„Valdžios“ semantika ir jos reiškimas lietuvių kalboje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998) Vilija SAKALAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas, Vilnius A „hatalom” SZEMANTIKÁJA ÉS KIFEJEZÉSE A LITVÁN NYELVBEN 1.0. Minden szó valamely lexikai mikrorendszerhez tartozik, amely a valóság egy részletét fejezi ki. Ezek lehetnek olyan szócsoportok, amelyek az anyagi világ létezésének igen tág területét tükrözik. A szó valamely lexikai csoportba tartozik, amelynek bizonyos keretei szabályozzák a szó szemantikai struktúráját, jelentés szerinti tagolódását. Ahhoz, hogy meghatározzuk a szó helyét a lexikai-szemantikai rendszerben, etimológiailag azonosítsuk, és megállapítsuk rokon nyelvi megfelelőit, a vizsgált szavak szemantikai mezők módszerével írhatók le (Karaliūnas 1987: 19). A lexika szemantikai mezőkbe sorolása igen alkalmas módszer a szavak szemantikájának vizsgálatára (Jakaitienė 1980: 29). A szemantikai mező (németül semantisches Feld, angolul semantic field, oroszul семантическое поле) terminust a nyelvtudományban nagyon eltérően értelmezik. Itt a legelterjedtebb meghatározását követjük: a szemantikai mezőt olyan szavak alkotják, amelyeket legalább egy közös jelentésjegy kapcsol össze (Karaulov 1976: 23–34; Jakaitienė 1980: 29; Gudavičius 1983: 285). „Ez a jegy többnyire nyelven kívüli: közös tárgyi szféra, közös rendeltetés, funkció, amelyet az e szavakkal megnevezett valóságos dolgok töltenek be” (Jakaitienė 1980: 29). J. Karaulov azon a véleményen van, hogy elegendő legalább egy közös jelentésjegy, a szavak által felidézett közös asszociáció ahhoz, hogy a szavakat ugyanazon szemantikai mező tagjainak tekintsük (Karaulov 1976: 64). Az így értelmezett szemantikai mezőt nem ugyanahhoz, hanem különböző szófajokhoz tartozó szavak alkotják (Jakaitienė 1980: 30). A vizsgált szemantikai mező szavai szintén különböző szófajokhoz tartoznak, de valamennyinek közös jelentésjegye, közös strukturális szóeleme van: az alapszintű morféma. 2.0. A „hatalom, irányítás, kormányzás” szemantikai jegyet a litván nyelvben a vald-, veld- tő származékai hordozzák (vö. indoeurópai *val- ’erősnek lenni’) (Pokorny 1959: 11–12). A germán, balti és szláv nyelvekben e tő származékai dentális mássalhangzóval d- (-dh-) bővültek (német -t- walten): gót waldan, orosz владеть, óegyházi szláv володеть, latin vàldìti, óporosz weldiśnan ’birtokolni’ stb. A litván nyelvben a vald-, veld- tő származékai által kifejezett fogalmak a „hatalom – a hatalom alanya / a hatalom tárgya – a hatalom gyakorlásának helye” szemantikai modellt alkotják. 79 2.1. A hatalom fogalmát a hatalom megszerzésével és birtoklásával kapcsolatos cselekvéseket jelölő igék fejezik ki: valdyti ’hatalommal bírni, uralkodni’, veldėti ’megszerezni, tulajdonként birtokolni, hatalmába keríteni’. Az ősidők óta örökölt szavak mellett újabb származékok is vannak. Mivel számos új szót alkottak az erkölcs, etika, gazdaság és feudális viszonyok fogalmainak kifejezésére, mellettük a társadalmi viszonyok fogalmait jelölő új képzések is megtalálhatók, például: valdauti ’kormányozni, uralkodni’, valdėti ’hasznot húzni, élni valamivel’, valdinėti iteratív alakja a valdyti igének, valdinti ’ügyelni a rendre, vezetni, intézni’, valdoti ’kormányozni, uralkodni’, veldinti ’vö. veldėti’ stb. Az új igék képzésére gyakran használták az -auti, -oti: valdovauti ’uralkodni’, valdoti, valdžioti. képzőket. Ilyen új képzések nagy számban fordulnak elő a 16–17. századi írásokban: Ir stojos paskui to, jog pamušė Dovydas filistinus ir pavaldavo juos LKŽ XVII 1026 (Ch Krn 19, 1)1; Pripildykit žemę valdokit ją, ir viešpataukit and žuvį marių LKŽ XVII 1042 (Ch1 Moz1, 28). Ir pavaldota yra ta žemė po veidu Viešpaties LKŽ XVII 1042 (Ch1 Krn22, 18). Karaliau mačnaus, mus valdžiok LKŽ XVII 1047 (Mž 274–275). Ižg tavęs išeis vadas, kuris valdžios žmonimis LKŽ XVII 1047 (DP 58). Viešpatavo ir valdžiojo kaip dvasiškuose, teip svietiškuose daiktuose LKŽ XVII 1047 (DP 26). M. Mažvydas, K. Daukša, S. B. Chilinskis és K. Sirvydas írásaiban a vald- tő igéi szerepelnek: valdyti, valdžioti, ritkábban valdauti (ennek igekötős származéka, a pavaldauti S. B. Chilinskis Bibliájában adatolt). J. Bretkūnas írásaiban a valdyti igét és származékait nem jegyezték fel; csak a veldėti és származékai fordulnak elő (paveldėjimas BB 1 Moz 15, 3; išveldėti BB Jer 48, 1; BB Teis 3, 13; paveldėti BB 1 Mak 1, 9). A Valdyti és a veldėti gyakori S. Daukantas és S. Stanevičius írásaiban. A nyelvjárásokban leginkább a valdyti és igekötős származékai használatosak. A keleti aukštaitisi nyelvjárásokban meglehetősen gyakoriak a hibrid alakok: valdžiavóti LKŽ XVII 1046 (Čb, Žž, Ds, Trgn, Slč, Klt, Ut, Slm), valdžiūti LKŽ XVII 1047 (Dglš, Švnč, Tvr, Str, Prng). 2. 2. A hatalom fogalmát a valdyti ige főnevesült alakjai is kifejezik: valdžia (Skardžius 1996: 68; Urbutis 1978: 285; PLKG 1957: 163), valdymas. M. Mažvydas írásaiban az ige főnevesült alakja -ymas képzővel adatolt: Vis est jo valdinme LKŽ XVII 27 (Mž 270); K. Daukša és S. B. Chilinskis írásaiban pedig az -(i)a végződésű valdžia származék. Más származékok, a valdystė, valdonystė ’hatalom, uralkodás, uralkodói lét’ jelentésben a 19. századi írásokban és sajtóban használatosak (S. Dauk. Kel 1881, 62, LT II 479); a valdonýbė ’hatalom, uralkodás’ (A. Kuršaitis „Litván–német szótárában” adatolt); a valdymė ’hatalom’ (Varniai településen adatolt); a veldėnė ’uralkodás, kormányzás’ (A. Krauzė szótárában adatolt). 1 Az illusztratív példák a „Litván nyelv szótárából” és annak cédulagyűjteményéből származnak. 80 E szócsoport tárgyalása után kirajzolódik a hatalom szemantikájának egyik sajátossága – az elvontság. 3.0. A hatalom szemantikai mezőjéhez tartozó szavak másik csoportját azok alkotják, amelyek egyrészt a hatalom birtokosát (a hatalom alanyát), másrészt a hatalom birtokosának alárendelt személyt (a hatalom tárgyát) jelölik. A hatalom alanyát (birtokosát) a következő szavak fejezik ki: valdovas, valdõnas, val- džionis, valdžiotojas, valdžiūnas, valdytojas, valdininkas, veldėtojas stb. A hatalom birtokosának megnevezései különféle képzőkkel jöttek létre. Ezek a származékok különböző időpontokban jelentek meg a litván írott nyelvben. A népi litván szókészlet mellett a XVI–XVII. századi litván írott nyelv szókincsének egy rétegét az akkori szerzők által alkotott különféle új szavak képezték. Több-kevesebb új szó a későbbi korabeli írásokban is található. A XVI–XVII. századi írásokban a -tojas, -onas, -onis, -ovas képzővel alkotott származékok vannak adatolva. A -tojas képzővel többnyire olyan másodlagos igékből képeznek főneveket, amelyek infinitivusi töve -o-, -ė-, -y- végű stb. (Skardžius 1996: 87). A Valdýtojas (:valdýti) ’aki uralkodik, kormányoz, úr’ S. B. Chilinskis Bibliájában fordul elő: Žinote, jog tie, kurius vertais sant išmano, kad būtų valdytojais žmonių, valdžią turi and jų LKŽ XVII 1040 (Ch Mr 10, 42); J. Bretkūnas Postillájában: ...didis dangaus ir žemės valdytojas LKŽ XVII 1040 (BP I 420). A nyelvjárásokban és a folklórban ’aki rendet tart, vezet’ jelentésben használatos: Tevas buvo an savo ūkio valdytojas LKŽ XVII 1040 (Grv). Ir atejo gaspadorius, tų namelių valdytojus LKŽ XVII 1040 (Kpč). A XVI–XVII. században általában kevés volt a litván közigazgatási és jogi szakkifejezés; a hivatali és jogi iratokat német vagy lengyel eredetiből fordították, és a fordítók meghagyták azok terminusait. A hatalmi rendeletek egyes fordításaiban azonban előfordultak ilyen jellegű litván terminusok is. Például Lengyelország és Litvánia királyának, IV. Ulászlónak 1639. IV. 22-i rendeletében a valdžiotojas ’hivatalnok’ szó szerepel (Palionis 1995: 97). J. Bretkūnas Bibliájában egy további származék is adatolt, a veldėtojas ’uralkodó’: Kaip tatai kananitaì ir visi veldėtojai žemės girdės, tada anys mus apstos LKŽ XVIII 605 (BB Joz 7, 9). Ez a terminus K. Sirvydas szótárában és a „Punktai Sakymų”-ban is adatolt: Miestavaldis, miesto val- džitojas LKŽ XVII 1047 (SD 21). Kokias yra valdžiotojas miesto, tokie ir kurie gyvena jampi LKŽ XVII 1047 (SP I 124). A -onas képzővel alkotott származékok K. Sirvydas szótárában (valdõnas ’podda- ny’), a „Punktai Sakymų”-ban, valamint P. Ruigys, G. Milkus és A. Krauzė szótáraiban vannak adatolva. K. Būga kétféleképpen értelmezi ezt a szót. Állítása szerint a valdõnas: 1) az indoeurópai alapnyelvi *-on- képzőből keletkezhetett; 2) a valdā- igetőből és a -na- képzőből eredhet (nominativus: -nas). Ezenkívül létezik a valdóti ige, vö. ukrán volodati (Būga 1959: 372). A Valdõnas ’irányító, tulajdonos’ a folklórban fordul elő: Mano motušė – gaspadinėlė, namelių valdónėlė LKŽ XVII 1041 (JD 275); Kelkis, kelkis, bernužėli, ūbo lauko artojėli, jautelių valdónėli LKŽ 81 XVII 1041 (BsO 270); Ai, kur dejai brolelį, žirgelio valdonėlį? LKŽ XVII 11042 (LB 137). Az -ona képzővel alkotott származékok (valdona ’uralkodónő’) a folklórban fordulnak elő: O aš mergaitė, tu kvietkų valdona LKŽ XVII 1041 (Sln); Išėjo panenkaitė, viso dvaro valdonaite, be rūtelių vainikėlio, be aukselio žiedužėlio LKŽ XVII 1041 (Vs). Az -onas képzővel alkotott származékok mellett a -onis képzővel képzett valdžionis (valdžia, valdioti) ’uralkodó, irányító’ származék is használatos; a XIX. századi írásokban jelent meg, amikor megkezdődött Litvánia múltjának és történelmének kutatása. A Valdžionis S. Daukantas egyik új alkotása. S. Daukantas írásaiban további, a hatalom alanyának jelentését hordozó képzett származékokat is találunk: valdžiūnas ’uralkodó’. A folklórban előfordul a valdūnas: Ko žirgelis smūtnas ir jo valdūnėlis? LKŽ XVII 1043 (Lzd), amelyet M. Niedermann szótára is adatol. A -ūnas képzővel alkotott származékok a porosz nyelvemlékekben is adatoltak, például waldins ’Erbe’ (Mažiulis 1997: 217); a lett nyelvben: valdūons ’irányító’. A nyelvjárásokban és a folklórban elterjedtebb a valdaunīkas (-ūkas) ’irányító, uralkodó’ LKŽ XVII 1026 (Ūd, Lzd, Al, Kpč), a valdžiaunīnikas LKŽ XVII 1029 (Prl), valamint a valdininkas ’állami tisztviselő’ (Sb, Žr, Pnd, Všk, Mžš, Pns, Brt, Btg, Jrb). Ez utóbbi új szó J. Jablonskis nyelvi tevékenységével együtt jelent meg a XIX. század végén. J. Jablonskis a korabeli írott nyelvben használt