Veiksmažodiniai galūnės „-a“ vediniai sinchroniniu ir istoriniu požiūriu

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997) Daiva MURMULAITYTĖ AZ -a VÉGŰ IGEI SZÁRMAZÉKOK SZINKRON ÉS TÖRTÉNETI SZEMPONTBÓL 1. A származékok és az alapszavak kapcsolata 1.1. A DLKŽ-ből az -a végű igei származékok kiválasztásakor, a képzési oppozíciók és az alapszavak meghatározásakor a mai nyelvben fennálló szóképzési viszonyokat (nem pedig a szavak eredetét) vettük alapul; vagyis a vizsgálat tárgyát azok a származékok képezik, amelyek megőrizték képzési kapcsolatukat alapszavaikkal. Először is nem kerültek be a vizsgált szavak körébe az egykor származékoknak számító, de mára eltűnt alapszavú alakok, például dejà: *dieti (BEE 56tt)¹. Ma már nem tekinthetők származéknak azok a köznyelvi szavak sem, amelyek jelenleg ritkán használt, csak régi írásos emlékekben előforduló szavakon vagy nyelvjárási alakokon alapulnak. Így például a bangà főnév a bíngti „megerősödik” igéből ered (Būga II 397, LEW 34, LKL 203). A DLKŽ₃ 82 azonban a bíngti igét („megerősödik, elhatalmasodik”; „felhizlalja magát”) nyelvjárási szóként tünteti fel, míg a bangà a köznyelvben széles körben ismert. Így szinkron szempontból az utóbbi nem származék, hanem egyszerű szó (vö. Akc 33). 1.2. A mai nyelv néha megőrizte az alapszavakat és azokat a jelentéseket, amelyekből a származék kiindult, ám ez utóbbi szemantikailag mára nagyon eltávolodott az alapszótól, vagyis teljesen lexikalizálódott². Ma a rankà már nem „gyűjtésre szolgáló eszköz”, a già pedig már nem kapcsolódik a gýti igéhez; hasonlóképpen a lankà, lėšos, lùbos, ribà, salà, skarà szavak is eltávolodtak a lėñkti, lôštis (LEW 359), laũbti (LEW 388), ribėti (LKŽD 41), sálti „folyik” (Būga II 305; LKL 162), skirti igéktől (LKŽD 41). A Núoma szó sem az LKŽD 43, sem az Akc 15 szerint nem származék, de a pérnuoma: pérnuomoti képzési oppozíció alapján (Keinys 1979: 169) a mai nyelvben elképzelhető egy hasonló núoma: núomoti oppozíció, vagyis a főnév képzése igekötős igéből. Történeti szempontból a képzés iránya fordított, és a núoma, akárcsak a lett nòma, a lett ņemt „vesz” igével hozható kapcsolatba (LEW 512; LKL 180; Karulis 1992: 630, 632). 1.3. Így néha nehéz megállapítani, hogy a vizsgált szó a mai nyelv szempontjából származék-e, vagy már átkerült az egyszerű szavak osztályába. „Intuitívan, anyanyelvi érzékére támaszkodva minden ember megkülönbözteti a képzett szavakat. Csak az 1 Az LKŽD 69 szerint ez egy teljesen elszigetelt, -ja képzős főnév. 2 Erről a terminusról lásd DDR 13, litván nyelvű hivatkozásokkal. 138 A származékság érzete szubjektív, és nem mindig egyforma. A nyelvész számára itt még a szó tényleges keletkezésének, etimológiájának ismerete is zavaró lehet” (ŽDT 66). Az említett szubjektivitás miatt ugyanaz a szó az egyik helyen származékszónak, másutt egyszerű szónak tekinthető, például az Akc 16-ban a srúoga az egyszerű szavak jegyzékében szerepel, de kapcsolata a sriegti „körbejárni, forogni” (LKŽ XIII 581) igével nyilvánvalóan nem szakadt meg teljesen. Az Akc 239 szerint a byla és a prabilti szavak kapcsolata már nem világos, noha ezt a főnevet mégis származékszónak