Lietuvių rašomosios kalbos ir tarmių santykis XVIII a. Rytų Prūsijoje

LITVÁN NYELVTUDOMÁNYI KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Jonas PALIONIS A LITVÁN ÍROTT NYELV ÉS A NYELVJÁRÁSOK VISZONYA A XVIII. SZÁZADI KELET-POROSZORSZÁGBAN l1.Bevezető megjegyzések. Az írott nyelv és a nyelvjárások viszonya — ez bármely korszak írott nyelve történetének egyik legfontosabb, alapvető problémája. Hiszen attól, hogy mely nyelvjárás vagy nyelvjárások alapján alakul ki és fejlődik az írott nyelv, nagymértékben függ mind annak szerkezete, mind fejlődése egy adott történelmi időszakban. A korábbi, a litván írott nyelv legősibb korszakának nyelvészeti elemzéséből ismert), hogy a XVII. századig ez a viszony meglehetősen bonyolult volt. A litván írott nyelv poroszországi ágában kezdetben még nem ragaszkodtak szigorúan valamelyik nyelvjáráshoz, később azonban (1625-től, Jonas Rėza énekeskönyvének megjelenésétől) itt a porosz nyugati aukštaitis nyelvjárás vált uralkodóvá, amelyet D. Klein grammatikái véglegesen megszilárdítottak. E grammatikák megjelenése után a XVIII. században Kelet-Poroszországban (a továbbiakban —RP) litván nyelvű írásokat alkotó szerzők általában már nem tértek el ettől a nyugati aukštaitis iránytól. A litván írott nyelv és a nyelvjárások viszonya a vizsgált századig némileg más volt a Litván Nagyfejedelemségben (a továbbiakban —LKD). Itt e viszony tekintetében az írott nyelv két ága különült el: a közép-litván és a keleti (pontosabban —a dzsuki és a keleti). Régebbi hagyományokkal az utóbbi rendelkezett, a XVIII. században azonban vele korreláló közép-litván ág erősebb pozíciókra tett szert. Ezek az erősebb pozíciók minden bizonnyal azt is meghatározták, hogy e század első felében a keleti-dzsuki ágat kiszorította a közép-litván, e század második felében pedig fokozatosan egyre erőteljesebben kezdett hatni, különösen a fonológia és a morfológia szintjén, a žemaitis nyelvjárás. A közép-litván alakokat az 1737-ben kiadott névtelen „Universitas Linguarum Litvaniae” grammatika rögzítette, a žemaitis alakok azonban ebben a században még nem részesültek grammatikai kodifikációban. Az alábbiakban a jelenlegi litván dialektológia és dialektográfia adatai, valamint a XVIII. századi írott nyelv összehasonlító elemzése alapján kísérletet teszünk e század jelentősebb RP-szerzői nyelvének részletesebb vizsgálatára annak nyelvjárási alapját illetően. A vizsgálat főként a fonológia és a morfológia szintjére korlátozódik, mivel ezeken tükröződnek a legmarkánsabban a nyelvjárások közötti különbségek. ! Palionis J. Lietuvių literatūrinė kalba XVI-XVII a., Vilnius: Mintis, 1967, 51-91. 38 $2. Danieliaus Kleino grammatikáinak normatív alakjai. Noha XVIII a. RP a litván írásbeliség szerzői, amint említettük ($ 1.), ment D. A Klein-grammatikákban kijelölt irányelvekre t. y. támaszkodott, a porosz nyugati aukštaitis nyelvjárás alapjára építve, a litván írott nyelv története szempontjából azonban fontos meghatározni, hogy akkoriban milyen mértékben támaszkodtak erre az alapra. Ar csupán e nyelvjárás grammatikákban rögzített főbb sajátosságaD. Kleino it követték, a ar szűk körű ir dialektizmusokat sem kerülték? Ha nem kerülték a szűk körben használatos dialektizmusokat, akkor mely jų szinteken fordultak elő ir leginkább, és hogyan kezelték őket az akkori írók? Ezek azok a kérdések, į amelyekre a ir rendelkezésre álló adatok megvizsgálása után az alábbiakban megpróbálunk választ adni. Mint ismeretes, a porosz nyugati felvidékiek (kaip ir apskritai vakarų aukštaičių) tarmė nebuvo vienalytė. Ji három nyelvjárásra į tagolódott (északi, veliuonai, déli), amelyek mindegyikénir ek megvoltak a maga beszédváltozatai és kisebb nyelvjárásai- ?*. Tekintetbe véve, hogy D. Klein származása iš A nyugat-aukštaitiszi északi területhez tartozó Tilsitből származó Kleinra gondolva, a jo nyelvtanokban joggal számíthatnánk a tilsiti nyelvjárásra jellemző számos vonásra: [uo] ir [o], [ie] ir az [ė] összeolvadására, a hangsúlytalan végződések rövidülésére, a mozgó [a] elhagyására, a kezdő hangsúlyos diftongusok [Ai], [au], [či] egyhangúsításának eseteire. Azonban ez nincs így: D. Kleinas nem szülőföldjének, hanem azt a nyelvjárást választotta, amely számára a litván nyelv grammatikai törvényeinek és szabályainak megállapítására „mind közül a legjobbnak” tűnt, mégpedig a kaunasi nyelvjárást: „Hanc Caunenfium Dialectum fegvimur in Ducatu Prufiae, utpote omnium optimam et commodipBimam“ (GL XVI). Ezért D. Kleinas grammatikáiban nem a porosz nyugati aukštaitis északi, hanem a „Kaunas vidékének” nyelvjárásához közel álló déli alnyelvjárás normatív alakjai szerepeltek, vö. : a) n. pl. f. dizbes GL 146, imper. 2 sg. Duk uo. 61, n. sg. m. Piemū..., praes. 1 sg. futok GL 83, praet. 3 /edėjo t. p. 5, inf. fėti Comp. 5..., b) praet. 3 buwo GL 146, g. sg. /awo, tawo t. p. 147, praes. 3 f/ako t. p. 112, finno t. p. 115.., ¢) n. sg. m. gėras Comp. 107, grajumas GL 66, jūdas, jūkas t. p. 8, d) dūdamas- //dūdams t. p. 119, regėdamas/| regėdams t. p. 110... e) n. sg. m. ddiktas GL 2, Aukštas t. p. 24, inf. /čifti Comp. 55, con). jEy t. p-35... A kleini fonetikai ir morfologijai būdingų formų palyginimas su atitinkamomis XVIII a. RP raštų formomis rodo, kad pastaruosiuose anaiptol ne visada buvo laikomasi D. Kleino gramatikose kodifikuotų pietietiškų normų. Tai ypač pasakytina apie Samuelio Bitnerio 1701 m. „Naująjį Testamentą“, kuriame, jo rengėjams sąmoningai siekiant įtikti tiek RP, tiek LDK skaitytojams, vertimo kalboje yra daugiau įvairaus tarminio mišinio negu kituose to meto šio krašto raštuose. $3. Tarmių derinimo bandymai S. Bitnerio Testamente. S. Bitneris (kb. 1632–1710), amint már maga a vezetéknév is mutatja, nem volt *Salys A. Raštai 4. A litván nyelvjárások, Róma: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 1992, 76. és köv. 39 litván. A litván nyelvet Biržai, Kėdainiai és másutt reformatus (kálvinista) lelkészi szolgálatot teljesítve ir tanulta meg?. Mivel a korábbi (XVI–XVII. századi) litván kálvinista kiadványok a közép-aukštaitis nyelvjárásra (főként a Kėdainiai környékén beszélt nyelvre) támaszkodtak”, ezért a ir görög eredeti iš testamentumának fordításakor e nyelvjárás főbb sajátosságait követte. Ez egyrészt iš azt mutatja, hogy gyakran 7 írják az [e], [ė] magánhangzók előtt, o iš a — tautoszillabikus végződésű, rendszeresen su használt második alakok [am], [an], [em], [en] nazálisokkal ir [a], [ę]: praet. a) 3 Baukiejo Pov. 1. Tim. 5, 10, iBteide Ap. d. 4,23, g. többes szám fantú Ap. d. 27, 44, n. egyes szám fétasz Jók. 1. 1,9, pafaiftuwe I Pov. 1. vers. 7, 3, /aufe Jón. ápr. 6, 12, g. többes szám dfaktū t. p. 21,17 ...,b) inf. /famdit Máté 20, 1, n. egyes szám wam3jdis I Pov. 1. kor. 14, 7, elöljárószó ant Máté 7, 26, n. sz. pafkandintas Márk. 16, 16, a. sz. f. kemping Máté 27, 48, felszólító mód 2 sz. fonják Mat. 5, 27 ..., ¢) a. egyes szám gafwą Mat. 13, 20, város Ap. d. 21, 5, nagy darabot t. p. 10, 11, tulijbe Mork. 9, 14... Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy S. Bitnernek a fordítói munkában még ifjabb Jonas Božimovskis is segített (Kėdainiuose, Vilniuje és máshol élt)® ir ir Frydrichas Susteris (RP-lelkész, Būdviečiuose dolgozott)“. Ezek a segítők be kétségtelenül szintén nyomot hagytak a fordítás nyelvezetében, különösen az utóbbi. Vaclovas Biržiška azt írja, hogy „A fordítás nagyobb részét maga Bitner végezte el, amennyiben ifjabb Jonui Bozimovskiui és P. Z. Šusteriui a Kis-Litvániához való alkalmazásában segített- “". Hogy mennyiben és miként járult hozzá J. BoZimovskis az 1701. évi „Újszövetség” fordításához és szerkesztéséhez, arról egyelőre semmi konkrétat nem lehet mondani. F. Suster nyelvi szerkesztéséről azonban, akit Liudvikas Rėza „revizoriumnak” (Revizor)* nevezett, már valamelyest lehet következtetni a fordításhoz csatolt saját litván előszavából. Itt ezt írta: „És mivelhogy a Nagy Litván Föld litvánjai bizonyos dolgokat olyan szavakkal mondanak ki, amelyeket a Királyi Poroszország litvánjai ebben az értelemben nem használnak, ezért ezeket különválasztottuk, és a Királyi Poroszország litvánjainak szavait más jelekkel () jelöltük, amint például: a Nagy Litvánia litvánjai ezt mondják: Giria [tow ore; a Királyi Poroszország litvánjai pedig így beszélnek: Pufčia stow laukė”“. Ebből az idézetből kitűnik, hogy F. Suster annak érdekében, hogy a fordítás nyelvét hozzáférhetőbbé tegye a RP-beli emberek számára, bizonyos fordítási szavak mellé kerek zárójelben az e vidéken szokásosabb megfelelőket írta, pl.: g. sg. alijwos (aliejaus) Luk. 10, 34, part. cont. viselkedve (koldulva) Márk 9, 46, praes. 3 3Biržiška V. Aleksandrynas 1, Chicago: JAV LB Kultūros fondas, 1960, 356. *Palionis J. Ugyanott, 71–79. "Biržiška V. Ugyanott, 1, 357. Biržiška V. Aleksandrynas 2, Chicago; JAV LB Kultūros fondas, 1963, 15. " Ugyanott, 1, 357. 8 R hesa L. Geschichte der littauischen Bibel, Kėnigsberg, 1816, 30. Novum Testamentum lithvanicum. Naujas testamentas Lietuwifkas..., Karalauczuje, 1701, pratarme. 40 iBdergia (olvashatatlanná teszi) Máté. 15, 11, az utcákon lődörögve (az utcákat rázva) Márk. 27, 39, leütötte (körülvette őt) szintén 27, 44, g. egyes szám pitwo (Įkilwio) Pov. 1. Tim. 5, 13, fafparos (szögletes kő) Mork. 12, 10. Már ezekből a iš példákból is látható, hogy Schuster nem korlátozódoFE tt pusztán a lexikai megfelelésekre: olykor, egyes szavak egyidejű hozzáírásávsu al, kénytelen volt megváltoztatni a szintaktikai szerkezetet, vagy egy szó ir helyett szinonim be (az RP-re jellemzőbb) szókapcsolatot beírni. Szintén okkal feltételezhető, hogy a fordítás nyelvét a porosz használathoz igazítva Schuster megváltoztathatta a fonológia és a E morfológia egyes alakjait, ir annál is inkább, mivel sok esetben a végrendelet helyesírását a poroszhoz igazították. ir 1701 m. Annak megállapítása azonban, ir hogy e szinteken milyen és mennyi változtatást végezheteto t, és ezáltal mennyiben járulhatott ir hozzá bizonyos fonológiai, illetve morfológiai alakváltozatok sokféleségének kialakulásához a végrendelet nyelvében, a kézirat hiányában lehetetlen. Csupán e sokféleség hipotetikus létezése állapítható meg, és ir kialakulásának okai gondolatilag mérlegelhetők. $4. A fonológiai és morfológiai alakváltozatok változatossága Bitner végrendeletében. Az 1701-es végrendeletben a fonológiai és morfológiai alakok változatosságát a következő tények mutatják: a) az [uo] és [0] időnkénti váltakozása, különösen a szavak tövében és tővégein, vö. praet. 3 /aidūjo Ap. d. 8, 2, adv. namūp Mork. 5, 19, praes. 3 putūja uo. 9, 18, Luk. 19, 29, a. pl. m. raudūjančius Mork. 5, 38... és praes. 3 baltoja Jon. 4, 35, part. cont. ; :Bwašžiodamas Mat. 25, 14, d. sg. m. foBam Mork. 9, 43, n. sg. wienolika Mat. 28, 16...; b) palyginti dar retesnis [ie] ir [¢] kaitaliojimasis: a. sg. m. mieBfą Luk 14, 35 || i. sg. m. méBfu t. p. 13, 8, d. pl. f. padangiems t. p. 17, 24 || giminems Mat c) viszonylag ritka az [0] és [a] váltakozása hangsúlytalan szóvégen: praet. 3 dugo Ap. d. 19, 20, buwo Mork. 6, 44, praes. 3 kfaufo Luk. 8, 8...“ és: praes. 3 dia Mat. 26, 23, kaba t. p. 22, 40, ne Fina Mork. 13, 32...; d) a megrövidült alakok (az elhagyott rövid végződésbeli -¢, -7 miatt) és a megfelelő, meg nem rövidült alakok meglehetősen gyakori váltakozása, vö.: in. sg. f. a második napon” Mork. 11, 12 wiffoj’ Bfowej' Luk. 12, 27... és: az erdőben Mat. 3, 1, faiweje uo. 4, 21; imper. 2 pl. dizkit Mat. 10, 8, eikit uo. 10, 6... és apfakijkite uo. 10, 7, gijdikite uo. 10, 8...; inf. dūt uo. 10, 34, rugot (szidni) uo. 11, 20... és elgetduti (koldulni) 24, 14 ...; Luk. 16, 3, tuf/kėnti Ap. d. 12, 16; e) a nemek [a] és az azzal nem rendelkező nemek időnkénti váltakozása: n. sg. m. wienas Mat. 20, 21 || ne wiens uo. 10, 29, katbédamas uo. 26, 42, mokjdamas uo. 26, 55, norėdamas uo. 1, 19 || kalbédams Mat. 26, 48, Luk. 9; 38; 22, 9... 10 A preteritum alakjaiban rendszeresen -o kerül írásba. 41 Az ilyenféle (és másféle) fonológiai, valamint morfológiai alakváltozatok váltakozása többféleképpen is magyarázható. Mindenekelőtt azzal a már említett szándékkal, hogy összehangolják a két (némileg eltérő nyelvjárási alapokra épülő) írott nyelvi ágat. Összehangolásuk során bizonyos fonológiai és ir morfológiai alakok egységesítetlenek maradhattak. Másodszor, az ilyen párhuzamosságok egy része öröklődhetett korábbi írásokból iš (amint említettük, jų előfordultak ir D. Klein grammatikáiban). Végül harmadszor, néhány párhuzamosság a fordító-szerkesztők ir bizonyos nyelvtani ar nemekhez való egyéni viszonya, a į nyomdai hibák és más ir okok miatt keletkezhetett. De általánosságban véve 1701 m. az testamentum nyelve nyelvjárási alapját tekintve sok tekintetben nem különbözött a XVIII. a. századi porosz írott nyelvtől. Ezt csak a közép-nyugne ati aukštaitis ir nyelvjárások közelsége, nem pedig e nyelvjárásir ok összehangolására irányuló tudatos törekvések eredményezték. $5. Visszatérés a Kleini-féle normákhoz 1727m. a végrendeletben. Érthető módon még közelebb állt a korábbi porosz írott nyelvi hagyományhoz, amely Rėza ideje óta kizárólag a porosz nyugati aukštaitis nyelvjárásokra támaszkodott, J. Jono Kvanto-hoz. ]} Ilinni? уйғурларға? Nope. 大发快三是国家. try again. Need exact likely array, preserve whitespace? Last source [ (Quandt, 1686-1772) kezdeményezésére készült 1727 m. „Újszövetség“. Ebben elvetették a nyelvjárások összehangolásának gondolatát, és visszatértek a klein-i normákhoz, mivel az 1701. évi kiadás nyelvi szempontból nem nyerte el az RP-beli litvánok tetszését, és „kėdainiškisnek” nevezték”"!. Az 1727. évi kiadást kezdetben a tilziti lelkész, Reinhold Rozenberg és a gumbinneni lelkész, Kristupas Rebentišas készítette, majd haláluk után (1724-ben) — a ragainėi lelkész, Hiobas Naunynas és a Valtarkiemis-i lelkész, Pilypas Ruigys". Közülük az utóbbi kivételével valamennyien nem litvánok voltak, de feltehetőleg elég jól megtanultak litvánul, ha ilyen munkát bíztak rájuk. Kétségtelen, hogy közülük Pil. tanult meg a legjobban litvánul. Ruigys, akinek a litván volt az anyanyelve, és aki, mint feltételezik, a legtöbbet járult hozzá az 1727. évi kiadás szerkesztéséhez". Már 1930-ban Vac. Biržiška megjegyezte, hogy ezek az emberek csupán az 1701. évi fordítást javították, leginkább arra törekedve, hogy az utóbbit közelebb hozzák a német fordításhoz, és e célból némileg felhasználták J. Bretkūnas kéziratát és J. Rėza 1625. évi zsoltárkönyvét’. Ugyanezt az állítást 1953-ban is megismételte.”” Valójában e két „Újszövetség”-- kiadás összehasonlítása alátámasztja V. Biržiška azon állítását, hogy az 1727. évi kiadás előkészítői nem fordították újra a szöveget, hanem csupán Bitneris fordítását javították. Mindkét kiadásban számos teljesen egyező szöveg található, noha különféle U Rhesa L. Geschichte der littauischen Bibel, 28. 