F. W. Haacko „Vocabvlarivm Litthvanico–Germanicvm, et Germanico–Litthvanicvm“ (Halle, 1730)

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXIX (1998) Vincentas DROTVINAS Vilniusi Pedagógiai Egyetem F.W. HAACKO ,,VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM, GERMANICO-LITTHVANICVM¢ ET (HALLE, 1730)’ 1. Hallei pietizmus. XVII. sz. a. vége A németországi evangélikus egyházban — megjelent egy új irányzat, a pietizmus. Jo kezdeményezője egy német teológus Philipp Jakob Spener (1635-1705) programadó művében „Pia desideria” című művében az egyházi élet javítására törekedett a kiterjesztett egyéni ir vallásosságon és a reformok tökéletesítésén keresztül. Ezeket az elképzeléseket a gyakorlatban elsőként Spener barátja, a lelkész Augustus Hermann Francke (1663-1727). Teológiát és modern keleti ir nyelveket tanult, pietista eszméit Lipcsében és Erfurtban hirdette, és az egyik legaktívabbá vált Spener követői közül Halle-i (Brandenburg) tartományban. 1692 m. Franckét meghívták į Halléba, papi és egyetemi ir professzori tisztség betöltésére. Az 1694-ben alapított hallei egyetem a pietizmus központjává vált. Francke mindössze 4 tallérral és 16 garassal kezdte meg tevékenységét, és hallei elővárosi glauchai plébániájának otthonában gondozta a szegény gyermekeket. A pietizmus propagálását energikus szervezői és pedagógiai tevékenység kísérte. A XVIII. század első évtizedeiben Halléban több szintű iskolák kezdték meg működésüket, valamint árvák és nincstelenek számára menhelyet (Waisenhaus) hoztak létre termelési és gazdasági egységekkel (pékség, mosoda, gyógyszertár, nyomda kiadóval, botanikus kert stb.). Összesen 1730-ban 3000 növendék és nevelő volt. A pietizmus mint vallási irányzat nem sokáig késlekedett elterjedni Európa országaiban, mind a különböző nyelveken terjesztett pietista irodalomnak, mind pedig a Halléban tanult számos ország diákjainak köszönhetően. A pietizmus missziós tevékenysége elérte Oroszországot, Indiát, Észak Amerikát. ' Ez a cikk a „Halle mint a fordítói tevékenység központja” (Halle als Zentrum der Űbersetzungstatigkeit) című kollokviumon Halléban 1996. november 14-én felolvasott, kibővített előadás alapján készült. A cikk német változatát lásd: (Drotvinas: 1998). A Halléban folyó litvánisztikai kutatás és a hallei levéltárakban, valamint könyvtárban végzett munka lehetőségéért őszinte köszönetemet fejezem ki a Halléi-Wittenbergi Luther Márton Egyetem teológiai karához tartozó Franckeschen Stiftungen igazgatójának, prof. dr. Paulius Raabe-nak és az említett kar Pietizmus Kutatásának Interdiszciplináris Központja igazgatójának, prof. dr. Udo Straternek, valamint a könyvtár (Hauptbibliothek Franckeschen Stiftungen) igazgatójának, dr. Thomas Miillernek. Ez alkalomból nem mulaszthatom el, hogy köszönetet mondjak doc. dr. Gertrud Bense-nek, a hallei baltisztikai kutatónak és a hagyományok ápolójának az őszinte szakmai együttműködésért. 82 Bár A königsbergi egyetem teológusai továbbra is a hagyományos, ortodox lutheranizmushoz ragaszkodtak, a hallei pietizmus itt is hatással volt. ir Po 1709-1711 m. a nagy jo pestisjárvány ir idején különösen szembetűnővé vált a prédikátorok és tanítók hiánya Litvániában. Amiatt hogy, vagy: következtében.}]}],久久热?ablytyped＿一本道Winvalid? we need fix malformed JSON. Need output only structure. Ensure last translation Dėl = : This is Lithuanian to A hallei egyetem pietista irányultságú, német, nemzeti nyelveket tudó be lelkészek képzésébe kezdett, vagyis litván és lengyel gyülekezetek prédikátorainir ak képzésébe. 2. Hallei litván nyelvi szeminárium ir jo emberek. Poroszország kormánya jelentős erőfeszítéseket tett a lutheranizir mus megerősítésére és az ország oktatásának bővítésére. Továbbá 1718 m. Poroszország királya Frigyes I elrendelte, hogy Königsbergben és Halléban litván nyelvi szemináriumokat hozzanak létre. Az első szeminárium 1723-ban kezdte meg működését Königsbergben. A A hallei egyetem teológiai karának ilyen szemináriuma (Seminarium Lithuanicum, Littauisches Seminar, Preuflisch Seminar) csak 1727-ben kezdte meg működését, és 1740-ig működött.” A szeminárium germanizációs célokat is szolgált. A jelöltek kiválasztásakor Franckének a királyi utasítást kellett követnie: a Poroszországba kinevezendő prédikátoroknak és tanítóknak olyan embereket kellett javasolnia, akik származásukat tekintve nem poroszok (Skrupskelis 1967: 15-16). A