Regional dialectal peculiarities in the collection of holy songs „Dzismies swatas…“ (1801)

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998) Anna STAFECKA Latvijas Universitātes Latviešu valodas institūts, Rīga IZLOKŠŅU ĪPATNĪBAS GARĪGO DZIESMU KRĀJUMĀ „DZISMIES SWATAS...“ (1801) Az 1801-ben kiadott „Dzismies Swatas...“ szenténekgyűjtemény1 a felsőlett vagy latgall írott nyelvű vallásos költészet egyik legrégebbi, napjainkig fennmaradt emléke, amely a jezsuita korszak művei közé tartozik. A jezsuita tevékenység megszűnése után is több mint 10 kiadást ért meg. Arī 1801. gada izdevums nav pirmais. Par to liecina vispirms jau garīgās cenzūras atzīme Reimprimatur, kā arī ziņas, ka vēl 20. gadsimta sākumā esot bijuši sastopami 1786. un 1793. gada izdevumi, kuri līdz mūsdienām vairs nav saglabājušies.2 Nav gan izslēgts, ka atzīme Reimprimatur varētu būt attiecināma arī uz kādu citu grāmatu, piemēram, 1771., 1786. vai 1793. gadā izdoto lūgšanu grāmatu „Nabożeństwo..“, kurā arī ir ievietotas garīgās dziesmas. A könyvben 90 vallásos ének található. Közülük sok fordítás, amint azt a latin és lengyel nyelvű alcímek is mutatják. Némelyik éneknek azonban csak lett címe van, tehát akár eredeti mű is lehet. Az irodalomtudósok rámutattak, hogy az énekek művészi színvonala meglehetősen egyenetlen. E megállapítás alapján felmerült az a hipotézis, hogy a könyvön több szerző dolgozott.3 A nyelvi eszközök megválasztásában, különösen a morfológiai alakok használatában is különbségek figyelhetők meg: ezek egyrészt a már kialakult írásbeliségi hagyomány hatására, másrészt a helyi nyelvjárások befolyására formálódtak. Bár a nyelvet tekintve az énekgyűjtemény folytatja a korábbi latgall írásbeliségi hagyományt, olyan sajátosságok is előfordulnak benne, amelyek más, ebből a korszakból származó írásművekre nem jellemzőek. Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy az énekgyűjtemény egészét tekintve feltűnik: nyelve közelebb áll a helyi Latgalei nyelvjárásokhoz, mint például a korábban felsőlett írott nyelven kiadott művek nyelve. A tanulmány elsősorban a „Dzismies Swatas..“ gyűjteményben előforduló morfológiai sajátosságokat tárgyalja, azonban meg kell jegyezni, hogy az énekek helyesírása meglehetősen pontosan rögzíti- 1 Teljes címe: „Dzismies Swatas uz Guda Diwa Kunga, Jumpr. Maryas un Diwa Swātu, izdrukowotas Poločķā pi Baznickungu Jezuitu 1801. godā“. 2 B u k š s M. Vacōkī rakstnīceibas pīminekli, Minhene, 1952, 79. 3 Részletesebben lásd K a l v ā n e S. Latgaliešu literatūras sākumi (garīgā literatūra 18. un 19. gadsimtā). Összefoglaló az filológiai doktori fokozat megszerzésére benyújtott disszertációról, Rīga, 1997, 16–17. 41 A latgalei nyelvjárásokra jellemző egyes fonetikai jelenségeket is tükrözi. Így például az elülső nyelvállású magánhangzókat ä és ä ia és iâ jelöli, például: ziamiā, laimiā. Ugyanígy, noha a vallásos énekek lexikai rétege meglehetősen korlátozott, számos, egyes latgalei nyelvjáráscsoportokra jellemző lexéma is előfordul, például a Dél-Latgaléra jellemző falunév, a sola, továbbá a rei­tiskas ‘reggeli’, a vaidi ‘háború’, illetve a Kelet-Latgale nyelvjárásaiban elterjedt dyžan ‘nagyon’. Nagyobb figyelmet azonban a nyelvjárási morfológiai sajátosságok megjelenítése érdemel. Ezek három fő csoportba sorolhatók. I. Először azokat a nyelvjárási morfológiai jelenségeket kell megemlíteni, amelyek a latgalei nyelvjárások többségére jellemzők, de sem a latgalei írásbeliség korábbi korszakában nem használták őket, sem a latgalei írott nyelv későbbi kodifikálása során nem váltak normává. A legszembetűnőbb példa erre a nőnemű főnevek egyes számú birtokos esetének, valamint többes számú alany- és tárgyesetének -is, -ys végződésű alakjai. Bár az énekeskönyvben többnyire az alsó-lengyel írásbeliségből átvett, -as, -es végződésű alakokat használják – például már a könyv címében is „Dzismies Swatas“ olvasható, nem pedig „Dzismis Swatys“, ahogyan az a latgalei nyelvjárások többségében hangzana –, az -is, -ys végződések is meglehetősen gyakoriak, például: atraun sirdi munu nu milibas ziamis 13;* Raudit pi smiertis 47; Wyssas tyucis leyta 47; Uz Diwa walis wyss adsadudamis 82; Kas mañ nu naudys un bogotieybys, Jo natureszu swatas myužeybys? 