tekintik. Valójában e szó egyes jelentései, például 1. jogi „bírósági eljárás”; 2. „bizonyos irattári dokumentumcsomag” távolabb állnak az alapszótól, a harmadik széma – „beszéd, szó” – viszont a bílti, bylóti ige egyértelmű absztraktuma, például: Visi klausėsi tos bylos. Byla byloti. Ebből a jelentésből alakulhattak ki a fent említett specifikusabb jelentések, amelyeknek az alapszóval való szemantikai kapcsolata a részleges lexikalizálódás miatt már nem olyan szembetűnő. A Skolà már nem a skelėti „adósnak lenni” származéka (vö. LKŽD 47; LEW 812). Ezt az igét ma a köznyelvben már nem használják. Az LKŽ XII 797–8 csak írott forrásokból, főként régiekből közöl rá példákat, noha a DLKŽ₁ és a DLKŽ₂ is említi a nyelvjárási minősítéssel. Ma a skolà szemantikailag saját származékához, a skõlintis3 igéhez kapcsolódna, vö. paskolà: paskõlinti. E két főnév jelentésében különbözik: a skolà azt jelöli, amit kölcsönvesznek, a kölcsönvevő nézőpontjából, például skolà ne žaizda stb., míg a paskolà jelentheti mind a cselekvés eredményét (: paskõlinti), mind a tárgyát (: pasiskõlinti) (Keinys 1979: 159). Ez utóbbi jelentésben nyilván gyakrabban használatos a skolà szó. Formai szempontból azonban aligha lehetséges a képzés irányának ilyen megváltozása (skolà: skõlintis), mert ez akadályozza az ige képzésének magyarázatát: nem tudni, mi az alapszava. Így a skolà, amely történetileg a -a végződésű skelėti származéka, ma már nem tekinthető származékszónak, ugyanakkor a skõlinti ige alapszava (vö. a már említett núoma: núomoti oppozícióval – ebben az esetben nyilván beszélhetünk a képzés irányának változásáról és arról a tendenciáról, hogy a főnevet elöljárós igével motiválják, a közös tőből képzett, prefixált szavak pérnuoma: pérnuomoti oppozíciójára támaszkodva). 2. A képzésbeli homonímia kérdése 2.1. Az -a végződésű igei származékok vizsgálatakor megfigyelhető volt, hogy a többjelentésű szavak jelentős része (körülbelül 40%-a; a DLKŽ₃ szerinti közlés alapján) képzésbeli homonimának tekinthető. Ezeket több kritérium alapján csoportosították⁴. A képzésbeli homonimák egyik csoportját olyan DLKŽ₃-beli több Az orosz (valamint a lengyel és a cseh) nyelvészek hasonló igék és főnevek közötti viszonyokról, illetve a képzés irányáról vallott nézeteiről lásd Zverev 1972: 75–76.3 Elsőként azt vizsgálták, hogy megegyezik-e a származékszavak alapszavainak szófaja (vö. Urbutis 1955: 194–195), például a vaisà 1. „termékenység, gyümölcsözőség” jelentésben a vaisùs, -i melléknévből származtatható, míg 2. „szaporodás, tenyésztés” jelentésben a visti, veisti(s). igéből. A következő két csoportot különböző alapszavú igék alkotják.4 139 …jelentésű szavak, amelyek szémái morfológiailag (ebben az esetben nemben) különböznek, például áimana 1. „jajgatás, sóhajtozás” és 2. nyelvjárási „aki állandóan sóhajtozik, jajgat”. Róluk valamivel részletesebben. 