Lietuvių kalbos švarko pavadinimai

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) Danutė SABALIAUSKAITĖ – LIUTKEVIČIENĖ A LITVÁN KABÁT ELNEVEZÉSEI A kabát – „a törzset fedő, elöl összegombolható öltönydarab”. Litvániában, akárcsak általában a Baltikumban, csak viszonylag nemrég vált a népviselet részévé. A női kabátkákat a 19. század végén – a 20. század elején kezdték viselni, amikor a mellények kezdtek kimenni a divatból. A felsőruházatból inkább alsóruházattá váltak, funkciójukat pedig éppen a kabátkák vették át. Egész Litvániában elterjedtek (Mastonytė 1961: 173; Kulikauskienė 1990: 263). A férfiöltöny részévé a kabát a 19. század közepe táján vált (Litvánia egyes vidékein valamivel később). Addig erre a célra a legelterjedtebb ruhadarab a sermėga volt (At Pr 109). Néha meglehetősen nehéz elkülöníteni a kabáttípusú ruhadarabok funkcióját a sermėgáétól vagy a kabátokétól: nyáron ugyanis a kabát felsőruházatként szolgál, ősszel vagy télen pedig melegebb ruhát vesznek föl rá, és ilyenkor már csak „szobai” ruhadarab. Ráadásul kezdetben szabásukkal is a kabátok vagy a sermėgák mintáját követték: gyakran hosszúak voltak, és ugyanolyan anyagból készültek, mint a felsőruházat. A funkciók ilyen összemosódása az elnevezésekben is tükröződik. A kabátok számos esetben a felsőruházattól kölcsönözték nevüket, például sermegėlė, trinyčiai. Ezért az ilyen típusú szavak közül jó néhánynak több jelentése van, vö. binžokas „rövid kabát; posztóval borított bunda”; paletõnas „kabát; felöltő”; žipõnas „kabát; rövid felöltő”. Hasonló jelenség nemcsak a litvánban figyelhető meg, vö. a két jelentésben használatos észt pihtsärk, lett svārki, francia paletot. A 19. század végén elterjed az európai öltöny. Ekkor jelennek meg a kissé más típusú kabátok, amelyek a városokból jutnak el a falvakba. Sokféle szabásban és különböző rendeltetéssel készültek, és többnyire a nevükkel együtt érkeztek Litvániába. Ezért található ebben a lexikai-szemantikai alcsoportban olyan sok jövevényszó. A fő elnevezés ma a köznyelvi švarkas szó. Stilisztikailag és szemantikailag semleges. A vilniusi és utenai nyelvjárásokban előfordul a švarkà forma (LKŽ XV 452). A žemaitiaiak a šàrkas „ugyanaz” formát is használják, továbbá a šàrkai, šarkai alakot „sermėga; ruházat; miseruha” jelentésben (LKŽ XIV 517). Néhány szótárban a šàrfus forma is szerepel (N; KŽ; LKŽ XIV 519). K. Būga szerint a korábbi formákban nem volt -v-. A -v- hangot tartalmazó formák a švarùs szó hatására alakulhattak ki, vö. švarùs šàrkas (Būga II 314). Az ilyen, -v- hangot tartalmazó és anélküli alakpárok meglehetősen gyakoriak a litván nyelvjárásokban, vö. svogūnas / sogūnas, kvõtas „hóhér” / kõtas, kuvõlas / kuõlas és mások. A švarkas szó, akárcsak lett megfelelője, a svārks „ugyanaz”, az egyházi szláv спака „ing; ruhadarab”, az orosz сорочка és a belarusz… 152 sorocka „ugyanaz”. Nagyon valószínű, hogy ez saját szó, amely közös a balti és a szláv nyelvekben. Egyes nyelvészek az indoeurópai *serk- „fonás” gyökhöz kapcsolják. Az összefüggés a következő lehet: fonás > szövés > ruhadarab (Karulis II 331). Más nyelvészek szerint az elnevezés a középkori latinból kerülhetett a balti és a szláv nyelvekbe, vö. latin serica: sarica „selyem” (Būga II 314; Fraenkel 1955–1965: 964, 1039; ME III 1144). E feltevésnek azonban mintha ellentmondana a jelentés meglehetősen nyilvánvaló eltérése: a balti és a szláv nyelvek szavának semmi köze a selyemhez (Fasmer III 724–5). A litván írott nyelvben a šafkai forma először a 17. században jelenik meg, sermėga jelentésben (C I 812). A miseruha, illetve a por elleni köpeny jelentésű szót a 18. század elején a Krause-féle szótárnak nevezett mű rögzíti (Q 110, 413). A švarkas forma a 19. századi írásokban szerepel (Mit I 235; J). Kétségtelen, hogy jóval korábban is létezett; a lett svārki már a 17. századi lett szótárakban is megtalálható (Laumane 1986: 151). E lexikai-szemantikai alcsoport további elnevezései ritkábbak, egyes nyelvjárásokban vagy írásokban használatosak. Vannak köztük saját szavak és jövevényszavak is. LITVÁN EREDETŰ ELNEVEZÉSEK Mindegyik már konnotált: szemantikailag vagy stilisztikailag. Szemantikailag konnotált elnevezések például a következők: apsiaūstas „férfi zakó”: apsiaūsti. Ezzel a jelentéssel Eržvilkas környékén használják (Kulikauskienė 1970: 144). Szokásos jelentése: „könnyű, vékony anyagból készült nyári kabát; magára terített ruhadarab”. lietsvarkis „eső elleni zakó”: lietūs + švarkas. A XX. századi írott nyelvben fordul elő (Šlč; J.Balt; LKŽ VII 447). palaidinis, pālaidinis „kiszakó, dzseki”: palaidas. A nyugati aukštaitiai kaunasi nyelvjárási csoportja használja (LKŽ IX 227). A köznyelvben kissé eltérő a jelentése: „az orvosok, eladók stb. hosszú és bő köpenye” (DŽ₃ 486). pūšsvar kis „rövid zakó”: pūse + švarkas. Köznyelvi szó (DŽ₃ 635; LKŽ X 1067). Az ilyen képzésű elnevezés a lett nyelvben is előfordul, vö. lett pussvārks, pussvārcis „ilyen zakó; félcsontvázas” (EH II 335; At Pr 335). šarkinikė „kis zakó”: šārkas. Ritka szó (Kin; LKŽ XVI 518). šimt akloštis, šimt akloštė „rakott női ruhadarab (pl. szoknya vagy kis zakó)”: šimt akloštis, -ė „sok rakással rendelkező” < šimtas + klōstė. A XX. századi írott nyelvben fordul elő (S.Čiurl; Ndž; LKŽ XIV 815). A nyelvjárásokban gyakoribb hibrid alakja šimt akvoldis. trinyčiai, trinyčia, trinỹtis „rossz minőségű vászonból készült zakó”: trinỹtis „fenyőmintás szövet”, trinỹtas, -a „fenyőmintás szövésű” < trỹs + nỹtys. Meg kell jegyezni, hogy e szó elsődleges jelentése: „vastagabb fehér vászonból készült köpeny (általában bélés nélkül), amelyet a felsőruházatra vesznek fel por és nedvesség elleni védelemül; kenderből készült pásztorruha”. A szó a szövet jelentésében (egyes számban) a litvánban és a lettben is használatos, vö. litván trinỹtis „fenyőmintás szövet- 153 las”, lett. trinitis „kockás szövet”, lett. trinitė „ilyen szövet”. A lit. trinytis, amint neve is sejteti, három nyüstön szőtt, a lett trinītis azonban négy nyüstön is készülhetett (ME IV 237; Reķēna 1975: 391). Hasonlóképpen történt ez a lit. trinyčiai esetében is. „A trinyčiai kabátokat vastag, fehérítetlen, négy nyüstön szőtt kenderkóc-, kender-, ritkábban lenvászonból varrták” (LEB 373). Régi szó, amelyet a litván írásbeliség emlékei a 16. század végétől rögzítenek (köpeny, később kabát jelentésben) (BB 1 Moz 3,21; BB Ez 26,16; BP II 104, 194; B 5; Q 202; K.Donel; R I 98; MŽ I 186; N; KB II 72; K I 307). Kabát jelentésben Suvalkijában használatos, Litvánia más vidékein is előfordul, és Kis-Litvániában is ismert volt (Kulikau­skienė 1990: 256; LKŽ XVI 848, 853). Köpeny jelentésben a 20. század elejéig Litvánia csaknem egész területén használták, Žemaitijában ritkábban (LKŽ XVI 848, 853; Kulikauskienė 1990: 255; Kulikauskienė 1970: 144; At Pr 128). Egyes helyeken ez a szó még bundát, inget vagy általában ruhadarabot is jelenthetett. Maga a tárgy mára eltűnt, ezért az elnevezés a beszélt nyelvben is ritkán használatos. A szót a litvánból kölcsönvették egyes szláv nyelvek, vö. belarusz трыніца „könnyű, blúzhoz hasonló köpeny, amelyet a parasztok esős időben kabát vagy bunda fölött viselnek”, трыніты „трынічай“, трынітны „trinyčiai anyagából készült, trinyčiai- (ruhákról)”, lengyel nyj. trynica „vastag házi szövet; vastag szövetből készült köpeny, amelyet a parasztok más felsőruházat fölött viselnek”, trynitny „vastag házi szövetből készült”, trynit „ilyen szövet (trinytis)”, tr(z)ynitny „dörzsölt (kender- vagy lenvászonról)”. E litván eredetű kölcsönszavak némelyikét a szláv nyelvekben már a 17. századtól adatolják (Urbutis 1969: 154–5; Grinaveckienė 