Kai kurie intarpinių ir sta-kamienių veiksmažodžių semantinės raidos bruožai

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998) Dalia PAKALNIŠKIENĖ Klaipėdai Egyetem NÉHÁNY BEÉKELŐDŐ ÉS sta-TÖVŰ IGE SZEMANTIKAI FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A litván nyelv beékelődő és sta-tövű igéit sajátos szemantika, morfológiai szerkezet és a tő morfonológiai jellemzői határozzák meg. Ezen igék népes csoportja (különféle források adatai szerint számuk meghaladja az 1000-et) bizonyos szakaszokban alakult ki, új jellemzőket sajátítva el, és archaikus tulajdonságait megőrizve (Pakalniškienė 1996). Ez a tanulmány az említett igék szemantikai fejlődésének néhány sajátosságát tekinti át. 1. A kelet-balti nyelvek beékelődő és sta-tövű igéi sajátos funkciókkal rendelkeznek, ezért kétségtelen, hogy a kelet-balti beékelődő és sta-tövű igék kialakulásában különösen fontos szerepet játszott a kategorikus szemantika. Ezért nagyon röviden össze kell foglalni az absztrakt szemantika fejlődésének szakaszait. 1.1. Számos kutató véleménye szerint (Kuiper 1937: 202–203; Kölln 1969: 26; Kazlauskas 1968: 333) a beékelődés egyik régi jelentése a terminatív. Az indoeurópai nyelvek igéi meghatározott időtartamú cselekvést jelöltek, és a többi igétől a kategorikus szemantika egyik aspektusa, a cselekvés jellege különböztette meg őket. A kategorikus szemantika másik aspektusa, a cselekvő aktivitása és az objektumhoz való viszonya ebben a szakaszban nem volt fontos: a beékelődő igék aktív és spontán cselekvést egyaránt kifejezhettek. 1.2. A keleti balti nyelvekben az infixum, akárcsak a sta formáns, új – mutatív jelentést nyert, amelynek kialakulása a diatézis szerint oppozícióban álló igepárok formálódásával függ össze. J. Stepanov véleménye szerint (Stepanov 1976) más indoeurópai nyelvekben a diatézisnek nem volt jelentősége, sokkal fontosabb volt a cselekvés jellege. A keleti balti nyelvekben a magánhangzó-váltakozást mutató gyökök egy része a diatézis szempontjából differenciálódott, például: fordít / fordul, hajlít / hajlik, üt / törik, üt / szúródik stb. Az oppozíció tagjai között kategorikus szemantikai oppozíció alakult ki: causativa / resultativa. 1.3. Ezen oppozíció alapján a litván nyelvben új szemantikai szóalkotási oppozíció is kialakult: durativa / terminativa, amelynek tagjai a cselekvés jellege szerint különültek el kategorikus szemantikájukban (határozatlan és meghatározott időtartamú igék), például: šaukia / -šunka, kvėpia / kvimpa, žiba / žimba stb. 55 2. A kategorikus jelentéssel együtt kialakult a tárgyalt igék sajátos konkrét szemantikája is. A causativa / resultativa oppozíció tagjaira a struktúraváltoztatás / változás jelentése jellemző, rendszerint rombolás, pusztítás, hajlítás / szétesés, összeomlás, hajlás (a többi jelentés – mozgás, fiziológiai vagy pszichikai folyamatok, birtokviszonyok – ritka). Ez a lexikai szemantika igen alkalmas volt a magánhangzó-váltakozást mutató tövek elágazására – az igék kategóriajelentései diatézis szerint élesen elkülönültek, vö.: smeigia (hatás, aktív cselekvés, általában mechanikai) / sminga (eredmény, spontán történés). Egyes infixumos és sta-tövű igék, amelyek a struktúra változását fejezik ki, új jelentések felvételére hajlanak. Az