Ypatybės stiprinimo vediniai su priesaga „-itkas“, „-ickas“ pietrytinėse lietuvių kalbos šnektose

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Aloyzas VIDUGIRIS SAJÁTOSSÁGOK ERŐSÍTŐ SZÁRMAZÉKOK SU KÉPZŐ -itkas, -ickas A LITVÁN NYELV DÉLKELETI NYELVJÁRÁSAIBAN A litván nyelv délkeleti peremvidékének nyelvjárásaiban meglehetősen gyakran használnak -itkas vagy -ickas képzős mellékneveket. E képzős származékok sok kutatót nemcsak alakjukkal (kifejezésmódjukkal), hanem jelentésükkel is foglalkoztatnak. Itt e származékok képzését és használatát szeretnénk kissé részletesebben megvizsgálni. Annál is inkább, mert erre jó alkalom kínálkozott — megemlékezve a litván szóképzés egyik legnagyobb szakértőjéről, Pranas Skardžius nyelvészről. P. Skardžius szilárdan bekerült a legkiválóbb litván nyelvészek sorába tanárai, J. Jablonskis, K. Būga, J. Balčikonis, tudományos pályatársa, A. Salys és mások mellé. A nevezetes trilógia (a „Die slavischen Lenhnworter im Altlitauischen” című doktori értekezés, 1931m., a „Daukšos akcentologija” című habilitációs dolgozat, 1935 m., valamint az alapvető „Lietuvių kalbos žodžių daryba” című mű, 1941 m.) megírásával P. Skarddžius már fiatalon a litván nyelvtudomány klasszikusává vált. Ezen, valamint más számunkra kedves nyelvészek nevével és munkásságával mi, lituanisták, mindannyian más-más módon ismerkedtünk meg, illetve kerültünk kapcsolatba. A sors úgy hozta, hogy a Skardžius vezetéknevet már egészen kisgyermekkoromtól hallanom kellett. Skardžiusról azonban mint nyelvészről és tudósról csak a háború végén, 1944-ben szereztem tudomást, amikor a panevėžysi gimnáziumból az egyre fejlődő Subačius-i progimnáziumba költöztem tanulni. Nem egyszer, amikor arra jártunk, megcsodáltuk a Subačius mezőváros főutcája mellett álló szép, sárgára festett házat, amelyben Pranas idősebb fivére, Antanas Skardžius (sz. 1896) lakott. 1958-ban, a „Litván nyelvatlasz” programja keretében, Antanas Balašaitisszal együtt Subačius nyelvjárását kutatva és a szépen subačiusi tájszólásban beszélő (rotininkas nyelvjárást beszélő) A. Skardžiust kikérdezve megtudtuk, hogy ő és fivére, Pranas egyaránt az úttól távolabb, a Viešinta folyó festői bal partjának meredélyén fekvő régi tanyán születtek. Mintegy 200–300 m-rel arrébb, a Viešinta jobb partjának meredélyén állt másik nyelvészünk és lexikográfusunk, Domas Lukšys (1912–1979) igen rendezett, valóságos néprajzi jellegű szülőháza, ahol akkor még mindkét szülője élt. Akkoriban politikai eredetű „enyhülés” volt. P. Skardžius Antanas fivére elbeszélése szerint azt írta, hogy nagy reményeket fűz ahhoz, hogy találkozhat az Amerikában tartózkodó, az akkori Litván Tudományos Akadémia elnökével, Juozas Matulisszal, és bízik abban, hogy visszatérhet Litvániába. Ezt mi sem vártuk kevésbé. Sajnos hiába. Az -itkas vagy -ickas képzős származékokat főként a litván nyelvterület legdélkeletibb peremvidékein használják, mind a mai Litvánia határain innen, mind azokon túl. Ezek főként nyomatékosító (kicsinyítő, becéző, néha pejoratív jelentésű) melléknevek és határozószók, pl.: 4stritkas, -a vagy astrickas, -a ‘nagyon éles, élesecske’: astras, -a, aštrūs, -i; aštritkai vagy astrickai, aštrickai „nagyon élesen, élesecskén- ”: aštriai; gražitkas, -a, gražitkai vagy grazickas, -a, gražickai: gražūs, -i, gražiai; margitkas -a, margitkai vagy margickas, -a, margickai: margas, -a, margai. E