1995: 491; Zinkevičius I 265, II 129, III 119, 126; Laučiūtė 1982: 50). trumpikė, trumpė „rövid női kabátka”: trumpas „rövid”. Eržvilkas környékén használatos (Kulikau­skienė 1970: 146, LKŽ XVI 1022, 1024). Jelenthet még rövid női blúzt, illetve (trumpikės alakban) rövid nadrágot is. A stilisztikailag jelölt elnevezések általában valamilyen silány, elnyűtt, szakadt kabátot jelentenek. Ezeknek a szavaknak további szemantikai jegyük is lehet. bizdė pejor. „rövid kabát”. Valószínűleg e tő más szavaival függ össze, vö. bizdė „fingós nő; csitri”, bizdas „fenék”, bizdailis „aki mezítláb, félig meztelenül, nadrág nélkül szaladgál”, bizdelioti pejor. „ok nélkül gyorsan szaladgálni” stb. Ritka szó (Krt; LKŽ I, 862). pliurponas „ilyen női kabát”. E tő más szavaival függhet össze, vö. pliurpuoti „furcsán, szokatlanul öltözve járni; csúnyán, rondán öltözködni”, pliurpa „rendetlen, elhanyagolt személy; könnyelmű viselkedésű személy; ostoba”. Vö. még: Úgy kiöltözött, mint egy pliurpa, és pliurpuoja (Jrb); Pliurponában öltözve pliurpuoja, azaz megy (J). Az elnevezés néhány szótárban is megtalálható (LKŽ X 274). šikelis „rövid férfiruha, kabát”. Valószínűleg a következővel függ össze: šikė „fenék”. Vö. A fenék alá ér a palitok (J), és A šikelis köldökig van varrva, vagyis férfiruha (J). Ritka elnevezés (LKŽ XIV 757). 154 šikšarkis „olyan rövid férfi- vagy női zakó”, vö. šikti + šarkas. Néhány žemaitiai nyelvjárásban fordul elő (LKŽ XIV 764). šliurpis, šliurpōkas „viseltes zakó vagy köpeny”. Eredete nem teljesen világos. A megnevezés talán a šliūrpa „hajtóka, visszahajtás” szóból alakult ki. Kapcsolata más, negatív árnyalatú, šliur- tövű szavakkal is elképzelhető, vö. šliūrpa „mamlasz, rendetlen ember”, šliurpsėti „csobog”, (pl. csobogó lábbeli), šliurnōti „rosszul, rendetlenül öltözve járkál, csoszog”, šliūrna „rendetlen ember”, šliūrti „piszkossá, szennyezetté válik”. Ritka megnevezés (Tl; LKŽ XV 6,7). švarkiūkštis „rossz minőségű zakó”: švākas (LKŽ XV 453). švārkpal aikis „rossz, rongyos zakó”: švākas + pal aikis (LKŽ XV 453). SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAK LENGYEL JÖVEVÉNYSZAVAK gunčia, gunčėlė „férfizakó”, vö. lengyel gunia, guńka, gunieczka „durva anyagból készült meleg felsőruha” (LKA I 145). Švarko reikšmė labai retas (Kulik auskienė 1971: 167, 168). Dažniau šio žodžio variantai vartojami kitomis reikšmėmis: gūnià „apsiaustas nuo lietaus, pintas iš šiaudų, nešiojamas piem enukų, naktigonių“, gūnčė „milinis kelionės apsiaustas“, gūnčiai „ilgi aptraukti kailiniai“. A megnevezés számos szláv nyelvben megtalálható, vö. fehérorosz гун я „kendő a kocsiülés vagy a ló letakarására; meleg, nagy kendő”, orosz гун я „rossz ruha”, ukrán гун я „szűr”, bolgár гуня „kecskegyapjúból készült köpeny” stb. A szó további etimológiája nem világos, különféle hipotézisek léteznek, vö. latin gunna „prémruha”, walesi gwn „ruha”, avesztai gaōna- „haj, szín”, újperzsa gūn „szín” (Trubačev 7, 175–177; Fasmer I 475; EŠBM III 114; Sławski I 378). A lengyel nyelvben a szó a XV–XVI. században kezdett használatos lenni (Borejszo 141). A litván nyelvbe viszonylag hamar eljutott: maga a tárgy már a XVI. századi litvániai leltárakban is szerepel (LI 551[23]), a gūnià szó pedig a XVII. századi írott nyelvben jelenik meg, ahol a kocsiülés vagy a ló letakarására szolgáló kendőt jelenti (SD (1) 40, 57). Ez utóbbi jelentés és a „szalmatakaró, amelyet télen az ablakra vagy az ajtóra akasztanak, hogy ne legyen hideg” jóval gyakoribb, mint a ruhadarabra vonatkozó jelentések. jūpkis, jupkėlė „dzseki, női zakó”, vö. lengyel jupka < jupa „régies női ruhadarab, dzseki”. A megnevezés a német nyelvből került a szláv nyelvekbe, vö. német Joppe, Juppe „zakó, mellény”. A németek ezt a ruhadarabnevet körülbelül 1200-ban vették át az óolaszból, vö. olasz giuppa „zakó; alsóruha”; ez utóbbi az arab nyelvből kapta a szót, vö. arab gubba „hosszú ujjú felsőruha; pamut alsóruha” (Brückner 1927: 209; Sławski I 591; Fasmer IV 525; Kluge 1957: 333; Pfeifer 1993: 599–600). A šiauliai nyelvjárásban fordul elő (LKŽ IV 430). Vö. még ugyanezen tő más, szláv nyelveken keresztül átvett ruhaneveit: jupà „olyan felsőruha; ruha”, jūpikas, jūpik is „szoknya”, valamint a német nyelven keresztül átvett alakokat, vö. jöpe, jöpke, jöpa 155 „rövid női kabát; mellény”, jūopa „rövid kabát; blúz”. Ugyanebből a forrásból származnak, szláv közvetítéssel, a šūba „hosszú, prémmel bélelt bunda” és a žiponas „kabát; rövid kabát” szavak is. Német eredetű a lett jupkins, jupks „női kabát” (EH I 567). A kaptanikas jelentése „kabát”; vö. lengyel kaftanik „blúz”. A lengyel kaftanik a XVI. században alakult ki a kaftan „ilyen felsőruha” szóból (Borejszo 1990: 145). Az elnevezés más szláv nyelvekben is elterjedt, vö. belarusz кафтан, каптан, orosz кафтан, ukrán кафтан, каптан, cseh kaftan stb. Meglehetősen régi jövevényszó (a lengyelben a XV. században, a belaruszban a XVI. században jegyezték fel). A szláv nyelvekbe a törökből került, vö. török kaftan „ilyen hosszú, könnyű ruhadarab”, a perzsából, vö. perzsa qaftān „ilyen ruhadarab”. Néhány nyugat-európai nyelvbe arab közvetítéssel is bekerülhetett, vö. arab qaftān (Sławski II 20; Borejszo 1990: 145; ESBM IV 314; Fasmer II 212; Machek 1968: 235; Dauzat 1954: 126; Kluge 1957: 338; Pfeifer 1993: 607–8; Klein 1966–1967: 81; Webster 1976: 155). A litván kaptanikas ritka elnevezés, Dél-Litvániában fordul elő (LKŽ V 252). Sokkal gyakoribb a kaptōnas „vatelinkabát, rövid kabát; posztókabát, kabát; téli kabát” jelentésben. Ezt a ruhadarabot a XVI. századi litvániai leltárak is említik (LI 251[43]). Írott forrásban először 1620 körül jegyezték fel (SD (1)50). A déli aukštaitiaiak használják, de Litvánia más nyelvjárásaiban is előfordul (DrskŽ 138; Kulikauskienė 1990: 256; LzŽ 107; Stravinskienė 1968: 157; LKŽ V 253; At Pr 51 žemėl.). A jövevényszó a lettben is megvan, vö. lett kaftāns „hosszú, régi típusú kabát” (LLVV IV 81). kuzijākas, kuzijōkas, kuziokas, kuzjakė „rövid kabát vagy köpeny”; vö. lengyel kozyjaka, kazyjaka, kazyaka „mellényre emlékeztető felső férfiruha”. A lengyelben a XVI. században terjedt el. Nem világos, milyen nyelv közvetítésével került a lengyelbe; vö. középkori latin casaca „ilyen ruhadarab”, francia casaque „köpeny, blúz”, olasz casacca „köpeny, zubbony”, spanyol casaca „dzseki”, középfelnémet kasugele, kasuckel „ornátus” (román nyelvekből) (Sławski III 26–7, 36; Borejszo 1990: 147–8, 153). Egyes nyelvészek szerint ez az elnevezés a németből kerülhetett a litvánba; vö. litván kūzas (< német nyelvjárási kus „rossz ruha”, kelet-poroszországi német kuz „rövid, kicsi”) és litván jākas (< német Jacke „rövid kabát, dzseki”), továbbá vö. német nyelvjárási koz jacke „utazóköpeny” (Alminauskis I 77; Janavičienė 1992: 83). Az elnevezés D. Poška írásaiban és XIX. századi szótárakban található meg (N; K; K II 336; J). A nyugati és az északi žemaitiaiak használják, és a déli žemaitiaiak varniškiai nyelvjárásában is előfordul (LKŽ VI 1017, 1018). Mellényt vagy blúzt is jelenthet. pancėrius „švarkas“, plg. lenk. pancerz „šarvas“ (Skardžius 1931: 155). Į lenkų kalbą žodis atėjo iš vokiečių kalbos, plg. vid.vok.a panzi(e)r, vok. Pancer „t.p.“, galėjo tarpininkauti čekų kalba, plg. s. ček. pancier, pancir „t.p.