In memoriam Terje Mathiassen (1938–1999)

Ez a felosztás nem egyetlen alapelven nyugszik (mondjuk, a porosz vagy a kur földrajzi nevek is lehetnek víznevek, személynevek, foglalkozásra utaló eredetűek stb.), mégis átfogó és összegző képet ad Kis-Litvánia lakott helyeinek neveiről, azok eredetéről és keletkezéséről. A fejezet második alfejezetében, „A helynevek változása” címmel, történeti áttekintést kapunk a vidék elnémetesítéséről, majd eloroszosításáról, amely végül teljesen kiszorította a balti nyelveket erről a területről. A tanulmányt egy terjedelmes (9 oldalas), német nyelvű összefoglaló, valamint az egykor itt létezett 210 templomos település nevének jegyzéke zárja. A könyvismertetés végén meg kell jegyezni, hogy a helynévkutatók az eredeti és értékes anyag mellett kifogásolható részekre is bukkanhatnak: kétes etimológiákra vagy a nevek elemzésének egyéb pontatlanságaira. Azt azonban senki sem vitathatja, hogy V. Pėteraitis „Kis-Litvánia és Tvanksta helynevei” című tanulmánya – akárcsak ugyane szerző első könyve, a „Kis-Litvánia és Tvanksta” – ismét tanúsítja Kis-Litvánia balti szubsztrátumát, és jelentős hozzájárulást jelent a balti kultúra kutatásához. Marija Razmukaitė TERJE MATHIASSEN EMLÉKÉRE (1938–1999) Mintha tragikus végzet üldözné a skandináv baltistákat. Nem is olyan régen századunk rettenetes betegségei idő előtt sírba vitték a norvég Helge Rinholmot és az izlandi Jörundur Hilmarssont. És most ismét gyászolunk: hosszas szenvedés után a rák 1999. január 9-én végleg megtörte Terje Mathiassennek, az Oslói Egyetem professzorának erejét is. Mindhárman nemcsak jó barátok, a balti nyelvek kutatói és a nagy norvég baltista, Christian S. Stang tanítványai voltak, hanem népünk legőszintébb barátai is. Mathiassen 1938. április 12-én született Oslóban. 1957-ben érettségizett. Kezdetben latin nyelvet és matematikát akart tanulni. Manapság azonban e két tárgy tanulmányozása nehezebben egyeztethető össze, ezért Mathiassen az Oslói Egyetemen az orosz, a német és a norvég filológia tanulmányozása mellett döntött. Tanárai között Chr. S. Stang mellett ott volt a híres norvég iranista, Georg Morgenstierne is. 1962-ben Mathiassen az általános tanulmányok befejezésével magiszteri fokozatot szerzett. További érdeklődését a szlavisztika, részben pedig a baltisztika iránt, mondhatni, a NATO határozta meg. Katonai szolgálata alatt ugyanis Mathiassennek alkalma nyílt elvégezni a NATO által szervezett, igen színvonalas orosz nyelvtanfolyamokat (ezeket a későbbi norvég védelmi miniszterrel együtt végezte el). Többek között az általunk említett H. Rinholm is elvégezte ezeket a tanfolyamokat. 1964-ben Mathiassen öt hónapon át képezte magát Leningrádban. Az elhunyt felidézte, hogy az első leningrádi vízumát a Szovjetunió norvégiai nagykövetségének egyik litván alkalmazottja, Vytautas Burkauskas állította ki. 1965-ben Mathiassen már a filológiai tudományok kandidátusa volt. 1966–71 között az Oslói Egyetem ösztöndíjasa volt— 247 1970-ben disszertációjáért, „A szláv és indoeurópai nyelvek hosszú magánhangzóinak tanulmányozása” című munkájáért bölcsészdoktori fokozatot kapott. Nem sokkal később disszertációja önálló kötetként is megjelent (Studien zum slavischen und indoeuropäischen Langvokalismus. Oslo, Bergen, Tromsø, 1974). Chr. S. Stang volt a disszertáció hivatalos bírálója. 1971-ben kezdődött Mathiassen aktív oktatói tevékenysége. Az Oslói Egyetemen orosz és egyházi szláv nyelvet, litván és lett nyelvi kurzusokat, valamint a balti filológia bevezetését oktatta. A litván és lett nyelvet nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is elsajátította. 1982-ben az ő kezdeményezésére indult litván nyelvi kurzus önálló tantárgyként az Oslói Egyetemen (korábban a litván nyelvet rendszertelenül, az indoeurópai nyelvészet megfelelő részeként oktatták). 1991-ben szintén nagyrészt az ő kezdeményezésére jött létre az egyetemen a litván és lett nyelvi lektorátus. Itt Litvániából és Lettországból érkező filológusok tanítottak. 1978-ban Mathiassent a Norvég Tudományos Akadémia tagjává választották. 1985-ben professzori címet kapott. 