Lietuvių kalbos švarko pavadinimai

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) Danutė SABALIAUSKAITĖ —LIUTKEVIČIENĖ LIETUVIŲ KALBOS ŠVARKO PAVADINIMAI Švafkas —„liemenį dengianti kostiumo dalis su susegamais kraštais- “. Litvániában, akárcsak általában a Baltikumban, a nemzeti öltözékegyüttes részévé csak meglehetősen nemrég vált. A női zakókat a XIX. század végén —XX. század elején kezdték viselni, amikor a mellények kezdtek kimenni a divatból. A felsőruházatból inkább alsóruházattá váltak, funkcióikat pedig éppen a zakók vették át. Litvánia egész területén elterjedtek (Mastonytė 1961: 173; Kulikauskienė 1990: 263). A férfiöltöny részévé a zakó körülbelül a XIX. század közepén vált (Litvánia egyes vidékein valamivel később). Addig e célra a legnépszerűbb ruhadarab a sermėga volt (At Pr 109). Néha meglehetősen nehéz elkülöníteni a zakó típusú, illetve a sermėgavagy kabáttípusú ruhadarabok funkcióit: hiszen nyáron a zakó felsőruházattá válik, ősszel vagy télen pedig melegebb ruhadarabokat vesznek rá, és ekkor már csupán „szobai” ruhadarab. Ezenkívül kezdetben szabásukban is a zakók a sermégákra vagy kabátokra emlékeztettek: gyakran hosszúak voltak, és ugyanabból az anyagból készültek, mint a felsőruházat. A funkciók ilyen összekeveredése az elnevezésekben is tükröződik. A legtöbb esetben ezeket a zakókra a felsőruházat elnevezéseiből vitték át, például sermégéle, trinyčiai. Ezért az ilyen típusú szavak közül nem kevésnek több jelentése van, vö. binZokas „rövid zakó; miluval bevont bunda”; pa/etonas „zakó; kabát”; Ziponas „zakó; félpalást”. Hasonlóképpen nemcsak a litván nyelvben van így, vö. mindkét jelentéssel rendelkező észt pihtsark, lat. svarki, pranc. paletot. A XIX. század végén elterjed az európai öltözet. Ekkor már kissé eltérő típusú zakók jelennek meg, amelyek a városokból kerültek a faluba. Sokféle fazonban és mindenféle rendeltetéssel léteztek, és többnyire a nevükkel együtt érkeztek Litvániába. Ezért ebben a lexikai—szemantikai alcsoportban olyan sok jövevényszó található. A fő megnevezés most a köznyelvi švarkas szó. Stilisztikailag és szemantikailag semleges. A vilniusi és utenai nyelvjárásban előfordul a švarka forma (LKZ XV 452). A žemaičiai a Šarkas „ugyanazt”, šarkai, Sarkar „posztóruha; ruházat; kamža” formát is használják (LKŽ XIV 517). Több szótárban rögzítették a sarkus alakot (N; KZ; LKZ XIV 519). K. Būga véleménye szerint a korábbi formák -vnélküliek. A -v-vel képzett formák a svarūs szó hatására alakulhattak ki, vö. svarūs sarkas (Būga II 314). Az ilyen, -v-vel és anélkül előforduló dublettek a litván nyelvjárásokban meglehetősen gyakori jelenségek, vö. svogūnas /sogūnas, kvotas „hóhér” /kotas, kvuėlas / kuolas stb. A švarkas szó, akárcsak lett megfelelője, a svarks „ugyanaz”, egyházi eredetűvel kapcsolatos. szláv cpaxa „ing; „drabužis“, rus. copoxxa, brus. 152 copouka „t. p.“. Nagyon valószínű, hogy ez egy saját szó, amely közös a balti és a szláv nyelvekben. Egyes nyelvészek az indoeurópaival hozzák kapcsolatba. a *serk- „fonás” gyökkel. A kapcsolat a következő lenne: fonás> szövés> ruhadarab (Karulis II 331). Más nyelvészek véleménye szerint az elnevezés a balti és a szláv nyelvekbe a középkori latinból kerülhetett, vö. lat. serica: sarica „selyem“ (Būga II 314; Fraenkel 1955-1965: 964, 1039; ME III 1144). Ezt a feltevést azonban mintha cáfolná a jelentés meglehetősen világos eltérése: a balti és a szláv nyelvek szavának semmi köze sincs a selyemhez (Fasmer III 724–5). A litván írott nyelvben a Šarkai forma először a XVII. században jelenik meg „sermeéga” jelentésben (C I 812). „Kamzsa” és „por elleni köpeny” jelentésben ezt a szót a XVIII. század elején az úgynevezett Krause-szótár rögzíti (O 110, 413). A švarkas forma XIX. századi írásokban fordul elő (Mit I 235; J). Kétségtelen, hogy jóval korábban is léteznie kellett; a lat. svarki már a XVII. századi lett nyelvi szótárakban megtalálható (Laumane 1986: 151). E lexikai-szemantikai alcsoport további megnevezései ritkábbak, egyes nyelvjárásokban vagy írásokban használatosak. Vannak saját szavak és kölcsönszavak is. LITVÁN EREDETŰ ELNEVEZÉSEK Mindegyikük már konnotált: szemantikailag vagy stilisztikailag. Szemantikailag konnotált elnevezések a következők: apsiaūstas „férfi zakó”: apsraūsti. Ebben a jelentésben Eržvilkas környékén használják (Kulikauskienė 1970: 144). A szokásos jelentése: „könnyű, vékony anyagból készült nyári kabát; magára teríthető ruhadarab”. lietšvarkis „Eső elleni zakó”: lietus + švarkas. A XX. századi írott nyelvben fordul elő (Sig; J. Balt; LKZ VII 447). palaidinis, palaidinis „zakó, dzseki“: paldidas. A nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárásban használják (LKZ IX 227). A köznyelvben jelentése kissé eltérő — „orvosok, eladók és hasonlók hosszú és bő köpenye“ (DZ, 486). pussvarkis „rövid zakó“: puse + švarkas. A köznyelv szava (DŽ, 635; LKŽ X 1067). Ilyen képzésű megnevezés a lett nyelvben is van, vö. lett pussvarks, pussvarcis „ilyen zakó; puskailiniai“ (EH II 335; At Pr 335). šarkinikė „Zakócska“: sarkas. Ritka szó (Kin; LKŽ XVI 518). šimtaklostis, simtakloste „redőzött női ruhadarab (rendszerint szoknya vagy kabátka)”: širntaklėstis, -€ „sok redővel rendelkező” < širntas + kloste. A XX. századi írott nyelvben fordul elő (S.Ciurl; NdŽ; LKŽ XIV 815). A nyelvjárásokban gyakoribb a šimtakvoldis hibrid. trinyčiai, frinyčia, trinytis „durva vászonból készült kabát”: trinytis „fenyőmintás szövésű szövet”, trinytas, -a „fenyőmintás szövésű”< trys + nytys. Meg kell mondani, hogy e szó fő jelentése „vastagabb fehér vászonból készült köpeny (rendszerint bélés nélkül), amelyet a felsőruházatra öltenek a por vagy nedvesség elleni védelem céljából; kenderpozdorjából készült pásztoröltözék”. A szövet jelentésében a szó (egyes számú alakban) a litván és a lett nyelvben egyaránt használatos, vö. lit. frinytis „fenyőmintás szövésű szövet”, lett. 153 trinitis „kockás szövet”, lat. frinite „olyan szövet”. Lit. trinytis, ahogy e ir megnevezésből iš következtetni lehet, három nyüstön szőhető, azonban a lat. trinitis négyen keresztül is szőhető ir (ME IV 237; Rekėna 1975: 391). Hasonlóképpen történt ir su lit. trinyčiaus rūbais. „Trinyčiai būdavo iš siuvami iš storo, nebalinto, per keturias nytis austo pašukinio, pakulinio, rečiau lininio audeklo“ (LEB 373). Tai senas žodis, fiksuojamas (apsiausto, vėliau ir švarko reikšme) lietuvių raštų paminkluose nuo XVI a. pabaigos (BB 1 Moz 3,21; BB Ez 26,16; BP II 104, 194; B 5; O 202; K. Donel; R I 98; MŽ I 186; N; KB II 72; K I 307). Švarko reikšme vartojamas Suvalkijoje, pasitaiko kai kuriose kitose Lietuvos vietose, buvo žinomas Mažojoje Lietuvoje (Kulikauskienė 1990: 256; LKŽ XVI 848, 853). Apsiausto reikšme iki XX a. pradžios vartotas beveik visoje Lietuvoje, rečiau Žemaičiuose (LKŽ XVI 848, 853; Kulikauskienė 1990: 255; Kulikauskienė 1970: 144; At Pr 128). Egyes helyeken ez a szó még jelenthette a prémes ruhát, inget vagy általában a ruhadarabot. Maga a valóság mára eltűnt, ezért az elnevezést az élő nyelvben is ritkán használják. A szót a litván nyelvből néhány szláv nyelv is átvette, vö. a fehérorosz. 7psrHIina „könnyű, blúzhoz hasonló köpeny, amelyet a parasztok esős időben a kabát vagy a prémes ruha fölött viseltek”, 7psIHITSI „trinyčiai”, TDLIHITHEI „trinyčiai anyagából varrt, trinyčiai-féle (ruházatról)- ”, lengy. nyj. frynica „vastag házi szövet; vastag szövetből készült köpeny, amelyet a parasztok más felsőruházat fölött viseltek”, frynitny „vastag házi szövetből való”, trynit „ilyen szövet (trinytis)”, fr(z)ynitny „trinytas (kendervagy lenvászon szövetről)”. E litván eredetű szavak némelyikét a szláv nyelvekben már a XVII. századtól adatolják (Urbutis 1969: 154-5; Grinaveckienė 1995: 491; Zinkevičius I 265, II 129, III 119, 126; Laučiūtė 1982: 50). trumpikė, frurūpė „rövid női kabátka”: frurūpas. Eržvilkas környékén használatos (Kulikauskienė 1970: 146, LKŽ XVI 1022, 1024). Jelenthet még rövid női blúzt, valamint (a trumpikės alakban) rövid alsónadrágot is. A stilárisan konnotált elnevezések általában valamilyen rossz, elnyűtt, szakadt kabátot jelentenek. Ezeknek a szavaknak további szemantikai jegyük is lehet. bizdė nőn. „rövid kabát”. Valószínűleg e tő más szavaival hozható kapcsolatba, vö. bizdė „fingó; mergiotė“, bizdas „fenék“, bizdailis „aki mezítláb, félmeztelenül, nadrág nélkül szaladgál“, bizdelioti niek. „ok nélkül gyorsan szaladgálni” stb. Ritka szó (Krt; LKŽ I, 862). pliurponas „egyfajta női kabátka“. Összefügg e tő más szavaival, vö. pliurpūoti „furcsán, szokatlanul öltözve járni; csúnyán, rondán öltözködni“, pliūrpa „rendetlen, hanyag személy; komolytalan viselkedésű személy; butuska“. Vö. még: Így fecseg, miután felöltözött, és fecseg (Jrb); A pliurponnal felöltözve fecseg, azaz jár (J). Az elnevezés egyes szótárakban megtalálható (LKŽ X 274). šikelis „rövid férfiruha, zakó“. Minden valószínűség szerint a šikė „fenék“ szóval hozható kapcsolatba. Vö. A šikė mögött palitokas megy (J), és Šikelis lig bambos pasiūtas, t. y. drabužis vyriškas (J). Ritka elnevezés (LKŽ XIV 757). 154 šikšarkis „olyan rövid férfivagy női ar zakó“, vö. šikti + šarkas. Egyes žemaitis nyelvjárásokban fordul elő (LKŽ XIV šliurpis, 764). sliurpokas „elhasznált zakó, köpeny“. ar Eredete nem teljesen világos. Talán az elnevezés a Š/iūrpa iš „hajtóka, visszahajtás“ szóból alakult. Kapcsolat más, negatív árnyalatú jo Šliuršaknsu is-szavakkal is lehetséges, vö. šliūrpa „ügyetlen, hanyag ember”, Šliurpsėti „csobogni” (pl. Šliūrpsintis apavas), sliurnoti „rosszul, rendetlenül öltözve járkálni, csoszogni”, s/iurna „hanyag ember”, Š/iūrti „piszkossá, szennyesebbé válni”. Ritka megnevezés (Tl; LKŽ XV 6,7). švarkiūkštis „rossz zakó” zakó : (LKŽ XV 453). švarkpalaikis „nekvalitní, roztrhané sako“ : švarkas + palaikis (LKŽ XV 453). SLAVIZMAI POLONIZMAI gunčia, gunčėlė „pánské sako“, srov. lenk. gunia, gurika, gunieczka „teplý svrchní oděv z iš hrubé látky“ (LKA I 145). Ve významu saka velmi vzácné (Kulikauskienė 1971: 167, 168). E szó változatai gyakrabban más jelentésekben használatosak: gūnia „esőtől védő, szalmából font, pásztorfiúk, éjjeli pásztorok által viselt köpeny”, gūnčė „posztóból készült úti köpeny”, gufnčiai „hosszú, szőrmével bélelt bunda”. Az elnevezés számos szláv nyelvben megtalálható, vö. fehérorosz ryra „a szekér ülésének vagy a ló letakarására szolgáló pokróc; meleg, nagy kendő”, orosz ryxg „rossz ruha”, ukrán ryHa „posztókabát”, bolgár ryHz „kecskegyapjúból készült köpeny” stb. A szó további etimológiája nem világos, különféle hipotézisek léteznek, vö. latin gunna „bunda”, kimri gwn „ruha”, avesztai gadna-„haj, szín”, újperzsa gun „szín” (Trubačev 7, 175–177; Fasmer I 475; ĖSBM III 114; „Slawski I 378). A lengyel nyelvben a szó a XV–XVI. században kezdett elterjedni (Borejszo 141). A litván nyelvbe meglehetősen gyorsan eljutott: magát a tárgyat már a XVI. századi litvániai leltárak említik (LI 551[23]), a gūnia szó