2.2. Az általános nemű cselekvőmegnevezéseket és ugyanazon igék absztraktumait csak szinkrón szempontból lehetne képzési homonimáknak tekinteni. Diakrón szempontból ezek többjelentésű szavak jelentései lennének, mivel köztudott, hogy a cselekvésnevek meglehetősen változékony képzési kategóriát alkotnak: felvehetik az eredmény, a cselekvő és az igenevekre jellemző egyéb jelentéseket is (Paul 1920: 99; DDR 20). Idővel azonban a szó jelentései közötti viszonyok megváltoznak. Gyakran előfordul, hogy egy többjelentésű szó egyik jelentése történeti szempontból ugyanazon szó egy másik jelentéséből ered, ám ez az eredet mára már nem érzékelhető (vö. Kėzytė 1961: 248). Ezért a mai nyelv szempontjából a szót az adott jelentésben már közvetlenül az alapszóhoz lehetne kapcsolni, nem pedig egy másik jelentésből származtatni5. 2.3. A DLKŽ3-ben 39 többjelentésű szó található, olyan, -a végződésű igei származék, amely ilyen típusú képzési homonimának tekinthető. Ezeket finomabban aszerint lehet csoportosítani, hogy mely képzési kategóriákhoz tartoznak e homonimák, pontosabban, hogy mely képzési kategóriák származékai alkotják a homonimapárokat (csoportokat). Pirmiausia pasakytina, kad beveik visais atvejais (87,18%) homonimai priklauso skirtingoms darybos kategorijoms. Tokių atvejų, kad skirtingos giminės homonimai būtų veikėjų pavadinimai, DLKŽ3 tėra 5 (12,82%), pvz., vediniai; vienu atveju skirtingos vedinio reikšmės gali būti motyvuotos skirtingų bendrašaknių veiksmažodžių (plg. Urbutis 1955: 190t., rusų kalbotyroje – Achmanova 1957: 126; 1986: 6; Šmelev 1973: 102), pvz., išnašos 1. „išnešioti, išdevėti drabužiai, išdevos“ (: išnešioti), 2. „kas vandens išnešta, išplauta į krantą“ (: išnešti), kitu – pamatiniai veiksmažodžiai yra homonimai (plg. Urbutis 1955: 104t, rusų kalbotyroje – Achmanova 1957: 127; 1986: 6), pvz., atakaišta 1. „vieta prieš saulę ar ugnį“ (: atkaisti, -sta, -o) ir 2. „antrą kartą kaistas, virtas valgis“ (: atkaisti -čia, -tė). Iš to paties veiksmažodžio išvestos senosios galėtų būti laikomos homonimais, jei a) dalis jų yra visiškai leksikalizuotos (plg. Urbutis 1955: 169–171, 184, rusų kalbotyroje – Achmanova 1986: 7), pvz., vadà 1. „dingstis, pretekstas“, 2. „proga“, plg. 3. „vedimas; vieno vedimo gyvuliai, vieno perėjimo paukščiai“ (: vèsti); LEW 1176 tai pateikiama kaip homonimų pora; b) vienos remiasi paprastuoju, kitos – leksikalizuotu sangrąžiniu veiksmažodžiu (plg. rusų kalbotyroje Achmanova 1957: 126, 128; Šmelev 1973: 102), pvz., laida 1. „leidimasis (saulės)“ (: lėistis) ir 3. „išleidimas (laikraščio)“ (: léisti)); c) jos pamatuotos skirtingų veiksmažodžio reikšmių (plg. Urbutis 1955: 199–199), pvz., šóva 1. „drevė, išduba, uoksas“ (: šáuti „sprogtį“) ir 2. „sklastis, velkė“ (: šáuti „sklęsti, stumti“). Vieną homonimų porą sudaro vedinys ir vertinys (plg. Urbutis 1955: 203) – įtaka 1. „autoriteto, kokios jėgos poveikis, reikšmė“ (plg. rus. влияние, l. wpływ, vok. Einfluss, angl. influence) ir 2. psn. „upės žiotys“ (: įtekėti). Igaz, a cselekvést és annak eredményét jelölő főneveket a szinkrón vizsgálatokban is többjelentésűnek tekintik; itt szemantikai képzést feltételeznek (Barauskaitė 1979: 42; Apresjan 1974: 193–200; Babickienė 1981: 92–94; Liaudanskaitė 1980: 89. o. kk.). Csak a szemantikailag nagyon eltávolodott, terminussá vált cselekvési eredmények tekinthetők a cselekvésmegnevezések homonimáinak (Achmanova 1957: 126–127).5 140 patárška6 