Ypatybės stiprinimo vediniai su priesaga „-itkas“, „-ickas“ pietrytinėse lietuvių kalbos šnektose

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997) Aloyzas VIDUGIRIS A TULAJDONSÁGOT FOKOZÓ SZÁRMAZÉKOK AZ -itkas, -ickas KÉPZŐVEL A LITVÁN NYELV DÉLKELETI NYELVJÁRÁSAIBAN A litván nyelv délkeleti peremvidékének nyelvjárásaiban meglehetősen gyakoriak az -itkas vagy -ickas képzős melléknevek. E képzővel alkotott származékok sok kutatót nemcsak alakjukkal (kifejezésmódjukkal), hanem jelentésükkel is foglalkoztatnak. Itt e származékok képzését és használatát kívánjuk valamivel részletesebben megvizsgálni. Annál is inkább, mivel erre jó alkalom kínálkozik: megemlékezhetünk Pranas Skardžiusról, a litván szóképzés egyik legnagyobb szakértőjéről, nyelvészről. P. Skardžius szilárdan helyet kapott a legjelesebb litván nyelvészek sorában, tanárai, J. Jablonskis, K. Būga, J. Balčikonis, diáktársa, A. Salys és mások mellett. A híres trilógia megírásával (a „Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen” című doktori értekezést 1931-ben, a „Daukšos akcentologija” című habilitációs munkát 1935-ben, valamint a „Lietuvių kalbos žodžių daryba” című alapvető művet 1941-ben) P. Skardžius még fiatalon a litván nyelvtudomány klasszikusává vált. E nyelvésznek, akárcsak számunkra kedves többi nyelvésznek a nevével és munkásságával mi, litván szakosok, valamennyien másként ismerkedtünk meg, illetve másként kapcsolódtunk hozzájuk. Úgy hozta a sors, hogy a Skardžius nevet már egészen kicsi koromtól hallottam. Skardžiusról mint nyelvészről és tudósról azonban csak a háború vége felé, 1944-ben szereztem tudomást, amikor a panevėžysi gimnáziumból átkerültem a fejlődő subačiusi algimnáziumba. Nem egyszer, amikor elhaladtunk mellette, megcsodáltuk a Subačius városka főutcája mellett álló, szép sárgára festett házat, amelyben Pranas bátyja, az idősebb Antanas Skardžius (sz. 1896) lakott. 1958-ban, a „Lietuvių kalbos atlaso” programja szerint, Antanas Balašaitisszal a subačiusi nyelvjárást vizsgálva és a szép subačiusi tájszólásban beszélő (rotininkáló) A. Skardžiust kikérdezve megtudtuk, hogy Pranas és bátyja egyaránt az úttól távolabb, a Viešinta folyó festői bal partjának meredekén álló régi tanyán született. Mintegy 200–300 méterrel odébb, a Viešinta jobb parti meredekén állt egy másik nyelvészünk, Domas Lukšys lexikográfus (1912–1979) nagyon gondozott, valóságos néprajzi emléknek számító szülőháza, ahol akkor még mindkét szülője élt. Abban az időben politikai „enyhülés” volt. P. Skardžius bátyja, Antanas elbeszélése szerint azt írta, hogy nagy reményeket fűz ahhoz, hogy találkozhat az Amerikában tartózkodó Juozas Matulisszal, a Litván Tudományos Akadémia akkori elnökével, és reméli, hogy visszatérhet Litvániába. Mi is legalább ennyire vártuk ezt. Sajnos hiába. Az -itkas vagy -ickas képzős származékok főként a litván nyelvterület legdélkeletibb peremvidékein