Daiktavardžių morfologiniai variantai G. Mancelio „Lettische Postill“ (1654)

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998) Everita MILČONOKA A Lettországi Egyetem Matematikai és Informatikai Intézete, Riga DAIKTAVARDŽIŲ MORFOLOGINIAI VARIANTAI G. MANCELIO „LETTISCHE POSTILL“ (1654) A régi írásokra jellemző a beszédrészek grammatikai alakjainak változatossága, amelyről a nyelvtörténet és nyelvfejlődés jelenségeként beszélhetünk. A főnevek morfológiai változatait G. Mancelis Postillájának egy részletében tekintjük át (Postiles I, a 100. oldal részlete). A kutatáshoz a Lettországi Egyetem Matematikai és Informatikai Intézete Mesterséges Intelligencia Laboratóriumának régi szövegeket tartalmazó adatbázisát használtuk. G. Mancelis (1593–1654) buvo išsilavinęs XVII a. žmogus Žiemgaloje ir Kuržemėje, turėjo humanitarinį ir humanistinį išsilavinimą ir, aišku, gerai mokėjo lotynų kalbą. 1637 m. hercogas Frydrichas pakvietė G. Mancelį sugrįžti iš Terbatos (dabartinis Tartu), kur jis tuo metu ėjo universiteto rektoriaus pareigas, į Jelgavą. Atvykęs G. Mancelis tapo rūmų pastoriumi, o vėliau generaliniu superintendentu. Čia dirbdamas jis parašė Postilę, kuri buvo išspausdinta 1654 m. G. Mancelis életének és munkásságának több monográfiát és tanulmányt szenteltek. A. Ozolas a „Veclatviešu rakstu valoda” című monográfiájában G. Mancelist a helyesírási normák bevezetőjeként, a legfontosabb szerzőként említi. Neki köszönhetően az írott nyelv alapjául a zemgalei nyelvjárásokat választották. G. Mancelis tekintélyét K. Fūreker sem ingatta meg, aki még racionálisabb lett helyesírási rendszert javasolt. A Biblia fordítói munkájuk alapjául G. Mancelis helyesírási normáit választották. Így alakult ki G. Mancelis helyesírási rendszere, amelyet csak a XVIII. században pontosítottak, amikor előkészítették nyomtatásra a Biblia második kiadását. E. Lamė (1933) rašė apie G. Mancelio rašybos principus, A. Augstkalnis (1930) nagrinėjo tekstologiją, P. Šmitas (1895) G. Mancelio kalbos leksikos, morfologijos ir sintaksės klausimus, o L. Berzinis šias problemas nagrinėjo stilistikos aspektu1 (1944). Iš naujesnių tyrinėjimų, skirtų 1 Lamė E. Loģiskais princips Glika rakstībā. – Filoloģijas materiāli, Rīga, 1933, 104–110; Augstkalns A. Veclatviešu rakstu apskats. – RLB Zinību Komisijas Rakstu krājums 20, 1930, 92–137; Ш м и д т П. Особенности языка латышского писателя Г. Мансели. – Живая старина. Выпуск 2. Год пятый. Санкт Петербург, 1895, 162–170; Bērziņš L. Valoda un izteiksme Manceļa rakstos. – Izglītības Mēnešraksts 1, 1944, 8–12; 2, 1944, 29–31; Darž. Endzelīne M. Apcerējums par Jūra Manceļa dzīvi un viņa literārisko darbību. – Rakst- 46 G. Mancelisről megemlíthető J. Krēsliņš „Dominus narrabit in scripturis populorum: A Study of Early Seventeenth-Century Lutheran Teaching on Preaching and the Lettische lang-gewünschte Postill of Georgius Mancelius” (1989) című műve. Áttekinti G. Mancelis életrajzát, levéltári anyagokra támaszkodva2. A vizsgált részlet (100. oldal) főneveit — 300 hímnemű és 336 nőnemű főnevet grammatikai alakjaikkal együtt — a mai lett nyelv tőtípusai szerint csoportosítva a tövek morfológiai változatossága figyelhető meg. Az o- és ā-tövű főnevek stabilak, morfológiai változatuk