1. bizalmas, közny. „aki sokat beszél, fecseg” (: (pa)tarškėti „ostobaságokat vagy sokat beszél, mesél”) és patárškab 2. állatt. „zajos, pettyesen tarkázott, tojóképtelen gyöngytyúk (Numida)” (: (pa)tarškėti „ciripelő hangot ad ki (énekesmadarakról és egyes rovarokról)” LKŽ XV 930), továbbá klūika7, padráika, patránka, vambrà. Öt esetből háromban (padráika, patárška, patránka) a homonimák alapigéinek eltérő jelentései motiválják a homonímiát; vö. patránkaa 1. had. „lövedékeket kilövő tüzérségi löveg” (: (pa)si)trankyti, trankyti(s) 1. „kopogtat, ütöget”) és patránkab 2. bizalmas, közny. „csavargó, nyughatatlan ember” (: pasitrankyti, trankytis 2. közny. „kóborol, csavarog”)⁸. Az LKŽ példája (IX 53) alapján a padráika három homonimája is elkülöníthető: a 1. pejor. „züllött nő” (: pasidraikyti, draikytis 5. „komolytalanul viselkedik, erkölcstelenkedik” LKŽ II 627), padráikab 2. bizalmas, pejor. „komolytalan ember, léha, könnyelmű alak” (: pasidraikyti, draikytis 4. „csavarog, cselleng” LKŽ II 627) és padráikac 3. növ. „a Diphasium nemzetségbe tartozó, a korpafűhöz hasonló, hosszú, elterülő, legyezőszerűen szétágazó növény” (: pasidriek­ti, driek­tis)⁹; látható, hogy a harmadik homonima az első kettőhöz képest szemantikailag egy másik (rokon) ige alapján motiválható. 2.4. Így a közös nemű cselekvőnevek többsége homonimapárokat (csoportokat) alkothat más képzési kategóriák nőnemű származékaival. E szempontból a tárgyalt szavak több csoportja különíthető el. 1. A DLKŽ₃ a közös nemű cselekvőneveket a nőnemű cselekvésnevekkel együtt közli (21 eset – a különböző nemű képzési homonimák összességének 53,85%-a, illetve az eltérő képzési kategóriákba tartozó homonimák e csoportjának 61,76%-a), például az említett áimana, valamint blausà, blevyzgà, išýra, išjúoka, išškyra, nėjauta, nėjėga, neniúovoka, nepakantà, neprieranga, nerėpa, núobaiga, núoboda, 1 rentà, snaudà, snudà, snūdà, tauzà, užmaršà, zaunà. Öt esetben a homonimák eltérő alapige-jelentéseken alapulnak, például išskyraa 1. „kiválasztás, szelekció” (: išskirti 1. „elkülönít a halomból, csoportból”) és išskyrab 2. bizalmas, pejor. „aki nagyon válogatja az ételt vagy az állateledelt” (: išskirti 21. „kiválaszt valami jobbat, megfelelőbbet; kiválogat” LKŽ XII 935), núobaigaa 1. „befejezés, vég” (: nubaigti) és núo-baigab 2. bizalmas, pejor. „elpusztult ember vagy állat”; 3. bizalmas „elszegényedett ember” (: nusibaigti 3. 6 Azokat a homonimákat, amelyeket a DLKŽ₃ poliszém szavakként közöl, e tanulmányban a szó után álló, kisbetűs a, b, c… betűkkel jelöljük. Az áttekinthetőség kedvéért a poliszém szavak jelentéseinek számozását is megtartjuk. A DLKŽ₃-ben szereplő homonimákat úgy jelöljük, ahogyan a szótárban vannak: a szó előtt álló arab számokkal (1, 2…). 7 A helyszűke miatt az itt és a továbbiakban nem közölt definíciókért lásd a DLKŽ₃-et. 8 Az LKŽ IX 628 két homonim patránka szót tartalmaz: patránka. 9 Az LKŽ IX 53 három padráika homonimát tartalmaz: padráika. 141 „lesoványodik, elpusztul”10 (megjegyzendő, hogy ebben az esetben az egyik homonima lexikalizálódott visszaható, a másik pedig egyszerű igén alapul), valamint išira, nepakanta, zaunà. Ez a csoport származékainak összesen 23,81%-át teszi ki; a többi esetben (76,19%) a homonimák azonos jelentésű és alakú igével motiváltak. 