Mažosios Lietuvos vardyno šaltiniai Vokietijos archyvuose

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997) Vincentas DROTVINAS KIS-LITVÁNIA NÉVANYAGÁNAK FORRÁSAI NÉMETORSZÁG LEVÉLTÁRAIBAN1 Első közvetlen találkozásom Kis-Litvánia személy- és helyneveinek németországi levéltárakban őrzött forrásaival nem volt előre eltervezve. Amikor Kis-Litvánia XVII–XVIII. századi szótárait kezdtem kutatni2, igyekeztem újabb levéltári anyagokat találni az akkori litván írásbeliség művelőiről, szótárírókról és nyelvtanok szerzőiről. 1988 tavaszán a Halle-Wittenbergi M. Luther Egyetem indogermanisztikai szemináriumában voltam ösztöndíjas; ott szívélyesen fogadott és pártfogolt a neves német baltista, Gertrud Bense docens. Halléban az ottani egyetemen 1727–1740 között működő Litván Nyelvi Szeminárium érdekelte a figyelmemet, ahol pietista irányzatú lelkészeket képeztek Kis-Litvánia számára. A Franckesche Stiftungen könyvtárának levéltárában a litván nyelvet oktató Jonas Richter és Wilhelm Hako (Haack) életének és tevékenységének nyomait kerestem; megismerkedtem a Richternek tulajdonított, ott őrzött német–litván szótár (1728) kéziratával, valamint Hako „Vocavblarivm Litthvanico-Germanicvm et Germanico-Litthvanicvm…” (Halle, 1730) című művének javított példányával és más anyagokkal. Mivel az akkori Litvániából nehéz volt bejutni a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány Államtitkos Levéltárába (Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz, rövidítve GStA), Nyugat-Berlinbe (Dahlem), egy ideig a Halléhoz közeli Német Központi Levéltárban dolgoztam Merseburgban (Deutsches Zentral Staatsarchiv, Dienststelle Merseburg). A két Németország egyesülése után, 1994-től a merseburgi fondok a berlini GStA levéltárhoz tartoznak. A merseburgi levéltárak fond- 1 A szerző e témában „Kis-Litvánia névanyagáról” címmel tartott előadást. – Lietuvių kalba tyrėjai ir tyrimai. Konferencijos P. Skardžiui paminėti pranešimų tezės, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 1994, 12. Lásd még a szerző „Lituanistikos šaltiniai Vokietijos archyvuose” című tájékoztatását. – Mokslo Lietuva, 1993. december. 14(73). szám. 2 A szerző Kis-Litvánia szótárainak alábbi kiadásait készítette elő: LEXICON LITHUANICUM. Kéziratos XVII. századi német–litván szótár. A bevezetést, a szótár szövegének átírását és a szómutatót V. Drotvinas készítette. V.: Mokslas, 1987. – 586 p.; CLAVIS GERMANICO - LITHVANA. Kéziratos XVII. századi német–litván szótár. I. rész. A–E. Bevezető tanulmány: „Megjegyzések Frydrych Pretorius „Clavis germanico - lithvana” szótárához” (X–XXVII. o.). V.: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Bibliotheca Baltica. Lithvania. 1995. –629 p.; II. rész. F–L. V.: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1997. – 701 p.; a III. és IV. rész nyomtatás alatt (a szerkesztőbizottság megjegyzése). 