szinte nincs. Az o-tő paradigmája: Nom | Gen | Dat | Acc | Loc Sg | Zillwāhr; Pa=tehwiš | Zillwāta | Zillwātam; Pagganam | Zillwāhu; Maizeš=Reežini; Wactar=ehden | Zeetumā Pl | Zillwāti; Pāhroni | Zillwāto; Pagganā=Lauteem | Zillwāteem; Zillwāteems | Zillwāhuš; Pagganus | Darrbohā jo-tövű ragozási paradigma: Nom | Gen | Dat | Acc | Loc Sg | Behrniņš; Zellsch; Jesulins | Berniņa; Zellu=Wiers | Roninjam | Behrniņu; Zelhu; Jezulīn | Wahjiņa; Muhscha' Pl | Behrniņi | Roninjo | Lautineem; Karreems | Raiminus; Zelhuš | muhschobā A régi írásokban nyilvánvalóan változik e tő főneveinek végződése. Attól függően, hogy a palatalizáció jelölésére melyik mássalhangzót használják, megállapítható, hogy a XVII. századi lett nyelvben még nem véglegesedett nieku sejas. Sorozat iskolások és fiatalok számára. A. Dauges és V. Plūdons szerkesztése. 1. szám. Juris Mancelis, Rigában, 1927; Blese E. A lett irodalom története. A régebbi és középső korszak. A XVI. század közepétől a XIX. század közepéig, Gaismas pils, 1947, 317. 2 J. Krėslinis munkájában kiegészíti Blese állításait, és rámutat, hogy a jelgavai latin iskola igazgatója A. Gecelis volt, a korábbi vallási szövegek egyik legjelentősebb fordítója. K. Krėslinis szerint nehéz bizonyítani, milyen hatással volt A. Gecelis G. Mancelisre, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy G. Mancelis a lett helyesírás egyik első úttörőjének tanítványa volt. J. Krėslinis művében a történelmi események olyan panorámája is megtalálható, amely segít jobban megérteni G. Mancelis életének fordulatait. Az itt hivatkozott, többnyire külföldön kiadott és őrzött szakirodalom nagyon hasznos ahhoz, hogy minél többet megtudjunk a XVII. századi balti államok és Európa kulturális és történelmi helyzetéről. 47 a hasonulási folyamat már végbement3. Mancelis így ír: viñs, vīriñs, vārdiņš, a -š mássalhangzó előtt pedig még nem palatalizált mássalhangzót használt, például: celš, kumelš4. Morfológiai változat lehet a jēzulins főnév is, amelynek más a képzője, ez azonban az egyetlen ilyen főnév. Ezért feltételezhető, hogy ez a főnév német kölcsönszó, amely a teljes affixumot is átvette, nem pedig rendszerszerű jelenség. Megállapítható, hogy a felsorolt helyesírási sajátosságok egyúttal morfológiai sajátosságokat is tükröznek5. ijo-tövű ragozási paradigma: Nominativusz | Genitivusz | Datívusz | Akkuzatívusz | Lokativusz, egyes szám | Apustulis | Bausla | Bauslam | Bausli | Stalln Apustuls | Bausles⁶ | Bauslim | Bauslu Engels | Brahha | Bauslei | Knehweli | | | Engelam | | többes szám | Burrwi | Burrwjo | Burrweem | Bauslus | Sullaini | | Apustuleem | Burrwjus Prometees⁷ | | Mirroneems | 3 Mancelis szövegeinek helyesírását A. Ozolas vizsgálta a „Veclatviešu rakstu valoda” című monográfiájában, amelyben megjegyzi, hogy Mancelis rendszertelenül jelöli a [ŋ] hangot [Ozols 1965: 167]. Azonban az -ņš-re végződő szavak írásban mindig -ngs-szel szerepelnek. Ezt helyesírási normának tekinthetjük. 4 Forma celš randama taip pat ir G. Mancelio žodyne „Lettus“ [Fennell 1988: 15]. Reikia pridurti, kad kituose linksniuose vartotas minkštasis priebalsis, tai patvirtina ir Postilės knygos fragmento medžiaga, taip pat „Lettus“ žodyne minėti pavyzdžiai Gen Sg: cela barība, cela lapa, cela rādītājs, cela vīrs, Acc Sg: ceļu griezt, Nom Pl: divi ceļi [Fennell 1988: 16]. Taip pat Nom Sg sutinkama forma kumeļš, o Acc Sg forma yra kumelu, panašiai ir minėta forma „Lettus“ žodyne: kumeļa pēdi [Fennell 1988: 43]. 