89 Az -is és -ys végződések használata azonban az énekekben nem mindig következetes; előfordulhat, hogy ezt olykor a rímkényszer határozta meg. Így például Szent György tiszteletére szóló énekben ezt olvassuk: Tys launigs Cezars, byudams optom tapnys, Aproka Tiewi dzil iksk korstas wapnys 71. A zeme szó egyes számú birtokos esetű alakja viszont rendszerint a nyelvjárásokra jellemző -is végződésű, például: nu milibas ziamis 13; stōios uz ziamis ktaia 24; nu sausas ziamis upi tačinowi 120. Amint a már idézett példákból is látható, egymás mellett használatosak a nőnemű főnevek, amelyek egyes számú birtokos esetében, illetve többes számú alany- és tárgyesetében a -as, -es végződést kapják. * Idézve az 1821-es kiadásból. 42 Tekintettel arra, hogy e korszak korábbi latgal írott forrásaiban már hagyománnyá vált az -as és -es végződés használata, a „Dzismies Swatas” gyűjteményben gyakran előforduló -is és -ys végződések arra utalnak, hogy a helyi nyelvjárások igen erős hatást gyakoroltak rá. Latgale keleti és délkeleti nyelvjárásainak széles területén az ē-tövű főnevek többes számú részes és eszközhatározói ragja -om, amely előtt lágy mássalhangzó áll, például aglom, up’om stb. Az ilyen alakok azonban nem honosodtak meg a latgal írásbeliségben. Kivételt jelent a vizsgált énekgyűjtemény, amelyben három énekben fordulnak elő: ar..dzis miom 25; Diwu gudynoy ar dzismiոմ 112; Ar zwąygzniom krunieyta 115. II. A „Dzismies Swatas..“ gyűjteményben a Latgale középső és keleti nyelvjárásaira jellemző olyan morfológiai sajátosságok is előfordulnak, amelyek a latgal írásbeliség korábbi szakaszára nem jellemzők. Elsősorban az igekötővel képzett igék visszaható formánsainak változatait kell megemlíteni, amelyek a nyelvjárásokban ma is stabil, tartós elterjedési területeket alkotnak. Jāatzīmē, ka pirmajos latgaliešu rakstu avotos, it īpaši 1753. gadā izdotajā evaņģēliju tulkojumā „Evangelia Toto Anno..“ dominē atgriezeniskais formants -si-. Tas visai bieži sastopams arī citos šī perioda rakstos. Taču krājumā „Dzismies Swatas..“ tas konstatēts retāk, piemēram, apswyierszonu, apsigrižies 56, parasti -si- sastopams vārdā apsižaloj ‘apžēlojies’ (arī visos vēlākajos šī perioda izdevumos). Vairumā gadījumu dziesmās lietots Latgales dienvidu un rietumu izlokšnēm raksturīgais variants, kad atgriezeniskais formants -sa- lietots aiz priedēkļiem, kuri beidzas ar patskani vai nebalsīgu līdzskani, un -za- aiz priedēkļiem ar z. A „Dzismies Swatas..“ gyűjteményben is ez a változat dominál, például pasasteydzas 12, nasaroda 96, izapildieios 25. Két énekben azonban a Latgale középső és keleti nyelvjárásaira jellemző -sa- és -za- használati változatot is megtaláljuk: -sa- kizárólag a zöngétlen mássalhangzóra végződő igekötők után áll, míg más esetekben -za- használatos. Ezekben az énekekben tehát a következő alakokat olvashatjuk: nazanias letuma 90; wiertis nazagryb 91; Łayks pazacielts 91. Két énekben olyan melléknevek is előfordulnak, amelyek főként Latgale keleti és középső nyelvjárásaira jellemzőek, és -ink- vagy -enk- képzővel állnak: i mozinkus barnus [nāve] szkin kay drywâ ziernus 91, Un uz winia, mozenkinia, tay tab pasiwersimies’ 25. A „Dzismies Swatas..