“ (Brückner 156 1927: 393; Borejszo 1990: 166). A „kabát” jelentésű szó ritka (Dr; LKŽ IX 328). Egyébként a litvánban páncélt is jelent, és már a XVI–XVIII. századi írásos emlékekben is előfordul (DP 553; ChB 304; Q 379). spancerka, spancierka „kabát”; vö. lengyel spencer, spencerka „dzseki” (Fraenkel 1955–1965: 859; LKŽ IX 327, 328, XIII 317). Az elnevezés az oroszban is megvan, vö. orosz спенцер „ilyen dzseki”. A szláv nyelvekbe az angolból, németből vagy franciából került, vö. angol spencer, német Spencer, francia spencer „bizonyos rövid köpeny vagy kabát”. Az elnevezés az angol politikus, Lord George John Spencerio (Spencer, 1758–1834) vezetéknevéből ered, aki szívesen viselt ilyen ruhadarabot. Az említett nyelvekben az elnevezés a XVIII. század végén – XIX. század közepén terjedt el (Fasmer III 733; Brückner 1927: 508; Webster 1976: 1118; Klein 1966–1967: 1485; Kluge 1957: 724; Dauzat 1954: 680). A litvánban „kabát” jelentésben meglehetősen ritkán használják; a déli aukštaitiai nyelvjárásban fordul elő. Gyakrabban „mellény” a jelentése. A lettek is ismerik ezt az elnevezést, vö. lett spenceris „mellény; kabát”. A németből került a lettbe (Sehwers 1953: 115, 207, 232; ME III 989; EH II 549). šaračkinė, šaračkinukas (hibrid) „šaračkinis kabátka”; vö. litván šaračkinis, -ė „šaračkából készült”, šaračka „rossz kenderposztó nadrágnak és kabátnak, csíkos szövetnek”, a lengyel szaraczek szóból, melynek jelentése „ilyen posztófajta; az anyagából készült egyszerű ruha”. A XX. századi litván írott nyelvben fordul elő (V.Krev; NdŽ; LKŽ XIV 513). FEHÉROROSZ JÖVEVÉNYSZAVAK kulikas „rövid őszi kabátka”. Eredete nem teljesen világos, de valószínűleg a fehérorosz nyelvből kölcsönözték, vö. fehérorosz кулёк „házi szövetből készült kabát” (SBG II 564). A vilniusi nyelvjárás északi részén fordul elő (LKŽ VI 831). Vö. továbbá lett kuļiks, kuļka „férfikabát”, porosz kuļiks „kis tarsoly, erszény”. A litvánban a kulinė „ujjas (szőrme)kesztyű” szó is megvan. sermegà „kabát”, vö. ófehérorosz сермяга „durva szövetből készült paraszti felsőruha” (Fraenkel 1955–1965: 777; Skardžius 1931: 196; LKA I 145). Az elnevezés néhány más szláv nyelvben is elterjedt, vö. lengyel siermięga, orosz сермяга, ukrán сермяга „uo.”. A szó eredete nem világos. Egyes nyelvészek a litván širmas szóval próbálják összekapcsolni, mások a középkori latin scaramangum vagy görög σκαραμαγιον „ilyen ruhadarab” szóval; más hipotézisek is léteznek (Fasmer III 609; Borejszo 1990: 178). Kabát jelentésben a žemaitiai nyelvjárásokban használatos (LKŽ XII 431–2). Ez a szó azonban jóval gyakrabban egy bizonyos posztóból készült felsőruhát, posztóköpenyt jelent. Ebben a jelentésben az elnevezés a 16. századtól adatolható a litván írásbeliségben (BB 1 Moz 3,21; BB Ez 26,16; BP II 194; SD(3) 402; Lex 71a; K.Donel; H; R 235, 241; MŽ; N; J). šimtakyöldis, šimtaköldė, šimtaka dė (hibrid.) „rakott női ruhadarab, rendszerint szoknya vagy kabátka, százráncú”. Ritka szó, a 20. századi írásos forrásokban fordul elő 157 nyelvhasználatban (LKŽ XIV 815). šúšpōnas „pušsvarkis“, plg. s. brus. жупань „švarkas; puspaltis“ (Grinaveckienė 1993: 176). Fonetiniai pakitimai galėjo atsirasti jau lietuvių kalbos dirvoje, plg. seksmė < sekmė (Zinkevičius 1966: 196). Lietuvių kalboje šia reikšme retas. Dažnesnis yra šūšpōnis „drobinis apsiaustas, paprastai velkamas ant kailinių“. Dar žr. žipōnas. OROSZ JÖVEVÉNYSZAVAK čepānas „zsupán”. Nem egészen világos eredetű szó. Feltehetően az orosz nyelven keresztül került a litvánba, vö. orosz nyj. чапан, чепан „ilyen paraszti felsőruha” (Dal’ IV 582, 589). Az orosz szó a török nyelvekből származik (Fasmer IV 315). A megnevezés az orosz nyelv keleti nyelvjárásaiban használatos. Egy másik lehetőség szerint az elnevezés talán egy egészen más eredetű orosz чапан, fehérorosz жупан, lengyel żupan „uo.” szóval hozható kapcsolatba. A litván nyelvben csak 19. századi dalgyűjteményekben jegyezték fel (JR 58; JV 718; LKŽ II₂ 69). frenčius, prenčius „katonai szabású kabát”, vö. orosz френч „ugyanaz”. A szót néhány más szláv nyelvben is használják, vö. belarusz фрэнч, lengyel frencz „ugyanaz”. Ez az elnevezés John Denton French, az első világháború angol tábornagya vezetéknevéből származik Frenčo (French, 1852–1925) (Fasmer IV 207, O. Trubacsov megjegyzése; TrpŽ (3) 169). Litvániában az ilyen típusú kabát, amely az elnevezéssel együtt érkezett, különösen a XX. század 30-as és 40-es éveiben volt népszerű. A szót Litvánia számos vidékén használták, különösen Suvalkijában és Dzūkijában (Kulik aukskienė 1970: 147; Kulikauskienė 1990: 256; Grinaveckienė 1993: 164; LKŽ II₂ 1184; Zinkevičius 1966: 151). A szláv nyelvekből a megnevezés a lettbe is átkerült, vö. köznyelvi lett frencis, lett nyj. prencis, preņcs „uo.” (Reķēna 1975: 465; LLVV II 546). kupāika „rövid gyapjúkabát, blúzocska”, vö. orosz köznyelvi куфайка, фуфайка „vattaanyaggal bélelt kabát”. Az elnevezés a fehéroroszban is megtalálható, vö. куфайка „uo.”. Eredete nem világos (Fasmer IV 212; ĖSBM V 174). A litvánban ritka (JD 108; LKŽ 919). Skolinį turi ir latvių kalba, plg. lat. pupaika „t.p.“ (Reķēna 1975: 466). livrėja, livrejā, livrejā „a lakájok vagy komornyikok bizonyos egyenruhás kabátja”, vö. orosz ливрея „uo.”. Az oroszba a szó a franciából került át, vö. francia livrée „uo.”, ófrancia livree „a gazdák által szolgáiknak adott (átadott) ruhadarab” < francia livrer „átadni, leszállítani”. Ez a libérer „felszabadítani” ige kettőse. Végső soron a latin liberāre „uo.”, liber „szabad” szóra vezethető vissza (Fasmer II 492; Klein 1966–1967: 899; Dauzat 1954: 440). Írott nyelvben fordul elő (NdŽ; LKŽ VII 632; TrpŽ (3) 293). A szó néhány más nyelvben is elterjedt; az említetteken kívül vö. lett livreja, angol livery, német Livree „uo.”. mundiera, mundierā, mundiērius, mandierā, manderā, mundyras, mundyrius „katonai vagy más alkalmazotti egyenruhás kabát”, vö. orosz мундир, orosz nyj. мундер „uo.” (Fraenkel 1955–1965: 405). Az oroszba a szó a 18. században került. 158 kezdetben, feltehetőleg a német nyelv közvetítésével, vö. ném. Montierung, ném. nyj. mundierung „katonai kabát”, a francia nyelvből, vö. fr. monture „(katonai) öltözék” (Dauzat 1954: 484; Fasmer III 9–10; Kiparsky 1975: 134). A megnevezés a 18–20. századi litván írott nyelvben adatolt, a nyelvjárásokban ma már ritka (R 258; MŽ 345; K; LB 125; JD 621, 1160, 1120; JV 338; BsO 82, 292; KpID 30; NS 500, 507; LKŽ VIII 406, 407). Valószínűleg már a litván nyelvben alakult ki a mandaras forma is, „kabát; zubbony” jelentésben (LKŽ VII 820–1). Vö. még: mandūra, mundūras. A kölcsönszó a köznyelvi lettben is megvan, vö. lett mundieris „ua.” (ME II 667; LLVV V 290). saraponas „szakadt kabát vagy felöltő”, vö. orosz сарафан „az orosz nők egyfajta ujjatlan, ruhához hasonló viselete”. A megnevezés meglehetősen régen került az orosz nyelvbe, vö. óorosz сарафань, a török sārap(i) közvetítésével a perzsa nyelvből, vö. perzsa serāpā „díszes öltözék”, továbbá vö. gör. σάραπις (Fasmer III 561). A litván nyelvben kabát jelentésben ritkán használatos (Ds; LKŽ XII 150). Gyakrabban fordul elő a sarafānas „ruhához hasonló, ujjatlan viselet” szó. Ebben a jelentésben néhány lett nyelvjárásban is használatos, vö. sarapanc (Reķēna 1975: 457). sertùkas, sartùkas „kétsoros kabát, zubbony”, vö. orosz nyj. серту́к, orosz скортук (Dal’ IV 178) „ua.”