5 M. Rudzīte a mássalhangzók nyelvjárási palatalizációját jellemezve megemlíti, hogy a szóvégi -ņ- utáni -s az egész nyelvben -š-re változott, például: viņš, vīriņš. Kifejti továbbá, hogy G. Mancelis 1638-ban még wiņgs (=viņš), illetve Wierings (=vīriņš) alakban ír. M. Rudzīte szerint „akkoriban legalábbis valamelyik tájegységben még nem ment végbe a hasonulás” [Rudzīte 1993: 324]. A szerző kifejti, hogy a szóvégi l utáni -s sok nyelvjárásban -š-re változott, például: celš, žalš. A szó végén G. Mancelis -ļ- után -š-t használ: Zellßch (=celš), diwi Zetti (=ceļi). 6 A bausles forma egy korábbi írott hagyományt tükrözhet, mivel nincs több adat, amely alapján a főnév morfológiai változatának tekinthetnénk. Mivel a németben a das Gebot ‘įsakymas’ főnév Gen Sg alakjának végződése -es, feltételezhető, hogy ez utóbbi hatással volt G. Mancelis írásaira. Ezenkívül a bauslis főnévnek más Dat Sg végződése van, vagyis bauslei. Ez arra enged következtetni, hogy a főnévnek akkoriban bauslis az ē és io tövek szerinti változatai voltak. Úgy vélem, hogy a Postilla egész könyvében található volna még egy olyan alak, amely alátámasztja ezt a hipotézist. Mivel sem a „Lettus” szótárban, sem a Mīlenbachs–Endzelīns-szótárban nincs adat az ē tövű bausle főnévre, ezért ezek a Gen Sg és Dat Sg alakok nem magyarázhatók meg végérvényesen. 7 A provietes alak ē-tövű főnév alakjaként értelmezhető; egy szövegkörnyezetben egymás mellett találhatók hím- és nőnemű végződések: (..) Tādeh wōgālawōb 20. Seitnbh mißi šmābti Prometees air allasch waigādami waiga- 21. jušchi / [28, 19–21]; 48 Az i-tövű főnevek Nom Sg alakjai mellett o-tövű végződések is előfordulnak. Ez a sajátosság más esetekben is megfigyelhető, például: Nom Sg bauslis, Gen Sg bausla, Acc Sg bausli, bauslu; Nom Sg engels, Dat Sg engēlam. Az i-tövű Dat Sg alakok azt mutatják, hogy a mai lett nyelv -im végződésű alakja G. Mancelis Postiljában még nem volt elterjedt; a -am/-'am végződésű alakok domináltak, például: bauslam, engēlam, sulainam, vāciešam. Az i-tövű paradigma mellett Nom Sg alakban o-tövű alakú főnevek is előfordulnak, például: apuztuls, blēds, ēzels, engels, proviets, timermans, vilizters. Feltehető, hogy itt az utolsó szótag rövid magánhangzójának redukciója történt, de továbbra sem világos, miért nem érinti a redukció a többi szót is. A felsorolt főnevek mind jövevényszavak, ezért ez a morfológiai sajátosság összefügghet a jövevényszavaknak a lett nyelv rendszeréhez való alkalmazkodásával. ū-tövű paradigma: Nom | Gen | Dat | Acc | Loc Sg | ſeetus; Chriſtus; Chriſt; Ieſus | 2llus; Chriſti; Ieſu Chriſti | (tam Kunaham); Ieſu Chriſto | Wāddus; (Kunahu) Ieſum; (Koninju) Chriſtum; Ieſum | Mancelis Postiljában nem sok mássalhangzó-tövű és u-tövű főnév található; a szokásos u-tövű főnevek mellett, például medus, tulajdonnevek is előfordulnak, például Jezus, Kristus stb., amelyek a latin nyelv ragozási paradigmáját követik. (A tulajdonnevek ragozásához a latin nyelvi rendszert alkalmazták: a Gen Sg végződése -ī; a