1987-től a Nemzetközi Szlavisztikai Bizottság tagja volt. 1992–94-ben az Oslói Egyetem balti államokat támogató projektjének vezetője volt. 1996-ban a Lett Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Mathiassen legfontosabb publikációi közül jó néhány kapcsolódik oktatói tevékenységéhez. Mindenekelőtt átfogó orosz nyelvtanát érdemes megemlíteni (Russisk Grammatikk, Oslo, 1990; 2. kiadás, 1996), valamint a lett nyelvész, Janis Valdmanis találó megnevezésével „ikreknek” nevezett litván és lett nyelvtanokat (A Short Grammar of Lithuanian. Columbus, 19961; A Short Grammar of Latvian. Columbus, 19972). Mathiassen egy másik norvég nyelvésszel, Siri Sverdrup Lundennel együtt szerkesztette Valerij Berkov 1987-ben Moszkvában megjelent „Orosz–norvég szótárát” (Русско-норвежский словарь. Russisk-norsk ordbok). Talán hamarosan egy újabb lexikográfiai mű is elkészül, amelyben szintén jelentős részt képvisel Mathiassen gondos munkája. Íme, mit mond erről a műről egyik vezetője, Evalda Jakaitienė professzor: „1996 óta az Oslói Egyetem új Kelet-európai Tanulmányok és Orientalista Intézete »Litván–norvég / norvég–litván szótár« című projektjének egyik vezetője volt. Matiasenas nemcsak a projektcsoport szervezési ügyeit intézte, hanem kiváló tanácsadó is volt, hiszen rendkívül jól érzékelte a norvég szavak színezetét és árnyalatait, végtelenül szorgalmas volt, ugyanazt a szöveget számtalanszor javította, hogy a norvég szóhoz a lehető legpontosabb litván megfelelőket találja meg. A szótár még nem készült el, készítői pedig folyamatosan hiányolni fogják hozzáértő kollégájuk megjegyzéseit, éleslátó tanácsait és jóindulatú bátorítását”3. 1 Sabaliauskas A., Valeika L. (Rec.). – Baltistica, 1997, 32 (1), 133–136. 2 Rosinas A. (Rec.). – Baltistica, 1997, 32 (2), 256–258. 3 Jakaitienė E. Profesorius Terjė Matiasenas. – Gimtoji kalba, 1999, 2, 21–23. 248 Mathiassen számos, különböző országokban megjelent tanulmányt publikált a balti és szláv nyelvek történeti morfológiájáról, fonetikájáról, szintaxisáról, lexikájáról és nyelvi kapcsolatairól.4 1981-ben a Norvég Tudományos Akadémia ülésén Mathiassen előadást tartott a balti népek nyelveiről és kultúrájáról. Az előadás a Norvég Tudományos Akadémia kiadványaiban jelent meg. Számos tudományos konferencián vett részt Litvániában, Lettországban, Svédországban, Ukrajnában, Lengyelországban, Németországban, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban. Mathiassen számos alkalommal járt Litvániában. 1991 őszén, amikor Litvániába érkezett, örömmel állapította meg, hogy ezúttal már nem volt szüksége vízumra. 1994-ben feleségével, Anna Maria Mathiassennel együtt, akit szintén nagyon érdekelt Litvánia, három hetet töltött hazánkban. Különösen kedves volt számára a Kur-földnyelvre tett kirándulás, nem messze azoktól a helyektől, ahol egykor tanára, Christian S. Stang, Jurgis Gerulisszal együtt a mára teljesen kihalt litván halászok nyelvjárását kutatta. E cikk szerzője úgy emlékszik, hogy 1975. szeptember 24-én Zigma Zinkevičius professzorral együtt ment ki a repülőtérre Mathiassen elé. Akkoriban Litvániában senki sem ismerte a norvég nyelvészt. Hogy felhívjuk az ismeretlen vendég figyelmét, kezünkben tartottuk nemrég megjelent könyvét. Amikor meglátta a könyvet, az egyik utas elmosolyodott, és odajött hozzánk. Ekkor kezdődött Mathiassen barátsága Litvániával. Terje Mathiassen szépen idézte fel azt a találkozást és az őt fogadó barátokat a Vilniusban rendezett VIII. Nemzetközi Baltista Kongresszuson tartott előadásában (1997. október 9.). Sajnos ez az előadás volt a nyelvész utolsó találkozása országunkkal és számos itteni barátjával. Nehéz elfogadni a gondolatot, hogy ez a csodálatos ember, aki oly sok jót tett Litvániáért, már nincs közöttünk. Algirdas Sabaliauskas 4 Mathiassen T. Die Personalendungen im baltischen Verbum unter besonderer Berücksichtigung der 2. P. Sg. lit. – lett. *je und die indoeuropäische Grundlage. Versuch einer neuen Deutung. – Norsk Tidsskrift for Sprogvidenskap, 1975, 29, 199–205; О происхождении форм причастий на -ęs, -ę в литовском языке, -is в латышском языке. – Baltistica, 1976, 12 (1), 43–50; Сколько было в прабалтийском основных типов словесного ударения – два или три? – Baltistica, 1983, 19 (2), 108–113; A Discussion of the Notion ‘Sprachbund’ and its Application in the Eastern Baltic Area (Slavic, Baltic, and West Finnish). – International Journal of Slavic Linguistics and Poetics, 1985, 31–32, 273–281; An Unorthodox View of the 1. P. Sg. Subjunctive (Optative) in Lithuanian. – Baltistica, 1993, 28 (1), 5–8; Prepozicinis nagų valdomas kilmininkas baltų, Pabaltijo suomių ir skandinavų kalbose (istorinė apžvalga). – Baltistica, 1993, 28 (2), 21–26; Nochmals zum ie- Komplex im Ostbaltischen. – Linguistica Baltica, 1995, 4, 41–53; Some Aspects of the History of Lithuanian and Latvian Grammatical Terminology. – Baltistica V Priedas, 1998, 169–176, és mások. 249