képző alapformájának az -rtktekintendő. Ezzel a zietelai litván nyelvjárás rendelkezik, amely archaikusabb hangrendszert őrzött meg. Az -ickképző, amely főként a déli aukštaiti nyelvjárás peremvidékein elterjedt, valószínűleg az első képző másodlagos, dzsuk változata. Származékszavak képzője 207 su Az -Ickas végződést leggyakrabban a következőkről használják Armoniškės, Benekainis, Dieveniškės, Lazūnai, Nėčia, Pelesa, Rūdninkai, Varėna (Balatną), rečiau apie Butrimėnisben, Eišiškėsen, Kalesninkūsir en, Rūdniān máshol. Más szóval, Zietela és su a litván nyelv délkeleti sarkának más nyelvjárásai e képző használatának legfontosabb központjai. Tovább į északnyugat felé, azaz a litván 1 nyelv fő nyelvjárásaiba mélyebben behatolva, e képzős származékok használati eseteinek száma csökken. E származékok aktív használatának határa eléri Gervėčiust, Šalčininkėliust, Merkinėt, Rudaminąt (Lazdijai járás). Hasonló származékok képzőjét su alkotó -ckar -dk mássalhangzó-kapcir solatok azonban e už határon jóval túl is előfordulnak, pl.: -a dvynickas, „aki mással su együtt született” (LKŽ II: 980), pagirckas, -a „aki szeret dicsekedni” Krs, Sb, plikūckas, „aki -a kopasz, vagy kopaszra nyírt” Pg, NdZ, pridéckas „melléklet” Ins, Jrb, Krs, KzR, Vdk (LKZ X: 236, 611). Képzők -itkas, -ickas (-itskas) eredetét ne minden nyelvész egyformán magyarázza. E. Fraenkel, aki elsőként tekintette át a délkeleti litván nyelvjárások képzett szavainak képzését, az -itkas vagy -itskas képzőt idegennek, a szláv nyelvekből átvettnek tartja. A lengyel és fehérorosz maciutki/- malutki ‘egészen kicsi’, milutki „nagyon kedves, kedvesem- ”, ranrutko “nagyon korán”, niziutko ‘nagyon alacsonyan’ kicsinyítő képzős alakokat e vidék litván nyelvjárásainak megfelelő macitkas, mylitkas (myletkas), ankstitkai Zt, žemetskai Dv kicsinyítő képzős alakjaival veti össze. Az utóbbi képződmény s mássalhangzója a szláv nizko mintájára lehetett betoldva (Fraenkel 1936: 55-56). P. Skardžius véleménye szerint az -itka-, -ickay képzővel alkotott származékok eredete nem egységes. „Az -icka képzős melléknevek nemcsak a /ckaképzős szláv jövevényszavak mintájára (pl. katalickas ‘katolikus’ stb.) alakulhattak, hanem olyan átalakítások alapján is, mint a Zietela-vidéki gražitkas “egészen szép”, mylitkas „nagyon kedves, szeretetteljes” stb., amelyek a fir és K közé betoldott s mássalhangzó révén idővel elvonással létrejött -ickaképzőt adhattak” (Skardžius 1941: 123). J. Otrembski számára az -itkas képző (és változatai: -ickas, -uckas) összetett, amelynek első eleme -ff tisztán litván, vö. baltitelys, mažitelys (Daukša Postillájának gyakori szavai), mažutėlis, míg a második -kas később a szláv (fehérorosz vagy lengyel) nyelvekből kölcsönződött, már „a jer-ek eltűnése után”, vö. a lengyel ma/eriki < *mal-enBk, dobrutki < *dobr-ut-pks. Az ickas képző (vö. nūogickas, plikūckas) változata akkor alakult ki, amikor a -£fK mássalhangzó-kapcsolat dzūkásodás következtében -ckdá vált (Otrębski 1965: 273). Annak további vizsgálata nélkül, hogyan ment végbe e képző kialakulása, kétségtelen, hogy létrejöttét a délkeleti litván nyelvjárásoknak a szláv nyelvekkel fenntartott szoros és régi kapcsolatai határozták meg. A tőszóban szereplő jelentésű belarusz melléknevek és határozószók meglehetősen gyakran használt kicsinyítő képzői, például: bė/en'ki'baltutis, baltutelis’, blizen'ka/bliziūtka ‘artutėliai', dobran'ki ‘gerutélis’, cornen’ki ‘juodutelis’, milen’ki ‘mielutélis, mielasis’, nizen'’ki ‘zemutélis’, tonen’ki ‘plonutélis’ (vö. zieteliskiy bd/titkas, -a, artitkai, géritkas, -a, juoditkas, -a, mielitkas, -a, plonitkas, -a, Zémitkas, -a) stb. ösztönzi itt az e képző változataival képzett származékok elterjedését. 