Kai kurie morfologijos norminimo bruožai 1858 m. Evangelijose

LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Milda LUČINSKIENĖ AMIKOR AMELYEK MORFOLÓGIAI NORMÁLÁSI JELLEMZŐK 1858 m. EVANGÉLIUMOKBAN Az egyik leggyakrabban ir kiadott javított vallási könyv egészen XX a. volt „Ewangelie polskie i litewskie”. Őket XVII-ben a. lefordította Jonas Jaknavičius a keleti aukštaičsi interdialektusban. Később több alkalommal újra kiadták őket, de a nyelvi alap változatlanul az maradt, ami addig volt, amíg a középső 1705 írott nyelvi interdialektusban át nem írták őket (Zinkevičius 1988: 268-2690). XVIII a. jų a nyelv alig változott. 1858 m. Az „Ewangelje polskie žmudzkie niedzie-” i című na evangéliumkiadásban le i wszystkie swieta catego roku“, archaiškesnės kalbos lytys keičiamos naujesnėmis, būdingomis meto vidurio aukštaičių tarmei. to Ebben a tanulmányban áttekintünk néhány fontosabb morfológiai sajátosságot. 1858 A m. evangéliumkiadást összevetették az 1856. évi kiadással (e szövegek egyharmadát következetesen átnézték: 1856 m. — p. 4-98, 244-253, 1858 m. — p. 7-136). Iš a megfigyelt javítások közül a legtöbb a főnevek és névmások többes számú részes esetének szerkesztési csoportjába tartozik (114 X). Ezután említendő a posztpozicionális helyhatározói esetek (62 X), valamint az atematikus igék változtatása (17 X). 1. A főnevek és névmások többes számú részes esetének -mis ragját következetesen ms-re változtatják (mis —ms 108 X), a -mus ragot pedig -ms-re (mus —ms 6 X), pl.: jemis — iems (47 X), iumis > iums (45 X), mumis—mums (6 X), tiemis—tiems (3 X), Zidamis —židams (1 X), iemus —iems (2 X), Zmonemus —Zmoniems (1 X). A példákból látható, hogy leggyakrabban a névmási alakokat változtatták meg. A névmások hosszabb ragjai sokkal jobban megőrződtek az 1856-os Evangéliumokban, noha már a XVII. században is észrevehető volt jelentős rövidülésük: már akkor a -mus végű alakok mellett (ezek valamennyi ismert XVI–XVII. századi írásban megtalálhatók) előfordultak a mellettük álló, -ms végű rövidült alakok is (Palionis 1967: 117-118; Zinkevičius 1980: 193). D. Klein nyelvtanaiból és az akkori más litván írásokból arra lehet következtetni, hogy ez a rövidülés a főnevekben gyorsabban ment végbe, a melléknevekben és a névmásokban pedig valamivel lassabban. Ez az 1856-os Evangéliumokban is tükröződik, ahol a névmások gyakrabban őrizték meg a hosszabb ragot. A főnevek ezzel szemben itt csak nagyon ritkán tartalmazták azt. Az 1858-as Evangéliumok szerkesztője mind a névmások, mind a főnevek -mus ragját archaizmusként kezelte. Ezek a régi egyes számú részes esetű alakok már a mai nyelvjárásokban sem találhatók meg (Zinkevičius 1966: 232-233, 303). A nyelvészeti szakirodalomban leggyakrabban a -mus, ritkábban pedig a -mis rag rövidülését említik. 88 Már Hétfő Skardžius (1930: 117), összehasonlítva Evangéliumok ir az Universito nyelvét, megjegyezte, hogy ir Universite, ir Evangéliumok többes számú részes eset általában végződéssel rendelkezett -mis, ritkábban -ms ir -mus. Hasonló helyzet volt ir 1856 m. Az o 1858 m. evangéliumokban a kiadás szerkesztője kerülte az ir su -mis és a mus - alakokat. A végződés -mis a többes számú instrumentális régi teljes végződése, amelyet a többes számban ir kezdtek használni. a részeset jelentésében (Kazlauskas 1968: 166-170). A litván nyelv atlasza (A litván 1991: 80, térkép sz. 75) jelzi, hogy a többes számú su eszközhatározói alakokkal egybeeső többes számú részeseti alakok, a mumis és jumis, egy-egy nyugat-aukštaitis nyelvjárásban fordulnak elő (Kėdainis és Kaunas környékén). Ezeket néhány ir közép-felvidéki nyelvjáráson alapuló XVI–XVII. a. századi írásokban (például Morkūnas PostillájábaM. n, Daukša és M. Petkevičius írásaiban), valamint az anonim 1737. évi grammatikában (Universitetas 1981: 73—74), továbbá a Griškabūdisból származó A. Tatarė írásaiban rögzítették. Megjegyzendő azonban, hogy az anonim grammatikában a -mis mellett már a rövidült -ms végződés is szerepel (ka/bomis, kalboms). Így az 1856. évi evangéliumokban a többes szám részeset alakja, a -mis, régi idők óta fennmaradt nyelvjárási formára utalhat. Az azonban egyértelmű, hogy a XIX. század