pedig a XVII. századi írott nyelvben jelenik meg, ahol a szekér ülésének vagy a ló letakarására szolgáló pokrócot jelenti (SD (1) 40, 57). Ez utóbbi jelentés, valamint „a tél idején az ablakra vagy az ajtóra ráborított szalmatakaró, hogy ne legyen hideg” jelentése jóval gyakoribb a ruhadarabra vonatkozó jelentéseknél. jūpkis, jupkéle „dzseki, női zakó”, vö. lengyel jupka < jupa „régi típusú női ruhadarab, dzseki”. Az elnevezés a német nyelvből került a szláv nyelvekbe, vö. német Joppe, Juppe „zakó, mellény“. A németek ezt a ruhadarabnevet 1200 körül az óolasz nyelvből kölcsönözték, vö. ol. gruppa „zakó; alsóruha- “, amelyet az arab nyelvből vett át, vö. arab gubba „hosszú ujjú felsőruha; pamut alsóruha“ (Brūckner 1927: 209; Stawski I 591; Fasmer IV 525; Kluge 1957: 333; Pfeifer 1993: 599-600). Előfordul a šiauliai nyelvjárásban (LKZ IV 430). Vö. továbbá e tő más, szláv nyelveken keresztül átvett ruhaneveit, vö. jupa „ilyen felsőruha; ruha“, jupikas, jupikis „szoknya“, valamint a német nyelven keresztül, vö. jope, jopke, jopa, amelyek ugyanebből a forrásb155 „rövid női zakó; mellény”, jiiopa „rövid kabát; blúz”. Iš to ól származnak, szláv ir közvetítéssel kerültek át: ŠūbA „hosszú, bélelt bunda”, valamint Ziponas „kabát; féldzseki”. Német eredetű a lat. jupkins, jupks „női kabát” (EH I 567). kaftán „zakó“, vö. lengyel kaftanik „blúzocska“. Lengyel. a kaftanik megjelent XVI a. iš kaftan „ilyen felsőruházat“ (Borejszo 1990: 145). Az elnevezés más ir szláv nyelvekben is elterjedt, vö. brusz. xagran, KarITaH, orosz. KaddTan, ukr. xagran, Karrra ,cseh. kaftan ir stb. Ez meglehetősen régi jövevényszó (a k. lengyelben feljegyezXV ve: a., a belaruszban k. — XVI. század ). Į a szláv nyelvekbe a török nyelven keresztül került, vö. török kaftan „ilyen hosszú, könnyű ruhadaraiš b”, a perzsa nyelvben, vö. perzsa gaftan „ilyen ruhadarab”. Į egyes nyugat-európai nyelvekbe az arab nyelven ir keresztül kerülhettek, vö. arab. gaftan (Stawski II 20; Borejszo 1990: 145; ESBM IV 314; Fasmer II 212; Machek 1968: 235; Dauzat 1954: 126; Kluge 1957: 338; Pfeifer 1993: 607-8; Klein 1966-1967: 81; Webster 1976: 155). A lit. kaptanikas ritka megnevezés, amely Dél-Litvániában fordul elő (LKŽ V 252). Jelentősen gyakoribb a kapton „vatelinkabát, posztókabát; szűr, kabát; téli zakó“. Ezt a ruhadarabot a 16. századi litván leltárak említik (LI 251[43]). Írásban először 1620 körül jegyezték fel (SD (1)50). A déli aukštaitisok használják, de Litvánia más nyelvjárásaiban is előfordul (DrskZ 138; Kulikauskiené 1990: 256; LzZ 107; Stravinskiené 1968: 157; LKZ V 253; At Pr 51 zemel.). A kölcsönszó a lett nyelvben is megtalálható, vö. ir lat. kaftan „hosszú, ősi kabát” (LLV V IV 81). kuzijakasz, kuzijokasz, kuziokasz, kuzjakė „trampó kabát vagy köpeny”, vö. lengy. kozyjaka, kazyjaka, kazyaka „mellényre emlékeztető férfi felsőruha”. A lengyel nyelvben a XVI. században terjedt el. Nem világos, milyen nyelven keresztül került a lengyelbe, vö. középkori lat. casaca „ilyen ruhadarab”, fr. casague „köpeny, kabát”, ol. casacca „köpeny, zeke”, sp. casaca „dzseki”, középfelnémet kasugele, kasuckel „ornátus” (a román nyelvekből) (Stawski III 26-7, 36; Borejszo 1990: 147-8, 153). Egyes nyelvészek véleménye szerint ez az elnevezés a német nyelvből kerülhetett a litvánba, vö. lit. kūzas (< ném. nyj. kus „rossz ruha”, kelet-poroszországi ném. kuz „rövid, kicsi”) és lit. jakas (< ném. Jacke „rövid zakó, dzseki”), vö. továbbá ném. nyj. koz jake „úti köpeny” (Alminauskis I 77; Janavičienė 1992: 83). Az elnevezés D. Poška írásaiban, valamint XIX. századi szótárakban fordul elő (N; K; K II 336; J). A nyugati žemaitis és az északi žemaitis kretingiškiai nyelvjárásban használják, előfordul a déli žemaitis varniškiai nyelvjárásában is (LKŽ VI 1017, 1018). Jelentheti még a mellényt, a blúzt is. panciérius „zakó”, vö. lengy. pancerz „páncél” (Skardžius 1931: 155). A szó a lengyel nyelvbe a németből került, vö. középfelnémet panzi(e)r, német Pancer „ugyanaz”, közvetítő nyelvként a cseh is szerepet játszhatott, vö. ócseh pancier, pancir „ugyanaz” (Brickner 156 1927: 393; Borejszo 1990: 166). A „sűrű” jelentésében a szó ritka (Dr; LKŽ IX 328). Egyébkéir nt a litván nyelvben páncélt jelent, már ir a a. XVI–XVIII. századi írásos emlékekben megtalálható (DP 553; ChB 304; O 379). spancėrka, spancierka „kabát“ “, vö. lengyelül spencer, spencerka „dzseki“ (Fraenkel 1955-1965: 859; LKŽ IX 327, 328, XIII 317). Ez az elnevezés megtalálhair tó az orosz nyelvben is, vö. orosz crrexcep „ilyen dzseki“. Az angol, német vagy francia nyelvekből került a szláv nyelvekbe, vö. ang. spencer, ném. Spencer, fr. spencer „bizonyos rövid köpeny vagy kabát“. Az elnevezés George John Spencer (Spencer, 1758–1834) angol politikus lord vezetéknevéből származik, aki szívesen viselt ilyen ruhadarabot. A szóban forgó nyelvekben az elnevezés a XVIII. század végén — a XIX. század közepén terjedt el (Fasmer III 733; Brūckner 1927: 508; Webster 1976: 1118; Klein 1966-1967: 1485; Kluge 1957: 724; Dauzat 1954: 680). A litván nyelvben kabát jelentésben meglehetősen ritkán használják, előfordul a dél-aukštaitisi nyelvjárásban. Gyakrabban mellényt jelent. Ezt az elnevezést a lettek is használják, vö. lett spenceris „mellény; kabát“. A német nyelvből került ide (Sehwers 1953: 115, 207, 232; ME III 989; EH II 549). šaračkinė, sarackinukas (hibr.) „Šaračkinis kabátka“, vö. lit. Šaračkinis,- -ė „šaračkából varrt“, Šaračka „rossz kenderfonalból készült szövet nadrágokhoz, kabátokhoz, csíkos szövet“, a lengyelből. szaraczek „egyféle posztó; az abból az anyagból készült silány ruha“. 