2. A közös nemű cselekvőnevek a nőnemű eredménynevekkel együtt szerepelnek (6 eset – rendre 15,38%, illetve 17,65%), például atmataa 1. többnyire többes szám „elutasított, szükségtelen dolog”; 2. táj. „parlagon hagyott föld, ugar” (: atmėsti) és atmatab 3. bizalmas, átvitt, pejor. „a társadalom számára haszontalan, káros ember” (: at(si)mėsti), atplaišaa 1. „leszakadt szilánk, forgács” (: atplyšti) és atplaišab 2. bizalmas, átvitt, pejor. „aki nem tud beilleszkedni a környezetébe, elhagyja, elárulja szülőföldjét, otthonát” (: atsiplėšti)11, továbbá draskà, kevėrza, plámpa, sąvela. A homonímia kialakulásában minden esetben – a plámpa kivételével (83,33%) – szerepet játszott a visszaható vagy egyszerű igékkel való motiváltság is. A fent említett példákon túl vö. sąvelàa 1. „ami össze van kuszálva vagy összekuszálódott” (: su(si)vėlti) és sąvelàb 2. bizalmas, pejor. „kócos, elhanyagolt ember” (: susivėlti). Draskàa 1. „kéreg, forgács” (: drėksti) és draskàb 2. bizalmas „tépő, szaggató (ruhát, könyvet)”; 3. bizalmas „veszekedős, szemtelen ember” (: draskýti12), továbbá a plámpaa 1. „a kasza pengéjének elgörbülése, elvetemedése” (: plam̃pinti közny. 1. „üt, odavág”) és plámpab 2. bizalmas, közny. „nagyhasú ember” (: plam̃pti, plam̃pinti 2. „kortyol, vedel”). E csoportok homonimái – amint definícióikból kitűnik – szemantikailag ugyanazon szócsalád különböző igéihez köthetők (formálisan is lehetséges ez a motiváció, mivel az -a végű igei származékokra jellemző a tőmagánhangzó-váltakozás, és nemcsak egyszerű igéken alapulhatnak). Két esetben (kevėrza, plámpa) az alapigék jelentése is eltér. 3. A szótár a közös nemű cselekvőneveket nőnemű eszköznevekkel együtt közli (2 eset – rendre 5,13%, illetve 5,88%). Ezek a következők: patáuškaa 1. bizalmas, közny. „aki sokat beszél, fecseg; komolytalan ember” (: (pa)tauškėti, (pa)tauškėti közny. „ostobaságokat beszél, fecseg”) és patáuškab „az ostor végére kötött, pattogtatásra szolgáló zsinór” (: (pa)tauškėti 1. „csattan, pattog”) továbbá švìlpaa 1. néprajzi „egylyukú, hosszú fúvós hangszer, amely fűzfakéregből készül” (: švilpti) és švìlpab 2. bizalmas „aki fütyül” (: švilpauti). 4. A közös nemű cselekvőnevek nőnemű cselekvésnevekkel és a cselekvés eredményét (tárgyát) jelölő nevekkel együtt szerepelnek (2 eset – rendre 5,13%, illetve 5,88%). Ezek a papjovaa 1. „az ősszel hús céljára levágott…” 10 Az LKŽ VIII 904 két homonim núobaga szót tartalmaz. 11 Ha ez nem metafora. 12 A Draskà „veszekedős, szemtelen ember” jelentése szemantikailag a draskýtis közny. „veszekedik, marakodik” igével is kapcsolatban áll, nem csak a draskýti (szemet) igével. 142 állatok; állatok levágása” (: papjauti 2. „éles eszközzel kioltani az életét”)¹³, papjovaᵇ 2. „levágás”, például: ilyen út – lovaknak való levágás, valamint papjovaᵇ 3. b. „gyötört ember” (: papjauti 10. „nagyon megviselni, kínozni” LKŽ IX 898), továbbá pasaląᵃ 1. „titkos készülődés, lesben állás, hogy valakit váratlanul megtámadjanak vagy valami rosszat tegyenek, csalárdság, csapda”; 2. „a hadsereg szándékosan elrejtett része, hogy váratlanul megtámadja az ellenséget”, valamint pasaląᵇ b. 3. „aki lesből támad, harap” (kutyáról); 4. „aki titokban, alattomosan tevékenykedik” (: paselėti). 