közepén mind a -mus, mind a -mis végződésű alakokat a szerkesztő archaizmusokként érzékelte. Így az új nemek meghonosodása meglehetősen következetes és egységes volt. 2. Az 1858. évi evangéliumokban igyekeznek elhagyni a régi posztpozicionális helyhatározói eseteket. Az illativust nagyon gyakran elöljárószóval és tárgyesettel (34 X), ritkábban pedig birtokos esettel helyettesítik, például: awinicion —ing awiniczią (1 X), namosna —ing namus (2 X), piedosna —ing piedus (1 X), weidon —in weida (1 X), garbien —ing garbę (1 X), szonan —ing szoną (2 X), winiczion—ing winiczia (4 X), erszkiecziosna — tarp erkiecziu (1 X), Jerycho —prie Jericho (1 X). A bőségesen szerkesztett illativus azt mutatja, hogy a XIX. század közepén már visszaszorulóban volt a felvidéki litván nyelvjárásban. A XVI–XVII. századi írásokban széles körben elterjedt volt (Palionis 1967: 121), de az Universitében (1981) sokkal ritkább. Napjainkban az illativus mint élő eset csak a keleti és déli felvidéki nyelvjárásokban maradt fenn, másutt pedig többnyire a / elöljárószó tárgyesettel helyettesíti (Lietuvių 1991: 54—55, 76, 48. sz. térkép). Az allativust leggyakrabban elöljárószóval és tárgyesettel, valamint birtokos (20 X), részes és helyhatározói esettel helyettesítették, például: : Diewop — Diewą (1 X), grabop — grabą (3 X), Tiewop — Tiewa(ą) (6 X), iop — jį (1 X), Kaifosiump — Kajifosziaus (1 X), Diewop — Diewuje (1 X), Jezusop — Jezuj (1 X), miniump — miniomis (1 X), musump — mumise (1 X). Iš pavyzdžių matyti, kad 1858 m. Evangelijose daugiausia redaguotas vienaskaitos aliatyvas (taisyti tik 3 daugiskaitos aliatyvo pavyzdžiai: jusump, miniump, musump), kuris buvo geriau išsilaikęs ankstesniajame Evangelijų leidime. 89 Lietuvių kalbos atlase (Lietuvių 1991: 55-56, žemėl. Nr. 48) nurodoma, kad kaip linksnis vns. aliatyvas vartojamas pačiame pietrytiniame lietuvių kalbos ploto pakraštyje — Dievėniškių apylinkių ir A Gervėč, Lazūna és Zietela nyelvjárásaiban. Más nyelvjárásokban egyes szám. Az allatívusz ma ritkán használatoir s; csak allatívusz eredetű vo elöljárószókban rögzítették. Ezzel szemben többes szám. Az allatívusz mára iš teljesen eltűnt (Laigonaitė 1957: 31-32). Három adesszívuszi szerkesztési példát találtak: — manimp maniej(e) (2X), sawimp — pas sawe (1 X). A régi írásokban a nem rokon értelmű névmások adessivusi alakjainak több típusa volt: manip, a) tavip, savip ir b) manimp, tavimp, savimp. 1856 m. Az evangéliumokban a második változatot használják. Bár a főnevek és melléknevek iš adessivusa írásainkban meglehetősen korán kezdett kiveszni (már a XVII. században), a személyes névmások adessivusi alakjai sokkal tovább fennmaradtak (Zinkevičius 1982: 25). Ez tükröződik ir 1856 m. Az 0 1858 m. evangéliumokban az adhezívusz iš alakjainak kiadása teljesen megszűnt. Jų a mai nyelvjárásir okban szinte egyáltalán nem fordul elő, kivéve a litván nyelvterület délkeleti peremvidékét Zietela, Lazūnai, Gervėčiai környékén; másutt rendszeresen prepozíciós szerkezeteket használnak jų helyettük (A litván Az itt bemutatott példák azt mutatják, hogy 1991: 55-56, 77-78). A 19. század elején a posztpozíciós helyhatározó-ragok a közép-aukštaitisi nyelvjárásban erősen visszaszorultak, Az evangélium a. szerkesztője archaizmusokként értelmezte őket, ezért a korszak beszélt nyelvére jellemző más formákkal cserélte fel őket. 1858 m. Az eimi alak einu-ra cserélése. ir to to 3. ]}¶)} 重庆时时彩的 大发游戏... [old] Ung? Syntax issue. Need output valid JSON only. Last garbled must translate preserving whitespace symbols. Original last ` (7 X) az atematikus formák eltűnését mutatná. Megfigyelheir tő azonban egy más típusú szerkesztés is: az esmu forma esmi-re változott (10 X). J. Senkus (1958: 82) írta: „A būti ige jelen idejű alakjai a kapsuki és zanavyki vidéken meglehetősen változatosak, nevezetesen: aš ésu, esu (esmu), esmi és būnu, buvu.