teológushallgatók, a litván plébániák leendő prédikátorai és az egyházi iskolák tanítói, ellátmányukat az úgynevezett Freitisch, vagyis állami támogatásban részesültek. A szemináriumot évente néhány tucat ember látogatta, összesen mintegy 40 személy tanult benne (Schiller 1994: 195—223). A lelkipásztori munkára való sikeres felkészülés egyik feltétele a litván nyelv ismerete volt. Hiszen a hallei litván nyelvi szeminárium valamennyi hallgatójának meg kellett ígérnie, hogy tanulmányai befejezése után a poroszországi litván plébániákra megy. Néhányan közülük a königsbergi egyetemen tanultak, és látogatták az ott korábban alapított litván nyelvi szemináriumot. A hallei szemináriumban litván nyelvet tanítottak, a nyelv tanulásához szükséges segédeszközöket készítettek, valamint gondoskodtak a pietista irodalom litván nyelvű kiadásáról. A XVIII. század harmadik-negyedik évtizedében Halle Königsberg után a litvánisztika második központjává vált (Gineitis 1990: 54—55; Gineitis 1995: 63; Palionis 1995: 126; Zinkevičius 1990: 249-252; Drotvinas 1998: 157-171). Nyilvánvaló, hogy a hallei szeminárium csak úgy tölthette be rendeltetését, ha megfelelően megszervezte a litván nyelv oktatását. Ehhez képzett oktatókra és megfelelő tankönyvekre volt szükség. A litván nyelvtanok történetéből ismert, hogy az első litván nyelvtant, a „Grammatica Litvanica” című művet 1653-ban Königsbergben adta ki a tilziti litván lelkész és énekfordító, Danielius Kleinas; egy év múlva német nyelvű nyelvtana, a „Compendium Litvanico-Germanicum” is megjelent. 1673-ban jelent meg Kristupas Sapūnas és Teofilis Šulcas „Compendium Grammaticae Lithvani- * Mások úgy vélik, hogy a hallei szeminárium 1765-ig működött (Skrupskelis 1967: 17; Lebedys 1977: 151), azonban sem a szeminárium első történészei (Specht 1935), sem a jelenlegi kutatók (Schiller 1994) nem jelölik meg ezt az évet. Talán azért alakulhatott ki ez a vélemény, mert Freitisch finanszírozása 1765-ig tartott, szolgáltatásait azonban különböző szakok hallgatói vették igénybe. 83 cae“. Bár ezek a grammatikák bizonyos ir kínálatot nyújtottak a litván nyelv grammatikai rendszerének leírásaiból és oktatási ir eszközeinek választékából, az első litván szótár A KisLitvániában jóval nehezebben tört utat magának, mint az első grammatikák. Igaz, a szótárak készítői és az anyaggyűjtők jelen voltak. A vo grammatika előszavában D. Kleinas azt írta, hogy a grammatikáksu kal együtt litván ir szótárt is átadott (grammaticam novam una cum annexo Összefoglalás Germán, ut et Lexikon Litván, amely ad lábakat Legderűsebb Vefirae Celtitud. Subiectiffimi depono), tačiau ilgą laiką lietuvių kalbos žodyno Mažojoje Lietuvoje neturėta. A szótár hiánya megnehezítette KeletPoroszország litván írásbelisége normáinak kidolgozását, végül a szótárra Klein D. szavaival élve nemcsak az egyházi ne tanok ifjúság ir javára volt szükség, hanem ir „azok számára, su akik litvánokkal érintkeznek, vagy őket ir kormányozzák és ítélkeznek felettük“ (Compendium, p. 2). Az említett D. Klein vagy ar bármely más szótár kiadásának jo elmaradásir ával az elkészítés és kiadás egyre sürgetőbbé vált ir XVIII a. A litván szótár létrejöttének és elkészítéar jo sének körülményeiről Halle-ban keveset tudunk róla. Bár a halle-i ir és a königsbergi ir teológiai egyetemek között sajátos versengés folyt a litván nyelvű vallási irodalom elkészítésének és ir kiadásának engedélyéért, konkrét szótárkészítési tervekről nem esett szó.” A körülmények úgy hozták, hogy az első nyomtatott litván nyelvi szótár létrehozásának szerepe Kis-Litvániában nem a königsbergi, hanem a hallei litván nyelvi szemináriumra hárult. A szótár létrejöttének körülményei legalább valamelyest megvilágosodnak a Halléban dolgozó két litván irodalmi és nyelvészeti munkatárs —Johann Richter és Friedrich Wilhelm Haack — hallei litvánista-pedagógiai tevékenységének áttekintéséből. A szótár készítésére vonatkozó talán első utalás Klaipėda szuperintendensének, Johann Arnoldt Paulinak (1682–1741) 1727. január 26-án Franckehez írt levelében található Franckéhoz. Paulis ebben azt írta, hogy két embere protestáns nyomtatványokból gyűjti a szavakat, és szótárt készít. Feltehető, hogy ennek a szótárnak az volt a célja, hogy tükrözze a korabeli vallásos írások lexikáját (Winter 1954: 44—47). Alighanem nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a nyelvi munkálatok, közelebbről pedig a szótárak