. A megnevezés más nyelvek némelyikében is elterjedt, vö. lengyel surdut, belarusz сурдут, albán surtukë, román surtuc, angol surdout. A szó a francia nyelvből származik, vö. fr. surtout „köpeny, felsőruha” (Brückner 1927: 526; Buck 1949: 420; Fasmer III 823). Francia eredetű szó, szó szerint surtout „minden fölött” < sur „-on, fölött” + tout „egész, minden” (Dauzat 1954: 693; Klein 1966–1967: 1548). A fent említett változatok a litván nyelvben ritkán használatosak (Auk, Rš; LKŽ XII 168, 433). A Sartùkas forma a 19. század végéről adatolt (LB 215). Sokkal gyakoribb a sùrdutas „szűk, hosszú szárnyú, férfiak által viselt, kétsoros felsőruha”. Számos nyelvjárásban elterjedt, vagy legalábbis előfordul (LKŽ XIV 210; LŽŽP 179; Mastonytė 1970: 121; At Pr 113). NEAPIBRĖŽTIEJI SLAVIZMAI kapotà „kabát, felsőruha”, vö. lengyel kapota „egyfajta felsőruha”, belarusz капота „felsőruha; kabát”. A belarusz nyelvbe a lengyelből került át. A lengyel nyelv a megnevezést a 16. században kölcsönözte a franciából, vö. ófrancia capot, francia capote „csuklyás köpeny; női fejfedő”: cape „köpeny”, amely a latinból származik, vö. latin cappa „köpeny” (Sławski II 58–9; Borejszo 1990: 147; EŠBM IV 253; Fasmer II 187; Dauzat 1954: 139; Kluge 1957: 349). A kölcsönszót a širvintaiak és az utenaiak használják (LKŽ V 242). Ismertebb jelentése: „meleg felsőruha”. kurtà „rövid kabát; női kiskabát”, vö. lengyel kurta, óbelarusz курта 159 „rövid felsőruha” (Skardžius 1931: 116). A szó néhány más szláv nyelvben is megvan, vö. orosz курта, ukrán курта „uo.” Úgy tartják, hogy a keleti szláv nyelvekbe a lengyel nyelven keresztül került be a középkori latinból, vö. latin curtus „rövid”. A lengyel nyelv a 16. században vette át a szót; elképzelhető, hogy a közvetítő nyelv a magyar volt, vö. magyar kurta „rövid” (Brückner 1927: 284; Sławski III 413–4; Borejszo 1990: 155; ÈSBM V 170; Fasmer II 429–430). Az oroszba azonban a szó olykor más úton is bekerülhetett, vö. lezg kurt „rövid bunda”, oszét kuraet „besmet (férfiak és nők által viselt ruhadarab)” stb. (Abaev I 609–610; Fasmer II 430, O. Trubačov megjegyzése). A litván írott nyelvben a szó először 1642-ben, K. Sirvydas szótárának egyik kiadásában adatolt (SD (3) 144). Maga a ruhadarab már a 16. századi litvániai leltárakban is szerepel (510[2]). Ez meglehetősen ritka elnevezés (Užv; N; [K]; LKŽ VI 973, 979). Gyakrabban fordul elő a kurtkà „dzseki; bunda; blúzocska”. liberija „livré”, vö. lengyel liberia, orosz либерия „uo.” Az elnevezés valószínűleg az újfelnémeten keresztül került ezekbe a szláv nyelvekbe, vö. német Lib(e)rei, a spanyolból, vö. spanyol librea „uo.” (Fasmer II 429; Brückner 1927: 298). A 19–20. századi írott nyelvben fordul elő (LKŽ VII 398). Lásd még: livrėja. marinárka, malinárka, maninárka, mananárka „férfizakó; hosszú férfizakó”, vö. lengyel marynarka „zakó”, belarusz марынарка „zakó; rövid kabát”. Az elnevezés a belaruszba a lengyelből került át (ÈSBM VI 242; SBG III 38–9). A lengyel marynarka a marynarz „tengerész” szóból képzett, amely a latin marinus „tengeri, tengerészeti” szóból ered (Karłowicz II 890; Doroszewski IV 481). A litván nyelvjárásokban meglehetősen gyakori a disszimiláció, amikor két r közül az első l-re változik. Ez különösen idegen szavakban jellemző, vö. almideris „zaj” < armideris, kalikatūrā < karikatūrā, levò/veris < revò/veris (Zinkevičius 1966: 172). Így jött létre a malinárka alak is. Előfordul, hogy az első r n-re változik, vö. antilèrija < artilèrija, dezentýras < dezertýras (Zinkevičius 1966: 172). Ugyanez történt a maninárka alakkal is. Az elnevezés Litvánia keleti és déli részének számos településén fordul elő (LKŽ VII 797; LzŽ 155; LzŽP 193; Kulikauskienė 1971: 168; Stravinskienė 1968: 155; Miliuvienė 1989: 155; Grinaveckienė 1993: 168). nažutkà „rövid női zakó vagy vattakabát”, vö. lengyel narzutka „ujjatlan köpeny, peler in” (Fraenkel 1955–1965: 488), belarusz нажутка „rövid felsőruha; kis zakó, dzseki; blúz”. Lengyel eredetű szó, vö. narzucać „magára vet, magára terít” (Karłowicz III 156). A szó valamivel gyakoribb jelentése a „blúzocska”. Egyik vagy másik jelentésében Litvánia szinte valamennyi nyelvjárásában használatos, talán csak a nyugati aukštaitiai nyelvjárás kivételével (LKŽ VIII 595; Stravinskienė 1968: 154; Mastonytė 1964: 146; Miliuvienė 1989: 153; Bdr 157). paletėlis (hibr.) „női zakócska”, vö. litván pāletas, pāltas „hosszú, vastagabb szövetből készült felsőruha, köpeny”, a lengyel palto, paleto „kabát” szóból, vagy belarusz паліто. (Fraenkel 1955–1965: 534; Sabaliauskas 1990: 249). A szláv nyelvekbe 160 az elnevezés a franciából került át, vö. fr. paletot „ua.”. A franciák a XIV. században a középangolból vették át, vö. ang. paltok „ilyen bő felsőruha”. (Érdekes, hogy az angolok később a szó francia alakját vették át, vö. ang. paletot.) Az angol szó két elemből áll: pal + tok. A második elem eredete nem világos. Az angol pall ’köpeny, palást’ a latinból származik, vö. lat. pallium ’ua.’, lat. palla ’hosszú felsőruha’. Utóbbi eredete nem világos. Talán rokona az óegyházi szláv pelena ’pólya’, az óskandináv feldr ’bőrből készült köpeny; köpönyeg’, valamint a latin pellis szóval (Brückner 1927: 395; Dauzat 1954: 525, 526; Guiraud 1971: 84; Kluge 1957: 528; Klein 1966–1967: 1114, 1115; Webster 1976: 825; Oxford 1985: 642, 643; Fasmer III 194, 228–9; Kiparsky 1975: 157). A litván paletėlis ritka elnevezés (Tršk; LKŽ IX 254). A páltas az egyik alapvető felsőruha-elnevezés, egész Litvániában elterjedt (LžŽ 183; DrskŽ 242; LKŽ IX 275; DŽ₃ 490). paletõnas, palitõnas ’zakó’, vö. lengy. paleton, palton ’kabát; ilyen felsőruha’, fehérorosz палітон ’dzseki’. Ebben a jelentésben Litvánia keleti részének egyes vidékein és Žemaitijában fordul elő (LKŽ IX 254, 267). Kabátot is jelenthet. Lásd még: paletėlis. pindžiãkas, pinžõkas, binžõkas ’rövid zakó’, vö. lengy. pindżak ’rövid ruhadarab’ (LKA I 145), fehérorosz пінжак, пінджак, бінджак ’zakó’. A szláv nyelvekbe, vö. még orosz пиджак ’ua.’, a szó az angolból került át, vö. pea-jacket ’rövid kabát, dzseki’ (Fasmer III 259). Az angolok a közép-hollandból vették át, vö. holl. pijjekker ’durva gyapjúból készült dzseki’: pij (< holl. pie ’durva gyapjúból készült ruhadarab’) + jekker ’zakó, dzseki’ (Klein 1966–1967: 1143; Webster 1976: 843). Az elnevezést az utenaiak, anykščiaiak és panevėžysiek használják, és a déli aukštaitiai nyelvjárásban is előfordul (LKŽ I 831, 834, IX 1036, 1037). A pindžiãkas jelenthet vattával bélelt rövid kabátot is, a binžõkas pedig posztóval bevont kis bundát. A szó a lettben és az észtben is megtalálható, vö. lett nyj. pindžuks, pindžaks, pin-džoks, bindžaks, bindžuks ’zakó; ilyen felsőruha’, észt pintsak ’zakó’ (Rekēna 1975: 464; At Pr 51. térkép, 113). ploščiùkas (hibrid) ’zakó’, vö. litván plóščius ’hosszú, vattázatlan köpeny, esőkabát’, az ófehérorosz плашч és a lengy. plaszcz ’ua.’ szavakból (Fraenkel 1955–1965: 629; Skardžius 1931: 171; Palionis 1967: 280; Zinkevičius III 37, 133). Ez a szó szinte minden szláv nyelvben megtalálható – egyike azon kevés ruházati elnevezésnek, amely a közös szláv korból öröklődött. Már a X–XI. századból adatolható, vö. óegyházi szláv плащь (Schrader I 603; Niderle 1956: 236; Machek 1968: 455). A szó további eredete nem teljesen világos, de általában vagy az orosz плат ’kendő’, vagy az orosz плоский, illetve a lengy. plaski ’lapos’ és más, ezekhez a tövekhez tartozó szavakkal hozzák kapcsolatba (Brückner 1927: 420; Fasmer III 277). Zakó jelentésben az elnevezés ritka, Litvánia keleti részén fordul elő (LKŽ X 308). Köpeny jelentésben egész Litvániában ismert (LKŽ X 308, 309). Ez régi 161 a litván nyelv kölcsönszava, már a legkorábbi írásos emlékekben megtalálható (Mž 34; SD(1) 820; SP I 223; ChB 59). Itt köpenyt jelent. Később ebben a jelentésben már nem használták. Az oroszból a lettek is átvették, vö. lett plašcs „esőkabát” (Reķena 1975: 472). Valószínűleg ugyanilyen eredetű a lett plašķis „bő köpeny”, plāšķi „rossz kabát”, plarkšis „esőkabát” is (ME III 320; EH II 284; Kagaine III 99). A szó a porosz nyelvben is megvan, vö. ploaste „lepedő, ágytakaró”, de eredete nem teljesen világos. J. Endzelīns szerint nem kölcsönszó, hanem rokon szó is lehet (Fraenkel 1955–1965: 629; Endzelīns 