119 A XX. századi litván írott nyelvben fordul elő (V.Krėv; NdŽ; LKŽ XIV 513). BELORUSZIZMUSOK kulikas „rövid posztókabát, kabátka“. Eredete nem teljesen világos, de valószínűleg a belorusz nyelvből kölcsönözték, vö. belorusz. xyzéx „házi anyagból készült kabát” (SBG II 564). A vilniusi nyelvjárás északi részén fordul elő (LKŽ VI 831). Vö. még a lett kuliks, kulka „férfikabát”, porosz kuliks „erszény, zacskó”. A litván nyelvben megtalálható a kulinė „ujjas (rendszerint prémes) kesztyű” is. sermėga „kabát”, vö. óporosz cepmsra „durva szövetből készült paraszti felsőruha” (Fraenkel 1955-1965: 777; Skardžius 1931: 196; LKA I 145). Az elnevezés néhány más szláv nyelvben is elterjedt, vö. lengyel. ]} racap. and need exact? I messed. Need produce valid JSON only. Must translate each item 9. Last incomplete : Lithuanian ends siermigga, or. cepmara, ukr. cepMara „t. p.“. Ismeretlen eredetű szó. Egyes nyelvészek megpróbálják a litván Širmas szóval kapcsolatba hozni, mások a középkori latin scaramangum vagy a görög oKOpoauL dnov „ilyen ruhadarab“ szóval — más hipotézisek is léteznek (Fasmer III 609; Borejszo 1990: 178). Kabát jelentésben a žemaitis nyelvjárásokban használatos (LKZ XII 431-2). Ez a szó azonban sokkal gyakrabban egy bizonyos posztó felsőruházatot jelent; posztóköpenyt. Ebben a jelentésben az elnevezés a XVI. századtól adatolt a litván írásbeliségben (BB 1 Moz x 21; BB Ez 26,16; BP II 194; SD(3) 402; Lex 71a; K. Donel; H; R 235, 241; MZ; N; J). Százráncú férfiruhadarab, százráncú női ruhadarab, százráncú (hibrid), redőzött női ruhadarab, általában szoknya vagy kabátka, Simtaklostis”. Ritka 157 szó, a XX. századi írott nyelvben fordul elő (LKŽ XIV 815). šušponas „félkabát“, vö. s. brusz. xyrrars „kabát; félposztó kabát“ (Grinaveckienė 1993: 176). A fonetikai változások már a litván nyelvben is dirvokialakulhattak, vö. sekšmė < sekmė (Zinkevičius 1966: 196). A litván nyelvben ebben a jelentésben ritka. Gyakoribb a susponis „vászonköpeny, amelyet általában prémes ruhára húznak“. Lásd még. Žiponas. RUSICIZMAI čepanas „žiponas“. Ez a szó nem teljesen világos eredetű. Lehetséges, hogy az orosz nyelven keresztül került be, vö. orosz. nyj. vad, werd „ilyen paraszti felsőruházat“ (Dal' IV 582, 589). A szó a török nyelvekből került az orosz nyelvbe (Fasmer IV 315). Igaz, ezt az elnevezést az orosz nyelv keleti nyelvjárásaiban használják. Másik változat — talán az elnevezést egészen más eredetű orosz vžrraz, fehérorosz xyrrax, lengy. Zupan „uo.“. A litván nyelvben csak a XIX. századi dalgyűjteményekben van adatolva (JR 58; JV 718; LKŽ II, 69). frefifius, prencius „katonai szabású zakó”, vö. orosz gpenv „uo.”. A szót néhány más szláv nyelv is ismeri, vö. fehérorosz Opa; lengyel frencz „uo.”. Ez az elnevezés az első világháború angol tábornagyának, John Denton Frencnek (French, 1852–1925) a családnevéből származik (Fasmer IV 207, O. Trubacsov megjegyzése; TrpŽ (3) 169). Litvániában az ilyen típusú zakó, amely nevével együtt érkezett, különösen népszerű volt a XX. század III–IV. évtizedében. A szó Litvánia számos vidékén használatos volt, különösen Suvalkijában és Dzūkijában (Kulikauskienė 1970: 147; Kulikauskienė 1990: 256; Grinaveckienė 1993: 164; LKŽ II, 1184; Zinkevičius 1966: 151). A megnevezés a szláv nyelvekből a lett nyelvbe is bekerült, vö. lett közny. frencis, lett nyj. prencis, prencs „ua.“ (Rekēna 1975: 465; LLVV II 546). kupšika „rövid gyapjúzakó, blúzocska“, vö. or. besz. KyDaikka, dydaiika „vatelin- “. A megnevezés a belarusz nyelvben is megtalálható, vö. xygasika „ua.” Ismeretlen eredetű szó (Fasmer IV 212; ĖSBM V 174). A litván nyelvben ritka (JD 108; LKŽ 919). A kölcsönszó a lett nyelvben is megtalálható, vö. lett pupaika „ua.” (Rekėna 1975: 466). livrėja, livréja, livreja, „bizonyos egyenruhás svájci vagy lakájszabású kabát”, vö. or. /rHBpes „ua.”. A szó a francia nyelvből került az oroszba, vö. fr. livreé „ua.”, ófr. livree „ruhadarab, amelyet a gazdák adtak (biztosítottak) szolgáiknak“ < fr. /rvrer „átadni, kézbesíteni“. Ez a /rbėrer „felszabadítani” ige dublettje. Továbbá a latin /rberare „ua.“, liber „szabad“ szavakból származik (Fasmer II 492; Klein 1966-1967: 899; Dauzat 1954: 440). Előfordul az írott nyelvben (NdZ; LKZ VII 632; TrpZ (3) 293). A szó néhány más nyelvben is elterjedt; az említetteken kívül vö. még lett /vreja, angol livery, német Livree „ua.“. mundiera, mundiera, mundiérius, mandiera, mandera, mundyras, mundyrius „katona vagy egyéb alkalmazott egyenruhás kabátja“, vö. orosz MYH/IHp, orosz nyj. Myryrep „ua.“ (Fraenkel 1955-1965: 405). A szó a XVIII. század elején került az orosz nyelvbe, 158 feltehetőleg a német nyelv közvetítésével, vö. német Montierung, német dial mundierung „katonai zubbony”, a iš francia nyelvben, vö. francia monture „(katona) ruházata” (Dauzat 1954: 484; Fasmer III 9-10; Kiparsky 1975: 134). A cím rögzítve van XVIII — XX a. a litván írásbeliség nyelvében és a nyelvjárásokban mára már ritka (R 258; MŽ 345; K; LB 125; JD 621, 1160, 1120; JV 338; BsO 82, 292; KlpD 30; NS 500, 507; LKZ VIII 406, 407) Valószínűleg már a litván nyelv talaján keletkezett a maridaras „kabát; sor” forma is (LKZ VII 820-1). Vö. még: mandiira, munduras. A kölcsönszó a köznyelvi lettben is megvan, vö. lett mundieris „u.a.” (ME II 667; LLVV V 290). saraponas „szakadt kabát vagy köpeny“, vö. orosz capagdarr „ilyen ujjatlan orosz női ruhadarab, amely hasonló a ruhához- “. Az elnevezés meglehetősen régen került az orosz nyelvbe, vö. óorosz capagars, török közvetítéssel. sarap(i) a perzsa nyelvből, vö. perzsa serapa „díszes ruházat- “, továbbá vö. gör. O oparig (Fasmer III 561). A litván nyelvben kabát jelentésben ritkán használatos (Ds; LKŽ XII 150). Gyakrabban fordul elő a sarafanas „ilyen ujjatlan, ruhához hasonló ruhadarab“. Ebben a jelentésben egyes lett nyelvjárásokban is használatos, vö. sarapanc(Rekéna 1975: 457). sertūkas, sartūkas „kétsoros kabát, zsakett“ vö. orosz nyj. CepryK, or. ciopryk (Dal' IV 178) „u.ott.”