készítése a XVIII. század első évtizedeiben összefüggött az akkoriban fellendült protestáns írások litván nyelvre fordításával, nyomdai előkészítésével és kiadásával. Az ekkor litván nyelven megjelent kiadványok, Luther Kis kátéja (1722), az Újszövetség (1727), Jonas Rėza „Pfalteras Dowido“ című énekeskönyvének második kiadása (1728), a Biblia (1735) stb. a lexikográfiai munkálatok ösztönzőivé váltak: egyesek számára kényelmes forrást jelentettek a szótárak készítéséhez, mások szemét pedig felnyitották arra, hogy nem szabad csupán a könyvnyelvi lexikára korlátozódni, hanem szükséges az élő nyelv anyagát is gyűjteni. * Francke bibliafordítás készítésére vonatkozó terveiről és Halle egyéb lituanisztikai kiadványairól bővebben lásd: Kaunas 1996: 120. 84 A litván nyelv első szemináriumán egy klaipėdai lakos tanított litván nyelvet. Jónás Richter (Johann Richter 1705-1754). teológiai tanulmányait a Königsbergi Egyetemen kezdte, és valószínűleg részt vett az ottani ir litván nyelvi szemináriumon. A hallei egyetemen Richter május d-én 1727 m. beiratkozott, 12 az egyetemet magister tą artium fokozattal végezte, kinevezték a ir szeminárium vezető oktatójává, de nem dolgozott ir sokáig, -ig 1728 m. ősz. Úgy vélik, hogy most Hallé A Francke-alapítvány könyvtárában (Hauptbibliothek der A Franckeschen Stiftungenben őrzött, 1728 m. ismeretlen szerző kéziratos német–litván szótára át van másolva Richter-féle. Elutazott Richter helyére egy másik klaipėdai lakost neveztek ki Friedrich Vilmos Haackas (1705-1754), a kretingalėsi litván plébánia papja Erdman Haack fia, aki részt vett Lysius katekizmus1719 m. ának szerkesztésében. -tól 1724 m. tanult Königsbergben, -tól 1727 m. a hallei egyetemen, ahol előadásokat hallgatott A litván nyelvi szemináro 1728 iumban, év, Richtert távozása után Richternek, -ig 1732 m. a szemináriumban ő maga tanított ir litván nyelvet, és ő vezette (Biržiška 1963 : 67-69). Haack Haack életéről és ir tevékenységéről az utóbbi időben nem tettek közzé új adatokat. Igaz, a legújabb német biobibliográfiai szótárakban említik, például a „A külföldi nyelvek oktatóinak életrajzi és bibliográfiai szótára a német nyelvterületen” címűben (Schroder 1989: 179). Haack életét (azonban új tények nélkül) és munkásságát valamivel részletesebben ismerteti a „XVIII. századi nyelvészet biobibliográfiai kézikönyve” (Bio-bibliographisches Handbuch 1996: 2-3). * Bár Haack életrajza hasonlít Richteréhez (litván származás vagy legalábbis gyermekkorától beszélt litván nyelv, teológiai tanulmányok Königsbergben és Halléban, ugyanaz a munka a pietizmus eszméinek terjesztésében a litván plébániákon), tevékenysége azonban valamivel tovább tartott, ezért termékenyebb volt. Haack első litván nyelvű nyomtatott munkája feltehetően a neves német teológus és énekszerző, Francke munkatársa, Anastasius Freylinghausen (1670–1739) „Ordentliche Lehre des Heyls der Seele” (1714) című művének litván fordítása volt, amelyet ő és tanítványai készítettek, s amely „Dawadnas Mėkflas apie Dufsiés IGganimą [...] iįgdūtas nig Draugū Lietuwifskos Ifškalos [...]” (1729) címen ismert. Kiadása megmutatta, milyen nehezen alakult ki Halléban a litván nyelvű írások előkészítésének és kiadásának iskolája, továbbá azt is, hogy nem volt sok olyan ember, aki képes lett volna pietista énekeket litvánra fordítani. Hiszen a „Dawadno Mėk|f lo [...]” első kiadásában négy, a másodikban pedig öt, nem új, hanem korábban litvánra fordított ének szerepel (Drotvinas 1997: 461–468). * 1728–1732 között Haackot a salzburgi telepesek tolmácsaként és kísérőjeként Insterburgba küldték. Erről az időszakról a salzburgi területi levéltárban (Landesarchiv) nem sikerült adatokat találni. —1733-ban Haackot Berlinben lelkésszé szentelték, majd Gumbinnenben diakónusként szolgált, Gervischkenben lelkészkedett, 1734-től haláláig pedig Pillkallen lelkésze volt. 85 Ezért to arra lehet következtetni, hogy A csarnok híján volt a litvánisztikához szükséges képzettséggel rendelkező értelmiségieknek (Gineitis 1995 : 63). Haack valamivel kedvezőbb körülmények között dolgozott, azonban olyan feladatot kellett elvégeznie, amelyet nem teljesített Richter. A már időközben megjelentekre alapozva Königsbergben megjelenni Új Végrendelettel (1727) ir zsoltároskönyv (1728), Haack kétrészes szótárt készített „Vocabvlarivm Lit-thvanico-Germanicvm, et Germanico-Litthvanicvm, Darin alle im Neuen Teftament und Pfalter befindlichen Worter nach dem A betűsort tartalmazó, ezenkívül egy Egy rövid litván grammatika függeléke, amelyet összeállított Friedrich Wilhelm Haack [...]