208 Képzővel su képzett származékok Az -itkas ar ickas képző a déli nyelvjárások iš számára az ország többi részéhez képest bizonyos egzotikusságot tų kölcsönöz, jóllehet a beszédjárások szempontjából megszokott jelenség. Ši A képző általában fokozza az alapszóval kifejezett tulajdonságot, például: : Astricka, plonicka, alnė (vos ne) visų svietų dingia (ms. adata) Lz: vö. astras, -a, plonas, -a. O aglé auksticka būvo Lz: aukštas, -a. Ak, Dievėli, dufkjstitkas, kas gi tau pasakė Zt: Aukštas, -a ‘svarbus, garbingas’. Drobé balticka kap sniégas Rod: baltas, -a. Krivdunykas (kraujazole) Zalickas, o jo gelaite (žiedelis) bacicka Lz: žalias, -a. Reikia rassiait basitkas Zt. basas, -a. Gérickos abi dūkterys Vrnv: géras, -a. Ataj juodzickas nug darbo Dv: juodas, -a. Vaikéli tu mano, kokios tavo akéfés grazickos Lz: gražūs, -I. Papraistai kojykas (kojytes- ), būtų langvitka Zt: lengvas, -a. Macitkį ridikuty reikėtų pasét Zt: mackas, -a “mažas, mazytis’. Da aš mazickas buvaū, šili 6zkas ganiaū Grv: mazkas, -a ‘mazas, -a’. Pilnas akis Rod: pilnas, -a. Visi maišūkai šlapicki Nč: šlapias, -ia. Giesmelas trumpickas gieda Dv: trumpas, -a. Paprastai vedinių kamienas nederinamas su pamatinių žodžių kamienu: vyriškosios giminės formos yra d kamieno, o moteriškosios —a kamieno. Tačiau kartais pasitaiko ir išimčių. Zietelos lietuvių šnektoje prie pamatinio žodžio pasitaiko priderintas vedinių su priesaga -itkas kamienas, pvz. : Gražitkūs nato vaikūtas bit (buvo) Zt. Bit gražitki to] mergytė Zt: gražūs, -i. Kartais vartojama ir bevardės (niekatrosios) giminės forma, pvz. : Tai jiemi visa gražitkū čia Zt: gražū. Šiaip daugiausia vyrauja O ir 4 kamieno formos, plg. Ó, az én kedveském, szépecském Zt. Ilyen szép lányokat még nem láttam Zt. Szépen bánok velük (viselkedem velük) Zt. Az -itkas, -ickas képzővel ellátott szavak egyaránt képezhetők litván alapszavakból és jövevényszavakból, minden különbség nélkül, pl. Anas savisū (egészen) biédnitkas bit Zt: biédnas, -a „szegény, nincstelen”. : Drabnickį litaru (betűket) néragiu Lz: drabnas, -a ‘apró’. Manas gadnitkas, kap tu suradai manė Zt: gadnas, -a ‘jó’. Mergélé krulicka, gražicka, raudonicka, kap un jos paziri, verkce noris (ms. cibulia ‘hagymát’) Lz: krifg]las, -a ‘kerek’. Ennek a képzőnek minden származéka — melléknév — rendszerint határozószóval is rendelkezik, pl. „Hogy a leánykám ne táncoljon túlságosan, apám (apa) fiatalnak adta (feleségül) engem (nőnemű beszélő)” Lz: aukštickas, -a. „Szegénykék voltak, maguk is szegénykék” Zt: biėdnitkas, -a. „Már jócskán besötétedett” Vrnv: gérickas, -a. „Teljesen tönkrement szegényke, egészen a tarbáig (a koldus táskája, zsákocskája)” Mrk: gražickas, -a. „Már öreg az ember (férfi, gazda)” Dv: sénickas, -a stb. Vannak ennek a képzőnek olyan határozószói is, amelyeknek azokban a nyelvjárásokban nem felelnek meg melléknevek, éppúgy, ahogy alapszavaiknak, a határozószóknak sincs megfelelőjük, pl. „Amikor nagyon korán felkeltem, egész nap dolgoztam, egészen késő estig” Asv. „A jószágot nagyon korán hajtjuk ki a legelőre, most (még) a nap sem nyugodott le” Lz: anksti. „Akinek közel van, annak nem baj, akinek pedig messze, annak rossz” Zt: arti. „Nagyon messzire vittek engem” Zt: touli/toli. Az -/fkas vagy ickas képzővel képzett származékok rendszerint elsődleges melléknevekből alakulnak, azonban előfordulnak másodlagos, azaz 209 iš iš képzős melléknevek, pl. : Macintulitkas még az volt Zt. Macintulitką két héttel (héttel) ezelőtt elvesztette (meztelen) kisfiút Zt: macintulis, -€, vö. Még nem mondott (nem beszélt) semmit, macintulé volt Zt. Ásott magának egy kis tavat (gödröt, tavacskát). Zt.: kicsi. Ezeknek, akárcsak ir más mellékneveknek (pl.: sárga, vörös) a képzővel való képzését a beszélők még néha megkülönböztetik, vö. : Gelafes maskos medzi tokios geltonickos Lz, mellette Ruduskos (ilyen gombák, rókagombák) gelcickos Lz: geltas, „sárga”. -a Hasonlóan iš az összetett szó (diirinio) keletkezett ennek a ir képzőnek az artipilnickas képzős származéka, pl. : Rengeteg artipilnicky tálat készítettem (tálat) smetuonosat (tejfölt) Arm. Invertė artipilnicky sétuvy rugiū Arm: artipilnis, -€. Néha az -ickas képzőt -uckas váltja fel, pl. : Otthagyta a gyerekeket, a kicsiket, mint a trágyát Dv. Így minden bizonnyal a vediniai mažutis, mažutėlis alapján készült. Az -itkas vagy -ickas képző nemcsak a középfokú összehasonlítás nélküli, hanem a melléknevek felsőbb fokú alakjaihoz is járulhat, pl. Da manas vyralis, da manas gražasnickas, da manas mielasai, kam tu nūmirei (rauda) Lz. Mažasnickamp berndicip duntdicer rados Lz. Néha ezt a képzőt a viekitkiai < viekiau‘inkább, minél inkább, gyorsabban” felsőbb fokú határozószó is tartalmazza, pl. Vi(e)titkiaū nūmirė Zt. Anas v(i)ekitkiaū iždėj (uždėjo) an jos razoncj (rožinį) Zt. Általában az -itkas/-ickas képzős származékok használatuk tekintetében szinte semmiben sem különböznek a közönséges melléknevektől. Egyes nyelvjárásokban ezek közül a képzett alakok közül nem egynek lehetnek névmási alakjai is, pl. Mana tu duktaite gražickoj, mana tu mielickoj Lz. Jauickasai bernéliau, aik manis(p) Lz. Ko, mergėla, ko, jaunickoji, stalaliop priguldinėji (virkauji) Lz. Padudj (paduok) paduškėtį (pagalvėlę) mazickyjų Dv. Ko gegužėtė, ko, mėlynickėji, sesėtės(- p) padbėgdinėji Lz. Musi(gal), gegužėtė, musi, mėlynickoji, blogų anytų pajausdinėji Lz. Koc' (nors, gal) blogu, koc’ neblogy, nebūs momude, nebūs radnickoji (tikroji) Lz. Sausickoji pieva Lz. Nebus [zemele] šilcickoj, nebus sviesickdj (rauda) Lz. Tie dariniai, kaip ir paprastieji būdvardžiai, įvardžiuotines formas turi tik tam tikruose linksniuose. Dažniausios yra vienaskaitos vardininko formos, slavų kalbų pavyzdžiu dažnai pavaduojančios ir šauksmininką, rečiau – vienaskaitos galininko, įnagininko ir kt. formos. Šie antriniai dariniai paprastai išlaiko pamatinių būdvardžių leksinę reikšmę, pvz.: aštritkas, -a /aštrickas, -a adj. (3?) 1. „labai gerai išgaląstas, aštrus“: Nata aštritkas peilūkas Zt. aštritkai/aštrickai adv. „: Ašstritkai pageldisk peilį Zt. Aštrickai išgalūsdin peilį Lz. 2. „labai smailus“: Nosūkas [ežio] yr tokis astrickas Zt. Astricka plonicka, alne visų sviety dingia (ms. adata) Lz. 3. prk. „labai karštas, staigus“: Kumelyka bit žitki (vikri), labai aštritka Zt. macitkas, -a /mazickas, -a adj. (3?) 