uredininką szót valdininkui-ra cserélte, és ezt élesen megkülönbözteti a valdovą szótól, amely ’az emberek által lakott nagy területet uraló és kormányzó személy’ jelentésű (Skardžius 1996: 601). Kevés személymegnevezés képződik a -ovas képzővel, de amint a „Lietuvių kalbos gramatika” megjegyzi, még ma is alkotnak vele új szavakat: ieškovas, skaitovas, vadovas, žiūrovas (Paulauskienė 1994: 76). A Valdōvas ’aki uralkodik, kormányoz, úr’ a valdyti igéből és a -ovas képzőből képzett származék; vö. szláv voldati > ukrán володати (Skardžius 1996: 387). A legkorábbi forrásokban (Mažvydas, Daukša) ’uralkodó’ jelentésben egy régi, két tövű, az indoeurópai alapnyelvből örökölt szó szerepel: viešpat(i)s ’владыка, государь’; a későbbi szerzőknél ’isten’ jelentésben. A Valdōvas a nyelvjárásokban és a folklórban ’intéző’, ’tulajdonos’ jelentésben fordul elő; ’úr’ jelentésben a „Clavis Germanico-Lithuana”, G. H. F. Nesselman szótára és más későbbi szótárak adatolják. Az új szavak keletkezésének egy további módja a más nyelvekből történő szóátvétel. A vizsgált szócsoporthoz tartozik a valdīmieras ’uralkodó’ (az orosz Володимир átvétele), amely E. Fraenkel és M. Niedermann szótáraiban adatolt, valamint a valdimieras A. Kuršaitis szótárában, továbbá a XIX. századi szerzők, D. Poška, S. Daukantas, S. Stanevičius és M. Valančius írásaiban, főként a žemaitiai nyelvjárásokban. A „Šiaulės rytų dūnininkų žodynas”-ban és A. Juška „Dainos” című művében ’intéző, gondviselő’ jelentésben fordul elő: Nėra mūsų ūktverio, tų namų valdimiero LKŽ XVII 1028 (JD 629). Vaikas be valdymiero negalia būti, pasiunta DūnŽ. K. Būga szerint a litván nyelvnek ez az uralkodót jelölő szava nem volt más, mint a Володимир Великий. Ez 82 A név a jótvingeken keresztül juthatott el a litvánokhoz, és a litvánok még Vlagyimir életében megismerhették (Būga 1958: 343). 3.2. A hatalom alanya szemantikai mezőjéhez tartozik a paveldėtojas „új tulajdonos, az örökség kezelője”, a veldėjas „örökös” és a veldėtojas is. Közülük a legkorábbi írásos, szótári adatolása a paveldėtojas szóé (R, MŽ, Q, N, K). A mai litván nyelvben – a letthez hasonlóan – elsősorban elsődleges igékből képeznek főneveket az -ėjas képzővel. Másodlagos igékből az adott jelentésű származékokat rendszerint csak az -tojas képzővel alkotják. Az -ėjas képzős, másodlagos igékből alkotott főnevek megtalálhatók a népdalok nyelvében (Skardžius 1996: 84). A Veldėjas S. Daukantas és M. Valančius írásaiban fordul elő, a veldėtojis pedig Fr. Kurschat szótárában van adatolva. 4.0. A hatalom tárgyát a tulajdont (személyt, vagyont) jelölő szavak fejezik ki. A feudális társadalomban a jobbágyokat vagyontárgynak, tulajdonnak tekintették, és örökölhetők voltak. A régi írásos emlékekben a veld amas társadalmi terminus adatolható; a XV–XVI. században olyan embert jelentett, aki egy másik ember hatalma alatt állt. Az ilyen személy nem szabad paraszt volt, a nagyfejedelem tulajdonához tartozott, aki különféle érdemeiért az arra érdemes tisztviselőinek – nemeseknek vagy püspöki birtokoknak – adományozta. A veldam átadásakor nem csupán egyetlen személyt, egyént adtak át, hanem vele együtt az általa használt földet, állatait és egyéb vagyonát is. A veld amas társadalmi terminus, amely a XVII. század végére már eltűnt a litván nyelvből, M. Mažvydas, B. Vilentas, J. Bretkūnas és K. Daukša írásaiban adatolható. M. Mažvydas katekizmusában és