használatosak, mind a mai Litvánia határain innen, mind azokon túl. Ezek többnyire nyomatékosító (kicsinyítő, becéző, kedveskedő, olykor lekicsinylő) jelentésű melléknevek és határozószók, például: ašt-ritkas, -à vagy aštrickas, -à ‘nagyon éles, roppant éles’: aštras, -à, aštrùs, -ì; aštrìkai vagy aštrickai, aštrickai ‘nagyon élesen, roppant élesen’; aštriai; gražìtkas, -à, gražìtkai vagy gražickas, -à, gražickai: gražùs, -ì, gražiài; márgitkas -à, margitkai vagy márgickas, -à, margickai: márgas, -à, margai. E képző alapalakjának az -itk- formát kell tekintenünk. Ez megtalálható Zietela litván nyelvjárásában, amely megőrizte archaikusabb hangrendszerét. A főként elterjedt -ick- képző pedig 207 a déli aukštaičių nyelvjárás peremvidékein valószínűleg az első képző másodlagos, dzük változata. Az -ickas képzős származékokat leggyakrabban Armóniškės, Benekáinys, Dievėniškės, Lazūnai, Nóčia, Pelėsa, Ródūnia, Varenáva (Bálatna) környékén, ritkábban Butrimonys, Eišiškės, Kalesninkai, Rūdnė és másutt használják. Más szóval Zietela és a litván nyelv délkeleti szegletének többi nyelvjárása e képző használatának legfontosabb gócpontjai. Északnyugatabbra, vagyis a litván nyelv fő nyelvjárásai felé haladva csökken az ilyen képzős származékok előfordulása. Aktív használatuk határa Gervėčiai, Šalčininkėliai, Merkinė és Rudamina (Lazdijai járás) térségéig terjed. A képzőt alkotó mássalhangzó-kapcsolatokkal -ck- vagy -čk- képzett hasonló alakok azonban jóval e határon túl is előfordulnak, például: dvynickas, -à ‘aki egy másikkal együtt született’ (LKŽ II: 980), pagìrckas, -à ‘aki szeret dicsekedni’ Krs, Sb, plikùckas, -à ‘aki megkopaszodott vagy kopaszra nyírták’ Pg, NdŽ, pri-déckas ‘melléklet’ Jns, Jrb, Krs, KzR, Vdk (LKŽ X: 236, 611). Az -itkas, -ickas (-itskas) képző eredetét nem minden nyelvész magyarázza egyformán. E. Fraenkel, aki elsőként tekintette át a délkelet-litván nyelvjárások képzős származékainak képzését, az -itkas vagy -itskas képzőt idegennek, a szláv nyelvekből kölcsönzöttnek tekinti. A lengyel és fehérorosz kicsinyítő képzős származékokat, maciutki/malutki ‘egészen kicsi’, milutki ‘nagyon kedves, kedvesem’, raniutko ‘nagyon korán’, niziutko ‘nagyon alacsonyan’ — e vidék litván nyelvjárásainak megfelelő kicsinyítő alakjaival veti össze: mācìtkas, mýlitkas (mýletkas), ankstìtkai Zt, žemetskài Dv. Az utóbbi származék s mássalhangzója a szláv nizko mintájára kerülhetett be (Fraenkel 1936: 55–56). P. Skardžius véleménye szerint az -itka-, -icka- képzős származékok eredete nem azonos. „Az -icka- képzős melléknevek nemcsak az icka- képzőt tartalmazó szláv jövevényszavak alapján keletkezhettek (pl. katalickas ‘katolikus’ stb.), hanem olyan átalakulások útján is, mint a zietelai grāžìtkas ‘egészen szép’, mýlitkas ‘nagyon kedves, szeretetteljes’ stb., amelyekben a s mássalhangzót a t és a k közé iktatva idővel elvonással keletkezett -icka- képző jöhetett