81 taiban Kis-Litvánia XVII–XVIII. századi, különféle típusú dokumentumait találtam, amelyekben litván család- és helynevek szerepelnek. Később (1991-ben, 1993-ban és 1994-ben) alkalmam nyílt valamivel részletesebben megismerkedni a Kis-Litvánia névanyagának németországi levéltárakban őrzött forrásaival. Az említett berlini levéltárban, amely 1978-ban vette át Göttingenből (Staatliches Archivlager) az egykori Königsbergi Állami Levéltár (Staatliches Archiv Königsberg) fondjait, számos XVI–XIX. századi dokumentum található, amelyek a porosz állam (hercegség, később királyság) történelmét, politikai rendszerét, gazdaságát és kultúráját tükrözik3. E levéltár fondjai a litvániaiak történetének, a litván kultúrának, különösen pedig a filológia történetének fontos forrásai. Bár a levéltári anyagok alapvetően nem hoztak szenzációs felfedezéseket, bőséges hiteles, elsődleges életrajzi anyagot tartalmaznak, amely az írásbeliség litván művelőinek – a XVI. századtól K. Donelaitisig – életét és tevékenységét világítja meg. (Ez külön téma és a kultúrtörténészek sajátos feladata.)4. A fondok Kelet-porosz fóliók néven ismertek (Ostpreußische Folianten)5; a porosz hercegség kezdetétől, azaz 1525-től kezdve kormányzati hivatalok dokumentumait őrzik. Sok XVI–XVIII. századi gazdasági dokumentum található Kis-Litvánia kerületeiről (Amtsrechnungen), köztük vagyon- és adóösszeírások (németül Steuerlange, Nachtgeldregister, Hufenschußprotokoll) és hasonlók. Érdemes közelebbről szemügyre venni az egyik fóliót. Ez a ragniti kerület 1540-es adókönyve, 602 oldallal.6 Az oldalakon leggyakrabban 2–3 paraszt (būr) családneve szerepel, ritkábban egy, igen ritkán négy (448. o.) vagy öt (524. o.). Az adókat falvanként vették nyilvántartásba (villa). Az állatállomány összeírása rendszerint 6–9 sort foglal el, ritkábban kevesebbet; az oldal végén összesítik a tulajdonos vagyonát darabszám szerint (summa lateris), valamint pénzértékben (facit an gelde). A fólióban közel 2000 egy- és kételemű személymegnevezés (túlnyomórészt férfiaké), továbbá jelentős számú helynév található. A személyek megnevezéséből arra lehet következtetni, hogy a XVI. század első felében Ragnitban, akárcsak egész Kis-Litvániában, a kételemű (keresztnévből és családnévből álló) névhasználat már széles körben elterjedt.7 Figyelemre méltó, hogy az 52. (számozatlan) és az 53. oldalon 3 Bővebben lásd Kurt Forstreuter. Das Preußische Staatsarchiv in Königsberg. Ein geschichtlicher Rückblick mit einer Übersicht über seine Bestände (Veröffentlichungen der niedersächsischen Archivverwaltung 3), Göttingen, 1955; Bernhard Jähnig. Amtsrechnungen und andere Akten der Kriegs- und Domänenkammern des Historischen Staatsarchivs Königsberg in Kaliningrader Gebietsarchiv. – Preußenland. Jahrgang 32/1994. Nr. 1. S. 18–19. 4 A königsbergi levéltár lituanisztikai anyagának áttekintését lásd Z.Il[vinskis]– Lietuvių enciklopedija. T. 10. Čikaga, 1957. P. 497–500. 5 Lásd a „Verzeichnis der Ostpreußischen Folianten (ausschließlich Ermland). Nachgeprüft in Juli 1950. Findbuch Nr. 160.” katalógust. 6 Cím: „Nochfolgende verzeichnis der anlage des Amptes Rangnt Armorū des XXXX t bis Jres 5 C t”. –OF Nr. 911a, Bd. 27. Az első borító belső oldalának alsó sarkában ez a pecsétlenyomat látható: „Restauriert und neu eingebunden, den 25. 2. 1954. Staatliches Archivlager”. 7 Az egyelemű megnevezések előfordulása azzal magyarázható, hogy az adókönyv nem teljesen hivatalos dokumentum: benne Pakamorė amtman az általa ismert parasztokat írta össze, akik egyénibb, „magánjellegű” módon is nevezhették magukat. Az egy- és kételemű névhasználat aránya azonban külön kérdés. 