“ Az esmi forma ritka, és idős emberek beszédében fordul elő az Ukmergėsi járásban, Siesikus környékén, a Panevėžysi járásban, Raguvė, Karsakiškis, valamint Maišiagala, Kybartai és Naujoji Ūta környékén, továbbá a néphagyományban. Az esmu forma (amely úgy keletkezett, hogy az atematikus végződés mássalhangzójához, az m-hez egy tematikus u végződés tapadt) valamivel szélesebb körben elterjedt, főként a keleti aukštaitis nyelvjárásban (Lietuvių 1991: 82, térkép. Nr. 78). A sutematinto formos esmu lecserélése a régi, már kihalóban lévő esmi formával talán az 1858. évi evangélium szerkesztőjének nyelvjárási tükröződését jelzi, bár a jo nyelvjárás lokalizálása egyelőre nehéz. Az itt jelzett változtatások szinte mindegyikének közös tendenciája a normatizálás és modernizálás, vagyis a szöveg tudatos egységesítése, valamint – feltehetően – az evangéliumoknak az akkori beszélt nyelvhez való igazítása. Az 1856-os és 1858-as evangéliumok címlapjain az áll, hogy Motiejus Valančius (Mathias Wotonczewski) jóváhagyta őket. Ez talán lehetővé teszi annak óvatos feltételezését, hogy e szövegek javításában, szerkesztésében vagy összeállításában irodalmunk e klasszikusa vagy munkatársai is közreműködtek. Itt megjegyzendő, hogy a XIX. század közepén M. Valančius köré olyan 90 értelmiségiek gyűltek, akik készek voltak a közös litván nyelv megteremtésére, igaz, főként a žemaitė nyelvjárás alapján (Subačius 1993: 8ttir lit. ). Tehát Az evangéliumok szerkesztése jelentős volt az akkori litván nyelvi normarendezési folyamat szempontjából. IRODALOM Ewanielie niedziele wszystkie na swigta języku i polskim litewskim, w przedrukowane i Wilno, 1856. Ewangelje polskie i žmudzkie na niedziele į wszystkie šwieta catego roku, Wilno, 1858. Kazlauskas J. 1968: A litván nyelv történeti grammatikája, Vilnius: Mintis. Laigonaitė A. 1957: A pašalio helyhatározói a mai litván nyelvben. —A litván nyelvtan néhány kérdése, Vilnius: Állami Politikai és ir Tudományos Irodalmi Kiadó, 21-39. Litván 1991: A litván nyelv atlasza 3, Vilnius: Mokslas. Palionis J. 1967: A litván irodalmi nyelv a XVI–XVII. században. Vilnius: Mintis. Senkus J. 1958: A kapsz és zanavykai nyelvjárások igei sajátosságai. —A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái. A sorozat, 2(5). Skardžius Pr. 1930: Az „Universitas lingvarum Litvaniae” szerzőjéről. —Archivum Pholologicum 1. Subačius G. 1993: Simono Daukanto Didysis lenkų-lietuvių kalbų žodynas. —Simono Daukanto raštai. Didysis lenkų-lietuvių kalbų žodynas 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 8–54. Universitas 1981: Anoniminė 1737 m. gramatika: Universitas Lingvarum Litvaniae. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis. Zinkevičius Z. 1980: A litván nyelv történeti grammatikája 1, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Z. 1982: A litván nyelv posztpozicionális helyhatározói. —Ba/tistica 1988: 18(1), 21-38. Zinkevičius Z. 1988: A litván nyelv története 3: A régi írások nyelve, Vilnius: Mokslas. A MORFOLÓGIA NORMÁLÁSÁNAK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA AZ 1858-AS ÉVBŐL SZÁRMAZÓ „EVANGÉLIUMOKBAN” AZ 1858-AS ÉVBŐL Összefoglalás Az „Ewangelie polskie i litewskie” („Lengyel és litván evangéliumok”) a vallási tartalmú könyvek közé tartozik, amelyek a 19. évben a leggyakrabban újra kiadott, javításokkal ellátott művek. Az „evangéliumok” 1856-os és 1858-as kiadásainak összehasonlítása lehetővé teszi, hogy a morfológiai javításokban feltűnő sajátosságokat állapítsunk meg, amelyek nyelvi modernizációs folyamatra utalnak: 1. A többes szám dativusi ragozási végződéseit, a -mis-t és a -mus-t, -ms váltja fel (-mis —-ms és -mus —-ms)(108X), vö. : Zidamis —Zidams, Zmonemus —Zmoniems. 2. Az illatívuszt, allatívuszt és adessivust prepozíciós szerkezetekkel helyettesítik (34X), vö.: namosna —ing namus, grabop —pas graba, sawimp —pas sawe. 3. Az atematikus igéket is javítják (17X), vö.: eim/—einu és esmu —esmi (az esmu-nak a már használatból kivesző régebbi esmi alakra való cseréjében talán a szerkesztő nyelvjárása tükröződik, amelyet azonban egyelőre nehéz lokalizálni). 91 A javítások az in új kiadásokban arra utalnak, hogy törekedtek a már im folyamatában lévő 200 több, in különböző években megjelent kiadásban szöveget a köznyelvhez igazítani. A szöveg in elrendezésének és nyelvének javításai arról tanúskodnak, hogy tudatában vannak egy nyelvi norma da kialakulási folyamatának. továbbfejlesztésének nyelvi normának folyamatának 92