5. A közösnemű cselekvő személyt jelölő szó a DLKŽ₃-ben a nőnemű cselekvés- és eszköznevekkel együtt szerepel (1, illetve 2,56% vagy 2,94%) – papliauškaᵃ 1. „csattanás”; 2. „az ostor végére kötött zsinór, amellyel csattintanak”; 3. bot. „nyíl alakú levelű vízinövény (Sagittaria)” (?) (: (pa)pliaukšėti), valamint papliauškaᵇ 4. b. közny. „aki sokat és komolytalanul beszél, fecsegő” (: (pa)pliaukšėti, (pa)pliaukšti „fecsegni, ostobaságokat beszélni”). 6. A közösnemű cselekvő személyt jelölő szó a nőnemű cselekvés-, eszköz- és helynevekkel együtt szerepel (1, illetve 2,56% vagy 2,94%) – kamšaᵃ 1. „gallyakkal, vesszőkkel kirakott út”; 2. „tömés”; 3. „torlódás, zsúfoltság” (: kimšti(s) 1. „betömni, bepréselni, összenyomni”); valamint kamšᵇ 4. b. közny. „falánk” (: kimšti 2. közny. „sokat enni, falni”). Az első három szeméma egy többjelentésű szót alkot (szabályos poliszémia, metonimikus jelentésátvitel), ugyanannak az alapigének a jelentésén alapulnak, jóllehet a cselekvésnevet visszaható, az eszköz- és helyneveket pedig nem visszaható ige motiválja. A második homonima ugyanennek az igének egy másik jelentésén alapul, és morfológiai sajátosságában – a nemben – különbözik az első (többjelentésű) szótól. 7. A közösnemű cselekvő személyt jelölő szó a DLKŽ₃-ben a nőnemű eredmény- és cselekvőnevekkel együtt szerepel (1, illetve 2,56% vagy 2,94%) – prielipaᵃ 1. „odaragadt vagy odaillesztett tárgy”; 2. „fonás közben odatapadt, megvastagodott fonalrész” (: prilipti, prilipinti), 4. pejor. „szerető, élettárs” (: prilipti), valamint prielipaᵇ 3. b. pejor. „tolakodó, el nem mozduló ember” (: prilipti). Bár a prielipaᵃ származék első két szemémáját szemantikailag két ige, a harmadikat pedig egy ige motiválhatja, és az utóbbi stílusában is különbözik az előzőktől (pejoratív), ez nem bontja meg a többjelentésű szó egységét, mert mindhárom szeméma grammatikai jelentése azonos (ellentétben a közösnemű főnévvel). Emellett a harmadik szeméma („szerető, élettárs”) szemantikai képzés eredményeként is felfogható ¹³ Ez a homonima valójában két jelentéssel rendelkezik, azaz két szemémából áll – a cselekvés eredményének (tárgyának) és a cselekvésnek a megnevezéséből. Ez utóbbi cselekvésnév egy másik cselekvésnév (papjovaᵇ) képzési homonimája; különböző alapige-jelentéseken alapulnak. 143 eredménye, vagyis közvetlenül az elsőből („odaragadt vagy odaillesztett tárgy”) származik, az alapige „közvetítése” nélkül. 2.5. Összefoglalásképpen elmondható, hogy a közösnemű cselekvő személyt jelölő szavak képzési homonimáinak többsége cselekvést jelöl (a morfológiai sajátosságaikban különböző képzési homonimák összességének 64,10%-át, illetve az olyan esetek 73,53%-át, amikor e homonimák különböző képzési kategóriákba tartoznak). Mindössze egy esetben (kamša) jelöl helyet a cselekvő személyt jelölő homonima, ám e szó további szemémái cselekvést és eszközt is jelölnek. Nem találtunk olyan esetet, amikor a közösnemű