létre” (Skardžius 1941: 123). J. Otrębski szerint az -itkas képző (és változatai: -ickas, -uckas) összetett; első eleme, a -it- tisztán litván, vö. baltìtelỹs, mažìtelỹs (Daukša Postillájában gyakori szavak), mažutėlis; a második, a -kas pedig később került át a szláv (fehérorosz vagy lengyel) nyelvekből, már „a jer-ek eltűnése után”, vö. a lengyel maleńki < *mal-en-bkъ, dobrutki < *dobr-ut-bkъ alakokkal. Az ickas változat (vö. núogickas, plikùckas) a -tk- mássalhangzó-kapcsolat dzükölés következtében -ck--vé alakulásával keletkezett (Otrębski 1965: 273). Anélkül, hogy tovább részleteznénk e képző kialakulásának menetét, bizonyos, hogy megjelenését a délkelet-litván nyelvjárások szláv nyelvekkel fenntartott szoros és régi kapcsolatai segítették elő. E képzőváltozatokkal alkotott származékok elterjedését ma az azonos jelentésű fehérorosz melléknevek és határozószók gyakran használt kicsinyítő alakjai is ösztönzik, például: bélɛn’ki ‘fehérke, egészen fehér’, blízen’ka/blizútka ‘egészen közeliek’, dóbran’ki ‘nagyon jó’, čórnen’ki ‘egészen fekete’, mílen’ki ‘nagyon kedves, kedvesem’, nìzen’ki ‘egészen alacsony’, tónen’ki ‘egészen vékony’ (vö. a zietelai báltìtkas, -à, artìtkai, gérìtkas, -à, júodìtkas, -à, mӣelìtkas, -à, plónìtkas, -à, žémìtkas, -à) stb. 208 Az -itkas vagy ickas képzős származékok a déli nyelvjárásokon kívülről nézve bizonyos egzotikus jelleget mutatnak, noha az adott nyelvjárásokban megszokott jelenségnek számítanak. Ez a képző rendszerint fokozza az alapszóval kifejezett tulajdonságot, például: Aštricka, plonickà, alnė (vos ne) visų svietų díngia (ms. ãdata) Lz: vö. ãštras, -à, plónas, -à. O aghė aukšticka buvo Lz: aukštas, -à. Ak, Dievèli, aũlkštitkas, kas gi táu pasakė Zt: aukštas, -à ‘fontos, tekintélyes’. Dróbe balticka kap sniegas Rod: bãltas, -à. Krivãunẏkas (cickafark) žalickas, o jo gėláite (virágocska) bacicka Lz: žãlias, -à. Reikia rassiaut bãsitkas Zt: bãsas, -à. Gėrickos abì dukterys Vrnv: gėras, -à. Atãj juódzickas nug dárbo Dv: júodas, -à. Vaikėli tu mãno, kokiós távo akėlės gražickos Lz: gražùs, -ì. Papraũstai kojykas (kis lábacskák), būtų langvitka Zt: lengvas, -à. Macitkų ridikūtų reikėtų pasėt Zt: mãckas, -à ‘kicsi, apró’. Da aš mãzickas buvau, šìli óžkas ganiau Grv: mãzkas, -à ‘kicsi’. Pìlnickas kap akis Rod: pìlnas, -à. Visì maišūkai šlapicki Nč: šlapias, -ià. Giesmelãs trumpickàs gieda Dv: trumpas, -à. A származékok töve rendszerint nem igazodik az alapszavak tövéhez: a hímnemű alakok ō-tövűek, a nőneműek pedig ā-tövűek. Néha azonban kivételek is előfordulnak. A zietelai litván nyelvjárásban a képzős származék -itkas töve olykor az alapszóhoz igazodik, például: Gražitkùs nãto vaikūtas bìt (volt) Zt. Bìt gražitkì tój mergýtė Zt: gražùs, -ì. Néha semlegesnemű alakot is használnak, például: Tai jiemì visa gražitkù čia Zt: gražù. Egyébként többnyire az ō- és ā-tövű alakok uralkodnak, vö. Ach mãnas mielitkas, mãnas