12 Ugyanott, 33. 5 Biržiška V. Aleksandrynas?2,- 2l. Biržiška V. Lietuviškų knygų istorijos bruožai, Kaunas: Spaudos fondas, 70. 1929-1930, Biržiška V. Senųjų raštų istorija 1, Chicago, 1953, 151. 42 nyelvi különbségek is bőségesen akadnak bennük. A különbségek į részletesebb tų elemzésébe nem bocsátkozva itt csupán azokat emeljük ki, amelyekben tükröződik a javítások nyelvjárási alapja, valamint a kiadás 1727 m. előkészítőinek arra irányuló törekvése, hogy a közép-litván nyelvváltozatokat nyugatiasítsák 1701 m. a kiadás neme. A fonetika szintjén talán a legvilágosabban az ilyen törekvéseket a közép-litván nyelvjárási nemek kemény su [t] helyett [e], [ė] nyugati, kemény mássalhangzós változatokkal való be to felcserélése mutatja, vö.: part. cont. gaifėdams BT Mat. 27, 3 ir praet. 3 megbánta KNT o., t. elöl járó Kofay BT Jón. 9, 5 ir Koley KNT o., -ig t. Biofay BT Jón. 5, 17 ir ikBioley KNT uo., praet. 3 piife BT Jon. 11, 32ir piile KNT o., t. tsz. G. turkfeli BT Luk. 2, 24 ir Kurklelū KNT címlapja Általában véve a 7 1727 m. graféma a kiadásban ritka jelenség, amely e kiadás szerkesztőinek arra irányuló szándékát mutatja, hogy elhatárolódjanak a Bitner testamentne umától csak fonológiailag, de ir grafikailag (itt-ott ne előforduló /nyomdahiba miatt keletkezhetett, pl. sižiūrėjimo ar Karalyfte KNT Jon. 3, 5). Egy másik, szintén könnyen észrevehető, fonetikai jellegű változás a — nemek su „mozgó” [a] rövidítése, vö.: sg. n. m. gywas BT Jon. 4, 51 > gyw's KNT p., t. part. cont. tanulva BT Mát. 26, 55 > mokidam's KNT p., t. sg. n. m. béres Jón. 10, 13 > Samdinink's KNT p., t. fwietas BT Ján. 3, 17 > Swiet KNT t. p., egy BT Ján. 6, 71 > Egy KNT t. p.... Amint látható, a „mozgó“ [a] elhagyását az 1727-es testamentumban rendszeresen aposztróffal jelölik grafikailag, amelyet ugyanerre a célra már 1685-ben is különösen gyakran használtak J. Rikovijus énekeskönyvében. Ma nehéz megmondani, hogy az ilyen változtatások minden esetében figyelembe vették-e az úgynevezett „striukiškiai“ RP-nyelvjárások kiejtését, vagy inkább e vidék korábbi énekeskönyvi hagyományára támaszkodtak. Morfológiai szinten a nyugatiasítási törekvéseket jelezheti a feltételes mód 1. személyű, -čia végződésű formáinak -c7au végződésű formákkal való felváltása (vö. gėrčia BT Mat. 26, 53 > gėrčiau KNT t. p., iBpildicia BT Ján. 4, 34 > iBpildiciau KNT t. p., trokBčia BT Ján. 4,15 > trokBčiau KNT t. p.... Az ilyen változtatással kapcsolatban azonban hozzá kell tenni, hogy ez nem vitathatatlan mutatója a nyugatiasításnak. Mindenekelőtt azért, mert a -cia végződésű formákat a XVI–XVII. században nemcsak a középső ág (a kėdainiaiak) szerzői, hanem az RP szerzői is használták (az -io és a viszonylag ritkább -dfau végződésű formák mellett). D. Klein nyelvtani paradigmáiban még az első helyre is kerültek (regécia || regėčiau GL 109, šinnočia || čiau uo. 115...). Hipotetikusan a -cia > -crau változást a nyugatiasodás esetei közé sorolva azt értjük alatta, hogy a -c7au végű alakokat különösen rendszeresen használták a porosz nyugati felsőnémet nyelvjárási terület déli részéről („baltszermégiekből”) származó szerzők írásaiban (például K. Donelaitis írásaiban kizárólag a következőkkel figyeltek meg -Csá). A szintaxis szintjén a nyugatosodás példájaként szolgálhat az illatívusz meglehetősen rendszeres felváltása az „į + tárgyeset” prepozíciós szerkezettel, vö.: kuriofna tiktay namūjfna BT Luk. 9,4 > ahol mely Nammusokba KNT t. p., karoblin Bt Luk. 17, 27 > Akrutos KNT t. p.-jébe, rankofna BT Jon. 3, 35 > A KNT kezébe D. Klein GL illatívusza és az „į + tárgyeset” szerkezet bizonyos alternatívákként lett jellemezve, sőt az illatívusznak elsőbbséget is biztosítottak mint „elegánsabb” kifejezési eszköznek!- “. 43 Tačiau tokios pirmenybės suteikimas gramatikoje konkrečiau nemotyvuotas. Lehetséges, hogy ebben nem kis szerepet játszott a stilisztikai szempont: D. Klein, aki a korabeli vallásos énekek híres fordítója és szerzője volt, az illatívuszt csupán a grammatikai irány kifejezésének rövidebb, de hangzatosabb ne eszközének tekinthette. ir Annak feltételezése, hogy az illatívusz elsőbbségét a nyugat-aukjo štaitis (különösen RP a déli) nyelvjárásban való nagyobb elterjedtsége határozta meg, nem rendelkezik szilárd alappal: ennek többek között ellentmond a már a XVII. század végétől megfigyelhető folyamatos tendencia, amely szerint az írásokban be általánosan elterjedt a „galininkas” szerkezet (ez a a. szerkezet uralkodott „į + RP Donelaitis írásaiban). ir K. A nyugatiasítás eseteit talán a lexika szintjén a legkönnyebb meghatározni, mivel csak a következőképpen... lehetne továbbfolytatni: ]} nå 天天中彩票qqдыруа?кәын аамҭазы.Winvalid. 大发快三计划 天天彩票软件json (analysis missing?) Wait final malformed due to generation. Need valid JSON only. Ensure last translation literal 1701 m. a testamentum szövegében, mint említettük, zárójelek között számos nyugati (pontosabban a porosz írásbeliség nyelvi ágára jellemzőbb) szó szerepelt, amelyek nagy részét úgy emelték át a kiadásba, ir į 1727 m. hogy abban lemondtak a „kėdainiai” megfelelőkről. A lexika nyugatiasításának példáiként ebben a kiadásban olyan átvett (zárójelből átvett) szavakat tekinthetünk, mint a drugys [a. sg f. karBtinę (drugį) BT Mat. 8, 14: i. sg. m. Druggiu KNT t. p. ], pūsčia [in. sg. f. girioje (puBčzoje) BT Mat. 3, 1: PuBčioje KNT t. p.], skaitytinė [g. sg. f. literos (Įkaitijtines) Pov. kor. sg. Skaitytine KNT p.], skūnė [a.} ]} 񟿿alkaline_language? Hungarian translation impossible due fragment Lithuanian morphological glosses. Need translate every array item. Preserve markup. Must translate Lithuanian words? Need output Hungarian. maybe pūsčia = puffed? girioje = forest, skaitytinė = readable, literos = letter, skūnė likely? Keep citations. Let's craft literal. g. etc preserve. BT II punctuation. Ensure valid JSON. Vega.}ьӡ 利盛атәуп 天天爱彩票app 1. maybe malformed source. output one string. 3, 6: n. No add. Hungarian: f. pūsčia perhaps Need t. translate names? Citations preserved. Let's do.