Dat Sg-é -ō; az Acc Sg-é -um. Azt is el kell ismerni, hogy a tulajdonnevek ragozása nem teljesen szabályos, mivel a Gen Sg -i végződésű alakja mellett, például Kristi, -u végződésű alak is van, például Jezu; továbbá a -o végződésű Dat Sg mellett, például Kristo, -u végződésű alak is előfordul, például Jezu, az Acc Sg-ben azonban mind a Jezum, mind a Kristum alakban a latin Acc Sg végződést használták.) ē-tövű paradigma: Nom | Gen | Dat | Acc | Loc Sg | Paſſaule; Needra | paſſaules | Paſſaulei | Paſſaul; Silli; Needru | Paſſauleh; Sillū Pl | Snymeſ; reiſas | | Drebbehm | Drebheſ; Nahwas | Paddebbeſſes (..) Schis Deſitais gir Chriſtus taſ 26. Kungs / taſ Deſitais fattnu tee ſwahki Prometees und Koninji 27. ghribbeuſchi redſeht [561, 25–26]. 49 ė tövű főneveknek több morfológiai változatuk van, mint az a tövű főneveknek. Az ė tövű főnevek Acc Sg alakjának több morfológiai változata is van: a) a végződés nélküli alakok dominálnak, például: brūt, dvēsel, mut, pasaul (26 eset); b) ritkább az -u végződés, például: atraitnu, nāvu, niedru, reizu (6 eset); c) a mai nyelv -i végződésű alakja mindössze kétszer fordul elő: nāvi, sili. Azt állítják, hogy az Acc Sg -u végződése az a tövű főnevek mintájára alakult ki, ez az alak azonban nemigen elterjedt G. Mancelis írásaiban, mivel a Postilės részlete a végződés nélküli alak meghonosodását tükrözi. L. Berzinis a „Valoda un izteiksme Mancel̦a rakstos” című művében azt állítja, hogy a szóvégek nem mindenütt szabályosak, és a végződés nélküli alakok Acc Sg-ként és Nom Sg-ként is előfordulnak (Berzin̦š 1944: 1, 142). i-tövű paradigma: Nominativusz | Genitivusz | Datívusz | Akkuzatívusz | Lokativusz, egyes szám | Ahwis; Affin̦s; Wehste; Wall̦ta | Debbes; Debbe̦es | Wall̦tai | Affin̦i; Enghela-Wehst; Debbes; Wall̦tu | Nackțn többes szám | Ahwis (divi); Wall̦tes | Durwo-Sargs | Ahweem; fahr̦tim | Sin̦is; Wehste̦s | Affin̦ies A legtöbb morfológiai változat az i-tövű paradigmában található: itt olyan régi Nom Sg alakok is előfordulnak, mint az avis szó: bett / ta tōm buhb̦ 19. Deema Wab̦ru Basn̦ā p̦irrde̦i̦s / attal Mah̦ab̦ p̦ahr- 20. ghai̦s ta labba Ahwis to Dweb̦elles Barr̦ibu att-ahr̦ammoh̦t / 21. Deewam par Ghod̦u / to Ewed̦eenu n̦he Elim̦tod̦ams / bett 22. Deewa Wab̦ru allașh appoh̦madams ib̦șdieboh̦t. [94 18–22] és balksnis: Wings gir ar to Ghod̦u ar Meeru / 30. to win̦jam Deews deb̦wis / factah̦ affoh̦s / faugama Bal̦knis 31. Turn̦eh̦y [46 29–31]. A mai lett nyelvben az i tövű főnevek közé tartozó cilts és valsts Mancelisnél ā tövű főnévként szerepelnek, míg a vēsts ē tövű főnévként. A kārt kārtim rögzült határozószói alakban a főnév régi Dat Pl -im végződése őrződött meg: 14. Ka nu / factu es / Leela Nabbafiba bn / to Kunghu Jefu 15. Christo peed̦fammoh̦t / jar-ah̦ds / tad leec̦t Wings tomahr sch̦o Lee- 50 16. mondd meg a szolgáknak nagy hangon egy angyal / 17. aki minden nap ragyogásával oly fényesen ragyogott / 18. majd a tűz felragyogott és kialudt. [54 14–18]. E. Blese, miután megvizsgálta J. Langijo 1685-ös lett–német szótárát (a lett nyelvtan rövid leírásával), azt állítja, hogy „a XVII. századi szerzőknek általában az i-tövű és a mássalhangzó-tövű főnevek nagy fejtörést okoztak, és Mancelis írásaiban ezeknek a tőtípusoknak még nincs