gražitkas Zt. Tokės gražitkõs mergýtės daugėst neragėjau Zt. Aš gražitkái sa jáis apsėdinėju (viselkedem) Zt. Az -itkas, -ickas képzős származékok egyaránt alkothatók litván alapszavakból és jövevényszavakból, különbség nélkül, például: Ánas savisù (egészen) biėdnitkas bìt Zt: biėdnas, -à ‘szegény, nincstelen’. Drabnickų litaru (betűket) nèragių Lz: drãbnas, -à ‘apró’. Mãnas gãdnitkas, kap tū suradai manè Zt: gãdnas, -à ‘jó’. Mergėlė krùlickà, gražickà, raudonickà, kap un jós pažūri, vėrkce noris (ms. cibulià ‘hagyma’) Lz: krù/gllas, -à ‘kerek’. E képző minden származéka — melléknév — rendszerint határozószóval is rendelkezik, például: Kap mãn mergėlai aukštickai nėšókce, keciño manì bocìa (tėvas) ažù jáu no dúoce (d.) Lz: aukštickas, -à. Būsta biėdnitkai, savisù biėdnitkai Zt: biėdnitkas, -à. Jau gerickai (jócskán) besötétedett Vrnv: gėrickas, -à. Gražickai (teljesen) elszegényedett a táskáig (a koldus tarisznyája, kis zsák) Mrk: gražickas, -à. Jau senickai žmogùs (férj, gazda) pãmirė Dv: šėnickas, -à stb. Vannak e képzőnek olyan határozószói alakjai is, amelyekhez az adott nyelvjárásokban nem tartozik megfelelő melléknév, ahogyan az alapszóként szolgáló határozószóknak sincs ilyen megfelelőjük, például: Kap prisikéliau ankščickai, tai vis darbì ir darbì ik pačiai vėlùmai Asv. Gyvì (a jószágot) vãrom un gãniavos unscickai, dábar (még) a nap sem kelt fel Lz: korán. Kám artìkai, tai nebėdà, o kam tolì, tai blogai Zt: közel. Lydón mùmi toulìkai (nagyon messze) Zt: toulì/tolì. Az -itkas vagy ickas képzős származékok rendszerint elsődleges melléknévi alakokból képződnek 209 főnevekből, de előfordulnak másodlagos, vagyis képzett melléknevekből létrehozott származékok is, például: Macintulnikas dar bit anas Zt. Macintulniką dviejų nedėnių (hetek) pãmetė (mezítelen) berniuką Zt: macintulis, -ė; vö. Dar anà neütarino (nem beszélt) nieko, macintulė bit Zt. Iškasė sáu sožaukėlą (kis tavacskát, kis halastavat) nedidelitką Zt: nedidelis, -ė. Ezeknek és más mellékneveknek (pl.: geltonas, raudónas) a képzős származtatása a beszélők számára még olykor felismerhető, vö.: Gelatės maškos medži tokios geltonickos Lz, greta Ruduškos (ilyen gombák, rókagombák) gelcickos Lz: geltas, -à ‘sárga’. Hasonlóképpen összetett szóból is létrejött ennek a képzőnek a származéka, az artipilnickas, például: Pridariau artipilnickų bliūdų (tálat) smetuonos (tejfölt) Arm. Įnvertė artipilnickų sėtuvių rugių Arm: artipilinis, -ė. Néha az -ickas képzőt -uckas képzőre cserélik, például: Pãmetė vaikus mažučkus kap mešlūs Dv. Ez feltehetőleg a mažutis, mažutėlis. származékok mintájára történt. Az -itkas vagy -ickas képző nemcsak középfokú, hanem felsőfokú melléknévi alakokhoz is járulhat, például: Da mánas vyrãlis, da mánas gražãsnickas, da mánas mėlasai, kám tu nùmirei (halottsirató ének) Lz. Mažãsnickámp bernáicip duntáicei radõs Lz. Olykor a felsőfokú viekikčiau < viekiau ‘inkább, minél