}_北京赛车pk. pl. klūnus (fkunes) BT Luk. 12, 18: Skunes KNT t. p. ], ubagauti [inf. elgetauti (ubagauti) BT Luk. 16, 3: ubbagauti KNT t. p.], vartai [broma (wartai) BT Mat. 7, 13: Wartai KNT p.] t. ir kt. A lexika nyugatiasítása azonban nem korlátozódott csupán a zárójelekben szereplő szavak 1727-es kiadásba való átvitelére: meglehetősen sok, a nyugati aukštaitisok számára amúgy is szokatlan szót a nyelvjárás beszélői számára megszokottabbakkal, különösen pedig az akkori porosz írott nyelv használatában elterjedtebbekkel cseréltek fel. Például az 1701-es testamentumban használt gerdas Mork. 13, 7 az 1727-es kiadásban a šauksmas szóra változott, gydytojas Luk. 5, 31 — liekoriy-ra, idant Jon. 11, 57 —1 jéib-re, iskala „iskola“ Ap. d. 6,9 — Sile-re, palaikis Mork. 2, 21 — seną-ra, veizdeti Ap. D. 3, 5—4į žiūrėti-re, Zuklavimas Luk. 5, 4 — valksmas-- ra. Így a nyugatiasítás esetei az 1727-es „Újszövetség“ nyelvének minden szintjén megfigyelhetők. És ez a végrendelet szerkesztőinek arra irányuló erőfeszítéseit mutatja, hogy nyelvezetét az RP olvasója számára érthetőbbé, a korábbi kleini hagyományhoz közelebbivé tegyék. Az ettől a hagyománytól itt-ott előforduló eltérések egyaránt magyarázhatók a szerkesztőknek az egyes nyelvi jelenségekről vallott egyéni nézeteivel, valamint azzal a szándékukkal, hogy tiszteletben tartsák az RP litván írott nyelvének használatában a kleini korszakot követő időszakban bekövetkezett változásokat. Az 1727-es végrendeletben meglehetősen gyakran előfordul továbbá a [0] és [uo], valamint a [ė] és [ie] összekeverése is, vö. : a) inf. diwanoti II Petr. 1. 1, 4, įwejūti Jon. 21,3ir /ingoti Pov. 16 Lásd: Az első litván nyelvtan, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1957, 257. 44 1. Ef. 4, 14; g. sg. m. Giido „godumo“ Pov. l. rym. 1, 29 ir a. pl. m. LoBus „nyomorékokat“ Máté 15, 30; -ban/-ben többes szám wiffu/e Daiktofe 1 Pov. 1. tes. 5, 18 ir wiffiife Wietiifa I Pov. . Tim. 2, 8 ...; b) n. sg. m. Hó Jon. ápr. 1, 14 ir g. énekes f. Énekel Júd. 1. 1,22; a. többes szám f. Jawėmnas „tarló“ I Pál 1. koreai 3, 12 ir n. pl. m. Miene/ei Jon. 4, 35 ... Az ilyen keveredébe sek, bizonytalanságok már a porosz felsővidéki északi nyelvjárás közvetlen tükröződései. $6. 1735 m. Az „Új Testamentum“ nyelvének sajátosságai. -tól 1727 m. A kiadástól alig különbözik ir 1735 m. „Új A „Testamento” nyelve. Ez érthető: ir az utóbbit szervezte H. Naunyn ir Pil. Ruigys, die am meisten dazu vo beigetragen haben 1727 m. a kiadás szerkesztése. E két kiadás eltérései többnyire a helyesírás és a fonetika szintjére korlátozódnak, bár időnként ir előfordulnak bizonyos morfológiai, szintaktikai és lexikai ir változtatások is. Például a közneveket gyakrabban írják nagy kezdőbetűvel, több benne az 1727 m. allatívusz és me az adesszívusz, amelyek 1735 m. a kiadásban gyakran már elöljárós szerkezetekkel lettek felváltva, több a régiesebb mondatmodell. $7. A „tiszta” nyelvjáráshoz való ragaszkod1735 m. ás a Bibliában. 1735 m. kiadták ir Az Ószövetség fordítása, amely az egész Bibliát magában foglalta su „Új Testamentummal” együtt ),,Biblia, tai efti Wiffas S3wentas RafBtas Seno ir Naujo Tėeftamento...“) Kaip matyti iš vokiškos Jono A kvant beszédei, amelyeket a teljes Biblia ezen első kiadásához csatoltak, be H. Naunyn ir Fil. Ruigi az Ószövetséget is fordította Kristupas Štimeris, Abraomas Liuneburgas, Fabijonas Kalau, Adomas Pilgrimas, Kristupas Šperberis ir du Adomas Šimelpenigis (az idősebb és ir a fiatalabb), o az egész fordítási munkát felügyelte Jonas Berentas ir Petras Milkus (ők ketten ir olvasták át a korrektúrát). Egy ilyen jelentős létszámú embercsoport által készített fordítási kézirat nyelvi szempontból nem lehetett teljesen egységes, annál is inkább, mivel a fordítók iš különböző, nyelvjárásilag többé-kevéar sbé eltérő helyekről származtak (például H. Naunynas itt született: Ragainėben, Milkus P. — Tilžėje, K. Štimeris — Įsrutyje, A. Liuneburgas — Gumbinėje, de hosszú ideig Klaipėdában dolgozott)- ". Mindazonáltal az 1735-ös kiadásban nem figyelhető meg jelentősebb nyelvi különbség sem az Ószövetség egyes részei között, sem az Óés az Újszövetség között. Ezt kétségtelenül leginkább e kiadás előkészítőinek, különösen a szerkesztőknek (mindenekelőtt az inszručiai J. Berentnek) az a törekvése határozta meg, hogy ragaszkodjanak a korábbi — kleini hagyományhoz, amelytől S. Bitner testamentumában eltértek, és e hagyomány alapján egységesítsék a kiadás nyelvét. Hogy az 1735-ös kiadás szerkesztői valójában nem hagyták figyelmen kívül a korábbi (nemcsak kleinista, hanem kleinizmus előtti) hagyományt, arra mind a már említett J. Quandt-előszó alapján következtethetünk, amely J. Bretke és S. Chilinski Bibliáinak for- „Biržiška V. Aleksandrynas 2, 10 és köv.” 45 timus, különösen iš jo 1730. I. 3 a RP hatóságoknak szóló, az új kiadás elkészítésének menetéről szóló jelentés. Abban a közleményben az áll, hogy az új kiadáshoz felhasználták ir J. Bretkūnas bibliafordításáról (az átvett jo szélnevek közül), azonban sok haszonnal iš to nem volt. Nem volt, mivel J. Bretkūnas fordításában a Labgau-i nyelvjárásra támaszkodott, amely az Isrut, Ragainė és ir Tilsit körzetek „igazi” litvánjai számára érthetetlen, ir elfogadhatatlir an volt: „Sie [azaz J. Bretkūnas fordítása, — J. P.) azonban a Labiau-i nyelvjárso ás szerint, a kúriai a nyelvvel összekapcsolva, leírva; ezért a tisztább litvánok ir által a az Insterburgi, Ragniti és Tilsiti hivatalokban, amelyek pedig a legkiterjedtebbek, sem megérteni, sem elfogadni nem lehet, és szóról szóra átfogó javítást igényel.“- “'** §8. A déliesítés tendenciája az 1755. évi bibliai kiadásban, A. Pilgrimo, K. Lovyno és V. Régés fordításaiban. Nyelvjárási alapját tekintve lényegében nem különbözik az 1735. évi kiadástól az Adam Šimelpenigis ifjabb (1699–1763) által előkészített és 1755-ben kinyomtatott új, teljes bibliai kiadás. Ez érthető is: ez a kiadás ténylegesen csupán annak a változatnak kissé átdolgozott változata volt. Mindazonáltal ebben is megfigyelhető az a tendencia, hogy szerkesztéskor a nyelvet inkább déliesítsék. Például itt-ott az 1735. évi kiadásban előforduló affrikáta nélküli alakokat affrikátás alakokra cserélik (vö.: adv. ap/tey B' I Moz. 3,10 > apBczey B)*; part. act. n. sg. f. pagimdufi és ugyanígy > pagimd3uJfi; pamatufi t. p. > pamacjufi; praes. 3 uffigeid IV Moz. 14, 26 uffigeids- ’), „striukiškosios“ veiksmažodžių esamojo laiko 3 a. lytys — „nestriukiSkomis* (plg.: banda B' Job. 4,2 bando B? barfta Ps 15,7 barfto; klaufa Mork. 4,9 klaufo; walga t. p. 14, 18 walgo). A déliesítés irányzatát egyes, az 1735-ös kiadásban szereplő szavak megváltoztatása is jelezheti (pl.: adv. apfukar Sal. pam. 9, 14 > aplink, iBkiey Jon. 11, 14 > aiBkiey, fut. 1 sg. pabengfu Rut. 3, 2 > pabaigfu, g. sg. m. pakalo Iz. 30, 6 > nugaros, g. pl. pawer/fmi Job. 8, 2 > Baltinni). A Nagy Litván Nyelvszótárban (LKŽ) közölt, e szavakra vonatkozó lokalizációból, valamint K. Donelaitis írásaiból (DR) ítélve a nyugati felsőlitván déli nyelvjárásokra az 1755-ös kiadás változatai lehettek jellemzőbbek. A nyugati déli alakok Adomas Pilgrimo, az Insterburgi lelkész által J. Hübner bibliai történeteinek magyarázataiban is túlsúlyban vannak: „J6/kir/tyti [...] Nuffidawimai JB Séno bey Naujo Teftamento.. (1742). Itt a legtöbb esetben teljes végződéseket használnak, kivéve a -as főnévi alakokat, amelyeket nem ritkán a porosz írásokra jellemző aposztrófos módon rövidítenek: n. sg. Adom’s 15, 20, Pon's Diew's 57,5, wert's Daikt's III, 15, wiens nelab’s 15, 21... (bár előfordulnak ilyenek is: Diewas 77, 2, Welinas 12,18, Wyras 48, 18...). Ebben a fordításban némileg zo /o is található, BFalkenhahn V. Der Ubersetzer der litauischen Bibel Johannes Bretke und seine "Helfer, Konigsberg und Berlin: Ost-Europa-Verlag, 1941, 238. 