szigorú rendszerük”.8 A Postillában számos főnév található, amelynek megváltozott a neme. Ezek a „Lettus” szótárban vagy a „Phraseologia Lettica” című műben is előfordulnak, például Nom Sg balksne és balksnis; Nom Pl bėdas és bėdi; Nom Sg jūris és jūre. Néhány példa úgy értelmezhető, mint Mancelis szónokként tett kísérlete arra, hogy megtalálja a megfelelő ritmust a postillájához, például nolįkdami tos darbus tās tumsības un aplikdami tos brunus tās ticības; vagy: tu svētu dienu nesvėti un neei baznīcā / nemāceis pātarus un Dieva dziesmus; más példák viszont tisztázatlanok maradnak: miela tapa (főnév: mieles), vagy: tiem citiem trim lieliem piliem. Mancelis tehát az actiniem alakot használta (Acc Pl acis, Dat Pl acīm, acīms; de actiniem). Mühlenbach–Endzelīns szótára említi az actina kicsinyítő képzős alakot (Mülenbachs 1923–1925: I, 9), de nem utal arra, hogy hímnemű alakja is lehetne. Ilyen kicsinyítő képzőjű szó nincs sem a „Lettus” szótárban, sem a „Phraseologia Lettica” című műben; T. Fennelas azonban, amikor a hímnemű végződésű nőnemű főnevekről ír J. Langijo „Lett–német szótárában” (1685), ilyen alak létezését is megemlíti (Fennell 1991: 344). T. Fennelas szerint az ilyen esetek a tamnieki nyelvjárás hatására fordulhatnak elő. J. Endzelīns „A lett nyelv nyelvtanában” hoz fel ilyen példákat, mivel „az összes lív nyelvjárásban eltűntek a nőnemű alakok” (Endzelīns 1951: 461–464). G. Mancelis az érdekes Acc Pl pūkus alakot is használta: Sokan nem szívesen adják oda ifjúságuk virágát a kéjnek, hanem egész életüket Istennek szentelik. Ezért ne távolodjatok el, ó emberek, Krisztus követésétől. [96 5–8]. G. Mancelis ismerte a ijo tövű főnevet, a pukis szót. Erre engednek következtetni a „Lettus” szótárban megadott alakok: Nom Sg pukis, Dat Pl no pukiem, Acc Pl pūkus lasīt [Fennell 1988: 74], valamint a „Phraseologia Lettica” című műben szereplő mondat 8 E. Blese megjegyzi, hogy „általánosságban már a XVII. század írói számára is ez a két (i-tövű és mássalhangzó-tövű – a szerk.) tőcsoport, mind a tő, mind a ragozás szempontjából, nagy fejtörést okozott, és Mancelis írásaiban sincs e tőtípusoknak semmiféle szigorú rendszere” (Blese 1936: 577). 51 dievs ģērb tos puķus [Fennell 1989: 94], Mülenbacho-Endzelyno žodyne užfiksuota G. Mancelio vartota forma puķis (Mülenbachs 1925–1927: II, 405). Tuo būdu yra paaiškinama tokia Postilės Acc Pl forma. A Postilla részletében a főnév siksna o tövű és ā tövű változatai fordulnak elő: kurpes siksna és kurpes siksnus atraisīt; G. Mancelis Postillájában pedig előfordul a mai nyelvben már nem ismert ijo tövű főnév, a solis ā tövű sola alakja, vagyis az Acc Pl soļas a Dat Pl soļiem alak mellett. A „Lettus” szótár az ā-tövű alakot, a sola formát rögzíti [Fennell 1988: 87], a „Phraseologia Lettica” pedig a következő alakokat: Nom Sg sola, sole, Acc Sg ne vienu solu viņš manis priekšā ne ir spēris [Fennell 1989: 94]. Mühlenbach–Endzelīns szótára közli a G. Mancelis által használt, solis a tövű suola alakot (Mülenbachs 1927–1929: III, 1137). G. Mancelis mindkét tőtípus alakjait ismerte, és a Postillában használta őket. Mancelis vizsgált Postillája részletében a Dat Pl két változatos ragja fordul elő: a régebbi -ms és az újabb -m, például