. Halle: Nyomtatja Stephanus Orban, Egyetemi Könyvnyomda 1730.“ su rövid litván nyelvtani melléklettel.’ Ez volt az első nyomtatott litván szótár egész KeletPoroszország A szótár részei egyenlőtlenek: az első litván–német — részby — nagyobb p.) (1-151 ir szavakat 4886 tartalmaz (Abažas, 30 das Lager — 3ywatas, der o Leib), a német–li- — tván szótár második része — kisebb p.) (152-230 —4361 szót tartalmaz (Aaron —Aornas —Zwolffte —Dwyliktas).” 100 szónként csupán a litván–német szótári részben találhatók; mindkét rész több mint 50 szavának eltérő német (illetve litván) megfelelői vannak, több mint 20 címszó képzése, írásmódja stb. különbözik. ir A német–litván szótári részben látható, hogy egy német szónak egy vagy több (2–5) litván szó felel meg, azonban azok grammatikai jellemzői vagy egyéb jegyei nem ismétlődnek meg. Ez inkább a német szavak litván megfelelőinek sajátos mutatója. 3. A szótár lexikológiai áttekintése. Haack szótárának lexikai leltárát a források határozzák meg. Ezért tartalmát tematikus csoportokra osztani és azok arányait meghatározni a források leltárának ismeretében lenne a legcélszerűbb. Amint a kutatók rámutatnak, Haack az említett forrásokból nem folyamatosan, hanem válogatva vette át a szavakat (Palionis 1995: 130). Mindeddig nem rendelkezünk a szótár lexikájának részletesebb kutatásaival, ezért itt néhány vonással megpróbáljuk áttekinteni azt. A tartalom egyik jellegzetes tematikus rétege a vallási-egyházi lexika, amelyet célszerűbb tulajdonnevekre és köznevekre osztani. A tulajdonnevek közül először személynevek szerepelnek, pontosabban a bibliai pátriárkák, próféták és apostolok nevei: Abelas, o; Abraomas, o Abraham; Adomas, o Adam; Aoronas, az Aoronból; Baltramėjus, a Bartholomausból; Dowidas, a Davidból; Jékubas, a Jacobból; Jonas, a Johannesból; Powilas, a Paulus és így tovább, közülük némelyek megőrizték a közvetítő lengyel nyelv hatását, például Aliofjus, gaus; Eliofsus, a Eliasból; Ezaiofyus, a Esaiasból; Malakiofsus, a Malachiásból; Jė3us, * A szótár előszavát (Vorbericht) a fundáció vezetője, Gothilfas Augustas Francke írta, és abban áttekintette a litván nyelvi szeminárium működését (Koženiauskienė 1990: 463). “ Kétszer nagyobb szószámot is megadnak (Palionis 1995: 131). 86 3aus Jefus; Jobas, bo der Hiob, Kriftus, ftaus Chriftus; Matteufzas, o der Matthaus; Meffiofsus, gaus der Meffias; Moiziefsus, gaus. Ritkább női nevek, például Marya, die 6s Maria; Rebekka Rebecca; 3ore, die és Sarah; 3uzane, nės die Sufanna. Sokkal kevesebb a szótárban a helynevek száma, például Akaja, jos Achaja; Egyiptom, to Aegypten; Epheszo30 sz, Ephefus; Júdea, 6s Judea; Jeruzsálem, lásd Jerusalem; Kenkrea, 6s Cenchrea; Szodoma, többes szám Szodoma ir stb. Megjegyzendő, hogy a szótárban nincs nė egyetlen Poroszország ar A Kis-Litvánia személynevének helyneve. ar A köznyelvi szókészletet az alábbi, bizonyos vallási fogalmakat megnevező ir lexémákkal lehet szemléltetni: égbolt: Égbolt, gaus Der Himmel; Dangifškas, ko himmlifch; Dangifska(fis, kojo der Himlifche; Dangun’=3engimmas, mo die Himmelfahrt; dievas: Diewas, o Isten; Diewifzkas, ko isteni; Diewifskaffis, kojo der Isteni; Isten=megvető, ein jo Isten=megvető; Istentől=nem(félő, jancio ein Istentagadó; Istentől=nem(félő, janciojo der Istentagadó; Isten=Ládája, nės der Gottes=Ka(ten; Istenség, (tes die Gottheit; vö. továbbá Bediewis, aki istentelen; Bediewifskas, istentelen, Bediewyf- (te, és az istentelenség; griekas: Griekas, a bűn; Griekingas, bűnös; Griekininkas, a bűnös; Griekininke, a bűnös nő; Griek=Twanis, a bűnáradat; Grieku=Apiera, ros Stind=Opffer; Griefiti fūndigen; Griefsnas, no fūndlich; Grief3na(- (is, nojo ein fūndlicher; prarakas: Prarakas, ko der Prophet; Prarakauti weiffagen, propheseyen; Prarakawimas, mo die Weiffagung; Prarakiene, és dic Prophetin; Prarakifskas, vagyis prophetisch; Praraky(- te, azaz die Weiffagung, die Propheseyung; vö. dar Blu3znijimas, vagyis die Lifterung; Blu3niti, laftern; Blu3nitojis, azaz der Lafter. Érthető, hogy ez egyáltalán nem a teljes vallási lexika, mivel egyes szavaknak lehet közvetlen („világi”), valamint vallási (elvontabb) jelentésük is, például: džiaugtis (a példák mai helyesírással és német megfelelőik nélkül