. Az elnevezés néhány más nyelvben is elterjedt, vö. lengyel surdut, fehérorosz. cypzyT, albán. surtukė, román. surtuc, angol surdout. A szó a francia nyelvből származik, vö. francia surtout „köpeny, felsőruházat” (Brūckner 1927: 526; Buck 1949: 420; Fasmer III 823). Ez francia eredetű szó, szó szerint surtout „minden fölött” < sur „-on, fölött” + fout „egész, minden” (Dauzat 1954: 693; Klein 1966–1967: 1548). A litván nyelvben az említett változatokat ritkán használják (Auk, Rš; LKŽ XII 168, 433). A Sartūkas a XIX. század végén került feljegyzésre (LB 215). Jóval gyakrabban fordul elő a sūrdutas „szűkített, hosszú szárnyakkal ellátott férfi felső, kétsoros ruhadarab”. Számos nyelvjárásban elterjedt, illetve legalábbis előfordul (LKŽ XIV 210; LzŽP 179; Mastonytė 1970: 121; At Pr 113). MEGHATÁROZATLAN SZLAVIZMUSOK kapota „zakó, felsőing”, vö. lengy. kapota „ilyen felső ruhadarab”, fehérorosz. karrora „Felső ruhadarab; zakó” . A lengyel nyelvből került a belarusz nyelvbe. A lengyel nyelv a XVI. században a franciából kölcsönözte, vö. ófr. capot, fr. capote „kapucnis köpeny; női fejfedő”: cape „köpeny”, amely a latin nyelvből származik, vö. lat. cappa „köpeny” (Stawski II 58-9; Borejszo 1990: 147; ĖSBM IV 253; Fasmer II 187; Dauzat 1954: 139; Kluge 1957: 349). A kölcsönszót a širvintosiak és az utenaiak használják (LKŽ V 242). Ismertebb jelentése „meleg felsőruházat”. kurta „rövid zakó; női zakó”, vö. lengy. kurta, vö. orosz. xypra xypra, ukr. 159 „rövid felsőruházat” (Skardžius 1931: 116). szerint a szót ir néhány más szláv nyelv is ismeri, vö. orosz. xypra „ugyanazt”. Feltételezik, hogy a į keleti szláv nyelvekbe a lengyel nyelven keresztül került a iš középkori latin nyelvből, vö. lat. curtus „rövid“. A lengyel nyelv a szót a XVI. században kapta, lehetséges, hogy a közvetítő nyelv a magyar volt, vö. magy. kurta „rövid” (Brückner 1927: 284; Stawski III 413-4; Borejszo 1990: 155; ĖSBM V 170; Fasmer II 429-430). Az orosz į nyelvbe azonban a szó időnként más utakon is ir bekerülhetett, vö. lezg. kurt „rövid prémes kabát”, oszét. kurzet „besmét”, (ilyen férfiés ir női ruhadarair b)” stb. (Abaev I 609-610; Fasmer II 430, O. Trubacsov megjegyzése). A litván írásbeliség nyelvében a szó első alkalommal itt került feljegyzésre 1642 m. K. Sirvydas szótárának kiadásában (SD (3) 144). Maga a reália már itt szerepel XVI a. Litvánia leltáráse (510[2]). Ez meglehetősen ritka megnevezés (Užv; N; [K]; LKŽ VI 973, 979). Gyakrabban fordul elő: kurtka „dzseki; bunda; blúz“. liberija ,livréja“, vö. lengyel /Iberia, rusz. smmbepra „t.p.“. Į ezeknek a szláv nyelveknek az elnevezése feltehetőleg a német n. felső nyelvjárásból került át, vö. ném. Lib(e)rei iš a spanyol nyelvben, vö. sp. /ibrea „uo.“ (Fasmer II 429; Brückner 1927: 298). Előfordul XIX–XX. a. századi írott nyelvben (LKZ VII 398). Lásd még /ivréja. marinarka, malindrka, maninarka, mananarka „férfi zakó; hosszú férfi zakó“, vö. lengy. marynarka „zakó“, or. MapsiHapka „zakó; félkabát“. Į a bielorusz nyelv elnevezése a lengyel iš nyelvből származik (ĖSBM VI 242; SBG III 38-9). Lengy. a marynarka a marynarz „tengerész” szóból alakult, amely a latin marinus „tengeri, tengerhez tartozó” szóból ered (Kartowicz II 890; Doroszewski IV 481). A litván nyelvjárásokban meglehetősen gyakori a disszimiláció, amikor két r közül az elsőt l-re változtatják. Ez különösen az idegen szavakra jellemző, vö. almideris „zaj” < armideris, kalikatūra < karikatūra, levolveris < revolveris (Zinkevičius 1966: 172). Így jött létre a malindrka forma is. Előfordulnak olyan esetek is, amikor az első r-t n-re változtatják, vö. antilėrija < artilėrija, dezentyras < dezertyras (Zinkevičius 1966: 172). Így történt ez a maninarka formával is. Az elnevezés Keletés Dél-Litvánia számos helyén előfordul (LKZ VII 797, LzZ 155; LzZP 193; Kulikauskiené 1971: 168; Stravinskiené 1968: 155; Miliuviené 1989: 155; Grinaveckienė 1993: 168). nazutka „rövid női kabát vagy vattakabát®, vö. lengyelül: narzutka, ujjatlan köpeny, pelerin“ (Fraenkel 1955-1965: 488), belaruszul: Haxyrka „rövid felsőruha; Svarkelis, kiskabát; blúz“. Ez lengyel eredetű szó, vö. narzucać „magára vetni, beburkolózni“ (Kartowicz III 156). Ennek a szónak a gyakoribb jelentése a „blúz”. Egyik vagy másik jelentésében Litvánia szinte valamennyi nyelvjárásában használatos, talán a nyugati aukštaitis nyelvjárásokat kivéve (LKŽ VIII 595; Stravinskienė 1968: 154; Mastonytė 1964: 146; Miliuvienė 1989: 153; Bdr 157). paletélis (hibr.) „női zakó“, vö. lit. paletas, paltas „vastagabb anyagból készült hosszú felsőruha, köpeny“ a lengy. pa/to, paleto „kabát“ vagy a brusz. mamro. (Fraenkel 1955-1965: 534; Sabaliauskas 1990: 249). A szláv nyelvekbe a.pr., 160 a. pab. — XX kivéve a később már „zakó“ ir jelentésben használt frinyčiai (XVI. a. vége) ir csóka (XVII. század). 