1943: 228; Fasmer III 277). sākas, sakēlis, sakūtis, sokēlis „kabát; női kabát; férfikabát”, vö. lengyel sak „könnyű nyári férfikabát”, belarusz сак „fajta női felsőruha”. A szó számos szláv nyelvben elterjedt, néhányban zsákot vagy halászhálót jelent. A szláv nyelvekbe a neolatin nyelvekből került, vö. francia sac, olasz sacco „zsák; ilyen ruhadarab”. A neolatin szó a latinból származik, vö. latin saccus „zsák; durva szövetből készült ruha”. A latinból a germán nyelvek is átvették az elnevezést, vö. angol sack, német Sack „ua.” stb. A latinba a görögön keresztül jutott el, vö. görög σ ά κ κ ο ς „ua.”, a héberből, vö. héber śaq „ua.” (Brückner 1927: 479; Fasmer III 546–7; Dauzat 1954: 644; Kluge 1957: 618; Klein 1966–1967: 1370; Oxford 1985: 1017; Buck 1949: 419). Az elnevezés a déli aukštaitiai nyelvjárásban elterjedt; a keleti aukštaitiai vilniškiai nyelvjárás beszélői is használják, és Kelet-Litvánia más vidékein is előfordul (Mastonytė 1961: 178; Grinaveckienė 1993: 173; Stravinskienė 1968: 154, 157; LžŽ 241; LKŽ XII 21). Turi šį pavadinimą ir latviai, plg. lat. saks „rudeninis paltas“ (Reķena 1975: 472). žakėtas, žākietas, žēketas, žėkietas „rövid női felsőruha, kiskabát”, vö. lengyel żakiet, orosz жакет, belarusz жакет, жакят „ua.”. A szó a 19. században került a szláv nyelvekbe a franciából, vö. francia jaquett(e) < jaque „kabát, dzseki” (Fasmer II 34; Šanskij I(5) 273; EŠBM III 202). Az elnevezés egész Litvániában elterjedt (DūnŽ 557; DrskŽ 471–2; Stravinskienė 1968: 154), a köznyelvben is használatos (DŽ⁶ 949; Priešauskaitė 1977: 41). Lásd még: jākė. Ez a lett köznyelv szava is, vö. lett žakete „ua.” (LVV 880). žipōnas, žiupōnas, župōnas „kabát; félkabát”, vö. lengyel żupan, belarusz жупан „ua.” (Skardžius 1931: 248). Az u-nak ilyen i-sedése a litván nyelvjárásokban nem ritka, vö. žiubėrklas, žiubėrklas, žibėrklas, žebėrklas, žiupsnys, žipsnys, čiupyrna, čipyrna „haj”, (< lengyel czupyrna, belarusz чупрына) stb. (Urbutis 1981: 125). Az elnevezés néhány más szláv nyelvben is megtalálható, vö. orosz жупан, ukrán жупан „ua.”, cseh župan „köntös; zubbony”. A szláv nyelvekbe valószínűleg az olaszból került át, vö. olasz giuppone, giubbone „durva anyagból készült férfiruha, blúz”: giuppa, giubba „kabát; blúz”. Az olaszok ezt a szót 162 az arab nyelvből, vö. arab. gubba „hosszú ujjú felsőruha” (Borejszo 1990: 161; Sławski I 591; Fasmer II 66, IV 525; Machek 1968: 731; Kluge 1957: 333; Pfeifer 1993: 599–600; Dauzat 1954: 422). A megnevezés a XVI. században került át a lengyel nyelvbe, és már ugyanettől a századtól kezdve ezt a ruhadarabot a litvániai leltárak is számon tartják (LI 550[47]). Az írott nyelvben a megnevezés a XVII. század közepén jelenik meg (SD(3) 555). Szinte minden nyelvjárásban előfordul, a szamogit nyelvjárások kivételével (DrskŽ 480, 481; Kulikauskienė 1990: 256, 263; Urbutis 1981: 125; At Pr 51 térkép). A megnevezés egyes lett nyelvjárásokban is előfordul, vö. lett zupāns, župāns „ua.”, županas „rongyok” (At Pr 51 térkép; ME IV 832). GERMANIZMUSOK NÉMET NYELVBŐL ÁTVETT SZAVAK jėkė, jākė „női kiszakó”, vö. német Jacke „rövid zakó”, Jäckchen „kiszakó” (Alminauskis I 57; Fraenkel 1955–1965: 189). A németek a XV. században a franciából kölcsönözték a megnevezést, vö. francia jaque „rövid férfizakó; dzseki”. A továbbiakban a nyelvészek véleménye eltér. Egyesek úgy vélik, hogy a franciák a szót a spanyolon keresztül vették át, vö. spanyol jaco „rövid zakó”, az arabból, vö. arab šakk „páncél” (Kluge 1957: 329; Dauzat 1954: 417, 418; Brückner 1927: 197; Fasmer II 34; Šanskij I(5) 273; Oxford 1985: 490; Buck 1949: 419). Mások szerint a ruhadarab neve a Jacques (< Jacobus) tulajdonnévből ered; így csúfolták az ezt a ruhadarabot viselő francia parasztokat (Pfeifer 1993: 593; Klein 1966–1967: 823). Vartoja vakarų aukštaičiai kauniškiai bei pietų aukštaičiai (Kulikauskienė 1990: 263; DrskŽ 125; Mastonytė 1961: 180; LKŽ IV 290–1, 338, 339). Kiek dažnesnė šio žodžio reikšmė yra liemenė. Lietuvių raštų kalboje žodis (liemenės reikšme) pirmą kartą paminėtas XIX a. (JV I 718; J I 678). Pavadinimas buvo žinomas ir Mažojoje Lietuvoje (Kapeleris 1970: 347). A németből a szó átkerült a lett és az észt nyelvbe, vö. lett jaka (egyes nyelvjárásokban jaks) „blúz, dzseki”, észt jakk, jake „ua.” (Sehwers 1953: 43, 233; ME II 95; EH I 558; Rekēna 1975: 462; LLVV IV 24). Ott a köznyelvben használatos. jópė, jópa, jópkė „rövid női zakó”, júopa „rövid zakó; blúz”, vö. német Joppe, Juppe „zakó; mellény” (LKŽ IV 357, 423). Raštuose forma jópė pirmą kartą minima XVIII a. pr. (Brand 1702: 95). Dabar pavadinimas pasitaiko apie Klaipėdą ir Šakius, buvo žinomas Mažojoje Lietuvoje (K 159; KŽ 996; I.Simon; LKŽ IV 357). Dar žr. júpkis. kamzuolė „mellénnyel és kabátfarkakkal ellátott kabát, dolmány”, vö. német nyj. kamsōl „rövid zakó”. Időnként szláv nyelveken keresztül is bekerülhetett, vö. lengyel kamzoła, orosz камзол, belarusz камзол „mellény”. A megnevezést néhány más szláv nyelvben is használják, vö. orosz камизэлка, камзол, ukrán камзол, bolgár камзол, cseh kamizola stb. A szó a francia nyelven keresztül került a szláv nyelvekbe, vö. francia camisole „felsőruha”, az olasz nyelvből, vö. olasz camiciola, amely a cami- 163 cia „marškiniai“, kuris kilęs iš lot. camisia „t.p.“ (Brückner 1927: 215; Sławski II 38–9; Borejszo 1990: 146; ÈSBM IV 223; Fasmer II 175; Dauzat 1954: 132). Kamzuolė Litvánia nyugati nyelvjárásaiban fordul elő. E név gyakrabban előforduló, germán vagy szláv nyelveken keresztül átvett változatai – kamziolė, kamžolė, kamizėlka, kamžėlka, kazimelka stb. – mellényt jelentenek. Pavadinimą turi ir latvių kalba, plg. lat. kamzuļka „liemenė“ (Reķēna 1975: 447, 466). kedelys ’félzakó’, vö. az alsónémet keddel, a kelet-poroszországi német kēdel ’rövid köpeny; szoknya’ (Alminauskis I 64; Būga II 296; Fraenkel 1955–1965: 234). A német Kittel ’zakó’ nyelvjárási alakja. A félzakó jelentésű kedelỹs a litván nyelvben a XVII. századból adatolt (Lex 54), napjainkban Lazdijai környékén fordul elő (LKŽ V 480). A szó jóval gyakoribb jelentése: ’szoknya’. Lásd még: kitelis. kitelis, kitlius ’katonai szabású zakó; vászonzakó; vászonköpeny’, vö. német Kittel ’(munka)köpeny; blúz; zakó’ (Būga III 672; LKŽ V 904). A szó az arab nyelvből került az európai nyelvekbe, vö. arab quṭn, quṭun ’pamut’; a német nyelvbe a XIII. században jutott el (Kluge 1957: 371; Pfeifer 1993: 658; Klein 1966–1967: 848). A szót germán, illetve általában indoeurópai nyelvek anyaga alapján is próbálták magyarázni (Vries 1971: 317). Néhány nyugat-litvániai nyelvjárásban és szótárakban fordul elő (J II 134; KŽ 1130; LKŽ V 904, 905). Ugyanebből a forrásból származik a már említett kedelỹs, valamint a kik įlikas ’egy bizonyos mellény’. A Kitèlis ’köpeny’ a köznyelvi lettben használatos (LLVV IV 549). kūzas ’rövid zakó’, vö. a német nyelvjárási kus ’rossz ruha’, vagy a kelet-poroszországi német kuz ’rövid, kicsi’ (Alminauskis I 77; Frischbier I 450, 452). A jövevényszó Kis-Litvániában volt ismert (K; K II 82; KŽ; LKŽ VI 1016). Női mellényt és blúzt is jelenthet. mandūra, mandūras, mandūrė ’katonai zakó’, vö. német Montur, német nyelvjárási mondur ’ugyanaz’ (Alminauskis I 84; Fraenkel 1955–1965: 405). A jövevényszó a XIX–XX. századi litván szótárakban és néprajzi gyűjteményekben fordul elő; napjainkban még néhány žemaitai vidéken is használatos (D 114; N 346; KIpD 41; K; KŽ; LKŽ VII 824, 825). E név szláv nyelveken át átvett formái gyakoribbak. Lásd még: mundiera. mantelis, mentelis, mendelis ’zakó’, vö. német Mantel, kelet-poroszországi német mentel, mantel ’köpeny; zakó’ (Alminauskis I 84; Fraenkel 1955–1965: 409; Skardžius 1931: 127). A német Mantel forrása a latin mantum ’rövid köpeny’ (Kluge 1957: 460; Pfeifer 1993: 836). A māntelis, mentelis alakok köpenyt és kabátot is jelenthetnek, a mendelis pedig női blúzt. A žemaitaiak egy része és a suvalkietiaiak használják (DūnŽ 508; LKŽ VII 845; VIII 7, 18). Litvániában először a XVII. században említik (köpeny jelentésben) (SD(3) 298, Lex 60 a). 