cselekvő személyt jelölő szó kizárólag egy helynévvel alkotna homonimapárt. Egy kivétellel (patárska) minden esetben a közösnemű cselekvő személyt jelölő szavak a DLKŽ3-ben a többjelentésű szó későbbi szemémáiként szerepelnek, vagyis előbb a nőnemű cselekvés-, eredmény- vagy eszközneveket sorolják fel. A közösnemű cselekvő személyt jelölő szavak egyharmada abban is különbözik képzési homonimáitól, hogy ugyanazon alapige más jelentésein alapul; mintegy 18%-uk abban, hogy szemantikailag ugyanazon szócsalád más igéihez kapcsolódik; mintegy 20%-uk pedig abban, hogy az egyik homonima nem visszaható, a másik visszaható igén alapul. A származékok hozzávetőleg 15%-a nem csupán egy, hanem több felsorolt feltételnek is megfelel. Mint említettük, az ilyen típusú szavakat csak szinkrón szempontból lehet képzési homonimáknak tekinteni. Történeti szempontból többjelentésű szavak. RÖVIDÍTÉSEK Akc – Pakerys A. Akcentologija, Kaunas: Šviesa, 1994. BEE – Urbutis V. Baltų etimologijos etiudai, Vilnius: Mokslas, 1981. DDR – Ambrazas S. A főnevek képzésének fejlődése. A litván nyelv igei képzett szavai, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993. DLKŽ1 – A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1954. DLKŽ2 – A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Mintis, 1972. DLKŽ3 – A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993. LEW – Fraenkel E. Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg; Göttingen, 1962. LKL – Sabaliauskas A. Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas, 1990. LKŽ – A litván nyelv szótára 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969; 3–6, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956–1962; 7–9, Vilnius: Mintis, 1966–1973; 10–15, Vilnius: Mokslas, 1976–1991; 16–17, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1995–1996. LKŽD – Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 1943. ŽDT – Urbutis V. Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslas, 1978. 144 LITERATŪRA A c h m a n o v a O. 1957: Leksiko – semantičeskoje varjirovanije slova i omonimija kak predel takogo varjirovanija. – Očerki po obščei i russkoi leksikologii, Moskva: Učpedgiz, 104–165. A c h m a n o v a O. 1986: Slovarj omonimov russkogo jazyka, Moskva: Rus. jaz. A p r e s j a n J. 1974: Leksičeskaja semantika. Sinonimičeskije sredstva jazyka, Moskva: Nauka. B a b i c k i e n ė Z. 1981: Obščije zakonomernosti vozniknovenija reguljarnoj polisemi v russkom i litovskom jazykach. – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai, A serija 4 (77), 91–98. B a r a u s k a i t ė J. 1979: Leksikologijos pradmenys (Leksinė semantika), Vilnius: LTSR Aukštojo ir spec. vid. mokslo m-jos Leid.ybinė red. taryba. B ū g a K. 1958–1961: Rinktiniai raštai 1–3 / Par. Z. Zinkevičius, Vilnius: Valstybinės politinės ir mokslinės literatūros leidykla. K a r u l i s K. 