acīms, durvīm̄s és acīm, durvīm, burviem, akmeniem. L. Berzinis magyarázata szerint a Dat Pl alakok -s eleme már G. Mancelis korára eltűnt, az írott hagyomány azonban megőrizte a régebbi Dat Pl formát. A régi írásokban sem következetes mindenütt a használat, hiszen már a Postilla első oldalán ezt olvassuk: „…nosūtīja Jēzus divi no saviem mācekļiem und sacīja uz tiem“ (I 1), míg a Reminis cere vasárnapi szövegében ez áll: „neklājas tiem bērniem to mais jem̄t und priekš sun̄iem mest“ és „no drusciņiems“ (I 296). L. Berzinis arra a következtetésre jut, hogy a Dat Pl alakok -s végződése a XVII. században még ismert, de nem kötelező elem, és a szerző megválaszthatja, melyik formát használja (Berziņš 1944: 2, 30). Megfigyelhető az a tendencia, hogy az újabb -m végződés használata főként a hímnemű főnevekre jellemző: az ilyen alakok aránya 82%. A statisztikai adatok megerősítik, hogy a vizsgált Dat Pl alakok körében a nőnemű főnevek jobban megőrizték a régebbi -ms végződést, mint a hímneműek, mégpedig 33% és 8% arányban. A Postilla anyaga arra enged következtetni, hogy a -m-es Dat Pl végződés már a XVII. században uralkodóvá vált, a nőnemű főnevek azonban a régi -ms-es Dat Pl végződést is megőrzik. A mai lett nyelvben az a szabály érvényes, hogy egy prepozíció állandó esetet vonz, míg bizonyos prepozíciók két esetet is, ám ilyenkor ez a jelentéskülönbséggel függ össze. A caur, iekšan, no, pēc, pie, uz, virs prepozíciók vizsgálata során két tendencia figyelhető meg: 1) a hímnemű főnevek a prepozíció után egyes számban kizárólag Acc Sg esettel állnak; 2) a nőnemű főneveknél egyes számban a prepozíció után a Gen Sg eset a domináns, bár mellette az Acc Sg eset is használatos. D. Nytinia monografijoje „Prielinksnių sistema latvių raštų kalboje“ (Nītiņa 1978: 207) teigia, kad pirmuosiuose latvių raštų paminkluose prielinksnių vartojimas atspindi įvairias kuršių bei žiemgalių vidurio tarmių ypatybes. Tai parodo prielinksnių valdymas. Būtent G. Mancelio darbams būdingas toks Acc var- 52 az egyes számú alak használata minden genitívuszi elöljárószó után (hímnemű főnevek esetében 100%). Az ilyen vonzat sajátosságai nemcsak Kurzemében és Zemgaléban figyelhetők meg, hanem Vidzeme északnyugati részén is, ezért az írott nyelvben a XIX. század második feléig fennmaradnak. (Azok közül az egyéb prepozíciós szerkezetek közül, amelyekben hímnemű főnév Gen Sg alakját várhatnánk, mindössze egyetlen példa került elő – no nenieka. Elképzelhető, hogy ez a megkövesedett forma már a XVII. században is ismert volt, és hogy G. Mancelis, hallva az embereket ilyen kifejezést használni, a saját Postilėje című művében is alkalmazta.) A morfológiai változatok lehetővé teszik a XVII. század egyik legfontosabb szerzője nyelvi sajátosságainak vizsgálatát, továbbá megerősítik, hogy a beszélt nyelvi variáció az írott nyelvben is tükröződik. Beérkezett: 1998. 04. 