1. „labai mažas, nedidelių matmenų“: £éké macitka bitéfe Zt. Sava peilūką macitka mūmi pametė (paliko) Zt. Anos pina macitkūs vainikūs Zt. Krūlicka (apvalutė), maskicka visų svietų dingia (ms. adata) Lz. Virė moma košėtį maskickan puodély Lz. 2. ‘neuzauges, mažytis': Dū paršukū pirko macitkū Zt. Bit macitka mergytė ir macitkas vaikūtas Zt. O tai macitkai mergyteip gėras bocis bit 210 Zt. 3. ‘labai negausus': A satem ir macitkas lytūkas elment Zt. 4 nagyon rövid': Vžsarai a nap nagy, az éjszaka macitka Zt. 5. „kedves, drága“: Az én tu vaikūtąm, az én tu macitkám Zt. Néha a képző -itkas /-ickas még más szófajokhoz is hozzáadódik, például a jelzői névmáshoz: niėkas, pl.: a/ ničkickas fn. 1 (1) ‘semmiség’ : A ez niékickas, nėr ko ir bocsánatkérés’ Grv. 2 ni€kickas/niékitkas pron. def. (1) ‘senkise’ : I$ saját niékicko nincs Dv. Nėra nė kunodos (burgonynė a), dionos, niékitko, minden elúszott Zt. A Niéko niékicko (egyáltalán semmi) nincs Rod. Olyan volt, hogy semmiféle hozományt nem akart. Zt. b/egyes főnevek (vagy azok határozószósult alakjai) mellett, pl.: kripitka „morzsát- ”: Sa/diénis krapitka rūfg]štūs Zt. skūlacitka (szemölcs, pattanás): Pazdatokia macitka skūlacitka, ro vo macitka tokia, kaip kokis grūdūkas Zt. vaikitkas „szegény kis gyermek, gyerekes”: Nékap issilaizé (meggyógyult) vaikitkas Zt. c/ a tőszámnévként álló vienas mellett, pl. Va, vienitka (elkülönült egyetlen, egyedüli) satikty alycios an (utca) dor (< do és) prikūltų Zt. Az -itkas/-ickas képzős származékok egyes nyelvjárásokban még olyan toldalékokkal vagy formánsokkal is kibővülhetnek, amelyek szintén erősítő jelentést kölcsönöznek, pl. Ankstickutélis rytas Rdm. Ezek a kis ankstickutéliai teheneket etetnek Grv. Az ankstickutéliai sehol sem kuksteré(jo), sem triksteré(jo) nem voltak, elutaztál Rod. A kaszások ankstickutéliai felhasították és elhajtották a réteket Rod. Úgy tűnik nekem, hogy az artickutéliaiak lőnek Nč. aš Az artickutūkai fészke a ló gerendája mellett van, és nincs eltaposva Rdm. Még sötét ankstickutéliai volt, amikor felkeltem Nč. Ezt a toldalékot paelőtagú határozószók is viselhetik, pl. : Ne fuss, pamacitkū (lentement) aik Zt. Pamacitkū būstam Zt. Rassidailėm (nous avons partagé) més pamacitku, be žmonių, be nyko Zt. Padirbo kastilį (bêche) ir vdikscioju be amorū (béquilles, cannes) pamaskitū Zt. Ataik tu manip pamaskickai Lz. Aš Joskūnuos viena aimū pamažickai Lz. Pokėl neprigėrė, sėdėj patychitku (silencieusement, tout doucement) Zt. Jiemi šiėno šienavo ir krovė kūgiūosna patiésitkai (en effet, véritablement) pasakyt Zt. Az e képzővel képzett, határozószóvá vált származékok néha elöljárószóként is használhatók, pl. Jau vilkas būvo artickėleliui (visai arti, artutėliai) manų Grv. Vilkas jau artickos (labai arti) manį būvo, kaip aš jį užvydau Grv. A két nyelvet beszélő nyelvjárási beszélők a hibrid -/tkas/ -ickas képző helyett néha a kölcsönzött -enkas/-iankas képzőt használják, vagyis mintegy csak a megfelelő jelentésű fehérorosz melléknév tövét fordítják le, például a gervėtiškiek raudoniankas (vö. fehérorosz krasnen'- ki ‘pirosacska’): O kokia raudonidnka visa Zéme; sausiankas (fehérorosz suchen'ki ‘szárazacska’): Sausiankas šienas; šlapiankas (fehérorosz mokran’- ki ‘nedveske’): Kap anklojo mani' vyras, tai aš paskėliau šlapianka. Kolei atvažiavaū miestėlin, tai arklys slapiankas būvo Grv. Az -itkas /-ickas képzős származékok sokfélesége egyúttal életerejüket és valószínűleg jelentős használati korukat is mutatja. Ez a képző gyakran kiszorítja a használatból a