164 A „köpeny” jelentésű mantelis, mantels, mantaļs, mentelis kölcsönszó a letteknél is megvan; a mantelis a standard lett nyelv szava (Sehwers 1953: 76, 79; ME II 601; EH I 782, 800; Reķēna 1975: 468; LLVV V 87). ANGLICIZMUS A kautėlis (hibrid) jelentése: „rövid női kabát”; vö. lit. kautas „téli kabát, köpeny”, vö. ang. coat „ua.” (Margeris 1956: 256; Sabaliauskas 1990: 281). Az angol coat forrása az ófrancia cote „ua.”, ez pedig a frank *kot-ta szóra vezethető vissza. E Nyugat-Európa nyelveiben elterjedt szó további eredete nem világos; vö. ném. Kotze „durva köpeny”, ol. cotta, sp. cota „köpeny” (Klein 1966–1967: 305; Oxford 1985: 185; Kluge 1957: 397). Érdekes és meglehetősen ritka eset, amikor egy szó közvetítők nélkül került át az angolból a litvánba. Ebben az esetben a közvetítő szerepét az amerikai litván nyelv töltötte be. Így más szavak is bekerültek a litván nyelvbe, vö. inžinas „motor”, kvoderis „valamely pénzegység negyede”, vėjus „közös munka, akció, kampány” stb. (Sabaliauskas 1990: 281–2). Litvániában a kautėlis elnevezést Marcinkonysban jegyezték fel (LKŽ V 449). A NEMZETKÖZI SZAVAKHOZ KÖZEL ÁLLÓ SZAVAK frākas, prākas, prakā „frakk; hátul hosszú szárnyú kabát; ilyen ünnepi öltözet”, vö. orosz фрак, lengyel frak, német Frack, francia frac „ugyanaz”. Az elnevezés az angolból került a szláv nyelvekbe, vö. angol frock „ruha; szerzetesi öltözék”; ez az ófranciából vette át, vö. ófrancia froc „csuklyás reverenda”. Végső soron a frank hroc „tunika, köpeny” szóból származik. Ez utóbbi szó rokonságban áll az óskandináv rokkr, az óangol rocc, a holland rok, valamint a német Rock „kabát; köpeny” szóval (Fasmer IV 205; Brückner 1927: 127; Kluge 1957: 213–4; Pfeifer 1993: 369; Klein 1966–1967: 624; Dauzat 1954: 338, 344). Lietuvoje šį drabužį XIX a. viduryje dėvėjo bajorai (Guzevičiūtė 1991: 10, 12). Vėliau pati pavadinimą kai kur perėmė ir valstiečiai, žinoma, svetimą garsą f pakeitę įprastiniu p. Abi formos (su p ir su f) fiksuojamos nuo XIX a. vidurio (I; M). Tarmėse gana retas, pasitaiko apie Akmenę ir Varėną (LKŽ II 1184, X 506, 511; Zinkevičius 1966: 151). Frākas yra bendrinės kalbos žodis. Ez az elnevezés a standard lett nyelvben is megvan, vö. lett fraka „ua.” (LLVV II 544). A redingōtas jelentése: „bizonyos szabású hosszú kabát”; vö. lengy. redingot, redżgot, or. редингот, fr. redingote, ang. redingote „ua.”. Az elnevezés a 18. században terjedt el Európában. Angol eredetű, vö. ang. riding-coat: riding „lovaglás” (< ride „lovagolni”) + coat „köpeny”. Az angol redingote már a franciából átvett szó (Dauzat 1954: 617; Klein 1966–1967: 1315; Webster 1976: 968). A ruhadarab a 19. század közepén jutott el Litvániába, az európai öltözet elterjedésével. A nemesek viselték (Guzevičiūtė 1991: 12, 17). Az elnevezés szinte valamennyi Litvániában kiadott idegen szavak szótárában szerepel (TrpŽ (1) 846; TrpŽ (3) 416). A smōkingas jelentése: „selyemmel szegélyezett hajtókájú fekete férfikabát”, vö. or.смокинг, 165 lengy. smoking, fr. smoking, ném. Smoking „ua.”. Az elnevezés a XIX. században terjedt el az angol smoking-jacket „dohányzóköpeny, házikabát” kifejezés rövidüléseként: smoking „dohányzás” (< smoke „dohányozni”) + jacket „zakó” (Pfeifer 1993: 1302). A köznyelvi litván szó (DŽ₃ 717; LKŽ XIII 200). A lett nyelvben is használatos, vö. smokings „ua.” (LLVV VII(2) 54). ISMERETLEN EREDETŰ ELNEVEZÉSEK jákas „zakó”. Nem teljesen világos, hogyan alakult ki ez a forma a litván nyelvben. A jėkė szóhoz hasonlóan a németből is átkerülhetett, vö. ném. Jacke „rövid zakó” (Alminauskis I 57; Fraenkel 1955–1965: 189). Közvetítő nyelv azonban a lengyel is lehetett, vö. lengy. jak, jaka „rövid felsőruha, dzseki” (LKŽ IV 290). Az is lehetséges, hogy a szó már a litván nyelvben keletkezett: a nőnemű jekės forma mellett, amely mellényt vagy női kiskabátot jelent, használni kezdték a hímnemű jakas formát is, amely zakót jelent. Ennek a magyarázatnak azonban mintha ellentmondana a földrajzi elterjedés: a jėkė inkább Suvalkijában használatos, a jákas pedig a nyugati žemaitiai nyelvjárásban fordul elő (LKŽ IV 290). mundūras, mundūra, mùnduris „katonai vagy más alkalmazotti egyenruha-zakó”, vö. lengy. mundur, ném. Montur, ném. nyj. mondur „katonai zakó”. A XIX. századi litván írott nyelvben is megtalálható (StnD 25; K II 68, 190). Litvánia déli és keleti részének egyes nyelvjárásaiban használatos (LKŽ VIII 407; LžŽ 169). Lásd még: mundiera 47. šlėmė, šlemedrėlė „rövid női zakó, blúz; ujjatlan”. Eredete nem igazán világos. Elképzelhető, hogy a šlėbė „hosszú, ujjú, fej fölött áthúzott női felsőruha; rövid, ujjatlan felsőruha, mellény” jelentésű germanizmusból alakult át. A šlėmė és šlemedrėlė elnevezéseket Skuodas környékén használják (LKŽ XIV 1042). šverdelis „hosszú felsőruha – zakó, kabát”. Eredete nem igazán világos. Talán összefügghet a belarusz швэдар, швэдэр „pulóver” szóval; vö. még litván švėderis „ua.” Ritka elnevezés (Žg, Škn; LKŽ XV 517). šverliokas „rossz minőségű felsőruha – zakó vagy kabát”. Talán összefügghet a šérliokas, šeflokas „élénkvörös szövet, ruhadarab” szavakkal. Ritka elnevezés (Škn: LKŽ XV 517). Vö. még nušverliokuoti „úgy elmenni, hogy közben a ruhaszárnyait lengeti” (Srd). švernelis „hosszú felsőruha – zakó, kabát”. A nyugati aukštaitiai kaunasi nyelvjárásokban fordul elő (LKŽ XV 517). A zakó megnevezésére több mint 60 szót találtak (a változatok ebbe a számba nem tartoznak bele). Ezeknek csak körülbelül egynegyede litván eredetű. Nem túl gyakoriak. E lexikai-szemantikai csoport legfontosabb megnevezése a jelöletlen švarkas lexéma. Elképzelhető, hogy saját szó, amely közös a balti és a szláv nyelvekben. A többi litván eredetű elnevezés szemantikailag vagy stilisztikailag konnotált. Az írott nyelvben litván eredetű zakómegnevezéseket csak a XIX. 166 a 19. század végéig – a 20. század elejéig, kivéve a később már „kabát” jelentésben is használt trinyčiai (a 16. század vége) és a šafkas (17. század). Közülük 6 szerepel a mai litván nyelv szótárában (1993), de a köznyelvben korántsem mindegyik jelenti a kabátot: apsiaustas, palaidinis, pūšsvarkis, švarkas, trinyčiai, trumpikės. A jövevényszavakat aszerint osztályozzák, hogy melyik nyelvből kerültek át. Egyes nyelvjárásokban gyakran használják őket, mások egészen ritkák. 30 szláv eredetű szó (a hibrid alakokat is beleszámítva), 10 német eredetű szó és 3, a nemzetközi szavakhoz közel álló jövevényszó található. Utóbbiak meglehetősen újonnan kerültek a litván nyelvbe, és nehéz lenne meghatározni, pontosan melyik nyelvből származnak. 6 elnevezés eredete tisztázatlan. Írásos forrásokban a jövevényszavak már viszonylag korán megjelentek: pancierius, sermegà – a 16. század vége; kaptōnas, žipōnas, kurtà – a 17. század; kedelỹs – a 18. század eleje. A mai litván nyelv szótára mindössze 4 idegen eredetű szót rögzít: frākas, sermegà, smōkingas, žakėtas. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Абаев И: Абаев В. И. Az oszét nyelv történeti-etimológiai szótára. Moszkva, Leningrád: A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Kiadója, 1958. 