6 iš jų bemutatásra kerülnek A mai litván nyelv szótárában azonban a (1993), köznyelvben a švarkas szó egyáltalán nem jelenti ne mindegyiküket: apsiaūstas, palaidinis, pūsšvarkis, švarkas, trinyciai, trumpikės. A kölcsönszavakat aszerint iš osztják fel, hogy mely nyelvekből érkeztek. Egyeseket a nyelvjárásokban gyakran használnak, — mások egyáltalán nem gyakoriak. Szlávizm30 usokat találtak (beleértve a ir hibrideket), 10 germanizmusok, 3 jövevényszavak, a nemzetközi szavakhoz közel állók. Az į utóbbiak meglehetősen nemrég kerültek a litván nyelvbe, és nehéz lenne megállapítani, hogy pontosan melyik nyelvből származnak. 6 elnevezés eredete tisztázatlan. Az írott forrásokban a jövevényszavakat meglehetősen korán kezdték használni: panciérius, sermėga — a XVI. század végén, kaptonas, Ziponas, kurta — a XVII. században, kedelys — a XVIII. század elején. A jelenlegi litván nyelv szótára mindössze 4 idegen eredetű szót rögzít: frakas, sermega, smokingas, Zakétas. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Abaev I: A6aes B.WU. HcropHkO-5THMO/JIOIHYECCKHĖ CJIIOBADb OCETHHCKOIO A3BIKA. Maskva, Akademia Nauk SSSR, 1958. 1. kötet. Alminauskis K. I: A litván nyelv germanizmusai. A litván nyelv német jövevényszavai, Kaunas, At Pr —Hcropuko-- srrorpaguaeckuii ariac Ipubarrnku. Odessza, Rada, 1986. [1934]. B-Brodowskij J. Lexicon Germanico-- Lithvanicum et Lithvanico-- Germanicum. Kéziratos német–litván szótár, két kötet, kb. 1740. J. Balt—Juozas Baltušis (1909–1991- ), művei. BB —Biblia tatai esti wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai perguldytas per Jang Bretk ung Lietuwos Plebona Karaliaucziuie. (1590-es kézirat). Bdr-Jablonskis I. Budrių falu, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993. Bielfeldt H. H. 1970: A balti jövevényszavak és reliktumszavak a németben. —Donum Balticum, Stockholm. Borejszo M. 1990: A ruházat elnevezései a lengyel nyelvben 1600-ig, Poznań: Wydawnictwo Naukowe UAM. BP —Postilla tatai esti Trumpas ir Prastas Ischguldimas Euangeliu.- .Per Jana Bretkuna ...Karaliaucziuie...1591. I és II rész. Brand J. A. 1702: Utazás Brandenburg őrgrófságán, Poroszországon, Kurlandon, Livónián, Pleszkovián, Nagy-Novgorodon, Tveren és Moszkóvián keresztül, Wesel. Brickner A.1927: A lengyel nyelv etimológiai szótára, Krakkó: Wiedza Powszechna. BsO —Ozkabaliy dainos. Összegyűjtötte J. Basanavic¢ius. Shenandoah, Pa. 1902. T. 1–2. Buck C. D. 1949: A kiválaszt- (Skaitmenys rodo dainos numerį.) ott szinonimák szótára a főbb indoeurópai nyelvekben, Chicago: The University of Chicago Press. Būga K. I–III: Válogatott írások, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi 1958-1961. Kiadó, C I–II – Clavis Germanico-Lithuana. (A volt königsbergi levéltár kétkötetes, m.-ben írt 1673-1701 kézirata). ChB-Kudzinowski Cz Chyliński litván Bibliája. Újszövetség. 3. köt. Index, Poznań: Poznańskie Towarzystwo Przyjaciół Nauk, 1964. S. Ciurl – Sofija Ciurlionienė-Kymantaitė (1886–1958), írásai. D–S. Daukanto Dajnes Ziamajtiu... Petropilie 1846. (A számok a dal sorszámát jelölik.) I–IV. rész: Dalok B. Tomxosni c/roBaps 1–4, Mocksa: ['ocynapCTBeHHOE H3IIaTEJIbCTBO HHOCTpAaHHbEIX H HAlHOHAJI5HBIX CJIOBapež, 1955. Dauzat A. 1954: Dictionnaire étymologique de Ia langue franšaise, Párizs: Librairie Larousse. 167 K. Donel — Christian Donalitius. Litván költemények... kiadta G. H. FE Nesselm ann, Königsberg, Doroszewsky 1869. W I-XI: Sfownik jezyka polskiego 1-11, Varsó: Állami Kiadó Tudás Általános, 1958-1969. DP — Posztilla Catholicka... Per Kuniga Mikaloiv Davksza.. Wilniui...1599. DrskZ — Naktiniené G., Paulauskienė A, Vitkauskas V. A Druskininkai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1988. DūnŽ - VitkauskaV. s: Az északkeleti dūnininkai nyelvjárások szótára, Vilnius : Mokslas, 1976. DŽ, A — jelenlegi litván nyelv szótára, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. Endzelins J. 1943: A porosz nyelv, Riga: Universitates apgads. EH I–II – Endzelins J., Hauzenberga E. K. Mīlenbacha Lett nyelv szótárának kiegészítései és javításai 1–2, Riga: Kultūras fonda izdevums, 1934— ĖSBM I–IV —Браги нскі 1946. cCIroijHiK Oe/rapyckaii: MOBEBI 1–4, Minck: HaByka i TaxxiKra, Fasmer I–IV: —@acmep 1978-1988. M. Brumosornyeckuii croBaps pycckoro s3eika 1-4, Mocksa: IIporpecc, 1964-1973. Fraenkel E. 1955–1965: Litván etimológiai szótár, Heidelberg–Göttingen: Carl Winter Universitéatsverlag. Frischbier H. I–II: Porosz szótár. 1–2, keletés nyugat-poroszországi provincializmusok ábécésorrendben, Berlin: Th. kiadása által. Chr. Fr. Enslin, 1882-1883. Glagau O. 1970: A lietuvininkek mindennapi élete és életmódja.—Lietuvininkai, Vilnius: Vaga, 228-255, 446— 447. Grinaveckienė E. 1993: A Šaltiniai nyelvjárás szövegei. —A litván nyelvészet kérdései. T. 30, 134-180. Grinaveckienė E. 1995: Litvánizmusok a Šaltiniai falu fehérorosz nyelvjárásában. —Dieveniškės, Vilnius: Mintis, 467-495. Guiraud P. 1971: Az idegen szavak, Párizs: Presses Universitaires de France. Guzevičiūtė R. 1991: A litván nemesség viselete az összeurópai kultúra kontextusában (1830–1863). —Lituanistica, 3(7), 3-22. H —Vocabviarivm Litthvanico-Germanicum et Germanico-Litthvanicum. Ebben az Újszövetségben és a Zsoltárok könyvében található valamennyi szó ábécésorrendben szerepel.- .. Összeállította Friederich Wilhelm Ha ack... aki akkoriban a hallei litván szeminárium oktatója volt. Halle, 1730. I—Laurynas Ivinskis (1811–1881), írásai. J — LIETUVIŲ KALBOS ŽODYNAS, SU TIKSLU ŽODŽIŲ AIŠKINIMU RUSŲ IR LENKŲ KALBOMIS. Tomas I, Vilnius. 