82 négy Mažvydaitis vezetéknév-írásmód található: Glande villa8. Laurin maswideit[is] Jacob MASVIDEITIS Mickna MASVIDEIT[IS] Jhan MASVIDEITIS9 Itt a ragainéi plébánia litván lakosságának jegyzékét találjuk, ahol Martynas Mažvydas 1548–1563 között lelkészkedett. Mažvydas e földművesek közül sokakkal vagy családtagjaikkal kapcsolatot tartott: tanította, megkeresztelte, eltemette őket. A fólió külön onomasztikai tanulmányokra érdemes. Emellett a XVI. század közepi litvánok anyagi helyzetének dokumentumaként a gazdaságtörténészek érdeklődésére is számot tarthat. Panašios 1540, 1543 ir 1563–1565 m. mokesčių knygos yra Įsruties (Nr. 11), Klaipėdos (Nr. 19), Labguvos ir Laukiškos (Nr. 14), Tepliavos su Vėluva (Nr. 34), Tilžės (Nr. 35). Savo turiniu ir pavardžių bei vietovardžių gausumu išsiskiria Labguvos perkėlos šlūžo muitinės pajamų sąrašas (Zoll-Einnahmen, 1674) ir Labguvos muitinės sąskaitos (Schleusenzoll-Rechnungen, 1676)10, kurių pirmajame randame 580, o antrajame – per 850 pavardžių asmenų, iš Lietuvos Didžiosios Kunigaikštystės ar iš Tilžės plaukusių į Karaliaučių, Vėluvą su stintomis arba grįžusių, vežusių odas, kailius ir kt., plukdžiusių sielius, pvz., Brosche Kurschait aus der Gilge nach Königsberg, Butkus Paulaitis von Königsberg nach Rogaiten. Atskirai minėtinas 1561 m. Jurbarko ir Virbalio činšo registras (Zinsregister von Litauisch Jurburg u. Nowowola). A Kis-Litvániára vonatkozó, XVII–XIX. századi további anyag az archívumban az úgynevezett Etat-Ministerium (rövidítve EM) fondjaiban található; ezeket közigazgatási egységek – városok (Stadt) és járások (Amt) – szerint, tartalmuk alapján pedig osztályokra (Abteilung) bontották. Az anyag katalogizált (bár nem teljes egészében, különösen a korábbi merseburgi fondokból származó anyag). Például a 154. katalógus (Findbuch) Kis-Litvánia településeinek dokumentumait tartalmazza (hatósági rendeletek, személyek kérelmei, panaszai, tisztviselői levelek, különféle jegyzékek stb.); ezek jelölésére az osztály sorszámát is használják, például Insterburg esetében Abt. 118, Tilsit esetében Abt. 138 stb. A dokumentumokat tartalmuk szerint tovább is csoportosítják: egyházi ügyek (Generalia, Personalia, azaz lelkészek kinevezése és áthelyezése, a lelkészek és az özvegyek támogatása stb.; katekizáció, vallási irodalom készítése és kiadása, különféle vizitációk jegyzőkönyvei stb.), iskolai ügyek (iskolák alapítása, 8 A falu egyelőre nincs lokalizálva. 9 Bővebben lásd Vincentas Drotvinas. Martyno Mažvydo bendrapavardžiai. –Kazimiero Būgos konferencija: Etimologija ir onomastika. Konferencijos programa ir tezės. Vilnius, 1996 m. lapkričio 6 d. P. 8–9. Bővebben lásd Baltistica 32(1), 1997 (nyomtatás alatt). 10 Labiawsche Schleußen Zoll Rechnung Anno 1674. Schleußengeld von Wittinnen, Strußen und Holtz Trifften, so auß vom Großfürstenthumb Lüttawen und von Tilsitt her undt zurück gegangen. – EM – XX. HA Nr. 13025, 13026. 