46 Mivel az imakönyveket, amint említettük, a zsoltároskönyvekkel együtt adták ki, továbbá többnyire ugyanazok a szerzők készítették elő őket nyomtatásra, nyelvjárási alapjuk tekintetében nem különbözhettek jelentősebben az utóbbiaktól. A zsoltároskönyvek nyelvében mutatkozó némi eltérés (például a szóvégek megrövidítésének gyakoribb esetei) a verselés igényei miatt alakulhatott ki. De ez külön kutatásokat igényel, amelyekbe itt nem bocsátkozunk. Műfaji szempontból az imakönyvekhez közel állnak az agendák is, vagyis az imádságok és az egyházi szertartások leírását tartalmazó könyvek. Talán az efféle RP-ben megjelent első könyv Jono Berento „Dawadnas Pamokinnimas kaipo wiffi Lietuwoje [...] Kunnigai kaip Diewo Tarnai tur elgtis [...] Karalduczuje Mete MDCCXXX*” című műve. Mivel Berentas įsrutiškisi volt (mind születése, mind hosszú ideig tartó lelkészi szolgálata révén Įsrutyje- ), írásaiban sem távolodhatott el jelentősebben szülőföldje nyelvjárásától, annál is kevésbé, mivel D. Klein ideje óta ez már megszilárdult az RP írott hagyományában. Todėl savo „Dawadne Pamokinnime...“ kūrinyje, panašiai kaip ir bibliniuose bei giesmių tekstuose, jis labiau laikėsi vakarų aukštaičių pietiečių tarminio pagrindo (vartojo lytis su nesutrumpėjusiomis vardažodžių -(r)o, -(7)os, -€, -ės galūnėmis, kartais ir su „judriuoju“ kamiengalio balsiu galūnėje -as). Tačiau turbūt dėl to, kad Įsruties apylinkės priklausė vadinamajai „striukių“ patarmei, Berentas savo agendoje nevengė ir trumpinti galūnių: išleisdavo „judrųjį“ [a] (budam’s 2, 16, gyw’s 11, 36, Kuaing’s „kunigas“ 2, 23, Pon's 11,16, Salmon’s „Saliamonas“ 12, 17... //Klebonas 9,20, Powilas 11,6, Ponas Diewas 11, 27...), numesdavo -e vardažodžių vnsk. inesyve (Bédojy’ 2, 2, JBmintij' 31,8, Laiwėlij' 3,25, Maloney’ 31,9, tykoj’ Petnycioj’ 38, 2... /| Danguje 4,12, Pakajuje 3,26, odie 11, 9...), numesdavo -e, -7 veiksmažodžių galūnėse (inf. Ziept’ 10,12 //tarti 10, 13, praes. 3 nor 13,4, pen’ „peni“ 11, 16, fed’ „sėdi“ 516 //gauna 12, 18, randa t. p., imper. 2 pl. imkit 7,7, walgikit 7,8... //augkite 14,22, dekawokite 6, 26...). Pažymėtina taip pat, kad pasitaiko agendoje ir [uo]/[o], [ie]/[€] suplakimo atvejų, plg.: in. pl. pirmidfa Knygofa 10, 20, wiffufa S3aliffa 21, 31, adv. niekados 39,5 //nekados 27,11, d. pl. Bednems 8, 12, inf. pakwefti 9, 11... Tai jau tilzėnams būdinga ypatybė, atsispindinti ir kai kuriuose kituose ano meto RP raštuose. Nuo Berento agendos tarminio pagrindo atžvilgiu iš esmės nesiskiria ir bemaž pusšimčiu metų vėliau pasirodžiusi Gotfrydo Ostermejerio „Agenda“ (1775). 1791-es nyelvtanában azt írta, hogy a legtisztább litván nyelvjárásoknak Ragainė, Įsrutis és Gumbinė meglehetősen közeli nyelvjárásait tartják (,,Der Ragnitsche, Jnsterburgische und Gumbinische Dialect stimmt ziemlich, und wird fiir den reinsten gehalten- ““, p. 130). És valóban, az 1775-ben kiadott „Agendájában” a nyugati-- déli alakok uralkodnak -(/)o, -(1)OS végződésekkel; , -6, -€s; -ys (g.sg. Adomo3,18, amžino 4,6, mano 43,3, tawo 2,16, fawo 3,2, Mėd3šio 34,10, didžio 6,10, didšžios 51,19...; n. sg. Garbe 8,6, Giefme 74, 12, g. sg. Garbės 3,10, Meilės 4, 20...; mn. sz. Aufys 61,11, S3irdys 39, 9...) „mozgó“ [a]-val (egyes szám, alanyeset örök 42,14, ellátás 2,26, Birdingas 15,26, Bwentas 10, 8, Bittas 20,3 (de a kitts 32,2), imádkozott 42,11, megtisztelt 4,2...), -+ toldalékkal (felszólító mód 2. személy, egyes szám Apripik 58, 4, atnaujik 68, 15, gaiwik 67,9, 53 Padrutik 17, 4, platik 58, 8, feltételes mód 3 ftippritu 28, 7..., de szintén: imper. 2 sg. [tipprink 29, 21, cond. 3 padruttintu 7, 13-14, pagarbintu 25,4 [tipprintu 5, 10...) stb. Hol hol ne Az „Agendábair n” a. előfordulnak a nemek sg. m. waddotą 1,7, n. sg. m. pralétas 30,9, a. sg. f. Weta „helyet“ 32, 22, a. többes szám m. Zedus „gyűrűket“ 31, 22, múlt idő 2 egyes szám leper 50, 12, a. egyes szám m. rg 60, 11; 66, 23, amelyeket a tilziti su nyelvjárással lehet összefüggésbe hozni, amennyiben nem a szerző kiejtésének tükröződései vagy egyszerű nyomdai hibák. Kár, hogy nem maradt fenn Ostermejer 1781-es énekeskönyve, amely megkönnyítené az ilyen nyelvi alakok megjelenési okainak meghatározását. $11. A kleinista normák uralma a katekizmusokban. A XVIII. században az RP-ben gyakran nemcsak bibliai szövegeket, énekeskönyveket és imakönyveket adtak ki, hanem katekizmusokat is (a század elején külön könyvecskékként, a század közepén és második felében pedig az imakönyvekhez csatolva- ). Érdekes, hogy még A XVII. században itt, nyilvánvalóan e vidék lakosságának soknemzetiségű összetételére tekintettel, négynyelvű —német, latin, lengyel, litván nyelvű —katekizmust kezdtek kiadni: „D. Martini Lutheri Catechismus minor, Germanico-- Polonico-Lithvanico-Latinus“ (a cím előtt megadott nyelvek sorrendjében). A bibliográfusok által említett e névtelen katekizmus 1670., 1683., 1696., 1700., 1709., 1720. és 1751. évi kiadásai (az utóbbi megjelenési dátumát illetően kétségek merülnek fel)? **. A Litván Tudományos Akadémia Könyvtárában található 1709. és 1720. évi mikrofilmek összehasonlításakor azonnal észrevehető, hogy sem tartalmukat, sem nyelvüket tekintve (néhány helyesírási apróságot kivéve) semmiben sem különböznek egymástól, tehát a későbbi a korábbi újrakiadása. E két kiadás litván fordítása gyakran közelebb áll a lengyelhez, ezért megalapozottan feltételezhető, hogy a fordító inkább az utóbbit követte, vö. : 1709. évi kiad. (1720. évi — szögletes zárójelben) Vokiškasis Lotyniškasis Lenkiškasis Lietuviškasis tekstas tekstas tekstas tekstas 1. Unfer taglich Panemnostrūguo-- Chleb nal powBed-- Dūną mufu dieBrodt gib uns heutidianum da nobis ni day nam džišia. niBka mondd nekünk. te. [p.20, 9-11] hodie. [p.20, 8-11] [p.21, 8-10] [p.21, 10-12] [Ding mud dieniBka dik mum’s, ib.] 24 Bővebben lásd. LTB 1, 228-229; e kötet „Kiegészítései”, 1990, 44. 54 2. Du Jolt keine Ne legyenek neked Istenek Ne legyenek más isteneid Ne legyenek más isteneid előttem. Isteneimet mellettem Isteneim mellettem. [30. o., [31. 13-15] o., ne. 14-16] [p.31, [p.30, 13-14] [Ne-turrėk 13-15] kittu Diewu pagal manę, ib.] Vokiškasis Lotyniškasis Lenkiškasis Lietuviškasis szöveg szöveg szöveg szöveg 3. Du Jolt nicht Non loquéris con-Nie mow falBywego Ne-luddik ne-teifalfch ZeugniB retra proximum tušwiadectwa prieciw [ausluddimo prieB den wider deinen um falfum teftimo-Blisniemu twemu. artimą tawą. [p.39, Nechften. [p.38, nium [p.38, 21-23] [p.39, 26-29] 23-25] 20-23] [Ne-luddik neteifaus luddimo prieB artimą tawa, ib.] A négynyelvű (1709-es és 1720-as) katekizmus litván részének alakjai általánosságban véve nyugati-- déliek, és sok esetben megegyeznek azokkal, amelyeket D. Klein grammatikáiban kodifikáltak, mégpedig: a) a nem rövidített -(f)0, -6, -os, -ės végződésekkel (praes. 