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca, Rīga: Avots. K e i n y s S. 1979: Galūninė terminų daryba. – Lietuvių kalbotyros klausimai 19, 155–183. K ė z y t ė S. 1961: Perkeltinės žodžio reikšmės ir jų pateikimas „Lietuvių kalbos žodyne“. – Lietuvių kalbotyros klausimai 4, 233–253. L i a u d a n s k a i t ė Z. 1980: Razvitije proizvodnych značenij u otglagolnych imen suščestviteljnych v russkom i litovskom jazykach. – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai, A serija 2 (71), 87–94. L i p k a L. Lexikalisierung, Idiomatisierung und Hypostasie-rung als Probleme einer synchronischen Wortbildungslehre. – Perspektiven der Wortbildungsforschung. Hrsg. von H. E. Brekle, D. Kastovsky, Bonn: Bouvier Verlag, 1977. 155–164. M a l a c h o v s k i j L. Teorija leksičeskoj i grammatičeskoj omonimii, Leningrad: Nauka, 1990. P a u l H. 1920: Prinzipien der Sprachgeschichte, Halle. P i l c h H. The Synchrony – Diachrony Division in Word Formation. – Historical Semantics, Historical Word-Formation: Ed. by J. Fisiak, B.; N. Y.; Amsterdam: Mouton, 1985. 423–425. S o b o l e v a P. Slovoobrazovatelnaja polisemija i omonimija, Moskva: Nauka, 1980. Š m e l e v D. 1973: Problemy semantičeskogo analiza leksiki (na materiale russkogo jazyka), Moskva: Nauka. U r b u t i s V. 1961: Dabartinės lietuvių kalbos galūnių darybos daiktavardžiai. – Kalbotyra 3 (1), 27–61. U r b u t i s V. 1955: Lietuvių kalbos leksikos homonimų susidarymo būdai. Filologijos m. kand. dis., Vilnius. Z v e r e v A. 1972: Vyraženije napravlenija proizvodnosti v russkom jazyke. – Aktualnyije problemy russkogo slovoobrazovanija 1. Samarkand: Samark. gos. un–t im.. A. Navoi, 72–80. DEVERBATIVA MIT DER ENDUNG -a AUS SYNCHRONER UND HISTORISCHER SICHT Zusammenfassung In dem ersten Teil des Beitrags werden die Beziehungen der Deverbativa mit der Endung -a zu ihren Grundverben untersucht. Aus der Sicht der litauischen Gegenwartssprache werden als keine Ableitungen Wörter betrachtet, deren Grundverben nicht mehr erhalten sind (vgl.: dejà) oder nur in den Schriftdenkmälern bzw. den Mundarten gebraucht werden (vgl.: 145 bangà); als Simplizia gelten auch Wörter, die vollständig lexikalisiert sind, d.h. deren Bedeutungen sich von denen der Grundverben gelöst haben (vgl.: rankà, ribà u.a.). Häufig ist es schwer festzustellen, ob ein Wort noch als Ableitung zu betrachten ist oder ob es schon in die Klasse der Simplizia übergegangen ist: in den linguistischen Arbeiten werden diese Probleme unterschiedlich behandelt. In den einzelnen Fällen kann man von einer sich veränderten oder sich ändernden Wortbildungsrichtung sprechen, wenn das Deverbativum sein Grundverb motiviert (vgl.: nuomà). In dem zweiten Teil des Beitrags untersuchen wir die Bezeichnungen der handelnden Personen im Neutrum, die im DLKŽ3 als besondere Bedeutungen vieldeutiger Wörter angeführt werden. Die gleichen Wörter können Handlungen, Handlungsresultate, der Ort, die Instrumente oder die handelnden Personen bezeichnen, wobei sie Feminina sind, z.B. áimana: 1. "dejavimas, aimanavimas" (das Gestöhne, das Ächzen); 2. "kas nuolat aimanuoja, dejuoja" (wer ständig stöhnt, ächzt). Von diesem morphologischen Unterschied ausgehend, sind sie in diesen Fällen aus synchroner Sicht Bildungshomonyme, die als einzeln abgeleitet vom selben Verb zu bestimmen sind. Aus historischer Sicht gelten sie indessen als Bedeutungen eines vieldeutigen Wortes. 146