inkább, gyorsabban’ határozószó is tartalmazza ezt a képzőt, például: Vi(e)titkiau nùmire Zt. Ánas v(i)ekitkiau izdėj (feltette) an jós ražõnčį (rózsafüzért) Zt. Általánosságban az -itkas/-ickas képzős származékok használatukban alig különböznek a közönséges melléknevektől. Egyes nyelvjárásokban e származékok közül többnek határozott alakjai is lehetnek, például: Maną tu duktaite gražickój, maną tu mielickój Lz. Jáuickasai bernėliau, aik manis(p) Lz. Ko, mergėla, ko, jaunickóji, staláliop priguldinėji (zokogsz) Lz. Paduõj (add ide) paduškėh (párnácskát) mažickuju Dv. Kó gegužėlė, ko, mėlynickóji, sesėhes(p) padbėgdinėji Lz. Mūsi (talán), gegužėlė, mūsi, mėlynickóji, blógu anytų pajausdinėji Lz. Kòč’ (bár, talán) blógu, kòč’ neblógu, nebūs momùlė, nebūs radnickóji (igazi) Lz. Sausickóji pieva Lz. Nebūs [žemelė] šilcickóji, nebūs šviesickóji (halottsirató ének) Lz. Ezeknek a származékoknak – a közönséges melléknevekhez hasonlóan – csak bizonyos esetekben vannak határozott alakjaik. Leggyakoribb az egyes szám alanyeset, amely a szláv nyelvek példájára gyakran a megszólító esetet is helyettesíti; ritkább az egyes szám tárgyeset, eszközhatározó eset stb. Ezek a másodlagos származékok rendszerint megőrzik az alapszóként szolgáló melléknevek lexikai jelentését, például: aštritkas, -à / aštrickas, -à melléknév (³ᵇ) 1. ‘nagyon jól megélezett, éles’: Náta aštritkas peilùkas Zt. aštritkai/aštrickai határozószó: Aštritkai pagelāsk peilį Zt. Aštrickai išgáląsdin peilį Lz. 2. ‘nagyon hegyes’: Nosùkas [ežio] yr tokis aštrickas Zt. Aštrickà plonickà, alne visų svietų dîngia (mintás. tű) Lz. 3. átv. ‘nagyon tüzes, hirtelen’: Kumelýka bit žìki (fürge), labãi aštritkà Zt. màcitkas, -à / màzickas, -à melléknév (³ᵇ) 1. ‘nagyon kicsi, kis méretű’: Lėkė macitkà bitėlė Zt. Sãvą peilùką macitkà mūmi pãmetė (otthagyta) Zt. Ános pìna macitkùs vainikùs Zt. Krùlickà (gömbölyded), maskickà visų svietų dîngia (mintás. tű) Lz. Vìre momà košėh maskickai puodėly Lz. 2. ‘nem nőtt meg, apró’: Dù paršukù pìko macitkù Zt. Bit macitkà mergýtė ir macitkas vaikùtas Zt. O tai macitkái mergýteip 210 jó nagyapó volt Zt. 3. ‘nagyon ritka’: Satėmo ir mačitkas lytūkas nuvėj Zt. 4. ‘nagyon rövid’: Vāsarai dienā didelė, naktis mačitkā Zt. 5. ‘kedves, drága’: Vaikūtas tu mānas, māčitkas tu mānas Zt. Az -itkas /-ickas képző olykor más szófajokhoz is járul, például: a/ a niekas határozatlan névmáshoz, például: 1 niekickas főnév (1) ‘semmiség’: A tai niekickas, nėr kō ir atsiprašinēć Grv. 2 niekickas/niekitkas határozott névmás (1) ‘semmi’: Iš savų niekicko nėra Dv. Nėra nė kunōdos (burgonya), nė dūonos, nėkitko, visa nuplūko Zt. Nėko niekicko (egyáltalán semmi) nėra Rod. Ānas tokis, kad nenorėjo pasōgos (hozományt) nėkitko Zt. b/ egyes főnevekhez (vagy azok határozószóvá vált alakjaihoz), például: krūpitką ‘morzsácskát’: Saldienis krūpitka rūlg|štūs Zt. skūlāćitka (kis hólyagocska, pattanás): Pazdāro