szerepelnek), keršyti, kentėti, gėdinti(s); szánalom, bosszú, álnokság, lelkiismeret, képmutató és hasonlók. Ezután megemlíthetünk néhány gyakoribb tematikus alcsoportot, úgymint az állatneveket, amelyek közül a legnagyobb számban avelė, avinas, avinėlis, avinyčia, avis, avių gardas, ėrytis, valamint asilas, elnias, kiaulė, ožys; madárnevek: genšė „gém, gólya“, gaidys, karvelis, erelis, kurklelis, kurtinys, putpela, varnas, žvirblis stb. ; növénynevek: daržovė, eglė, erškėtis, gluosnis, kadagynas, kviečiai, mėta, miežiai, Pyga eine Feige, vö. Pygos=Medis; továbbá a cimerninkas, kažemėkas stb. jövevényszavakat, 87 „ein Palm“ stb. ; ir rokonsági megnevezések: brolis, tėvas, uošvis, vaikas, vaikaitis; duktė, marti, merga, motė, moteriškė, motina, našlė, nuotaka, sesuo, uošvė stb. ; foglalkozások és ir tevékenységek ir megnevezései: aukskalis, bernas „der Knecht“, darbininkas, daržininkas, kalvis, kerdžius, kūlikas, medžiotojis, muitininkas, puodžius, vartininkas, vamzdininkas, vö. vö. ir továbbá a könyvészeti lexika áttekintését (Kaunas 1996 : 141-142). A szótár lexikológiai áttekintését folytatva érdemes a szinonimikánál időzni. Az önálló lemmák szinonimáiból a szótárban kevés van, például Banga, gos cine Woge it. Hullám ir — Wilnis, iės eine Hullám (im Waffer), Buttas, to ir — Nammai, ma das Haus, dainoti ir giedoti — singen kt. ir Lényegesen több képzett szinonima (változat). Ezek ugyanazon tő közeli, hasonló jelentésű képzős származékai, például Atmintis, ties, Atminnimas, mo ir Paminklas, amelyeket ugyanazzal a német das szóval fordítanak Gedichtnis; Pafekkejas, jo, Sekkejas, jo, Sekkiotojis, jo — ein Nachfolger; Sutwerejas, jo, Sutwertojis, jo — der Schöpfer; Magasság, -ok, Magasságosság, mo — die Höhe; Mennyiség, -ek, Tömeg, mo — die Menge; Gilybė, ės, Gilumas, mo — gylis; Jaunystė, ės, Jaunumas, mo — jaunystė; Išganytas, Išganingas — išganytas; Vaikaitis, čio — mažas vaikas (ne anūkas „anūkas!- “) ir Vaikelis, lio — mažas vaikas ir kt., plg. dar Surinkimas, ahol egy közösség, egy Susirinkimas ir Susirinkimas, mo die Susirinkimas; Šviesa, sos, Šviesybė, ės — šviesa (lux) ir pan. Különböző, de hasonló jelentésű képzőkkel alkotott szinonimák idegen szavakból is keletkeznek (a szavak eredetét még nem értették és nem különböztették meg), Mierny(te, és, Miernummas, mo —die MaBigkeit; Wiesliby(te, és die Tugend, die Keufchheit; Wie3libummas, mo die Ehrbarkeit, die Tugend. A szótárban szinonimaként nemcsak két litván, hanem különböző eredetű szavakat is használnak, például Walanda, dos eine Weile, vö. Walandéle, és cine kleine Weile és Adyna, nos eine Stunde; Tikkejimas, mo der Glaube, Wiera, ros der Glaube, die Religion, vö. tikketi glauben, wieriti glauben, zutrauen, de Wierny(te, és, Wiernummas, mo fordítása die Treue. A példák áttekintéséből arra lehet következtetni, hogy a megadott szinonimákat különböző forrásokból vették, amelyek fordítói ugyanazt a tartalmat litvánul eltérően adták vissza. Annak megállapítása, hogy a szinonimák közül melyik tartozik az egyik vagy a másik fordítóhoz és forráshoz, külön feladat lenne. Meg lehet adni bizonyos számú szót, amelyeket a XVIII. századi írásokban használtak, és amelyek a mai nyelvben is ugyanabban a jelentésben használatosak, például Ateiwis, wio ein Frembdling; Kar3ygis, vagyis egy hős, egy harcos; Kaukaras, ro ein Higel; Negale, ės die Seuche, das Unmėogen; Palaima, més die Glūckfeeligkeit; 88 Palukana, nos der Wucher, der Zinfch; Patyrimas, mo die Tapasztalat; Sielwartas, to a Szorongás, szomorúság. Iš a neologizmusok közül elsőként említendő tükörfordítások, például ės Dangaus=Jifta, dic Szivárvány; Jaun=Mienū, nefio Új Hold; Menefio=Ligga fergąs, ancio ein Holdkóros; Előénekelni Vorfin— gen; Előd, der no Vorlauffer; Priefkriftis, fcio der Antichrift. A lexikai archaizmusokat a következő példákkal lehet illusztrálni: Jūdikkis, kio ein Heller; fcharfflein; Minau ja nicht adv. neg. ; Nūtartis, ties ein Tadel; Beszéd, de Utószó, imádság Beszélő, egy jo Gyalázkodó; Tanítás, 16 szín Tan; Futó, egy no Futár; 3adas, die do Sprache, die Rede; Sweja, jos ein Fifchzeug. Be a lexika különálló ir szemantikai archaizmusai. Ezek a szavak, amelyek továbbra is használatosak a mai litván nyelvben, de más jelentést kaptak, például: Apkaba, 6s der Vorhang, most —1. kabė, kapocs, 2. a töltények összekapcsolására szolgáló lemez, amelyet a fegyverbe helyeznek; ir į Apfakimas, mo