83 építkezés, javítás, felszerelés beszerzése, tűzifa, művelhető föld, gabona, a szegények támogatása); bűncselekmények, bírósági ügyek; erdő- és vadászati ügyek, tűzesetek stb. (mindezeket a, b, c, d betűkkel és így tovább is jelölik). Mindezekben a dokumentumokban litván személy- és helynevek egyaránt előfordulnak jegyzékekben és elszórtan is. A dokumentumok névanyag szempontjából történő leltározása (leírása, kiválasztása stb.) külön feladat lenne. Ebben az archívumban őrzik továbbá a porosz hadsereg régi és új (1806 utáni) XVII–XIX. századi tábori anyakönyveit (Militärkirchenbücher), illetve azok fénymásolatait. Ezekben megtalálhatók a hadseregben szolgált, valamint a Napóleon elleni háborúban vagy az 1870–1871-es német–francia háborúban elesett litvánok vezetéknevei.11 Az archívumban található személynevek egy részét (és helyneveket) már közzétették, természetesen nem litván tárgyú, hanem német történészek és genealógusok munkáiban. A következő publikációk említendők: Horst Kenkel. Eine Rolle der jungen Mannschaft der Stadt Tilsit von Jahre 1703. – Altpreußische Geschlechterkunde. Blätter des Vereins für Familienforschung in Ost- und Westpreußen. Neue Folge. 11. Jahrgang. 1961. Hamburg. S. 106–116; Horst Kenkel. Bauernlisten des Amts Tilsit aus der Zeit vor und nach der großen Pest von 1709/10. Hamburg, 1968; Horst Kenkel. Familiennamen im nördlichen Ostpreußen. Herkunft, Wandel und Wechsel.- Altpreußische Geschlechterkunde. Neue Folge. Blätter des Vereins für Familienforschung in Ost- und Westpreußen. Hamburg. 19. Jahrgang. Heft 4/6. 1971. S. 317–32; Hans Heinz Diehlmann. Erbhuldigungsakten des Herzogtums Preußen. I. Teil. 1525 bis 1642. Hamburg, 1980; II Teil. 1648 bis 1678. Hamburg, 1983; III. Teil 1678 bis 1737. Hamburg, 1992; Bruno Janczik, Fritz Naunheim. Dragoner, Wibranzen und Enrollirteeen zur Zeit der großen Pest. Berichte und Tabellen der Amter 1711. – Altpreußische Geschlechterkunde. Bd. 16. 1986. Hamburg, S.181–221; Bd. 20, 1990, Hamburg, S. 143–254; Reinhard Wenskus. Namengebung und Namenwechsel im nordöstlichen Ostpreußen in der frühen Neuzeit.-Altpreußische Geschlechterkunde. Neue Folge. Blätter des Vereins für Familienforschung in Ost-und Westpreußen. Hamburg. 38 Jahrgang. Band. 20. 1990, S. 27–124. A publikációk anyagára, a litvánok vezetékneveinek jegyzékeire, statisztikáira stb. litván történészek is támaszkodnak, például Algirdas Matulevičius. Tilžės apskrities lietuviai ir jų pavardės prieš 3 amžius. – Lietuvininkų kraštas. Monografija. Kaunas, „Literae universitatis“, 1995. P. 213–222. Nyelvészeti kutatásokhoz ezek a jegyzékek nem mindig megbízhatók: ellenőrizni kellene, hogy a vezeték- és helynevek átírása megfelel-e az eredetinek. Kelet-Poroszország litván onomasztikájának talán legfontosabb és legbőségesebb forrásai azonban Kis-Litvánia litván plébániáinak egyházi anyakönyvei – a keresztelési, úrvacsorázói, házassági kihirdetési, házassági, konfirmációs és halálozási bejegyzések, amelyeket a XVII. századtól 1944-ig kezdetben litvánul (olykor vegyesen a 11 A katonai egyházak anyakönyveinek katalógusa nyomdai előkészítés alatt áll. 84 német), latin, később német nyelven. Két archívumban őrzik őket – a Berlini Központi Evangélikus Levéltárban (Evangeliches Zentralarchiv, EZA) és a lipcsei Német Genealógiai Központban (Deutsche Zentralstelle der Genealogie). E levéltárak állományainak története és tartalma Litvániában szinte ismeretlen, ezért érdemes erről valamivel részletesebben szólni. 