelvészek J. Rozwadowski-- hagyatékának archívumában, de „A Zietela környéki litván nyelvjárás a Novogrudoki vidéken” című kiadvány egyike marad a legértékesebb J. Rozwadowski litvanisztikai munkáinak, amelyek gazdagították a litván dialektológiát. Už ez a munka nyomdai előkészítéséhez hozzájáruló valamennyi lengyel nyelvész iránti legnagyobb köszönetünk. Aloyzas Vidugiris EGY KIEMELKEDŐ NYELVÉSZ JUBILEUMÁRA: JELENTŐS MUNKÁK A 20. századi európai nyelvészet elválaszthatatlanul összefonódik a lengyel nyelvész, Jerzy Kurytowicz nevével. Ez a rendkívül széles látókörű kutató a strukturális elemzés módszereire támaszkodva új perspektívákat tárt fel az összehasonlító és az általános nyelvészetben, úttörő gondolatait pedig számos monográfiában és más munkában valósította meg, amelyek tematikájukat tekintve nemcsak az indoeurópai, hanem más nyelvcsaládok (különösen a sémi nyelvek) nyelveit is felölelik. Hogy eszméi és hagyományai mennyire élők napjainkban is, azt ékesen mutatja a Woiciech Smoczynski által összeállított és Kurytowicz születésének századik évfordulója alkalmából kiadott két terjedelmes tanulmánygyűjtemény. A baltisztikának és szlavisztikának szentelt egyik ilyen gyűjtemény a nyelvészeink által jól ismert nemzetközi folyóirat, a „Linguistica Baltica” negyedik köteteként jelent meg (Kurytowicz Memorial Volume Part Two, Krakow, 1995, 333 p.). A másik, még nagyobb gyűjtemény a nyelvészet általános és módszertani kérdéseinek, valamint különböző (főként indoeurópai) nyelvek fejlődésének szentelt mű (Kurytowicz Memorial Volume Part One. Analecta Indoeuropaea Cracowiensia Vol. II, Krakėw,1995, 593 p.). Ezt a gyűjteményt szeretnénk itt röviden ismertetni. A benne közölt tanulmányokból látható, miként folytatódnak Kurytowicz gondolatai, és miként tükröződnek a különböző nyelvek fejlődésének jelenlegi kutatásaiban. A litván történeti nyelvészet számára Kurytowicz munkái különösen módszertani és elméleti alapelveik miatt fontosak. A gyűjteményben közölt számos tanulmány közül itt azokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyekben tárgyalt kérdések arra ösztönözhetnék nyelvészeinket, hogy elgondolkodjanak a megfelelő litván és más balti nyelvi jelenségek fejlődésén, és azt alaposabban megvizsgálják. A neves nyelvész életrajzát, tudományos munkáit és azok módszertani posztulátumait a gyűjtemény összeállítója és szerkesztője, Smoczynski tárgyalja bevezető tanulmányában („Jerzy Kurytowicz 1895-1978. On the hundredth anniversary of his birth“, XIXXIV). Az indoeurópai nyelvek összehasonlító grammatikájában a nyelv funkcionális szemléletét alkalmazva Kurytowicz elsősorban nem az egyes nyelvi elemeket, hanem azok kölcsönös kapcsolatait és rendszereik genealógiáját vizsgálta, a nyelvi egységek e kapcsolatait pedig oppozícióik, a neutralizáció esetei és a hierarchia figyelembevételével határozta meg. 248