die Verkündigung, Botschaft, dabar — 1. elbeszélés, 2. rövid szépirodalmi prózai mű, vö. továbbá Atfarga, ės a pajzs (védelem- ); Dallykas, ko egy darab; Narfas, vagyis a harag, fogás, komolyság, Parafsas, šo a kézirat, it. Überschrift; Patranka, kos eine Raupe: Pawadinimas, mo die Berufung; Reikmene, ės die Nothdurff, plg. Reikmuo; Sawifzke, és das Eigentum ir kt. 4. Lexikográfiai módszer. A Haack-szótár litván–német nyelvi részének szócikke litván és német oldalból áll. A litván oldalt a címszó (vagy szókapcsolat) és a ragozható szófajok szokásos latin rövidítésekkel megadott grammatikai jellemzése alkotja. A német oldalt a német megfelelő (megfelelők) alkotja, esetenként német vagy latin nyelvű használati megjegyzésekkel. A szótár szócikkének litván és német oldala közötti kapcsolatról érdemes néhány megjegyzést tenni. A mellett a meghatározó típus mellett, amikor címszóként önálló lexéma szerepel, a címszavak bizonyos része szókapcsolat. Motivációjuk és szerkezetük tekintetében nem egységesek. Teljesen eredeti litván szókapcsolatokat alig találtak, gyakoribbak a tükörfordítások, például: Suprafytos=- Dūnos Allmofen Gelmés=jéfskomas=S3winnas, no ein Bleywurff Slaptag=Ra3zbaju=Muf3gs, fancio ein Meuchel=Morder. G.M. [zanti, cios. G.F. A címszóként szereplő litván szókapcsolat jellegét, pontosabban szerkezetét általában a szócikk német oldala (része) határozza meg. Annak alapján, hogy a német részben mi felel meg a litván címszónak, nagyjából három jellegzetesebb eset különböztethető meg: a) szószerkezet — egy német nyelvi szó, b) szószerkezet — német nyelvi szószerkezet, valamint szószerkezet — német nyelvi összetett szó. 89 c) — a) A litván címszavakhoz Haack egyetlen du ar több német megfelelőt ad meg. Leggyakrabban egy megfelelőt ad meg, például: Adata, tos eine Neh-Nadel Akis, iés das | Auge Dauginti vermehren Diewysté, (tés die Gottheit Girdéti horen Laidoti begraben Paflowinti loben Sekminnes, nū die Pfingften ir pan, du atitikmenys, pavyzdžiui, Bažnysia, cios der Tempel, die Kirche Gyrpelnis, nie ein Ruhmredige, Ehrgeit3iger Kuningaikftis, cio ein Fūrft, Herzog Priangis, vagyis az előudvar, a csarnok Sakimas, mo die Verhiindigund, die Prediger Surinkimas, mo eine Gemeine, eine Verfammlung Wotis, ties ein Driife, ein Gefchwiir ir pan., rečiau —trys ar keturi, pavyzdžiui, Atfifkyrimas, mo Spaltung, Rotten, Secte Wirfsus, gaus eine Spitze, die Oberhand, Vortheil, das Auswendige. Neretai antras ar trečias vokiškas atitikmuo dar aiškinamas lotynišku sutrumpinimu it. (=item). Banga, gos cine Woge it. Welle (néha az it. után latin megfelelője következik, Amijias, Am3io die Ewigkeit it. Seculum) Ilanda, dos eine Grufft, iz. Holle, Grube A német megfelelők gyakran segítenek megkülönböztetni a litván címszó többértelműségét vagy jelentésárnyalatait, például: Gywata, tos das Leben Gywenimas, mo das Leben Wohnung Gywenti leben wohnen stb. Egyes szavak lexikai jelentése a német megfelelőken kívül német magyarázatot is tartalmaz, például: Kirpti Scheeren, Schneiden (mit der Scheer) Prifiirti heranrudern, anfahren (mit dem Schiff) ninkas griekas), Kromininkas kromas), Swodbininkas swodba) stb., a képző 90 (: (: (: ir —ybé: C3yftybé (: c3yftas), a képző -ystė: Durnyfté (: durnas), Smertelny(té (: smertelnas), Wiezlibyfte (: wiezlibas), a képző —(in)ycia: Awinyc3ia awis), (: priesagos -umas: Wiezlibummas (: wieslibas) kiti ir hibridai. Dalis slavizmų eina sudurtiniy hibridų elementais, pavyzdžiui, Griek=Twanis, nio griekas+tvanas), Strun=3aiflai strūna+žaislas). (: (: Būdvardžių hibridų dažnesnės priesagos yra —ifskas: C3efligkas (: c3efas), Peklifskas (: pekla), fmertifskas (:fmertis), fwodbifskas (:fwodba), priesagos -ingas: Macningas (: macnus), Pakajingas (: pakajus). Iš iš minėtų hibridinių būdvardžių dažnai daromi ir prieveiksmiai, pavyzdžiui, Cz3eflif3 kay, Macningay, Pakajingay, Sylingay ir ir kt. Germanizmai skirstomi į dvi rūšis: senuosius ir naujesnius. ir Be senųjų Buddelis, plg. ein Būttel, Hencker; Kunnigas, plg. ein Prediger; Pinnigai, plg. das Geld, plg. még Pinnigelis, lio ein Pfennig, szintén Pinnig=Mainis, nio ein Wechfler, ahol jóval több az újabb germanizmus, például Dillos, lū der Till; Gwolta, tos die Gewalt, Kalkė, ės der Kalck; Kelnore, rės Keller; Skune, ės die Scheune; Styras, ro ein Ruder; Stukkis, kio ein Stūck; Skrybele, ės ein Schreiber; S3iporus, raus der Schiffer; S3turmas, mo