vo tokiā mačitkā skūlāćitka, mačitkà tokiā, kaip kokis grūdūkas Zt. vaikitkas ‘szegény kisgyerek, gyerkőc’: Nēkap išsilāižė (meggyógyult) vaikitkas Zt. c/ a vienas tőszámnévhez, például: Va, vienitka (egyedül maradt, egyetlen) satikțų an ūlyćios (utcán) dōr (< még) prikūltų Zt. Az -itkas/-ickas képzős származékok egyes nyelvjárásokban további képzőkkel vagy formánsokkal is bővülhetnek, amelyek szintén fokozó jelentést hordoznak, például: Ankstic-kutēlis rītas Rdm. Išāj ankstिकutēliai kārvių šērc’ Grv. Ankstickutēliai dār niēkur nei kūkšterē(jo), nei trikšterē(jo), išvažiavāu Rod. Šienpjoviāi ankstic-kutēliai suskēši pievas gūldo Rod. Mān rōdos, kad artickutēliai šāudo Nč. Liz-dūkas articcutūkai prie ārklio kūolo ir nesumindžiotas Rdm. Dar tamsickutē-liai būvo, kap aš paskēliau Nč. Ezt a képzőt a pa- előtaggal ellátott határozószók is tartalmazhatják, például: Nebēk, pamacit-kū (lassan) aīk Zt. Pamacitkū būstam Zt. Rassidailēm (felosztottuk) mēs pa-macitkū, be žmonių, be nyko Zt. Padirbo kastili (támasz) ir vaikščioju be amo-rų (támaszok, karók) pamaskitū Zt. Ataik tu manīp pamaskickāi Lz. Aš Joskū-nuos vienā aimū pamazićkai Lz. Pōkōl neprigērė, sēdēj patyćhitku (csendben, nagyon csendesen) Zt. Jiemi šieno šienāvo ir krōvē kūgīuosna patīesitkai (valóban, igazán) pasakyt Zt. A határozószóvá vált képzős származékok olykor elöljáróként is használhatók, például: Jau vilkas būvo artickēleliui (egészen közel, egészen közelkében) manī Grv. Vilkas jau artickōs (nagyon közel) manī būvo, kaip aš jį užvydau Grv. E nyelvjárások kétnyelvű beszélői néha a hibrid -itkas/-ickas képző helyett a kölcsönzött -enkas/-iankas képzőt használják, azaz mintegy lefordítják a megfelelő jelentésű fehérorosz melléknév tövét, például a gervețiškiai nyelvjárásban a raudoniánkas (vö. fehérorosz krasnen’ki ‘pirosacskácska’): O kokiā raudoniánka visā žēmē; sauslánkas (fehérorosz suchen’ki ‘egészen száraz’): Sausiánkas šienas; šlapiánkas (fehérorosz mok-ran’ki ‘csuromvizes’): Kap anklōjo manī vyras, tai aš paskēliau šlapiánka. Kōlei atvažiavāu miestēlin, tai arklys šlapiánkas būvo Grv. Az -itkas /-ickas képzős származékok sokfélesége egyúttal életerejükről és feltehetően jelentős használati múltjukról is tanúskodik. Ez a képző gyakran kiszorítja a használatból a többi de- 211 a tulajdonság fokozására szolgáló képzőket. Ezért ahol elterjedtebbek az -itkas /-ickas képzős melléknevek, ott rendszerint kevesebb maradt meg a tisztán litván képzős deminutív melléknevekből; például Lazūnai környékén az utóbbiak közül, úgy tűnik, csak elszórt képzett alakok maradtak fenn (pl.: mažūkas, -ė, mažūtis, -ė), illetve a hangsúlyozó funkciót betöltő névmási melléknevek egyes alakjai. A -ickas /-itkas képzős származékok leginkább a litván nyelvterület délkeleti peremvidékein terjedtek el. Egyes helyeken gyakrabban, máshol ritkábban használják őket. Nem ritkán egyazon család egyik tagja jobban kedveli