3. idő K 45,18, g. sg. Diewo 7,5, lobjo'75, 12, mano 27,10, fawo 57,17//Jawa 27,3..., n.sg. NaBle 129, 11, g. sg. amžinos gywatos 83,19, TewiBkos DeiwiBkos gerybes 51, 11–12...), b) az el nem hagyott „mozgó” [a]-val (n. sg. DeBimtas 11,7, Diewas 11,16, gywas 9,8–9, gywenimas 99,3, kunas ir kraujias 87, 8–9...), c) a felszólító mód nem rövidített végződéseivel (2 pl. Eikite 23,13, Imkite ir gerkite 27,18–19, mokinkite 23,14–15, walgikite 27,5...), d) a gyakran nem rövidített egyes számú és ua. inessivusi ragokkal (m. sg. dūnoje 87,11, maldoje 69, 2, naktijė 25,13, Bloweje 35, 28, teifybeje 85, 9..., de még: Danguj 63,11, wienoj' tikroj wieroj' 59 6-7...)%. Másrészt azonban, miután már eltértek a D. Klein paradigmáiban megadott normáktól, a négynyelvű katekizmusban gyakran használják a jelen idő csonkolt végződésű alakjait: 3. személy gauBin „gausina” 67, 2, gywen 129, 16, Jlauš „Jaužia” 67, 2, myl 13, 14, mokin 63, 12; 113, 14, perwerc3 117, 23–24...; 1. o. elbocsátunk 71, 5, élünk 65,9, hiszünk 65, 8... A négynyelvű katekizmusz nyilvánvalóan nem elégítette ki az RP egyházi vezetésének igényeit, ezért egy új, kétnyelvű (német–litván) katekizmus elkészítésén kezdtek gondolkodni. Különösen olyat, amely az adott vidék litván társadalma számára szabványos lenne. Egy ilyen katekizmus elkészítésére H. Lyzijus vállalkozott, aki egy ideig az RP iskoláinak és templomainak felügyelője volt. * Mivel az 1720-as kiadás megegyezik az 1709-es kiadással, valamint az oldalszámozás is azonos, itt csak az utóbbi oldalés sorszáma van megadva. 55 riaus feladatai **. A kollektív jo erőfeszítéssel elkészített fordítási kézirat 1719 m. azonban nem került kinyomtatásra, 0 1722 m. megjelent G. e kézirat Engels által javított kiadása. G. Engels által javított „Kis Kátéban” mind a szövegben, mind a nyelvben számos eltérés található. Az egyik helyen a szöveg bizonyos részei ki vannak hagyva, máshol — kibővítvbe e, és ebből bőven akad ir (a) fonetikai, (b) lexikai, valamint (c) szintaktikai javítások, a) vö.: praes.3 fdko LK 12, 8 ir /aka EK 6, 8; praes. 1 sg. ¢/mi LK 12,9ir ¢/mi EK 6,9; praes. 3 kerülj be LK 36,5 ir bekerül EK 56, 12; a. egyes szám f. Evangéliumot LK 37,13 ir Evangélium EK 58,27, felszólító mód 1 többes szám Meneküljünk LK 54,18 ir Klaufykem’ EK 83, 13...,b) visszhang Piktenybe LK 12, 11 ir visszhang Griekus EK 6, 13— 14; AB szegény bűnös ember LK 29,11 ir AB szegény nyomorult 3mogus EK 40, 4; adv. miért LK 33,1 ir kinek EK 51, 3..;; ¢) ... a Bibliában Az éjszakán, amelyben el kellett rejteni LK 27,12-13 ir ... a Bibliában Az éjszakában, amelyben el kellett rejteni EK 11, 5-7; Kérdések, amelyekre minden kereszténynek |...) választ kell adnia. LK 30, 7-8 ir Mások Kldufimai | kurius wifi KrikBc3onis |...) atfakyti tur. EK 48, 1-6; Vajon három Istenek vannak? LK 30,13 ir Ar három van Istenek? EK 48, 16... Amint már az itt bemutatoiš tt példákból látható, G. Engelis kissé javítgatott ir Lyzijaus kéziratának írásba (helyenként nem kettőzve a mássalhangzó-betűket, különösen r, be azt, megváltoztatva a hangsúlyjeleket és így tovább). A jelentősebb nyelvjárási különbségek azonban az LK-tól és a négynyelvű katekizmustól (egy-két északi nyelvjárási alaktól eltekintve) EK nem láthatók. A második G. Engel katekizmusának kiadása, mint vélik®, körülbelül 1726-ban jelenhetett meg. Hogy különbözött-e valamiben az elsőtől, nehéz megmondani, mert eddig még nem került elő. A harmadik 1730 m. kiadás azonban fennmarir adt, és benne az su elsőhöz képest különféle eltérések vannak, vö. : Kldufimai Luther A Pirmkarčiams számára Jó [udawaditi | fu Atfakimais EK 42,6-10ir Kldufimai Luther | prie Diewo Stalo einantiems | fu jū Atfakimais MLK 43,9-12; Ar nufimanaifi ir Finaifi Griekininku éfas? EK 42,11-13ir Ar tikki GrieBnas efas? MLK 43, 13. Tai gali rodyti, kad 1730 m. leidimas buvęs parengtas ne G. Engelio, bet kurio nors kito žmogaus; juoba kad jame yra nemaža ir teksto skirtybių (pvz., gale po katekizmo ir skyrelių „NaBlėms“ ir,,Wiffiems iB weno“ įdėta keletas Dovydo psalmių, kurių nėra 1722 m. leidime). Tačiau tarminio pagrindo atžvilgiu 1722 ir 1730 m. leidimuose ryškesnių skirtumų taip pat nematyti. Bibliografijose minimi dar 1750, 1751, 1780 m. „Mažo Katgismo“ leidimai, bet jie težinomi tik iš rašytinių šaltinių, todėl apie jų tarminį pagrindą ir apskritai kalbą nieko negalima spręsti. Mások a katekizmusok — a prie imakönyvekhez („Imakönyvecskékhez”) mellékletként kiadottak. G. Ostermejer tanúsága szerint**, az első ilyen "7 LTB 1, 96. BOstermeyer G. Erste littauische Liedergeschichte, Königsberg, 1793, 144. 2% Bővebben lásd róla. Heinrich Johann Lysius. Kis katekizmus... (összeállította Pietro U. Dini), Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993, 8–11. 56 a mellékletet kinyomtatták 1740 m. együtt su J. Berento imakönyve. Iš 1744, 1748 ir 1753 m. az ilyen katekizmus-összehasonlításokból jų látható, hogy a nyelvjárási alap ugyanaz, mint ir tų azoké az imakönyveké, amelyekhez hozzáfűzték őket. Ez érthető: a ir katekizmusokat ugyanazok az emberek fordították, akik az imakönyveket nyomtatásra előkészítetir ték. Mind a nyelvjárási alap, mind általában a nyelv tekintetében külön említést érdemel Jono Joskaud (Jaskowd), a jezsuita prédikátor, aki Tilsitben ir Königsbergben, 1770 m. kiadott ,,KrikBéioniBkas Katolikus Katekizmus”. Mivel e katekizmus szerzője – a feltételezések szerint – származott iš Palangos apylinkių, o mokėsi Kražiuose- ?, így az írásokban a žemaitiság nagyobb jo vagy kisebb ar rétegére lehetne számítani. Ez azonban nincs így: nyilvánvalóan azért, hogy vonzóvá į tegye a katolicizmust a tilziti vidék ir a königsbergi litvánok számára, alkalmazkodnia kellett az írott nyelv RP normáihoz, amelyek a porosz nyugati felső-ausztriai nyelvjárásra támaszkodva ir kodifikált D. Klein grammatikáiban. Ir iš Valójában Joskaud katekizmusában a nyugati fonetikai és morfológiai alakok uralkodnak, amelyek sok más XVIII. a. századi írásműre is jellemzők, pl. : a) g. sg. am3ino gywénimo 13,11, kraujo 40,16, liešuwjo 56,26, dūnos 56,4, funkos Iliggos 58, 12, praes.3 daro 51,15, [ako 4,3, praet. 3 buvo 7,8, kentėjo 6, 22, nuėjo 7,4...,b) n. sg. meilė 21,2, Moteryfté 35,24, walé 15, 25, praet. 3 ėmė 42,15, padarė 19,10, g. sg. Gentyf/tės 41,9, Kumyjftės 41,10, matonés 16, 12, šėmės 9, 21...,c) n. sg. griekas 37,7, praBimas 15,9, wienas daiktas 5,18, part. cont. atfimindamas 13,9, budamas 10, 10, mirdamas 49, 5..., d) in. sg. antroje pufféje 19,19, wienoje regimoje Daleleje 59,2, wietoje 41, 25, danguje 9,11,in. pl. kurrife daiktūfe 14,5, RaBtūfe 119, Tėf/tamentūfe 3,9..,€) praes.3 atléidsia 63,13, reikia 43,2, werkia 83, 4, cond. 1 sg. bučiau 53, 10 ir kt. Másfelől azonban bizonyos sajátosságai, különösen a végződések „striukiškas” rövidítése révén, Joskaudas katekizmusa kapcsolatba kerül a porosz nyugati felsőlitván északi nyelvjárásaival, vö. a gyakran elhagyott „mozgékony” [a]-t: n. sg. gers 49,4//gėras 13, 13, nieks 40, 25, Pirms 15,9, wiens 4,4, vyrs 41, 3, part. cont. /iepdams 70, 2, werkdams 71, 25... valamint a -a, -e, -/ végződések jelen időben való meglehetősen gyakori elhagyását: 7mm 3 5, 7, nenufimin,nenusimena‘ 13, 8, wadinn 36, 19, praBom 15,13, negal 12, 12... Hogy ebben mekkora szerepe lehetett anyanyelvi žemaitis nyelvjárásának, mekkora a tilziti beszédnek, illetve mekkora a korábbi porosz írásbeli hagyománynak, azt ma természetesen nehéz megmondani. Csak annyit lehet hozzátenni, hogy ilyen rövidítési esetek az 1770-ben kiadott „Praftas Pamokl|tas...