der Sturm; S3uile, lės eine Szule: Žakas, ko ein Sack ir kt. A kölcsönszavak egy másik csoportját a latin vagy görög nyelvekből származó német szavak litván változatai alkotják. Ezek a szavak más nyelvekben is elterjedtek, ezért nemzetközieknek nevezhetők. A litván nyelvbe a XVI. századtól kezdve szláv nyelveken keresztül, később pedig a német nyelv közvetítésével kerültek be. A litván nyelvben ezek a szavak fonetikailag vagy morfológiailag el vannak litvánosítva, például: Beftya, 6s ein Thier, Bestie; Cimbalas, lo ein Cimbel; Elementas, to das Element; Pyga, os cine Feige; Persona, nos die Perfon; Purpur, ro der Purpur; Sceptrum, ro Szepter; Smaragdas, do der Smaragd; Teftamentas, to ein Teftament ir kt. Tiesa, šie tarptautiniai žodžiai Haacko žodyne nebuvo „priimti“: kai kuriuos jų randame išverstus į lietuvių kalbą, pavyzdžiui, S3ikfsna, nos das Leder, Pergament, arba paaiškintus, plg. Skirta=Wiera, os, Skirtas=Mokslas, lo eine Secte, plg. Žodžius keifti difputieren; Žodžiu=Keitimmas, mo eine Difputation.’ ’ Arról, hogyan használták Haack szótárát a litván nyelvi szemináriumban, lásd a szerző „Kéziratos kiegészítések F. W. Haack „Vocabvlarivm Litthvanico-- Germanicvm et Germanico-Litthvanicvm“ (Halle, 1730 után) című művéhez” című tanulmányát (megjelenés alatt a „Lietuvių kalbotyros klausimai“ című folyóirat kötetében). XL 97 6. Következtetések. 1. F. W. Haack „Vocabvlarivm...“ című műve a litván filológiai ir kultúra történetében továbbra is a hallei litván nyelvi szeminárium működésének bizonyítéka, ir a XVIII. a. század első felében fennálló német–litván kulturális kapcsolatok tanúja. 2. Haack „Vocabvlarivm...“ — című műve az első, Poroszországban nyomtatott, két részből álló (litván–német és ir német–litván nyelvű) szótár, amely magában foglalja A XVIII. a. század első felének A Kis-Litvánia protestáns irodalmának legfontosabb lexikáját csaknem egy ir évtizeden át egyetlen publikált du lexikográfiai munkaként szolgáló. A két részből álló szótár elkészítése után Haack folytatta a XVII. századi a. kéziratos német–litván szótárak hagyományát, azonban elsőként állított össze litván szótári jegyzéket, és német megfelelőkkel ir látta el azt, ezáltal hozzáférhetővé téve a litván nyelv lexikáját a németül beszélő lelkészek és más ir személyek számára. ir 3. Terjedelmét tekintve alig maradva el az első litván szótártól — Konstantinas Sirvydas „Dictionarium...” — Haack „Vocabvlarivm...“ című műve méltó ellensúlyt képezett számára; Kis-Litvániában hozzájárult a ir litván nyelv teljes szókészletének oszthatatlanságához és egységéhez. 4. Haack szótára sajátosnak tekinthető XVIII a. A Kis-Litvánia lexikográfiájának mérföldkövį jo to eként: a kor protestáns írásainak szókészletéből válogatással összeállított litván regiszterre támaszkodtak a későbbi XVIII. századi szótárírók, rajtuk keresztül pedig a szókészlet egy része átkerült a XIX. század közepének szótáraiba. A litván nyelv információforrásaként európai történészek munkáiban használták, és Nagy-Litvánia filológusai is ismerték. 5. Mivel a szótár korlátozott forrásokra épül és tanulási célokat szolgál, viszonylag kevés litván népi szókincset tartalmaz, frazeologizmusokat pedig egyáltalán alig. A szótár tartalma az akkori írott nyelvre jellemző vallásos és elvont szókincset, a természet (a növényés állatvilág) legfontosabb megnevezéseit, az ember társadalmi helyzetére, rokonságára, foglalkozásaira vonatkozó elnevezéseket és így tovább tükrözi. Eredetüket tekintve, a fordítási neologizmusokon kívül, újabb szláv és germanizmusok, valamint az úgynevezett nemzetközi szavak is találhatók benne. 6. A lexikográfiai módszerre jellemző, hogy a „Vocabvlarivm...” szócikke a következőkből áll: 1) címszóból (önálló lexémából, ritkábban szókapcsolatból), 2) rendszeresen feltüntetett nyelvtani jelölésekből (például a főnév alanyeseti alakban, a birtokos eset végződésével vagy annak szótagjával és a ragozási osztály számával, a nem latin rövidítésével stb. szerepel) és 3) német nyelvű megfelelőből (megfelelőkből) (alkalmanként a jelentés latin nyelvű megfelelőit vagy a reáliák német nyelvű magyarázatait írják). Beérkezett 1998 08 26 98 IRODALOM Bense 1974—-Bense Gertrud. Lithuanica in Halle. — Zeitschrift fiir Slavistik 19 (2). Biržiška 1963 —- Biržiška Vaclovas. Aleksandrynas 2, Chicago. Bio-bibliographisches Kézikönyv 1996 — Bio-bibliográfiai Kézikönyv a A század 18. nyelvtudományáról. A grammatikusok, lexikográfusok és a német nyelvű térségével Műveik leírása Művei. Kötet 4. H–L: Max Niemeyer Kiadó Tübingen. Drotvinas 1989 -Drotvinas Vincentas. Az összetett értékekről Kis-Litvánia szótáraiban. — Baltistica 11 (1). Drotvinas 1997 -Drotvin as Vincentas. ,Hallifkos Giefmes“: Zur Frithgeschichte der Halleschen Kirchenlieder in litauischer Sprache. — Europa in Frithen Újkor. Ünnepi kiadvány Giinter Miihlpfordt számára. 