17. LITERATŪRA A u g s t k a l n s A. Veclatviešu rakstu apskats. – RLB Zinību Komisijas Rakstu krājums 20, 92–137. B ē r z i ņ š L. 1944: Valoda un izteiksme Manceļa rakstos. – Izglītības Mēnešraksts 1, 8–12; 2, 29–31. B l e s e E. 1936: Nīcas un Bārtas mācītāja Jāņa Langija 1685. gada latviski-vāciskā vārdnīca ar īsu latviešu gramatiku. Pēc manuskripta fotokopijas izdevis un ar apcerējumu par Langija dzīvi, rakstību un valodu papildinājis E. Blese, Dr. phil., Latvijas universitātes profesors, Rīgā, 577. B l e s e E. 1947: Latviešu literatūras vēsture. Vecākais un vidējais posms. No XVII g.s. vidus līdz XIX g.s. vidum, Gaismas pils, 317. E n d z e l ī n e M. 1927: Apcerējums par Jura Manceļa dzīvi un viņa literārisko darbību. – Rakstnieku sejas. Sērija skolai un jaunatnei. A. Dauges un V. Plūdoņa redakcija. Nr.1. Juris Mancelis, Rīgā. E n d z e l ī n s J. 1951: Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1100. F e n n e l l T. G. 1988: A Latvian-German Revision of G.Mancelius’ Lettus (1638), Melbourne, 110. F e n n e l l T. G. 1989: A Latvian-German Revision of G.Mancelius’ Phraselogia Lettica (1638), Melbourne, 150. F e n n e l l T. G. 1991: Feminine Nouns with Masculine Terminations in Johannes Langius’ Latvian-German Dictionary (1685). – Journal of Baltic Studies, Vol. 22, No. 4, 339–346. K r ē s l i ņ š J. 1989: Dominus narrabit in scripturis populorum: A Study of Early Seventeenth-Century Lutheran Teaching on Preaching and the Lettische lang-gewnschte Postill of Georgius Mancelius. – Doctoral Dissertation, Stockholm, 123–131. L ā m e E. 1933: Loģiskais princips Glika rakstībā. – Filoloģijas materiāli, Rīgā, 104–110. M a n c e l i u s G. Lang-gewnschte Lettische Postill, Das ist: Kurtze un Einfltige, jedoch Schriftmässige Auslesung un Erklärung der Sonntglichen und vornehmsten Fest-Evangelien, so im Frstenthumb Curhland und Semmgallen, auch im überdnische Liefflande, so weit die Lettische Sprache sich erstrecket, gelehsen werden... Verfertigt Durch GEORGIUM MANCELIUM Semgallum... Erster Theil. Vom Advent biss zum Fest der Hochheiligen Drey-Einigkeit. Riga... 1654. 555 S. und 6 unpag. S. Druckfehler; S. 1–100. – Tekstas elektronine forma laikomas Latvijos universiteto Matematikos ir informatikos instituto Dirbtinio intelekto laboratorijoje. 53 Mūlenbachs K. 1923–1932: Latviešu valodas vārdnīca. Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns, Rīgā, I, 1923–1925; II, 1925–1927; III, 1927–1929; IV, 1929–1932. Nītiņa D. 1978: Prievārdu sistēma latviešu rakstu valodā, Rīgā, 249. Ozols A. 1965: Veclatviešu rakstu valoda, Rīgā, 626. Rudzīte M. 1993: Latviešu valodas vēsturiskā fonētika, Rīgā, 382. Шмидт П. 1895: Особенности языка латышского писателя Г. Манцелия. – Живая старина, вып. 20, Санкт Петербург, 162–170. THE MORPHOLOGICAL VERSIONS OF SUBSTANTIVES OF G. MANCELIUS „LETTISCHE POSTILL“ (1654) Summary ‘The Morphological Versions of Substantives in the Fragment of G. Mancelius’ Sermon Book Lettische Postill’ (1654)’ deals with the introduction to the language peculiarities of one of the most important authors of the 17th century – G.Mancelius. Some trends of Dat Pl ending’s development are mentioned. The fact that the modern ending -m was dominating in the 17th century has been proved by examples from Sermon Book. Morphological versions covering all stems of substantives and reflecting some cases of substantive transition from one gender into another provide information not only on language of G.Mancelius’ work, but they confirm that versions of spoken languages have their reflections in the written language as well. 54