oppozíciós igepárok lexikai-szemantikai csoportok szerint kezdenek különbözni. Úgy tűnik, hogy a megfigyelt szemantikai változások nem véletlenszerűek; bizonyos szabályszerűség, tendenciák ismerhetők fel. 2.1. A struktúraváltozást kifejező igék szemantikai szerkezetét nem ritkán pszichikai vagy fiziológiai folyamatok jelentései egészítik ki (a vizsgált eredmények mintegy 10 százalékában mutatkozik meg ez a jegy). A ia-tövű kauzatívumok rendszerint destruktív mechanikai cselekvést jelölnek, az infixumos, illetve sta-tövű rezultatívumok pedig szétesést, összeomlást, hajlást. Ezek mellett azonban megjelennek az említett pszichikai vagy fiziológiai folyamatokra utaló jelentések is, vö.: 1 riėkti, riėkia, riėkė ‘kenyérből vagy kalácsból egy szeletet levágni; parlagot feltörni; először szántani…’ / 2 rikti, rińka, riko ‘megzavarodni; szétesni; tévedni; összezavarodni; valamit hibásan csinálni’, 3 rikti, riksta, riko ‘rosszá válni, eldurvulni, megvadulni, elzülleni’ (lett riekt, riecu, riecu ‘szeletelni’ / rikt, rikst, rika ‘tévedni, hibázni’); svėgti, svėgia, svėgė ‘hajítani; ütni; ölni’ / svįgti, svįnga, svįgo ‘érdeklődni, nagyon megkívánni, megőrülni’; spriėgti, spriėgia, spriėgė ‘fricskát adni; eldobni; hajítani’ / sprýgti, sprýgsta, sprýgo ‘könnyezni’; miėšti, miėšia, miėšė ‘keveréket készíteni; keverni; hígítani; zavarossá tenni…’ / mišti, myšta || mińša || mińšta, mišo ‘összekeveredni, elegyedni; összezavarodni, szétesni…’; griežti, griežia, griežė ‘vágni, metszeni, karcolni’ / 1 grįžti, grįžta, grįžo ‘összeveszni, összekapni; megszeretni’; rėižti, rėižia, rėižė ‘a kinyújtott vagy irányított testrész izmait megfeszíteni’ / rýžtis, rýžtasi, rýžosi ‘szilárdan elhatározni, hogy valamit megtesz; elhatározni’; stiėpti, stiėpia, stiėpė ‘felemelni; folytatni, húzni’ / stįpti, stįmpa || stįpsta || stēm pa || stīm psta || ⁰stypsta, stipo ‘megszűnni élni; meghalni; éhséget, koplalást, hideget elviselni; dermedni, megkeményedni’ (lett stiept, stie pju, stiepu ‘nyújtani, húzni, tágítani’ / stipt, stipstu || stīpu, stipu ‘merevvé, keménnyé válni’); trėkti, trėkia, trėkė ‘megrongálni, elpusztítani; beszennyezni, bekenni’ / trikti, trin ka, triko ‘szétesni, csúszni, romlani; megzavarodni, tombolni’; rėmti, rėmia, rėmė ‘támasztékot tenni, rúgni; tartani; építeni’ / 1 rìmti, rìmsta, rìmo ‘megnyugodni, nyugodttá válni; abbahagyni a mozgást, a zajongást’, 2 rìmti, rìmsta, rìmo ‘támaszkodni’ (lett *remt, remju, rėmu ‘támaszkodni’ / rimt, rimstu, rimu ‘nyugodttá, csendessé válni’); trėmti, trėmia, trėmė ‘elűzni, eltaszítani, eltávolítani; fékezni…’ / trìmti, trìmsta, trìmo ‘megnyugodni; megállni, abbamaradni…’ (lett tremt, tremju, trēmu ‘lábával topogni; döngölni, dörzsölni, tömöríteni’ / trimt, trimstu, trimu ‘remegni’); dérgti, dérgia, dérgė ‘beszennyezni, elcsúfítani; elpusztítani, megrongálni’ / 1 dirgti, dirgsta, dirgo ‘beszennyeződni, átázni, fogyni, csökkenni;…elromlani, tönkremenni, elvadulni, elpuhulni’; 2 smėl gti, smėl gia, smėl gė ‘megdermedni, elnyomni’ / 1 smilg-ti, smilgsta, smilgo ‘vágyat érezni’, 2 smilgti, smilgsta, smilgo ‘fájni, sajogni’; 56 vėngti, vėngia, vėngė ‘igyekezni kibújni, félni’ / -vingti, -vingsta, -vingo ‘elkanászodni, elpuhulni’ (vö. vingis ‘hajlat’, ezért a régi vėngti jelentése ‘hajlítani’ lehetett < ide. *u̯engh- ‘hajlítani’); praūsti, praūšia, praūšė ‘vízzel tisztítani, mosni, megmosni (az arcot)…’ / prūšti, prūšta || prūnša, prūšo ‘gyarapodni; boldogulni, erősödni; okosodni, felvilágosodni; elkanászodni’ (lett praūšties, praušūos, praušuõs ‘vastagabbá, nagyobbá, erősebbé válni’); bláūsti, bláūsia, bláūšė ‘borulni, elhomályosulni’ / blūsti, blūšta || blūsa, blūso ‘elszundítani; lecsukódni a szemnek’; 1 blūsti, blūsta, blūso ‘ua.’; 1 knóbti, knóbia, knó-bė ‘csapni (csőrrel), csipegetni’ / 2 knóbti, knóbsta, knóbo ‘elkeseredni, lógatni az orrát’; 1 krópti, krópia, krópe ‘nehezen, nagy erőfeszítéssel csinálni valamit (*kaparászni)’ / 2 krópti, krópsta, krópo ‘pusztulni, fogyatkozni’; 1 skróbti, skróbia, skróbė ‘vájni’ / 2 skróbti, skróbsta, skróbo ‘száradni, fogyni, soványodni’ (lett skrabt, skrābju, skrābu; skrabt, skrabstu || skrabu, skrabu ‘vájni, kaparni’); 1 krūšti, krūša, krūšo ‘gabonát mozsárban törni; zúzni, döngölni’ / krūšti, krūšta, krūšo ‘fogyni, romlani; szétesni, pusztulni’, 2 kriūšti, kriunša || ⁰kriūšta, kriūšo ‘öregedni, pusztulni, gyengülni, soványodni’; 1 kàpti, kàpa, kà-pe ‘apránként vágni’ / 2 kàpti, kãmpa, kãpo ‘elfáradni, kimerülni; tompulni, eltompulni’; skàbti, skàbia, skàbė ‘csipkedni’ / skàbti, skãmba, skàbo ‘megkopaszodni, elszegényedni’. 2.2. Ritkábban a struktúraváltozást kifejező igék kémiai, biológiai folyamatok jelentéseit veszik fel – az e r j e d é s, é r é s jelentéseit. Az oppozíciós viszony általában ‘r á g n i, v á g n i, t é p n i’ / ‘s a v a n y o d n i’, vö.: giežti, giežia, giežė ‘marni, rágni, kaparni (a torokban)…’ / gižti, gýžta || giñža, gižo ‘erjedni kezd’; 1 kìrsti, kerta, kirto / 2 kìrsti, kìrsta, kirto ‘keseredni kezdeni; dermedni, sűrűsödni, megerjedni, megsavanyodni’; 1 kìrpti, kèrpa, kirpo / 2 kìurpti, kìursta, kìurpo ‘erjedni, savanyodni kezd’; 1 skóbti, skó-bia, skóbe ‘faragni, vésni; szedni, szakítani’ / 2 skóbti, skóbsta, skóbo ‘erjedni, savanyodni’ (lett skābt, skābstu, skābu ‘savanyodni’), vagy ‘v á g n i, t é p n i, h á n t a n i’ / ‘é r n i, é r e l ő d n i, k i b o n t a k o z n i’: gvėlsti, gvėldžia, gvėldė ‘tépni, elvenni, elragadni, lopni’ / gvìlsti, gvìlsta, gvìldo ‘érni, beérni; hevülni’; gvėlbtì, gvėlbia, gvėlbe ‘tépni, elragadni, lopni’ / gvìlbti, gvìlbsta, gvìlbo ‘érni, beérni’; 1 rėžti (|| rėžti), rėžia, rėžė ‘éles eszközzel vágni’ / 2 rýžti, rýžta, rýžo ‘kipattanni (rügyekről); megduzzadni, növekedni’. 3. A durativa / terminativa szóalkotási oppozíciót alkotó igék lexikai szemantikája jelentősen eltér a causativa / resultativa oppozíció tagjainak szemantikájától. Az ilyen típusú igék többsége hangokat, fiziológiai vagy pszichikai folyamatokat jelent, ritkábban mozgást, a struktúra változását. A lexikai jelentések változásai igen ritkák és némileg eltérő jellegűek – a kémiai jelentések mellett pszichikai jelentések jelennek meg, vagy a mozgás jelentései mellett kémiai, pszichikai folyamatok jelentései is, vö.: dvókti, dvókia, dvókė ‘bűzleni; dögleni, rohadni’ / dvókti, dvóksta, dvóko ‘romlani, rothadni, bűzt árasztva büdösödni; szédülni, kábulni’, dvàkti, dvànka, dvàko ‘elbutulni, kábulni’; 1 dvañkti, dvañkia, dvañkė ‘bűzleni’ / 2 dvañkti, dvañksta, dvañko ‘elbutulni’; 1 kirbėti, kirba, kirbėjo ‘mozogni, mocorogni, remegni; nyüzsögni’ / 1 kìrbti, kìrbsta, kìrbo ‘savanyodni, erjedni kezdeni’, 3 kìrbti, kìrbsta, kìrbo ‘érdekelni’. Így a durativa / terminativa oppozícióba tartozó igék szemantikájára nem jellemzők a szemantikai szerkezet változásai – az oppozíció tagjai rendszerint ugyanahhoz a lexikai-szemantikai csoporthoz tartoznak, csak kategóriajelentésük különbözik. 