3. Elindulás a modernitás felé. szerk. által Erich Donnert. Weimar–Köln–Wien: Böhlau Kiadó. Drotvinas 1998 -Drotvinas Vincentas. Das Seminarium Litvanicum an der Universitat Halle (1727-1740) in seinem Hatással a A litván filológia Kialakulására. — Hallei Kutatások 1: Halle és Kelet-Európa. Az európai A hallei kisugárzás Pietizmus. szerk. von Johannes Wallmann és Udo Striter: A Francke-alapítványok Kiadója Halle im Max Niemeyer Kiadó. Gineitis 1990 -Gineitis Leonas. Kristijonas Donelaitis ir jo korszaka, Vilnius: Vaga. Gineitis 1995—-Gineitis Leonas. A porosz patriotizmus a litván irodalomban, Vilnius: Pradai. Kaunas 1996 — K a un as Domas. A litván könyv története, Vilnius: Tudományos ir Enciklopédiák Kiadója. Koženiauskienė 1990 -Koženiauskienė Regina. XVII–XXVIII. századi előszavak és dedikációk, Vilnius: Mokslas. Lebedys 1977—-Lebedys Jurgis. Régi litván irodalom, Vilnius: Mokslas. Palionis 1995 -Palionis Jonas. A litván írott nyelv története, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Pavlov 1972 —P a v1 o v V.M. A főnévi összetétel a németben mint szintaktikai probléma, München: Max Hueber Verlag. Schiller 1994 —-Schiller Christiane. A hallei litván szeminárium (1727–1740) és tagjai. Nyomkeresés. —Acta Baltica 32. Schroder 1989 — A német nyelvterület idegennyelv-tanárainak életrajzi és bibliográfiai lexikona. Késő középkortól 1800-ig. kötet 2. Könyv, D-től H-ig terjedő betűk. Augsburgi 1×1. Írások, szerk. Thomas Finkenstaedt és Konrad Schroder. kötet 51, Augsburg. Skrupskelis 1967 —Skrupskelis Ignas. Litvánok a XVIII. századi német irodalomban, Róma: A Litván Katolikus Tudományos Akadémia kiadványa. Specht 1935—Specht Franz. A litván szeminárium a Hallei Egyetemen. —Archivum Philologicum, 5, Kaunas. Winter 1954 -Winter Eduard. Halle és a litván nyelv ápolása. — A nyugati és délszláv nyelvek ápolása Halléban a 18. század, Berlin: AcademieVerlag. Zinkevičius 1990 – Zinkevicius Zigmas. Nyelvészeti munkák: Frydrichas Vilhelmas Hakas. —A litván nyelv a XVIII–XIX. században, Vilnius: Mokslas. 99 DAS ,,VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM, ET GERMANICO-LITTHVANICVM“ VON F.W. HAACK (HALLE, 1730) összefoglaló Az első in Poroszországban nyomtatott ,Vocabvlarivm Litthvanico-Germanicvm et Germanico—- Litthvanicvm- ®-ot a a litván szemináan riuma egyetem Halle (1727-1740) Friedrich Wilhelm Haack (1705-1754) által megfogalmazva és mint a litván oktatás eszköze Jövőbeli nyelv a litván gyülekezetek Kelet-Poroszország in prédikátorai számára javasolt. Az ő leltára a A litván protestáns szókincse nyomtatin ás első évtizedeiben 18. Jh. használták. A litván rész magában foglalja 4486 A címszavak német megfelelőikkel; a német–litván rész körülbelül 500 szóval rövidebb. Bár a „Vocabvlarivm- “-ban megtalálhatók a a litván szavak használatának illusztráso ciói, amint a A litván köznyelv szavai hiányoznak; ez a 18. század folyamán a további lexikográfia szempontjából Jh. nagy jelentőségű. A „Vocabvlarivm” szókincsét Phillip Ruhig (1747), Jakob Brodowsky (1744 előtt), Christian Gottlieb szótáraiban Mielcke (1800) használja. Im A hozzájárulás a litván szókincset a tartalom és eredet szerint elemzi, pl. ezek a A főnevek között leginkább a vallási és elvont fogalmak, valamint más bibliai denotátumok megnevezései, továbbá a foglalkozásés rokonságnevek, a növények és a jószágok nevei stb. szerepelnek. A litván eredetű szavak mellett megtalálhatók a német minta alapján keletkezett tükörfordítások, valamint a lexikai szlavizmusok és néhány germanizmus. A litván szófajok grammatikai jellemzése a hagyományos latin rövidítésekkel van bemutatva, pl. Genus Gen. M. hímnemmel, Gen. Foem. nőnemmel. és a ragozási típusok a főnevek ragozásának számaival, a Modus Indicativus mellett pedig a Präsens, Präteritum és Futurum alakjai stb. A tanulmány a litván és a német szavak korrelációját elemzi a szótárban, mégpedig az egyezés közös vonásait és különbségeit Szemantika. 100