“ gyűjtemény a latgal írásbeliség többi korai szakaszának szövegéhez hasonlóan következetesen tükrözi a dél-latgalei nyelvjárásokra jellemző, -m- képzős és személyenként eltérő ragú feltételes módú alakokat. Azonban egyes- 43 egyes énekekben az egyes és többes szám első és második személyű alakok használata figyelhető meg, például, Kab diel’ tewis pracawotum, Debes dabotum 2. lpp. kab mes celus Towus sorgotum 2; kab mes Debes’ nupielnieytum 94. Nem zárható ki, hogy ez a versritmus kedvéért történt, de ugyanilyen valószínű, hogy itt a Latgale középső és keleti nyelvjárásaira jellemző személyalak-keveredés tükröződik. Az énekeskötetben sporadikusan a többes szám második személy -tu végződésű alakja is előfordul (tu itu 15), amely Latgale keleti és északi részének nagy területen elterjedt nyelvjárási sajátossága. III. Egyes énekek Latgale szűkebb körben elterjedt nyelvjárásainak sajátosságait tükrözik. Így például néhány énekben előfordulnak a hímnemű főnevek többes számú tárgyesetű alakjai a szóvégi magánhangzó kiesésével, ami Latgale egyes nyugati nyelvjárásaira jellemző, például, graks mozgojam 7, Zōboks uz Towu maucja kōju 72, Judins..teyrums neyazley 96, tyka mierdeyt barns 112; vö. nyelvjárási alakok: tync pl’ieš Nicgalē, ak. kūks Preiļos. Két énekben előfordul az i-tövű mintára képzett, határozott, maga névmás egyes számú tárgyesetű pati alakja, amelyet napjainkban csak Dél-Latgale egyes nyelvjárásaiban jegyeztek fel; pati Kungu uz krysta pakora 49, Un pec’ Tawu pati, I tus barnu moti smierts nukawn 91. Az énekeskötetben azok a közös többes számú alanyesetű és tárgyesetű nőnemű főnévi alakok is előfordulnak prepozíciók után, amelyek a mai Latgale nyugati és déli nyelvjárásainak egy részében is megfigyelhetők, például, kas neredz ar acis 35, caur tos towas mukas 41, ar Debies moksoy 42, Smierts’ uz lauds’ stieydzas 92; vö. nyelvjárási alakok: m’ežs klāusuōs ār āuss, têirums vêrās ār acs Kalupē, ài āuzys, ài gryūdim nukāisēja Škaunē, bràuc da kūozys Līksnā. Megemlíthetők még az énekeskötetben előforduló, az aiz prepozícióval alkotott komparatív szerkezetek, például, ayz wyssu dorgumu toboku tur skaystumu 24, Skaystoku pamiets’ misu ayz lilijay 82, ayz wysu miliga 67. 44 Az ilyen szerkezeteket elavultként néhány mai latgalei nyelvjárásban is feljegyezték, például skāistuo ka Miuorānā aiz vysys draudzīs Asūnē, jaunēibā jis b’eja styprōkais aiz vysim, Līvānos. Feljegyezték a legtöbb nyelvjárásra jellemző, par elöljárószós szerkezetet is. Skaystoks biei par liliju 117. Összességében a „Dzismies Swatas..“ című egyházi énekeskönyvben a morfológiai formaváltozatok sokfélesége figyelhető meg. Az énekekben előforduló, a helyi nyelvjárások különböző területeire jellemző nyelvi jelenségek arra engednek következtetni, hogy a gyűjteményt több, Latgale különböző vidékeiről származó szerző állíthatta össze. Beérkezett: 1998. 04. 15. REGIONÁLIS NYELVJÁRÁSI SAJÁTOSSÁGOK A „DZISMIES SWATAS…“ (1801) ÉNEKGYŰJTEMÉNYBEN Összefoglalás A tanulmány a „Dzismies Swatas…“ című énekgyűjtemény regionális nyelvjárási sajátosságait vizsgálta. A fő figyelmet a morfológiai formaváltozatok kapták. Az elemzett anyag alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a könyvet több, Latgale különböző régióit képviselő szerző állította össze. REGIONÁLIS NYELVJÁRÁSI SAJÁTOSSÁGOK A „DZISMIES SWATAS…“ (1801) CÍMŰ EGYHÁZI ÉNEKGYŰJTEMÉNYBEN Összefoglalás A cikk a „Dzismies Swatas..“ című szentének-gyűjteményben tükröződő regionális nyelvjárási sajátosságok elemzésével foglalkozik. A fő figyelem a morfológiai formák változataira irányul. Az elemzett anyag alapján arra lehet következtetni, hogy ezt a könyvet Latgale különböző régióit képviselő, több szerző állította össze. 45