1935-ben a hitleri Németországban hatályba léptek az úgynevezett nürnbergi törvények (Nürnberger Gesetze), amelyek szerint minden lakosnak dokumentumokkal kellett igazolnia két nemzedékre visszamenő „árja származását”. E célból állami anyakönyvi hivatalokat hoztak létre, amelyek az egyházi anyakönyvek bejegyzései alapján állítottak ki dokumentumokat. A különleges genealógiai kutatóintézet (Reichsstelle für Sippenforschung) az Evangélikus Egyház zsinatával együtt gondoskodott az anyakönyvek filmezéséről.12 Mivel a második világháború alatt az egyházi anyakönyvek egy részének eredeti példányai megsemmisültek vagy súlyosan megrongálódtak, a filmekről készített fényképek a háború után sok plébánia egyházi anyakönyvi bejegyzéseinek egyedüli forrásává váltak. A kelet-poroszországi plébániák egyházi anyakönyveit, amelyek a háború után a szovjet megszállási övezet hatóságainak kezébe kerültek, már a háború után filmezték.13 Ezeket az anyakönyveket 1991-ben átadták a Központi Evangélikus Levéltárnak. Így a Központi Evangélikus Levéltár (EZA) keletnémet egyházi anyakönyvi állományai ma a régi Evangélikus Egyház (németül Altpreußische Union) kelet-poroszországi egyházi anyakönyveinek legfontosabb gyűjtőhelyét jelentik (itt más egyházi tartományok hasonló anyakönyveit is őrzik). A levéltár célja, hogy dokumentumpótlást biztosítson azoknak, akik a háborúban elvesztették anyakönyvi bejegyzéseiket (például vagyon öröklése esetén), valamint anyagot szolgáltasson a genealógiai kutatásokhoz. A Központi Evangélikus Levéltár jelenleg mintegy 3700, az 1579–1945 közötti időszakot felölelő kelet-poroszországi plébániai egyházi anyakönyvet őriz.14 A levéltárban őrzött litván plébániák egyházi anyakönyveinek legrégebbi bejegyzései a XVII. század közepéről származnak: Peterswalde (?), 1629–1899; Tilžė, 1673–1799; Žiliai, 1687–1819; Būdviečiai, 1695–1944; Stalupėnai, 1729–1803; Bilderviečiai, 1730–1913; Priekulė, 1732–1877; Kraupiškas, 1736–1904; Vėluva, 1751–1852; Ragainė, 1757–1822; Geldupė, 1780–1809; Įsrutis, 1781–1845; Gavaičiai, 1809–1830; Didlaukis, 1880–1901 stb. Az említett birodalmi genealógiai kutatóintézet által filmezett kelet-poroszországi egyházi anyakönyveket a lipcsei Német Központi Genealógiai Központban is őrzik. 12 Bővebben lásd: Christa Stache. Das Evangelische Zentralarchiv und seine Bestände. Berlin, Alektor–Verlag. 1992. S. 221–223. 13 Ezt a mormon egyház, a „Kirche Jesu Christi der Heiligen der letzten Tage” (USA) tagjai végezték; lásd Christa Stache. Min. darb. p. 221. 14 Verzeichnis der Kirchenbücher im Evangelischen Zentralarchiv in Berlin. Teil I. Die Kirche der altpreußischen union. 3., erweiterteund verbesserte Auflage bearbeitet von Christa Stache. (Veröffentlichungen des Evangelischen Zentralarchiv in Berlin. Herausgegeben von Hartmut Sander. Band 30. –Berlin, Evangelisches Zentralarchiv. 1992. 15 Bestandverzeichnis der Deutschen Zentralstelle der Genealogie. Teil I. Die Kirchenbuchunterlagen der östlichen provinzen Posen, Ost- und Westpreußen, Pommern und Schlesien. Bearbeitet von Martina Wermes, Renate Jude u.a. Verlag Degener and Co, Neustadt/Aisch. Leipzig, 1991. 