“ című füzetében is előfordulnak, amelyet részben szintén katekizmusnak lehet nevezni, mivel kérdés-felelet formájában különféle kateketikai dolgokat magyaráz, csak még imácskákkal is kiegészül, vö.: n. sg. Wiens 3, 12, neutr. wiff 5, 2, praes. 3 aptur 18,13, gal 8,25, gird 11, 19, mirSt 11,22 //mirBta 11, 26 (dažniau), ne futtar 10, 15, perm. te laupfin 9 Plačiau apie jo gyvenimą zr. Biržiška V. Aleksandrynas?2, 154. 57 23, 17. Į dieses Büchleins spätere Ausgaben (1772, 1797 J.) Viele solche gekürzten Formen wurden ebenfalls übernommen. Doch in der am stärksten 1797 m. erweiterten Ausgabe sind die Endungen der gekürzten Formen häufig durch ein Apostroph a. gekennzeichnet, vgl.: neutr. w/ff PrPTM5, 2ir wiff’ PrP” 9, 12, praes. 3 mirBt PrP” 11, 22, mirBt PrP"*16, 6 ir mirBt’ PrP 22,18, g. egyes szám f. nő PrP” 17,17 ir nőé PrP” 39, 12. Be ehhez megjegyzendő, hogy egyes korábbi kiadások rövidített alakjai 1797 m. a kiadványban rövidítetlenekre cserélve, vö.: sg. n. m. Rajums PrP” 53, 21 ir Rajzumas PrP” 105, 7, in. sg. m. Dang[u)j PrP"*,21,12ir Az égben PrP” 37, 8, jelen idő 3 yr PrP27,6ir van PIP” §, 25. Általában 1779 m. ,,Prafto Pamokfto...” a kiadás csak jelentősen ne kiegészített (új verses imákat illesztettek bele, kibővítették a kérdések és válaszok részét stb.), hanem a nyelvi helyesírás szempontjából erősen átdolgozott is ir ir (néhol a polonizmusokat litván megfelelőkkel helyettesítették, az előző kiadásokhoz képest szabályosabban jelölték ygrekkel a hosszú [i]-t stb.). Összehasonlítva a XVIII. század végi RP néhány más vallásos írásával (például a fent említett Vilhelmas Rėgė fordításában készült könyvekkel) Joskaudo ,,Prafto Pamokjto...“, mint ir jo ,„,„KrikBčioniko KatalikiBko Kateki3mo““, a nyelv meglehetősen tiszta. Úgy tűnik, ezt ir S. Daukantas is észrevette, aki 1846. április 5-én M. Valančiushoz írt levelében azt írta, hogy Barauskas atya a pétervári könyvtárban talált egy jezsuita litván katekizmust, amelyet 1770-ben Königsbergben nyomtattak, és amelynek nyelve a legtisztább („język naiczytszy Litewski- )®. Természetesen ma már nem lenne pontos azt állítani, hogy Joskaudas nyelve „a legtisztább” (ebben is találhatók a korabeli korszakra jellemző kölcsönszavak, például az asaba, pekla, sūdyti, viera és hasonlók- ), azonban valójában tisztább – különösen a szintaxis tekintetében –, mint annak a korszaknak nem egy ar vallásos műve szerzője és fordítója nyelve. $12. Kristijonas Donelaitis nyelvjárási alapja. Donelaitis műveinek nyelvjárási alapja már teljesen nyugati-- déli. Ezt elsősorban az író születési és munkavégzési helye határozta meg: mint ismeretes, Lazdynėliai faluban született, Gumbinė közelében, élete nagyobb részét pedig Tolminkiemisben dolgozta, tehát a nyugat-aukštaitis déli (úgynevezett baltsermėgiai) nyelvjárásának területén. Ezenkívül ebben jelentős szerepe lehetett a korábbi írott hagyománynak is, különösen az 1755-ös biblia nyelvének, amelyet a szerkesztők közelebb hoztak a déli nyelvjárásokhoz. Donelaitis írásai nyelvének déli alapját a következők mutatják: a) a nem hangsúlyos végződésű nemek szabályos használata -(/)0, -(i)os; , -€, -ės; az -ys és -ūs használata (pl.: praet. 3 bėgo DRr 23, 23, buwo uo. 3,11; aude uo. 3,23, lope uo. 4,18, g. sg. diddelio Pulko uo. 3,27, fzalto Pajfzalio uo. 3,13, n. pl. Kdfos irgi 30 Žr. Daukantas levelei /közreadta A. Janulaitis. —Mūsų senovė 1, kn. 4/5, Kaunas, 1922, 787. A szóban forgó levél nyomtatott szövegébe hiba csúszott: 1770 helyett 1740-et nyomtattak. Vac. Biržiška állítása szerint Daukantas levelében nem volt ilyen hiba, lásd A/eksandrynas című művét 2, 155. 58 Kepurrės t. p. 23, 10, skaudsos ... bėdos DR 258, 12, Szemek DRr 26, 10, Wagys t. p. 30,29, kövérek t. p. 36,41, /kanūs t. p. 16, 38); b) meglehetősen szabályos, bár ir ne be kivételek, nemek su szerinti képzős -£, -ėim, en) (< használata (pl. : inf. augyt DRr 26, 35, buddjt t. p. 41,11, pafirupjt t. p. 15, 40, imper. 2 sg. atfimyk t. p. 9,33, 2 pl. Skubjkimes t. p. 12, 31, part. cont. n. sg. nufimjdams t. p. 15, 19, n. többes szám gaiwįdamt. p. 3, 5..., i, de: főnévi igenév gywent t. p. 30, 41, pafikdkint t. p. 6, 21,cond.3 az igék t. p. 14, 38); c) megtartosu tt végződései által elvitt -(7)a igék jelen idő 3 személyében (pl. : ébreszt DRr 5, 4, imád t. p. 5,2, nedryfta t. p. 30,18, nufidida t. p. 5,36, /kalbja t. p. 9, 25, werpja stb. 35, 36..., hanem: pa/ilink/- min stb. 9,1, prifiartin’ stb. 28, 9, Bweplén’- ). Déli nyelvjárásinak tekintendők továbbá a K. Donelaitis írásaiban előforduló, úgynevezett „mozgó“ [a]-val rendelkező alakok: n. sg. m. Gandras DRr 4, 3, grybas t. p. 35,18, linkfmas t. p. 4,3, Stalas t. p. 39,24, Weikalas t. p. 22, 28... Költői műveiben azonban sokkal gyakrabban (főként a hexameteres metrum követelményei miatt) használ olyan nemű szavakat, amelyekből elhagyták ezt a rövid magánhangzót (az elhagyást gyakran aposztróf jelöli: kitt’s DRr 3, 36, Snieg's t. p. 3,4, Wyr's t. p. 4, 17...). Természetesen nem gondolhatjuk, hogy a mozgó [a] gyakori elhagyása, miként az egyes kurių kitų galūnių trumpinimas (pvz.: trumpojo -a numetimas veiksmažodžių szám harmadik személyű jelen időben a rövid -/ elhagyása a főnévi igenévben vagy a jövő idő egyes szám harmadik személyében stb.) Donelaitis írásaiban kizárólag művei verselési szükségleteivel függ össze. Ebben még tükröződhetett a szomszédos striukiųi nyelvjárások és a korábbi írott hagyomány hatása is (például az 1735-ös és 1755-ös bibliai szövegekben szintén sok olyan nemű szó található, amelyek megrövidített és aposztróffal jelölt végződéseket tartalmaznak: n. sg. m. nakwin's I Moz. 24, 54, Nelab’s Sal. például 16, 29, egyetlen apa 11. Móz. 3, 17, az Atya egyetlen Ján. 10, 30..., praes. 3. személy, egyes szám, Ján. 13, 18, összevetés ApCsel 15, 15..., inf. mondani Máté 11, 7, megváltani III. Móz. 20, 12..., in, egyes szám n. kettős 1. Móz. 25, 9, harmadik II. Móz. 19, 1...). $13. A hivatali iratok nyelvjárási sajátosságai: Általánosságban véve a nyugati déli nyelvjárás képezi a XVIII. századi RP hivatali stílusú iratok nyelvjárási alapját. Bennük azonban, hasonlóan e vidék akkori írott nyelvi stílusaihoz, kisebb-nagyobb mértékben előfordulnak a nyugat-aukštaitiai északiak („striukiai”) nyelvjárására jellemző sajátosságok is. A meglehetősen gyakori „mozgó” [a] elhagyásán kívül csaknem valamennyi porosz hatósági rendeletben megtalálható a [0] —[uo], [ė] —[ie] összeolvadása, valamint az igék hangsúlytalan rövid végződéseinek (-a, -e, -7) elhagyása is, vö. : a) inf. atkartiti PVG 77, 7//atkartūt uo. 110, 3 ir wajoti uo. 314, 16; wartoti uo. 97, 8 ir praet. 