1. köt. Alminauskis K. I: A litván nyelv germanizmusai. Német jövevényszavak a litván nyelvben, Kaunas, [1934]. At Pr – Историко-этнографический атлас Прибалтики. Одежда, Рига: Зинатне, 1986. B – Brodowskij J. Német–litván és litván–német szótár. Kéziratos német–litván szótár, két kötet, körülbelül 1740-ből. J. Balt – Juozas Baltrušaitis (1909–1991), jo raštai. BB – Biblia tatai esti wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai perguldytas per Janą Bretkuną Lietuvos Pleboną Karaliaucziuie. (1590-es kézirat). Bdr – Jablonskis J. Budrių kaimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. Biel [sic] feldt H. H. 1970: Die baltischen Lehnwörter und Reliktwörter im Deutschen. – Donum Balticum, Stockholm. Borejszo M. 1990: Nazwy ubiorów w języku polskim do roku 1600, Poznań: Wydawnictwo Naukowe UAM. BP – Postilla tatai esti Trumpas ir Prastas Ischguldimas Euangeliu...Per Jana Bretkuna...Karaliaucziuie...1591. I. és II. rész. Brand J. A. 1702: Raysen durch die Marck Brandenburg, Preussen, Churland, Liefland, Plesscowien, Gross-Naugardien, Twieren un Moscovien, Wesel. Brückner A. 1927: Słownik etymologiczny języka polskiego, Kraków: Wiedza Powszechna. BsO – Ožkabalių dalok. J. Basanavičius gyűjtötte. Shenandoah, Pa. 1902. 1–2. köt. (A számok a dal sorszámát jelölik.) Buck C. D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages, Chicago: The University of Chicago Press. Būga K. I–III: Válogatott írások, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1958–1961. CI–II – Német–litván kulcs. (A volt königsbergi levéltár 1673–1701 között írt, kétkötetes kézirata.) ChB – Kudz inowski Cz. Chyliński litván Bibliája. Újszövetség. 3. köt. Mutató, Poznań: Poznańi Tudománybarátok Társasága, 1964. S. Čiurl – Sofija Čiurlionienė-Kymantaitė (1886–1958), jos raštai. D – S. Daukanto Dajnes Žiamajtiu... Petropilie 1846. (Skaitmenys rodo dainos numerį.) Dal’ I–IV: Даль В. Értelmező szótár 1–4, Moszkva: Állami Idegen és Nemzeti Szótárak Kiadója, 1955. Dauzat A. 1954: Dictionnaire étymologique de la langue française, Paris: Librairie Larousse. 167 K. Donel – Christian Donalitius. Litván költemények... kiadta G. H. Enesselmann, Königsberg, 1869. Doroszewsky W. I–XI: A lengyel nyelv szótára 1–11, Varsó: Państwowe Wydawnictwo Wiedza Powszechna, 1958–1969. DP – Postilla Catholicka... Per Kunigą Mikaloiv Davkszą... Wilniul...1599. DrskŽ – Naktiniene G., Paulauskiene A., Vitkauskas V. A druskininkai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1988. DūnŽ. – Vitkauskas V. Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas, Vilnius: Mokslas, 1976. DŽ, – A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. Endzelins J. 1943: Senprūšu valoda, Rīga: Universitātes apgāds. EH I–II – Endzelins J., Hauzenberga E. Kiegészítések és javítások K. Mūlenbacha Lett nyelv szótárához 1–2, Riga: Kultūras fonda izdevums, 1934–1946. ĖSBM I–IV – A belarusz nyelv etimológiai szótára 1–4, Minszk: Навука і тэхніка, 1978–1988. Fasmer I–IV: – Фасмер М. Az orosz nyelv etimológiai szótára 1–4, Moszkva: Прогресс, 1964–1973. Fraenkel E. 1955–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen: Carl Winter Universitätsverlag. Frischbier H. I–II: Porosz szótár. 1–2, Kelet- és Nyugat-poroszországi tájszavak betűrendben, Berlin: Verlag von Th. Chr. Fr. Enslin, 1882–1883. Glagau O. 1970: Lietuvininkų buitis ir būdas.– Lietuvininkai, Vilnius: Vaga, 228–255, 446–447. Grinaveckienė E. 1993: Šaltinių šnektos tekstai. – Lietuvių kalbotyros klausimai. T. 30, 134–180. Grinaveckienė E. 1995: Lituanizmai Šaltinių kaimo baltarusijų šnektoje. – Dieveniškės, Vilnius: Mintis, 467–495. Guiraud P. 1971: Les mots etrangers, Paris: Presses Universitaires de France. Guzevičiūtė R. 1991: Lietuvos bajorijos kostiumas bendraeuropietiškos kultūros kontekste (1830–1863 m.). – Lituanistica, 3(7), 3–22. H – Vocavlvarivm Litthvanico-Germanicum et Germanico-Litthvanicum. Benne az Újszövetségben és a zsoltároskönyvben található összes szó betűrendben szerepel... Összeállította Friederich Wilhelm Haack... akkoriban a hallei litván szeminárium oktatója. Halle, 1730. I – Laurynas Ivinskis (1811–1881), írásai. J – Литовскій словарь А. Юшкевича съ толкованіемъ словъ на русскомъ и польскомъ языкахъ. Томъ I, вып. 1, СПб, 1897; вып.2, СПб, 1904, вып. 3 (тома II-го, вып. 1), Петроградъ, 1922. Janavičienė J. 1992: Žemaičių Naumiesčio lietuvininkai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. JD – Litván dalok, Antānas Juškēvičē gyűjtése 1–3, Kazan, 1880–1882. (A számok a dal sorszámát jelölik.) JR – A litvániai Vėluvyčiai lakodalmi szertartása, Antānas Juškēvičē gyűjtése, Kazan, 1870. JV – Litván lakodalmi dalok, Antānas Juškēvičē gyűjtése, Jōnas Juškēvičē kiadása, Petropylė, 1883. (A számok a dal sorszámát jelölik.) K, [K] – Kurschat F. Litván–német szótár, Halle, 1883 ([] azoknál a szavaknál szerepel, amelyek hitelességében Kurschat kételkedik). K I–II – Kurschat F. Német–litván szótár 1, 2, Halle: Verlag der Buchhandlung des Waisenhauses, 1870, 1874. Kagaine I–III: Kagaine E., Rąge S. Ērģemei nyelvjárásának szótára 1–3, Riga: Zinātne, 1977–1983. Kapeleris K. 1970: Kaip senieji lietuvininkai gyveno. – Lietuvininkai, Vilnius: Vaga, 339– 168 436. Karlowicz I–VIII: Karlowicz J., Kryński A., Niedźwiedzki W. A lengyel nyelv szótára 1–8, Varsó, 1900–1927. Karulis K. I–II: Lett etimológiai szótár 1–2, Riga: Avots, 1992. KB – Adalékok a litván nyelv ismeretéhez, Friedrich Kurschat tollából... Első füzet. A német–litván elöljárószók frazeológiája, Königsberg, 1843. – Második füzet. A litván nyelv hang- és hangsúlytana, Königsberg: Verlag der Hartungschen Hofbuchdruckerei, 1849. Kiparsky V. 1975: Russische historische Grammatik. Bd. 3. Entwicklung des Wortschatzes, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. Klein E. 1966–1967: A Comprehensive Etymological Dictionary of the English Language, Amsterdam; London, New York: Elsevier Publishing Company. KlpD – Klaipėdai dalok. Gyűjtötte Jonas Pakalniškis. Kiadta A. Bruožis, Vilnius, 1908. (A számok a dalok sorszámát jelölik.) Kluge F. 1957: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, Berlin: Walter de Gruyter & Co. V. Krėv – Vincas Krėvė-Mickevičius (1882–1954), jo raštai. Kulikauk sienė V. 1970: Audiniai ir drabužiai. – Eržvilkas, Vilnius: Mintis, 138–148. Kulikauk sienė V. 1971: Vyrų drabužiai. – Dubičiai, Vilnius: Mintis, 165–173. Kulikauk sienė V. 1990: Vyrų drabužiai; Miliuvienė M. Moterų drabužiai. – Kudirkos Naumiestis, Vilnius: Mintis, 254–261, 261–347. KŽ – Kuršaitis A. Litván–német szótár... 1–4, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1968–1973. Laučiūtė J. 1982: Лаучюте Ю. Словарь балтизмов в славянских языках, Ленинград: Наука. Laumane B. 1986: Lejaskurzemes leksika J. Langija vārdnīcā (1685). – Dialektālās leksikas jautājumi. S. 2, Rīgā, 139–159. LB – Litván népdalok és mesék Porosz- és Orosz-Litvániából, gyűjtötte A. Leskien és K. Brugmann, Strassburg: Verlag von Karl J. Trübner, 1882. LEB – A litván néprajz vázlatai, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1964. Lex – Lexicon Lithuanicum. Parengė V. Drotvinas, Vilnius: Mokslas, 1987. (Rankraštinis XVII a. vokiečių-lietuvių kalbų žodynas.) LI – Történeti levéltár 1. A 16. századi litvániai leltárak / gyűjtötte K. Jablonskis, Kaunas, 1934. LKA I – A litván nyelv atlasza 1, Vilnius: Mokslas, 1977. LKŽ I₂–II₂ – A litván nyelv szótára 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969. LKŽ III–XVI – A litván nyelv szótára 3–6, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956, 1957, 1959, 1962; 7–9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10–15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991; 16: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995. LLVV I–VII: A lett irodalmi nyelv szótára 1–7, Riga: Zinātne, 1972–1989. LVV – Latviešu valodas vārdnīca, Rīgā: Avots, 1987. LžŽ – Petrauskas J., Vidugiris A. Lazūnų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1985. LžŽP – Vidugiris A., Petrauskas J. Kiegészítések „A Lazūnai nyelvjárás szótárához”. – Litván nyelvészeti kérdések. 