57 4. A betoldásos és sta-tövű igék legújabb rétege – imitatívák – az apofonikus tövekből származó, kronológiailag régebbi igék kategóriális és lexikai szemantikai vonásait örökölte. Mindegyikük a szerkezet változását jelöli, rendszerint r o m b o l á s t (az „összeesik, visszahúzódik, eltűnik, elpusztul”, illetve „felfúvódik, megdagad” archiszemákat), amely gyakran áttevődik a lelki vagy a élettani folyamatok körébe, például: kiùsti, kiùǹta, kiùto „elvág, kiszárad; meghal; meglesz”; plė́pti, plèm̀pa, plė́po „hajlik, szélesedik; megbolondul”, pliõpti, pliõpsta, pliõpo „ugyanaz”; čìpti, čìmpa, čìpo „hasad; nyomorog, szűkölködik, romlik” stb. Ezen igék lexikai jelentését gyakran maga a tő morfonológiai szerkezete határozza meg. Például a kn, gn mássalhangzó-kapcsolattal kezdődő tövű igék a l e h a j l á s t, l e f e l é d ő l é s t, ö s s z e r o g g y a n á s t jelentik (knàpti, knàbti, 0kniobti, knėbti, kniùbti, 0gne bti, gniùbti, knýkti, knùsti, kniùžti, gniùšti); a kv, gv kapcsolattal kezdődőek a l é l e g z é s t, s z é d ü l é s t, m e g b o l o n d u l á s t (kvàipti, kvaìsti, kvė́kti, kvàikti, kvė́kti, kvàkti, gvaibti, sveibti, grėbti). Szinkrón szempontból a betoldásos és sta-tövű igék formájukat és tartalmukat tekintve meglehetősen egységes lexémacsoportot alkotnak, az ismertetett szemantikai sajátosságok azonban arra utalnak, hogy nem egy időben, hanem bizonyos szakaszokban alakultak ki. Ezért az igék kategóriális és lexikai szemantikájának elemzése fontos mind az etimológiai kutatások, mind a litván szavak rokonságának, a jelentések együttélési és fejlődési tendenciáinak megállapítása szempontjából. Beérkezett: 1997. 12. 30. LITERATŪRA K a z l a u s k a s J. 1968: Lietuvių kalbos istorinė gramatika, Vilnius: Mintis. K ö l l n H. 1969: Oppositions of voice in Greek, Slavic and Baltic. – Det Kongelige Danske Videnskabernes Selskab Historisk – filosofiske Meddelelser 43 (4), Köbenhavn. K u i p e r F. B. J. 1937: Die Indogermanischen Nasalpräsentia, Amsterdam. P a k a l n i š k i e n ė D. 1996: Lietuvių kalbos intarpinių ir sta-kamienių veiksmažodžių diachroniniai sluoksniai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, Vilnius, 83–86. S t e p a n o v J. S. 1976–1978: Vid, zalog, perechodnost’ (Balto-slovjanskaja problema). – Izvestija AN SSSR. Ser. Lit. i jazyka 35 (5), 408–420; 36 (2), 135–152. SOME SEMANTICAL FEATURES OF THE INFIX AND sta-STEM VERBS Summary Infix and sta-stem verbs have specific functions in the Baltic languages, so categorical and lexical semantics played an important role in the formation of these verbs. Simultaneously with the cathegorical semantics (i.e. the new meaning of spontaneous passive action etc.), lexical semantics was changing. The verbs of different diachronical layers (causativa / resultativa, durativa / terminativa, imitatitives) have specific lexical meanings. 58