85 ge15. A legrégebbi, Lipcsében említett könyvek közé tartoznak az insterburgi 1619-es, a tilziti 1647-es, a žuvininkai 1648-as, a laukstyčiai 1663-as, a kaukėnai 1668-as, a žiliai 1685-ös, valamint a būdviečiai és nybudžiai 1695-ös évkönyvei. Az említett levéltárak könyveit de visu áttekintve összefoglalóan elmondható, hogy a Berlini Központi Evangélikus Levéltárban elsősorban egyházi könyvek mikroficéi találhatók, bár eredeti könyvek is vannak. A lipcsei levéltárban mikrofilmekről készített filmfelvételek (Rollfilm) vannak, de egyedi könyvek is, vagyis olyan helységek vagy évek könyvei, amelyekkel a Központi Evangélikus Levéltár nem rendelkezik. Ezek közül említést érdemelnek Katyčių 1669–1682-es és 1683–1687-es, Nemirsk iemio 1680–1710-es stb. könyvei. A könyvek (illetve filmjeik) tartalmuk és jelenlegi állapotuk tekintetében egyaránt változatosak. Mindenekelőtt a litván vezetéknevek számában különböznek egymástól. A litván és német vezetéknevek arányából arra lehet következtetni, hogy az akkori litván plébániákon nem mindenütt kizárólag litvánok éltek: minél félreesőbb volt a plébánia, annál nagyobb arányban fordultak elő litván vezetéknevek. A városokban és kisvárosokban kevés a litván vezetéknév. Például a königsbergi Szent Erzsébet litván plébánia 1683-as könyveiben, akárcsak a klaipėdai templom könyveiben, egyáltalán ritkák a litván vezetéknevek. A 17. századi Vėluva, valamint a 18. századi Gumbinė, Įsrutis, Stalupėnai és más kisvárosok templomi könyveiben is szinte egyáltalán nincsenek litván vezetéknevek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e kisvárosok környékén ne éltek volna litvánok: hiszen csak a fennmaradt könyvek alapján ítélünk. Fontos megjegyezni a kéziratok (és az azokból készült filmek, mikroficék) minőségét is. Nem minden könyv olvasható egyformán könnyen. A különféle okok – szétszórt, sietős kézírás, nem mindig gondos bejegyzések (hiszen takarékoskodtak a papírral), a papír minősége, a kifakult vagy elmosódott, olykor a lap másik oldalára is átütő tinta stb. – miatt a könyvlapokon található szövegek talán egytizede olvashatatlan marad (elolvasásukhoz a szöveg restaurálására lenne szükség). A másolatok gyakran tovább rontják a szöveget, szinte olvashatatlanná téve azt. A litván onomasztikai kutatások eddig elsősorban a Litván Nagyfejedelemség forrásainak adataira támaszkodtak. Igaz, a Kis-Litvánia litván plébániáinak anyakönyvei közül bizonyos mennyiség – más történelmi dokumentumokhoz hasonlóan – a Litván Tudományos Akadémia, a Litván Nemzeti Martynas Mažvydas Könyvtár és a Vilniusi Egyetem könyvtáraiban található. E könyvek közül nem mindegyiket leltározták; tartalmuk nyelvészeti jelentőségét mindmáig nem írták le. A vilniusi levéltárak forrásainak személyneveit is alig kutatták. Meg kell jegyezni, hogy a Litván Nyelvi Intézet Névkutatási Osztálya idén kezdi gyűjteni Kis-Litvánia személy- és helyneveit16. Az említett németországi levéltárak dokumentumaival való első ismerkedés (pontos jegyzékük csak a források alaposabb tanulmányozása után állítható össze) arra enged következtetni, hogy a németországi levéltárakban található valamennyi, a litvánok névanyagára vonatkozó anyag a litván történeti onomasztika új forrása. Ezért időszerű több tízezer személy- 16 Genovaitė Kiškienė. A kelet. -ait- képzős vezetéknevekről az egykori Kelet-Poroszországban. – Baltistica, XIX (2), 1983. p. 179–183. 