29. köt., Vilnius, 1991, 160–203. M – Miežinis M. Lietuviszkai-latviszkai-lenkiszkai-rusiszkas žodynas, Tilžėje 1894. Machek V. 1968: Etymologický slovník jazyka českého, Praha: Academia. Margeris A. 1956: Amerikos lietuviai ir angliškųjų skolinių žodynas, 1872–1949, Chicago. Mastonytė M. 1961: Dzūkijos moterų drabužiai XIX a. antrojoje pusėje – XX a. pradžioje. – Iš lietuvių kultūros istorijos 3, 173–189. Mastonytė M. 1964: Žemaitijos moterų drabužiai XIX a.– XX a. pradžioje. – Iš lietuvių 169 művelődéstörténet 4, 141–155. M a s t o n y t ė M. 1970: Öltözet. – Panemunių dzūkai, Vilnius: Mintis, 120–130; 142–143. ME I–IV – K. M ü l e n b a c h a Latviešu valodas vārdnīca. Szerkesztette, kiegészítette, folytatta J. E n d z e l ī n s 1–4, Rīga: Kultūras fonda izdevums, 1923–1932. M i l i u v i e n ė M. 1989: Hagyományos viselet. – Gervėčiai, Vilnius: Mintis, 151–156. Mit – Mitteilungen der Litauischen Litterarischen Gesellschaft. 1–6. köt., Heidelberg, 1883–1912. Mž – M a ž v y d a s. A legrégibb litván nyelvemlékek 1570-ig. Sajtó alá rendezte Jurgis Gerulis, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys, 1922. MŽ – M i e l c k e Ch. G. Litván–német és német–litván szótár... Königsberg: Im Druck und Verlag der Hartungschen Hofbuchdruckereh, 1800. N – N e s s e l m a n n G. H. F. A litván nyelv szótára, Königsberg: Verlag der Gebrüder Vornträger, 1851; N énekszám megadásával – Litauische Volkslieder gyűjtötte, kritikailag szerkesztette és metrikusan fordította G. H. F. N e s s e l m a n n, Berlin: Ferd. Dümmlers Verlagsbuchhandlung, 1853. NdŽ – N i e d e r m a n n M., S e n n A., B r e n d e r F., S a l y s A. A litván írott nyelv szótára 1–5, litván–német rész, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, 1932–1961. Niderle L. 1956: Нидерле Л. Славянские древности, Москва: Издательство иностранной литературы. NS – A. R. N i e m i dr. és A. S a - b a l i a u s k o lelkész által Északkelet-Litvániában gyűjtött litván dalok és énekek.– Annales Academiae scientiarum Fennicae. B sorozat, 6 (1911). (A számok a dal sorszámát jelölik.) Oxford 1985: The Oxford Dictionary of English Etymology. Edited by C.T. Onions, Oxford: At the Clarendon Press. P a l i o n i s J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI– XVII a. Vilnius: Mintis. P f e i f e r 1993: Etymologisches Wörterbuch der Deutschen... durchgesehen und ergänzt von W o l f g a n g P f e i f e r, Berlin: Akademie Verlag. P r i č i n a u s k a i t ė A. 1977: A ruhadarabok és részleteik elnevezései. – Kalbos kultūra. 32. füzet. 41–44. o. Q – K r a u ž ė (úgynevezett) szótára. (Az egykori königsbergi levéltár XVIII. századi, kéziratos német–litván szótára.) R – R u h i g P. Litván–német és német–litván lexikon, Königsberg: Druckts und verlegts I. H. Hartung, 1747 (az I. rész és az oldalszám hivatkozásával, ha a szó nem az ábécérendből származik). R oldalszám-hivatkozással – Deutsch-Littauisches Lexicon. R e k ė n a A. 1975: Amatniecības leksika dažas Latgales dienvidu izloksnēs un tās sakari ar atbilstošajiem nosaukumiem slāvu valodās, Rīga: Zinātne. S a b a l i a u s k a s A. 1990: A litván nyelv szókészlete, Vilnius: Mokslas. SBG I–V – Északnyugat-Belarusz és határvidéke belarusz nyelvjárásainak szótára 1–5, Мінск: Навука і тэхніка, 1979–1986. S c h r a d e r O. I–II: Az indoeurópai ókor reálszótára. 2. kiadás, szerk. A. Nehring 1–2, Berlin, Leipzig: Gruyter, 1917–1923. SD – Dictionarium trium linguarum... C o n s t a n t i n o S z y r w i d...Vilnae... (az SD(1) szótár első kiadása (kb. 1620), az SD(3) szótár harmadik kiadása (1642).) S e h w e r s J. 1953: Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen vornehmlich über den deutschen Einfluss im Lettischen, Berlin: In Kommission bei Otto Harrassowitz Wiesbaden. I.Simon – I. S i m o n a i t y t ė (1897–1978), művei S k a r d ž i u s P. 1931: Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen. – Tauta ir žodis 7, 1–252. S t a w s k i F. I–V: A lengyel nyelv etimológiai szótára 1–5, Krakkó: A Lengyel Nyelv Barátainak Társasága kiadásában, 1952–1985. SP I–II – Š y r w i d s Punk­tay sakimu (Punkty kazan). 1, 1629; 2, 1644... von Dr. Franz 170 Specht, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1929. StnD – A žemaitiai dalokat összegyűjtötte és kiadta Symonas Stanevicze, az irodalom és képzőművészet tudósa. Vilniusban, B. Neuman nyomdájában, 1829-ben. Stravinskienė A. 1968: Drabužiai. – Dienoviškės, Vilnius: Vaga, 146–158. Šanskij I–II: Шанский Н. М. Этимологический словарь русского языка 1–2, Москва: Издательство Московского Университета, 1963–1982. (A 2. kötet szerkesztője Н. М. Шанский) TrpŽ (1) – Nemzetközi szavak szótára. Szerk. J. Žiugžda. [Kaunas]: Spaudos fondas, 1936. TrpŽ (3) – Nemzetközi szavak szótára. Felelős szerk. V. Kvietkauskas, Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija, 1985. Trubačev 1–19: Этимологический словарь славянских языков. O. N. Trubačev szerkesztésében, Moszkva: Nauka, 1974–1993. Urbutis V. 1981: Baltų etimologijos etiudai, Vilnius: Mokslas. Urbutis V. 1969: Senosios lietuvių kalbos slavizmai. – Baltistica, 5(2), 154–155. Vries J. 1971: Nederlands etymologisch Woordenboek, Leiden. Webster 1976: Webster’s New Collegiate Dictionary, Springfield: A Merriam Webster. Zinkevičius Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis. Zinkevičius Z. I–VI: A litván nyelv története 1–4, Vilnius: Mokslas; 5–6: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1984–1994. EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK a. – aukštaičių air. – ír brus. – belarusz bulg. – bolgár ček. – cseh dial. – nyelvjárási hibr. – hibrid it. – olasz kuršinink. – kursenieki lat. – lett lenk. – lengyel liet. – litván lot. – latin plg. – vesd össze rus. – orosz ófn. – ófelnémet szl. – szláv ukr. – ukrán magy. – magyar közép- – középső ném. – német térk. – térkép žem. – žemaitiai helynevek rövidítései, például LKŽ. 171 Kabátnevek a litván nyelvben Összefoglalás A tanulmány a kabátnevek lexikai-szemantikai alcsoportjával foglalkozik. A litván nyelvben több mint 60 ilyen név található (a fonetikai változatok száma még ennél is nagyobb). A kabát mint ruhadarab csak a 19. században jelent meg, ezért a nevei többnyire más, hasonló ruhadarabok elnevezései voltak. Emiatt a kabátot jelölő neveknek több jelentésük is lehet. E neveknek csupán egynegyede litván eredetű. E ruhadarab általános neve a švāfkas „kabát”. A lettben is megtalálható (svārki). Ez a szó talán balti-szláv eredetű. Először a 17. században jegyezték fel (változata: šākas). Litván eredetű, semlegesebb elnevezés nincs. A többi szemantikailag vagy stilisztikailag konnotált. Az egyikük – a trinyčiai „vászon felsőkabát; vászonkabát” – a 16. század végére jelent meg az írott nyelvben. Öt elnevezést használnak a standard litvánban. Az átvételeket annak megfelelően csoportosítják, hogy melyik nyelvből származnak. 30 szláv eredetű (kaptōnas, žipōnas, kurtā stb.), 8 pedig német eredetű (kūzas, kitelis, manitelis stb.). Néhányuk meglehetősen régen került át a litván nyelvbe (panciērius, sermēgā – 16. század, kaptōnas, žipōnas, kurtā – 17. század), de többségük csak egyes litván nyelvjárásokban ismert, vagy bizonyos írásokban fordul elő. A standard litvánban mindössze 4 átvételt használnak. 172