1, Sankt Peterburgas, 1897; 2 dalis, Sankt Peterburgas, 1904, Vilnius. 3 (II tomo 1 dalis), Petrogradas, 1922. Janavičienė J. 1992: Žemaičių Naumiesčio lietuvininkai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. JD — Lietuviškos dainos, užrašytos par Antaną Juškevičę 1–3, Kazanė, 1880–1882. (Skaitmenys rodo dainos numerį.) JR — Svotbinė rėda Velūničių Lietuvių, surašyta par Antaną Juškevičę, Kazanė, 1870. JV — Lietuviškos svotbinės dainos, užrašytos par Antaną Juškevičę ir išspaudintos par Jėną Juškevičę, Petropylė, 1883. (A számok a dal számát jelölik.) K, [K] -Kurschat E Littauisch-deutsches Worterbuch, Halle, 1883 ([] a Kuršaitis által bizonytalannak tartott szavakhoz kerül). KI-II-Kurschat E Német–litván szótár 1, 2, Halle: az Árvaház Könyvkiadójának kiadása, 1870, 1874. Kagaine I-III: Kagaine E.,Raše S. Ėrgemes izloksnes vardnica 1-3, Riga: Zinatne, Kapeleris K. 1970: 1977-1983. Kaip senieji lietuvininkai gyveno. —Lietuvininkai, Vilnius: Vaga, 339— 168 436. Kartowicz I-VIII: Kartowicz J, Krynski A, Niedžwiedžki W. A lengyel nyelv szótára 1-8, Varsó, 1900-1927. Karulis I–II. kötet: A lett nyelv etimológiai szótára 1-2, Riga: Avots, 1992. KB — Hozzájárulások a litván nyelv ismeretéhez Nyelv, által Friedrich Kurschat.. Első füzet. Német–litván A prepozíciók frazeológiája, Königsberg, 1843. — Második Füzet. Lautund A litván nyelv hangtanáról Sprache, Königsberg: A kiadó Hartungschen Hofbuchdruckerei, 1849. Kiparsky V. 1975: Orosz történelmi Nyelvtan. Kötet 3. A(z) fejlődése Wortschatzes, Heidelberg: Carl Tél Universitätsverlag. Klein E. 1966-1967: A Átfogó Etimológiai Szótár az of Angol Nyelv, Amsterdam; London, New York: Elsevier Kiadó Vállalat . KlpD — Klaipédiskés dainos. Gyűjtötte Jonas Pakalniškis. Kiadta A. Bruožis, Vilnius, (A 1908. számjegyek a dal számát jelzik.) Kluge E. 1957: Etymologisces Worterbuch der deutschen Sprache, Berlin: Walter de Gruyter & Co. V. KrévVincas Krévé-Mickevicius (1882-1954), jo írásai. Kulikauskienė V. 1970: Szöveteir k, ruhák. — Eržvilkas, Vilnius: Mintis, 138-148. Kulikauskienė V. 1971: Férfiruházat. — Dubičiai, Vilnius: Mintis, 165-173. Kulikauskienė V. 1990: Férfiruházat; Miliuvienė M. Női ruházat. —Kudirkos Naumiestis, Vilnius: Mintis, 254-261, 261-347. KŽ-Kuršaitis A. Litván–német szótár... 1-4, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1968-1973. Laučiūtė J. 1982: Jlaywiore IO. CroBaps Oa/ITH3MOB B CJIABAHCKHX A3BIKaX, Jlenuvurpajl: Hayxa. Laumane B. 1986: Lejaskurzemes leksika J. Langija vardnica (1685). —Dialektalas leksikas jautajumi. S. 2, Riga, LB — 139-159. Litván népdalok és mesék a poroszországi és az oroszországi Litvániából, gyűjtötte A. Leskien és K. Brugm ann, Strassburg: Karl kiadása által J. Triibner, 1882. LEB —Litván néprajzi jellegzetességek, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1964. Lex —Lexicon Lithuanicum. Összeállította V. Drotvinas, Vilnius: Mokslas, 1987. (Kéziratos XVII. a. német–litván nyelvi szótár.) LI – Történeti levéltár 1. A XVI. századi litván inventáriumok /gyűjtötte K. Jablonskis, Kaunas, 1934. LKA I – Litván nyelvatlasz 1, Vilnius: Mokslas, 1977. LKŽ L–II – Litván nyelvi szótár 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969. LKŽ III–XVI — Litván nyelvi szótár 3–6, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956, 1957, 1959, 1962; 7–9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10–15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991; 16: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995. LLVV I–VII: Lett irodalmi nyelvi szótár 1–7, Riga: Zinātne, 1972–19809. LVV – Lett nyelvi szótár, Riga: Avots, 1987. LzŽ – Petrauskas J., Vidugiris A. Lazūnai nyelvjárásának szótára, Vilnius: Mokslas, 1985. LzŽP – Vidugiris A., Petrauskas J. „A Lazūnai nyelvjárásának szótárához” kiegészítések. — Litván nyelvészeti kérdések. 29. kötet, Vilnius, 1991, 160–203. M – Miezinis M. Litván–lett–lengyel–orosz szótár, Tilsitben, 1894. Machek V. 1968: A cseh nyelv etimológiai szótára, Praha: Academia. Margeris A. 1956: Az amerikai litvánok és az angol jövevényszavak szótára, 1872–1949, Chicago. Mastonyté M. 1961: A dzūkföldi nők öltözéke a XIX. század második felében — a XX. század elején. —A litván kultúra történetéből 3, 173–189. Mastonyté M. 1964: A žemaitijai nők öltözéke a XIX. században — a XX. század elején. —A /itván 169 kultúra történetéből 4, 141—155. Mastonyté M. 1970: Öltözet. — A Nemunas menti dzūkai, Vilnius: Gondolat, 120-130; 142-143. ME I–IV. K. Miilenbach A lett nyelv szótára. Szerkesztette, kiegészítette, folytatta J. Endzelins 1-4, Riga: A Kulturális Alap 1923-1932. kiadványa, Miliuvienė M. 1989: Hagyományos ruházat. — Gervėčiai, Vilnius: Gondolat, 151-156. Mit — A Litván Irodalmi Társaság közleményei,2. köt. 1-6, Heidelberg, 1883 1912. Mz - Mažvydas. A legrégebbi litván nyelvemlékek 1570 napjainkig. Gondozta Jurgis Gerulis, Kaunas: az Oktatási Minisztérium kiadványa, 1922. MŽ–Mielcke Ch. G. Litván–német és német–litván szótár... Königsberg: a Hartungsche udvari könyvnyomda nyomtatásában és kiadásában, 1800. N–Nesselmann G. H. E. Woérterbuch der Litauischen Sprache, Kėnigsberg: Verlag der Gebriider Vorntrager, 1851; N az énekszámmal — Litauische Volkslieder gesammelt, kritisch bearbeitet und metrisch ūbersetztvon G. H. E Nesselmann, Berlin: Ferd. Diimmlers Verlagsbuchhandlung, 1853. NdZ – Niedermann M, Senn A, Brender FE, Salys A. Lietuvių rašomosios kalbos žodynas 1–5, Lietuviškai-vokiška dalis, Heidelberg: Carl Winter Universitatsverlag, 1932–1961. Niederle L. 1956: Hunepne JI. Az ókor szavai, Moszkva: Idegennyelvű Irodalmi Kiadó. NS -Litván dalok és énekek Északkelet-Litvániában Dr. A. R. Niemi és kun. A. Sab alia us ko surinktos.