ezeket a származékokat, mint a másik. Az egynyelvű (monolingvális) nyelvjárások beszélőinek nyelvhasználatában ritkán fordulnak elő. Leggyakrabban az ilyen nyelvjárások kétnyelvű vagy többnyelvű beszélői használják őket. Ezért vélhetően a -itkas vagy -ickas képzős származékok fennmaradását és használatát ezekben a nyelvjárásokban a szláv nyelvek, különösen a belarusz nyelv megfelelő jelentésű és képzésű deminutívumai tartják fenn. LITERATŪRA F r a e n k e l E. 1936: Der Stand der Erforschung des im Wilnagebiete gesprochenen Litauischen. – Baltico-slavica 2. Wilno. LKŽ I–XVI: Lietuvių kalbos žodynas 1–16. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla (3–6), Mintis (10–15); Mokslo ir enciklopedijų leidykla (16), 1956–1995. Po pavyzdžių duodami gyvenamųjų vietų vardų sutrumpinimai yra tokie pat kaip LKŽ. O t r ę b s k i J. 1965: Gramatyka języka litewskiego 2. Nauka o budowie wyrazów, Warszawa: Panstwowe wydawnistwo naukowe. S k a r d ž i u s P. 1941: Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius. ABLEITUNGEN MIT DEM SUFFIX -itkas, -ickas ZUM AUSDRUCK DER VERSTÄRKTEN EIGENSCHAFT IN DEN SÜDÖSTLICHEN LITAUISCHEN MUNDARTEN Zusammenfassung Die Ableitungen mit dem Suffix -itkas, -ickas sind besonders verbreitet in den südöstlichen Randgebieten des litauischen Sprachraumes diesseits der heutigen Grenzen Litauens (um Dieveniškės, Šalčininkai, Eišiškės, Dubičiai u.a.) wie auch jenseits (besonders in dem Belorußland angeschlossenen Bezirk Varenavas, im Bezirk Vija, in der Umgebung von Lazūnai, in der Umgebung von Zietela, oder Diatlov u.a.). Seinem Ursprung nach ist das Suffix -itkus (besonders gebräuchlich bei den Litauern aus Zietela) oder seine dzükische Variante -ickas – unter Einfluß der nahen Kontakte zwischen den litauischen südöstlichen Dialekten und den slavischen Sprachen (Belorussisch und Polnisch) entstanden. Mit ihm werden vorwiegend Adjektive und Adverbien gebildet. Dieses Suffix dient gewöhnlich dazu, die durch das Grundwort das ausgedrückte Eigenschaft als verstärkt zu bezeichnen, z. B.: ā́štritkas, -à /ā́štrickas, -à ‘sehr scharf, ziemlich scharf’: āštrūs, -ī; ā́u(k)štitkas, -à / ā́ukštickas, -à ‘sehr hoch, ziemlich hoch’: ā́u(k)štas, -à; mielitkas, -à / mielickas, -à ‘sehr lieb, ziemlich lieb’: mielas, -à; artitkai / artic kai ‘ziemlich nahe’; tolitkai / tulickai ‘sehr weit, ziemlich weit’. Diese Ableitungen verdrängen in vielen Gegenden Ableitungen von ähnlicher Bedeutung – gebildet mit anderen litauischen Suffixen – und verdrängen dabei pronominale Adjektivfor- 212 men, die dort nicht mehr gebraucht werden.Die Gebräuchlichkeit und Verbreitung der Ableitungen mit dem Suffix -itkas oder -ickas in den südöstlichen litauischen Dialekten fördern die Diminutiva entsprechender Bedeutung in den slawischen Sprachen, besonders im Belorussischen mit dem Suffix -en'ki (vgl.: bélen'ki, dóbran'ki, ćórnen'ki, blízen'ka / bliziútka) 213