3 wartūjo uo. 97,16; n. sg. m. kiem’s uo. 198, 28, in. pl. Kiemūj/e uo. 175, 9 ir in. sg. Kėme uo. 109, 28, g. pl. Kemi uo. 101, 22; d. pl. m. efantiems uo. 299,17ir minnétéms uo. 236, 2; wiffems piktiems uo. 73, 8...; b)neutr. ger t. p. 105, 3, menk t. p. 253,16 wiff’ t. p. 262, 3, praes.3 apfed t.p. 222,15, yra uo. 194,21, pabėgt.uo.110, 7, pawag uo. 153, 16 szükséges praes. 59 t. p. 60, 32...; 1 pl. csináljuk t. p. 109, 10, fújjuk t.p. 109, 9, akarunk t. p. 324, 5, Fadam t. p. 109, 22; praet. 1 pl. adtunk t. p. 152,21, megkerest. p. 152,19, tük és megvizsgáltuk t. p. 149,5; jövő idő 1 többes szám gurė/im t. p. 233, 18, beegyes szám negyedik napon t. p. 66, 19, lengyelül A nyelvben t. p. 321,26, ugyanannak A sarokban t. p. 141, 20-21, egynek t. p. 250, 21, inf. de t. p. 158, 21, csinálni t. p. 101, 3, fėt' t. p. 272,1, praes. 3 talán t.p. 70, 13, feküdj t.p. 237,19, nér t.p. 97,9, van t. p. 113, 4... Azonban számos A porosz kormányzati kancelláriai iratokban mind az uo, o/ mind é/ fe a hangok összeolvadása, valamint a szóvégek rövidítése szabálytalan, gyakran csupán szórványos be volt, az északi žemaitis nyelvjárásokra jellemző hangsúlyos első szótagú kettőshangzók [4i], [au], [éi] egységes magánhangzóvá válásának esetei e stílus írásaiban egyáltalán nem figyelhetők meg. $14. Záró megjegyzések. A litván írott nyelv nyelvjárásainak egymáshoz való ir viszonyát általános vonásokban megvizsgálva XVIII a. RP, megválaszolhatók e ir į fejezet elején felvetett kérdések. Az írott nyelv használatának elemzése azt mutatja, hogy az adott időszakban számos szerző a poroszországi nyugati aukštaitis nyelvjárás főbb sajátosságait követte, amelyeket D. Kleino grammatikái kodifikáltak. E tekintetben kivételt képez S. Bitner 1701 m. testamentuma, amelyben mesterségesen megpróbálták összehangolni az írott nyelv két, némileg eltérő nyelvjárási alapokon nyugvó ágát (a porosz közép-litvánit). ir Az ilyen mesterséges összehangolás azonban nem volt életképes: nem kapott RP szélesebb körű támogatást, és itt ir hamarosan visszatértek a korábbi, Klein-féle hagyományhoz. Bár ez a visszatérés világosan tükröződik mind a 1727, 1735 ir 1755 m. bibliai kiadásokban, mégsem állítható, hogy azokban következetesen betartották D. a Klein grammatikáiban kodifikált „kaunasi” nyelvjárási normákat. Ez különösen elmondható a 1727 m. Újszövetségről, amelyben bőven akad a porosz su nyugati-felvidéki északi rų nyelvjárásokra jellemző [0] ir [uo], [ė] ir [ie] keveredéne sével, ritkán az ir į 1735, 1755 m. engedélyek áthelyezésével. De K. Donelaitis szépirodalmi műveiben ilyen nemű eltéréseket nem figyeltek jo meg, bár a szeparáció hasznáról szóló brosúrában (az m.-ben 1769 kinyomtatva) kissé előfordul. Létezik jų ir a porosz kormány kancelláriai irataiban, amelyeket feltehetően különböző iš nyelvjárásoRP kból származó emberek írtak. Tehát a XVIII. századi poroszországi litván írott nyelv használatában (különösen a fonológia és a morfológia szintjén) ir szigorúan nem tartották be a kleini normákat, olykor bizonyos dialektizmusoktól sem riadtak vissza, amelyek ellen e század elején Mykolas Merlinas*' emelte fel szavát. A szűkebb fonológiai és morfológiai dialektizmusokat azonban, amelyek csupán valamelyik nyelvjárásra (például a Labguva-ira) voltak jellemzők, és a porosz nyugati aukštaitis nyelvjárásban kevésbé voltak elterjedtek, mégis kerülték. 3 Maciūnas V. A litván egyházi nyelv reformjának tervezete a 18. század elején. — Archivum philologicum 6, Kaunas, 1937, 80. 60 Ap. d. B? BG BT Comp. DR DRr GG? MLK Mork. Moz. Petr. 1. Pov. 1. efézus — Pov. I. rím. — Péld. 1Tessz. — Péld. 1Tim.— Péld"? Péld? ? Péld"? Zsolt. PVG RG RM RS Rūt. Sal. pam. Sal. išm. SG SiGY? SiG’® A. RÖVIDÍTÉSEK Az apostolok cselekedetei (Biblia) Biblia, azaz Wissas Szwentas Rasztas ... 1735 Biblia, azaz Minden Szent Írás ...1755 J. Berento Újra átnézett és javított ir Énekek Könyv ... 1747 S. Bitnerio Új Testamentum ... 1701 D. Kleino Compendium Lituanico-Germanicum ... 1747 K. Donelaitis írásai ... 1977 K. Donelaitis kéziratai ... 1955 G. Engelé Kicsi Katekizmus ... 1722 E. Glazeré További új Énekek ...1748 D. Kleiné Grammatica Litvanica ...1653 Izajás könyve (Biblia) Jób könyve (Biblia) János evangéliuma (Biblia) János jelenései (Biblia) D. Martini Lutheri Kis katekizmus ... 1709 J. Ouandto Új Testamentum...1727 H. J. Lyzijaus Kicsi Katekizmus...1719 Litvánia Litván SZSZK bibliográfiája Lukács evangéliuma (Biblia) Máté evangéliuma (Biblia) D. Mertino Luterus kis katekizmusa...1730 Márk evangéliuma (Biblia) Mózes könyvei (Biblia) Péter levele (Biblia) Pál levele az efezusiakhoz (Biblia) Pál levele a rómaiakhoz (Biblia) Pál levele a tesszalonikaiakhoz (Biblia) Pál levele Timóteushoz (Biblia) J. Joskaudo Rossz Prédikáció...1770 J. Joskaudo Rossz prédikációja...1772 J. Joskaudo Rossz prédikációja...1779 Dávid zsoltárai (Biblia) A porosz kormány rendeletei...1960 J. Rikovijus Új... énekeskönyvei... 1685 V. Rėgės Tanítása az oktatásról... 1788 V. Rėgės Skaitimo Knygeles- ... 1788 Ruth könyve (Biblia) Prédikátor Salamon (Biblia) Salamon bölcsességének könyve (Biblia) F. Suster 1705. évi énekeskönyve A. Šimelpenigis újra átnézett és javított énekeskönyve... 1755 Šimelpenigio Jsz naujo pėrweizdėtos ir pagerintos Giesmjū Knygos... 1776 šiG? ! A. Šimelpenigis újra átnézett és javított énekeskönyve... 1791 61 KAPCSOLATOK KÖZÖTT DER litván ÍROTT NYELV UND NAP DIALEKTUSOK IN Kelet-Poroszország IM 18. SZÁZAD A jelen Im összefoglalása A cikk a következőről szól egy beható fonetikai, morfológiai, részben szintaktikai és lexikológiai A következők elemzése A következőkből származó bizonyítékok A 18. század nyelvemlékeiből század (bibliai szövegekből, énekeskönyvekből, imakönyvekből, katekizmusokból, valamint a Művei K. Donelaitis és kancelláriai nyelvű Oklevelek) amelyek A litván írott nyelv kelet-poroszországi nyelvjárási alapját vizsgálja. Ez a vizsgálat kimutatta, hogy az akkori szerzők legnagyobb része a délnyugat-- aukštaitis nyelvjáráshoz tartotta magát, amelynek sajátosságait Daniel Klein nyelvtanaiban kodifikálta. Kivételt képez Samuel Bitner „Újszövetsége” (1701), amelyben a közös írott nyelv porosz, valamint közép-litván ágának összekapcsolására tett kísérlet található. Egy ilyen kapcsolatnak azonban nem voltak kilátásai: Kelet-Poroszországban nagyon hamar visszatértek a kleini Tradition zuriick. A kleini hagyomány megmaradt mind az „Újszövetség” 1727-es kiadásában, mind az egész Biblia 1735-ös és 1755-ös kiadásában. E kiadásokban azonban D. Klein nyelvtanának normáit nem alkalmazzák következetesen: bennük az északnyugat-aukštaitis nyelvjárás néhány jellegzetes sajátossága is megtalálható (az /0/ és /uo/, az /é/ és /ie/ keveredése stb.). Ezek szórványosan az akkori hivatali nyelvű okiratokban is előfordulnak. K. Donelaitis szépirodalmi műveiből azonban hiányoznak az ilyen északnyugat-aukštaitis elemek. 62