—Annales Academiae scientiarum Fennicae. Sor. B, 6 (1911). (A számjegyek a dal számát jelölik.) Oxford 1985: Az angol etimológia Oxford-szótára. Szerkesztette C. T. Onions, Oxford: a Clarendon Pressnél. Palionis J. 1967: A litván irodalmi nyelv a XVI–XVII. században, Vilnius: Mintis. Pfeifer 1993: A német nyelv etimológiai szótára.- .. átnézte és kiegészítette Wolfgang Pfeifer Berlin: Akademie Verlag. Pridinauskaité A. 1977: A ruhadarabok és részleteik megnevezései. —Nyelvművelés. Sas. 32. P. 41-44. Q – Krauzé (úgynevezett) szótára. (A volt königsbergi levéltár XVIII. századi kéziratos német–litván szótára). R – Ruhig P. Littauisch-deutsches und deutsch-- littauisches Lexicon, Königsberg: Druckts und verlegts I. H. Hartung, 1747 (az I. rész és az oldalszám megjelölésével, amikor a szó nem az ábécésorrendből származik). R oldalszám-megjelöléssel — Deutsch-- Littauisches Lexicon. Rekėna A. 1975: Amatniecibas leksika dažas Latgales dienvidu izloksnės un tas sakari ar atbilstošajiem nosaukumiem slavu valodas, Riga: Zinatne. Sabaliauskas A. 1990: A litván nyelv lexikája, Vilnius: Mokslas. SBG I–V — Belarusz nyelvjárások szótára, Fehéroroszország Irodalmi és Nyelvi Intézete 1–5, Minszk: Nauka i Tyehnika, 1979–1986. Schrader O. I–II: Az indogermán ókortudomány reallexikona. 2. kiadás, szerkesztette. A. Nehring 1–2, Berlin, Leipzig; Gruyter, 1917–1923. SD — Dictionarivm trivm lingvarvm... Constantino Szyrwid.- .. Vilnae... (Az SD(1) szótár első kiadása (kb. 1620), az SD(3) szótár harmadik kiadása (1642).) Sehwers J. 1953: Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen vornehmlich über den deutschen Einfluss im Lettischen, Berlin: In Kommission bei Otto Harrassowitz Wiesbaden. [Simon — I. Simonaitytė (1897–1978- ), művei; Skardžius P. 1931: Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen. —Tauta ir žodis 7, 1-252. Stawski E 1-V: Sfownik etymologiczny jezyka polskiego 1-5, Krakéw: Naktadem Towarzystwa Mitošnikėw Jezyka polskiego, 1952-1985. SP I-II — Syrwids Punktay sakimu (Punkty kazar). 1, 1629; 2, 1644... von Dr. Franz 170 Specht, Gėttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1929. StnD — Daynas Zemaycziu surynktos yr yzdutas par Symona Stan e wicze Mokslynynka Lyteraturas yr Graziuju Prytirymu. Wylniuje Spaustuwej B. Neumana Években 1829. Stravinskiené A. 1968: Ruhák.— Dieveniškės, Vilnius: Vaga, 146-158. Sanskij I-II: Il a Hcrnūž H M. Dmmorormseckmit crosaps pycckoro A3EIKA 1-2, Mocksa: U3narensctBo MockoBckoro YHuBepcureta, 1963-1982. (Tom nox. 2 pen. H. M. IIlanckoro) TrpZ (1) — Idegen szavak szótára. Szerk. J. Žiugžda. [Kaunas]: Spaudos fondas, 1936. TrpŽ (3) — Idegen szavak szótára. Felelős szerk. Szerk. V. Kvietkauskas, Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija, 1985. Trubačev 1-19: DTHMO/IOTHYECKHĖ C/IOBADB C/IIABSAHCKHX g3sikos. Ion. pen. O. H. Tpy6aue Ba, Mocksa: Hayxa, 1974-1993. Urbutis V. 1981: Baltų etimologijos etiudai, Vilnius: Mokslas. Urbutis V. 1969: Senosios lietuvių kalbos slavizmai. — Ba/tistica, 5(2), 154—155. Vries J. 1971: Holland etimológiai szótár, Leiden. Webster 1976: Webster új kollégiumi szótára, Springfield: A Merriam Webster. Zinkevičius Z. 1966: Litván dialektológia, Vilnius: Mintis. Zinkevičius Z. I–VI: A litván nyelv története 1–4, Vilnius: Mokslas; 5–6: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK a. — aukštaičių air. 1984-1994. — ír brus. — belarusz bulg. — bolgár ček. — cseh dial. —nyelvjárási hibr. —hibrid ol. —olasz kurzföldi —kurzföldiek lett. — lettek lengy. —lengyel lit. —litván lat. —latin vö. —vesd össze or. —orosz Ss. — régi szl. —szláv ukr. —ukrán magyarul —magyar közép —középfelnémet —német térkép —térkép alsó —žemaičiai Helynevek rövidítései, mint az LKŽ. 171 COAT NAMES IN THE LITVÁN NYELV Összefoglalás Ez a cikk a kabát megnevezéseinek lexikai-szemantikai alcsoportjával foglalkozik. of of Több mint 60 of közülük megtalálbe ható in Litván (a fonetikai változatok gazdagabbeven ak). A kabát as a a ruhadarab csak akkor jelent meg in 19. század, ezért is megnevezései többnyire más hasonló ruhadarof abok megnevezései voltak. Mivel a of kabátot jelölő neveknek több jelentésük is lehet. E neveknek csak of egynegyede of litván eredetű. E ruhadarab of általános megneveof zése a is svarkas. „coat“. It is megtalálható in lett kút as (svarki). Talán ez a szó is of baltoszláv eredetű. It először a században in 17 jegyezték fel (változata: safkas). Több semlegeno sebb név is létezik of litván eredetű. A többi szemantikailag és stilárisan konnotált. or Ezek of egyike a — trinyčiai „Jinnen-felöltő; A „linnen coat” a — végén in jelent meg az írott by nyelvben. of 16. század. Öt nevet használnak in Standard Litván. A jövevényszavakat aszerint osztják to fel, hogy melyik nyelvből származnak. 30 a kölcsönszavak innen származtak szláv (kaptonas, Ziponas, kurta stb.), innen 8 német (kuzas, kitelis, mantelis stb.). Néhányuof kat átvették in litvánul meglehetősen régen (panciérius, serméga - 16. század, kapton, Ziponas, kurta — 17. század), de legtöbbjof ük csak néhány in Néhány írásban or litván in nyelvjárásokban találhatók. Csak 4 kölcsönszavakat használnak in Standard Litván. 172