86 név- és helynévmutató-kartotékát, amely a 16–20. századi litvánok névanyagát képviseli. A Litván Nyelvi Intézet Névkutatási Osztálya gyűjteményének ilyen módon történő bővítését a legnevesebb litván onomasztikai kutató, A. Vanagas professzor, habilitált doktor különösen támogatta; nem kevésbé érdeklődik iránta Z. Zinkevičius akadémikus és V. Maciejauskienė habilitált doktor. A kartoték a nyelvi kincs bányája lenne, amelynek „bányászokra” is szüksége volna. Ez eddig fel nem használt forrás lenne Kis-Litvánia antroponímiájának és toponímiájának történetéhez. A litván vezetéknevek kialakulásának, valamint a személy- és helynevek eredetének, képzésének, elnémetesítésének és egyéb problémáinak vizsgálata révén a kutatási eredmények kiegészítenék és bővítenék a litván névanyag tanulmányozásának eddigi következtetéseit, és biztosítanák a litván történeti onomasztika fejlődését17. Természetesen a tervezett kartoték létrehozása nem egynapos munka; külön projektre és annak finanszírozására van szükség. Mindenekelőtt olyan emberekre van szükség, akik képesek összeállítani a kartotékot. Berlinben tárgyaltunk a „leggazdagabb vezetéknevű emberrel”, a Központi Evangélikus Levéltár (EZA) igazgatójával, Hartmut Sander doktorral. Sander úr megérti a projekt tudományos jellegét, és közreműködött abban, hogy levéltára anyagának egy része gyorsabban eljusson Vilniusba. (Ezért őszinte köszönetünket fejezzük ki neki.) Az első másolási munkálatokat Vilius Petraitis, a Kis-Litvánia Alapítvány elnöke támogatta anyagilag. Meg kell találni a szükséges forrásokat a dokumentumok másolására és az anyag berlini és lipcsei gyűjtésére. Hálás vagyok a berlini Történeti Bizottság elnökeinek, Klaus Zernach prof. dr. h. c.-nek és Volfram Fischer professzornak, valamint a Fritz Thyssen Stiftung alapítvány elnökének, Rudolf Kerscher doktornak, hogy lehetővé tették számomra a németországi levéltárakban való munkát. KIS-LITVÁNIA LITVÁN ONOMASZTIKÁJÁNAK FORRÁSAI NÉMETORSZÁG LEVÉLTÁRAIBAN Összefoglalás A tanulmány a 16–20. századi litván személy- és helynevek forrásait tárgyalja, amelyek a litván közösségek egyházi anyakönyveiben és Kelet-Poroszország más irataiban találhatók a Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában (Berlin), az Evangélikus Központi Levéltárban (Berlin) és a Német Genealógia Központi Irodájában (Lipcse). Ezek a levéltári anyagok Litvániában eddig szinte ismeretlenek, és a litván onomasztika történetének aktuális kutatási tárgyát képezik. 17A berlini Evangélikus Központi Levéltár forrásainak kutatása most kezdődik, lásd Aušra Šeškutė, Vincentas Drotvinas. Ragainė körzetének litvániai lakosai családneveiről és keresztneveiről. – Litván nyelv: kutatók és kutatások: Az első litván könyv – Martynas Mažvydas katekizmusa – megjelenésének 450. évfordulója alkalmából. Litván Nyelvi Intézet. A konferencia előadásainak tézisei. 1996. október 23–24. 32–33. o. 87