K. Daukša posztillájában a veldamo mellett a paduonis, paduotieji (Paduotieji alba veldamai MŽ 32) is használatos. A XVI. századi litván írásokban e szavak szinonimák voltak, és közöttük már nem volt jelentésbeli különbség. A Veldamas csak azokban a szövegekben fordul elő, amelyek a Litván Nagyfejedelemség litvánok lakta területeiről szólnak. A legrégebbi oklevél, amelyben a veld amas szerepel, a XV. század második feléből (1454–1470) való; a XVIII. századból mindössze egy adat került elő (1719) (Lingis 1970: 295). A veld amas társadalmi terminus eredete nem kétséges: a veldėti ige jelen idejű, szenvedő melléknévi igeneve (Būga 1959: 668). A XVI–XVII. századi írott forrásokban használatos, ugyanebből a tőből képzett másik alakot, a valdōnas szót „alárendelt személy, alattvaló” jelentésben alkalmazták; K. Sirvydas írásaiban adatolható: Nes kokie yra vyresnieji, tokie esti ir jų vald onai LKŽ XVII 1041 (SP I 124). A szó a néphagyományban, D. Sutkevičius, G. H. F. Nesselmann és mások későbbi szótáraiban is előfordul. A hatalom tárgyának szemantikai csoportjába tartozik az új szóalkotás: valdinys „alárendelt személy”, amely M. Valančius és J. Jablonskis írásaiban, valamint E. Fraenkel, J. Ryter, A. Kuršaitis és A. Lalis szótáraiban adatolható. A Valdinys a valdyti igéből és az -inys (-inė) képzőből képzett szó; ennek előtaggal képzett változata a pavaldinys. További képzett alakok: valdžionis „alárendelt személy, alattvaló” (Valdžionys buvo palinksminti dideliai meilingu žodžiu ciesoriaus miuso (M. Valanč) LKŽ XVII 1046; valdijietis „polgár, alattvaló”, A. Kuršaitis szótárában adatolva; valdytinis „alárendelt személy” — 83 J. Skvireckas bibliafordításában használatos; a szót az LKŽ XVII 1040 is közli. Az ilyen típusú képzett alakokkal jelölt dolgot rendszerint a rá irányuló, kívülről érkező (valaki más által végrehajtott vagy többnyire már végrehajtott) cselekvés jellemzi. Valószínűleg az analóg statytinis képzés mintájára jött létre, amelynek jelentése: „valamilyen tisztségre kinevezett, a kinevezőtől függő, annak utasításait végrehajtó személy”. Az ilyen képzett alakok egy részét rendszerint múlt idejű szenvedő melléknévi igenevekből alkotják. Manapság azonban helyesebb lenne az ilyen típusú származékok képzését másként értelmezni, nevezetesen elkülöníteni az -tinis, -ė képzőt, amely az ige (többnyire tranzitív) főnévi igenévi tövéhez járul (DLKG 1996: 107). A feudális rendszer és az államhatalom erősödésével a lakosság társadalmi helyzet szerinti megnevezései is kialakultak. A Žmogumi szót kezdték használni a saját gazdaságából élő, kötelezettségeket teljesítő, családos földműves megnevezésére. Ez a megnevezés a mai paraszt fogalmának felelt meg. A gazdasági és jogi okiratok a településközösséghez, illetve az uradalomhoz tartozó embereket különböztetik meg (Jurginis 1962: 20). A Valstietis jelentése „földműveléssel foglalkozó, földműves”, „a településközösséghez vagy uradalomhoz tartozó ember”; egyértelműen új szóalkotás, amely csak V. Kudirka és J. Jablonskis írásaitól kezdve adatolható. A parasztok alkották a XV–XVI. századi társadalom legnépesebb rétegét; semmilyen politikai joguk nem volt, az állammal szemben csak kötelezettségeik voltak, az államtól pedig semmit sem kaptak. Egyes parasztok szabadok voltak, mások a földhöz kötődtek, megint mások rabszolgák voltak. A XVI. századra azonban mindannyian egy kategóriába kerültek: jobbágyokká váltak (Šapoka 1989: 239). Az állami okiratokban és a régi írásokban a parasztok egy bizonyos csoportját a žmogus (Jurginis, i. m.) és a kaimynas szó jelölte (Lingis 1970: 297). K. Daukša posztillájában a kaimynu a lengyel poddany fordításaként szerepel, míg K. Daukša katekizmusának egy névtelen szerző által 1605-ben javított változatában a kaimynas szót a valstinin ku váltotta fel (Lingis 1970: 299): Ir teigi daryt šeimynai ir valstinyk amus savo įsakysime LKŽ XVIII 68 (AK 65). A korai lengyel dokumentumokban lényegében ugyanazok a litván jövevényszavak szerepeltek, mint a litván kancelláriák szláv nyelvű írásaiban. A Valstininkas, illetve valstinykas „alattvaló, paraszt” alak 1546-ban adatolható, lengyelül wolsnik (Zinkevičius 1988: 122); a XIX. századi sajtóban („Aušra”) is használták. A paraszt egy másik megnevezése a településközösségek létrehozásával függ össze: valsčionis „paraszt, a településközösség lakója” (vö. lengyelül włos cianin). Miután Litvániában eltűntek a területi fejedelmek, megváltozott az ország igazgatása. A faluközösségeket az orosz területek mintájára településközösségeknek kezdték nevezni, lakóikat pedig valsčionisoknak (Jurginis 1962: 17). 5.0. A hatalom tárgyát – a vagyont – néhány, a vald-, veld- tőből képzett szó fejezi ki. Mindegyik új szóalkotás: a valdà „kezelt ingatlan” jogi terminus, amelyet jogi írásokban ma is ebben a jelentésben használnak. Egyszerű szerkezete arra utal, hogy a valdà a valdyti igéből és az -a végződésből képzett alak; a veldė „örökség, hagyaték” pedig a veldėti igéből és az -ė végződésből képzett szó. A régi veldenija „örökölt uradalom, birtok” szó J. Bretkūnas Bibliájában adatolható. Ezt a tényt E. Fraenkel is közli, a szó keletkezése azonban nem világos. E. Fraenkel szerint a veldenija (veldėti) a J. Bretkūnasnál adatolt valadenija alakból jött létre. 84 a Bibliában (BB 4 Moz 18, 28). Pr. Skardžius az utóbbit jövevényszónak tekinti (vö. fehérorosz владенье) (Skardžius 1931: 234). 6.0. A tárgyalt szavak egy másik csoportja a „terület” szemantikai jegyet hordozza. A területet mint közigazgatási egységet képzős származékok nevezik meg: valščius, valdyba, valdā, valdā-mystė, valdystė, valstis, valdānija, valdonija. A legkorábbi kormányzati rendeletekben sajátos jogi szakkifejezések fordulnak elő. A számos ilyen kifejezés között szerepel a valščius. A valščiusokat már a 14. század végén említik a Litvániába vezető keresztes lovagi útvonalak leírásai. A valščiusok több mezei közösségből és nemesi falvakból álltak. Egészen kis valščiusok is léteztek a nagyfejedelem falvai és várai körül. A valščius közösségének tagjai (az előbb említett valsčionysok) kezdetben szabad parasztok voltak. Amikor a valsčionysok jobbágyokká váltak, a valščius elnevezést a nagybirtokosok uradalmaira is alkalmazni kezdték. Valščius – „közigazgatási területi egység”, „igazgatott terület, birtok”. E. Fraenkel az „Etimologinis lietuvių kalbos žodynas” című művében Pr. Skardžius azon véleményére támaszkodva, hogy a valščius < vald-tjus, arra mutat rá, hogy ez utóbbi a valdyti szóval rokon szavak csoportjába tartozik, és semmiképpen sem jövevényszó (Fraenkel 1965: 1192). A valščius „igazgatott terület” jelentésben J. Bretkūnas írásaiban is előfordul: Ir jų gyvenimas (valščius) buvo nuog Meso iki Sefar kalno LKŽ XVIII 64 (BB 1 Moz 10, 30); Suprato jį iš Herodo valščiaus esantį LKŽ XVIII 65 (BP I 378). Ugyanebben a jelentésben a valščius K. Sirvydas írásaiban is használatos: Kaip tadū grūdan garstyčios nė vienas daiktas negal indėtis didis, neinkraujuas maišai pinigų, neintilpsta aukšti namai, senys, plačios žemės, valščius, dvarai, turmės ir kiti tos žemės niekai LKŽ XVIII 65 (SP I 301); S. Daukantas írásaiban: Kožnas sau ponas galėjo savo valščiuoje žemės barą kam norint dovenoti LKŽ XVIII 65. A nyelvjárásokban a valščius „területi egység” jelentésben terjedt el: Dabar vadina apylinke, o pirma vadinos valsčius LKŽ XVIII 65 (Trk); Aš esu tame pačiame valsčiuoje gimusi i augusi LKŽ XVIII 65 (Šts); Valsčiaus gyventojai duoda medžiagą, o tie (meistrai) ateina ir padaro tiltus LKŽ XVIII 65 (Kur); Smalnų parapija ir valsčius LKŽ XVIII 65 (Smal). Egy másik, közigazgatási egységet megnevező terminus a valstis: „járás, vidék, körzet”. K. Būga úgy véli, hogy a valstis balti eredetű, és mivel a litván szóalak teljesen egybeesik a lett és a szláv nyelvi alakokkal, nem valščius, hanem valstis kellett volna lennie; vö. lett vālsts, szláv volstь, orosz волость (Būga 1958: 492). A valstis azonban nem terjedt el a nyelvjárásokban; a 19. század végének és a 20. század elejének írásaiban és sajtójában adatolták: LKŽ XVIII 68 (G 119, Arch IV 579, M, LC 1888). A Valdanija „igazgatott vidék, terület, birtok” jelentésben P. Ruigys és G. Milkus szótáraiban szerepel: Pilės valdžia, valdanija LKŽ XVII 1026 (R 85); Valdanijos, valsčiaus privezdejimas, aprūpinimas, nuvaikščiojimas LKŽ XVII 1026 (R 18). A Valdonija szót „az uralkodó székhelye, lakóhelye” jelentésben E. Fraenkel, Fr. Kuršaitis és J. Ryteris közli. Valószínűleg a valdonas szóból és a helyet jelölő -ija képzőből keletkezett. Ezzel a képzővel a származékok többsége személyt jelölő főnevekből jön létre, és az adott személyek által igazgatott vagy irá- 85 žiūrimas vietas, administracinius vienetus (DLKG 1996: 135). Šios priesagos vediniai tam tikram sambūriui ar kieno valdomai teritorijai pavadinti varijuoja su priesagos -ystė vediniais valdamystė ir valdystė. A Valdamystė „igazgatott vidék, terület, birtok” jelentésben S. Vaišnoras „Margarita Theologica” című fordításában adatolt: Tėvonystėp ir valdamystėp sūnaus savo yra sutverta LKŽ XVII 1026 (MT 166). Az ezzel a képzővel alkotott helynevek személyt jelölő főnevekből keletkeznek, és az adott személyek által igazgatott vidékek területeit nevezik meg (DLKG 1996: 136). A Valdystė „állam, igazgatott terület” jelentésben 19. századi írásokban (S. Daukantas, V. Pietaris műveiben) és a sajtóban adatolt (A 1883, 224, A 1885, 76). A Valda „igazgatott vidék” jelentésű, a valdyti igéből képzett végződéses származék, amely a cselekvés helyét jelöli; ebben a jelentésben S. Daukantas írásaiban használatos. A Valda a latin dominium és az abból képzett domena megfelelője. A középkorban ezen a néven nevezték a feudális birtokokat. 7.0. Összefoglalva megállapítható, hogy a vizsgált szemantikai mező szavai több mikromezőt, illetve lexikai-szemantikai csoportot alkotnak: 1) a hatalom megszerzésével és birtoklásával kapcsolatos cselekvések; 2) a hatalom birtokosa (szubjektum); 3) a hatalom birtokosának alárendelt szereplők (objektum); 4) a hatalom gyakorlásának helye (terület). A bemutatott anyagból látható, hogy a szavak jelentése és fejlődése szorosan összefügg a társadalmi élettel. Beérkezett: 1998. 05. 