többi demi211 kicsinyítő tulajdonságerősítő képzőt. Ahol az to -itkas su /-ickas képzővel alkotott melléknevek elterjedtebbek, ott általában kevesebb maradt meg a tisztán litván képzőkkel alkotott kicsinyítő melléknevekből, például Lazūnaiban ezekből, úgy tűnik, már csak egyes származékok maradtak meg su (pl. iš : mažūkas, mažūtis, -€¢, illetve a -€) kiemelő funkciót betöltő névmási melléknevek egyes alakjai. ]} alldieweil? A képzett szavak képzője su -ickas /-itkas főként a litván nyelvterület délkeleti peremvidékein elterjedtek. Egyes helyeken gyakrabban, máshol ritkábban — használják őket. Nem ritkán ugyanazon család egyik tagjai jobban kedvelik ezeket a képzett — szavakat, mások kevésbé. Egynyelvű (monolingvis) nyelvjárások képviselőinjų ek beszédében ritkán fordulnak elő. Leggyakrabar ban a tų kétnyelvű, többnyelvű nyelvjárások képviselői használják őket. Todėl reikia manyti, kad vedinių su priesaga -/tkas arba -ickas gajumą ir vartojimą šiose šnektose palaislavų ko kalbų, ypač gudų kalbos, atitinkamos reikšmės darybos deminutyvai. LITERATŪRA ir Fraenkel E. 1936: Der Stand der Erforschung des im Wilnagebiete gesprochenen Litauischen. —Baltico-slavica 2. Wilno. LKŽ I-XVI: Lietuvių kalbos žodynas 1-16, Vilnius: Valstybinė politinė ir mokslinė literatūros leidykla (3-6), Mintis (10-15); Mokslo ir enciklopedijų leidykla (16), 1956-1995. A példák után megadott lakóhelynevek rövidítései ugyanazok, mint LKZ. Otrebski J. 1965: A litván nyelv grammatikája 2. A szavak felépítésének tudománya, Varsó: Állami Tudományos Kiadó. Skardžius P 1941: Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius. -itkas, -ickas KÉPZŐS SZÁRMAZÉKOK AZ ERŐSÍTETT TULAJDONSÁG KIFEJEZÉSÉRE A DÉLKELETI LITVÁN NYELVJÁRÁSOKBAN Összefoglalás Az -itkas, -ickas képzős származékok különösen elterjedtek a litván nyelvterület Litvánia mai határain inneni délkeleti peremvidékein (Dieveniškės, Šalčininkai, Eišiškės, Dubičiai és más települések környékén), valamint azokon túl is (különösen a Fehéroroszországhoz csatolt Varenavas körzetben, Vija körzetében, Lazunai környékén, Zietela, illetve Diatlov környékén és másutt). Eredetét tekintve az -izkus (különösen a Zietelából származó litvánoknál használatos) toldalék vagy annak dzsük változata, az -ickas — a litván délkeleti nyelvjárások és a szláv nyelvek (fehérorosz és lengyel) közötti szoros kapcsolatok hatására keletkezett. Segítségével főként mellékneveket és határozószókat képeznek. Ezt a képzőt rendszerint arra használják, hogy az alapszó által kifejezett tulajdonságot fokozottként jelöljék, például: dstritkas, -a /astrickas, -a ‘nagyon éles, meglehetősen éles’: aštrūs, -i; du(k)stitkas, -a /dukstickas, -a: ‘nagyon magas, meglehetősen magas’: du(k)stas, -a; mielitkas, -a /mielickas, -a ‘nagyon kedves, meglehetősen kedves’: mielas, -a; artitkai /artickar „ziemlich nahe”; tolitkai /tulickar „nagyon messze, meglehetősen messze”. Ezek a képzések sok vidéken kiszorítják a hasonló jelentésű — más litván toldalékokkal képzett — képzéseket, és közben kiszorítják az ott már nem használt névmási melléknévi formákat. A használhatóság és 212 Elterjedése a Deriválás a Utótag -itkas oder -ickas a in délkeleti litván nyelvjárásokban követelik a A megfelelő jelentésű kicsinyítő in képzők a szláv nyelvekben, különösen im A belaruszban a -en’ki képzővel (vö.: bėlen’ki, dobran’ki, čornen’ki, blizen’ka / bliziūtka). 213