12. LITERATŪRA B ū g a K. 1958, 1959: Rinktiniai raštai 1, 2, Vilnius: Valstybinė polit. ir moksl. lit. leidykla. D L K G 1996: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. G u d a v i č i u s A. 1983: Leksikos sisteminių požymių ir stilistinių kategorijų ryšys. – Мокини стилиаус угдымас. Kaunas: Šviesa. J a b l o n s k i s J. 1959: Rinktiniai raštai 2, Vilnius: Valstybinė polit. ir moksl. lit. leidykla. J a b l o n s k i s K. 1941: Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje 1, Kaunas: Spindulys. J a k a i t i e n ė E. 1980: Lietuvių kalbos leksikologija, Vilnius: Mokslas. J a k a i t i e n ė E. 1988: Leksinė semantika, Vilnius: Mokslas. J u r g i n i s J. 1962: Baudžiavos įsigalėjimas Lietuvoje, Vilnius: Valstybinė polit. ir moksl. lit. leidykla. K a r a l i ū n a s S. 1987: Baltų kalbų struktūrų bendrybės ir jų kilmė, Vilnius: Mokslas. K a r a u l o v 1976: Караулов Ю. Н. Общая и русская идеография, Москва: Наука. L i n g i s J. 1970: Išnykė ir pasikeitę socialinės reikšmės žodžiai lietuvių kalboje. – Donum Balticum, Stockholm. LKŽ 1996: Lietuvių kalbos žodynas 17, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. LKŽ 1997: Lietuvių kalbos žodynas 18, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. M a ž i u l i s V. 1997: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 4, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. 86 Palionis J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Paulauskienė A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. PLKG 1957: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Valstybinė polit. ir moksl. lit. leidykla. Pokorny J. 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch I, Bern und München: Francke Verlag. Sabaliauskas A. 1966: Lietuvių kalbos leksikos raida. – Lietuvių kalbos leksikos raida, Vilnius: Mintis. Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas. Skardžius Pr. 1996: Rinktiniai raštai 1: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijos leidykla. Šapoka A. 1989: Lietuvos istorija, Vilnius: Mokslas. Urbutis V. 1978: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslas. DIE SEMANTIK DES SUBSTANTIVS valdžia UND IHR AUSDRUCK IM LITAUISCHEN Zusammenfassung Ein Wort gehört einer lexikalischen Gruppe an, die sich auf die semantische Struktur des Wortes auswirkt, auf die Einteilung seiner Bedeutungen Einfluß ausübt. Die Methode des semantischen Feldes, die in der linguistischen Literatur unterschiedlich aufgefaßt wird, ist verbreitet. Aus dieser Sicht gehören die Ableitungen mit der Wurzel vald-, veld-, die eine gemeinsame semantische Komponente haben, zu einem semantischen Feld, vgl.: valdžia, vadovavimas, valdymas. Die von ihnen bezeichneten Begriffe bilden ein semantisches Modell, vgl.: valdžia – das regierende Subjekt/das regierte Objekt – der Ort, wo das Regieren ausgeübt wird. Begriffe, die zur Bezeichnung sozialer Beziehungen dienen, sind häufig durch Neubildungen mit verschiedenen Suffixen ausgedrückt. In verschiedenen Dialekten, in den Schriftdenkmälern des 16. – 17. Jahrhunderts, in der Presse des 19. Jahrhunderts liegen Ableitungen von der Wurzel vald-, veld- vor. Der größte Teil der Ableitungen von vald-, veld- hat Entsprechungen in anderen baltischen Sprachen sowie in den slawischen und germanischen. Eine der wichtigsten Aufgaben der modernen Lexikologie ist die Untersuchung der Ableitungen aus der Sicht der Wortbildung und Semantik. 87